Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-10 / 134. szám
SASS ERVIN: Á voif-kerfek bodzafái alól feleségemnek aki nincs küldöm a bánatom az elpusztult félórákat az egyetlen napsütéses délutánt ha még elkövetkezik azt a nyugalmat amit keresek küldöm az örömöt az egy percre mértet küldöm a millió miértet és megfejthetetlen törvényeimet az arcom formátlan mását visszaérkezéseim indulását a volt-kertek bodzafái alól küldöm az anyám hangjával fűszerezett csendet és apám lelkét a Szíriuszról küldöm a zöldet a fák leveleiről mert a remény színe az és a levágott pázsit illatát is küldöm az éjszakai sikoltásokat fényévekről küldöm a kimondhatatlan és nem létezd hazugságokat küldöm a szememben őrzött béké' feleségemnek aki nincs '76tun özj ző Lg diá t r mmm a i — SoeietnfeÄ vOágkörCffi útra totkflaá. de mán-más í irányba, i W .-#*• ! — Botlottad, Bans, metty■ agbre megdrágult a benzin? e» Hát ax miért érdekel téged? Tudtommal nines autód. it ms De dm grtggúffóm. ír '« F - Hol voltál szabadsá- Cnn, Max? — Nem (tudom. A felvételeimet még nem hívták elő. f — Húsz év óta Jegyesek. Bőért nem házasodnak ösz- sze? «• — A nő nem akar hozzámenni, amikor a vőlegénye iszik, viszont amikor józan, nem akarja elvenni feleségül. ★ A főnök az egyik alkalmazottjához: — Ide figyelj, Gonzalez. Volna egy üresedésem az, ikertestvéred számára ... — Miféle ikertestvérem? — Hát az. akit tegnap a futballmeccsen láttam, amikor te a nagybátyád temetésére mentél. Racionalizáláskor a tapintatosságáról híres igazgató a következőképpen közli a szomorú hírt az egyik alkalmazottal: — El sem tudom képzelni, hogyan leszünk meg ön nélkül —, mondja mély sóhajtással. — De elsejétől mindenesetre megpróbálkozunk ezzel a nehéz feladattal. Farmer a farmerhoz: — Mit gondolsz, jól tettem-e, hogy biztosítottam a gazdaságot tűz- és jégkár ellen? — Hát a tüzet még csak érteném, — felelj a szomszéd, de hogyan idézel elő jégesőt? ★ — ön valóban meggyőződéssel hiszi, hogy a vádlott lopta el a* ön autóját? — kérdezi a védő a kárvallottól. — Az ön beszéde után rnnOr abban is kételkedem, hogy egyáltalán volt autóm. várniuk. Nem tudok a tógámmal átadni Magával es nem fordul elő? — Vetem nem. A tagam és én mindig külön alszunk! * — Hogy tudott ennyire berúgni? Mit mond majd a felesége, ha ilyen állapotban megy haza? — Semmit Nőtlen vagyok! — Akkor meg nem értem, miért ilyen állapotban megy haza! * — Feleségem azt állítja, hogy a nyerskoszt nagyon egészséges. — Az enyém sem szeret főzni. ★ — Kár, hogy ilyen rövid a szabadságom. — Nyújtsd meg egy kicsit! — De hogyan? — Kelj fel reggel 3-kor! Egy hosszú hajú ifjoncot egy évre ítélnek garázdaságért. A fegyházban először a fürdőbe vezetik. A f egy őr csodálkozik: — Ember, hogy lehet valaki ilyen rettenetesen piszkos? Mikor fürdött utoljára? —- Már megbocsásson — mondja indignálódva a rab — eddig még nem voltam büntetve! # A kis Hans nem hajlandó csukamájolajat inni. — Ide figyelj, fiam ‘— mondja az apa valahányszor lenyelsz egy kanál csukamájolajat, annyiszor 50 pfenninget teszek a perselymalacodba. — Nagyszerű — ragyog fel a gyerek arca —,'kérek csukamájolajat! Két hét múlva a csuka- májolajos üveg kiürül, a persely viszont tele van pénzzel. Az apa hoz egy kalapácsot, széttöri a perselyt A gyerek boldogan nézi a pénzt és megkérdi: — Mit veszünk ezért a pénzért, puma? — Egy újabb üveg csukamájolajat. e SE w 3 CL. ■PkBk . J Galambszívű tolvajok Egy pár ideiében elhullatott könnycsepp mentette meg a torinói Antonio Truono ékszerészt attól, hogy viszonylag rövid idő alatt immár harmadszor kirabolják. Amikor as üzletébe behatolt rablók arra kényszerítették, hogy adja elő kincseket érő ékszereit, a sokat próbált ember köny- nyekben tört )u és könyör- gött a rablóknak; hagyják meg a vagyonát, különben végleg tönkremegy. A rablók egy pillanatig elgondolkoztak, majd kifordultak az Üzletből. Egyikük az ajtóból visszaszólt: „Azt azért ne feledje, hogy ilyen rablókkal, mint mi, esak egyszer találkozhat az ember életében!” J Mióta húzzák el a cníkot, miért esik le lassan a 20 fillér ? Közismert, hogy a technikai-műszaki forradalom az élet számos területén okoz változásokat. Nem meglepő, hogy hatása erőteljesen érvényesül a nyelv alakulásában is. Az magától értetődik, hogy az új szerkezetek megnevezése új szavakat igényel, de a gépekkel való együttélés nyelvünk szóláskészletét is jelentősen növelte. Néhány példát erre— teljesség igénye nélkül. Az automaták, a különféle kapcsolók kezelése nyomán alakult ki a „megnyomja a gombot”, azaz „rákapcsol” kifejezés. Alighanem a műhelyek olajtól síkos padlózatán csúszkálva siető emberek látványa inspirálta az „olajra lép” kiszólást. A kondenzcsíkot hagyó modern repülőgépek szemlélése közben alakították ki ismeretlen nyelvújítók az „elhúzza a csíkot” kifejezést. Leesett a tantusz — szokás mondani, ha valaki nehezen, de végre „kapcsol”. Ez nyilvánvalóan a szintén nehezen kapcsoló telefonautomatákra utal. A szólásnak még él a „leesett a húszfillér” változata is, ami kétségkívül onnan ered, hogy a pengős világban a telefonautomata húszfilléres bedobására működött. Félig-meddig jassz-kiszólás a „lecsapták, mint a taxiC órát”, de jól érzékelteti, hogy az illető — valamilyen csetepatéban —, a rövidebbet húzta. A növekvő gépkocsiforgalom szülte azt az egészen friss mondást is, amit Karinthy Ferenc említett a magyar nyelv Idei hetén. Egy barátjától hallotta, aki autójával szabálytalanul közlekedett s ezért a rendőr félívben mozgatott tenyérrel leállította. Az esetet így mesélte el: „Képzeld, az M—1-esen „lemeszelt a rendőr”. WWAA/VAMAAAMAAAAAAAAMAMVAVSA/WWWWNAAA/WWWVAA/VWWíAAAAAAV/AA/AVWVWWVVVVWWW Petre Bokor: Atyai tanács — Figyelj rám, fiacskám! Engem nagyon aggaszt a viselkedésed. Kész mérnök vagy és egyedül élsz, nem udvarolsz ... na, persze, te mindig a gyermekem maradsz ... Mosolyogsz rajtam? — Nem, papa, csakhogy te tévedsz. Soha még lányt nem szerettek úgy, mint én őt. Ha a nevét hallom is, szinte sírva fakadok... — Szegénykém! Nem is tudtam. Na és ö? — Fél tőlem ... — Honnan gondolod? — Vettem neki huszonhárom szál azá- liát és nem akarta elfogadni. — Miért épp?n huszonhárom szálat? — Mert annyi volt a boltban. — De hát csak mondott valamit? — Nem, semmit. — Talán szentimentális a kislány, írj hozzá verset! — Ugyan! ódákat írtam már. Négyezer versszakot. Te tudod, mit jelent négyezer versszakot megírni?! Hát még, hogy rímeljen is! — Szegénykém! És ő? — Semmi! Abszolúte semmi! — Nem válaszolt rá? — El se olvasta! — Figyelj hát ide! Ha nem szereti az irodalmat, talán a zenéért rajong. Adj neki szerenádot. — Már adtam. Este kilenctől reggel négyig. Elektromos gitárral, akkumulátorral. ötven este énekeltettem neki, esőben, hóban ... — Na és? — Semmi... Azazhogy; az egyik este gyertyát gyújtott az ablakban. Később kiderült, hogy rövidzárlat volt náluk!. — Telefonja van? — Van ... — Akkor hívd fel és mondd, hogy várod vacsorára, vagy, hogy új magnód van, szalagjaid ... meg mondjuk egy üveg konyakod. Mondd, hogy hozzon magával pizsamát, fogkefét... — Jó %tanácsaid vannak ...! — Te vagy az, fiam? Miért zavarsz éjnek idején... ? — Nem éjszaka >an, hanem hajnal... — Na és? Mi történt? — Tudod, papa ... nem akar elmenni... (Oroszból fordította: Antalfy István Közélet és nyelvhasználat Mindennapi életünk nyelvhasználatában nagyon gyakran kap szerepet a közélet szóalak. Hogy mennyire sokféle nyelvi szerepet vállalhat magára, bizonyítják ezek a gyakran hallott jelzős szerkezetek: közéleti ember, közéleti tevékenység, közéleti szerep, közéleti nyelv- használat, közéleti tényező, közéleti erkölcs, közéleti tisztaság stb, stb. Az összetétel szervesen beleilleszkedik a köz- előtagú összetett szavak sorába. Elég korán jelentkezett a magyar szókészletben, s eleinte jelentéstartalma és használati értéke nem egyezett meg a maival. Régi jelentése: közönséges élet. Hasonló használati értékűek ezek az összetételek: közember, közhír, közbeszéd, közmondás, köznyelv, közügy. A kifejezésekben a köz- előtag az alábbf szinonimasor je- lentésárnyalatáit is hordozta: általános, megszokott, mindennapi stb, stb. Az 1800-as években a közélet megnevezte „az élet azon nemét, mely rendesen folyt, mely különössége által ki nem tűnik, különös események nem fordulnak elő benne, az egyformaság jellemzi.” A Magyar Nyelv Szótára e meghatározása valóban érvényes a közélet összetétel akkori használatára. Később az egész közösségre, az egész társadalomra vonatkozó jelentésárnyalatot vállalt magára a közelőtag, s szavunk ebbe a sorba illeszthető bele: közügy, köznevelés, közoktatás, közérdek stb, stb. Ma a magánélettel ellentétben a nyilvános, a társadalmi élet megnevezésére szolgál elsősorban összetételünk. Amikor pl. a közéleti nyelvhasználat nyelvi forma használati értékét vizsgáljuk, akkor ez a kifejezés arra utal, hogy a közéletben, a társadalmi tevékenységben használt nyelvről, stílusról van szó. Ennek a nyelvhaszz nálatnak jellemzője kell hogy legyen az érthetőség, vagy még pontosabban: a közérthetőség. Sajnos, éppen ezen a területen sok a baj. Egyéni nyelvhasználatunkban egyedibb, színesebb nyelvi formákat használunk; közéleti nyelvhasználatunkban azonban sok a közhely. Feleslegesen szakszerűsödő, elhivatalosított nyelven szólunk és írunk. Csak egyetlen egy példát ennek bizonyítására. Mint magánember ezt mondjuk: Megtelt a busz. Mint közéleti ember elhivatalosítva már ugyanezt a mondatot így fogalmazzuk meg: Az utazótér telítve van. Dr. Bakos József ^AA/VWSAAA/WWWWWVWV*/WW AAAA/Vv/vAA/VWWVVV
