Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-06 / 130. szám

Nyári mulatságok Gyöngyösön Minden évben visszatérő téma Gyöngyösön, úgy nyár kezdetén: mi lesz a szabadté­ri színpaddal? Ha annak ide­jén nagy lelkesedéssel és óriási méretű társadalmi ösz- szeíogással megépítették ezt a több ezer nézőt befogadó nyári színhelyet, nem állhat ott haszontalanul, tátongó üresen. Tavaly valamit korszerűsí­tettek éajta. Meg is kurtítot­ták a nézőterét, hogy az elő­adások alkalmával az üresen ásító széksorok ne szegjék a kedvét senkinek. Majd meg­kíséreltek életet varázsolni a színpadra és a nézőtérre egy­aránt. Ügy tűnt, a kísérlet si­kerrel járt. Most már jöhet az idén a folytatás. Szívós József, a városi mű­velődési ház igazgatója úgy tájékoztatott bennünket, hogy sikerült a sok-sok tárgyalás és előkészítés után a nyári hónapokra megfelelő műsort összeállítaniuk. Eszerint júniusban öt alka­lommal gyújtják meg a fény­szórókat a világítótornyok­ban. Nyáresti muzsika címmel az Egri Szimfonikus Zenekar hangversenye nyitja meg az évadot június 9-én. Műsoru­kon valóban szórakoztató művek szerepelnek. Hangula­tos este élményét ígérik. Őket a miskolci Nemzeti Színház művészei követik. Strauss Cigánybárója hang­zik fel a színpadon. Majd az amatőr beat-zenekarok me­gyei találkozójának a gálaest­jét rendezik meg. Ezután a Magyar Néphadsereg Mű­vészegyüttesének ajándékmü- sora ígér jó szórakozást, hogy a hónap utolsó szombatján a villamosenergia-ipari dolgo­zók országos találkozójának zároiinnepéJve kerüljön sor­ra. Júliusban csak két műsor szerepel a programban. Az Illés-együttes fellépése után magyarnóta-est hangzik fel. Augusztusban csak a hónap második felében következnek egymás után a rendezvények. Kálmán Imre műveit adja elő a Budapesti Honvéd Helyőrség Szimfonikus zene­kara, majd. az észak-magyar­országi néptáncfesztivál gá­laestje várjá az érdeklődő­ket. A debreceni Csokonai Színház együttese Bizet Car­menját viszi színpadra, hogy a hónap utolsó napján az Ex- press-együttes koncertja zár­ja be a nyári idényt a sza­badtéri színpadon. ★ A program sokrétű, számít a különböző érdeklődési irá­nyokra és törődik azzal, hogy a nyári estéken az emberek jó része kissé elpilledtem a könnyebb szórakozást keresi. Ha nem is a légkönnyűt, ha­nem azt a fajta kellemes idő­töltést, amikor nem kell túl­zottan koncentrálni a gondo­latok mélységére. A dallamok is inkább zsongítsák el, ahogy a nagy színpadi tér létezése is a látványosabb művek elő­adását sugallja. De támaszkodtak a rende­ző szervek a korábbi évek ta­pasztalataira is. Azok szerint Gyöngyösön a nyári hóna­pokban az igény inkább csak a fiatalabb korosztályoknál lelhető.fel a szórakozásra. Ap idősebbek nehezebben moz­dulnak ki ouhonuk megszo­kott falai közül. Lehet, hogy ez nem sajá­tosan gyöngyösi .jelenség, de létező jelenség, amivel szem­be kell nézni. Elfogadni nem kell, mint megmásí ihatatlant, sót: tenni is illik ellene. Ta­lán éppen úgy. ahogy az előbb elmondott műsorterv­ből is kitűnik — Carmen ta­lán ..elcsábíthat" többeket, vonzhat nagyobb számú né­zőt is a szabadtéri színpad előadására. De az egri szim­fonikusok nyitó hangverse­nye js a/, előbbivel azonos célt szolgálhat. •ir A műsor összeállítását sok oldalról lehet értékelni, bí­rálni is. Lesznek ímnyásab- bak. akik. lékicsinylik. Igé­nyességet és színvonalat em­legetve féltik majd a kultú­rát ettől a programtól. Vég­sőkig kiélezve a dolgot, ta­lán még igazat is kellene ne­kik adni, ha volna egyetlen nyári színpad is, amelyik csak nagyon komoly anyagot tűzne műsorára. Egyébként is. ne szégyelljük, hogy szere­tünk szórakozni. Ez is emberi igényi Bízzunk abban, hogy az idei gyöngyösi nyári mulat­ságok sok embernek nyújta­nak kellemes időtöltést. Ez önmagában is dicsérendő ér­tek. (p. mól —) e e v i fi I * esfeeftfvtJít Sorrendben a 13. évzáró ünnepélyét tartot­99l«fCn • • • Van. • • • ta meg az egri Úttörőházban a Heves me­iryei Tanácsi Hivatal Napközi Otthona és Bölcsődéje. Az óvodás apróságok lázasan ké­szültek a műsorra, amelynek több mint háromszázötven nézője volt. Képünk az óvodaT sok egyik csoportjáról készült. Ifjú hírmondók KÉT EVVEL ezelőtt, nem sokkal az új tanév megkezd dése után a Kertészeti Egye­tem gyöngyösi főiskolai ka­rának néhány lelkes hallga­tója elhatározta, hogy a kol­légiumban ifjúsági klubot hoz létre. Pelle Sándor ta­nár irányításával elkészítet­ték a,terveket, amelyek a fő­iskola vezetőinek tetszését » hamar megnyerték. Az új épületben egy tá­gas helyiséget rendeztek be, ahol esténként azóta is ösz- szejönnek, táncolnak, szóra­koznak, beszélgetnek és vi­tatkoznak a fiatalok. Kez­detben csak néhányan jöttek. Azután ahogy teltek a he­tek, múltak a hónapok, mind nagyobb lett a társaság. Ma már az ifjúsági klub annyira népszerű a hallgatók köré­ben, hogy tagjainak száma meghaladja a százat. A fiatalok lelkesedésére vall, hogy az eddigi hagyo­mányos formákon túllépve, nemzetközi kiállításokat ren- . deztelc. A budapesti Lengyel Kultúrával együttműködve például Kopernikuszra emlé­keztek. Képeken elevenítet­ték *fel a világhírű csillagász életművét. Azután nem sak­kal később kiállították a ma már világszerte ismert len­gyel népművész tárgyait, em­lékeit Legutóbb pedig az Egyesült Arab Köztársaság nagykövetsége támogatásával rendeztek bemutatót Gyön­gyösön, ahol a közel-keleti ország népének dolgos hét­köznapjaiba nyertek bepil­lantást VAN AZONBAN ennek a klubnak egy külön érdekes­sége: a „Hírmondó”. A főisko­la életét sokoldalúan bemu­tató újság, amelyet ifjú „szerkesztők” készítenek és a főiskola házi nyomdájában nyomnak. Ez a negyedéven­ként megjelenő húszoldalas lap tulajdonképpen egyidős az ifjúsági klub életével. Az „alapító’ Kovács Lászlón. Kiss Éván kívül Zsólyomi Ferenc, Rácz Jenő, Meder '■ István, Losonczi András, Mi­ké Csaba, Nagy Irén Ildikó és még sokan mások, estén­ként gyakran összeülnek és néha késő éjszakáig vitatkoz­nak, ötleteket szőnek, témá­kat keresnek. Azután válo­gatják, javítják a beérkezett írásokat, egyszóval szerkesz­tik a lapot. Mindezt élvezet­tel csinálják. Mert néha olyan ez a helyiség, mint egy miniszerkesztőség. Van itt írógép, meg aztán előkerül a „szerkesztői” olló és vonalzó is... A lap erénye, hogy elsősor­ban híreket mond, esemé­nyekben tudósít a főiskola életéről, verseket, novellákat közöl, képeket, rajzokat, gra­fikákat mutat be a hallgatók munkáiból. Elismerésre mél­tó ez a törekvés azoktól a fiataloktól, akik ^élethivatásul nem az irodalmat, vagy a művészetet választják, ha­nem a szőlészetet, borásza­tot, a zöldség- és dísznövény­kertészetet. Akik kedvtelés­ből írnak, rajzolnak, festenek és fényképeznek. Akik a nö­vénytan, a kémiá, vagy a géptan mellett kikapcsolódást szinte felüdülést találnak ebben a munkában. Most éppen a következő szám előkészítésén dolgoznak. Egyebek közt például Berecz- ki Éva a TIT-előadások és a főiskolai oktatás kapcsola­táról ír, Meder István egy nyugatnémet folyóiratból vett szakfordításában a bor tartó­sításának újabb módszereiről számol be. Nyomtatott so­rokban ismerkedhetnek meg dr. Szabó Béla kandidátus, tanszékvezető főiskolai ta­nár' Heves megyében folyta­tott növénytermesztési kísér­leteivel. Ezenkívül a koráb­biakhoz hasonlóan ezúttal is 8MSE lANlió: Wr w HÓN/tfRi lü<3., júuiua ascda 22. Inkább emberszámba ve­szi őket, négyüket, mint bárki mást az őrizete­sek közül. Mindent ösz- szevetve Kapellárónak egy­értelműen megnőtt a tekin­télye. Ha megszólalt, körü­lötte elhallgattak, figyeltek a szavára, már olyan eset is adódott, hogy neki kellett igazságot tenni, ez tetszett neki, meg félt is tőle, mi lesz, ha egyszer valamit el­szúr, ellene fordul minden­ki, futhat Pettersonhoz vé­delemért, de akkor jobb lesz, ha mindjárt kimegy a világból is, legalább innen el, mert attól kezdve nem lesz megállása senk-' előtt. Ahhoz mű” elegendő tapasz­talattal rendelkezett, hogy tudja: a sztárok olykor bi­zony kiesnek a nagyközön­ség kegyéből, akkor pedig la.i nekik, keserű fősz szá­jukban a méz Is. Másszor meg elfogta a vágy: minél . többet megta- mtam nekik fumiuknak & oldalakat szármák a műked­velő irodalomnak, művészet­nek és a sportnak is. Zólyo­mi Ferenc „Szürke emberek” című novellájával jelentke­zik, amely a sárospataki diáknapokon díjat nyert. Né­hány első és másodéves hall­gató verseit mutatja be. Ter­mészetesen a következő lap­számban is helyet kapnak a grafikák, fotók és részletes sportbeszámolókat közölnek az iskola labdarúgó-, kézilab­da- és1 asztalitenisz-csapatá­ról. AZ ÍZLÉSES kiállítású új­ságot, amilyen kedvvel ké­szítik a fiatalok, olyan nép­szerű a hallgatók és a taná­rok körében. De már nem­csak a főiskolán ismerik, ha­nem a városban is többen forgatják, lapozgatják. Is­merkednek a gyöngyösi fő­iskolások életével, az intéz­ménnyel, az ifjúsági klub munkájával, amely nem vé­letlenül nyerte el utóbb, a kiváló címet. Mentusz Károly szakmából. Átadni mindent, amit ő megtanult és nem úgy, hogy unos-untalan ki­oktatja őket, hanem hogy szinte észre se vegyék. És azt ne gondolják róla, hogy a kegyeikbe akar férkőzni, a hízelgés mindig gyanús, még Pettersonnak is olyan kurtán-furcsán felelgetett, amikor meglátogatta őket, csak aki közelről megfigyel­te, az láthatta,, miként telik meg a szeme fénymeleg há­lával, amikor a felügyelőre néz. Ilyenkor tekintetük egy villanásnyi időre összeka­paszkodik, érteni, érezni le­het abból két ember kap­csolatának ezerszálú össze­fonódását: a bizalmat, a szeretetet, a megbecsülést. Néhány héttel azután, hogy a brigád először dolgozott együtt, Petterson levelet írt Bereczkinek. A levél így szólt. „Kedves Bereczki úr! Ne haragudjon, hogy némi ké­séssel válaszolok legutóbbi levelére, de az volt a hely- 1 zet, hogy közben itt. egy kí­sérlet kezdődött, s arra gondoltam, nem írok addig, míg e kísérlet első tapaszta­latairól be nem számolha­tok. Tekintettel jó magavi­seletére. szorgalmára, az in­tézet igazgatója úgy döntött, hogy egy kkslétszámú brigá­dot bíz Kapelláró Ferencire, önálló feladattal bízza meg K olyan körülmények között, amelyek némiképp oldottab­bak, mint az egyébként mindegyik őrizetesre érvé­nyes fegyelmi normák. A brigádot azzal a feladattal bíztuk meg, hogy az intézet külső, udvari épületeit re­noválja, & nagy örömömre szolgál, hogy önnek most. megírhatom, a fiúk nem él­tek vissza kivételezett hely­zetükkel, épp eiienkezoieg, Júniusi iilmújdonságok magyar bejutató nélkül A júniusi, több mint egy tucat filmbemutató sorában nem lesz magyar film pre­mier. Az első nyári hónapban előtérbe kerültek a könnyebb — kalandos, bűnügyi, törté­nelmi — alkotások. Néhány ezek- közül: A leszámolás napja szélesvásznú, színes szinkronizált szovjet film. Szerelem és íeltókenyseg szá­lai szövik át a történetet, amely egy idős és egy fiatal bolsevik tanító szibériai kül­detéséről szól. Goya, vagy a megismerés rögös útja cím­mel Feuchtwanger regényé­ből készült a kétrészes, szí­minden tekintetben kifogás­talan. munkát végeztek. Az a három őrizetes, akit Ka- peliáró mellé beosztottunk, Sallai Bálint (Bika), Sipos Elemér (Kicsi), Taverna László (Kés), s akikkel ré­gebben sok bajunk volt, Ka­pelláró keze alatt a javulás útjára léptek, s szorgalmuk több, mint figyelemre méltó. Némi kezdeti súrlódások után viszonylag rövid idő alatt eljutottak oda, hogy az őrizetesek között meglehető­sen szokatlan munkatársi kapcsolat alakult ki közöt­tük, mégpedig a szó legjobb értelmében. Ez alatt azt ér­tem elsősorban, hogy ami­ben csak tudják, segítik egy­mást, érzik az egymásra utaltságukat, mi több, a szabadulás utáni időkről is úgy beszélnek, mint amely­ben megpróbálják kiköszö­rülni az életükön esett csor­bát. Valószínűnek tartom, bár nem szeretném elkiabál­ni, hogy ez a brigád — itt benn csak Kapelláró galeri­nek nevezi őket mindenki — együtt fog dolgozni ki- szabadulás után is, feltéve, hogy őszinte az a vélekedé­sük, miszerint Kapelláró megszerettette velük, a szak­mát, mármint a szobafe-stő­mázoló mesterséget. i Amikor időm engedi nap­jában legalább egyszer meg­keresem őket, s lehetőség szerint úgy intézem, ne ve­gyék észre mindjárt, hogy ott vagyok. Kérem, ne gon­doljon arra, hogy ez a fi gyelés valamiképpen a mes­terségemmel függ össze, az igazat megvallva ezt szé­gyelleném, megalázónak tar­tanám magamra. Emberi ér­deklődés van bennem, több az egyszerű kíváncsiságnál, szurkolás értük, nekik, fő­ként Kapeliai'oert, saazeá­nes, szinkronizált, szélesvász­nú NDK—szovjet—bolgár film. Számos művészt ihletett már alkotásra Mária, a skó­tok királynője. Stuart Mária és Angliai Erzsébet törtéhe­tének újabb látványos, neves művészeket felsorakoztató angol filmváltozatában töb­bek között Vanessa Redgrave és Glenda Jackson látható. Moravia a Megalkuvó című nagy sikerű könyvének szí­nes olasz—francia filmadap­tációját Bernardo Bertolucci rendezte, a főhőst; Jean- Louis Trintignant formálja. ném, ha előbb szabadulhat­na, ha sikerülne elérni, hogy büntetése egy részét elen­gednék, ha a karácsonyt már odahaza tölthetné... Odahaza ... ön valószínűleg közelebbről ismeri a gyerek otthoni körülményeit. A ma­gam részéről nem lennék meglepve, ha azt hallanám tőle, nem akar a szülői ház­ban élni többé. Fel is va­gyok készülve arra, hogy segítenünk Kell rajta eeben a vonatkozásban, kapjon he­May Károly egyik, nálunk is népszerű regényének törté­nete és hősei elevenednek meg Az ezüst tó kincse című színes, szinkronizált, • széles­vásznú NSZK—jugoszláv filmben. A Sortűz című ju­goszláv film két fiatalember­ről. két barátról szol, akik a német megszállás . idején éle­tüket áldozták hazájuk sza­badságáért. A második világ­háború idején az idegenlégió­ból megszökik egy kis cso­port, hogy csatlakozzék a nácik ellen harcolókhoz: a sivatagi élethalálharcról szól az Oázis című csehszlovák film. (MTI) V ^WWVAWVWWWVWWVAAAA^, lyet valami normális mun­kásszálláson, nem tudom. Bereczki úr, tudna-e segíte­ni, akár egy jó ötletté' mert az is sokat ér. írja meg, ké-> rém, mi a véleménye erről, várom a válaszát, ne. enged­jük el ezt a gyereket, amint mondani szokás, csak úgy a .................. n ét? Tessék elképzelni, rá se néztek a pénzre, szinte egyszerre szólaltak meg: ,io tánczenét! Alighanem fe­gyelmit kapok, ha ezt meg­hallották volna a felettese­im, mert mi ott olyan mu­zsikálást csaptunk! S a& látta volna ókéi: (galytatyuL) 4 Még valami. Tessék elkép­zelni, tegnap délután, már a szolgálatom aznapra letelt, táskarádióval a kezemben arrafelé sétáltam, ami pénz nálam volt, néhány százas bankjegy, gondoltam, pró­bát teszek. Odaértem, be­szélgetünk Csupa közömbös dologról, látom, a szemük a táskarádión. Végül megkér­deztem tőlük, elővéve a szá­zasokat, no, fiúk, mit sze­retnélek, ezt a pénzt, vagy , inkább fogjak valami józe-

Next

/
Thumbnails
Contents