Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-14 / 137. szám
ÉrÉBies üiiprsÉ lenni elöidényben A l z idén kereken 20 százalékkal volt érdemesebb, mint tavaly. Egy esztendő alatt húszszázalékos emelkedés, még olyan területen is, mint az „érdemesség”, ez hallatlan nagy dolognak tekinthető. Olvasom ugyanis az újságokban, hogy az illetékesek a Balaton környékén, de az ország más üdülőterületein is arra a számukra meghökkentő, számomra egyébként — aki ugyan laikus ebben az ügyben — természetesnek tűnő megállapításra jutottak, miszerint bebizonyosodott, hogy az éttermeket fenntartó, a kereskedelemben vásárló, az üdülőhelyeken megforduló stabil vendég elsősorban, a magyar. E megállapítás szakszerű megtételére az a körülmény késztette az illetékeseket, hogy mint köztudott, a száj- es körömfájás miatt határzár tartotta távol az elő- jdényben a csehszlovák, de még bizonyos mértékben a lengyel turistákat is. És az a körülmény is hozzájárult a megállapítás megfogalmazásához, hogy közvetlen szomszédaink mellett elő- idényben viszonylag csak kisebb számú nyugati turista keresi fel hazánk kies tájait. Egyszóval előidényben maradt a magyar vendég, s bár ne szólj szám, nehogy fájjon a körmöm, arra kellett rájönnöm, hogy nem is rá- fanyalodás Magyarországon magyar vendéget magyaros módon vendégül látni. Az „Illegális” munkások Megyénkben az utóbbi években örvendetes módon szaporodtak és reméljük, a jövőben is szaporodnak a szakosított sertés- és szarvasmarha-telepek. A korszerű telepeken valóban korszerű módon történik az állatok nevelése, tenyésztése. Nyilvánvaló, helyes törekvés az, hogy a modern viszonyok között olyan munkások tevékenykedjenek, akik csínját- bínját ismerik az állattenyésztői szakmának, s értsenek a korszerű gépek kezeléséhez is.. Ezért adott ki a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium olyan rendeletet, hogy a szakosított telepeken csakis szakmunkások dolgozhatnak. Az elvek és a gyakorlat azonban nem mindig egyeztethető könnyen össze. Köztudott dolog, hogy az állat- tenyésztésben dolgozók zöme idős ember, aki ugyan nem rendelkezik szakmunkás-bizonyítvánnyal, ugyanakkor több éves, sőt, több évtizedes tapasztalattal rendelkezik. A fiatalok közül pedig nagyon kevesen választják az állat- tenyésztést szakmaként, hiszen az állattenyésztésben vasárnapokon, ünnepnapokon is dolgozni kell. S itt van a probléma, mert megyénkben is — de országosan is hasonló a helyzet —, sokan dolgoznak „képesítés nélkül” a szakosított telepeken, Nem azért, mintha a szövetkezeti vezetők, vagy a közös vállalkozások vezetői nem vennék elég komolyan a miniszteri rendeletét, hanem azért, mert nines kit beál Utáni. Nem egy tanácskozáson, értekezleten felmerüli már ez a probléma, s születtek olyan javaslatok, tegyék lehetővé az idősebb dolgozók számára, hogy valamilyen formában elvégezhessék a szakmunkásképző iskolát, megszerezzék a szükséges képesítést. Nagyon indokolt lenne ez, hiszen az illető állattenyésztők számára sem kellemes, hogy ők csalt „illegális” munkások, de a gond nyomasztóan hat a vezetőkre is. Indokolt lenne azért is, mert elősegítené a szarvasmarha- és a sertésprogram jobb megvalósítását fe. (kaposi) előidényben persze. Azt én ugyan megérteni soha nem fogom —, de hát én ebben laikus vagyok —, hogy június 24—28 fokos melege, tizenkét órás napsütése miért elóidény, ám annyi baj legyen. Maradjon csak elő- idény az elóidény, hogy úgy érezhessem magam itthon, mintha külföldön lennék főidényben. Mert érdemes ám nálunk magyarnak lenni az előidényben, olyannyira érdemes, hogy messzemenően tudnám javasolni az Illetékeseknek, hogy a magyár állampolgárok számára meg kellene hosszabbítani az elő- idényt júliusra és augusztusra is. Szeptemberre felesleges, mert az már utóidény, s biztos vagyok benne, hogy ha annyira nem iS, mint az előidényben, de az utóidényben is érdemes magyar turistának, vendégnek lenni Magyarországon. Míg ezeket a sorokat írom es azon lelkendezem, hogy az elóidény milyen okos tanulságokat hozott az illetékeseknek és milyen kellemes napokat, heteket a magyar turistáknak, szóval, amíg ezen lelkesedem, hirtelen csak eszembe jut: van azért üröm az örömben is. Eger egyik, kellemes terasz- szfil rendelkező, első osztályú éttermében a minap este fél órán át a kutya sem szólt hozzám. Ami még rendben lenne. De egyetlen pincér sem. Még akkor sem, amikor csendben és szerényen kiódalogtam a külhoni zászlóktól díszes asztalok között, amelyeknél imitt- amott már valóban ültek is külhoniak. Majdnem mérges lettem mindemiatt, mígnem észbe nem kaptam, semmi okom és jogom a morgolódásra: itt már főidény van. És úgy látszik, fóidény- ben még nem érdemes Magyarországon magyarnak lenni itt, ott, s néhol amott sem. 1 V isszajövök szeptemberben! Gyurkó Géza A Vörös Csillag Traktorgyár termékei elvesztették versenyképességüket « piacon, ezért nem volt gazdaságos termelésük, értékesítési gondokkal küzdöttek. A Gazdasági Bizottság 1973. július 1. hatállyal a Vörös Csillag Traktorgyárat a Győri Magyar Vagon- és Gépgyárba beolvasztotta. Egyes üzemrészekben már elkezdődött az uj gyártmányok dokumentációinak átvétele, illetve néhány gépsoron már termelnek. Közúti járműprogramhoz szükséges alkatrészeket, részegységeket gyártanak majd ezután. Az idén már több mint 300 millió forint értékben készítenek különféle közúti jármücgysc- geket. Képünkön: új gyártósor gépeihez készítik az alapot.(MTI-foto: Hadas János felv.j Öníndító Egerből Százharmincmillió forint értékű alkatrész az aratáshoz A mezőgazdaság! nagyüzemek gépműhelyeiben elérkezett a javítási csúcsszezon. Miután a gazdaságoknak a kereskedelem csak korlátozott számú kombájnt tudott biztosítani a nyári be- takarításhbz, az üzemeknek nem maradt más választásuk, mint felújítani a régebbi arató-cséplő gépeket. A javításokhoz szükséges alkatrészeket a gazdaságok szinte egyidőben próbálták beszerezni az Agroker-tele- peken, illetve a MEZŐGÉP Tröszt vállalatainál, és emiatt sokfelé szinte egyik óráról a másikra elfogytak a készletek. A MEZŐGÉP Tröszt szakemberei gyors intézkedéssel rekordidő alatt egész sor alkatrész gyártására rendezkedtek be. Olyan cserydarabokról van szó, amelyek külföldi gépek tartozékai, de miután a raktárakban hiány mutatkozott belőlük, nem késedelmeskedték a gyártás megindításával. Így a hiánycikkek jó része két hét alatt ismét visszakerült az elárusítóhelyekre. Sokáig nem jutottak hozzá a gazdaságok anyagbeszerzői az SZK—4-es kombájnokhoz szükséges önindítóhoz, ezt az alkatrészt most cseredarab ellenében felújított állapotban szállítja az egri és a celldömölki gépjavító vállalat. Az E—512-es kombájnhoz is több alkatrészt állítanak elő a hazai gépjavító vállalatok. A MEZŐGÉP Tröszt vállalatai eddig 130 millió forint értékű kombájn- és egyéb aratógép-alkatrészt adtak el, lényegesen többet, mint egy évvel korábban. A tröszt szakemberei szerint az aratásig hátralevő időszakban tovább javul majd az ellátás és mire eljön a nagy munka ideje, valamennyi kombájnhoz biztosítani lehet majd az alkatrészeket. Az aratási szezonban egyébként állandó ügyeletet tartanak a gépjavító telepeken és szervizszolgálat is működik majd. A földeken meghibásodó kombájnokat a helyszínen javítják meg a műhelykocsikkal érkező szerelők. Intézkedések hatezres dolgozó élet- és munkakörülményeinek javítására Komplex terv készült a Jászberényi Hűtőgépgyárban a dolgozók munka- és életkörülményeinek fokozatos, tervszerű javítására. A tervezett intézkedések mintegy hatezer embert érintenék. A legfontosabb teendők között szerepel a nagycsaládosok, a fiatal házasok és a törzs- gárdatagok lakáshelyzetének javítása. A vállalat e célból évente több százezer forintot juttat a lakásépítés támogatására. Mintegy negyvenezer társadalmi munkaóra felhaszVIZET PÄRAZTAT a kora délutáni nap. Árkokban, apró mélyedésekben, a föld szelíd hajlataiban összegyűlt esővizet. — Mindennap működik az égi zuhany, pedig már régóta nem szomjas a pélyi határ — mondja Kalmár István, a Ti- szamente Tsz elnökhelyettese. — Áprilisban a homokverés miatt szenvedtünk 870 ezer forintnyi kárt, most pedig ez a belvizet gyülesztő eső csinálja a nagy rontást. Több mint 150 mm csapadék hullt az utóbbi napokban. S ez nemcsak kint a határban, hanem bent a faluban is sok gondnak okozója. Az esővíz mind elárasztotta a vízvezetéknek megásott csatornákat, a mederfalakat alámosta és beomlasztotta hosszú szakaszon. — Két lépcsőben fogtunk hozzá a vezetékes ivóvízhálózat megépítéséhez — így kezdi a nagy horderejű vállalkozás történetét a község tanácselnöke, Bartha Gábor. — Áz első szakaszban, 1982— 63-ban, elkészült a tárolómedence és öt kilométernyi vezeték is a földbe került. A második szakaszban megépül még egy gombafejes víztorony és 3 kilométernyi vezeték. Ezeket a munkálatokat ebben qp évben be kell fejezniük az építőknek. A pélyi ivóvízgondok megoldása ötmillió forintba kerül. A költségek jelentősebb részét a víztársulatba tömörült lakosok vállalták magukra, s erre megy rá tíz éven át a tanács teljes fejHétköznapok gondjai lesztési alapja, ami évi 130 ezer forint. Az építkezés a falu szeme ‘előtt zajlik, s a munkát nap mint nap sokak érdeklődése, figyelme kíséri. Korábban elégedetten szemlélhették az építés haladását, az utóbbi időben azonban megkeserült a szájuk íze. Megkeserült, mert azt kellett látniuk, hogy az építők bizony nem nagyon szaggatják az istrángot. Ezért történhetett meg, hogy a kiásott csatornákat az esővíz elárasztotta és alaposan megrongálta. Rendes munkatempóval a kárt elkerülhették volna. — Fixáras szerződésünk van a Heves megyei Vízmű Vállalattal, a kárt ők fizetik. Ám az eset még így is élénken foglalkoztatja a pelyie- ket. A FEJLESZTÉSI ALAP tíz évre lekötött, ami azt jelenti, hogy addig itt semmi más. jelentősebb dolog nem épülhet és nem készülhet. Ez a tény újabb gondok forrása. — Sokan sürgetik a járdát, a belső földutak korszerűsítését, mert .nem akarnak sárban járni. Jogos és szükséges igények ezek. Ha a vízmű építésének gondját leraktuk, a járdák építéséhez is hozzákezdünk. Addig a tanács megértést és türelmet kér. A földutak problémája azonban még sokáig megoldhatatlan marad. 15 kilométeres szakaszon kellene ugyanis műutat építeni. Erre azonban semmi pénz nincs. Ha már az utaknál tartunk, beszélni kell a falu közlekedési gondjairól is. Korábban autóbusz helyijárat volt Heves és Pély között. Múlt év januárjában megszüntették, mert nem volt elegendő utas. Az eltelt másfél esztendő azonban változásokat hozott ezen a téren is.' Azóta sokan keresik kenyerüket a háziipari szövetkezetnél és a Finomszerel- vénygyár hevesi üzemében. Szükség lenne hát arra a helyi járati autóbuszra! Igen körülményesen jutnak el munkahelyükre a pélyiek. És még nehezebb az útjuk hazáig, munka után. Heves, és Pély között 13 km a távolság, ám ennél sokkal hosszabb utat kell megtenniük —- He- vesvezekényen és Tarna- szentmiklóson át. A hosszabb út nyilván drágább is, 6,50 helyett 0 forintot kémek tőlük. A busz irtózatosan zsúfolt, így az utazás igen kimerítő. Ezek pedig cseppet sem elhanyagolható körülmények. Folytatva a sort... Amikor megszüntették a vicinálist Pély és Tarnaszent- miklós között, olyan ígéretet kaptak a pélyiek, hogy autóbusszal oldják meg a közlekedést a vasútállomás és a falu között. Most már csak két vonathoz jár ki, szombaton és vasárnap pedig nincs busz. Ennyi maradt a fogad- kozó ígéretből. GONDOT OKOZ a pétieknek az is, hogy nincs hol várakozniuk, ha utazni akarnak és rossz az idő. Autóbuszváró híján kénytelenek behúzódni a kocsmába, s szívni a dohányfüstöt, a hánytató pálinkabűzt. Elavult a község kereskedelmi hálózata. Az ellátás színvonala méltatlan a 2400 lelket számláló település alapvető' igényeihez. Legutóbb is javulást ígért az ÁFÉSZ, az ide szánt forintokat azonban máshová fordították. Kellenék- a falunak egy zöldségesbolt, Tavaly még gondoskodott az ellátásról a tsz, idén azonban a zöldségtermesztéssel felhagytak, így zöldség nincs. Igen rossz állapotban van a húsbolt. A húsellátásról megfelelően gondoskodik a tsz, ám maholnap nem lesz hol árusítani, eladni a húst. Ha a KÖJÁL ellenőre betenné a lábát ebbe a boltba, rögtön „le kellene húzni a redőnyt”. — A volt MÁV-garázst. a régi mozdonyszínt akarjuk átalakítani és bővíteni, hogy helyet csináljunk a zöldségesboltnak és a húsüzletnek. Ez persze csak ideiglenes megoldást ígér. Áttűrhetnénk itt azt a várakozási időt. amíg az ÁFÉSZ nemcsak tervezi, de végre is hajtja a szükséges fejlesztést. KINN ÁLLUNK' az utcán. Az idő késő délutánra jár. Felhők gyülekeznek fejünk felett, az ég magasán. Pedig már régóta nem szomjas a pélyi határ... Pataky Dezső Hálásával megkezdték a megye egyik legszebb kultur- és sportkombinátjának az építését. A jászárokszállási üzemben még ez évben elkészül a hatszáz személyes új öltöző és mosdó, ugyanebben az üzemben szocialista brigádklubot is berendeznek. v A gyárakban nagyszámú nő dolgozik. Áz ö igényeik . figyelembe vételével rövidesen megépítik a százszemélyes üzemi óvodát. Megszervezték a nőgyógyászati szakrendelést, munkavédelmi kabinetet is létrehoznak. Ez szaktanácsokkal látja majd el a munkahelyek vezetőit, dolgozóit. Aszály után J helyizek a Dél*Alfáidon Az Alsó-tiszavidéki Vízügyi Igazgatóságon egész Csongrád, valamint Bács és Békés megye egy részére kiterjedő körzetében az aszályos időszak után júniusban olyan nagy mennyiségű csapadék hullott, hogy Több helyen belvizek keletkeztek. Csongrádban Baks, Szegvár határát például pár nap alatt 150 milliméter csapadék áztatta, amire ezen a vidéken emberemlékezet óta nem volt példa. A mély fekvésű földeken 10—20 centiméteres vízborítás keletkezett, sanyargatva a kalászosokat, a kukoricát, és egyéb növényeket. A mezőgazdasági üzemek készenléti szolgálatot szerveztek, hordozható szivattyúkat helyeztek üzembe, a csatornákhoz vezető árkokat ástak. Szerdán az Alsó-tiszavide- ki Vízügyi Igazgatóság területén már csökkent a vízzel borított terület, de még mindig mintegy 10 000 hektárt tett ki. Ha a napokban nem jön újabb csapadék, rövidesen megszabadulnak a földek a helyenkint károkat, várhatóan növénykipusztulásokat okozó vízterhüktől. Mmism 0 1973. június 14., csütörtök
