Népújság, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-12 / 109. szám
írásbeli érettségi 73 Egy toll és más semmi mrm Öcsiké Gyerekektől hemzseg a játszótér. Csöppségek, apróságok és nagyobbacskák kedvük szerint töltik idejüket. A kísérő a mama, a papa, vagy éppen valamelyik nagyszülő. — Nagymama! Én hintázni akarok. A nagymami megdöbbenve néz Öcsikére. — Mit akarsz te? Hintázni? Szó sem lehet róla, hiszen emlékszel, apuka mennyire rám parancsolt: öcsikének baja ne essék! A gyerek pityereg. Később felderül az arca: — Akkor csúszkálni szeretnék. — Mit? Csúszkálni? Ebben a ruhában! Egyéb sem hiányozna nekünk, csakhogy hazamenjünk koszos nadrággal... Kutyákat sétáltatnak a frissen szórt salakon. — Nagymama! Nézd, milyen szép kutyus. Ugye, egy- szer, majd ha jó leszek, szerzel nekem egy ilyen kutyát. A nagymama elkomorodik. — Igen, majd ha jó leszel és... Elcsodálkozik az ember, mennyi ötlet, mennyi szép minden található ezen a játszótéren. Simára fűrészelt farönkök, amelyeken ugrálni lehet, ilyen meg olyan hinta, csúszda és egyebek. — Nagymama, én ráülök a gerendára! — Szó sem lehet róla! Leesel. öcsikét szívemből sajnálom. Közelebb férkőzöm a nagymamához. — Kedves kis unokája van„.J Mosolyog. — Ó, nagyon szép kisfiú. Akik ismerik a fiamat, mondogatják is: tisztára, mint az apja. Tudja, a fiam mérnök az egyik vállalatnál, kitűnő, rendes ember. Neki nem volt ilyen szép a gyermekkora. Az uram, a megboldogult, vasúti kalauz volt. És ráadásul még három gyerek... Elképzelheti. Hol volt ezeknek ilyen játszótér, ennyi játék. Emlékszem, az én Bandim egyszer elment barlangot keresni... A rongy- labda, a bakszekér volt a minden. Télen a fakutyázás a jégen, nyáron meg a bige. Egy nagy karéj zsíros kenyér és usgyi! — Játszani, sátán fajzati Estig ne is lássalak benneteket! És mérnök lett. Rendes ember, nagyon szeretik a gyárban. Április negyedikére nem is tudom miféle nagy kitüntetést kapott. Ennek, kedvesem, mindene a család. Autójuk is van, néha engem is magukkal visznek. — Több gyerek is van? — Csak öcsike. De vele is rengeteg a baj. Meg a felelősség. Mert az úgy van, hogy Öcsikét én nevelem. A mai világban a szülőknek millió meg egy más dolguk van nem érnek rá a gyerekkel foglalkozni. A nagymama egyszer csak összeretten. — Szentisten! Hol van öcsi? — Semmi baj, drága nagymama! Játszik a többiekkel. Hintázik, csúszkál, ügyeskedik a pallón és nagyon boldog, hogy mi ketten ilyen jól elbeszélgettünk... Szalay István Múzeumi sajtótájékoztató így gondolja a felnőtt, aki évtizedekkel túl van az első erőpróbán, s rég feledte a hajdani drukkot, a várakozás izgalmát. Nem így vélekedett az az ötvenötezer diák. aki pénteken reggel ünneplőbe öltözött, s már fél nyolc előtt sietett az iskolába. Napok óta izgultak, hetek óta azt latolgatták, hogy mi is lesz a tétel magyar irodalomból. Aztán reggel nyolc órakor jött a nagy pillanat: felbontották a bűvös borítékot, s olvasták, körülbelül így: írjál legkedvesebb költődről. elemezd egy versét, indokolva, hogy miért vonzódsz költészetéhez. Ez nem túl nehéz! — villant a fiatalok agyába, de töprengésre nem jutott idő, hiszen következett a második, a harmadik téma: egy-egy Petőfi-, Ady- és József Atti- la-vers alapján mutasd be, mit jelentett a költők saá- mára a társ megtalálása, a Elkészült a felmérés a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat tavaly végzett munkájáról. Az adatok tanúsága szerint az elmúlt évben több mint négy és fél millió hallgató vett részt a társulat 108 661 előadásán. A számokból az is kiderül, hogy több mint 2 millió 660 ezren vettek részt csaknem 58 000 társadalomtudományi előadáson. Ezek közük a legtöbb hallgatója a művészeti, illetve a jogi és a pedagógiai-lélektani eiő- adásoknak volt. 1972-ben összesen 50 807 természettudományi beszámoló hangzott el csaknem két millió érdeklődő előtt. A legtöbb előadás — 10 870 — a matematika tárgyköréből hangzott el, de több mint 9000 'reszámoló volt műszaki tumagánélet harmóniája; mutass be egy olyan XX. századi magyar vagy európai kisregényt vagy novellát, amely nagyon megnyerte tetszésedet. S ezután kezdődhetett a munka, csak kézbe kellett venni a tollat. Lukács Mária, az egri Dobó István Gimnázium és Erdészeti Szakközépiskola IV. A osztályos tanulója, nem így gondolja, pedig már túl van a nehezén, hiszen elkészült a fogalmazvány, csak a másolás maradt hátra: — Jók a tételek, lehet töprengeni rajtuk, s mindenki saját meglátásait írhatja le. Persze, azért egy toll még nem sok, mert a magyar nyelv túl gazdag, de van is jó sok buktatója. Olyan, mint egy márkás zongora, csak éppen érteni kell a billentyűkhöz. S aztán ott a helyesírás.! dományokból, s több mint 8000 egészségügyi kérdésekről. örvendetesen alakult az elmúlt évben a hallgatók összetétele is. A társadalom- tudományi szabadegyetemeken, sorozatokon 144 000 munkás és 47 106 mezőgazdasági dolgozó vett részt. A nők száma itt meghaladja az 5.1 ezret. A fiatalok is élénken érdeklődnek a TIT tevékenysége iránt, közülük csaknem 209 ezren vettek részt a különféle társadalomtudományi rendezvényeken. A munkások közül a legtöbben — több mint 41 ezren — a közgazdasági tárnákhoz vonzódtak. A nők főleg a pedagógiai-lélektani kérdésekre kerestek választ az előadásokon. A Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat 1972-ben — Az első tételt választottam, Petőfiről írtam, mert számomra példakép. Úgy érzem, elmondtam mindazt, amit szerettem volna. , — Tart a matematikától? — Inkább az orosztól, szerencsére csak holnapután tesz az írásbeli. Gábor László is a gyorsan dolgozók közé tartozik. Negyed tizenkettőre már a tisztázattal is elkészült. József Attiláról írt, mert őt kedveli legjobban. — Ha a matematika is így menne... — sóhajt fel, majd kis bizakodással megtoldja: _ Talán szerencsém lesz... O lyanok is akadtak, akiknek a magyar írásbeli is gondot jelentett, ök bizony egy óra után is körmöltek, újra olvasva, nem is egyszer minden sort, remélve a legjobbat. Kívánjuk-: ne hiába. (.pécsi) 38 ipari üzem látogatását rendezte meg több mint 2270 részvevővel. Mezőgazdasági üzemekben 166 alkalommai csaknem 9 ezren jártak. Az országjárások és kirándulások részvevőinek száma csaknem 188 000. Az elmúlt évben 15 nyári egyetemen 204 előadás hangzott el. A nyelvtanfolyamokon 132 ezer órát tartottak, több mint 1 millió 600 ezer hallgató előtt. A legtöbben, 18 418-an a német nyelvtan- folyamra iratkoztak be. ezt az angol nyelv tanulmányozóinak száma követi 14 417- tel. A felmérés megállapítja, hogy a TIT 150 kiállítást rendezett, ezeken több mint 149 000 érdeklődő vett részt, összesen 135 szakkör működött, csaknem 3400 tággal. A gyakorlati foglalkozások száma meghaladta az ezret. (MTI) Napirenden a KISZ. vezetőségválasztás (Tudósítónktól). Ülést tartott tegnap a KISZ füzesabonyi járási bizottsága. Napirenden szerepelt többek között Petrik Jánosné úttörőtitkár beszámolója alapján a közoktatáspolitikai határozat végrehajtása. Tóth László, a KISZ-bizottság titkára, a soron levő KlSZ-alapszer- vezeti választások és a járási küldöttértekezlet előkészítésével kapcsolatos feladatokról beszélt. A járásban ez év őszén 30 ÍCISZ- alapszervezetben kerül sor a vezetőség, és az alapszervezeti titkár újjáválasztásá- ra. Két helyen csúcsvezetőséget is választanak. A járási küldöttértekezlet 31 tagú járási bizottságot és 9 tagú végrehajtó bizottságot választ. A KISZ járási bizottsága ülésén elfogadta a beszámolót, a választások előkészítését szolgáló intézkedési tervet, s határozatot hozott azok sikeres megvalósítására. Serleg kulturális munkáért — a füzesabonyiaknak A MÉSZÖV és a KPVDSZ megyebizottsága vándorserleget alapított a legeredményesebb munkát végző ÁFÉSZ-kultúrcsoportok részére. Az előző években kétszer a füzesabonyi körzeti szövetkezet végzett a megyében kiemelkedő munkát, ezért kapta meg a serleget. 1972. évben megrendezett szövetkezeti kulturális napok alkalmával ismét a füzesabonyi ÁFÉSZ végzett eredményes munkát. Ezenkívül a szövetkezeti KISZ- fiatalok rendszeresen irodalmi' műsorokat, divatbemutatókat, író—olvasó találkozókat szerveztek. A szövetkezet vezetősége a gazdasági irányító munkája mellett rendszeresen segíti és anyagilag is támogatja a községekben végzett . kulturális munkát.. A MÉSZÖV elnöksége és a KPVDSZ megyebizottsága az értékelés alapján ismét a füzesabonyi ÁFÉSZ-nak ítélte oda a vándorserleget, amely most már véglegesen birtokukban marad. A jutalmat ünnepi tanácskozáson adják át a szövetkezet fiataljainak. —Sz— Pénteken a Szépművészeti Múzeumban dr. Garas Klára főigazgató tájékoztatta az újságírókat a múze-, um tudományos tevékenységéről. Elmondta, hogy az elmúlt években jó néhány önálló kiadvány, könyv, katalógus, album látott napvilágot, amely különféle szempontok alapján osztályozta, minősítette a rendkívül gazdag anyagot. Világszerte feltűnést keltett a Szépművészeti Múzeum munkatársainak tollából megjelent tanulmányok egész sora, köztük a németalföldi rajzokról megjelentetett katalógus, a francia impresszionistákról készült dolgozat, a Leonardo da Vinci nálunk őrzött bronz szobrát feldolgozó Studium. Most jeleni meg három kötetben, az akadémia gondozásában az 1969- es budapesti művészettörténeti kongresszuson elhangzott felszólalások gyűjteménye. Külföldön is nagy az érdeklődés az intézmény munkatársainak tanulmányai iránt. Moszkvában „A világ nagy múzeumai” sorozatban rövidesen album jelenik meg a budapesti Szép- művészeti Múzeumról is. Sikerült? Több mint négy és félmillió hallgató a TIT tavalyi programjain Statisztika az 1972. évi munkáról Helyreállítják a karcagi szélmalmot 4 múlt század első feléépült karcagi szélmaßiíMÉÉé ;;;. május 12. szombat lom hosszú ideje nem használható Az Országos Műemlék Felügyelőségnél tervet készítettek a helyreállt- fására. (MTI foto — Kunkovács László — K.SJ (Befejező rész.) Segélyt kérőén nézett a söntéspultnak támaszkodó pincérre, aki olyasforma ember volt, mint ő, szikár, borostás arcú, csak kissé idősebb és perszenem malaclopót, hanem fehér pincérkabátot viselt. A pincér jóságosán, biztatóan ránevetett, de a malaclopós figyelmét nem kerülte el a mosolyában bujkáló ravasz cinkosság. De azért megindult felé és második lépésénél felrivallt a kocsma. — Benne van! A malaclopós megmerevedett, most már végleg nem tudta mire vélni, mi történik. — Csapdában vagy — mondta egy apró, fellüktető trendszigetben A1 Capone és a malaclopós jobb lábára mutatott. Az lenézett a lába alá. meglátta a fekete követ. — Milyen csapda? — A gyerek .. tudja hogy van? — mondta mentegetőzve a férfi A1 Capone asztalától. Az agárképen ekkor egymillió ránc gyűrődött, szétívelt, harmonikus rovátkák. A vadidegen is láthatta mosolyog. — Ojjé — mondta —, kiszabadítanál? Al Capone szolgálatkészen felugrott, kibogozta a csapdába szorult lábat s most a malaclopóstól kérdezte meg: — Visszategyem? _ Világos — mondta ő — tedd csak vissza. Sokáig nem jött senki, csak a pincér járt fel s alá a rendelésekkel, de a veszélyes helyet valamennyiszer nagy ívben elkerülte. Aztán mégis elérte a végzet, mert egy figyelmetlen hát- ralépésnél (a szomszédos asztalt rendezgette) belecsúszott a sarka a csapdába. A kocsma megint felrivallt. A malaclopós arcán, há lehet, most még több ránc gyűrődött s a tűzkeresztségen átesettek jogán odakiáltott a kisfiúnak: — Ne engedd ki, csak ha fizet egy fél pálinkát. A gyerek a málnája fölül az apjára nézett. — Mit bámulsz, tied a csapda. — Most lépjen le, aki nem akar fizetni. Csapdában van a pincér — rikkantott valaki. — Hó, engedj el gyorsan — mondta, már szinte nem is tettetett rémülettel a pincér — meglógnak a pénzemmel. — Fizetsz neki egy fél pálinkát? — kérdezte hivatalos hangon Al Capone. — Fizetek — mondta sietve a pincér, mire Al Capone kiszabadította. A pincér jobb lábát szemmel láthatóan húzva, oda- sántikélt a pulthoz és azt mondta a csaposnak: — Egy felet az úrnak. Az ezerráncú boldogan a fiú felé emelte a poharat es azt mondta: — Egészségedre, Hüvelyk Matyi. De már jött is a következő áldozat, egy daliás úr, látszott, most lépett ki az autójából, nemcsak abból, hogy lóbálta a slusszkulcsot. Lélegzetvisszafojtva figyelték s mikor a slusszkulcsos könnyedén átlépett a csapdán, csalódottan felmoraj- lott a nép. Aztán egy vállig érő hajú huligán jött, Beletrafált. A hangorkántól megmerevedett, kicsit meg is ijedt. De aztán nagyon könnyedén rájött, hogy csapdában van, majdnem olyan könnyedén, mint a malaclopós. Aztán egy szenesember, egy katona, egy rézóraláncos, meg egy fülessipkás léptek a csapdába. A katonát Al Capone kénytelen volt elsősegélyben részesíteni, mert valószínűleg, eltörte a bokáját a csapda. Az injekció azonban használt, a katona vtózon^ag peckes léptekkel jutott él a pultig. Aztán egy kövér, duplatokás, kopasz úr jött, ő volt az első, aki bal lábbal lépett bele. Amikor a tömeg felvisított az örömtől, ő is megállt. „Csapdában van”, mondták neki, de a kövér úr lebiggyesztette a száját, azt mondta: „Marhák” és továbbment. A pincér arcán méla undor vibrált, amikor az asztalához ment és oda se nézett, amikor megkérdezte: „Mi tetszik?” A duplátokéjú úr kétségtelenül rontott a mulatságon, de mikor újabb gyanútlanok estek áldozatul, látszott az arcán, szégyellt magát, bánja már, hogy nem hagyta magát megfogatni a csapdával. Aztán fölállt a férfi meg a gyerek. Al Capone az ajtóban megfordult és a csapdára nézett. — Itt hagyjuk? — kérdezte az apját. — Miért, arany? — Az — suttogta titokzatosan a gyerek — meg ezüst. — Akkor hozd. Al Capone visszament, fölmarkolta a csapdát. 'Mikor az apjához, ért, jobb kezéből a baljába tette, hogy megfoghassa az apja kezét. így mentek el kézen fogva. Al Capone kissé gör- nyedten lépkedett. — Ni csak — mondta valaki — úgy megy az a gyerek, mintha cipelne valamit: — Hát persze, hogy cipel. Nem látja, egy csapda van nála — mondta szomorúan a mulat: loot». Lázár Ervin: CSAPDA
