Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-12 / 135. szám
Hétfő esti ki)lt>oiit»kai kommentárunk A silicon! kérdőfel DB. HENRY KISSINGER beszámolt Nixon elnöknek a párizsi bizalmas tárgyalásokról. Viszonylag kevés időt tölt — legalábbis a kiadott közlemények szerint —, Washingtonban: vasárnapra virradóra érkezett és állítólag Kedden ismét elfoglalja helyét Le Dúc Tho-val a VDK megbízottjával szemben valamelyik párizsi villa tárgyalóasztalánál. A NEMZETKÖZI KÖZVÉLEMÉNY megszokta, hogy manapság a politikusok nagyon gyakran úton vannak és Kissinger re ez az átlagnál is jobban vonatkozik. Ez a washingtoni utazása mégis több okból bizonyos csalódást keltett. Az egyik ok az, hogy a francia főváros beavatott köreiben még az elmúlt hét végén is komolyan tartották magukat azok a hírek, amelyek szerint a tárgyalások. közös közlemény aláírásával, még szombaton véget értek volna. Nem így történt és ez önmagában is indokol bizonyos csalódottságot. És mivel Le Dúc Tho maradt Párizsban és Kissinger utazott haza, afelől senkinek nincs kétsége, «hogy melyik fél számlájára lehet írni a késedelmet. A NEMZETBIZTONSÁGI főtanácsadónak nyilvánvalóan valami olyasmit kell megtárgyalnia főnökével, ami szükséges ahhoz, hogy a korábbi időpontra várt közös közlemény végre megszülethessen. Nos, a csalódottság másik oka éppen az, hogy a megfigyelők tudni vélik, mi ez az akadály. ■ Szinte valamennyi nyugati kommentátor egyhangú válasza így hangzik: újra és megint csak Thieu, a saigoni rendszer támaszt nehézségeket. A tekintélyes brit távirati iroda, a Reuter egyenesen így fogalmaz: Kissinger azt vitatja meg Nixonnal, hogyan vegyék rá a saigoni rezsimet az új vietnam-megállapodás elfogadására. A KÉRDÉS JOGOS. Számos szomorú tény igazolja, hogy Thieut „nem vették rá” a régi, a januári megállapodás betartására sem: Csakhogy ez így hosz- szabb távon nem mehet. Saigon rendszeresen szabotálja a Washington által aláírt egyezményeket. A nagy kérdés: miért? Valóban elképzelhető, hogy „a farok csóválja a kutyát?” Vagy csak valami sajátos munka- megosztásról van szó? Elutazott a Laoszi Hazafias Front küldöttsége A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülésének 25. évfordulóján: Munkásgyűlés Csepelen, Gyűrött és Diósgyőrben Huszonöt évvel ezelőtt egyesült a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt. Az évforduló alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága levélben köszöntötte a párt minden alapszervezetét és tagját. A pártszervezetek taggyűléseken emlékeznek meg az évfordulóról. Csepelen, Diósgyőrben és Győrött hétfőn ünnepi munkásgyűlések zajlottak le. A gyűlésekre nagy számban meghívták azokat a kommunistákat és volt szociáldemokratákat, akik negyedszázaddal ezelőtt, felismerve a társadalmi haladásért, a szocializmusért folyó harc követelményeit,' elvtársi egységben képviselték a munkás- osztály, a magyar nép érdekeit, s aktiv szerepet vállaltak a két munkáspárt egyesülésének megteremtésében. A csepeli munkásgyűlésen megjelent Kádár János és Marosán György. A gyűléseken ott voltak a fiatalabb nemzedékek képviselői is, akik átvették a forradalmi örökséget, megőrizték és őrzik a párt eszmei, politikai és cselekvési egységét. A munkásgyűlések egységes jelszó jegyében zajlottak le: „F,ljen a magyar munkásosztály élcsapata: a Magyar Szocialista Munkáspárt!” Az ünnepélyes külsőségek között megtartott gyűlések színhelyét mindenütt vörös és nemzeti színű zászlókkal, Lenin portréjával díszítették. Munkáskórusok felelevenítették a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom hagyományos dalait. A gyűlések a Himnusz hangjaival kezdődtek és az Internacionáléval fejeződtek be. Mindhárom gyűlés forró hangulatú kiállás volt a munkásosztály egysége, a párt vezetése, a szocializmus építése mellett. Az alábbiakban részleteket közlünk a csepeli munkásgyűlés szónokának beszédéből. Hétfőn elutazott. Budapestről á Laoszi Hazafias Front Központi Bizottságának küldöttsége, amely Nouhak Phoumsavannak, a front központi bizottság* titkársága tagjának vezetésével ötnapos látogatást tett hazánkban Látogatása során a laoszi delegációt fogadta Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, megbeszélést folytatott a küldöttséggel Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. A csepeli sportcsarnokban tartott munkásgyűlést Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Csepel Vas- és Fémművek Pártbizottságának első titkára nyitotta meg. A gyűlésen felszólalt Csicsics Sándor nyugdíjas olvasztár és Szabó Zsuzsa elektroműszerész. Németh Károly a gyűlés előadója, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára méltatva a két párt egyesülésének jelentőségét, többek között a következőket mondotta: — A két párt egyesülésében munkásmozgalmunk több évtizedes tapasztalata öltött testet. A magyar munkásosztály a nehéz sorsfordulók közepette tanulta meg; legfőbb ereje szervezettségében és egységében rejlik. Nem a harc elől kitérők, bánéin a küzdelmet vállalók egységében, amelyet kommunisták és baloldali szociáldemokraták közös erőfeszítéssel teremtettek meg. 1918-ban a magyar munkásmozgalom sok évtizedes harcának gyümölcse érett be a két munkáspárt egyesülésében, a hatalom meghódításában. Rátérhettünk a szocialista társadalom építésének útjára. A két párt egyesülése ezért nyitott új korszakot népünk és a magyar munkásmozgalom történetében. — Igaz, voltak viták is a két párt vezetői és tagsága között — mondotta. Ellentétek, néha türelmetlenség nehezítette az együttműködést, kölcsönösen követtünk el hibákat is, de ma már történelmi távlatból állapíthatjuk meg: Magyarországon nem lett volna gyors újjáépítés, stabilizáció, nem történhetett volna meg a bányák, az üzemek, a bankok, az iskoláik államosítása, nem érhettük volna el a népi és szocialista erők pozíciójának megerősödését a koalícióban, a köz- igazgatásban. a társadalmi, gazdasági életben, ha a két part az alapvető kérdésekben 9 nem jut közös nevezőre. — Hadd emlékeztessek az egyesülést megelőző időszak egyik fontos eseményére, — mondotta — arra, hogy 1948 februárjában itt, a csepeli sportcsarnokban a felszabadulást követően első Ízben ültek össze közös aktívaértekezletre a két munkáspárt tagjai. A csepeli kommunisták és baloldali szociáldemokraták harcos fellépése volt ez az egység mellett. Együtt követelték a jobboldali szociáldemokraták eltávolítását és hitet tettek a két munkáspárt testvéri együttműködése mellett. Nagy örömünkre szolgál, hogy mai gyűlésünkön itt üdvözölhetjük annak az aktívaülésnek sok résztvevőjét, előadóit: Kádár János és Marosán György elvtársakat. — Az egységes marxista— leninista párt létrejötte nemcsak a munkásosztály győzelme volt, hanem egyben az egész nemzet ügyét szolgálta. Olyan fordulat történt, amely a továbbiakban döntő szerepet játszott abban, hogy a magyar nép — a viszonylag békés úton létrejött proletárdiktatúra feltételei között —, sikeresen építhette szocialista államát, a Magyar Népköztársaságot Kiemelkedő sikereket értünk el az iparban, a gazdaságban, a kulturális életben, népünk életkörülményeinek javításában. Fejlődött a szocialista nemzeti összefogás. Megszilárdult hazánk nemzeti függetlensége: a Szovjetunió szövetségeseként, a szocialista közösség tagjaként nőtt tekintélye a világban. A két munkáspárt egyesülése, — megvalósuló néphatalom, az építő erők szorosabb összefogásának, népünk és országunk emelkedésének nagyszerű távlatait nyitotta meg. A szónok a továbbiakban kitért arra, hogyan zavarta meg a fejlődést a személyi kultusz, amely az egyesülés utáni eseményekre történelmileg egyáltalán nem szükségszerű módon nyomta rá a bélyegét, majd rámutatott: — Amikor a Magyar Szocialista Munkáspárt, az ellenforradalom elleni harc jegyében, 1956 novemberében zászlót bontott, az újrakezdő forradalmárok pártjában együtt harcoltak és dolgoztak volt kommunisták és szo- ciáldemoikraták. Együtt indultak harcba az ellenforradalmi erők, köztük az újra szervezkedő jobboldali szociáldemokraták ellen. Nem azt kérdezték egymástól, ki honnan jött, hanem azt, mit vállal a közös feladatokból. — Az MSZMP leküzdötte a dogmatikus hibákat. Szembefordult a revizionista cgységbontás- sal, megszüntette a volt két párt tagjai közti különbségtevést, jóvátette a személyi kultusz áldozataival szemben elkövetett bűnöket, száműzte a pártból a bizalmatlanságot. Az egyenlő jogokkal és kötelezettségekkel rendelkező párttagok megítélésének mércéjévé a szocializmusért végzett munkát tette. A két munkáspárt tagjai minden korábbi összefogásnál teljesebben egymásra találtak. — A két munkáspárt egyesülése, tagjainak egységbe forrása végérvényesen lezárult folyamat. Nem zárult le azonban, nem ért véget a párt eszmei-politikai és cselekvési egységének szüntelen erősítéséért végzett munka. A párt és a munkásosztály egysége, a párt és a munkásosztály kapcsolata győzelmeink fontos forrása volt és marad A társadalmi fejlődés során felmerülő új feladatok sikeres megoldása megköveteli az egység állandó megújulását a pártban, mert így tudjuk maradéktalanul megoldani ezeket a feladatokat együtt a munkásosztállyal, egész dől- gozó népünkkel. Mindez megköveteli, hogy tovább növeljük a munkások aktív részvételét a feladatok meghatározásában.' megoldásában és ellenőrzésében, bog} a munkásoknak több szava, szavuknak nagyobb súlya legyen társadalmunk valamennyi fórumán, A munkásosztály nagy nemzeti céljaink letéteményese. Vezető szerepe, testvéri szövetsége a parasztsággal, az értelmiséggel, a dolgozó nép nemzeti összefogását erősítő szövetségi politika ugyanannak a dolognak két oldala! — Az elmúlt negyedszázad számvetése arról tanúskodik, hogy dolgozó népünk a munkásosztály és a párt vezetésével maradandót alkotott. Ha történtek is kitérők ezen az úton. ha előrehaladásunk nem Is volt végig zavartalan, mégis gmit akkor vállaltunk, amit az egyesült párt programnyilatkozatában megfogalmaztunk, ma már életünk valósága. — Fejlődésünk immár több mint másfél évtizede töretlen. A Magyar Szocialista Munkáspárt megőrizve az előző évek minden nagy vívmányát, visszaálította jogaiba a marxizmus-leniniz- must, a lenini úton járva kétfrontos harcban megvédte és megszilárdította a párt egységét, a munkásosztály és élcsapatának vezető szerepét. A népet szolgáló kommunista politika alapján nyertük vissza a tömegek bizalmát és támogatását, amely sikereink záloga volt és az marad a jövőben Is. Ez a politika a biztosítéka, hogy következeteken tovább haladunk a szocialista demokratizmus fejlesztésének útján, hogy bátran szembenézünk hibáinkkal, tévedéseinkkel, a fejlődés során fellépő feszültségekkel és ellentmondásokkal. Az előadó a továbbiakban napjaink tennivalóiról beszélt. A haza gyarapodása, népünk jólétének fokozása — mondotta — még szervezettebb munkát, azt,- ország anyagi és szellemi erőivel való tervszerűbb, jobb gazdálkodást követel: felelős magatartást; teljesebb azonosulást szocialista eszményeinkkel, céljainkkal: tudatos harcot az ellenséges, antimarxista nézetek, a visz- szahúzó, maradi gondolkodás és főképp a csak magára néző, individualista, önző magatartás ellen. Az élet minden területén igyekeznünk kell uralkodóvá tennünk a szocialista közgondolkodást. Mozgósítanunk kell azt a millió szemű ellenőrt, amit úgy hívunk: szocialista közvélemény. — A jelen és a jövő feladatai felé fordulva soha nem feledkezünk meg a múltról, a megtett útról. A Magyar Szocialista Munkáspárt magáénak vallja a munkásosztály évszázados küzdelmének minden nemes hagyományát. Kommunista kötelességünk úgy dolgozni, hogy a munkástradíciók, a szervezett munkásság erényei a gyorsan változó körülmények között is tovább éljenek a soron következő nemzedékekben —, mondotta, majd beszéde befejezésében elismeréssel szólt mindazokról, akik megvalósították a kor parancsát a munkáspártok egyesítésének nagy ügyét. ★ A győri munkásgyűlést Bittmann Ernő, a rhunkás- mozgalom régi harcosa nyitotta meg. A gyűlésen felszólalt Pintér István, a győri Gárdonyi Általános Iskola igazgatója és Gede Peréire, a Győr—Sopron megyei Építőipari Vállalat épületgép szerelője. A múnkásgyulés szónoka Apró Antal, a Politikai Bizottság tagja, az országgyűlés elnöke volt. Diósgyőrben Nyers Rezső, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára mondott beszédet a munkásgyűlésen, amelyet Koszti Lajos, a Lenin Kohászati Művek pártbizottságának titkára nyitott meg. A gyűlér sen felszólalt Tiser Gyula, a Diósgyőri Gépgyár anyagbeszerzője, és Sándorfalvi László, a Lenin Kohászati Müvek villanyszerelője. Á KGST ülésszaka után A KGST XXVII. ÜLÉSSZAKÁNAK négynapos munkája után, a tárgyalásokról kiadott közös közlemény ismeretében, joggal lehet arra . következtetni, hogy ez a tanácskozás a szocialista országok gazdasági integrációjának fennállása óta az egyik legjelentősebb volt és határozatai nagymértékben járulnak hozzá valamennyi részt vevő állam fejlődéséhez. Emeli a tanácskozás jelentőségét. hogy az 1972-ben KGST-tagállammá vált Kuba immár teljes aktivitással vesz részt a szervezet munkájában, külön egyezmény alapján jugoszláv küldöttség volt jelen és képviseltette magát a Viefnami Demokratikus Köztársaság, illetve a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság is. A napirend a leglényegesebb ' témaköröket ölelte fel: a KGST komplex programja végrehajtásának folyamatát, a népgazdasági tervezés kérdéseit és néhány fontos szakágazat helyzetének elemzését, köztük a gépiparét, a fogyasztási cikkek gyártását, és átfogóan tárgyaltak korunk egyre általánosabbá váló problémáiról, a környezetvédelemről. v A TANÁCSKOZÁS gondos elemzés után arra a megállapításra jutott, hogy a szocia0 'Űrt* WU. jiuiius 18«, ke.44 lista gazdasági közösség nemcsak hogy egészségesen fejlődik, hanem a fejlődés ütemét tekintve továbbra is jelentősen megelőzi a kapitalista világot. Az utóbbi két évben a nemzeti jövedelem a KGST egészére kivetítve 11.6 százalékkal, az ipari termelés pedig több mint 15 százalékkal növekedett. Ez utóbbi számadat a tőkés országok statisztikájában csupán 8.8 százalék. A KGST legfelsőbb szervének tanácskozása az eredmények, az elvégzett munka regisztrálását oly módon végezte el, hogy egyúttal a jövő fejlődés főbb irányvonalait is kijelölte. Ha ebben a rendkívül bonyolult és szerteágazó komplexumban egyáltalán lehet rangsorolni a feladatokat, akkor első helyen azt emeljük ki, hogy megkezdődtek a tagállamok 1976—80. évi népgazdaságfejlesztési terveinek koordinálására irányuló munkák. A távlati tervezés, a népgazdasági prognózisok egyeztetése, az irányítási rendszerek folyamatos tökéletesítése a további fejlődés kulcsa. Ami az együttműködés fejlődésének kilátásait illeti, az ülésszak egy kiemelkedő és Igen szemléltető példával szolgált a bolgár, a magyar, az NDK-beli, a lengyel, a román, a szovjet és a csehszlovák központi tervező szervek megbízottai általános szerződést írtak alá arról, hogy együttműködnek a Szovjetunió területén létesítendő évi félmillió tonna kapacitású kiembajevi azbesztbányászat és dúsító kombinát felépítésében. NAPJAINKBAN VILÁGSZERTE előrevetíti árnyékát a jövő évtizedek egyik problémája: az energia- és fűtőanyagfajták hiányának veszélye. Nem véletlen, hogy a legnagyobb ipari potenciállal rendelkező tőkés országok, mint az Egyesült Államok, a Német Szövetségi Köztársaság és Japán igen intenzív érdeklődést tanúsítanak a szovjet föld tartalékai iránt és éppen a napokban tízmilliárdos szovjet— amerikai egyezményt kötöttek ebben az ágazatban. A KGST ülésszak kellő figyelemmel fordult e téma felé, és alapelvként fogadta el, hogy a szocialista gazdasági integráció országai együttes erőfeszítéseket tesznek a tagállamok energia- és fűtőanyag-szükségletének hosz- szú távon biztosított kielégítésére. Ugyancsak együttes erőfeszítések útján teremtik meg a nyersanyag-ágazatok szükség szerinti fejlesztését. Az ülésszak kellő hangsúllyal tárgyalta a kereskedelem fejlesztésének kérdéseit és ismét leszögezte a KGST általános kereskedelempolitikai alapelvét: az egyenlőségen alapuló, diszkriminációk nélküli forgalmat. minden országgal, tekintet nélkül társadalmi formájára. A környezetvédelem, a lt~ vegő, a vizek,- a talaj tisztaságának megőrzése minden ország feladata, de kulönkülőn nem lehet teljes az eredmény. Éppen ezért az ülésszak — amikor felhívott a KGST-n belüli összehangolt környezetvédelmi intézkedésekre — egyúttal azt is kimondta, hogy ez összeurópai feladat, szükség van tehát valamennyi ország és a nemzetközi szervezetek jó együttműködésére. EMLÉKEZETES MARAD A XXVIL ÜLÉSSZAK egy olyan döntésről is, amely messzemenően dokumentálja a szocialista társadalom humanitását, önzetlenségét, a mag népek iránti mindenkori segítőkészséget: olyan ösztöndíjalap létesítésére hozott határozatot, amely lehetővé 1 teszi, hogy a fejlődő országok felsőoktatási intézményeiben, s már az 1974— 75-ös tanévtől képezni lehet ezen ösztöndíj felhasználásával a „harmadik világ” számára oly fontos gazdasági, tudományos és műszaki szakemberek gárdáját. MINT AZ ÜLÉSSZAKRÓL kiadott közlemény ■ tömören megállapítja, a tanácskozás a teljes kölcsönös megértés és barátság szellemében folyt. Aligha kell hangsúlyozni, mennyire fontos ez nemcsak a döntések meghozatalában, hanem a szocialista országok együttműködésének gyakorlatában is, hiszen az egyes tagállamok fejlődése összefügg a többivel és gyarapodásuk egyúttal a szocialista közösség növekedését is jelenti.
