Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-24 / 146. szám

\ Tőumótiző l(j diát Walter Chiarí betért egy venetói kertvendéglőbe, ahol grillcsirkét rendelt. A csonto­kat egy mellé szegődött ku­tyának dobálta, aki farkcsó­válva köszönte meg az ado­mányt. A színész ismét arra járt, és betért a vendéglőbe. Ugyanannál a felszolgálónál rendelte meg a grillcsirkét, aki pár nappal előbb kiszol­gálta. Walter Chiari nem kis csodálkozására a felszolgáló a következőkképen adta le a konyhában a rendelést: ■ — Egy grillcsirkét sült krumplival. Megint itt van az a vendég, aki csonttal együtt eszi a csirkét. Egy falusi család televízi­ót vásárol. Első este a család valamennyi tagja leül a ké­szülék elé és nagy élvezettel nézi a műsort. Egyszerre a nagymama váratlanul felkel, kikapcsolja a készüléket és megindul a szobája felé. — Mit csinálsz, nagyma­ma? Miért zártad el a ké­szüléket? — méltatlankod­nak a többiek. — Mert be kell vennem a gyógyszert és semmiképpen sem akarom elmulasztani a folytatást! „Körülbelül 2500 évvel ez­előtt — mondta Tinó Buaz- zelli — Hérodotosz azt írta. hogy a Szahara déli felében kutyafejű emberek, hosszú szarvú szamarak stb. élnek. Nyilvánvaló, hogy Hérodo­tosz, akinek nem álltak ren­delkezésére valóságos ada­tok, a képzelőerejére tá­maszkodott. Éppen ezért ne­vezzük őt az emberiség első igazi történetírójának”. Alfred Charles Kinsey, a neves amerikai szexológus, az Institute For Stex Re­search megalapítója, egy in­terjú keretében a következő­ket mondta: „Pácienseim egy része azért keres fel. mert nem el házaséletet, a másik fele vi­szont azért, mert él”. Gaia Germani, olasz1 szí­nésznő Nápolyba érkezve ta­xiba ül. A taxi vezetője azonnal vadul száguldozni kezd, bravúros ügyességgel vágja át magát a kaotikus forgalmon. — Tudja, kérem — szólal meg rettegve a művésznő — hogy már két alkalommal felment a járdára és kis hí­ján elütött két járókelőt? — Nem hittem volna, hogy a statisztikai hivatalban dol­gozik — mondja némi meg­vetéssel a taxi vezetője. Egy férfi és egy nő be­szélget, a kávéház teraszán: — Elárulnád — kérdi a nő —, miért nem veszel ma­gadnak autót? — Ugyan minek? Minden barátomnak van autója. — Micsoda válasz. Ezen az alapon neuem sem kellene férjhez mennem! — önnek alapos torokgyul­ladása van — mondja az or­vos. — Nagyon kell vigyáz­nia magára: kerülje tíz esőt, ne menjen az utcára, ha hi­deg vagy túlságosan meleg van és köd esetén feltétlenül maradjon otthon. — Ha jól értettem, doktor úr — szól közbe a páciens — csak abban az esetben léphe­tek ki az utcára, ha egyálta­lán semmilyen idő sincs. A feleség meglátogatja a börtönben férjét: — Ne légy már olyan meg­átalkodott! Mondd meg, ho­vá rejtetted azt a lopott pénzt? Ha nem tudom be­fektetni valamibe, ki tudja, ér-e még valamit 1980-ban. — Egy csókot, csak egyet­len kis csókot! — könyörög a fiú a lánynak. — Hagyj békén! — utasít­ja el méltóságteljesen a lány. — Nem szeretem az igénytelen férfiakat! A neves amerikai regény­író, Nathaniel Hawthorne fia maga is író volt. Apa és fia regényeit gyakran összecse­rélték. Egy napon valaki így szólt a fiúhoz: — Mr. Hawthorne, olvas­tam a „Skarlátbetű” című re­gényét. Micsoda ragyogó al­kotás! — Ez igaz, különösen, ha meggondoljuk, hogy a mű születésének idején én mind­össze négyéves voltam! A család ötéves szemefé- nye megkérdi: — Anyu, mi az ökör? — A tehén férje, kisfiam. — És a bika? Az anya néhány pillanatig habozik, mire a férj közbe­szól, — A bika, kisfiam, a házi­barát. Vasúm jegy Skóciában Nagy-Brltannla közlekedési minisztériumának évente öt­millió font kárt okoznak a „potyautasok”. Ezek a leg­több esetben hamisított jegy­gyei utaznak, minthogy az utóbbiakat nagy mennyiség­ben gyártják a nyomdaipari tanulók. Érthető módon, ez a skótokat izgatta a legjob­ban. Ezért Skócia vasútállo­másain elektronikus ellenőr­ző rendszert helyeztek üzembe, amely a peronra lé­péskor ellenőrzi a jegyeket. A mágneses code-dal ellátott jegyeket be kell illeszteni az ellenőrző berendezésbe. Ha a jegy valódi, a berendezés azonnal visszaadja tulajdono­sának és kinyitja előtte a csapóajtót, a hamis jegy vi­szont benne marad a készü­lékben és tulajdonosa nem juthat be a peronra. A „skót rendszeri” Nagy- Brilannia összes vasútvonala­in be akarják vezetni. GYÖKKÉ' ZOLTÁN: Vízparton Halcsontvázak szikkadnak a fűben, hangya-hadseregnek ostroma után. Kopoltyúk lezárt rácsai között átzuborog a langyos délután. Térdig vízben felhúzott szoknyájú füzek öblítik hálóingüket. Vízfenékre süllyed az árnyékuk, Vajon ki kötött a nyakukba követ? Vastag Idomú szoborként állnak a fogak közt csendet őrlő tehenek. Legényt szaggatnak izzó homo.,.a, ventillátor-farkuk űzi a legyet. Árnyékába húzódik az erdő, a délibáb lépcsői leomlanak. Füttylasszót dob nyakamba egy rigó, gyűjtésként ég el bokor tövén a nap. Csillag-pikkelyek száradnak az égre: libegve száll le a tájra az este. Hold-ejtőernyője a fákon akad. Por és harmat ül a levelekre. Tokaji bor a diplomácia szolgálatában Kevesen tudják, hogy Tokaj-Hegyalja nagy hírű bo­rai, az aranyszínű aszú és szamorodni hajdan fontos sze­repet töltött be a diplomácia szolgálatában. A történet­írók feljegyzése szerint nagyobb értéke volt a pénznél és a kitüntetéseknél. Szerintük a királyok, fejedelmek és diplomaták a barátságok elnyerése .és politikai céljaik megvalósítására gyakran vették igénybe a tokaji borokat. II. Rákóczi Ferenc fejedelem például nemcsak a sza­badságharc költségeinek egy részét fedezte a Hegyalján termett borokból, hanem számos fejedelmet is megnyert velük a haza ügyének. A feljegyzések szerint a szabad­ságharc ügyének megnyerésére ötven hordó márkás tokaji bort ajándékozott Nagy Péter cárnak, Golovkin és Mencsi- kov hercegnek. Hasonló célból küldött tokaji borokat XII. Károly svéd, Erős Ágost lengyel, Anna angol és XIV. Lajos francia királynak barátságuk elnyeréséért. A diplomácia szolgálatába állította a tokaji borokat Mária Terézia királynő is. Amikor a Tokajban működő orosz borfelvásárló bizottság a cári udvar kérését nem tudta teljesíteni, a magyar királynő hatszáz butélia tokaji bort ajándékozott Erzsébet cárnőnek. Ilyen nedűt küldött XIV. Benedek pápának is, aki az aszubort megízlelve állí­tólag így sóhajtott fel: „Áldott áZ a föld, amely téged termett, - áldott az asszony, amely téged küldött és áldott legyek én, aki téged iszlak”. A történetírók szerint I. Ferenc József császár és király a tarcali királyi pincékből minden évben óramű pontossággal küldött aszubort Viktória angol királynő születésnapjára. Az angol udvar Tokaj aranyának ízét így jellemezte: „Olyan, mint amikor a hársvirág, akácvi­rág és a legyézőfű illata átalakul zamattá.” A legérde­kesebb .feljegyzés Rudolf osztrák—magyar trónörökös la­kodalmához fűződik. Az osztrák császári udvar a me­nyegzőre kiváló minőségű tokaji bort kért báró Vay Miklós koronaőrtől, aki a Rákócziak golopi pincéjéből kétszáz félliteres palack 1701-es évjáratú aszút küldött. Amikor az udvar a számlát kérte, a magyar báró moso­lyogva mondta: a Habsburgok nagyon gazdagok, de a borért nem adhatnak annyit, amennyi annak áz értéke, fo­gadják tehát el hódolata jeléül. Ketten álltunk a lift előtt egy isme­retlen férfival. A vá­rakozás idegtépő volt, percenként néz­tem az órámat, de a lift nem jött. A fa­lon a naptár a 2000. évet mutatta. — Biztos, hogy megnyomta a gom­bot? — kérdeztem. — Természetesen — mondta készsége­sen az ismeretlen. — Akkor hát majd csak ideér — sóhaj­tottam. Hallgattunk, vár­tunk. Most az isme­retlen szólalt meg: — Mit szól az új szabadnaphoz? — Szerintem vár­ható volt. — Igazán jó ötlet ez a csütörtök. — Valamikor hogy örültünk a szombat­nak! — Persze, hiszen amikor bejött a sza­bad szombat, már ér­demes volt két nap­ra elutazni víkendre. — Hát még ami­kor megadták a pén­teket! Három nap alatt már messzebb­re is mehetett az ember... A lift még mindig nem jött. Semmi jel nem mutatott arra, hogy valahol közeled­ne. — Négy szabád- nap már komoly do­log — jegyeztem meg. _ Négy napra m ár külföldre is ér­demes elutazni. JANUSZ OSEKA: A lift — Igaza van — helyeselt buzgón az ismeretlen. — És mindez ® technika fejlődésé­nek köszönhető. No meg a gépesítésnek, a komputereknek. Az automata gépso­rok már lassan min­dent elvégeznek az ember helyett. — Még nem is olyan régen senki se hitte volna, hogy ez ÍQV lesz ... Mit gondol, talán hamarosan megkapjuk a szabad szerdát is? Elgondolkoztam. — Nincs kizárva! Ha ez így megy to­vább, ki tudja, nem lesz a kedd is sza­badnap? — Gondolja? — csodálkozott az is­meretlen. — Tehát szabad lesz a vasár­nap, szombat, pén­tek, csütörtök, szerda és kedd? — Miért ne? A technika ilyen roha­mos fejlődése mel­lett minden lehetsé­ges. A lift még mindig nem jött. — Mi lehet a lift­tel? — kiáltottam fel türelmetlenül. — Mennyi ideje várunk már? — Körülbelül négy órája — nézett órá­jára az ismeretlen. — Négy órája? Disznóság! — Semmi disznó­ság — vetette ellen az ismeretlen. — Mi más lenne? Négy óráig várni a liftre? — Nem is olyan borzasztó. Egyenesen fejlődés, remek talál­mány. Hogy úgy mondjam, eredmény! — Eredmény? Hogy rossz a lift? — örült ez, va{jy gú­nyolódik velem? De nem, az ismeretlen komolyan beszélt. — A lift egyálta­lán nem. rossz — nyugtatott meg. — Ez egy speciális, las­sított járású lift, « modern ember igé­nyét teljesen kielé­gítő iegkorszerűbb találmány. — Találmány? És mire jó ez a lassított járás? — kérdeztem gyanakodva. — A lassított járás következtében a lift­rengeteget késik. Már négy órája vár­juk és könnyen le­hét, hogy ugyaneny- nyit kell várnunk. — De kinek jó ez? — Hogy-hogy ki­nek? Mindenkinek — magyarázta az is­meretlen. — Mit csi­nálnánk ezzel a ren­geteg szabad idővel, ha nem kellene min­denütt várni? Va­sárnap szombat, péntek csütörtök, szerda, kedd — és mind szabadnap. Volt valamelyes igazság a szavaiban, A sorállás meg a vá­rakozás nem a leg­jobb eszköz-e, hogy agyonüssük vele azt a rengeteg szabad időnket? Ámbár én a cse­lekvés híve vagyok. Még nem edződtem eléggé hozzá a vá­rakozáshoz. Otthagytam az is­meretlent a Liftnél és elindultam gyalog « lépcsőn. Haza, <* százhetvenedik eme­letre. Ford.: Z. H. M. Egerszalók A Laskó patak mellé, a Templom bérc alá települt Szalók község neve elé meg­különböztetésül került az Eger patak, illetőleg Eger város neve. A Szalók hely­név ugyanis igen gyakori ha­zánkban, s már ezért is elő- név társult a megnevezés­hez. A legismertebb helyne­vek: Tiszaszalók, Abádsza- lók, Nemesszalók, Nagysza- lók, Pórszalók, Egerszalók stb. A besenyő, ille­tőleg a török származású Szalók nemzetség adott ne­vet e községeknek. A Szalók helynév . tehát személynévi eredetű. Az 1240-es évektől kezdve Zalák, Zaloch, Zalouk, Sza­lók alakváltozatokban gyak­ran emlegetik a Heves me­gyei falu nevét is okleve­leink. A régi földrajzi tan­könyvekben, a néprajzi leírá­sokban a község „jó borter­mesztéséről”, „termékeny szántóföldjeiről”, népének múltbeli nehéz életéről ol­vashatunk érdekes sorokat. Szalók mint búcsújáró hely is bekerült a „híres” faluk so­rába. Erre utal Eger város jegyzőkönyvében olvasható e néhány sor is: .......Mária t iszteletire Szalókra Proces- sióval légyen kimenetel” (1756). Egy sajátos szalóki szólás is beszél arról, hogy a falu Mária-kegyhely is volt A szólásmód nagyon tömö­ren, érzékletesen rögzíti azo­kat a néprajzi, vallástörténe­ti vonatkozásokat, amelyek éppen a szalóki búcsúhoz, a szalóki Mária-képhez kötőd­tek. Még nem hullott ki a kör­nyék népének nyelvi tudatá­ból ez a szólás: Majd bele­nő, mint a szalóki Szűz Má­ria. Azt azonban már keve­sen tudják, hogy e szólás va­lóságháttere egy régi szaló­ki szokás. Az első házban, a tiszta szobában kis polcra helyezett, 60—70 cm nagysá­gú Mária-szobrot gyakran öltöztették cifra ruhákba. Néha hosszúra, bőre sikerült ez a ruhácska, s ilyenkor a gúnyolódó akadékoskodók- nak megnyugtatására hang­zott fel az idézett mondás. Ma már majd megjavul, jobbra fordul, stb. általáno­sabb értelemben élnek e szó­lással. A falu szegényeinek es summás sorsban élő embe­reinek nehéz életéről vall a csúfolkodó szájon felhangzó szólás: Szalókon a búcsúkor is tökkáposztát főznek. Csak helyi szójárásként értékel­hetjük ezt a hasonlatot: Tet­szik neki, mint a szalókiak- aak a zöld szilva. A fehér­gatyás szalókiak „ragadék- jelzővel” is gyakran emle­gették a falu embereit, in­kább dicsérő, mint gúnyolódó szándékkal. Élnek a szalókiak s a szomszéd faluk népének nyelvhasználatában olyan szólások is, amelyek kelet­kezéséhez helyi események, egyszeri történések, furcsa viselkedésformák vagy ép­pen csak tréfás indíttatású ráfogadások adtak alapot: Égbe jár, mint Fischer lovai (Büszke, dölyíös ember). Ügy van vele, mint Csirke Gyuri a lepényei (Nem tud választani). Kinőtte magát mint a szalóki templomcsen­gő (Felpendült, megerősö­dött). A régi iskolák gyakor­latában versbe, rigmusba szedték a helyneveket. A nép ezeket utánozta ilyen játékos, gunyoros változatokban: Szalók, Szólát, Verpelét, üs­sed Baktat, hadd menjek. — Kál, Kompolt, Kápolna, Ke­recsenéhez vágódna; üerajén úgy megijedne, Egerszalókra esne. Dr. Bakos József \ \\-NAAAAAAAAAA>V\ VWVVVAMMAAAAAMAMWiMAAA^ Lehet tíz dekával több ? (Foto: Zeit im Bild)

Next

/
Thumbnails
Contents