Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-24 / 146. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XXIV. évfolyam, 146. szám ÄRA: l,— FORINT lOT.'i. június 24., vasárnap Életmentő kezek Munkatársunk írása az egri kórház Il-es számú sebészeti osztályára, egy operációra kalauzolja el olvasóinkat, bemutatva közben a sebész munkáját. Riportját lapunk 4. oldalán találják. Úi vezérigazgató »írókban A Mátravidéki fémművek uj vezérigazgatójával beszélgetett munkatársunk, írása lapunk 3. oldalán olvasható. h káció íí mivel, hogyan tölti az annyira várt nyári szünidőt? Erről tájékoztat ösz- szeállításunk — fotóban és szövegben —, lapunk 6 oldalán. Hét gyermekkel, másfél szobában Hatvanban, a dolgos Ma- tányi-család kis otthonába visz el munkatársunk írása. Abba az otthonba, ahol a tisztesség, a munkaszeretet, a takarékosság az uralkodó csillagok. A riport lapunk 7. oldalán olvasható. Repülőút San Clementébe Köves Tibor, az MTI tudósítója jelenti: Leoayki Brezsnyev, az SZKP főtitkára Nixon elnök társaságában tette meg délután a közel 5000 kilométeres repülőütat a Wa- shington-kömyéki Andrews katonai repülőtérről a Csendes-óceán partján fekvő kaliforniai El Toro haditengerészeti légitámaszpontra. Innen közép-európai idő szerint szombaton hajnali 3 óra előtt a két államférfi és a kíséretükben levő szovjet és amerikai kormányférfiak helikopteren repültek a közeli San Clementébe, Nixon elnök tengerparti üdülőjébe. Az elnöki különgépen a repülő út nagy részét Brezsnyev es Nixon tolmács közvetítésével négyszemközti eszmecserével töltötte. Üt- közben sor került némi „madártávi atú” országnézésre is: az amerikai légierő 1. számú gépe a Grand Canyon fölé érve — helyenként 500— 600 méterre ereszkedve a 6000—7000 méteres utazó magasságból követte a Colorado foiyo szakadékvonulatát, hogy Brezsnyev közelebbről is megszemlélhesse a gigantikus sziklaalakzatokat. Szombaton tartották San Clementében a csúcstalálkozó zárótárgyalásait, amelyekről hétfőin záróközleményt tesznek közzé. A terjedelmesnek ígérkező okmányról Kissinger újságíróknak elárulta, hogy a szöveg kilenctizedében már megegyeztek. Leonyid Brezsnyevet az elnök nyaralójában szállásolták el. Itt tölti a szombatra és a mára virradó éjszakát, majd reggel utazik vissza a Washington környéki Camp Davidbe, ahonnan éjszakai pihenő után az SZKP főtitkára hétfőn reggel Párizsba repül, hogy Pompidou francia államfővel találkozzék. Munkatársiul! felefonfelentése Moszkvából: Üdvözlet a barátság útjáról Brezsnyev és Nixon Washingtonból az amerikai elnök repülőgépén a kaliforniai San Clementébe repültek. Képünk az elnöki repülőgép fedélzeten készült. A kép jobb oldalán látható személy Brezsnyev tolmácsa. (N épújság-telefoto — AP—SITI—KS) < Brezsnyev hétfőn Párizsba utazik tjj lakótelep születik Gyöngyösön * Egy lebontott, öreg és elhanyagolt városrész helyén, a Mérges utcában épül Gyöngyös legfiatalabb lakótelepe amelynek több korszc "t. kényelmes otthonában már lakna . is. A korábbi hazák helyén időről időre újabb épületek emelkednek — mint ahogyan ezt a fényképezőgép lencséje is megörökítette az egyik sokat segítő hatalmas daru tetejésSL (Perl Mérten felvétele) A legnehezebbel kezdem a tudósítást a szovjet fővárosból: nehéz szavakba foglalni azt az érzést, amely hatalmába kerített mindany- nyiunkat, almikor Moszkva Kijevi pályaudvarára megérkeztünk. Matrózzenekar hangjai, komszomolisták, úttörők virágcsokrai fogadtak bennünket, fürge kezek segítettek cipelni nehéz csomagjainkat az autóbusziőkig. A fárasztó utazás után az első nagy élmény a Heves megyei barátságvonat gazdag programsorozatának kezdete: Moszkva Lenin kerületének Komszomol-bizottsá- gi vezetői üdvözölték a csoportokat. A baráti köszöntésre Kiss Sándor, a megyei KISZ-bizottság titkára, a vonat politikai ' vezetője válaszolt. Ezután a turisták a szovjet Express-iroda, a Szputnyik által előkészített- szálláshelyre, a VIT-város- rész szállodáiba utaztak. Hogy miként utaztunk? Bizonyára erre is kíváncsiak a barátságvonat résztvevőinek hozzátartozói, s lapunk olvasói. Nos, az utazásban „jártasak” véleménye szerint' ilyen kitűnő hálókocsit még nem kaptak a csoportok. Természetesen mint minden hasonló alkalommal, bonyodalmak itt is voltak az elhelyezkedésnél, a letelepedésnél, hiszen a kisebb csoportokat, amelyek a Szovjetunió öt különböző városába utaznak majd, már a határállomásnál ki kellett alakítanunk. De aztán minden ''’rendeződött: két órával előbbre állítottuk az óráinkat, s mire felébredtünk, már mélyen a Szovjetunió területén futott a vonatunk. Méltán az „Express”-hez: nagy sebességgel... Itt-tartózkodásunk napjaiban az időjárás is megváltozott : a korábbi hideg, esős hetek után ragyogó napsütés várt ránk. Már az első moszkvai délutánon autóbuszokra ültünk, hogy ismerkedjünk a várossal. Megcsodáltuk a Lenin-he- gyen a Lomonoszov Egyetemet, ahol 43 ezren tanulnak jelenleg is. Jutott látnivaló a történelmi nevezetességekből is, ilyen például a Novo- gyevicsij-kolostor. Rövid még a krónika, hiszen az út elején vagyunk, de már megtekintettük a Tretyakov Képtárat és a Kreml nevezetességeit is, majd szombaton megkoszorúztuk az Ismeretlen Katona Sírját és a Lenin Mauzóleumot. Az olvasók, a hozzátartozók talán arra is kíváncsiak, hogyan is érzik magukat az „Express-út” résztvevői. Erre válaszoljanak ők maguk. Balázs Ferenc, a Heves megyei Állami Építőipari Vállalattól: — Nekem ez az első ilyen igazi kirándulásom. Itt lenni már magában is nagy élmény, de sok olyat láttunk már eddig is, amit azt hiszem, hosszú ideig nem felejtünk el. Messze vagyunk a hazaiaktól, s innen üdvözöljük a munkatársakat... Keskeny László, az egri Finomszerei vénygyár szocialista brigádvezetője: — Ismeretlen vidék, szokatlan ízek az ebédnél, a vacsoránál. Azt hiszem, mindegyikkel hamar megbarátkoztunk.^, . _ Közélet és magánélet C saknem háromórás előadást ültem végig úgy, hogy egy lélegzetvételnyi időre sem tudtam nem odafigyelni, egy pillanatra sem elkalandozni. Az előadó arról beszélt, hogy a szocialista társadalom bázisán is kialakulhatnak és kialakulnak súlyos emberi konfliktusokat hordozó ellentmondások, s azt elemezte igen magas szintű társadalomtudományi fel- készültséggel, hogy ezeket az ellentmondásokat fel kell tárni, meg kell ismerni és meg kell oldani. Ezek az ellentmondások — mondotta —, nem osztályeilenlmondá- sok, nem alapvető társadalmi érdekellentétek húzódnak meg mögöttük, nem kell attól tartani, hogy társadalmi konfliktussá válnak. Az előadóval — miután a szocialista embertípus kialakulása folyamatának ábrázolásával befejezte mondanivalóját —, együtt mentük ki a művelődési otthon elé, ahol nem várta hivatali autója. A gépkocsivezető ugyan néhány perc múlva megérkezett, de ez már jóvátehetetlen hibának bizonyult, alig győzte hallgatni a kemény kioktatást. Az előadóról később még azt is megtudtam, hogy mindig május elsejei programjában szerepel a felállított sátrak- alatti lacikonyhában egy pár virsli elfogyasztása egy korsó sörrel — úgymond —, a dolgozók között. Ezzel egy évre le van tudva a közéleti cselekvés, s elméleti előadásokban tovább lehet hangoztatni annak fontosságát és forradalmi jelentőségét. Egyébként manapság egyre többen és gyakrabban hangoztatják, hogy napjaink forradalmisága a közéleti cselekvésben realizálódik, így válik a mindennapi élet társadalmat alakító erővé. Sajnos azzal is találkozunk a hétköznapok gyakorlatában, hogy a közéleti cselekvést hirdetők egy része éppen saját magánéletével, egyéni cselekvésével kerül szembe az elméleti tételekkel. Olyanok is akadnak, akik tagadjak az egyéni cselekvés fontosságát és szükségességét, mereven elválasztva ezt a közéleti tevékenységtől, hirdetve, hogy a magánéleti viselkedésformáknak abszolút elhanyagolható hatásuk van a társadalomban. Nem szabad elsiklani e problémák felett. Hiszen burkoltan, de mégis megjelennek azok a nem kívánatos polgári elméletek, amelyek kétségbevonják, hogy az egyén cselekvésével befolyásolhatja környezete, saját maga sorsát, ezzel háttérbe szorítva azt az elképzelést, amely mindennapi gyakorlattá kívánja tenni az emberibb életet. Ezt a célt csak a közéleti és magánéleti cselekvés szerves egységével lehet megvalósítani. Őszintén szólva, nekem sokkal szimpatikusabb az a közéleti cselekvést hirdető embertípus, aki a munkahelyén nem csak a felettese feleségének tartogatja a találkozáskor kijáró kézcsókom, asszonyomat és a takarítónőt egy kurta jó napottal intézi el. Társadalmilag jóval hasznosabbnak tartom azt a népművelőt, aki mutatós statisztikai jelentések helyett munkaidőnek tartja egész életét és úton-útfélen személyi viszonylatokon keresztül igyekszik érvényre juttatni azt az elképzelést, amellyel egy magasabb rendű és értékű életvitelre igyekszik rávenni környezetét. Igazabb és emberibb embernek ismerem el azt az egyént, aki nem a külsőségek — személyi érdekek, taktikai megfontolások — miatt, nem a divatáramlat sadró hatására áll be közéletet hirdetni, hanem azért, mert maga is hisz abban, hogy létezik és szükséges a for- rádalmiság, az a mindennapos cselekvés, amely nem látványos, teátrális eredményeket kíván felmutatni, hanem a tudatos munkán keresztül igyekszik jobbítani a környező világot, köznapi életünk terét. Az ilyen személyiség az, aki alkotóan kíván hozzájárulni a szocialista s embertípus kialakításához, miközben magában is megteremti ennek a típusnak a jegyeit Nagyon fontos feladat, hogy kristálytisztán elkülönítsük, ki próbálja divatnak tekinteni a szocialista gyakorlatot, és a divathoz értők jó érzékével felöltözni benne, és ki az, aki értően azonosítja magát ezzel a tevékenységgel. Számot kell vetnünk azzal a ténnyel — mint ahogy az MSZMP KB tavaly novemberi határozata leszögezte —, „hogy a közgondolkodás alapvetően helyes fejlődésével ellentétes mozgások is érvényesülnek. E jelenségek leküzdésében hátráltatnak azok, akik a marxizmus—leninizmus alkotó alkalmazása helyett, előre gyártott ítéletekkel pótolják a szakadatlanul változó helyzetekben közéleti gondolkodóképességük hiányát." A társadalmi valóság legkülönbözőbb síkjain transzformálódik ez az alapprobléma, amelyre mindmáig kevesebb hangsúlyt helyeztünk a kelleténél. Azok ugyanis, akik csak divatnak érzik a közéleti gondolkodást és tevékenységét, nem segítenek a meglevő ellentmondások feltárásában, félnek a nyílt konfrontációtól, a meglevő feszültségeket — amelyek igenis léteznek —, tompítani, nem pedig megoldani igyekeznek, mérhetetlen kárt okoznak a marxista ideológiának; idegen testet építenek be a szocialista életvitelbe. N ’em szabad megengedni semmilyen szinten, hogy »Imi divatnak, egyszerűen „jól futó” elméletnek fogják fel és a maguk számára hasznosítsák egyesek a szocialista közéleti tevékenységet, fel sem fogva, hogy tulajdonképpen az egyén önmegvalósulásának egy tökéletesebb formáját akarjuk biztosítani a mi társadalmunkban. Többek' között emiatt van óriási jelentősége, hogy mindenki a munkahelyén, az iskolában, a szervezetekben, saját életében és szemléletében integrálja a közéleti és magánéleti cselekvést, hogy ha valami ellen vagy mellett közösségi életünk jobbá tételének érdekében írót emel, ne tekintse tettét elszigetelt — a szűk helyi érdekekkel esetlegesen szembekerülve is —. magányos cselekvésnek, hanem tudja, a szocialista társadalomba vetett hitével érezze, hoav egy hatalmas ivétető, ossz- folyamat részeseként cselekszik, a szocialista valóságot építi. É rteni és megértetni, alkalmazni és alkalmaztatni az új értékrendszert; a szocialista életformát. Ennek kell állnia a cselekvés középpontjában. Hogy ez a cselekvés mennyiben egyéni és mennyiben közéleti, sokadrendű kérdés, hiszen minden tett emberi érintkezési formákban objektiválódik, amely meghatározza közérzetünket, munkánkat, egymáshoz és a társadalomhoz való viszonyunkat Szigefhy András
