Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-24 / 146. szám

Váljanak közkinccsé a jő vezetési tapasztalatok Mi a tagság szavára hallgatunk Termelőszövetkezetünk — a zalavári Üj Idők Mg Tsz 1959 év tavaszán alakult meg. A vezetőség megválasztása a szak- és adminisztratív veze­tés kialakítása nem ment si­mán. A tagság nem fogadott el kívülről senkit. Maguk kö­zött keresték és meg is talál­ták azokat. akikben bíztak, akiket elfogadtak, akikhez ragaszodtak. Nagyon szerencsés volt a brigádvezetők kiválasztása, mivel az adott területről a legjobb és legképzettebb, fia­tal gazdákat választotta meg a közgyűlés. A vezetők állan­dósultak; 13 év óta ugyan­azon szak- és részlegvezetők tevékenykednek, csak a fej­lődés követelményeinek meg­felelően emelkedett a szá­muk. Brigádvezetőink azóta fel­váltva elvégezték a szak­technikumot. Agronómu- saink, könyvelőink is képez­ték magukat szakmailag, kö­zép- és felső szinten. A gya­korlat nálunk azt igazolja, hogy a feladatok jobb elvég­zése, a tudás hasznosítása in­kább várható a helyi ismere­tekkel rendelkező szakembe­rek tőL A vezetőség a fejlődés moz­gató rugóját abban látta, hogy a tagok nemcsak mun­kaerejüket, hanem szívüket is hozzák be a termelőszövet­kezetbe és tulajdonosi fele­lősséggel. „úgy mint otthon” szemlélettel vegyenek részt, mind az üzem egész gazdál­kodását érintő, mind az egyé­ni sorsukat formáló tervek elkészítésében, meghatározá­sában, illetve végrehajtásá­ban. Üzemünk fejlődésének leg­alapvetőbb tényezője az, hogy1 a helyesen értelmezett és alkalmazott szövetkezeti demokrácia elve és gyakorlat ta, párosulva a szakmai kö­vetelmények teljesítésével, minden vonatkozásban meg- honosult és érvényesül. KÖZVÉLEMÉNY­KÜTATÁS 11 ÉVE A gyakorlat azt igazolja; nem elegendő csupán a köz­gyűlési és vezetőségi ülések megtartása ahhoz, hogy ter­melőszövetkezetünk tagjai közvetlenül részt vegyenek a tsz életének, gazdálkodásá­nak irányításában. Mi a zárszámadó és terv­tárgyaló közgyűléseken felül negyedévenként közgyűlést, havonta vezetőségi ülést tar­tunk. Nagyon jól bevált nálunk a már 11 éve bevezetett és alkalmazott írásbeli véle­ménykutatási módszer. Ter­melőszövetkezetünk tagjai­nak, év végén a legfőbb és legkényesebb kérdéseket tar­talmazó kérdőíveket osztunk ki. A kérdőívekre írásban akár névaláírással, akár alá­írás nélkül válaszolnak tag­jaink. A beérkezett javasla­tokat, bírálatokat, tisztán nem látott kérdéseket terme­lési áganként értékeljük, cso­portosítjuk. Az értékelést a szak- és részlegvezetők írásban meg­kapják, hogy a brigádok, il­letve a termelő egységek gyűlésen megvitassák azokat. A hasznosítható javaslatot az éves termelési tervbe beépít­jük. A tisztán nem látott kér­désekre — a már- említett brigádgyűléseken vagy a té­mától függően közgyűlésen — megfelelő választ adunk. Tizenegy év alatt 37Ü1 javas­lat,'575 bírálat és 563 tisztán nem látott kérdés került fel­színre. Óriási alkotóerőt képvisel mindez együttesen, hiszen a közgyűléseken részben a szókincs hiánya, részben ki­sebbségi érzés, időhiány, szakmai ismeretek hiánya stb. miatt aligha lehetne eny- nyi őszinte véleményt, fejlő­désünket elősegítő javaslatot, munkánkat jobbító bírálatot felszínre hozni. A 11 év óta tartó véle- naénvkutatfisi módszer igen bátor kritikai légkört terem­tett, s nagyban hozzájárult nemcsak a vezetés színvonal Iának emeléséhez, de a kö­zösségért viselt felelősségér­zet kialakulásához is. GYÜLESEZNEK A BRIGÁDOK Tagjaink tulajdonos1 ér­zésének folyamatos erősödé­sét igazolja az, hogy míg a véleménykutatási módszer bevezetésének első esztende­jében a kiadott kérdőívek 66 százalékára adtak választ tagjaink, s a válaszok 40 szá­zaléka névaláírás nélkül ér­kezett, a módszer bevezetésé­nek ötödik esztendejétől for­dított a helyzet; a kiadott kérdőívek 95 százalékára névaláírással válaszolnak tagjaink. Tudják ugyanis, hogy javaslatukat fontolóra vesszük és legtöbbjét hasz­nosítjuk. A beérkezett javas­latoknak mintegy 65—70 szá­zalékát tudtuk felhasználni. Ugyancsak jól bevált mód­szer az üzemünkben beveze­tett és ma már rendszeresen alkalmazott brigádgyűlési- rendszer. A termelés valamennyi ágában negyedévenként bri­gádgyűléseket tartunk. így egy-egv szakág vitatja meg a termelési terv és az anyagi érdekeltség ismeretében az elmúlt negyedév tapasztala­tait, valamint megbeszélik a következő negyedév teendőit. Ugyancsak itt ismertetjük a tsz-tagokkal a legfontosabb vezetőségi és közgyűlési ha­tározatokat, valamint a párt és kormány gazdaságpolitikai határozatait, üzemünket érin­tő intézkedéseit. A tájékoztatás javítása céljából 1973-tól a tagok írásban is megkapják a leg­fontosabb határozatokat, éppúgy mint a tsz belső sza­bályzatát. A brigádgyűlések egyben előkészítői is a negyedéven­kénti közgyűléseknek. A szocialista brigádok munkaértekezletei ugyancsak nagymértékben elősegítik az üzemen és a brigádon belüli jó légkör továbbfejlesztését és az egész üzemi tevékeny­séget. CSALÁDI TERVEZÉS A gyakorlat azt igazolja, hogy ezek a módszerek a bá­tor véleménynyilvánításra történő nevelésnek is egyik formáját képezik. Természetesen nem ele­gendő csak kérni a tagok vé­leményét, javaslatait, hanem azokat megfelelően hasznosí­tani is kell. Szükséges, hogy az elhangzott és leírt véle­ményeket minden esetben elemezzük, összesítsük és először a vezetőségi ülésen, majd a közgyűlésen megtár­gyaljuk. A negyedévenkénti köz­gyűlések elsősorban beszá­moló és irányt szabó jelle­gűek és a leírt fnódszerekkel begyűjtött tömegvéleményre épülnek, s a legfontosabb kérdésekben döntenek. Ha a téma megengedi, két vágy- többféle javaslatot terjesz­tünk elő, hogy kellő mérle­gelés után a tagság a neki tetsző mellett dönthessen. Egyik erőssége termelő szövetkezetünknek, hogy 1960-tól az éves munkák el­végzésére önkéntes vállalás alapján minden esztendőben írásbeli megállapodást kö­tünk a tagjainkkal. Az írásbeli megállapodást évenként családlátogatáso­kon kötjük meg.- A területi­leg illetékes brigádvezető és a háztáji bizottság tagja, va­lamint egy-két választott ve­zetőségi tag látogatja meg a családokát A megkötött írásbeli megállapodások ta­gok és a vezetőség jogait és kötelességeit, valamint az egész évi mynkaválialás ösz- szes mozzanatát, a munka­napok ütemezését is tartal­mazzák. Rögzítik, hogy az elvég­zett munka után mennyi dí­jazás, a tervben előirányzott átlagtermésen felül mennyi prémium jár, mennyi a cél­prémiumok összege és a nye­reségrészesedés mértéke. Termelőszövetkezetünkben ez a módszer családi terve­zés néven vált ismertté és közkedveltté. A családláto­gatási (tervczéi-ii) rendszer, a véleménykutatásnak ugyan­csak sikeres formája. A csa­ládlátogatások alkalmával felszínre került kérdések, ja­vaslatok, bírálatók szintén vezetőségi ülés elé kerülnek. A vezetőség állásfoglalását írásban közlik az érdekelt személyekkel és a családíáto- gatók is tájékoztatják őket. BIZAKODÓ EMBEREK Igen jó hatással van nem­csak a tagság közérzetére, hanem a termelési eredmé­nyek alakulására az is, hogy gazdaságunkban a tagok, a vezetők és szakvezetők is egyaránt az elért termelési eredmények alapján kapnak díjazást. A szak- és részleg- vezetőket a saját szakterüle­tükön elért többlettermelés, illetve tiszta bevétel alapján premizáljuk, és a tagok ha­sonló elvek alapján kapják a nyereségrészesedést is. Elhatározásunk, hogy to­vább erősítjük kapcsolatain­kat a tagsággal. Még többet kívánunk foglalkozni a tag­ság személyi, családi és egyéb gondjaival, mivel kitűzött céljainkat csak kiegyensú­lyozott, jó közérzetű embe­rekkel tudjuk elérni. A po­litikai és gazdasági vezetők­nek mindig abból kell kiin­dulniuk, hogy a termelőszö- vetkezti tagok gazdái, tulaj­donosai a tsz-nek és ez meg kell hogy szabja a vezetők magatartását, tevékenységét. A termelőszövetkezeten be­lül családias légkör, a tagok és vezetők jó viszonyának ki­alakítása érdekében a veze­tőség anyagilag is támogatja a helyi társadalmi szerveze­teket, amelyekben a tsz tag­sága is tevékenykedik. Sajátunknak tekintjük a helyi közművelődési és sport­munkát, az iskolai gondokat. A községi tanáccsal közösen tartjuk fenn a művelődési otthont. A mi termelőszövetkeze­tünkben a fejlődés fő moz­gató rugója a kialakult csa­ládias jellegű, de nem v:ta- mentes légkör, az összeková- csolódás, az egymás iránti bizalom, megbecsülés meg­erősödése volt. Ennek tuda­tában a jövőben szövetkeze­tünkben még nagyobb gon­dot fordítunk a tsz-demokrá- cia érvényesülésére. Király Jenő • a zalavári Üj Idők Tsz elnöke Kapálják a zöldbabot a Csányi Állami Gazdaságban p*» *■ (Foto: Tóth Gizella) Komplex terv az előkészületekre M \Wú hét közepén már aratnak Halmajográn és Visontán is Az esőre hajló hét végén ötödször szállt fel a növény­védő helikopter a halmajug- rai szőlők fölé, hogy per- metlevet szórjon a magas­művelésű kordonokra. A szőlőtábláktól nem messze, az ősziárpa-földeken határ­szemlét tartottak a Béke Tsz vezetői. Szépen fejlődnek a kalászok és előreláthatólag a jövő hét közepén már megkezdik az aratást. A közös gazdaság köz­pontjában javában tartanak az aratási előkészületek. A gépműhely szerelői szombat­ra ígérték, hogy befejezik a kombájnok és a szállítójár­művek felújítását, és azután házi műszaki szemlén pró­bálták ki a gépeket. A szö­vetkezét vezetői elkészítették a nagy nyári betakarítás komplex üzem- és munka- szervezési tervét. Ez magá­ba foglalja a gépesítést és a munkaerő-felhasználást, az aratástól egészen a betaka- -rítást követő talaj-előkészí­tésig. A jövő hét közepén, az aratás megkezdése után üzembe helyezik a nagy tel­jesítményű tisztítógépet is, amely naponta 15 vagon szemes terményt rostál meg. Közel hatszáz hektárról há­rom kombájn aratja majd le a gabonát. A betakarított terményt pedig a szövetke­zet 25 billenős tehergépko­csijával szállítják a magtár­ba, illetve a Heves megyei Gabonafelvásárló és Feldol­gozó Vállalathoz. Ez utóbbi negyven vagon kenyérgabo­nára kötött szerződést a hal- majugraiakkal, 35 vagon sörárpát pedig a Kőbányai Sörgyár megrendelésére Bu­dapestre szállítanak. A halmajugrai szövetkezet vezetői elégedettek a ter­ménykilátásokkal. Az előze­tes becslések szerint őszi ár­pából hektáronként 26, ke­nyérgabonából 24—26, tava­szi árpából pedig 23 mázsás átlagtermést várnak. A szö­vetkezet az új gabonából mintegy 50—60 vagonnyit tá­rol majd saját magtáraiba. (mentusz) •k A visontai Reménység Termelőszövetkezet elsősor­ban szőlőtermesztő gazdaság, s bár földjei, főleg gyümöl­csösnek valók, egyre fonto­sabb szerepet kap a szántó­földi növények — köztük a kalászosok —, termesztése is. Ez évben mintegy 932 ka- tasztrális hold gabona várja itt az aratást. Az aratás még mindig ko­moly erőpróba, nagy szer­vezettséget és alapos előké­szítő munkát igényel. Mint Hacsavecz Béla, a szövetke­zet elnöke elmondta: Vison­tán készen állnak az ara­tásra, a teljes géppark üzem­képesen várja a startjelet. Azt is megtudtuk, hogy a meglevő három kombájnhoz egy német gyártmányút is szerettek volna, de az AG- ROKER nem tudta teljesí­teni rendelésüket. Nincs hiány teherautókban, így biztosítottnak látszik a ga­bona szállításának folyama­tossága. Jól felkészültek a szövet­kezeti gazdák a termények fogadására is. A különböző magtisztító gépek kijavítva, felújítva várakoznak. Most állítottak be egy FT—5-ös szemestermény-szá- rítót, amire igen nagy szük­ség lesz abban az esetben, ha az időjárás miatt a ter­mést nem tudják teljesen légszárazon betakarítani. A háromszázezer forintba ke­rülő gázolaj üzemelésű be­rendezés óránként 5—8 ton­na szemes terményt képes forró levegővel megszáríta­ni. Az aratási előkészületek során a tárolótér növelésére is sor került. A most vásá­rolt két DV Cs—2 típusú vasvázas tárolószínben össze­sen 791 négyzetméternyi te­rület nyújt korszerű raktá­rozási lehetőséget. Maga a vasszerkezet, valamint annak körülfalazása, betonozása és az építmény teljes felszere­lése újabb hétszázezer fo­rintos beruházási értékkel gyarapítja a közös vagyont. A gépek, berendezések te­hát biztosítottak, s szakem­berekben sincs hiány. A ter­melőszövetkezet vezetősége nagy körültekintéssel veszi fontolóra: ki legyen az a hat kombájnos, akinek vál- laira helyezik a háromhe­tesre tervezett munka nagy, de megtisztelő felelősségét? Előreláthatólag — mint valaha a kézi kaszások — Péter—Pálkor kezdik az aratást a visontai határban is, így még néhány nap, s a visontai földeken is felzúg­nak a kombájnok. (T. Mányi) Ott voltam a Parlament­ben, amikor bejelentették, hogy árleszállítások lesznek. Eszerint június 18-tól 10—15 százalékkal olcsóbb több hazai termelésű és szocialis­ta országból származó tar­tós fogyasztási cikk:' hűtő­szekrények, órák, lemezját­szók és öt százalékkal a ha­zai gyártmányú hűtőgépek. Olcsóbb lesz továbbá néhány más termék is. Azt is beje­lentették, hogy év közben még lesznek hasonló árle­szállítások; mindez a lakos­ságnak 1973-ban 600—800 millió forint megtakarítást jelent. Lopva körülpillantotttim az ülésteremben, de meglepe­tésnek semmi jelét sem lát­tam, a képviselők feltehető­leg előre tudtak a dologról, gondoltam magamban. Ez rendben tis van, hiszen a parlamenti ülésszakokat megelőzően bizottsági ülése­ken és más formában is tá­jékoztatják a honatyákat. De mégis aggodalmaskod­tam, hogy nem okoz-e kiszá­míthatatlan megrázkódtatást az árleszállítás az előre be nem avatott lakosságnak? Nem volna-e szerencsésebb, ha először csupán célozgat­Csökkennek as árak nánk arra, hogy lesznek bi­zonyos árváltozások. Később hozzá lehetne tenni, hogy ezek a bizonyos árváltozá­sok jellegüket tekintve nem felfelé irányulók. A továb­biakban néhány közgazda- sági szakcikkben a sorok között elrejtve meg lehetne pendíteni, hoffy a fogyasz­tói árszínvonal megfelelő alakulásához időnként ár- csökkentés válik szükséges­sé. És csak ezután kellene fokozatosan, kellő kímélettel beadni, hogy olcsóbb lesz a hűtőszekrény. A következő napokban aztán szép sorban nyilvánosságra lehetne hozni a lemezjátszók, magnók, órák, majd, a borotvapengék olcsóbbodását is. Mert nem volt buta ember, aki kita­pasztalta, hogy a váratlan öröm is megárthat. Sajnos, mire mindezt vé­giggondolhattam volna, már villámgyorsan, a legcseké­lyebb tapintat nélkül nyil­vánosságra is hozták az ár- leszállításokat, az egészet együtt, mit sem törődve az esetleges következmények­kel. Sőt, az illetékesek egye­nesen úgy intézkedtek, hogy az érintett cikkek ártáblá­in át kell húzni a régi árat és az újat jól láthatóan fel kell tüntetni. Ezenkívül az üzletekben, kirakatokban jól látható helyen, külön táblán is tájékoztatni kell a vásár­lókat a cikkek régi és új fo­gyasztói áráról. Ez számom­ra azért is volt érthetetlen rendelkezés, mert az eddigi áremelések alkalmából soha nem követelték meg a ke­reskedelemtől a régi árak feltüntetését, pláne külön táblákon. Nem csoda hát, hogy ez az előkészítés nélküli árle­szállítás sokakat megzavart. Az órásbolt előtt például azon méltatlankodott valaki, hogy minek venne olcsóbb karórát, amikor nemrég vá­sárolt egy drágább újat. &z\ sem vettem észre, hogy a lemezjátszókért tömegek tör­ték volna magukat. A leg- cifrábbat mégis egy bisztró­ban hallottam, ahol az ér­deklődők gyűrűje oen as egyik törzsvendég szabad­előadást tartott, hogy t csak akkor húzna ebből hasznot, ha venne egy hű­tőszekrényt, beleülne, köz­ben az új magnó zenéje mellett az olcsóbb zsilett­pengével megborotválkozna. Hallottam egyéb badarsá­gokat is, ezért mondom, hogy vigyázni kell ezekkel az árleszállításokkal. Ahhoz, hogy ne okozzanak hasonló megrázkódtatásokat, az ed­diginél gyakrabban kellene sort keríteni rájuk. Egészen addig, amíg szépen megszok­ják az emberek, hogy az árakat csökkenteni is lehet tervszerűen... Árkus József 1973. június 24., vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents