Népújság, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-09 / 106. szám

A dán királyfi Egerben

Shakespeare-bemutató a Gárdonyi Színházban

i.

HA .IOL MEGGONDOLJUK: a legszabályosabb krimi ez. Claudius, a dán király öccse, szerelmi viszonyt kezd bátyja feleségével. Hogy a dolog ki ne tudódjék, s hogy Gertrud, a királynő, az ő majdani trónra jutása után az új király neie legyen, megöli a bátyját, Hamlet atyját. Ne higgyünk Shakespea- re-nek. ő se komolan gondolta. amikor a király szellemere bízta a dolgok ilyetén állásának elújságolását. A „dán” udvar — Shakespeare korának angliai udvara is — fecsegett éppen eleget ahhoz, hogy Hamlet megtudja az igazságot és bosszút álljon apja gyilkosán. Bosszúja sikerül is, de meghal őmaga, meg a királyné, az anyja, meghal Claudius, meghal Ofélia, Hamlet szerelme, meg Polonius, a főkamarás, Ol'élia apja is. Sőt, még ketten meghalnak e bosszú során, de nem a színen, ennek nem vagyunk személyes tanúi. És természetesen már halott a meggyilkoltatott nagy király, Hamlet atyja is.

Végezetül, ha nem vagyunk restek utána számolni, akkor ebben a Shakes- peare-drámában kilencen ontják vérüket, illetőleg eny- nyien ontják egymás vérét. Valóságos kis helyi háború! Mindez így leírva még mosolyra is fakaszthatná a dán királyfi sorsáról szóló Sha- kespeare-dráma történetének gyanútlan ovasóját — de ki az, aki — ha valóban ismeri a történetet — mosolyra is fakadna mindezek hallatán? De ki az, aki nem ismeri a történetet, ki az, aki ilyen, vagy olyan formában ne találkozott volna már Hamlettel?

Talán ilyen ember nincs is a világon. Hiszen a dráma sorai szállóigeként sorjáznak a híres „Lenni, vagy nem lenni... '’-tői kezdve az olyan immáron tán közhelyszámba is menő mondásokig, mint

például ....... hiúság, asszony

a neved”. Miért hát, mitől hát e világot és századokat átívelő népszerűség? Miért, hogy egy-egy Hamlet-bemu- tató ma is és mindig és szerte a világon társadalmi eseménynek számít, amelyen legalábbis illik részt venni? Miért, hogy minden férfiszínész álma. hogy legalább egyszer eljátszhassa a dán királyfit, s ha nő, akkor Oíé- lia lehessen, a szőke, a légies, a megőrült Ofélia? És miért, hogy eddig soha és úgy tűnik, hogy ezután sem lesz soha „igazi’' Hamlet, olyan rendezés és olyan színészi játék, amit a kritika fenntartás nélkül elfogadna és olyan kritika sem, amely — úgymond — a „helyére tenné” Shakespeare szerencsétlen sorsú dán királyfijának színpadi tragédiáját?

Miért'?

MERT A HOZZA NEM ERTÖ kézben vérgőzös, még rosszabb esetben már kinevetni is únt kóklerkedéssé váló történet a zseni ujjain a végleges és igazi, nagy emberi szenvedélyek tragédiájává lesz, ahol a pusztulás a bűnösök számára igazságszolgáltatás, a tiszták számára a márlíromság koszorúja. S az emberiség mindig megtanulta tisztelni. sőt kicsit irigveini is a mártírokat. Miért?

Mert a dráma gondolatai olyan egyszerűek cs tiszták, hogv mindenki úgy érezheti ezt önmnf» mondta ki voltaképpen. a költőóriás csak helyette szélt o*t, a sTopádon. S mert tiszl ' k és egyszerűek, törvényszerű -n igazaknak is kell lenniük e eonciolatok- nak. Ám ugyanakkor, mint a dráma h">ei. a gondolatok éppen olvan fenségesek is.

m1 -I j's mcsí "nimázó,; v .gv ' '„an igazak, mir' ani.iy n i:,a -k a maguk mi'i.' úban a (Láma és az élet konfliktusainak surranó talpú bajkeverői.

Miért e dráma szakadatlan népszerűsége?

Mert mindezeken túl és mindezek mellett, mint színpadi alkotás is kitűnő: mesterien megrajzolt jellemek, pergő sodrású eseménysorozat. modern színpadi világ négyszáz kerek esztendővel ezelőtt. És még sok „miértére válasz a sok „mert”, — mert a zsenik titka kutatható, de soha meg nem fejthető.

II.

FEL SEM MERÜLHET a

kérdés mindezek után, hogy kellett-e, szükséges volt-e Egerben is bemutatni Shakespeare Hamletjét. A tragédia bemutatása erőpróba és a színház számára nyílt szembenézés művészi erőforrásainak gazdagságával, vagy esetleges szűkös voltával. De a színház tisztelete is ez egyúttal egy olyan város iránt, mint például Eger, ahol nemcsak- hagyományai vannak immár a klasszikus színjátszásnak, de meg-megújuló és értő nézőnemzedéke is. És a néző tisztelete is a bemutató. a színháza, színészei iránt, akik az „avoni hattyú” talán legszebb alkotását vitték színre — s a néző tisztelete természetesen Shakespeare emléke iránt is. ■

Érdekes, figyelemre méltó, előadás tanúi lehettek azok, akik Egerben igyekeztek találkozni Shakespeare-rel — mert tisztes, szép találkozás volt ez. Ha nem is hozott minden tekintetben egyenlő mélységű és szépségű emlékeket e találkozás! A határozott — néha talán kissé túlságosan is határozottnál; tűnő — rövidítéseket Szirtes Tamás rendező szándékát kívánták szolgálni: korunkhoz gyorsította fel a dráma tempóját, de e tempó, a drámai történést nem elhomályosította, inkább aláhúzta az életről szóló bölcs és emberi gondolatokat.

A GYORSAN VÁLTOZTATHATÓ, kifejező színpadkép a nézőtér felé lejt, így nincs mélysége a színpadnak. Semmi nincs messze; a színpad mélyén, távol a valóságtól, miden elől tűnik történni, a játék így szinte befonja a nézőteret. Intim, intellektuális színházat akart teremteni Szirtes Tamás, ahol a cselekmény ugyan nem másodrangú. de a hangsúly mégis a gondolatokon van. A gondolatokon, amelyeket az ember fogalmaz meg, s amelyek aztán újrafogalmazzák magát az embert is. Az egri színház viszonylag kis méretű színpada, kamarajellegű nézőtere kitűnő keretet adhatott volna a rendezői elképzelés maradéktalan megvalósításához.

Azért e feltételes mód, mert bár Szirtes Tamás olyan miliőt teremtett a színpadon innen és túl, amely jobjpára

megadhatta volna a lehetőséget, ha nem is egy újszerű. de egy korrektségében és bensósegében újdonságnak ható Hamlethez — a színészvezetésben mégsem tudott már ehhez következetes lenni. Emiatt került aztán szembe jó nehány alkalommal a rendezői elképzelés és a színész formálta színpadi valóság!

Szólj unj; hát most erről.

III.

MARKALY GABOR, a

színház fiatal,, de nem éppen kezdő színésze játszhatta el a színészek által mindig olyannyira irigyelt szerepet, a dán királyfiét. Őszinte lelke- ■ sedéssel, nagy igyekezettel és helyenként nem is kevés dráma; elhitető erővel formálta meg Hamlet alakját. Ahol tenni kellet, ahol a cselekmény Hamletet és Hamlet magát a cselekményt viszi, tolja, hajtja előre, ott Markaly Gábor elemében volt. Nem tűnődő, tépelődő az ő Hamletja, inkább kissé mai, izgága, makacs fickó, aki nemcsak atyja szelleme. ds önmaga igazsága miatt sem riad vissza a cselvetéstől. Következésképpen, ahol a gondolatiság kapná meg a súlyát és a rangját, ott Mar- kaly Gábor fukarabb kézzel méri ezt a rangosztást.

Markaly fiatalon játszotta el Hamletet — példát adva tehetségéből és egyben tanúsítva is, hogy eljön az idő, amikor fiatalnak játssza majd el. de bölcsebben a .dán királyfit.

Paláncz Ferenc Claudiusa a tisztességes színészi munka példája volt. Minden mondata ült, minden mozdulata fenséges volt, mijrden kitörése szíve-lelke mélyéből fakadt. Robosztussága helyenként félelmetes volt, bukása éppen ezért hihetően tragikus is. Azt azonban már nem tudta elhitetni, h,ogy egyéni intellektussal rendelkező ravaszsága, fölényes magabiztossága is oly mértékben a sajátja lett volna, mint ahogyan azt a körülmények megkövetelték volna tőle. Az ál- nokban a hőst megmutatni éppen nem lehet, de Clau- diusban aligha célravezető.

Csiszár András sajnos nem sokat tudott kezdeni Polo- nius-szal. Az ő főkamarása mentes volt a bennfentes, sima modorú udvaronc simanyelvű cselszövéseitől, cinikus bölcselmei nem tőle valóknak, hanem valahol és rosszul elszajkózottnak tűntek. Szövegmondása sem tetszet, nemcsak egyenetlen volt, a szavak és a mozdulatok is mintha egymással feleseltek volna alakításában.

Kovács Mária, a kissé talán jobban megkurtítottnak tűnő szerepében, mint Gertrud, egyszerre volt fenséges

és egyszerre tudott esendő

lenni. Ha, mint szerelmes asszonyt nehezebben is fogadjuk el alakításában, de 'mint szerelmét gyermekéért félredobni képes anyát, annál inkább. Tiszta, szép szövegmondása. a hang színeinek bátor felhasználása igen megkapó színészi teljesítmény volt.

Gyöngyössy Katalin Oféliá- ja ugyan lényegi újat nem hozott, már ami a szerep megformálását illeti, de a tradíciókon belül rendkívül letisztult. fegyelmezett és visszafogott alakítás volt. Finom volt és légies, megtört virágszál valóban és ama híres őrülési jelenetében a legkisebb hatásvadász elemet is kiiktatva alakításából, belülről. a lélek felől közelítette meg és mutatta be Hamlet tragikus életű szerelmének sorsát.

Pákozdy János, mint Horatio. Hamlet baratja. nem volt híján sem a kellő tempónak, sem, ha kellett, a megtorpanó töprengésnek. Nem csillogó alakítás volt az övé, de megbízható és így egyben hiteles alakja is lett a tragédiának. Varga Gyula, mint Rosenkrantz és Korok- nay Géza, mint Guildenstern arról tanúskodott, hogy a színház nem tudta kiosztani ezt a két szerepet, mint ahogyan sajnos ugyanerről tanúskodik az egyébként igen szimpatikus Abrahám István Leartes alakítása is.

Somló Ferenc első színésze, kicsi, de fénylő gyöngyszeme volt az előadásnak, mint ahogy, talán — e hasonlatnál maradva — egy kissé ugyan opálosabban fénylő de igazi gyöngyszeme volt Fehér Tibor első sírásója is.

IV.

NEM KÉTSÉGES HAT, az

előbbiekből is nyilván kitűnhet, hogy a színház önmaga megméretése nem hozott teljes sikert. Elismerésre méltó és szükségesen szép volt a vállalkozás, a dán királyfi tragédiájának egri bemutatása. Ezen belül néhány igazán megkapó alakítás és nem kevés drámai, hiteles, magával ragadó pillanata a játék- 'na!; azt igazolta, hogy ha hazai színpadainkon új Hamlet ím nem is született Egerben, de a hagyományos (?) ismét és újból közelebb került korunk emberéhez. Ügy vélem: valamelyest több terhet rakott Shakespeare ezen a bemutatón a színház vállára, mintsem, hogy a színház e teher becsületes vitelén túl valami többre is vállalkozhatott volna erejéből.

Azt azonban mindenképpen el kell ismerni, s ezért a tisztelet, hangján is kell szólni: amit vállalt a színház,

azt becsülettel igyekezett teljesíteni is. Shakespeare világával találkoztunk az egri színpadon, bem annak torzójával, mégha ez a világ kissé szürkébbre, egyszerűbbre is sikerült.

Gyurkó Géza

Két város — két hangverseny

Az Egri Zeneiskola tanári hangversenyéről

Will.

május 9., szerda

Mindent elért már. Emiatt néha-néha meglegyintette a semmi. Máskor meg elégedetten számolta össze a hírnevét, a képeit, a családját és az anyagi javait. Ismét más napokon elijedt a dolgok természetességétől. A nevét már régóta nem kívánta kikezdeni senki. Felesége ugyanaz volt, aki ő. Lánya férjhez ment és barátságos, társalgó vendégségbe jött vissza, szabályos időközönként. Amire szüksége volt, bármit megvásárolhatott. S mindebből hiányzott az érintettség.

Munka közben olykor még felheviilt, ha rátapin- tptt nagy összefüggésekre. Másnap újra azt kérdezte: nem csinnadratta-e az egész? De ez sem hozott megrendülést, mint azelőtt.

— Jules Nantes — tagolta jelentősen a nevét. Amióta nekítámadt az öregség és el akarta veszejteni, a saját nevével védekezett. Ilyenkor kihúzta görbülni vágyó hátát és megújította csosszan- ni készülő lépteit. Mint most is a boulevard-on.

A járdán vesztegelt, bevárta a jelzőlámpán a zöldet. Ámbár ez alig segített. Oldalról ráhajtottak a kocsik. Az autótömeg agresz- szióját csak parányit csillaLászló Anna:

Á panoptikumban

pította a jelzőlámpa. Úgy tett, mintha nem félne, s szórakozottságában szegezné földre a szemét. A túlsó járdán aztán szabadon körülnézett. Fiatalok és fiatalok. Fiúk .lányok, párizsiak és feketék, párizsiak és malájok, párizsiak és nyurga északiak — végtelen csapatban. Nem figyelnek a jelzőlámpára, belevetik magukat az autók közé, egyenrangúak az agresszív autókkal.

Megjelentek a képei a Modern Művészetek Múzeumában. Képei ugyanolyan hitetlenek és hívők, nyugtalanok és keresek. ellentmondásosak és színgazdagok mint a fiatalok. Nem mint a tegnapelőtti, nem mint a tegnapi — mint a mai fiatalok. Ez csodával határos,

ennyivel be. is kell érnie. A csoda nem terjedhet ki a biológiai folyamatra Amikor először fogta fel, hogy roggyant árú — az megrendülés volt. Már bedeszokott ebbe is. Siető szekér ... hajdan felugrott a siető szekérre. Gyalogtúrák külföldön...

Az Egri Zeneiskola művésztanárai hétfőn este rendezték meg szokásos év végi hangversenyüket.

A fiatal egri zenepedagógusok minden évben talán jellemzésként, talán a művészi színvonalat is érzékeiteken ízelítőt adnak, beszámolnak éppen meglevő művészi kondíciójukról, arról a szintről, amelyre művészileg, emberileg elértek. Mindez a megállapítás így közhelyszerűen hangzik, mintha nem lenne mögötte az érveknek, a tényeknek az aranyfedezete. Mi azonban nem ebből az egy hangversenyből alkotjuk meg a megállapítást és vonjuk le ezt a következtetést, hiszen évek óta figyelemmel kísérjük azt a komoly és értékes munkát, amely ebben az intézetben folyik. E tanári kar és lelkes tagjai nélkül még ma is illúzió lenne az Egri Szimfonikusok Zenekara, az Egri Vonósnégyes és a Fúvósötös, nem emlékezhetnénk kitűnő produkciókra, amelyek valahol mindig összefüggésben álltak és állnak ma is ezzel a tanári együttessel.

Ennyi szólista, ilyen sokféle hangszeren természetesen nem szólaltathat meg egységes, zenetörténetileg vagy tematikailag stílusban összefüggő műsort. Mégis örültünk ennek a művészi számadásnak, jelentkezésnek, mert a Miklovitz László által előadott Händel Concerto, oboán vérbeli barokk muzsikának tűnt. Beethoven Tavaszi szonátája lírai gondolatokat ébresztett Lévay Zsolt és Vincze Teréz hegedű-zongorajátékában — bár a két elóadóegyéniseg és temperamentum felfogásbeli különbségekhez is vezetett —, míg Mezei László irombitaszoloja Feleman F-dúr szonatinájában felhívta a figyelmet a hangszerre és gazdájára egyaránt.

A műsor második felében Papp János aratott sikert Gabriel Pierne Fagottversenyével. Hogy mennyi szépség és harmónia rejlik Liszt egy-egy virtuózszámában, arra kitűnő példa és érv Kerékgyártó Arpádné választása, a Gondoüera. A hallgató a muzsika zsongása közben látja a suhanó gondolákat, a lagúnák csillámló vizét és a hangok hatására minden költészet magától értetődővé válik. Aminthogy Goldmark Air című száma is tiszta líra volt Radnóti Tibor hegedűjén, mert nyilvánvaló, hogy ez a hangulat közéi áll az előadóművészhez. Kreisler Kínai dobosát, ezt a bravúrszámot csillogó technikával oldotta meg Radnóti Tibor, mégis a Goldmark-mu- zsikát tartjuk nála és tőle értékesebbnek, annak ellenére, hogy ennél a műnél néhány ponton érzelmi bizonytalanságot fedeztünk fel az előadásban.

A hangverseny egyes számainak zongorakíséretét Halmai Katalin és Vincze Teréz látták el. Egyéniségük és lelkiismeretes felkészülésük ezúttal is elismerést érdemelt. Halmai Katalin a líraibb, az elgondolkozóbb, Vincze Teréz a rapszodiku- sabb, s így hoznak újabb és újabb színeket egy-egy zenei műsor számára. (farkas)

Zenetanárok hangversenye Gyöngyösön

hosszú-hosszú napokat végiggyalogolt. Most az emlékük is fárasztja. Az ürességet az is kitöltené: ha visz- szaszólongatná a saját ifjúságát. Talán azért nem zaklatja ez sem, mert hiszen ott a szoba, ahol mindig- ifjú.

Fiatal pár tárgyalt egy kirakat előtt. A nő is, a férfi is kinyitotta erszényét. Számolták a pénzüket. Talán közös ottnont készítenek. Jules Nantes megkérdezte magától: szereti-e

őket? S azt felelte: nem. Nézte a keresztül-kasul rohanó fiatalokat. Csak őket fürkészte. De egyiküket sem szerette. Mind amerikai. Az étet is amerikai. Száraz és hajszás és szerezni akaró. Itt, a szülővárosában sem párizsi.

Noha tegnap este a Café de la Paix-ben .. az hasonlított Párizshoz. Tevehátnr érkezett egy fiúkaraván a kávéház elé. Festett rongyokban es indián tejdísszel, állatbőrökben és ezüst papírpalásban, kékre, vörösremá- zoll félmeztelen testtel, csáA gyöngyösi zeneiskola tanárainak hangversenyén két alapvető vonást lehetett félreérthetetlenül tudomásul venni, nyomon követni. Az egyik: szándék arra, hogy a zene pedagógusai bizonyítsák, nincsenek híján a technikai készségnek. Bravúros megoldásokat képesek nagy biztonsággal végigcsinálni. Feltételezhetően ebben a tanári felkészültség kinyilvánítása vezette valamennyiü- ket, ha nem is fogalmazták meg ezt az okot ilyen pontosan.

A másik vonás, jellemző jegy: a tegnapi klasszikusok szeretete, becsülése, hangsúlyozása. Mozart és Chopin mellett Debussy és Saint- Saens adták a hangverseny alapanyagát. Beethoven látszólag nem tartozik ehhez a sorhoz, de alapvetően mégis.

kóval vagy szarvval vagy < álarcban. Betörtek, kurjon-) gattak, beledttak a vendé-* gek poharába és nem akartak semmi rosszat. A kékre, j vörösre mázoltak átkarol-; gatták a nőket és a fehér; zakós pincéreket. Ruhán, kabáton kimoshatatlan nyo-) mot hagytak. Végigszágul-; dottak a termeken, táncoltak a földig-tükrök előtt, a> pincéreket a falhoz szorították, tomboltak, énekeltek és 5 ismét beleittak a vendégek) poharába. ö megkérdezte) magától; haragszik-e rá-) juk? S azt felelte: nem.)

Nem méltatlankodott, de) nem is mosolygott apás szeretette!. '

Sem ezen, sem azon. Sem a szárazon, sem a szilajon. Sem a maga lányán, sem a másokén Az utolsó ijedtség: kimerültek az érzések?! Annyi volt. hogy elfogyha- tatlannak látszott. Minden volt. Ez az Minden; volt már, ha hosszúra nyúlik az élet.

Ha a megrendülés nem csókol önként, futni kell utána. Így nem az igazi. De akinek nyersanyaga, mint neki, az kaparintsa meg Van egy szoba, ott megszerezhető ma is. Csak elkoptatni nem szabad. (Folytatjuk.) I

Weiner a klarinétra írt darabja miatt került az előbbi nevekkel egy társaságba.

A müvek kiválasztása tehát bizonyítja, hogy a tanárok, mint előadómüveszek is milyen hangulatú, témájú, eszmeiségű zeneműveket részesítenek előnyben.

Nem elmarasztaló szándékkal, csupán a jellemző vonás megmutatása miatt fogalmaztunk így. Hiszen ízlésről mi sem vitatkozunk.

Néhány személyre szóló megjegyzést még hadd írjunk ide, anélkül, hogy a teljességre törekednénk. Kezdődött az előadás Kovács Béliné és Kovács Lajosáé két- zongorás számával. Ók a technikai felkészültség bizonyítására adtak példát. Bolyky József fuvolajátéka már az érzelmek kifejezését szolgálta. Hasonló felfogás jellemezte ikertestvérét, a vadászkürtöt megszólaltató Bolyky Rezspt.

Az előadói egyéniség markáns megnyilatkozását dr. Fehérné Tamás Judittól kaptuk először, majd Farkas Zoltán zongorajátéka és Mocsári/ Lászlóné interpretálása bővítette a sort. Értő, a szerzőt tisztelő játék dr. Jokkelné Baghy Emília előadására volt a jellemző. Holló Katalin klarinétja nagyon pontosan, nagyon fegyelmezetten szólt.

A kamaraegyüttes (Schubert Henrik — hegedű, dr. Sóti Lászlóné — mélyhegedű, Bakos Erzsébet — gordonka és Vettermann Péter — zongora) Beethovent játszott nagyon elmélyültem árnyaltan, átvéve a mű eszmeiségét és azt szolgálva az előadói szabadság birtokában. Szépen zenéltek, élményt nyújtottak.

összegezésül: a zeneiskola fennállása tizenötödik évfordulója alkalmával rendezett hangversenye, amelynek minden előadója az intézet tanára volt, azt a gondolatot és egyben nem is alaptalan kívánságot fogalmaztatta meg velünk hogy milyen jó volna gyakrabban zenélni ilyen bensőséges légkörben, önmagáért, a zene szép élménye(G. Molnár FJ