Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-19 / 141. szám
Várja vendégeit Gyöngyös és a Mátra Többféle bölcsnek tűnő megállapítást lehet idézni bevezetőül, amelyek közül valamennyi igaz, együtt is és külön is. Ilyeneket: minden idény előtt gondosan felmérik a helyzetet a város vezetői Gyöngyösön'; a múló évek során mindig történt valami fejlődés a vendéglátásban: a Mátrába szinte mindenki ellátogat életében legalább egyszer és igy tovább. A legfőbb igazság mégis az. hogy az ország legmagasabb csúcsával büszkélkedő hegység tájain nincs holt- idény. És bár a felkészülés a vendégfogadósban állandó, mégis akad még tennivaló, ha nem is ültek ölbe tett kezekkel eddig sem a különböző, érdekeit vállalatok vezetői. Az is fontos körülmény, hogy a 'Mátrában csak akkor változhat meg gyökeresen a helyzet, ha az országos szervek is megfelelő segítséget adnak. Mégis, nézzünk szét most Gyöngyösön és a környékén, és pórbáljuk. felderíteni, vajon mi vár a gyanútlan turistára a nyári hónapokban hazánknak ezen a szép táján.-| A törekvés elvitat- •*•* hatatlan. Az élelmiszer kisker igyekezett az erejéhez mérten sok mindent tenni az árubőség megteremtésére. Ezért alakította ki Mátrafüreden bázisüzletét, ahonnan rövid idő alatt lehet vasárnaponként és ünnepenként a fogyóban levő áruféleségeket pótolni a távolabbi boltok részére is. Mátraházán olyan választék várja a vevőt, mint eddig még soha. Hűtőpultok kerültek az üzletekbe, így a készleteket is növelhették, de érvényt szerezhetnek annak a rendelkezésnek is, ami szerint italokat csak hűtött állapotban szabad kiszolgálni. Különösen nagyobb összeget nem igényelt az sem, hogy a boltok előtt bővítették a teret: asztalokat, padokat állítottak fel. Ide bárki letelepedhet, és akár a magával hozott elemózsiát is kicsomagolhatja. A SZÖVTERMÉK is igyekszik a megfelelő mennyiségű és minőségű zöldség- és gyümölcsfélét kiszállítani a mátrai elárusítóhelyeire. Ezeknél még a napi árak megállapítása a nehézkesebb, mert arra olykor várni kell. 11) | Sok az 'ember, keI I vés a vendéglő', az üzlet. Bár minden évben megnyílik újabb bolt, olykor évenként több is. De be kell látni, hogy a változó mértékű forgalmat a mostani éttermek, kisvendéglők nem tudják akadálytalanul lebonyolítani. A turisták egy része nem is akar abrosszal leterített asztal mellé ülni, pincért várni a kiszolgáláshoz. Inkább valami frissen sültet kapna be. ha volna hol. Már működik hal- és hur- Uasütő, ahogy palacsinta is készül imitt-amott. De ezeknek a sütőhelyeknek a számát kellene növelni. Ha másként nem megy, akkor az ilyen magánkezdeményezést kell támogatni. Legyenek bódék minden olyan részén a Mátrának, ahova a turisták letelepedni szoktak. Átmenetileg csakugyan a lég ig' szerübb megoldásokat kell keresni. Ezért is támogatja a Belkereskedelmi Minisztérium a pavilonok íel- álllitását. Ezeknek a felépítéséhez a költségek felét adja is. Érthetetlen: mégsem éltek a lehetőségekkel a vállalatok. Sem a kisker, sem a vendéglátó. A víz az idén már ____ nem okoz gondot üfts lón. Most építik a szenny- ÜKsatornát is, aminek költségeihez a Gyöngyösi Városi Tanács sok millióval járul hozzá a saját erejéből. Ezeket a milliókat a földbe építik be, de olyan szükséges beruházás ez, ami a jövő fejlődésének az alapja. Érthetetlen ezek után az a furcsa összegecske. amit a Mátra—Bükk-vidékí Intéző Bizottságtol kap a város fejlesztésre: 800 ezer forintot összesen. Ebből nem sok mindent lehet kezdeni. Már kiszámították, hogy a Mátrára összesen kétszáz- milliót kellene költeni ahhoz, hogy a vendégek fogadására alkalmas legyen, és a nagyobb mérvű érdeklődés esetén ne bosszúságokat okozzon csupán a látogatóknak. | a 1 Két év múlva meg- I * I nyílik a Mótrá első szállodája. Valójában a fel- szabadulás óta az első, mert az egykor gályái, kékesi és mátraházi szállodák ma üdülök, illetve gyógyintézet. A Győngyszöv vállalkozásában készülő szálloda a belföldi igények kielégítésére is alkalmas lesz, úgy tervezik minden vonatkozásban: berendezésében és árpolitikájában. Évekig hiányzott a szálloda Gyöngyösön. Most, hogy a Mátra Szálló ismét meg-, nyílt, bizonyos csalódást váltott ki. Drága. Így, sommásan, tömören — drága>! Az étteremben a turislame- nű negyven forintba kerül. Nem tévedés: negyven forintba. Igaz, több fogásból áll, és az is igaz, hogy az étterem első osztályú, mini ahogy az is igaz, hogy a néhány méterrel arrébb található, szintén a szálloda kezelésében levő sörözőben a menü már tizennégy forint birtokában is megrendelhető. De az éttermi negyvenforintos menü így is érthetetlen. Általában is sokallják a vendégek az éttermi árakat. Kitűnik ez a forgalom mértékéből is. Naponta nyolc-tíz ebéd fogy el az. egyébként valóban nagyon vonzó külsejű étteremben, f FF-] Soha sem volt az I J*l célravezető, ha valaki csak a markát tartotta. Mindig az önálló kezdeményezést támogatták a felsőbb szervek szívesen. Egy sor dologban az idén sem vártak senkire sem a vállalatok. Megmozdultak, szerveztek, alakítottak. Pénzük fejlesztésre ugyan nincs elegendő, de pénz másutt sincs számlálatlanul. A tenni akarás ténye mellett azért tűnik érthetetlennek az a fajta magatartás, amely lemérhető a mátrai üzletek alkalmazottainak kezelésében. Nem főkérdés ez, hogy úgy mondjuk. Pedig ide kellenének a jó szakemberek, akiket kiemelten kellene anyagilag is értékelni. Mert kereskedő, vendéglátó legyen a talpan az, aki ki tudja számítani: két nap múlva, egy hét múlva, két hónap múlva hány vendége, vevője lesz, miből, mennyit kell akkorra beszereznie, raktároznia, hogy senkit se kelljen sajnálkozva visszautasítania. Bár ez sem ördöngős dolog azért A korábbi évek tapasztalatai adnak' útbaigazítást. Persze, ehhez kell az is, hogy egy-egy üzlet vezetője éveken át legyen a helyén. T7T1 Bonyolult dolog ez, rH szokták mondani, ha a Mátra vendégforgalmáról esik szó. De hát mi az, ami nagyon könnyű? A megoldás kulcsa még sincs hozzáférhetetlen helyen elrejtve. Tenni kell. így, egyszerűen: tenni, mindenkinek, a legjobb tudása és lehetősége szerint. A „lentieknek” éppen úgy, mint a „fentieknek”. Gondoljuk el, nem is olyan kevés ez a kívánság. Az ebbe az irányba való indulás már az idén is látható a felkészülésben Gyöngyösön és a Mátrában is. Szigorúbbak a hatóságok is. Arra is tudunk példát, hogy a Panoráma bírságot is kapott,. mert néhány üzletét nem az osztályba sorolásának megfelelően működtette. Ezzel jogtalan haszonra tett szert. Kissé szokatlan ez a fajta elbírálás, de feltétlenül a vendég jogait védi. H Elkészült Mátraházán az új parkolóhely. Gyöngyösön a MÁ- VAUT-pályaudvar mellől elvontatták végre a rossz emlékű büfékocsit. Automatákat szereltek fel az utasok kényelmére. Csak átmeneti megoldásként, mert a tárgyalások már évek óta folynak az ide felépítendő étterem és büfé ügyében. Egyelőre csak az előbb említett eredményt érték el. Remény van arra is, hogy még az idén hat méterre szélesítik ki és új burkolattal látják el, a szükséges helyeken. pedig módosítják i6 a Mátraháza—Kékes közötti utat Szó van arról, hogy adott esetben gépkocsikkal jelennek meg itt-ott a vállalatok, amelyek egyben árusítóhelyek is. Esetleg magánkereskedők is kaphatnak ilyen mozgóa rusí tasra engedélyt. Egy szó, mint száz, a Mátra és Gyöngyös gondol a vendégeire, és szeretné, ha azok jő emlékekkel távoznának a látogatás után azzal az elhatározással, hogy mihelyt tehetik, ismét visz- szatérnek pihenni, felüdülni, szórakozni. G. Molnár Ferenc Most, hogy az elmúlt rövid hetek munkámtól távol tartottak és ilyen szerencsés körülmények közepette a televíziót is lehetőleg messze elkerültem, végre módom nyílik néhány megjegyzést fűzni a — televíziózáshoz. Már az a paradox tény, hogy a tévékritikus sem az árnyékát, sem a képernyőt „át nem lépheti”, sőt ki sem kerülheti. még ha akarja sem, nos, már ez egymagában is igazolja azt a közhelyet, hogy manapság nálunk már csak a televízióval lehet élni. Nélküle is lehet, de az nem igazi élet. Hogy mire értem: „nem igazi élet?” Mint . jobb körökből hajdanán, az oda nem született úriember, akinek ' csak az adatott meg, hogy ott szédelegjen a nemes veretű társaság körül, úgy lóg ki az ember a televíziózok milliós táborából, ha csak néhány napig is megtartóztatja önmagát a képernyő bűvöletétől. A közös témák jelentős része és a témák közösségének ízessége érhetetlen- né válik annak, aki nem látta és nem hallotta, miről van szó. Viták és ellenérvek, ájuldozó gyönyörűség és felhorkanó méreg, ítéletek és megítélés keveredik és kavarog egy-egy produkció után, — gyakran sajnos olyankor is, amikor szó sem volt produkcióról. Akinek nincs televíziója, az még nézheti a szomszédban, de akinek van televíziója, és nem kapcsolja be a készülékét, az kizárja magát egy képernyőn megjelenő való világból. Korunk egyik meghökkentő ténye, hogy a valóság percenként, mint megfoghatatlan kép jelenik meg a szobában, s erről a megfoghatatlanról jobban elhisszük, hogy igaz, mintha a kézzel fogható valóságot kellene befogadnunk. Egyszóval a televízió lényegében egy évtized alatt — nem szorítva ki sem az írott sajtót, sem a mozit/sem a színházat, de még csak a jó sporteseményt sem — megteremtette a maga státuszát a családban és a társadalomban és a család, a társadalom megteremtette, s a maga rendszerébe illesztette a képernyőt. Mindezek után aligha lehet kétséges, hogy arról és szüntelen véleményt mondani, ítélni, vállalva az elítéltelést is, ami a képernyőn és a képernyővel történik, — lehet izgalmas és szép feladat, mint ahogy az is. de hálásnak aligha nevezném. Be kell vallanom t 'redelme- sen, hogy immáron több éves „tévékritikusi” pályafutásom alatt, több olyan levelet kaptam a megjelent kritikai megjegyzéseim kapcsán, amelyeket dehogy is tennék ki abba a bizonyos ablakba, mint olyat, amely megdicséri okos és szellemes okfejtésemet. Vígasztalom magam hát azzal, hogy jobbára azok közül írnak inkább, akik nem, mint azok közül, akik egyetértenek a tévékritikákkal. És még egy, s nem is lényegtelen vigasz: csak az fog végül is tollat, aki elolvasta amit írtam, tehát' újságolvasó és nézi a televízió műsorát, (a rosszat, is, a jót is!), tehát aktív televíziónéző. Nem is bosszantanak általában a kritikákat érő kritikai megjegyzések, sőt egy jelentős részüket tanulságul is veszem, más részüket meg tudomásul. Akad azonban egy-két olyan levél is, amelynek érvelése mellett nem lehet szó nélkül elmenni, mert azok hamisak és közveszélyesek is. mert érvelésük demagóg és szellemileg dezor- ganizáló. ... „menjen el a munkások közé, ott majd megtudja, hogy mi kell a népnek. Nem az. ami magának. (Mármint nekem). A nép szórakozni 'akar. s aki sajnálja ezt tőle. . . ” Nem, azt azért e levél írója nem írta le, hogy az egyben népellenes is lenne. Nos, az efl'ajta levelek, mert sajnos ilyenek is akadnak és nem. is éppen kis számban, amelyek a munkásokra hivatkoznak, rendszerint a munkások fogadatlan prókátoraitól származnak. A munkás. vagy a munkások kul-j turális igénye nem mindenkor esik egybe a munkás!* osztály igényével es kulturális szükségleteivel. Aki toliat fog a kezébe es azt a tollat becsülettel akarja használni, nemcsak egy tele- vízióbeinutató, hanem természetszerűleg egesz politikánk kapcsán sem egy-egy ember vagyait, ízlését, terveit veszt csak figyelembe, hanem adott esetben az egész munkásosztály erdekeit. Szó sincs arról, hogy nem kell a fárasztó munka után a szórakozás, a kikapcsolódás. Sőt! Joggal kifogásolhatják munkások és nem munkások, hogy például még mindig kevés a derű a képernyőn, hogy néha a szombat esti főműsorok rétegműsqrok, mégpedig viszonylag szűk réteg műsorai. És még sok mast lehet és kell is kifogásolni. De az igénytelen, a giccs mellett kiállni, bármennyire is tetszik az néhány munkásnak, szövetkezeti tagnak, vagy akár bármennyire is tetszik soknak közülük, — felelőtlen dolog lenne. És sem Ben Quick, sem Arsene Lupin, de még a Minden lében két kanál hőseinek kedvéért sem megy e sorok írója „a munkások közé”, mert éppen tőlük kapta többek között a megbízólevél nélküli megbízatást,: hitéhez, tudásához és tehetségéhez, képest segítse a szocialista kultúra előretörését, a munkásosztály további kulturális felemelkedését. Még az egyes „munkások” igénye és ízlése ellenére is. Mert a televízió közügy, társadalmi valóság! Gyurkó Géza Megjelenik ♦ ♦ ♦ ♦ * * SZEMLE * 9 ' * L szama HEVESI J RAKOSY GERGELY: Semmit sem tud róla azóta. Talán a nigériai partoknál feltartóztatták a hajót, megint az ernyő miatt? Meg kellett volna írnia, ne mutatkozzon azon a tájon a fedélzeten, egyszerűen zárkozzon a kabinjába, plein air ide, plein air oda. Vagy már a Jóre- ménység-foknál viharba kerültek (eredetileg az is volt a neve, hogy Caco Tormento- so)? Egyik este mégis úgy gondolta, megpróbálja, hátha sikerül, különben is bármelyik pillanatban megérkezhet, nekifogott, örökké várni nem lehet, megírja. Ment is, sőt, feltűnően könnyen — a lámpa, mint a szűrt napfény, a füst könnyű pára —, s akkor egyszer csak: mintha ... mintha valaki, kinn az ajtó előtt (sötét van a lépcsőházban, ellopják a körtét, vagy minduntalan kiég, ki tudja). Kirohant, kitárta az ajtót, de senki, csak a ház nehéz éjszakai szuszogása és egy villanásnyira, amint a társbérlő a konyhában vizet iszik, hálóingére kapott pongyolájában, bojtos papucsában, fülében a két megsemmisítőén meredező vattacsomó, néma tiltakozás az ő gépelése ellen. Hát, hogy is hihette, hogy menni fog személyes találkozás nélkül ?! Ebben csak a tárcabácsik hihetnek, de rikitanak is ám a színeik, s fényeik hasogatóak. Szégyenkezve visszament szobájába, és apró fecnikre tépte, amit addig írt. Várt tovább, s mostanában az is eszébe jutott, hogy talán nem is kanyarodtak be a Gibraltári- szorosori... Talán a hajó lengyel hajó volt. Mért ne lehetett volna? Akkor pedig a lány Lengyelországon és Csehszlovákián keresztül érkezik meg végül is. Hacsak ... Meglehetősen sokára szólalt meg. — Ma reggel bemondta a rádió: százhatvanezren fekszenek Varsóban hongkongi influenzában. Menthetetlenül betör hozzánk is. — Naná — mondta a rovatvezető. — De enyhe, azt mondják. — Enyhe, na persze. Kivéve azt a bizonyos százalékot. Azt a bizonyos elkerülhetetlen százalékot vagy ezreléket, szóval azt a bizonyost. — Be vagy gazolva? Az író előrehajolt. — Nyavalyát — mondta. — De szeretném neked megírni még a Fiatal lány napernyővel-t. — Ahá! Már azt hittem, felelet nélkül hagyod a kérdésemet. — Most azonban egy kis baj van. Elárulom neked, már hosszú évek óta várom a lányt, de eddig rjiég sehogy sem sikerült megérkeznie. Tudod, nagyon messziről jön, s a hajójának már nem sikerült átcsúsznia a Szuezi-csa- tornán, a többit elképzelheted. — Elképzelem — a rovatvezető vigyorgo.t. — Es nem is valami túl gyors járatú az a hajó. — Sejtettem — mondta az író. — Valami régi lerobbant lengyel gőzös, még szénért is minduntalan meg kell álljon. Ügy látszik nem tellett neki gyorsjáratú luxushajóra. — Nem, nem tartozik a szépségüket kamatoztató lányok népes táborába. — Ugye?! — Biztos lehetsz benne. — Érzésem szerint most végre befutottak Gdanskba, múlt pénteken lehetett, akkor álmodtam róla. vonatra ült, nyilván azonnal vonatra ült, hiszen tudja, hogy várom, de csak Varsóig jutott el, ott elkapta a hongkongi. — Valami mindig közbejön — mondta a rovatvezető, a lótel karján ült, onnan figyelte az írót, határozottan kedvére való volt a játék — vagy talán a játék szó nem is egészen pontos ebben az esetben? — Most ott fekszik egy varsói kórteremben. Ez aggaszt, bár akik ott együtt vannak vele, bizonyosan örülnek neki. A napernyője ott lóg a láztábla mellett, szinte látom, és azóta mintha egy kis saját nap sülne odabenn ... Azokról a bizonyos százalékokról most mélyen hallgatok, legalábbis méfj • gondolni se akarok rá —, de aggaszt még valami., — Éspedig? — Ha majd felépül, s elindul, még mindig oly hosszú üt áll előtte, fél Lengyelország és egész Csehszlovákia, annyi minden történhet. — Mire gondolsz? — Az ember már ennyi várakozás után tele van kétely- lyel, remegő izgalommal meg minden. Például nem sütik-e rá, hogy bolond — télvíz idején nyári ruhában és napernyővel közlekedni, méghozzá egy megviselt napernyővel ... Felberregett a telefon, halkan és kedvetlenül válaszol- gatott a rovatvezető valakinek, az író felállt, felvette kabátját, s nyúlt a kéziratért, hogy beteszi a táskájába. Letette a kagylót a rovatvezető, és kikapta a kéziratot az író kezéből. — Mit babrálsz vele? Ki mondta, hogy babrálhatsz vele? Hogy azt mondtam, hogy marhaság? Meg hogy elegem van sok mindenből? Ettől függetlenül átverem, ha a jóisten és a főszerkesztő is úgy akarja. Aztán majd jön a lány a napernyővel. Várom! — Én is. Komolyan. Egy emelettel lejjebb járt, mikor hallotta, hogy fenn kicsapódik az ajtó. s egv zilált fej jelent meg a lépcső- korlátnál. — Egyek vagyunk a szódabikarbónában! — kiáltotta utána a rovatvezető. ÍV égé)
