Népújság, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-10 / 107. szám

A Megyei Művelődési Központ kínálata:

Ismét lesz nyári karnevál — Szabadtéri fotókiállítás — A Mikroszkóp Színpad vendégjátéka — Ifjú fizikusok országos találkozója — A Bartók Gyermekszínház Egerben

Beszélgetés az íróval Dánielről és a krokodilokról

Ma este új magyar drámát mutat be az egi'i Gárdonyi Géza Színház. írója, Gosztonyi János, most első alkalommal jelentkezik az egri színpadon. Ilyenkor illendő néhány sorban bemutatni a szerzőt.

Gosztonyi János igazi színházi ember, akj végigjárta a szíriművészet különböző állomásait. Színészként kezdte, több mnt egy évtizedig játszott a Nemzeti Színházban, aztán dramaturg lett, majd rendező, miközben úgy érezte, írnia kell. Most a Thália Színház tagja s a rendezés mellett tanít a Színművészeti Főiskolán. ö rendezte többek kozott Fejes Endre nagy sikerű Rozsdatemetőjét és Hochuth A helytartó című művét is.

Első színpadra került drámája, a Columbus, Pécsett aratott sikert 1956-ban. Rembrandt című drámáját a Nemzeti Színház mutatta be 1958-ban. Ezt követte az V'. parancsolat, Európa elrablása, majd a József Attiláról szóló Tiszta szívvel című. darab. A Dániel és a krokodilok első változata 1964-ben díjat nyert a miskolci drámapályázaton.

Ennyit a szerzőről, akivel a Thália Színház rendezői szobájában beszélgettünk.

A szerző egy ismert bibliai legendáról beszél, arról, amelyet oly sokszor feldolgoztak már képzőművészeti alkotásokban. Dánielről, a prófétáról van szó. aki nem akart bálványt imádni és ezért Nabukodonozor király tüzes kemencébe vetette, de a tűz nem égette meg. Dá- rius perzsa király ezután oroszlánokkal próbálkozott, de Dániel túlélte a fenevadakat is. épségben szabadult a halálos veremből.

— És a huszadik századi Dániel?

— Neki már nehezebb dolga volt. A krokodilokkal kellett' megküzdenie. Igaz, személy szerint Dániel életben maradt, de látnia, tapasztalnia kellett, hogy több mint két évtizeddel a háború után is vannak még krokodilok, s bár megvénültek, fogaik meglazultak, de azért egy számukra megfelelő szituációban még mindig képesek tragédiát okozni.

— Nevezzük nevén a gyereket: végső soron a fasizmus maradványait veszi célba ez a dráma?

— A kérdés sokkal bo- ' nyolultabb. A krokodilok természetesen a fasizmust, , de mondhatom úgy is, hogy ; a mindenkori erőszakot jelképezik a drámában. Igaz, a mi országunkban ma már nincs társadalmi alapja a fasizmusnak, elvekben ez nem is létezik, de magatartásokban, megnyilvánulási formában előfordul. Gondoljuk csak el, hogy elegendő egy rosszul sikerült futballmeccs, vagy egy elvesztett világbajnokság es máris fellobbannak a múltat idéző szégyenletes jelszavak.

— A krokodilok tehát még ma is itt élnek közöttünk?

— Igen. Élnek itt is. Többen vannak, mint gondoljuk. Szerencsére kevés alkalmuk van arra, hogy „harapjanak”.

— És a Dánielek?

— űk a mindenkori áldozatokat képviselik a drámában, De olyan áldozatomat, akik maguk is felelősek sorsuk alakulásáért, hiszen passzivitásukkal, vagy rosszul értelmezett humanizmusukkal hozzájárulnak a tragédiához. Tehát nemcsak az utca embere figyeli olykor közömbösen az eseményeket, ezt tesszük mi, DáPéva Ibolya és Sallós Gábor a dráma egyik jelenetében.

szem, hogy művemben fellelhető az író és -a rendező keze nyoma is.

★

Szereposztás:

Dániel: Sallós Gábor, Já- szai-díjas, László: Kulcsár

Imre, Kovács István: Somló Ferenc Jászai-díjas, Eszter: Péva Ibolya, mindenkori krokodilok: Dariday Róbert, Szili János, Bánó Pál, Hegedűs László, Hídvégi Elek, és mi emberek: Csiszár

Nándor, Gyarmathy Ferenc, Győri Ernő, Györváry János,' Koroknay Géza, Márffy Vera, Nagy Mari. ifj. Somló Ferenc, M. Szilágyi Lajos.

Zenéjét szerezte: Bíró

Attila. A díszleteket Wege- vast Róbert, a jelmezeket Gergely István tervezte. Rendező: Nyilassy Judit Jászai- díjas m. v.

Premier ma este a Gárdonyi Géza Színházban.

(márkusz)

nielek is. Bizonyos cselekvőképtelenséget tapasztalok. Nem igyekszünk szólni és tenni is valamit a hibák ellen. Olykor azzal áltatjuk magunkat, hogy kevés a lehetőségünk a beleszólásra, vagy a tettekre. Ezzel a drámával többek között azt is szeretném bizonyítani, hogy mindez nem igaz, sokkal szélesebb a küzdőtér, mint ahogyan gondoljuk.

— A dráma 1964-ben nyert díjat, s mégis közel tíz esztendő múltával kapott csak színpadot. Vajon miért?

— Erre a kérdésre a színházak tudnának igazán válaszolni. Én csak annyit mondhatok, hogy ez a dráma most is aktuális, hiszen a történetnek lény egében nincsen vége. Csak az író fejezte be, a mondanivalója, a szellemisége tovább él, Legalábbis így hiszem, így remélem.

■— A szövegkönyv élére ezt írta: történik 1945-tól, amíg ez a nemzedék él. Mit jelent ez a mottó?

— Azt, hogy emlékeznünk kell a háborúra, az erőszakra, a borzalmakra még közel három évtized múltával is mindaddig, amíg mi, akik átéltük, élűnk. Emlékezésünk nem könnyes, nem is tapintatos. Hősömet, Dánielt én nem akarom megsajnáltaim, csak azt szeretném, ha a közönség megértené őt s együtt gondolkodna vele. És nemcsak a múlt időn, hanem a jövőn is.

—: Befejezésül önkéntelenül adódik egy kérdés: Gosztonyi János, a gyakorlott rendező, hogyan segítette az írót?

— Mindig hasznára vált egy műnek, ha írója értett a színpadhoz. Nos, itt most fordított a helyzet: én színházi ember vagyok, s gondolom, ez a körülmény nem ártott irodalmi ambíciómnak, a drámának sem. HiMár hagyomány, hogy a Megyei Művelődési Központ változatos, gazdag nyári programot állít össze. Az érdeklődök az idén sem csalódnak, mert a kínálat valóban szí- nes, ki-ki azt választja, ami legjobban megfelel érdeklődésének, ízlésének.

Július 12. és 15. között rendezik meg a vidámságban bővelkedő. már országszerte ismertté vált nyári színjátszó karnevált. A két év előttinél is több, rangos csoport nevezett be. Az egri közönséget szórakoztatja majd műsorával a pécsi Bóbita, az egri Harlekin, a győri Arrabona együttes; a tiszaföldvári Bányai Kornél Irodalmi Színpad, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Színpada, a csepeli Utcaszínház, a tatabányai Bányászszínpad, a gyöngyösi Anonym, az egri Ifjúsági Színpad, valamint a szentesi Horváth Mihály Gimnázium jó nevű együttese. Fellépnek az egri várban, a Szépasszony-völgyben, a Népkertben, a strandon, a fagylaltkertben, s természetesen a Dobó téren. Érdekesség az, hogy a csoportok maguk, méghozzá sajátos módon gondoskodnak a reklámról. Előadás előtti napon megjelennek a helyszíneken, s ötperces blokkokat mutatnak be műsorukból. Bizonyára sokaknak tetszik majd a karneváli bankó, amelyet erre az alkalomra hoznak forgalomba. Bankóért vásárolható — természetesen a kijelölt helyeken — ajándék- tárgy. ízes egri bor, valamint laci pecsenye.

Május 13-án kezdődik az Egri nyár rendezvénysorozata. Ekkor nyitják meg a már közkedveltté vált szabadtéri fotókiállítást a főiskola előtti téren. Űjabb alkotásaikkal mutatkoznak be az amatőr fotózás szerelmesei. Május 19-től 27-ig rendezik meg Topor András festőművész kiállítását a Megyei Művelődési Központban. Bizonyára sokakat vonz majd az a kiállítás is, adnely június 5—17- ig Budapest szobrait mutatja be fotókban, az egri Gárdonyi Géza Színház előcsarnokában. Június 4-én a Mikroszkóp Színpad látogat Egerbe, s Tiszta vizet a fejekbe! címmel mutatja be műsorát. Fellépnek — többek között — Hofi Géza, Pong- rácz Imre, Pécsi Ildikó valamint Komlós János.

Június 11-én Virágkorzó címmel az Egri Szimfonikus Zenekar ad hangversenyt az egri sétálóudvarban. A Magyar Néphadsereg Központi Zenei Szakközépiskolájának fúvószenekara szórakoztatja az egrieket június 4-én, 7-én, 8-án és 10-én. Július 7-től 29-ig Szabó Zoltán festőművész gyűjteményes kiállítása várja az érdeklődőket a Gárdonyi Géza Színház előcsarnokában.

Nem csalódnak a könnyűzene kedvelői sem. Július 17- én az Expressz együttes ad ízelítőt műsorából. A fiatalok tapsolhatnak kedvenceiknek: Kovács Katinak es Koós Jánosnak. Könnyűzenei estet tartanak az egri stadionban augusztus 11-én is Psota Irén, Korda György és

a népszerű Corvina együttes közreműködésével.

A Megyei Művelődési Központban rendezik meg augusztus 3. és 13-a között a Heves megyei népművészek kiállítását. A Gárdonyi Géza Színház előcsarnoka ad otthont augusztus 4-től 20-ig a Derkovits Gyula és Dési Huber István emlékkiállításnak. Sokakat vonz valószí-« nűleg a szentendrei éremmű-, vészek bemutatkozása is. Alkotásaikat augusztus 11-tői 16-ig láthatják az érdeklődők a vármúzeum klubjában. Augusztus 18-án az Egri Szimfonikus Zenekar ad ajándékhangversenyt a megyei népművelők tiszteletére.

Ismét Eger városa ad otthont az ifjú fizikusok országos találkozójának, amelyet másodszor rendeznek meg július 24. és 30-a között.

Szeptember 9. a gyermekek

számára tartogat csemegét. Ekkor ugyanis Brummogó és a dinnye címmel a budapesti Bartók Gyermekszínház mutatja be műsorát a Gárdonyi Géza Színházban.

(pécsi)

A Magyar Rádió rendezésében

Nemzetiségi népzenei fesztivál

A Magyar Rádió az idén megrendezi a hazánkban élő nemzetiségiek népzenei fesztiválját.

A Magyar Rádió nemzetiségi népzenei fesztiválja keretében első alkalommal május 13-án, vasárnap délután Pécsett, a Liszt Ferenc hang- versenyteremben délszláv— német est lesz. Ezen Baranya, Bács-Kiskun, Somogy, Tolna, Vas és Zala megyékből szerepelnek népi énekesek, hangszeres szólisták és

zenekarok. Egy hét múlva, május 20-án pedig román és szlovák estet tartanak a békéscsabai ifjúsági és úttörő- házban. Ezen Békés, Komárom és Nógrád megyéből érkezett népművészek mutatják be tudásuk javát. A műsorokat a Magyar Rádió egy héttel később május 26-án, illetve 27-én sugározza. A fesztiválon összesen tíz megyéből csaknem 300 000 műkedvelő, énekes, muzsikus bizonyítja tehetségét

dJF"'

1973. május 10., csütörtök

(Befejező rész)

Leballagott a Szajnához. A Szajna és a parti épületek könnyű, olykor bágyadt ujjakkal, de mindig megérintették. A Szajna most piszkos vizet sodort. A rakpart lépcsőjén keresztben feküdt valaki. Spárga tartotta a nadrágját. Homlokán koszos, széles ragtapasz. Csupasz felsőtestén légy sétált a szőrszálak között. Jules Nantes még emlékezett a harag és lázadás ízére, régi, hasonló látványok előtt. Tovább baktatott. A következő rakparti lépcsősoron kényes ruhában úrikislány szipogott. Diákfiú simogatta a haját, vigasztalón és kelletlenül. — Demi lesz. ha megtudják? Jules Nantes elémelyedett a sablontól. Mindig ugyanez, generációkon át?

Visszament a körútra. Egy autókerék két centi híján a lábát horzsolta. Összerán- dult. Szégyellte, ha az önkontroll kihagyott. Intett egy taxinak. Jobb lesz ott, a kocsicsődület közepén. Csodálkozott, hogy a sofőr címet kérdez. S akkor hirtelen bemondta annak a szobának a címét.

A bejárati üvegfülkében jól ismerték Jules Nantes- ot. Az élemedett tulajdonos- nő csak üdvözölte, mást nem szólt, és mosolygott. Előre Igyekezett, villanyt gyújtott a mélysötét folyosókon. Ott a szobában is felkattintotta a kapcsolót és máris sarkon fordult.

Jules Nantes behunyta a szemét, még mielőtt elöntőt te a fény a helyiséget. Sokszor egymás után tüdőre szívta a kevert szagot. A nyári pincék, a barlangok, a pihenő színházi jelmeztárak és kellékesládák egyesített szagát. Elhatározta, hogy

László Anna:

Á panoptikumban

részleteiben fogadja magába majd a szobát, ha felvonja a szemhéját.'

Ott ült az asztalnál a három pályatárs. Töretlen-vi- dáman és nagyotakarón. Se szépítés, se torzítás, se hígítás nem volt ebben. Henri, Paul és Eugene éppen így ivott az asztalnál. Jules Nantes elgondolta, hogy ha a viaszos mester olyan lett voln, mint a legtöbb, akkor eleve bedugulna a megrendülés. Ha olyan vásárian, és silányan dolgozott volna, mint a szakmájabeliek. De ebbe a mesterbe beszorult valamennyi a művészből is. Meg tudta markolni a fontosat.

— Kedves Henri... — motyogta Jules Nantes — és te is Paul és Eugene barátom ...!

Azok hárman hetykén ittak.

— Nem baj... — szólt Jules Nantes félhangosan — azért én hallom a hangotokat. Külön-külön mind a hármatokét.

Paul foga kivilágított nevető szájából. Eugene keresztbe vetett lábában volt valami kackiás

Jules Nantes ott állt mindhármuk ravatalánál. És a sírgödör mellett, amikor leeresztették a koporsót. Akkor* gyászolta őket. De ez már elmúlt. Most nem jött a gyász. Maga nem iszonyodott a haláltól.

Azután a szakállas vendéglősre nézett. Éppen ennivalót hozott nekik. Ami azt illeti: nem kötött rossz üzletet. ök négyen a képeikkel fizettek az ebédekért. Ám ki ismerte még akkora

munkáik pénzértékét? A vendéglős bizalma akkoriban megrendítő volt. Csakhogy azóta túlságosan sokszor emlegették.

Végül önmagára fordította a szemét. Az ablaknak támaszkodott, hűsz-huszon- négy évesen. — Jules Nantes — szólította meg az ifjút az öreg. A fiatalember hevesen magyarázott, karja, keze felvilágosító gesztusba lendült. — Ó, Jules Nantes — mosolygott ironikusan az öreg — te valami tárgyszerűre oktatod barátaidat! Keskeny arcod, ha heves is. mégis tartózkodó. Nem kellett volna inkább a belsőről, a rejlettről beszélni? Megtetted a munkáidban. Mégiscsak kár, hogy ilyen vendéglőszobákban tebelőled hegyi hűs, ész-hűs áradt. Mitől féltél?

— Voltak szerelmek is, kalandok is, vad hivatás-viták is, virradatig. És mégis elmaradt olyasmi, ami nem pótolható. Te a kalandért is fésülten nyúltál. Miért nem szólítottad meg a szeriben- jövő ismeretlent: „Chere

Mademoiselle...” S felelte volna ö: „Cher Monsieur...” Azzal az éneklő, felfelé ívelő madár-hangsúllyal, amelyhez csak a mi francia lányaink értenek. Amelyben öröm-készség van, várakozás és életszeretet. Aztán a legelső kapualjban meg kellett volna ölelned. Az igaz, hogy a vitáknak nekifeszültél. De kikkel? Barátokkal, legalábbis bemutatott ismerősökkel. Miért nem léptél oda idegen asztalokhoz, hogy felbolygasd az álmos ismeretleneket?! Én ma már nem

támadhatok idegen asztaloknak!

Fürkészve nézte az ifjú arcát. S kérdezgette, hogy az a Jules Nantes azonos-e ővele? Nem lehetett biztonsággal dönteni. Az arc magában foglalta a teljes tervet. Mindazt, pontosan, ami megvalósult azóta. De a test... a szívós, feszes test felelőtlenül ígérgetett. Az elernyedés, a bomlás lehetősége is hiányzott a test tervéből.

S most kívánta, hogy fájjon a roggyantsága. De nem fájt, mint ahogy Henriék hármasa, a szakállas vendéglős és a színtér sem. Lekattintotta a villanykapcsolót.

Vén ostobának nevezte magát, míg botorkált a folyosón. Miféle agyalágyuit kívánság: megrendülés rendelésre! Ámbár tavaly se először járt itt, s akkor még sikerült.

Meghallotta Pierre hangját. No lám, vége az egyetemi évnek. Pierre megint itt törekszik összekaparni a jövő esztendőre valót. Ha kell: öt nyelven magyaráz a turistáknak. Jules Nantes eddig elkerülte az éhes szemű külföldieket. Most betért abba a szobába, ahová Pierre hangja hívta. Meghúzódott hátul, a félsötétben, a csoport észre sem vette.

Pierre duzzadó gyönyörűséggel mesélte a Montmartre történetét. Negyedik nyáron meséli.

— Latin fiam! — becsülte meg magában Jules Nantes. Ez a latinok adománya, e zaz évelő örömképesseg.

Miért megy most Pierre elevenen a régen voltak közé? No csak, a perspektívákkal játszik! Mutogatja a turistáknak az optikai tréfát. Az emelkedő uiooi- martre-i utat magasában

álldogálóik: 1« természetes

emberaagyságúnak látszanak, ugyebár? De ha ő melléjük lép, kiviláglik a csalafintaságuk: akkorák, mint a járni tanulók.

Előrejön, a valóban felnőtt termetű figurákhoz. Tisztelettel mutat egyikükre:

— 0 a Szép Gabriella, hölgyeim és uraim! Korának leghíresebb szépsége! Utcát és ajándékboltot neveztek el róla, hölgyeim és uraim!

— És az az asszony, ott balra, tőle? — tudakolja egy turista.

— Ő? Ö egy korabeli járókelő.

— Arról híres? — szeile- meskedik a turista recsegőn.

— Arról, igen! Egy derék asszony a maga idején!

— S ez elég ahhoz, hogy bejusson az előkelőségek közé?

Pierre átharapná a turista torkát. Alig képes legyűrni magát.

S mielőtt továbbmutogatna, végigsimít a járókelő- asszony seszínű haján, átlagarcán. Kárpótló, összetartást jelző, együttérző simog'atás.

Jules Nantes szippantja a pillanatot. Sokáig-sokáig kell várakozni rendszerint, míg egy-egy Pierre ilyen önkéntelenül felpattintja a dobozfedőt. Bízik benne. Szereti.

Egy keveset fél is. Holnap talán, ha ráemlékezik Pierre-re, majd megkérdezi: — Mivel nem cifrázol fel egy illő mozdulatot, vén bolondja?! Ügy, ahogyan megforgatja, kifigurázza a másnapokon a képeit is.

De amint kifelé elhalad az üvegfülke és az élemedett tulajdonosnő előtt, váratlanul és önigazolóan így szól hozzá:

— El kellett ma jönnöm, kérem. Kellett, higgye el, nsijjnuasa.

Az emlékezés drámája Egerben