Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-16 / 139. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A szovjet-amerikai csúcstalálkozó A szombati érkezés és a vasárnapi pihenőnap után hétfőn megkezdődik Leonyid Brezsnyev- nek, az SZKP KB főtitkárának és Richard Nixon ame­rikai elnöknek hivatalos megbeszélés-sorozata. Nem sok hasonló jelentőségű nemzetközi tárgyalást ismer a modern történelem, amelyet ilyen gondosan ké­szítettek volna elő. A tárgyaló felek valóban semmi szerepet nem hagytak a rögtönzésnek, az esetlegesség­nek. A megvitatásra kerülő témákat, a kétoldalú kap- ■ csolatok kérdéseit csakúgy, mint a világpolitikai ügye­ket már hónapok óta — tulajdonképpen egy esztende, Nixon tavaly május—júniusi moszkvai látogatásától kezdve —, a két ország szakértői vizsgálták és készítették elő a tárgyalások anyagát. Szovjet részről az előzetes sajtókommentárok min­denekelőtt azt emelik ki, hogy Washingtonban „konstruk­tív párbeszédet” folytatnak, amelyen megvonják az 1972-ben kötött megállapodások végrehajtásának mér­legét, s kijelölik a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesz­tésének útjait. Moszkvában alapjaiban elégedettek az eddig elért eredményekkel, s úgy ítélik meg, hogy az idő igazolta a tavalyi szovjet—amerikai csúcson elha­tározott politikai irányvonalat a két ország kapcsolatai­nak alapelveiről és az ebben a szellemben hozott intéz­kedéseket is. Mindezek alapján a jövőre vonatkozólag a kapcsolatfejlesztés igen hatékonynak mutatkozó és köl­csönösen előnyös módjának, a gazdasági együttműködés további ösztönzésének, a sokmilliárdos nagyságrendű közös vállalkozások megkötésének útját javasolják. A szovjet—amerikai kapcsolatok javulását, mint az erő­viszonyokból fakadó, s az amerikai imperializmus ál­tal is elfogadni kényszerült folyamatot a nemzetközi eny­hülés, a békés egymás mellett élés politikája egyik leg­fontosabb feltételének tekintik Moszkvában. Amerikai részről is mind nagyobbra értékelik a gazdasági kapcsolatok fejlődését és új vonásait, s ebből a szempontból is várakozással tekintenek vezető üzleti és politikai körök a csúcstalálkozó elé. Másrészt politikai tekintetben is előrelépést vár Nixon elnök, aki a talál­kozás előestéjén kijelentette: „A találkozó hónapok munkájával történt előkészítése alapján, valamint az át­fogó, jórészt a legutóbbi időben folytatott konzultációk­ra és levélváltásokra alapozva meggyőződéssel jósolha­tom, hogy találkozónk nagy fontosságú, új előrehala­dási fog eredményezni mind a fegyverkezési terhek- nek és a háború veszélyének csökkentése, mind pedig a világ két leghatalmasabb nemzetének jobb és gyümöl­csözőbb kapcsolatai tekintetében.” Az amerikai sajtó bizonyos konkrétumokat is tudni vét A New York Times például öt—hat megállapodás­tervezet elkészültét jelenti, s a SALT-tárgyalások mene­tének meggyorsítását várja a Brezsnyev—Nixon tárgya­lásoktól, .............. - ­...................... E gy évveí ezelőtt a moszkvai Mxon-viziten megle­hetősen kezdeti alapról indultak el a tárgyaló felek a szovjet—amerikai viszony tekintetében. Akkoriban meg kellett jelölni az alapelveket, pontosan körvonalazni kel­lett, mi az, amiben egyetértenek, s együttműködhetnek, s mik azok az ideológiai-politikai különbségek, amelyek elválasztanak. Ez a realitások alapján végrehajtott meg­határozás tisztázta a frontokat és tette lehetővé a köl­csönös előrelépést. A mostani találkozó már ezen az élért — joggal mondhatjuk —, magas szinten a kapcso­latok tervszerű és folyamatos fejlesztését jelölheti meg. A szovjet—amerikai csúcstalálkozóban a békés egymás mellett élés politikája testesül meg. Ez azonban még a legkedvezőbb körülmények között is, két merőben ellentétes társadalmi berendezkedésű ország viszonyának kifejezése, tehát az együttműködés mellett feltételezi az éles politikai, ideológiai harcot is. Ebben a bonyolult küzdelemben a Szovjetunió továbbra is a szocialista világrendszer, a felszabadító antiimperialista erők és a forradalom erőinek legbiztosabb támasza. Ve­zető állmféríija mindannyiunk érdekeit képviseli a wa­shingtoni tárgyalóasztalnál. Nemes János <WWVAAAAA/VAAAAAA/WSAAAAAAAAAA/SAA/WSAAAAAAAAA­AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGVEI TANÁCS NAPILAPJA XXIV. évfolyam, 139. szám ARA: 80 FILLER 1973. június 16.. szombat Elfogadták a költségvetésről szóló törvényjavaslatot Befejezte munkáját az országgyűlés nyári ülésszaka Bondor József, Szabó István és Faluvégi lafos felszólalása Apró. Antal bezárja az ülést. Péntek délelőtt az ország­gyűlés folytatta az 1972. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat vitá­ját Az ülésen részt vett Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára, Fock Je­nő, a Minisztertanács elnö­ke, Aczél György, Apró An­tal, Kállai Gyula, Németh Károly, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai, valamint a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjak Beresztóczy Miklós meg­nyitója után az ülés első fel­szólalója Bondor József épí­tésügyi és városfejlesztési mi­niszter volt, aki a pénzügymi­niszteri beszámolóra emlé­fl kispolgári szemlélet és magatartás elleni harc tapasztalatai és feladatai Heves megyében Tanácskozás Egerben a megyei pártbizottságon A megyei párt-végrehajtó­bizottság 1973. február 13.-Í határozata alapján tanács­kozást tartottak péntek dél­előtt Egerben a megyei párt- bizottság székházában. A ta­nácskozás résztvevőit Oláh György, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, a tanácskozás elnö­ke köszöntötte. Az elnökség­ben többek között helyei foglalt Markovics Ferenc és dr. Földi Pál, a Központi Bizottság munkatársai, vala­mint Szalag István, a me­gyei tanács általános el- aökhelyettese. A tanácskozás napirend­jén — amelyet dr. Sipos István, a megyei pártbizott­ság titkára terjesztett elő — a kispolgári szemlélet és magatartás elleni harc He­ves megyei tapasztalatai és feladatai szerepeltek. A beszámolót vita követte. A témához hozzászólt: dr. Nagy József, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola főigazgató-helyettese, Szabó Mihály, a VÖCS1 egri gyá­rának munkása, Balázs Pál, a Mátravidéki Erőmű párt­bizottságának titkára, Szalay György, a Kompolti Mező­gazdasági Kísérleti Intézet igazgatója, Vadász József, az MSZMP Gyöngyös Városi Bizottságának első titkára, Bóta Albert, a megyei párt- bizottság mellett működő oktatási igazgatóság igazga­tója, Dráviczki Imre, a Ker­tészeti Egyetem gyöngyösi főiskolai karának tanára és dr. Földi Pál, a Központi Bizottság munkatársa. A vitában elhangzott ta­pasztalatokat, javaslatokat dr. Sipos István összegezte, majd Oláh György zárszavá­val véget ért a tanácskozás. keztetve megállapította, hogy alapvetően fejlődés volt ta­pasztalható az építőipar el­múlt évi munkájában is. — Az állami nagyberuhá­zások építési feladatainak megvalósítása változatlanul az építőipar súlyponti fel­adata — hangoztatta Bon­dor József — Itt a teljesítés 8 százalékkal emelkedett a korábbi esztendőhöz viszo­nyítva. Az építőipari vál­lalatok 1972-ben 63 nagybe­ruházás és 15 fejlesztési köl­csönnel támogatott beruházás kivitelezésén dolgoztak, emellett öt jelentős ipari be­ruházás megkezdését, illetve előkészítését kellett biztosí­tanunk. Az 1972-ben üzem­be helyezett beruházások 90 milliárdos összege meghalad­ta az előző évi szintet és en­nek eredményeként a befe­jezetlen állomány növekedé­se mérséklődött. A kormány intézkedéseinek hatására egyébként a korábbi keres­leti túlsúlyt több területen egyensúlyi helyzet, illetve kí­nálati többlet váltotta fel. A múlt esztendő tervfél- adataival kapcsolatban meg­említette a későbbiekben a miniszter, hogy azok az épi- tőanyagipari váll a iátok ter­melési feltételeit is befolyá­sos ták. Emiatt és néhány vállalat kifogásolható mun­kája következtében termelé­si előirányzatát az építő­anyag-ipar nem teljesítette, bár egyes építőanyagok ter­melése nagymértékben nőtt. Kedvezőnek mondotta a mi­niszter az olyan termékek , termelésének a növekedését, amelyeknél a tőkés import aránya viszonylag magas. A cement, a síkpala, és az az­besztcement nyomócső több­lettermelése lehetővé tette az építőanyag-import erőteljes csökkenteset, ami jelentős deviza-megtakarítást ered­ményezett Esyedűlállé teljesítmény Parlamenti beszédében részletesen szólt Bondor Jó­zsef a beruházási helyzet ja­vítására tett kormányintéz­kedésekről, amelyeknek po­zitív hatása már 1972-ben je­lentkezett. Majd nyomatéko­san hangsúlyozta: gátat kell vetni a nem megfelelően elő­készített, vagy a népgazdaság teherbíróképességével nem számoló beruházásokat célzó törekvéseknek. A lakásfej­lesztési tervvel kapcsolatban pedig a következőt jelentet­te' ki: — A 15 éves fejlesztési terv teljesítésének eddigi üteme alapján az egymillió lakás felépítését előirányzó program feltétlen megvaló­sulása, sőt, bizonyos túltelje- sítese várható. Az 1972-ben megépített 90 ezer lakás ha­zánk lakásépítésének történe­tében egyedülálló teljesít­mény. Minden ezer lakosra majdnem kilenc új lakás jut. Ez az arány eléri a fejlett európai szintet, meghaladja például Ausztria, Olaszor­szág, az Egyesült Királyság lakásépítésének színvonalát. Javította helyzetünket, hogy a szanálások mérséklésére hozott kormány intézkedések nyomán a ■ korábbi évekkel szemben 1972-ben négyezer­rel - kevesebb lakast bontot­tak le, ami szintén javította a tiszta lakásszaporulatot. Szólott Bondor József mi­niszter aiTól is, hogy az új •lakások építése, a közműve­sítés mellett nagyon fontos feladat a lakóházfenntartási tevékenység fejlesztése. Az ehhez szükséges ■ pénzügyi eszközök a tanácsok rendel­kezésére állanak, ami lehető­vé teszi a lakóházi a vítási te­vékenység meghatározott ütemű, korszerű fejleszté­sét. A termékszerkezet át­alakításával, a vállalati szer­vezés feladataival kapcsolat­ban pedig a következőkben nyilatkozott: — A Magyar Szocialista Munkáspárt X, kongresszusa és a Központi Bizottság 1972. novemberi állásfoglalása az építésügyi ágazat tevékenysé­gét is hosszabb időre alap­vetően határozta meg. En­nek végrehajtására a ' mi­nisztérium már eddig több jelentős intézkedést tett és javaslatot terjesztett a kor­mány elé. Ezek között emlí­tem meg a takarékosabb műszaki megoldások előmoz­dítására, a termelés gazda­ságosságának javítására, a termékszerkezet átalakításá­ra, a vállalati szervezés fej­lesztésére, a termelő kapa­citások jobb kihasználására, a könnyűszerkezetes prog­ram végfehajtására, a bér­tömeg-szabályozás kísérleti bevezetésére, a káderekkel való foglalkozás megjavítá­sára, a szakmunkások és szakemberek továbbképzésé­re tett intézkedéseket, — mondotta Bondor József, majd így folytatta: — Az államháztartás teherbíróké­pessége természetesen véges, és közismert, hogy a célcso­portos lakásépítés teljesítésé­nek pénzügyi korlátái van­nak. Ugyanakkor elterjedt a nagyarányú szanálásokkal együtt járó és költséges vá­rosközpontok építésének igé­nye. Egyetértünk azokkal, akik az ilyen területen meg­levő elmaradást fel akarják számolni, de ennek ütemét egyrészt összhangba kell hoz­ni az ország teherbíróképes­ségével, másrészt esztétikai szempontból sem kívánatos a feladat rohammunkával tör­ténő megoldása. Ezért a tö­rekvéseket központi délyhez kötöttük. enge­„Ez is munkahely” — a a jelenléti íytít, __^ m egyei képviselők aláírják goto; Tóth Gizellái Takarékoie kodjjunk az élőmunkával A későbbiekben az építő­ipari árak és ezen belül a lakásépítési költségek stabili­zálására tett miniszteri intéz­kedésekről beszélt Bondor József. Érintette az új épí­tőipari árrendeletet, az épí­tőipar műszaki fejlesztési fel­adatairól szólva pedig hang­súlyozta azt az alapvető tényt, hogy a munkaerő­tartalékok kimerülőben van­nak. Ezért az élőmunkával (Folytatás a 3. Maion,)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents