Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-07 / 131. szám

Átadás: ina délután

Milyen lesz o gyöngyösi Puskin mozi?

Ma délután '5 órakor avatják Gyöngyösön az újjáépített, korszerűsített Puskin mozit. Megifjodott a nézőtér: a párnázott szekek maximális kényelmet biztosítanak Átalakították, modernizálták a régi, megkopott előcsarnokot is. Újszerű az automatikus vezérlő berendezés is, amely még a megye egyetlen mozijában sem található. Bizonyára megnyeri a nézők tetszését a klub is, ahol majd művész-közönség találkozókat. ankétokat rendeznek. Másodosztályú presszó is működik az újjávarázsolt Puskin moziban

A Heves megyei Moziüzemi Vállalat több mint négymillió forintot áldozott azért, hogy a gyöngyösi nézők számára kulturált, művelődési és szórakozási lehetőséget biztosítson.

Az ünnepélyes megnyitó után Bacsó Péter sikeres filmjét, a Harmadik nekifutást vetítik.

Ünnepi könyvhét 1973

\ (Foto: Szabó Lajos)

Áion Nagy Lajos kiállításáról

Az egri Rudnay-teremben a műit hét csütörtökén nyitották meg, ünnepélyes keretek között a Munkácsy-díjas Áron Nagy Lajos kiállítását. A viszonylag szűk terem alig tudja befogadni ezt a menv- nyiségben is gazdag anyagot.

Bölcs szépség — mondta Áron Nagy Lajos munkájáról szólva mintegy summázandó a megnyitás alkalmával Blaskó .lános festőművész, aki a pályatárs alázatával és tiszteletével beszélt a művészi alkotásokról, Áron "Nagy Lajos -festői világáról. Ezt a találóan rövid jellemzést csak megismételhetjük.

Furcsának tűnik, hogy egy tájképsorozat kapcsán visszhangként erősítjük fel a bölcs jelzőt, a szépség mellett. Kísértést érzünk, hogy ennek a bölcseségnek, a képekből áradó kiérett okosságnak, nyugalomnak és belső örömnek okait és további tartalmi jegyeit keressük. A képék indítanak erre, amelyek finoman és árnyaltan befejezettek, rögzítenek egy-egy élményt, emléket. A lélek egy- egy rezdülését látjuk itt, amely a tájban kóborló emberben keletkezik. A formák és színek mögé akarunk jutni, mert az összhang, a harmónia látása indít erre minket. Ezeknél a képeknél érezzük ugyanis azt a többletet, amit a látott tájban még beleadott, belelátott, beleteremtett a festő és úgy, ahogyan azt csak ő láthatta. Bizonyára az egész festés is csak azért van, azért az alkalomért. hogy a művész, a festő a színek és formák jeleivel azt a nyugalmat és belső derűt ^fejezhesse, amiben és amiért él. Áron Nagy Lajos képei innen nézve már nem puszta tájképek. A művész nem azért megy a liptói táj apró kis városaiba, hogy idegenforgalmi nevezetességet szedjen fel magának. Nem is csak a ‘romantikát keresi, amely az utazásnak olykor kellerr)es, néha fárasztó velejárója. A tájban mozgó ember kíváncsisága elsősorban önmagával szembe fordul, mert az érdekli őt, mi és hogyan ragadja meg figyelmét, mi ad neki indítást ahhoz, hogy önmagát kifejezze. Amikor a művész szembesíti magát a tájjal, a látvánnyal a hirtelen találkozással nem

BMmm

l»tű._4WülUi> lu ceüLOftflk

köti őt semmi más érdek,

csak az a vágy, hogy eszközeivel kiemelje az időből, az anyagtalanból az anyagba kiemelhetőt.

S hogy ez mennyire így

van Áron Nagy Lajos esetében, bizonyításul és némiképp magyarázatul szolgálhat az Álom-sorozat. Az álmok táj aj valóban csak benőnünk és a múló időben léteznek. Mégis van eszköz, ok és cél kiemelni onnan valamit az anyagi valóságba, megtartani, mert ezzel bölcsebbé lesz az alkotó és a szépség tanítása árán a néző, a müélvező is.

Ezek a képek a művész határozott, komoly egyéniségének jeleit viselik magukon. Nyoma sincs itt valamiféle modernkedésnek, nagyzoló fontoskodásnak, amely olyannyira eluralkodott a hazai piktúra némely mai képviselőjénél. Nem tucatszám gyártott vásznak ezek, hanem a megélt élet tisztességes és : értékes tanúi. Minden kép ; zárt egység, befejezett. Hozzátenni. belőle elvenni, vagy egyes részleteket külön magyarázni, vitatni nem lehet. ; Minden egyes alkotás él önmagáért és önmaga helyett. Minden kép más színeket 1 futtat a néző elé, más harmóniát tár fel, mert egy-egy él- : mény hasonlíthat a már meg- éltekhez, de egy előbbivel sosem lehet azonos.

Akár a természetből vett : témáit nézzük, akár a vízióit [ vizsgáljuk, ugyanaz a komolyság néz velünk szembe Vallomások ezek a tájképek, megmentve a lélek vizében. Az Álom-sorozat mellett a ; Halak-sorozat, az Inferno, a ' Tájbalett, a Megfordított gyökér, a KidöntÖtl gyökér, ‘ a ritmusával is nagyon érdekes Felhöfoszlányok, a Liptói sorozat, a Tirnova,-sorozat, a Dekoratív táj, a Vízpart — ■ de az egész kiállítás anyagát ! felsorolhatnánk — gazdag lélek megnyilvánulása, technikailag és formailag elsören- ; dü megoldásban.

Zajló 'életünkben az ilyen alkotások adhatna« bölcs pi- nenőket. A művész ajándéKa egy-egy ilyen kép, amelyben nemcsak táj, az emlék visz- szaidézése a nyereség, hanem az a nagy többlet, amit az ereit és határozott egyéniség.

adhat eligazításul a szépség keresőinek.

Áron Nagy Lajos egri sikere biztosra vehető, ez a közönség fogékony a bölcs szépségre.

Farkas András

IMRE lA'yio:

KE? ÉV

Nme

HÓNAP/

Merre van Törökország I

Pótfoglalkozáson a horíi általános iskolában

23.

Mint aki fölér a .hegytetőre és -mélyeket lélegzik a tiszta Levegőből, olyan boldogan fo- • gadták azt á sok banális dallamot, a szövegről nem is szólva, amitől mi, idősebbek fejfájást kapunk, persze nem tudni, hogyan viselkednénk, ha egyszer megtiltaná valaki, hogy zenét hallgassunk, táskarádión, ami számukra természetesen tiltva van. Igen, azt írom, boldogan hallgatták, mert a boldogsághoz, soha nem a nagy fordulatok extáüsa kell, inkább apró történések végtelen és jogfolytonos láncolata. csakhát <»z nem min denkinek adatik meg.

Különben holnap — ez most történik először — kinti munkára küldjük őket. A helybeli állami gazdaság munkaspihenőit, fürdőit, szállását kell rendbe tenniT ük, ez a munka legalább nyolc-tíz napig eltart. Köny- nyen lehetséges, hogy tovább is. hiszen elképzelhető, hogy amennyire igyekeztek idebenn, ott annyira elhúzzák majd az időt. Nem szeretném ez utóbbit eleve megtiltani nekik, várakozási álláspontra helyezkedem, bízom Kapellárö józanságában, s abban, hogy — talán a hjúságom mondatja ezt velem — értékelni tudja az iránta megnyilvánuló oizai- mamat.'’

Amikor Bereczki megkapta- Petterson legeiét, sokáig

A kerekasztal mellett a Tanárnő. Mellette egy fiú és egy lány. Első pillantásra úgy tűnik, mintha kellemesen csevegnének. Közelebb kerülve kiderül,' hogy erről szó sincs: árulkodik a földgömb s a földrajzi atlasz, s természetesen a szöveg is.

— Merre van Törökország? — kérdi a tanárnő.

A fiú tanácstalanul széttekint, mintha segítségre várna. de egyhamar- belátja, hogy erre nem számíthat. Épp ezért megadóan, lemondóan hallgat. A kérdések elől azonban nem lehet menekülni: egyik követi a másikat. Itt már mondani kell valamit, mégha sületlenség is.

— Hát... — kezd bizonytalanul, majd mindenre elszántan kijelenti:

— Az Indiai-óceán mellett.

Ahogy beszélgetünk, a fiú megnyugszik, pihenőt, kérések nélküli szünetet sejt, s ismét csalódik, mert vesz- szük a lapot, mi is érdeklődünk.

— Olvastad az Egri csillagokat. Ott is emelegetik ...

— Nem.

— A képregényt se?

A válasz ugyanaz, mert a nebuló — s ezt nem is rejti véka alá — kerüli a tankönyveket, nem szereti sem az irodalmat, sem a földrajzot. Az utóbbival különösképp hadilábon áll. Ezért is jár pótfoglalkozásra. László Csabáné tanítványaként. A tét nem kevés: belépő —

még ha kettessel is a következő, a hetedik osztályba.

gondolkodott a benne foglaltakon. Ellehetne az a fiú nálunk is. Lenne, akit az öregasszony ajnaroz/on.

Munkásszállás... Jobb annál a mi fészkünk — dör- mögte maga elé. Ezt másnap meg is írta Petterson- naki

Első nap alig haladtak valamire. Kapelláró nehezen tudta elérni, hogy délutánra úgy, amennyire összeszedjék magukat. Túl fri^s volt az élmény, a szabad élet illúziójának öröme, a rácsokon kívüli világ ezer színe és változatossága. Ott kinn a pusztán, úgy tetszett, a levegő is más. Örömük hasonlított az alkoholmámorhoz, olyanok voltak, mint a részegek. Hemperegtek a füvön, butaságokat ordítoztak, énekelve közölték egy mással mondanivalójukat s ez a fals opera-játék boloo- dítóan vidám volt, mindenről elfelejtkező, vad és szertelen. Kicsi valahaimét egy rongylabdát hozott elő, rugdosta, szaladt utána, mint az eszeveszett. Kés az éjjeliőr kutyájával kötött barátságot, mindenkit odani- vott, nézzétek, meg is örülök, ez a puli röhög rám, teli szájjal vigyorog, gyere, fogjunk csirkét, zabáid meg, ássuk el a tollát, na, melyikünk éri utói a másikat, hirtelen megállt, a kutya ugyanúgy lestoppolt, csak a farkát mozgatta sebesen, majd a füleit hátracsapva nekilódult a mezőségnek, hátra-hátranézve, mintha most ő hívná Kést, gyere, nézzük, melyikünk bírja tovább? Bika odament a t'égi rossz gémeskűfhoz, tempósan megvizsgált mindent, a legnagyobb részletességgel, csak úgy kedvtelésből felhúzott legalább húsz vödör vizet, azután arcát, fejét megnieritette a vályú melletti hordóban, srácok, ez haláli jó, ez több a jónál, levetkőzött derékig meztelenre, csapkodta magára a vizet, Kapelláró bejárta hír* télén az egész majorságot, kisborjúk nyalogatták a ke zét, birkák néztek és bégettek rá bután és ő. roppant élvezte az egészet, elment a szénakazlakig, majd -vissza, az épületek árnyékába, de ott &e- -bírt megállni, hajtotta,

— 11 napig hat. tanítványommal foglalkozom, átvesszük a legfontosabb anyagrészeket.

— Bízik a sikerben?

— A lehetőség adott. Ha az embej- egy-két gyereknek tart órát, jobban latia, hogy hol a hiba, s hamarabb megtalálja a megfelelő módszereket. A tanuló sem ér rá máshová figyelni, hiszen vele törődünk, vele foglalkozunk.

Ez biztató, s ráadásul még diáksegítőtárs is akad. Kovács Ibolya figyelmesen hallgatja a tanárnő magyaráza- tat, holott négyese volt földrajzból, s egyébként is a jó tanulók közé tartozik.

— Vállaltam, hogy együtt tanulunk, megmagyarázom neki otthon, amit nem ért. Ezért vagyok itt. hogy tudjam, mit kell kérdezni.

így nem késhet a siker, bár a fiatalember csöppet sem bizakodó. Talán éppen társaira gondol, akik számába már rég befejeződött a tanulás, s most játszanak, fociznak, a kiserdőben.

Két apróság köszön illedelmesen. Ok már hazafelé indulnak, szamukra véget ért ^bz óra. Pihenhet Brunner lstvánné tanítónő is. aki az olvasás, írás és számvetés titkaival ismerteti a két elsős gyereket.

— Nekik csak húszperces órákat tartunk. Ennél tovább képtelenek figyelni.

— Elmarad a bukás?

— Bízom benne, mert kél nap alatt többet tanultak, mint az osztályban két hóűzte valami, most nem tudott volna fölmenni a létrára. nem tudott betelni a nyáreleji nap fényével, amely felszikrázott az ablaküvegeken.

— Maga mit keres itt? Kicsoda maga, és hogyan kerül ide? — rezzen tette löl egy női hang az egyik majorszéli épület bejáratánál. Az ajtó nyitva volt, fehérköpenyes, tizenhét éves forma lány állott előtte. Hosszú, szőke haja lófarokban hátrakötve, csupa habzó tisztaság, szabályos, kerek arcában kék szemek, száz nyárra elég kékség. Akaratos álja fölött kissé lehajtó alsóajak, terménapig. Sokat jelent az egyéni foglalkozás.

— A nevelőnek nehezebb . ..

— Kétségtelen, hiszen nincs pihenő, külön fel kell készülni, Az eredmény azon ban kárpótol minden gondért. Mostcsak azok járnak pótló foglalkozásra, akik egy-két tárgyból állnak bukásra. Helyes lenne jövőre a ketteseket is berendelni, a következő tanévben kevesebb baj lenne velük. Reméljük, erre is lehetőség adódik.

Figyelemre méltó az is, amit kolléganője ornlit:

— A sikertelen teljesítmény, az érdektelenség mögött nemegyszer gátlások sora rejlik, ftem mindegyik tanuló számára természetes az osztály előtt szerepelni. Itt, a pótló foglalkozásokon kevesen vagyunk, hamar feloldódik a gyerekek idegenkedése látják, hogy rajtuk akárunk segíteni, s megszűnik a gatlusosság. sió ötlet volt ezzel próbálkozni.

Kinn az udvaron, a kiserdőben önfeledten szórakoznak a szorgalmasabbak. a jobb tanulók. Ök már azt tervezik, hogy mikor indulnak táborozni, hová mennek nyaralni, kiket látogatnak meg a rokonok közül.

A könyv főié hajolok de sokszor gondolnak rájuk. Jó lenne velük focizni, tollaslabdázni, nyugodtan nyarai- /lRi.

Kaptak rheg egy lehetőséget. Rajtuk 'múlik, hogy így legyen.

(pécsi)

hiányzik a friss levegő.

A lány arca némileg megenyhül.

— Mondták az irodán, hogy festes lesi — csicsergi valamivel barátságosabban. — Hát akkor csak fessenek nyugodtan. De aztán szép legyen ám! Mert a csúnyát azt nem szeressük.

— Olyan lesz. mint a szeme. Vagy amilyenre akarja.

— Nincs nekem beleszólásom abba!

— Miért ne lenne — leheli a szavakat Kapelláró. Sírni tudna a rászakadt gyönyörűségtől. Ebben a pillanatban úgy érzi. nincs amit meg ne tenne ezért a lányért. Mar

szetes plroeságú, bele kellene harapni. Hosszú lábaszárán a tél hótiszta fehérsége, amit a piros szandál hang- súlyozottá tesz. Kicsit elálló lábujjaival, erős térdeivel mintha kitárulkozna előtte, hangja csengése azonban idegenebb az idegennél, a teste hív, a szava eltaszít, elszédül aki látja, hallja Kapelláró alig fid megszólalni hebeg, nebt talál szavakat.

— A festés ... mi vagyunk a festők. Csak mielőtt nekikezdünk. Gondoltuk, körülnézünk egy kicsit. Ott... A többiek is ott vannak. Olyan jó itt. Tudja, városi srácok vagyunk. Meg amúgy

azért is. hogy ránevessen legalább. Vagy csak egy félmosolyt vesztegessen rá, de az neki szóljon,

— Tudja, az az igazság, hogy itt már évek óla esedékes a festés, nekünk mindegy is, hogy milyen ^zinü lesz. már kimeszeltük volna magunk is, de az üzemegység-vezető nem engedte, azt mondja, hadd csinálják a szakemberek. Maga szakember?

— Olyasféle.

— Aztán mit kapnak ezért a munkáért?

Kapellárö érzi, hogy most hazudni kellene valamit, de nem viszi rá a lelke. íFolytatjukJ