Népújság, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-15 / 111. szám

Hétfő esti külpolitikai kommentárunk Több mint száz nap A LÁTVÁNY határozottan kellemes volt. Az oszt­rák főváros patinás, múltat idéző épületei és ultra­modern palotái között újságírók és fotóriporterek né­pes sei'ege igyekezett a Nemzetközi Atomenergia Ügy­nökség székházához a tavaszi napsütésben. Itt kez­dődött meg az európai haderők és a fegyverzet csök­kentését előkészítő konzultáció plenáris ülése. A ri­porterek bementek, fotókat, filmkockákat, jegyzeteket készítettek, majd néhány perc múlva el kellett hagy- niok a termet: az ülés természetesen zárt volt. Természetesen — mondjuk —, hiszen még a bé­csi témánál kevésbé kényes kérdésekben is többször bebizonyosodott, hogy a tárgyszerű munkalégkör, a valóságos haladás megteremtéséhez alkalmasabb for­mát jelentenek a bizalmas megbeszélések. A reflek­torfény gyakran nemcsak az optika és általában a fi­zika, hanem a politika törvényei szerint is vakít... CSAK ILYEN JELLEGŰ tanácskozásokon lehe­tett elérni az első komolyobb eredményt, magát a ple­náris üléssorozat’ elkezdését — nem is túlságosan gyorsan. Több mint száz napja, 1973. január 31-én ke­rült sor Bécsben a nyitóülésre, utána megkezdődött a kulisszák mögötti kemény diplomáciai munka, sőt úgy is mondhatjuk, csatározás. Az elmúlt száz nap alatt elsősorban arról esett szó, milyen államok vegyenek részt a konzultáción és milyen minőségben. Ez egyáltalán nem formális, ha­nem bonyolult, kölcsönös tapintatot igénylő probléma­kör lényegét érintő kérdés. Ebben kellett megszület­nie — és meg is született —, a megoldásnak ahhoz, hogy a bécsi munka az előkészítő szakasztól eljusson a plenáris szakaszig. TÖBB MINT SZÁZ NAP szívós érvelés van amö- gött, hogy a NATO-hatalmaknak be kellett látniok: egyedül és kizárólag az egyenlő biztonság alapelve lehet olyan pillér, amelyre tartós épületet lehet emelni. Helsinki konzultáció A helsinki nagyköveti ta­nácskozás fő munkabizott­sága hétfő délelőtt folytatta az európai biztonsági és együttműködési értekezlet harmadik napirendi pontja­ként (kulturális együttműkö­dés) vitáját. A munkabizottság délután a második napirendi pont­tal, a kereskedelmi és gaz­dasági együttműködés téma­körével foglalkozott, amely jelenleg szintén az általános bevezető szerkesztésénél tart. Hétfőn tartotta első ülését a biztonsági értekezlet ügy­rendjének előkészítésére hi­vatott új munkacsoport. Szá­mos ország nagykövetével képviseltette magát. En­nek ellenére egyes nyugati lassító manőverek következ­tében még nem döntöttek semmiről, csupán azt mond­ták ki, hogy legközelebb csütörtökön ülnek össze. startja Bécsi tárgyalások (Folytatás az l. oldalról.) kapcsolatos döntésre, akár általános jelleggel, de csak­is úgy, hogy ne károsítsa meg egyik fél biztonságát sem. A megállapodás ügyrendi része értelmében minden ülésen más-más állam kép­viselője elnököl az angol nyelvű abc sorrendjében. A hétfői ülés elnöke J. A. Thomson, Nagy-Britannia képviselője volt. Az ülések — a megállapodás értelmé­ben — zártak, az ott elhang­zottak és az előterjesztett ok­mányok bizalmas jellegűek, kivéve azokat, amelyekre vonatkozóan másképp álla­podtak meg. Ustor Endre nagykövet, hazánk képviselője a kon­zultációkon leszögezte: „amint azt a Magyar Nép- köztársaság és a többi szo­cialista állam képviselői a koyzultäciok során kifejtet­ték, Magyarországnak csak a megfelelő feltételek teljesíté­se esetén áll módjában fon­tolóra venni az esetleges döntésekben, megállapodá­A becsi tárgyalásokon sor került az első plenáris ülés­re. Képünkön: a dr. Ustor Endre (középen) által vezetett magyar delegáció. (Népüjság-tclefoto — AP—MTI—KS) sokban, vagy intézkedések­ben való részvételt”. Az ülés végén Hlesztov szovjet küldött megállapí­totta, hogy a következő tár­gyalásokra a hétfő megálla­podás érvényes és hozzáfűzte: „Ez nem zárja ki azon kér­dés felvetésének lehetősé­gét, hogy meghívjanak más európai államokat, vegyenek részt megfigyelői minőségben ezeken a tárgyalásokon”. Skylab Közel-keleti Nemzetközi értekezletet rendeztek Bolognában a kö­zel-keleti béke és igazságos politikai rendezés témájá­ról. A tanácskozás szervezői olasz baloldali pártok és társadalmi szervezetek. Részt vett a Béke Világtanács fő­titkára, Romesh Chandra, számos ország — így ha­zánk — békemozgalmának képviselői, közéleti személyi­ségek, s főként: a közel-ke­leti konfliktusban érintett országok haladó társadalmi konferencia érőinek (köztük Izraelnek is) képviselői. Az értekezlet felhívást In­tézett a világ országaihoz, hogy segítsék elő a közel- keleti konfliktus békés, po­litikai rendezését. A rende­zés alapja az ENSZ 1967-es és 1970-es határozata (amely előírja az izraeli csapatok kivonulását az elfoglalt terü­letekről) és a Palesztinái arab nép nemzeti jogainak, a létezéshez és önrendelke­zéshez való jogának elisme­rése. Miért semmis a müncheni szerződés ? A PRÁGÁI Cernin-palotá- ban megkezdődtek a hiva­talos csehszlovák—nyugatné­met tárgyalások az államkö­zi kapcsolatokat rendező szerződés előkészítésére. Ezt megelőzően hat. úgynevezett puhatolózó megbeszélés zaj­lott le. Noha a prágai tár­gyalások zárt ajtók mögött folynak, a sajtóértesülések­ből kitűnik: sikerült megta­lálni azt a formulát, amely­nek alapján tárgyalhatnak Csehszlovákia és az NSZK viszonyának normalizálásá­ról. A kulcskérdés: a mün­cheni szerződés érvénytele­nítése. Feltehető, hogy az NSZK most már elhatárolja magát a müncheni diktá­tumtól, a hitlerista Német­ország súlyos politikai örök­ségétől. Másfelől Csehszlo­vákia hajlandó rendezni az egykori csehszlovák, de je­lenleg NSZK-állampolgár- ságú volt szudétanémetek jogi helyzetét. A prágai megbeszélések időszerűvé teszik a. münche­ni diktátum létrejöttének felelevenítését. Mi történt Münchenben? Miért kell ér­vényteleníteni a hírhedt diktátumot? Hitler Ausztria bekebele­zése után Csehszlovákiára vetette szemét. Vad propa­gandakampányt indított a Csehszlovákia nyugati pere­mén élő úgynevezett Szudé- ta-vidéki németek „felsza­badítása” jegyében; ugyan­akkor a Heinlein vezette fa­siszta szudétanémet párt is követelte a csatlakozást a náci Németországhoz. Cseh­szlovákiának akkor kölcsö­nös segélynyújtási szerződé­se volt Franciaországgal. Ér­vényben volt az a csehszlo­vák—szovjet szerződés is, amely előírta, hogy a Szov­jetunió segíti Csehszlováki­át egy náci támadással szemben abban az esetben, ha Franciaország is teljesíti szerződéses kötelezettségét. A francia kormány azon­ban Chamberlain brit mi­niszterelnök úgynevezett 1973. május 15., kedd megbékélési politikájához csatlakozott. A brit és a francia burzsoázia úgy vél­te: el kell kerülni az össze­csapást a hitlerista Német­országgal, úgy kell irányí­tani az eseményeket, hogy Nyugaton egyezzenek ki Hit­lerrel, aki egész katonai ere­jét Kelet, vagyis a Szov­jetunió ellen fordíthatja. Az angol diplomácia nyomást gyakorolt a fenyegetett Csehszlovákiára, hogy telje­sítse Hitler területi követe­léseit. Ezért küldték Prágá­ba Runciman lordot, a City egyik pénzmágnását. Ezért szállt életében először re­pülőgépre Chamberlain, hogy ellátogasson Hitler „sasfészkébe”, Berchtesga- denbe. Párizs csatlakozott Londonhoz, s a két kor­mány közös jegyzékben kö­vetelte Prágától a kapitulá­ciót. Ezt követte a münche­ni konferencia, amelyet 1938. szeptember 29-én délben nyitott meg Hitler. Részt vett a tanácskozáson Cham­berlain brit, Daladier fran­cia és Mussolini olasz mi­niszterelnök. A tárgyalás alapja az olasz diktátor ja­vaslata volt. A szerződés szövege éjfélre elkészült. Hajnali 1 óra 39 perckor a müncheni Regina-hotelbe, az angol delegáció szállására rendelték dr. Hubert Ma- saryk csehszlovák képvise­lőt; Chamberlain és Dala­dier átadta neki a négy ha­talom egyezményét, amely rendelkezett a szudétanémet terület elcsatolásáról. A ki­ürítésnek október 1-én, alig 24 óra múlva meg kellett kezdődnie és tíz nap alatt be kellett fejeződnie. Masa- ryk azt írta feljegyzésé­ben : „Ezzel az 1918-as ha­tárok közötti Csehszlovákia megszűnt létezni.” Chamberlain, akinek eser- nyős alakját a nyugati pro­paganda a béke megmen- tőjeként igyekezett beállíta­ni, hazatérve, bejelentette a parlamentben: „Tisztes bé­kével tértem haza. Azt hi­szem, ez a mi korunkra szóló béke.” A BRIT KORMÁNYFŐ tévedett. Churchill, aki nem értett egyet Chamberlain politikájával, ^figyelmeztette az angol burzsoáziát: „Ang­liának a háború és a szé­gyen között kellett válasz­tania. Miniszterei a szé­gyent' választották, hogy utána mégiscsak a háborút kapják.” A müncheni diktátum megfosztotta Csehszlovákiát attól a határvidéktől, ahol megerősített védővonalat épített ki. Az ország gya­korlatilag védtelenné vált. Ez tette lehetővé, hogy Hit­ler fél évvel később, 1939 tavaszán megszállja az or­szágot. Cseh- és Morvaor­szág a nácik protektorátu­sa lett, az „ónálló” Szlová­kia pedig fasiszta csatlósál- iam. ( A Szovjetunió sohasem is­merte el a müncheni szer­ződést, és 1941-ben hivata­los nyilatkozatban is sem­misnek nyilvánít i'■ - ugyan­ezt tette 1942 őszén a De Gaulle vezetésével megala­kult Szabad Francia Bizott­ság. A Duce bukása után az új olasz kormány 1944. szeptemberében hasonló ál­láspontot foglalt el. Chur­chill úgy vélekedett, hogy Hitler az 1939 márciusi prágai bevonulással maga szegte meg az egyezményt, és az így érvénytelenné váit. A brit kormány 1940 októberében kijelentett«, hogy nem tekinti kötelező érvényűnek a szerződést. Ami Csehszlovákiát illeti, magától értetődik, hogy a szerződés érvénytelenítését követelte, minthogy abban Csehszlovákia nem vett részt, s mivel erőszak kö- vetkezménveként . jött létre. A KÉT NÉMET ÁLLAM álláspontja eltért egymás­tól. Az NDK egyértelműen elhatárolta magát a náci birodalom minden terület- szerzésétől és az 1950 júniu­sában megkötött prágai egyezményben a szudétané­metek kitelepítését is meg­változtathatatlannak jelen­tette ki. Míg az NDK elítél­te Münchent, Nyugat-Né- metországban a revansista körök nyíltan dicsőítették. A bonni kormány akkor hiva­talosan elkerülte az állás- foglalást. A fordulat a Brandt-kormány úgynevezett ..keleti politikájával”, az eu­rópai realitások elismerésé­vel kezdődött. A csehszlo­vák külügyminiszter a kö­zelmúltban kijelentette: kor­mánya arra törekedett, hogy félútig elébe menjen az NSZK-nak, megtisztítva az utat olyan megoldás előtt, amely lehetővé teszi a két ország kapcsolatainak javí­tását és az európai feszült­ség további enyhítését. E. I. Indítóállványon a két Skylab-rakéta. A jobboldali ra­kétával indították Föld körüli pályára az űrlaboratóriumot, a baloldalival küldik utána a legénységet. (Népújság-teleíoio — AP—MTI—KS) WASHINGTON: 18.30 órakor — elindult a Kennedy-fok 39 a számú ki­lövőtornyáról a Skylab 1. űrlaboratórium, amelyet egy Satum rakéta emelt föld­körüli pályára. A kilövéstől számított egy órán belül kellett leválnia a Skylab 1. csúcsát fedő kupolának, hogy az így feltáruló és működés­be lépő műszerek segítsé­gével fogadhassa a kedden induló Skylab 2.-t, amely a három asztronautát szállít­ja. Előrejelzések szerint a keddi felbocsátásra csak ab­ban az esetben kerülhet sor, amennyiben a viharosnak ígérkező időjárás megválto­zik. Mindenesetre, a Skylab 2. számára kétnapos „ablak” áll rendelkezésre: ha a ked­di fellövést el kellene ha­lasztani, szerdán is lehető­ség van az indításra, illet­ve összekapcsolódásra. Amennyiben az első 28 napos Skylab-műszak prog­ramszerűen bonyolódik le és a tartós űrtevékenység nem jár káros következmények­kel az emberi szervezetre, a tervek szerint augusztusban és novemberben újabb 3—3 fős személyzettel megismét­lik a kísérletet, megdupláz­va, vagyis 56—56 napra emelve a mindvégig földkö­rüli pályán maradó Skylab- ben töltendő időt. Az első amerikai űrállo­más 18 méter hosszú henge­res tartályrésze egy közepe» méretű kétszobás családi há«S lakóterének kényelmét bizto­sítja a három űrhajósnak, akik ezúttal először heten­ként egyszer a „zuhanyozás luxusát” is élvezhetik egy vízmentesen záródó, plasztik huzatú hengerben, amely a tisztálkodásra kiadagolt „súlytalan víz” szétszóródá­sának megakadályozására szolgál. U’abb fejlemények a Watergate-ügyben Howard H. Baker szená­tor, a Watergate-ügyet vizs­gáló szenátust vegyesbizott- ság rangidős republikánus tagja egy tv-nyilatkozatban először utalt a nyilvánosság előtt arra, hogy Nixon el­nök esetleges „részességé­nek” kérdése is „vizsgálat tárgya”. Lehetségesnek mondta, hogy a kétpárti vizsgálóbizottság felkéri majd az elnököt: „adja elő saját szemszögéből az ügyet”. Baker szerint az elnök ezt „jogtanácsosa, illetve nyilat­kozat útján, vagy más mó­don is megteheti”. A legújabb fejlemény az, hogy John Sirica, az eredet . „Watergate-hetek” perének bírája hétfőn úgy döntött, hogy a John Dean volt fe­hér házi fő jogtanácsos ál­tal letétbe helyezett doku­mentumokat az illetékes szö­vetségi bíróság birtokába adja, de a kormány is ké­szíthet róluk hitelesített má­solatokat. Dean a Neewsweek leg­frissebb számában közölt nyilatkozatában kijelentet­te, hogy soha sem kérték fel jelentés készítésére a Water - gate-ügyről, ilyen jelentést nem készített, s tavaly au­gusztus 29-én a „legnagyobb elképedéssel” hallotta a rá­dióban, hogy Nixon elnök a neki tulajdonított „nemléte­ző jelentésre alapozva biz­tosította az amerikai népet” arról, hogy a Fehér Híznak és kormányzatának egyetlen jelenleg alkalmazásban levő tagja sem részese a Water- gate-ügynek.

Next

/
Thumbnails
Contents