Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-03 / 128. szám

Nincs uborkaszezon

Népművelés - nyáron

rOGAS LAKÁSÜGYI PROBLÉMA EGY ELVÁLT BLAZASPARNÄL — MIKOS

Érdemtelen az asszony volt férje nevének viselésére

Döntött a Legfelsőbb Bíróság

A néha elviselhetetlen meleg -dől, aki csak teheti, menekül. Ki a Balaton mellé, ki a hegyekbe, ki a strandokra, vagy haza, a lefüggönyözött ablakok mellé. Nyáron az ember1 a könnyű szórakozást kedveli elsősorban. Ezt megkapja a tévétől, a rádiótól, a mozitól.

Meg kell adni, ez bizony erős konkurrencia. Ugyan mit tehet vele szemben a művelődési ház, a klubkönyvtár, méghozzá falun, ahol az emberek zöme késő estig kinn szorgoskodik a földeken, s fáradtan, pihenni vágyva tér haza. Nem egyszerűbb ilyenkor bekapcsolni a rádiót, a televíziót, mint díszbe öltözve elindulni a kultúrházba?

Erre kerestünk választ Sírokban, Recskan és Mátra- szentimrén.

IRÁNT — AGGTELEK

Uborkaszezon? fezó sincs

róla! — méltatlankodik Kun Istvánná, a siroki művelődési ház igazgatója;, majd így folytatja:

— Mindjárt bizonyítom az ellenkezőjét.

íme, az érvek listája:

— Állítom, hogy több a lehetőség, a munka, mint télen. Igaz, hogy a felnőttek kevésbé érnek rá, mégsem hűdéinek hozzánk. S jönnek a fiatalok, legalább kétszer any- nyian, mint az őszi, téli, tavaszi hónapokban. Érthető, hiszen itthon töltik a szünidő javát, s nekik szóló, színes, szórakoztató programra vágynak. Ők nem otthonülők, ők Hálunk kopogtatnak igényekkel, kérésekkel.

— Számukra mit igér, mit nyújt a művelődési ház?

— Jogi témájú előadássorozatot indítunk a TIT-tel karöltve, az ifjúsági törvényről. Ezt a fiatalok, a már háromszor kiváló címet nyert ifjúsági klub tagjai kérték, de eljönnek, érdeklődnek barátaik, ismerőseik is. ők tartanak irodalmi esteket — az egyik Vörösmarty, a másik Vajda János költészetét mutatja be —, ők gondoskodnak műsorról is: az irodalmi színpad tagjai mutatják be a verseket. Külön örülünk, hogy az ünnepi könyvhét alkalmából Ladányi Mihály költőt fogadhatjuk, klubtagjaink megismerkedhetnek az élő irodalommal. Kishonty Jenő egri festőművész vezetésével, nyáron is dolgozik a képzőművészeti szakkör. A honismereti csoport tagjai Egerbe és Párádra látogatnak. Nyáron forgatjuk az egészségügyi kisfilmsorozatot is.

— Könnyebb fajsúlyú program?

— Kirándulunk a környékre, s eljutunk távolabbra is. A gyár — a Mátravidéki Fémművek — buszt biztosit, így viszonylag olcsó lesz a június 6—7-i aggteleki kirándulás. S még egy érdekesség, amolyan nyári csemege: megrendezzük a lányok—fiúk focimeccsét.

CITER A EGYÜTTES

A MÁTRÁBAN

Ez bizony tartalmas, változatos program, választhat kiki kedvére. Ám a sikernek °z csak az =gyi'.; összetevője. Lényegesebb a másik, épp az, amiről az agilis igazgatónő nem beszélt: a népművelő ötletessége, tettvágya.

— Mátraszentimrén sem könnyű nyáron. — kezdi Kerek István igazgató, mindjárt a lényeggel. Természetesen nem marad adós a magyarázattal sem.

— A három község lakossága nyaranta megháromszorozódik: jönnek a pihenni, az üdülni, a gyógyulni vágyók. A ráérő ember többet vár, igényesebb; mégis úgy kell törődni vele, hogy ne feledkezzünk meg az itteniekről sem. Igaz, az idősebb szent- imredek foglaltak, leköti őket a meggyarapodott munka, a fiatalok azonban programra várnak. Ügy terveztünk, hogy legyen választék, s majd minden kívánság teljesüljön.

Tallóztunk a nyári kínálatban.

Neoművészeti és fotökiállftás lesz a művelődési házban. Bizonyára sokakat vonz majd az a népzenei est, ahol a ci- tera „szakértői” adnak jó másfél órás műsort. Találkoznak Párád, Bodony, Mátra- szentimre fiataljai is. Lesz kirándulás Ágasvárra, a barlangba. Augusztus 20-án rendezik meg a már hagyományos nemzetiségi találkozót, amikor a szomszédos Csehszlovákiából jönnek a vendégek, rokonok. Gondoltak az üdülők könyvéhségére: a

könyvtár szerdán délelőtt is nyitva tart. S nyáron is működik természetesen, az ifi- klub.

Kerek stván mégsem elégedett. Érthető, hiszen pályakezdő, s nem is szakképzett népművelő. Beszélgetés közben arra gondolok: ezt a hátrányt is lehet pótolni hely- és emberismerettel, ambícióval. S ebben Mátrasaentimrén nincs hiány.

VERSENG TIZENEGY

CSOPORT

Kellemes meglepetés fogadott Recsken, a bányász művelődési házban is. Gál Mihály igazgató éppen egy vetélkedő programjával bíbelődött

— Tizenegy csoport verseng. A kérdések szakmai, politikai, kulturális és sport jellegűek. Az első helyezést elérő együttes jut tovább, az országos döntőre. A jól szereplő versenyzők értékes jutalmat kapnak az üzemtől, az ércbányától is.

A nyári programról beszélgetünk. Itt is van mit jegyezni. Működik — akárcsak télen — a bányász-, az ifjúsági. klub; lesznek ismeretterjesztő előadások, filmvetítések. Június 5-én Ladányi Mihályt várják az író—olvasó találkozóra. Fogadnak egy szovjet turistacsoportot, amolyan fehér asztal melletti, baráti találkozóra. Sokan várjál: már a Solti Károly-estet, hiszen az idősebbek körében többen kedvelik a népd lakat, a magyar nótát. Kiállítással jelentkeznek a helyi fotósok és bélyeggyűjtők. Találkoznak a szocialista brigádok, méghozzá nem is akárhogyan. Kötetlen légkörben, vacsora mellett beszélik, vitatják meg ügyes-bajos dolgaikat. Ez recski sajátosság

— Nyári specialitás?

— Akad bőven. Két napra Pestre látogattunk, voltunk a SZÜR-om. Júniusban autóbusszal Beregfürdőone utazunk. S ott van természetesen a tekepálya.

+ + 4*

Mit lehet ehhez hozzáfűzni? Csak azt, amit bizonyították Sírokban, Recsken, Mátra&zentimrén:

Ahol nem hiányzik az ambíció, nyáron sincs uborka- szezon.

Pécsi István

FOGAS lakásügyi probléma keletkezett egy elvált házaspár ügyében, amelyről a Legfelsőbb Bíróságnak döntenie kellett.

Az ügy előzménye az,

hogy egy házaspár az asz- szony tulajdonában álló családi házban lakott. Később a viszony megromlott közöttük és elváltak. A lakás használatát a bíróság megosztotta közöttük. Nem sokkal ezután az asszony ismét férjhez ment és második férje is odaköltözött, de a volt férj is megnősült, bár ő a feleségét nem vitte a házba. Az egykori házastársak között a viszony tovább romlott, birtokháborítási, sőt, büntetőügyek is keletkeztek közöttük. Végül az asszony, volt férje ellen pert indított, amelyben annak összeférhetetlen, botrányos magatartása miatt, kérte a bíróságot, kötelezzék őt a lakás elhagyására.

A járásbíróság álláspontja az volt, hogy a felek közötti jogviszony nem bérlet, nem társbérlet, nem albérlet, nem bérlőtársi viszony, hanem bírói ítélet alapján nyújtott lakáshasználat Ebből következik, hogy ebben az esetben nem lehet a lakásbérleti jogviszony megszüntetésével kapcsolatos jogszabályokat alkalmazni. Felmondási ok bizonyítására sincs szükség, elég a tulajdonosnak az a közlése, hogy a lakáshasználatot megvonja. Ha azonban ez indokolás nélkül történik, a jogcím nélkül visszamaradt személy jóhiszemű lakáshasználónak minősül, akinek elhelyezéséről a tulajdonos köteles gondoskodni. A férjnek az asszony által sérelmezett magatartását a járásbíróság nem látta bizonyítottnak. Ezek után az ítélet a férjet, mint jogcím nélküli, de jóhiszemű lakáshasználót, kötelezte a lakás elhagyására, azzal, hogy számára a volt feleség köteles másik lakásról gondoskodni.

Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság magáévá tette a másodfokú bíróság döntését, amely szerint az

asszony volt férje lakáshasználati jogát indokolás nélkül nem vonhatja vissza. Ugyanakkor rámutatott arra, hogy az új lakásügyi jogszabályok kifejezetten nem rendezik az olyan volt házastárs lakás- használati joga megszüntetésének kérdését, aki házas- társával együtt nem bérlő volt, hanem egyikük tulajdonában álló lakásban lakott. Ezek után a probléma miként oldható meg? A Legfelsőbb Bíróság megtalálta a megoldást. Kimondta: jogszabályi hasonlóság alapján a rendeletnek azt az intézkedését kell figyelembe venni, amely szerint a volt férj lakáshasználati joga csak abban az esetben szüntethető meg, ha terhére olyan magatartást lehet megállapítani, ami a társbérlők és a bérlők közti lakáshasználati jogviszony megszüntetését is lehetővé teszi

— E jogszabály alkalmazhatósága érdekében — mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság — alaposan tisztázni kell, hogy a volt férj magatartása valóban olyan volt-e, mint az asszony állítja, mert akkor ez a lakáshasználati jog megszüntetését indokolja. Ugyanakkor azonban értékelni kell a volt feleség közrehatását is. Nem kétséges ugyanis, hogy ő is felróható módon járt el, amikor — mint adatok bizonyítják — volt férjével szemben birtok- sértést követett el, amit — bírósági rendelkezés ellenére — húzamos időn át folytatott Természetesen az alsófokú bíróságok részéről megfelelő mérlegelést igényelt volna az is, hogy az asszony viselkedése nem késztethette-e a férfit, hogy őt, vagy családtagjait becsületükben és önérzetükben sértő kijelentésekkel illesse. Mivel ezek a kérdések nem lettek kellően tisztázva, ezért a Legfelsőbb Bíróság mindkét alsófokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra, valamint új határozat hozatalára utasította.

EGY MÁSIK PERBEN,

amelyben szintén volt há- zastársak állottak szemben egymással, a Legfelsőbb Bíróságnak arról kellett döntenie: az elvált asszony mikor jogosult volt férje nevének viselésére.

Az ügy előzménye az, hogy egy vidéki tisztviselő házasságát felbontották, az asz- szonyt férje nevének viselésére, a lakás kizárólagos használatára feljogosították, gyermeküket nála helyezték el. A volt férj azonban a névviselési jog megadása miatt fellebbezett. A megyei bíróság megállapította: az

asszony lakásán férfiak és nők részvételével gyakran voltak hangos mulatozások, amelyek a szomszédok nyugalmát zavarták, de nincs adat arra, hogy erkölcstelen életet folytatott volna. Énnek ellenére a névviselési jogot mégis megvonta.

A legfőbb ügyész törvényességi óvására, a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezté és az asszonyt volt férje nevének viselésére ismét feljogosította. A határozat mindenekelőtt azt tisztázta: a házasság felbontása után: mikor érdemtelen az asszony volt férje nevének viselésére. Ezzel kapcsolatban kimondta: a volt feleság altkor érdemtelen a névviselésre, ha nőtartásra is érdemtelennek lehetne nyilvánítani.

EBBEN AZ ESETBEN —

állapította meg a törvényességi határozat — az asszony terhére ilyen magatartás nem volt megállapítható. Az ügyben nagy jelentőséget kell tulajdonítani annak, hogy a gyermekelhelyezési perben a volt férj maga adta elő: a gyermek érdekeinek az felelne meg, ha anyjához kerülne. Ez azt jelenti, hogy volt feleségét a gyermek nevelésére erkölcsileg maga is alkalmasnak tartja. Ilyen körülmények között az asszony a névviselésre jogosult

H. F„A rum tette ezt..

0

iajfS. j&nius 3.. vasárnap

A kerekharaszti cipőgyár

építkezését látogattam meg néhány hónappal ezelőtt. Ott találkoztunk először. Kiroj- tolódott melósruhában, istentelen vasdarabokkal birkózott. Azon csodálkoztam, hogy pipaszár lába, vékony karja, egész rozoga kis teste meg nem szakad az erőlködésben.

— ötven kiló sincs ez az ember!

— Nincs. Ráadásul negyed tüdejét kivették évekkel ezelőtt — toldotta meg szavaimat kalauzom. — Különben írtó érdekes figura. Apja török, azért kreolos a bőre. Ült ez már börtönben lopásért. Disszidált is, de hazahozta a szive. Fene tudja, hány alkohol elvonó kúra van mögötte. Cserélt néhányszor feleséget. Mert ki bír élni egy részeges alakkal? Nem tudom, munkakönyvében van-e még üres rubrika, annyifelé dolgozott. Például volt iparügyi előadó a régi járási tanácsnál. De hallja, ami nagyon ritka, ez visszamászott a szakadékból! Igaz, hogy csak a legkutyább munkára vettük fel, de két év óta itt van a Városgazdálkodásnál, építőrészlegünknél. Dolgozik, ahogyan erejéből futja. S ami a fő, korty szeszt meg nem iszik, családi élete rendezett, lassan gyarapodik...

■ ■ ■ ■

— Mennyi a jövedelme?

Előbb rágyújt egy Kossuthra, mélyen mellre szívja a füstöt, aztán beszél.

Átlagban másfélezer. A feleségem házfelügyelő, így jutottunk lakáshoz. Nahát ő ott kap nyolcszáz körül. Meg újságot hord a postának. Ezzel együtt megvan összesen a háromezerötszáz.

— Ital?

— Uram, még szilveszterkor sem! Két esztendeje állom. Azóta rázódtnnk helyre. Bebútoroztuk a kis lakást,

rendesen öltözködünk asz- szonnyal, egyszerű fiammal. Tudja, honnan jöttem én vissza? Míg szegény anyám élt, a lepedőt eladtam alóla, hogy rumra, borra, pálinkára legyen pénzem. Biciklit loptam, meg amihez könnyen hozzáfértem. Háromszor voltam hűvösön. Az sem. használt. Szóval teljesen lezüllöt- tem. Diáktársaim, akikkel a gimnáziumban végeztem, átmentek a másik oldalra az utcán, mikor megláttak. Kö- nyörgött anyám, feleségem, de teljesen a pia rabja lettem. Ha kölcsön kértem, a végén már forintokról volt szó. Hogy egy nagyfröccsöt lehajthassak valami olcsó kocsmában.

Megigazítja szemüvegét. Újabb Kossuth. Aztán felém fordítja az arcát. Bőre szinte a pofacsontokra száradt

■ ■ ■ ■

— Higgye el, húszéves koromig nem ittam. Akkor a sors szeszélye folytán belekeveredtem egy rendőrségi ügybe. Ártatlanul. Ez tisztázódott, ki is engedtek. De én attól fogva olyan idegállapotban éltem, hogy citeráz- ni kezdett az inam, ha megláttam valamelyik rendőrt, így ment hetekig, hónapokig. Akkor egyszer betintáztam kicsikét. S azt vettem észre magamon, hogy oda a félelem. Iszogatni kezdtem hát. S a napi két-három nagy- fröccs vagy féldeci rövideser kevésnek mutatkozott Hoz zászokott a szervezetem, k. vántam az alkoholt. S egyr többet csúsztattam le a tor komon. Még a tüdőműté sem riasztott vissza az ivás tói. Pedig mondták az orvc sok, hogy a szesz gyengíti a

test ellenáTIóképességét,

könnyen elpatkolhatok. Alig vártam, hogy kilépjek a kórházkapun, első utam a Zöldbordóba vitt. Ismeri azt a helyet, ugye? Nem valami elit. Negyedosztályú, s mindig akad szesztestvér, aki bevesz egy rundóba. Tehát folytattam. Már csak azért is, mert levágott az üres lakás. Otthagyott az asszony. Rendes teremtés volt. Szerettem. Ö is. Uram, nekem mind a két korábbi feleségem nagyon tisztességes, rendes nő volt. Olyan, mint a mostani, akivel hat éve élek. Csak tudja, ez bennem megérezte a jót Ami valahogyan nagyon mélyre keveredett. Megérezte, harcolt értem, s nyert. Ezt a jót én akkor sem viszonozhatnám neki, ha minden nap kiló aranyat teszek elébe. Ugye, érti?

H fl É S

Jól vasalt, barna zakó. Fehér ing. Előre dől a szerkesztőségi fotelban, ahol elférne mellette még valaki.

— A nevem is új mostmár. Magyart vettem fel, miniszteri engedéllyel. Az apám? Hosszú évek óta semmit sem tudok róla. Ő a török állam ösztöndí'ával az 1920-as évek végén jött Magyarországra. Itt 1931-ben elvégezte a Zeneművészeti Főiskolát. Még abban az évben magyar nőt vett feleségül, az anyámat. Egy év után születtem én. Nem sikerült a házasságuk. Másfél év múlva vissza is ment apám Törökországba, s Izmirben tanított sokáig muzsikát. Mikor 1956 telén disszidáltam, fel akartam kutatni. De hogy ne üres zsebbel toppanjak be hozzá, a dán kereskedelmi tengerészeinél vállaltam műnkéi. Jól fizettek, az igaz. Gyűlt a pénz.

De egyszercsak belém hasított valami. Jó, megtalálom az apámat. Hanem mi lesz, ha nem térhetek vissza az. anyámhoz, aki másfél éves koromtól küzdelmesen nevelt, s úgy hagytam Hatvanban, hogy el sem köszöntem tőle? És aztán a szülőföld, a haza, az iskolatársak, barátok...? Március volt, hűvös és zord március. Négy hónapig bírtam. Aztán úgy jöttem haza, ahogyan elmentem. Szökve... Nem lett baj belőle. S a viharzó örömet, amivel anyám fogadott, mikor betoppantam, hát azt én halálig magamban hordozom. Talán egyetlen boldogságteli nap. amit élete utolsó szakaszában tőlem kapott, itta

— Fokozatosan csinálta?

— Azt, hogy leszoktam?

— Igen.

Ez érdekes. Hat éve, mikor utolsó börtönbüntetésemből szabadultam., s megnősültem, kísérleteztem én azzal, hogy majd szépen csökkentgetem a napi szeszadagot. Ment is néhány napig. A végén visz- szazuhantam. összefutottam régi cimborák'al, piapartnerekkel, s tudja, hogy van? Gúnyoltak, ugrattak. Belementem. .. Azt mondtam két évvel ezelőtt, most másként csinálom. Egy korty ital se! Szenvedtem bitangul, elhiheti. De az asszony nagyon mellettem volt. Nem könyörgatt, nem szidalmazott, mint amazok, hanem érvelt. Okosan és nagyon ügyesen. Pedig igen egyszerű ember. Kiszámította, mit lehet venni egy heti megspórolt italpénzen. Mit lehet kéthetin. így tovább. Aztán a kisfiú. Mire nő fel? Mivé lesz a példámon? És majd visszatérnek a barátok,

Esetleg jobb és könnyebb

munkához juthatok, mert ezzel a tüdővel és alkattal a trógerolásban elpusztulok... Vágyat ébresztett bennem. Fölcsillantotta az élet igaz szépségeit. Pedig mondom, egyszerű teremtés nagyon.

■ B ■ ■

A hamutartóban csikkha- lom. Űjabb paklit bont.

— Ezt is abba kellene hagyni! A dohányzást.

— Tudom. Akkor talán az alvás is lobban menne. Most zabálom a különböző nyugtátokat. Majd egyszer megkísérlem. Fontos, hogy attól a borzalmas átoktól megszabadultam. .. Azért valami sajog berniem. Ne haragudjon, elmondom még. Fáj az előítélet, a megkülönböztetés! Ügy tartanak mindmáig számon, amilyen szakadékos Időmben voltam. Hiába a két tiszta esztendő bizonysága. Félig értem az embereket. Kutyából nem lesz szalonna. Mégis sajog!

— Mindig úgy volt, a mások bűnét később feledik, mint a magukét. De elmúlik egyszer ez az ellenállás. S testhez állóbb munkát is kaphat. Ami nem töri össze.

— Gondolja?

— Tudom. A bizalmat

könnyű elveszteni, nehéz visz- szaszerezni. De vissza lehet.

— Köszönöm. Bs örülök a beszélgetésnek. Higgye el, másként érzem magam. El kellett mondanom ezeket a dolgokat. Feleségemen kívül legyen valaki, aki belülről is lát engem.

Ajtóig kísérem. Lassú, egyenletes léptekkel halad az emeleti folyosón. A lépcsőnél megáll, visszafordul. Hogy mire gondol? Most is mélységbe indul. De más ez, mint ahonnan visszakapaszkolott. Lent a föld, a biztos talaj várja.

Moldva^