Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-20 / 142. szám
Ä medence széléről... Az Egri Dózsa vasárnapi OB I-es vízilabda-mérkőzésén két kedves epizód és az egyik „főszereplő'’ ténykedése adott okot arra, hogy e néhány sorral —, mely a tudósításban nem kaphatott helyet — visszaidézzük a történteket. A „rugalmas” főrendező Már véget ért a látványos, szép játékot és három hazai gólt hozó első negyed, mikor Hajnal Sándor főrendezőt egy Borsod megyei községből, Kenézlőből városunkba érkeztt 50 fős kirándulócsoport vezetője megkereste. Elmondta neki, hogy még soha nem voltak vízilabda- mérkőzésen és szeretnének egyet látnx, de már hazafelé tartanak és a csoport tagjainak kevés pénze maradt. Kérésük, hogy bejöhessenek, megértésre talált. A főrendező diákjegyekkel engedte be a találkozóra a kenézlői kirándulókat, akik jól szórakoztak és valóban sok mindent megismerhettek ennek a sportágnak a szépségeiből. Láthattak formás akciókból, büntetődobásokból, emberelőnyből szerzett gólokat, kemény test-test elleni küzdelmet egyaránt. Bizonyára jól érezték magukat, mert a találkozó lefújása után megköszönték Hajnal Sándornak ezt a figyelmességet. Ügy érezzük, hogy a főrendező sportszerű tettéért dicséretet is érdemel. Nemcsak a vízilabda népszerűsítését szolgálta ezzel, hanem Eger vendégszeretetéről is meggyőzte a kenézlői csoport tagjait A hasznosított példa A vidéki rangadóra ellátogattak az NB I/B-s egri labdarúgó-csapat tagjai, s ez már önmagában is örvendetes. Jó az, ha egy sportegyesület különböző szakosztályainak versenyzői figyelemmel kísérik egymás szereplését, s ha módjuk van rá, akkor elmennek buzdítani is a többieket. A vízilabdázókkal gyakorta találkozhattunk a labdarúgó-mérkőzés ekem Nyilván ezt viszonozták most a focisták, mert ^ehetőségük volt Néhányán tréfálkozva meg is jegyezték: nem ártana, ha a kiesés ellen küzdő csapat okulna a pólósok példájából, ugyanolyan lelkesen vetné magát a küzdelembe délután a Bp. Spartacus ellen. Nos, akik erre a mérkőzésre is kijöttek, láthatták, hogy a labdarúgók komolyan vették a „tréfát”. Nagy erővel rohamoztak már az első percekben és tulajdonképpen negyedóra alatt két gyors fejesgóllal biztosították győzelmüket. Nem hinnénk, hogy az ellenfélen és annak szurkolótáborán kívül bárki is rossznéven vette volna a „plagizál ást”. Alkalmazkodás a vízben ? Mihez és kihez kell alkalmazkodni? Mármint a vízilabda-játékosnak. Sorolhatjuk ide a technikai feltételeket — a pálya mérete, a víz hőmérséklete, nyitott, fedett helyiség — sorolhatjuk az ellenfél taktikáját, az egyéni képességeket, a pillanatnyi formát, és sajnos még mindig ide kell sorolni a mérkőzés játékvezetőjét is. Évienként hiába hozzák szóba, hogy egységes felfogásban kell vezetni a találkozókat. Az ígéret — „így lesz” — elhangzik, de hétről hétre a bajnoki találkozókon változatlanul egymástól lényegesen eltérő ítélkezést tapasztalhatunk. Senki nem vitathatja például, hogy egy héttel korábban az Egri Dózsának a Vasas Izzó elleni döntetlenül végződött mérkőzése — egyébként ezt az eredmény is mutatja — jóval keményebb, küzdelmesebb összecsapás volt, mint ez a legutóbbi, amelyen a második negyed végén már ötgólos előnnyel fordult együttesünk. Azon a találkozón Kőnigh játékvezető — szerintünk helyesen — mindössze négy alkalommal élt a kiállítás lehetőségével, mégsem fajult el, mégsem lett sportszerűtlenségektől tarkított a küzdelem. Ezzel szemben Ferenczi játékvezető, egy jóval könnyebb, valójában lefutott találkozón — Eger—Szentes — négy büntetőt ítélt meg és tizenötször küldött partra játékost. Ha csak ezeket az adatokat tesszük egymás mellé, akkor is megállapítható, hogy ez az utóbbi játékvezetői felfogás egyáltalán nem használ a vízilabda-sportnak. Akadályozza a folyamatos, a kombinatív játék kialakulását és zavarja a játékosokat is, akiknek állandóan arra kell figyelni, hogy most éppen milyen felfogásban vezeti a mérkőzést a bíró. Ügy véljük, helyesebb lenne, ha a síp megszólaltatói tartanák magukat egy egységes elvhez, mert ezzel elősegítenék, hogy a játékos ne velük, hanem magával a játékkal törődjön... Pártosság vagy őszinteség Végezetül még egy — valójában nem közvetlenül ehhez a találkozóhoz kapcsolódó — véleményünk szerint helytelen jelenségről néhány szót: a sporteseményeket tudósító újságíró feladatáról. Nem saját hivatásunkat kívánjuk magasztalni, jelentőségét bizonygatni, de az kétségtelen, hogy nem mindegy: mit, vagy kit emel ki, melyik eseményt hangsúlyozza, vagy mutatja jelentéktelennek a tudósítás. Szerintünk az újságíró feladata az, hogy tudása, képességei szerint a leghűebben, a legjobban Igyekezzék visszaadni a látottakat, elfogultság nélkül és őszintén. Ezért nem mehetünk él szó nélkül a Népsport munkatársának, Serényi Péternek június 19-én, lapja második oldalán megjelent írása mellett Ebben ugyanis kollegánk elmarasztalja Pócsik Dénest, az egri együttes játékos-edzőjét a BVSC elleni találkozón tanúsított sportszerűtlen magatartásáért. Tévedés ne essék, nem Pócsikot kívánjuk itt mentegetni, de furcsálljuk, hogy az említett mérkőzésről a Népsportban megjelent tudósítás egyetlen szóval niem foglalkozik Vuszek játékvezető teljesítményével, pedig lapunk elfogultnak egyáltalán nem nevezhető budapesti tudósítója szerint nagyon is indiszponáltan, sokat hibáévá, tévedve látta el a feladatát az egyébként tudásáról híres játékvezető. Pócsikot ez sem mentené fel, de a két tény egymás melletti említése már egészen más színt adna a történteknek. Virágh Tibor Miért kell futni ? A járás, a futás az ember legősibb mozgásformája. A természetes környezetben élő emberek mindkettőt szinte egyforma mértékben használták, míg a civilizált körülmények között a futómozgás már csak elvétve fordul elő. A gyors helyváltoztatást ma már gépesítéssel oldjuk meg. A mai életviszonyok között csupán a gyerekek igyekeznek futni, ők az ösztönös mozgásigényüket akarják kielégíteni. A felnőttek azonban ezt általában rendzavarásnak tekintik, s igyekeznek visszaszorítani ezt az igényt a legkülönbözőbb rendszabályok alkalmazásával. A futás kimaradása az ember életéből hátrányokkal jár. Fokozza még a problémát, hogy a futás mellett megszűnőben vannak egyéb olyan fizikai terhelések is, amelyek bizonyos fizikai edzettséget hoztak létre. Ma a városlakók már krónikus mozgáshiányban szenvednek, s ez a körülmény aggasztó a jövőt illetően. A futás, mint rendszeres mozgásforma igen hasznos, majdnem nélkülözhetetlen az ember számára. Első előnye, hogy azokat az alapvető izomcsoportokat erősíti, növeli teherbírókészségüket amelyek a legfontosabb funkciókat látják el. Segítséget nyújt továbbá a har- mónikus testsúlv kialakításához. Azok, akik naponta rendszeresen futnak, nem híznak el. Különösen fon1973. június 20., szerda tos ez a női szépségápolásnál, de általánosan érvényes az a megállapítás, hogy a helyes testsúly kialakítása az egészség egyik forrása. A futásban edzett szervezet mozgáskészsége, frissesé- ge állandósul, így az ilyen ember könnyen eleget tud tenni a mindennapi élet által támasztott rendszeres munkakövetelménynek. A rugalmassá vált test, amely megszokta a futómozgásból adódó terheléseket, az ember kedélyállapotában is döntő változásokat okoz. A könnyen fáradó emberek elkedvetlenednek, kedélyük hullámzó. Akik viszont jó erőben vannak, még a kellemetlen dolgokat sem veszik annyira szívükre. A jó kedély, a testi frisseség növeli a tettrekészsé- get, a vállalkozó szellemet, a kezdeményezést. Ezek viszont már az egyének sikereit is előmozdítják. Rendkívül jelentős az a hatás, amelyet a rendszeres futás a légzőszervekre, a szív. és érrendszerre gyakorol. Mivel a szív is izom, ennek az edzése, erősítése nagyon fontos. Hasonlókép pen a tüdő is alapvetően fontos szervünk. A futás megnöveli a tüdő térfogatát, így oxigénbefogadó képessé gét is. Az érrendszer szállítókészsége, az érfalak rugalmassága fokozódik a futóedzések folyamán, tehál így csökken a különböző szív- és keringési betegségek lehetősége. Ugyanakkor ja vul az izmok vérellátása, ami a szervezet összes funkciójára kedvező hatással van. Nem lebecsülendő a futásnak az idegnyugtató hatása sem. A városlakók neurózisom panaszainak jelentős részét meg lehet szüntetni a rendszeres futómozgás útján. Így az ideges fejfájások, az álmatlanság, a depressziós állapotok esetében nagyon jót tesz. A futás minden korban űzhető. Csupán az adagolásban és az intenzitásban kell különbségeket tenni a kor és a testi állapot szerint. Ökölvívó» Pontversenyben első a Zalka SE Expressz gyorsasággal fejeződtek be a döntő mérkőzések vasárnap délelőtt a miskolci városi sportcsarnokban, hiszen még a legöregebb ökölvívó-szakemberek sem emlékeznek olyan esetre, hogy a 11 súlycsoport döntőiben mindössze egyetlen tartson három meneten keresztár országos TI. osztályú bajnokság érmesei: Papirsúly: 1. Kiss (Bp. Fémmunkás), 2. Nagy (Zalka SE), 3. Csóka (Borsodi B.) és Jónás 1. (BHSE). HarmatsúLy: 1. Horváth (Kaposvári Dózsa), 2. Kiss (Zalka SE), 3. Konkoly (Fémmunkás) és Németh (BHSE). Pehelysúly: 1. Benézik (BHSE), 2. Lakatos M. (Miskolci ÉMTE), 3. Csikl (Zalka SE) és Szabó (Fémmunkás). Könnyűsúly: 1. Sárdy (PVSK), 2. Lencz (Chi- noin), 3. Berecz (MVSC) és Galambos (Bp. Törekvés). Kis- váltósúly: 1. Rácz (Orosházi Kinizsi), 2. Hercegh (Zalka SE), 3. Kovács (Fémmunkás) és Oláh (Kecskeméti Dózsa). Váltósúly: 1. Gazdag (Óbudai Tsz SK), 2. Budai (Kaposvári Dózsa), 3. Konyha (Borsodi B.) és Tombor (Zalka SE). Nagyváltósúly: 1. Bakonyi (BHSE), 2. Bakondi (Tatabánya), 3. Harmath (BHSE) és Rigó (Kaposvári Dózsa). Középsúly: 1. Bukát (Zalka SE), 2. Szaltál! (Nagykanizsai Olajbányász SE), 3. Be- reczki (MGM Debrecen) és Bo- hus (BHSE). F élnehézsúly: 1. Siklósi (Fémmunkás), 2. Kütsön (Nagyk. Olajbányász), 2. Bu- jáki (BHSE) és Simon (Borsodi B.) Nehézsúly: 1. Pákozdi (Zalka SE), 2. Péter (PVSK), 3. Kovács (Borsodi B.) és Szépvölgyi (Csepel). A legtechnikásabb versenyző díját Benczik Árpád (BHSE) kapta, a legeredményesebb edző jutalom Puchler Lajost (Zalka SE) illette. A pontverseny élmezőnye: (18 egyesület, 75 versenyző): 1. Zalka SE 20, 2. Bp. Honvéd SE 19, 3. Bp. Fémmunkás SE 13 ponttal. fhorváthj Az UHV-győztes: Szabó Gabriella Az MHSZ 25 éves jubileuma alkalmából az idén különösen nagy gondot fordítottak a honvédelmi versenyek színesebbé és ünnepélyesebbé tételére. A községi és járási versenyeken népes mezőnyök álltak rajthoz, ahonnét a járási elsők a megyei döntőbe kerültek. Az úttörő honvédelmi verseny megyei döntőjén Szabó Gabriella személyében a füzesabonyi II. számú Általános Iskola 7/a. osztályos tanulója diadalmaskodott. Eredményei alapján és a szakemberek véleménye szerint is e honvédelmi versenyág egyik legtehetségesebb sportolója. Az 1960. augusztus 14-i születésű Gabriella tízéves korában talaj- tornával kezdte a rendszeres sportolást, később az atlétikához pártolt át, ahol jó eredményeket ért el a futóversenyeken, majd az iskolában honvédelmi nevelést tanító édesapja jóvoltából a lövészettel is megismerkedett. A lövészet mellett a kézigránát célba dobását is kitűnően elsajátította. Ezek után az előképzettség már megvolt ahhoz, hogy az UHV-n is a siker reményében álljon rajthoz. Az iskolai verseny után a járási döntőn nagy fölénnyel lett első. A nemrégiben megrendezett megyei döntőn sem talált legyőzőre. Az UHV-n elért sikerek jutalmául, a tanítás befejeztével Szabó Gabi is meghívást kapott Csillebércre, ahol az UHV legjobbjai bemutatót tartanak. Reméljük szorgalma továbbra sem lankad és még sokszor megörvendeztet bennünket nagyszerű eredményeivel. (szigetvárp) így látták tudósítóink a megyei labdarúgó-bajnokság küzdelmeit G1ESE—Pétervására 5:1 (3:1) Gyöngyös, 500 néző. V.: Benes. GYESE: Szalai — Balázs, Huszár, Kókai, Erdélyi (Csépány), Varga IH., Potye, László, Balogh, Teli, Hidvégi (Csikós). Edző: Takács László. Pétervására: Perez — Forgó I., Bocsi, Csépány, Penyaskó, Forgó II.. Forgó IH., Lakatos, Szekér, Berecz, Horváth. Edző: Benedek István. A minden részében jobb bajnokcsapat játéka és helyzetei alapján akár két számjegyű győzelmet is arathatott volna. G.: László 2, Balogh, Csikós, Varga III., illetve Penyaskó. Jók: Varga IH., László, Csikós, illetve Penyaskó, Lakatos. (szkocsovszky) Selypi Kinizsi—Zalka SE 3:2 (1:2) Selyp. 500 néző. V.: Ludányi. Selyp: Takács — Kovács, Kaszás, Czank II., Nagy L., Szita, Bacsa. Raznyik, Pásztor, Lő- rincz II., Szűcs II. Edző: Kornél József. Zalka SE: Szekeres — Süveges (Misi), Villand, Balohg. Fodor, Czank I., Michna, Ungvári. A birkózó pap . . . Hatalmas plakát az utcán, ami előtt egy fiatal, reverendás pap áll, rajta a meglepő szöveggel: Michael Brooks methodista pap birkózik Ted „Hooker” Heath- szel, a volt rögbisztárral. . A fiatal világi papok között ma már nem ritkaság, akik valamelyik sportágban jeleskednek mint versenyzők is. Talán az meglepő, hogy úgynevezett „showbu- siness”-ben vegyen részt az Űr szolgája... Pedig jelen esetben ez történt! Hősünk, mint methodista pap. egyben ismert, jó képességű birkózóversenyző is, aki 1965 óta sorozatosan nyerte meg Délnyugat-Afrika szabadfogású, középsúlyú bajnokságát. Michaels Brooks 18 éves koráig farmer, majd betegápoló volt. A dél-afrikai Rhodes egyetemen fejezte be tanulmányait, s lett methodista pappá. Már fiatalaob éveiben is nagyon kedvelte a hirkózást, s ehhez a sporthoz hű maradt pappá szentélése után is, amit persze az egyházi szervek nem néztek jó szeijuneJ. Groschler, Dénes (Marti), Bozsik. Edző: Pcczeli Szabolcs. Élvezetes, változatos küzdelmet nyújtott a két csapat. A Kinizsi kitűnő hajrájával biztosította győzelmét. A selypiek közül Szűcs Il-t a játékvezető kiállította. G.: Lőrinpz n„ Szűcs H., Pásztor (11-esből), illetve Groschler, Bozslk. Jók: Kaszás, Nagy L., Pásztor, Lőrincz II., illetve villand, Czank L, Groschler, Bozsik. (nógrádi) Rőzsaszentmárton—Sírok 0:0 Rőzsaszentmárton, 200 néző Vr: Varga. Rőzsaszentmárton: Szegedi — Gubis II., (Miczki), Kovács, Hegyi, Imre, Gubis I., Báti, Vakli, Dorner, Bendik, Szép. Edző: Körösi Ferenc. Sírok: Nagy — Kovács S., Megyesi, Sándor, Koklács, Kovács L., Schwarczkopf, Simon, Szabó, Mengyi, Várkonyi. Edző: / Csáki Béla. A jó iramú mérkőzésen helyzeteik alapján a hazaiak álltak közelebb a győzelemhez. Jók: Hegyi, Kovács, Dorner, illetve Megyesi, Kovács L„ Mengyi. (körösi) mm® Michael Brooks ez idő szerint a szigetországi Lancashire grófság Carnforth nevű helységében osztja az áldást, de „benevezett” egy nagyszabású nemzetközi versenyre is, amelyre a világ minden tájáról érkeztek birkózók. A sokoldalú sportember fiatalabb korában nemcsak a birkózásban, hanem mint ökölvívó, rögbi-játékos és hosszútávfutó is számottevő sikereket ért el. Kedvenc sportja azonban mindig a birkózás maradt l e tjportou keresztül toborozza maga köré a fiatal gyerekeket, akiket előbb a különböző fogásokra ok:at s csak jóval később kerül sor a lelkek edzésére. Az öles piakáto-con meghirdetett „showbusiness” bevétele is kizárólag a fiatalok sportolási lehetőségé nek céljait szolgálja. A „birkózó” pap vándor prédikátorként sok helyre jutott már el, s mivel az igehirdetésnek is mestere, számos hívet szerzett magánad Heves—Tárnáméra 3:0 (1:0) Heves, 350 néző. V.: Földi. Heves: Ridegh Berki, Stolcz, Pencz, Budai I., ' Balogh, Bet- tenbuk I., Bettenbuk H., Budai II., Ignácz (Kovács), Marosi. Edző: Nagy Ferenc. Tárnáméra: Kovács — Magda, Szűcs. Farkasinszki, Balogh, Si- ke, Várkonyi. Nagy, Laskovics, Forgó, Somodi (Éles). Edző: Donnán Sándor. Mindkét félidőben a hevesiek uralták a játékot, s bár sok helyzetet kihagytak, győzelmük nem volt kétséges egyetlen percig sem. A hazaiak közül kiállította a játékvezető Magdát, a tarnamérai csapatban Szűcs. Nagy és Forgó kapott sárgalapos figyelmeztetést. G.: Balogh, Marosi, Budai I. Jók: Stolcz, Balogh, Budai I., illetve Kovács, Szűcs, Várkonyi. (kakukk) Recsk—Gáspár SE 4:1 (3:0) Recsk, 100 né-ző. V.: Bárdos. Recsk: Kovács — Pécsi, Péter, Puporka, Holló (Farkas), Mikola, Török, Dinnyési, Simon, Bo- hus, Szajkó. Edző: Kasmitter Antal . Gáspár SE: Budai — Varjú, Kasza, Siger, Haller, Czudar, Urban, Gohér, Romhányi, Németh, Pusztafi. Edző: Szalontai Béla. Az idényben eddigi legjobb játékát nyújtó hazai gárda nagyobb arányban is nyerhetett volna a gyenge napot kifogó Gáspár SE ellen. G.: Dinnyési 2, Bohus, Simon, illetve Romhányi. Jók: Péter, Dinnyési, Bohus, Simon, a vendégek közül senkit- sem lehet kiemelni. (zám) Karikás SE—MÁV IIAC 1:1 (1:0) Abasár. 150 néző. V.: Barta. Karikás SE: Papp — Litvin, Nagy, Nyéki, Fetliő, Szabó Gy. (Oravecz), Szabó I., Csáki, Bábel, Godó, Szalai (Szabó D.) Edző: Horváth Lajos. MÁV HAC: Aradi — Pócs. Kókai, György. Sáfrán, Gug.vella, Kecskés (Huczka), Tóth, Ecse- ri, Maróti, schwetz. Edző: Pogo- nyi Lajos. A gyenge teljesítményt nyújtó, tervszerűn énül játszó hazaiakkal szemben a második félidőre feljavult MÁV HAC megérdemelten szerezte meg az egyik pontot. G.: Bábel, illetve Nagy (öngól). Jók: Nyéki, Godó, illetve Kókai, Ecseri. (kőváry) Egri Spartacus—Adács 4:0 (1:0) Eger. 100 néző. V.: Falcsik TI. Spartacus: Farkas — Zsoldos, Kovács, Koncz. Mezei. Srej. Tanner. Bata, Tóth B.. Várkonyi (Tóth D.), Szabó. Edző: Nagy András. Adács: Molnár — Kovács, Ács, Barna. Fehér, Boros, Palásti, Szécsényi. (Domlcó). Papp. Nagy, Tómács. Edző: Balogh András. Gólratörőbb játékával biztos és megérdemelt győzelmet aratott a hazai csapat. G.: Tóth B. 2, Szabó, Tóth D. a)
