Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-24 / 146. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XXIV. évfolyam, 146. szám ÄRA: l,— FORINT lOT.'i. június 24., vasárnap Életmentő kezek Munkatársunk írása az egri kórház Il-es számú sebé­szeti osztályára, egy operá­cióra kalauzolja el olva­sóinkat, bemutatva közben a sebész munkáját. Riport­ját lapunk 4. oldalán ta­lálják. Úi vezérigazgató »írókban A Mátravidéki fémmű­vek uj vezérigazgatójával beszélgetett munkatársunk, írása lapunk 3. oldalán ol­vasható. h káció íí mivel, hogyan tölti az annyira várt nyári szün­időt? Erről tájékoztat ösz- szeállításunk — fotóban és szövegben —, lapunk 6 oldalán. Hét gyermekkel, másfél szobában Hatvanban, a dolgos Ma- tányi-család kis otthonába visz el munkatársunk írá­sa. Abba az otthonba, ahol a tisztesség, a munkasze­retet, a takarékosság az uralkodó csillagok. A ri­port lapunk 7. oldalán ol­vasható. Repülőút San Clementébe Köves Tibor, az MTI tu­dósítója jelenti: Leoayki Brezsnyev, az SZKP főtitkára Nixon el­nök társaságában tette meg délután a közel 5000 kilo­méteres repülőütat a Wa- shington-kömyéki Andrews katonai repülőtérről a Csen­des-óceán partján fekvő ka­liforniai El Toro haditenge­részeti légitámaszpontra. In­nen közép-európai idő sze­rint szombaton hajnali 3 óra előtt a két államférfi és a kíséretükben levő szovjet és amerikai kormányférfiak helikopteren repültek a kö­zeli San Clementébe, Nixon elnök tengerparti üdülőjébe. Az elnöki különgépen a re­pülő út nagy részét Brezs­nyev es Nixon tolmács köz­vetítésével négyszemközti eszmecserével töltötte. Üt- közben sor került némi „ma­dártávi atú” országnézésre is: az amerikai légierő 1. számú gépe a Grand Canyon fölé érve — helyenként 500— 600 méterre ereszkedve a 6000—7000 méteres utazó magasságból követte a Co­lorado foiyo szakadékvonu­latát, hogy Brezsnyev köze­lebbről is megszemlélhesse a gigantikus sziklaalakzatokat. Szombaton tartották San Clementében a csúcstalál­kozó zárótárgyalásait, ame­lyekről hétfőin záróközle­ményt tesznek közzé. A ter­jedelmesnek ígérkező ok­mányról Kissinger újság­íróknak elárulta, hogy a szöveg kilenctizedében már megegyeztek. Leonyid Brezsnyevet az elnök nyaralójában szállá­solták el. Itt tölti a szom­batra és a mára virradó éj­szakát, majd reggel utazik vissza a Washington kör­nyéki Camp Davidbe, ahonnan éjszakai pihenő után az SZKP főtitkára hétfőn reg­gel Párizsba repül, hogy Pompidou francia államfő­vel találkozzék. Munkatársiul! felefonfelentése Moszkvából: Üdvözlet a barátság útjáról Brezsnyev és Nixon Washingtonból az amerikai elnök repülőgépén a kaliforniai San Clementébe repültek. Ké­pünk az elnöki repülőgép fedélzeten készült. A kép jobb oldalán látható személy Brezsnyev tolmácsa. (N épújság-telefoto — AP—SITI—KS) < Brezsnyev hétfőn Párizsba utazik tjj lakótelep születik Gyöngyösön * Egy lebontott, öreg és elhanyagolt városrész helyén, a Mérges utcában épül Gyöngyös legfiatalabb lakótelepe amelynek több korszc "t. kényelmes otthonában már lakna . is. A korábbi hazák helyén időről időre újabb épületek emelkednek — mint ahogyan ezt a fényképezőgép lencséje is megörökítette az egyik sokat segítő hatalmas daru tetejé­sSL (Perl Mérten felvétele) A legnehezebbel kezdem a tudósítást a szovjet főváros­ból: nehéz szavakba foglal­ni azt az érzést, amely ha­talmába kerített mindany- nyiunkat, almikor Moszkva Kijevi pályaudvarára meg­érkeztünk. Matrózzenekar hangjai, komszomolisták, út­törők virágcsokrai fogadtak bennünket, fürge kezek se­gítettek cipelni nehéz cso­magjainkat az autóbusziőkig. A fárasztó utazás után az első nagy élmény a Heves megyei barátságvonat gaz­dag programsorozatának kez­dete: Moszkva Lenin kerü­letének Komszomol-bizottsá- gi vezetői üdvözölték a cso­portokat. A baráti köszön­tésre Kiss Sándor, a me­gyei KISZ-bizottság titkára, a vonat politikai ' vezetője válaszolt. Ezután a turisták a szovjet Express-iroda, a Szputnyik által előkészített- szálláshelyre, a VIT-város- rész szállodáiba utaztak. Hogy miként utaztunk? Bi­zonyára erre is kíváncsiak a barátságvonat résztvevőinek hozzátartozói, s lapunk ol­vasói. Nos, az utazásban „jártasak” véleménye szerint' ilyen kitűnő hálókocsit még nem kaptak a csoportok. Természetesen mint minden hasonló alkalommal, bonyo­dalmak itt is voltak az el­helyezkedésnél, a letelepe­désnél, hiszen a kisebb cso­portokat, amelyek a Szov­jetunió öt különböző városá­ba utaznak majd, már a ha­tárállomásnál ki kellett ala­kítanunk. De aztán minden ''’rendeződött: két órával előbbre állítottuk az óráin­kat, s mire felébredtünk, már mélyen a Szovjetunió területén futott a vonatunk. Méltán az „Express”-hez: nagy sebességgel... Itt-tartózkodásunk nap­jaiban az időjárás is meg­változott : a korábbi hideg, esős hetek után ragyogó napsütés várt ránk. Már az első moszkvai délutánon autóbuszokra ültünk, hogy ismerkedjünk a várossal. Megcsodáltuk a Lenin-he- gyen a Lomonoszov Egyete­met, ahol 43 ezren tanulnak jelenleg is. Jutott látnivaló a történelmi nevezetességek­ből is, ilyen például a Novo- gyevicsij-kolostor. Rövid még a krónika, hiszen az út elején vagyunk, de már megtekintettük a Tretyakov Képtárat és a Kreml neve­zetességeit is, majd szomba­ton megkoszorúztuk az Is­meretlen Katona Sírját és a Lenin Mauzóleumot. Az olvasók, a hozzátarto­zók talán arra is kíváncsiak, hogyan is érzik magukat az „Express-út” résztvevői. Er­re válaszoljanak ők maguk. Balázs Ferenc, a Heves megyei Állami Építőipari Vállalattól: — Nekem ez az első ilyen igazi kirándulásom. Itt len­ni már magában is nagy él­mény, de sok olyat láttunk már eddig is, amit azt hi­szem, hosszú ideig nem fe­lejtünk el. Messze vagyunk a hazaiaktól, s innen üdvö­zöljük a munkatársakat... Keskeny László, az egri Finomszerei vénygyár szocia­lista brigádvezetője: — Ismeretlen vidék, szo­katlan ízek az ebédnél, a vacsoránál. Azt hiszem, mindegyikkel hamar meg­barátkoztunk.^, . _ Közélet és magánélet C saknem háromórás előadást ültem végig úgy, hogy egy lélegzetvételnyi időre sem tudtam nem odafigyelni, egy pillanatra sem elkalandozni. Az előadó arról beszélt, hogy a szocialista társada­lom bázisán is kialakulhatnak és kialakulnak súlyos emberi konfliktusokat hordozó ellentmondások, s azt elemezte igen magas szintű társadalomtudományi fel- készültséggel, hogy ezeket az ellentmondásokat fel kell tárni, meg kell ismerni és meg kell oldani. Ezek az el­lentmondások — mondotta —, nem osztályeilenlmondá- sok, nem alapvető társadalmi érdekellentétek húzódnak meg mögöttük, nem kell attól tartani, hogy társadalmi konfliktussá válnak. Az előadóval — miután a szocialista embertípus ki­alakulása folyamatának ábrázolásával befejezte mon­danivalóját —, együtt mentük ki a művelődési otthon elé, ahol nem várta hivatali autója. A gépkocsivezető ugyan néhány perc múlva megérkezett, de ez már jó­vátehetetlen hibának bizonyult, alig győzte hallgatni a kemény kioktatást. Az előadóról később még azt is megtudtam, hogy mindig május elsejei programjában szerepel a felállított sátrak- alatti lacikonyhában egy pár virsli elfogyasztása egy korsó sörrel — úgymond —, a dolgozók között. Ezzel egy évre le van tudva a közéleti cselekvés, s elméleti előadásokban tovább lehet hangoztatni annak fontosságát és forradalmi jelentőségét. Egyébként manapság egyre többen és gyakrabban hangoztatják, hogy napjaink forradalmisága a közéleti cselekvésben realizálódik, így válik a mindennapi élet társadalmat alakító erővé. Sajnos azzal is találkozunk a hétköznapok gyakor­latában, hogy a közéleti cselekvést hirdetők egy része éppen saját magánéletével, egyéni cselekvésével kerül szembe az elméleti tételekkel. Olyanok is akadnak, akik tagadjak az egyéni cselekvés fontosságát és szükséges­ségét, mereven elválasztva ezt a közéleti tevékenység­től, hirdetve, hogy a magánéleti viselkedésformáknak abszolút elhanyagolható hatásuk van a társadalomban. Nem szabad elsiklani e problémák felett. Hiszen burkoltan, de mégis megjelennek azok a nem kívánatos polgári elméletek, amelyek kétségbevonják, hogy az egyén cselekvésével befolyásolhatja környezete, saját maga sorsát, ezzel háttérbe szorítva azt az elképzelést, amely mindennapi gyakorlattá kívánja tenni az embe­ribb életet. Ezt a célt csak a közéleti és magánéleti cselekvés szerves egységével lehet megvalósítani. Őszintén szólva, nekem sokkal szimpatikusabb az a közéleti cselekvést hirdető embertípus, aki a munka­helyén nem csak a felettese feleségének tartogatja a találkozáskor kijáró kézcsókom, asszonyomat és a taka­rítónőt egy kurta jó napottal intézi el. Társadalmilag jóval hasznosabbnak tartom azt a népművelőt, aki mu­tatós statisztikai jelentések helyett munkaidőnek tartja egész életét és úton-útfélen személyi viszonylatokon ke­resztül igyekszik érvényre juttatni azt az elképzelést, amellyel egy magasabb rendű és értékű életvitelre igyek­szik rávenni környezetét. Igazabb és emberibb embernek ismerem el azt az egyént, aki nem a külsőségek — személyi érdekek, tak­tikai megfontolások — miatt, nem a divatáramlat sadró hatására áll be közéletet hirdetni, hanem azért, mert maga is hisz abban, hogy létezik és szükséges a for- rádalmiság, az a mindennapos cselekvés, amely nem lát­ványos, teátrális eredményeket kíván felmutatni, ha­nem a tudatos munkán keresztül igyekszik jobbítani a környező világot, köznapi életünk terét. Az ilyen szemé­lyiség az, aki alkotóan kíván hozzájárulni a szocialista s embertípus kialakításához, miközben magában is meg­teremti ennek a típusnak a jegyeit Nagyon fontos feladat, hogy kristálytisztán elkü­lönítsük, ki próbálja divatnak tekinteni a szocialista gyakorlatot, és a divathoz értők jó érzékével felöltözni benne, és ki az, aki értően azonosítja magát ezzel a te­vékenységgel. Számot kell vetnünk azzal a ténnyel — mint ahogy az MSZMP KB tavaly novemberi határozata leszögezte —, „hogy a közgondolkodás alapvetően helyes fejlődé­sével ellentétes mozgások is érvényesülnek. E jelensé­gek leküzdésében hátráltatnak azok, akik a marxiz­mus—leninizmus alkotó alkalmazása helyett, előre gyár­tott ítéletekkel pótolják a szakadatlanul változó hely­zetekben közéleti gondolkodóképességük hiányát." A társadalmi valóság legkülönbözőbb síkjain transz­formálódik ez az alapprobléma, amelyre mindmáig ke­vesebb hangsúlyt helyeztünk a kelleténél. Azok ugyanis, akik csak divatnak érzik a közéleti gondolkodást és te­vékenységét, nem segítenek a meglevő ellentmondások feltárásában, félnek a nyílt konfrontációtól, a meglevő feszültségeket — amelyek igenis léteznek —, tompíta­ni, nem pedig megoldani igyekeznek, mérhetetlen kárt okoznak a marxista ideológiának; idegen testet építenek be a szocialista életvitelbe. N ’em szabad megengedni semmilyen szinten, hogy »Imi divatnak, egyszerűen „jól futó” elmélet­nek fogják fel és a maguk számára hasznosítsák egye­sek a szocialista közéleti tevékenységet, fel sem fogva, hogy tulajdonképpen az egyén önmegvalósulásának egy tökéletesebb formáját akarjuk biztosítani a mi társa­dalmunkban. Többek' között emiatt van óriási jelentősége, hogy mindenki a munkahelyén, az iskolában, a szervezetek­ben, saját életében és szemléletében integrálja a közéleti és magánéleti cselekvést, hogy ha valami ellen vagy mellett közösségi életünk jobbá tételének érdekében írót emel, ne tekintse tettét elszigetelt — a szűk helyi ér­dekekkel esetlegesen szembekerülve is —. magányos cselekvésnek, hanem tudja, a szocialista társadalomba vetett hitével érezze, hoav egy hatalmas ivétető, ossz- folyamat részeseként cselekszik, a szocialista valóságot építi. É rteni és megértetni, alkalmazni és alkalmaztatni az új értékrendszert; a szocialista életformát. Ennek kell állnia a cselekvés középpontjában. Hogy ez a cselekvés mennyiben egyéni és mennyiben közéleti, sokadrendű kérdés, hiszen minden tett emberi érintkezé­si formákban objektiválódik, amely meghatározza köz­érzetünket, munkánkat, egymáshoz és a társadalomhoz való viszonyunkat Szigefhy András

Next

/
Thumbnails
Contents