Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-22 / 144. szám
Oktatásügyünk űi erőpróbája Miért több a kevesebb? MEGVAN az iskola új tantervi, rendtartási előírása, mely immár elismeri az egyéni hajlam, a tehetség polgárjogát. Elismeri? Mi több: megteszi az első lépést a jövő iskolája felé, mely a diáktól kevesebbet követel, hogy többet tudjon. Kevesebb tényismeretet — melyebb (a lényeghez közelítő) tudást; kevesebb leckefelmondást — több gondolkodást; több önállóságot, aktivitást. Csak így válik a tanuló kezdeményező, alkotó személyiséggé. Pár éve mondogatják a pedagógia vezető szakemberei: az egyéni képességet, a személyiséget kell kibontakoztatnia az iskolának diákjaiban. De volt-e rá lehetőség korábban? Az általános „jeles rendűség” törekvése, a felduzzadt tananyag nem nyomta-e agyon az ifjúban az egyéniséget? Hadd válaszoljunk Aczél' György szavaival: a mindenirányú túlterhelés éppen attól foszt meg, ami a szocialista ember sajátja: a sokoldalú, kulturált, teljes emberi életre való felkészülés lehetőségétől.” Oktatáspolitikánk hangsúlyozza, hogy „a túlzott lexikalitás, az életben hasznosíthatatlan ismeretek fékezik az önálló gondolkodást, az ítéletalkotás képességének kibontakozását”. A felesleges tényeknek és adatoknak a könyvekben a helyük, a tanulónak s majd a felnőttnek e forrásokból meríteni, feldolgozni kell tudniuk. A holnap iskolája valóban a tanuló személyiségét kívánja kibontakoztatni. A tananyag-csökkentés és az új pedagógiai követelmények beszámolnak az egyéni hajlammal és képességgel már az általános iskolában, de különösen a középiskolában. Az ősszel életbe lépő új tanterv és rendtartás első lépés ahhoz, hogy majd iskolánk eljusson a fakultatív tantárgyak oktatásához. Az egyéniségnek, a tehetségnek ugyanis ez kínálja majd a kiteljesedés szabadságát. Oktatáspolitikánk vallja: a túlterhelés csökkentésének egyik fontos tényezője a tanulók aktivitása, érdeklődésük felkeltése. A diákok a tényeket ismerve önállóan vonjanak le következtetéseket, mintegy újból „felfedezve” az emberiség által már megszerzett tudást... Nos, e „felfedezés” gondol a munka élményével, a kíváncsiság felkeltésével. VILÁGSZERTE vitatják, hogy az oktatásra jellemző tantárgyi szétaprózottság gátol abban, hogy egyrészt a természeti jelenségeket a maguk egységében (biológiai, fizikai, kémiai vonatkozásaiban) ismerjük meg; másrészt az így szerzett tudás kevésbé nyújtja a felfedezés örömét. Arszenyev szovjet tudós szerint a tárgyak mai felosztása a XIX. századi helyzetet tükrözi, vagyis a tudományok difBarlangász tábor a Bükkben Barlangász tábor nyílik a nyáron a Bükkben a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Borsod megyei területi osztályának szervezésében. A tábor lakói, a Miskolc vízellátásának javítását célzó programhoz kapcsolódva elkészítik a Kís-íennsík geológiai térképét, leltárba veszik az ott található forrásokat, meghatározzák azok vízhozamát, vegyi összetételét, felmérik a leltározott források vízgyűjtő területét. Ezen kívül nyolc aknabarlangban tovább folytatják a már korábban megkezdett feltárást. Köztük van a Kecskelyuk-barlang is. amelyben a múlt évben már sikerült mintegy 500 métert előre jutniuk. Akkor a föld alatti járatban kisebb vízfolyásra bukkantak. Az idén a víz megfestésével megpróbálják kideríteni, hogy a föld alatti patak melyik felszíni forrásban jelentkezik. ferenciálódásának korát, míg ma már a tudományok integrálódásának vagyunk tanúi. Az oktatás tartalrpát is ehhez kellene igazítani. (Persze, ez bonyolult feladatot jelent a tanításban, hiszen egy időben több szaktanár együttműködését feltételezi.) Jelenleg gyakran előfordul, iíogy a gyermek ugyanazzal a problémával több tantárgy keretében találkozik, sőt a fizikai vagy kémiai jelenségek megértéséhez szükséges matematikai ismeretek megtanulására a tanterv alapján később kerül sor, mint ahogy arra a jelenség megértéséhez szükség volna. Az integrált oktatás megszünteti ezt a helyzetet. Oktatáspolitikánk törekvése, hogy az oktatás tananyagait egységes alapokon, egymásra építve tervezze meg. Az állami oktatás fejlesztéséről szóló párt- határozat hangoztatja: „Keresni kell a jelenlegi tantárgyi szétaprózottság felszámolásának útjait, a több tudományág keretébe tartozó és jelenleg külön tantárgyakban oktatott ismeret- anyag közös tantárgy keretében történő integrált oktatásának lehetőségeit.” Persze, ez még a jövő feladata. Annak az útnak távolabbi állomása, melyen oktatáspolitikánk most elindult. Kevesebb Ismeretanyagot — a több tudásért? — kérdezheti kétkedve bárki. Kevesebbet ma, amikor a tudomány rohamosan fejlődik? Kérdéssel válaszolunk: az iskola megtaníthat-e mindent? Nem. Nos, akkor a tanulás képességét, készségét kell elsősorban megtanítani. Lábon járó lexikon helyett — gondolkodó, ismereteit és képességéit önmaga és a társadalom javára hasznosító, szüntelen megújhodásra képes emberek nevelése. EZ TÖBB, alkotóbb. Balogh Ödön Szolnokon ápolják a tiszafüredi hármas ikreket Szili) i a, . £ls ú lt és Za)(i anyukát o/irják Hármas ikreknek adott életet június 15-én Jakab Jánosné 34 éves tiszafüredi lakos. A kicsinyeket még születésük napján elszállították Szolnokra, a megyei tanács Hetényi Géza Kórházának koraszülött osztályáraahol gondos orvosi ellenőrzés alatt, kondicionált helyiségben — de nem inkubátorban —, tartják. A kicsinyek, Szilvia, Zsolt és Éva, egészségesek és anyjukat várják, aki — ha az egészsége majd engedi —, utánuk megy a szolnoki kórházba. Képünkön: az ikrek Irén nővér — Nagy Gyű-, Iá né —, gondozásában. (MTl-foto: Bajkor József) /ó hír Petöfibányáról Új hajlékban a „Nóvum” Nemrégiben Petőfibányán jártunk, s csodálkozva vettük észre, hogy a szakszervezeti ház presszóját, ahol azelőtt Balázs bácsi a nagy- fröccsöket, hosszúlépéseket és az üveg söröket szolgálta ki, átalakították ifjúsági klubbá. Hogy miből, s kiknek a segítségével sikerült kialakítani a fiatalok új szórakozóhelyét? A két klubvezető, Molnár Irén és Gyöngyösi László adja meg rá a választ. — A klubszoba, a játékterem és a vezetőségi szoba minden munkáját a vegyesüzem és a gépüzem „kiszis- tái” végezték. A helyiségek villanyhálózatának felújítását például Balogh Ferenc és Rezeták Sándor készítette el. Az ő kezük munkáját dicséri az új csillár és a klubrádió is. A festést Misi Lajosra és Kiss Istvánra bíztuk. Nagy Sándor parkettázott, valamint leragasztotta a játékterem és a vezetőségi szoba műanyag padlóját. A lányok sem maradtak ki a munkából! Rájuk várt a takarítás. Az elvégzett munka értéke, ahogy hallottuk, mintegy 60 ezer forint, az átalakításhoz szükséges anyagok értéke 14 ezer forint. Ehhez jön még a KISZ-vezetőség által biztosítót összeg, az a 40 ezer forint, amit már be is fizettek az új bútorokért. Természetesen a tárgyi feltételek még nem jelentenek tartalmas munkát. mozgalmas klubéletet. Tudják ezt á „Nóvum” vezetői is, ezért azon gondolkodnak, mit lehetne a nyári, majd az azt követő hónapokban a fiatalok épülésére csinálni! — Eddig az irodalmi színpad, az ismeretterjesztő kör, a lemez klub, a vidám színpad vonzotta a helybeli fiatalokat — mondotta Molnár Irén. — Szeretnénk tovább vinni ugyanezeket, s pluszként jelentkezik klubunkban a szombat esténként megrendezésre kerülő műsoros, táncost est, amelyhez a zenét saját együttesünk, a B—H—B trió szolgáltatja majd. Igaz, még csak a klub műszaki átadása volt, de remélhetőleg hamarosan megjön az új bútor is, ami még vonzóbbá teszi az itteni életet. Katona István Enver Bikcsentáj „Bibliotheca bekesiensis” Gimnazisták vizsgamunkája A békéscsabai Rózsa Fe renc gimnázium nyomdaipar tagozatának vizsgamunkájaként az idén nyolcadik alkalommal jelent meg művészi kivitelben a „Bibliotheca bekesiensis" bibliofil kötél. Minden eddigi kiadvány valamilyen történelmi eseményhez kapcsolódott; a nyolcadikat Mezöberénv újratelepítésének 250. és Petőfi születésének 150. évfordulója tiszteletére jubileumi kiadványnak szánták. A kötet ismerteti Mezőbe- rény szlovák és német lakosainak letelepülését, a parasztmozgalmak történetét és részletesen taglalja Petőfi mezőberénvi kapcsolatait. iMTi, június péti tej*, — Herr Zoltán, mondja meg neki, hogy ne nyekeregjen! Kisvártatva azonban odahívták a muzsikust. — Foxtrottot! — követelték. — Nem ismerem a divatos dalokat — mondta Sándor. _ Csak magyar táncokat t udunk — vihogtak a lányok. Az egyik német ráütött az asztalra: — A hölgyek rendelnek! — Sándor, játssza el a kedvenc csárdását! — ug- rándozták körül a lányok. — Tschardasch! — rendelkezett a német. Ám az öreg hegedűs azt telelte: — Csárdást nem játszom. Nem kellett volna így beszélnie. A pultnál a kocs- máros meglepetésében a pohár mellé öntötte a bort. * Szovjet tiaskir író. l!)13-ban született Utáltán. Irodalmi főiskolát végzett. Novelláiban, elbeszéléseiben a szovjet hadsereg qyfiztes harcairól, a katonák hősiességéről, valamint a munkások éleiéről, a kflolájbányászoli önfeláldozó munkájáról w. A magás német felállt, elővette a pisztolyát. Az öreg Sándor leengedté a hegedűjét. A kocsmáros kilépett a pult mögül. Lányai felsikol- tottak és elfordultak. — Hagyd — avatkozott bele 3 másik német. Imbolygó léptekkel odament az öreghez, ütésre lendítette a kezét, de nem ütött. Kicsavarta Sándor kezéből a hegedűt és kihajította az utcára. Maga is utána szaladt és széttaposta a törékeny hangszert. — Nesze, du alter Schwein! — üvöltötte torkaszakadtá- ból. 4 A kocsmáros lányai hízelegve körülvették: — Énekeljünk inkább: Majd máskor táncolunk, csak jöjjenek! A németek visszaültek az asztalhoz. Zoltán újabb pohár borokat rakott eléjük. Az öreg muzsikus kilépett az utcára, rámeredt az össm- tört hegedűre, aztán bele - vadt a sötétbe. A németek éjféltájt indultak. Hamarosan elhalt a távolodó motorzaj. És akkor, az éjszaka csöndjében pattogó csárdás hangzott fel a templom előtti téren: — Minek a szőke énnekem, Mikor a barnát szeretem... A két felderítő csak erre várt. Hamarosan már a túlsó parton voltak. A félszemű Sándor nehéz szívvel nótázott. A kocsma előtt, a járdán ott hevert a széttaposott hegedű. (Debrecen, 1944. december.) Kék szemek — Ismered a járást? — kérdezte Izabella asszony, a görbeorrú patikus. Mostanában a hátsó udvaron keresztül jártak be a gyógyszertárba. Gizi inkább a szemével — apró fekete mazsolákkal —, mint a szájával rebegett köszönetét Izabella asszonynak. A kis kuncsaft mögött becsukódott a vasrácsos ajtó. Gizi kilépett a Múzeum körútra. A fal mellett osont, félt a néu- telen utcáktól és... az emberektől. Januárban orosz és német gépek köröztek Budapest felett. A lövedékek és aknák vijjogva repültek át a Dunán. Befordult a Rákóczi útra, innen még óvatosabban lépkedett tovább. A Duna túlsó oldaláról tűz alatt tartották az egész utcát. Gizi hirtelen egy lovas orosz katonát pillantott meg. Rémületében el akart bújni egy kapualjban, de erős ütést érzett és a földre zuhant. Ott feküdt a jeges aszfalton. Az orvosság szétszóródott. Gizi szemei — az apró fekete mazsolák — fennakadtak egy borbélyüzlet cégérén. A felrobbant lövedék nemcsak Gizit terítette le. Ló és lovasa is az úton feküdt. A katona felnyögött, szitkozódott, aztán feltá- pászkoddtt. Súlyosan sebesült lova görcsökben vonag- lott. A katona egy pisztoly- lövéssel megváltotta a szenvedéstől hű társát, aki a Don partjáról hozta el idáig. Aztán odabicegett a kapualjhoz, amely előtt a kislány feküdt eszméletlenül. A lábán sebesült meg. A katona letérdelt, bekötözte a sebet. Gizi egy pillanatra magához tért: közvetlen közelről meglátta a katona nagy kék szemeit. Ilyen kék szemeket eddig csak a samponreklámokon látott. Aztán újból elveszítette az eszméletét. A katona a maga sebét is bekötözte. Arrafelé nézett, ahol hű baj társa a földre zuhant, de már csak a maradványait kúttá. A magyarok fejszével feldarabolták a ióietemet. — Hé, emberek! — kiáltott oda nekik. Hanem ezzel csak megijesztette őket. A magyarok visszabújtak a pincékbe. Egyedül egy sildes sapkás fiú maradt ott. A katona nagy nehezen összeszedte néhány szavas magyar tudását és megkérdezte: — Hol lakik kislány? A fiú az Apponyi tér felé mutatott. Gizi az anyjával és a nagyanyjával lakott egy pincében. A nők megrémültek, amikor a katona belépett, karjában a kislánnyal. — Ez a ruszki kötözte be — mondta a kisfiú. A katona is megszólalt a maga nyelvén: — Minek engedik egyedül az utcára?! Hiszen harcok folynak! A két nő egyszerre kezdett beszélni, ám a katona nem tudott annyi magyar szót. Csak [ akkor értette meg mit beszélnek, amikor a nagymama megcsókolta a kezét. A katona indulni készült. Odakint égyre sűrűbben lövöldöztek. Az asszonyok megpróbálták visszatartani, de hiába. ...Az Apponyi téren lakik a kis Gizi, szemei szomorú kis fekete mazsolák. Az ágya fölötti samponreklámról nagy kék szemek néznek le rá. Gizi csakmeg- mentője nagy kék szemére emlékszik. Igazi fénykép nem maradt a katonáról. (Budapest, 1945. február) Fordította: Zahemszky László
