Népújság, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-08 / 105. szám

Katonák a pódiumon Tehetséges színjátszói!, színvonalas produhcíóh Két napon át az ország tizenöt legjobb katonaszín- jálszó csoportja Egerben merte össze képességeit. A megyeszékhely már harma­dik alkalommal adott ott­hont ennek a kétévenként ismétlődő seregszemlének. A vetélkedő egyik érdekessége az volt, hogy nemcsak a szereplő csoportok produk­cióját értékelték a zsűri tag­jai — köztük a Népművelé­si intézet munkatársai —, hanem korábbi munkájuk mérlegelése után minősítet­ték is az együtteseket, még­hozzá az új normák szerint, s országosan elsőként. Így a katonaszínjátszók országos fesztiválja kettős vizsga volt, nem kevés aka­dállyal tűzdelve. Ennek el­lenére a fiatalok helytálltak, s többet adtak, többet nyúj­tottak a vártnál is. Ezt igazolták már a be­mutatók is: az érdeklődő szinte megfiatalodott a né­zőtéren. felfrissítette az a játékos kedv, az az igényes­ség. amely a „gyengébbre” sikerült produkciókat is jel­lemezte. Eltűnt a sablon, a lélektelen, az álünnepélyes recitálás, felváltotta az őszinte, az átélt, a gondol­kodó, a. töprengésre készte­tő előadásmód. A fiatalok saját képükre formálták a színpadot: pózmentesen val­lottak önmagukról, a világ­ról: egyszóval a mának szó­ló játékkal lepték meg a nézőt. A legjobb, az aranydiplo­mát szerzett együtteseket hívták meg a gálaműsorra: ők vehették birtokba vasár­nap délelőttre az egri Gár­donyi Géza Színház színpa­dát, hogy a nagyközönség előtt is bizonyítsák: mit tudnak, mire képesek. Azok az egriek, akik ráértek — ez egyszer szerencsére so­kan voltak — nem bánták meg, hogy elfogadták a tisz­teletjegyet, mert úgy érez­ték magukat, mini a bemu­tatók kis számú közönsége: a reméltnél is színvonala­sabb produkciókat láthattak, a vártnál is tehetségesebb színjátszóknak tapsolhattak. A műsor első részében három együttes mutatkozott be, mindegyik emlékműsor­Vaan Totovenc*: Készlet a zalaegerszegiek pódiumjátékából. ral. A Zalka Máté Katonai Műszáki Főiskola irodalmi színpada összeállítást adott elő Majakovszkij műveiből. Igaz, egy-két verset job­ban is tolmácsolhattak vol­na, olykor lehetett volna még célratörőbben, hatáso­sabban előadni, ám ezekért az apróbb hibákért bőven kárpótolta a nézőket a biz­tos színpadérzék, a majd- hogy tökéletes mozgástech­nika. Petőfi emléke előtt tiszte­legtek a budapesti Vasvári Pál együttes tagjai. Nagyobb sikert arattak — hasonló témájú feldolgozással a za­laegerszegi Reflex Irodalmi Színpad színjátszói. Ezek a fiatalok már majd a hiva­tásosak szintjét nyújtották: otthon érezték magukat a színpadon, jól énekeltek, ki­tűnően táncoltak. Kell-e még több a sikerhez? A katonaszínjátszók — a gálaműsor második felében — azt is bizonyították, hogy v sokoldalúságért nem kell a szomszédba menniük: ha kell, szatirikus vagy vásári játékot adnak elő egyéni humorral, a tolmácsolás számtalan ötletével fűszerez­ve minden szerepet. A jászberényiek riportjá­téka, Az arany garas, nagy­szerű keretjátékba illesztve, a ma visszásságait fricskáz- ta. Pintér Rozália rendező érdeme a pergő ritmusú, len­dületes előadás. Arany János művéből, a Pázmány lovagból dramati­zált játékot adott elő a kis­kőrösi Periszkóp Irodalmi Színpad A fiatalok kihasz­nálták a lehetőségeket, utá­nozhatatlan eredetiességgel komédiáztak. Vásári játékkal jelentkez­tek a hódmezővásárhelyiek. Műsoruk alig hét-nyolc per­ces volt, mégis többet mon­dott, mint egynéhány jó hosszúra méretezett humo­ros jelenet. ! A katonafiatalok a bemu­tatók színvonalánál is töb­bet nyújtottak a gáladél- előtlön. Érthető, hiszen ér­tő, hálás közönség, 'télt ház tapsolt nekik. (pécsi) New York-i kaland Mr. Collins bement. a New York-i Waldorf-Astoria hotelbe, és szobát vett ki egy hétre. A hallban egy fekete .selyemsálat viselő fiatal hölgy lépett hozzá. Üzletemberi tevékenységé­nek negyven és családi éle­tének huszonöt esztendeje alatt Collins csak két házal ismert alaposabban: cégének tizenkét emeletes hatalmas épületét, ahol több mint ezer ember állt alkalmazásban, és a tulajdon villáját, amelyben hitvese és gyermekei éltek. Mr. Collins már túl volt a hatvanon. Fiatal korában négydolláros heti fizetésért forgalmista volt a vasútnál, ügyessége és szívóssága ré­vén később azonban úgy fel­tört, hogy egy nagy cég tu­lajdonosa lett. Erre negy­ven év ment rá az életéből, amelyben nem volt hely sem a világok, sem a nők szá­mára. — Mivel szolgálhatok? — kérdezte Mr, Collins a szép fiatalasszonytól, miután az karon fogta öt, és hirtelen olyan izgalmat érzett, amely­nek már a létezését is régen elfelejtette. — Semmivel — turbékolta a nő. — Egyszerűen csak szeretnék megismerkedni ön­nel, A boldogult férjem is üzletember volt. Egyperces ingazdozás utón Mr. Collins végigmérte a karcsú ismeretlent és elmo­solyodott. VáJ /|gR*«»w *Ut 1913. május 8., kctld Pár perc múlva zárt ko­csija már a Hudson partján robogott. A nő egész testével hozzásimulva az idős üzlet­ember karjaiban feküdt. Amikor visszatértek a Wal- dorf-Astórlába, Collins ezt írta a vendégkönyvbe: „Mr. és Mrs. Collins.” Felmentek a szobájukba. Két óra múltán Mr. Col­lins újból leballagott a hall­ba, hogy szokás szerint táv­iratot adjon fel a feleségé­nek: „Jól vagyok, egy hét múlva érkezem. Csókollak: Waldo.” Sajót maga vitte az űrla­pot a postaablakhoz, hogy a szálloda alkalmazottai ne lás­sák, kinek címezte a távira­tot. Mrs. Chapman — így hív­ták Mrs. Collins újdonsült ismerősét — kisvártatva szin­tén lement a hallba, és futó tekintetet vetve a portásra, kilépett az utcára, kocsiba szállt, s egy szempillantás alatt eltűnt a nagyváros ör­vénylő forgatagában. Mr. CoJJins a dolgai utón sietett, Különböző , New York-i cégektől több 'mint kétmillió dollár értékű árut kellett vásárolnia Jó előre összeállított terv szerint e na­pon négy céget szándékozott felkeresni. Legelőször a Wal- lort-cég irodájába indult, ahol egy nagyobb tétel áru szállításáról kívánt1 tárgyal­ni. Ám. Mrs. Chapman egy pillanatra sem ment ki a fe­jéből, a fülében csengett a hangja. Szeretett volna minél előbb együtt lenni vele, hja, de az üzlet,.. • Mrs. Chapman kocsija eközben egy pompás villa elölt fékezett 4 Hudson partján. Két néger tárta szé­lesre a villa vasrácsos ka­puját, s Mrs. Chapman egyenesen Mr. Hopkins háló­szobájába sietett. Az agg Hopkins már ré­gebben visszavonult az üzle- \ ti ügyektől, s évszámra nem hagyta el fényűző villáját. Feleségét és gyermekeit a németországi Wiesbadenbe küldte üdülni, maga pedig egyedül maradt a villában, és eredménytelenül küszkö­Az anyákat köszöntötték Május első vasárnapja immár hagyományosain az édesanyák köszöntésének napja. Gyermekek, unokák, dédunokák juttatták ezen a napon ' külsőségekben is ki­fejezésre forró, hálás szere- tetüket. Az óvodákban, iskolákban már hetek óta készítették az apróságok kis ajándékaikat. A nagyobbak műsoros dél­utánokra készültek. Osto­roson például az úttörők a művelődési házban tartották meg az anyák napját. Üze­meinkben a K IS Z -szer veze­tek tagjai köszöntötték az anyák napját megelőző utolsó munkanapon a gyer­mekes dolgozó nőket. A vitatható igényes és a vitathatatlanul igénytelen PIRANDELLO neve im­máron elválaszthatatlan a modern színpad megteremté­sétől, a mai színjátszás fo­galmától. A Nóbel-díjas író, aki mint novellista kezdte, aztán regényekkel folytatta, Először hallatnak Két osztály: a IV. e. és a TV. d. tanulói a hatvani Bajza József Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola első „fecskéi", akik a sikeres érettségi és szakvizsgák után mint ápolónők és gyermekgondozók helyezkedhetnek el. Négy év­vel ezelőtt még aligha ismerték az emberi test titkait, az egyes szervek funkcióit, a szövettani metszetek sokfélesé­gét, vagy éppen a betegápolás sokrétű, nehéz feladatát. Felvételünk már e kötelező tudás birtokában örökítette meg az egészségügy leendő dolgozóit. — Embert, vagy állati eredetű-e a kötőszövet-metszet? — teszi fel a kérdést Szabó Lajosné tanárnő, a mikroszkóp előtt ülő Fülek Mariannának. A kielégítő, jó feleletre elé­gedett mosoly a válasz. (Foto: Tóth Gizella) sikerült gyógyírt találniuk álmatlansága ellen. Az utób­bi időben kitűnően alszik. Amikor Mrs. Chapman visszatért a szállodába, Mr. Collins már izgatottan várta. Megölelte a fiatalasszonyt, és éjfélig nem hunyták le a szemüket. Mrs. Chapman, aki meg­hozta Mr. Hopkins álmát, Mr. Collinst megfosztotta ál­mától. Az egy hét leteltével Mr. Collins közölte vele, hogy mindent elintézett, ha­za kell utaznia. A nő nem válaszolt, de Mr. Collins két könnycseppet vett észre nagy fekete szemében. Megígérte, dött gyötrő álmatlanságával. Mrs. Chapman naponta meg­látogatta. Bedörzsölte szesz­szel az aszott, erőtlen testet, máskor megmasszírozta a fe­jét, mire az aggastyán el- szenderedett — ennyi töké­letesen elegendő volt neki. A két óra leteltével Mrs. Chapman csöndesen felállt, elvette az asztalról az előre odakészített százdolláros csekket, aztán zajtalanul, hogy meg ne zavarja Mr. Hopkins álmát, eltávozott Látogatásai után Mr. Hop­kins pedig rendszerint meg­táviratozta a hitvesének, hogy az orvosoknak végre hogy rövid időn belül meg­próbál elszabadulni otthon­ról. és üzleti ügyeinek inté­zése ürügyén néhány napot eltölt még vele. Elkérte a nő címét. — Semmi szükség rá — válaszolta Mrs. Chapman —, ha ön New Yorkba érkezik, azt én biztosan tudni fogom. Collins nem erőszakosko­dott. A fiatalasszonynak iga­za volt: a New York-i újsá­gok általában érkezése előtt két nappal hírül adták jöve­telét és közölték az arcké­pét. Mr s. Chapman búcsúzott és távozott a hotelőó». Mr. Collins bepakolta < kis útitáskájába a fehérne- ‘ műjét, a nyakkendőit, zok- < niját, zsebkendőit, értékpa­pírjait és megnyomta a csen- í gőt. A néger szolga levitte a \ csomagot. Néhány perc múlva Col-Í lins is utána ment, és a! számlát kérte. A portás mo- 1 solyogva nyújtotta át. Mr. < Collins megdöbbent: huszon­ötezer dollár? Egy hétre'.? — Kérem, részletezze pon- : tosan a heti kiadásaimat! A portás egy garmada; csekket nyomott a markába.! Mindegyiken ez az aláírás í állt: „Mrs. Collins”. Mr. Collinsnak már a < nyelve hegyén volt, hogy ezí a nő egyáltalán nem a fele­sége, de eszébe jutott, hogy j a tulajdon kezé\ el írta be a < vendégkönyvbe: „Mr. és Mrs. Collins.” Az ajkába harapott, majd; kiállította a csekket a hu-< 6zonötezer dollárról. Aztán < mérgesen elhagyta a szállo­dát. Alig lépett ki az ajtón, a! portás nyomban feltárcsázta! Dorothy Chapmant: — Helló, bébi! Elment a^ vén trotty. Itt a csekk a zse- < bemben! És elnyújtott, ugatásszerű; nevetésben tört ki. Fordította: Zahemszky László •örmény író. (18IH—1938). Nyu­gat-Örmény országban születetik fülüblrtoUiHi családban. Tanul-, Hiányait Konstantinápolyban < kezdi, majd rövid giirligorszá- < gi, itáliai és franciaországi tar-^ tózkodás után az IISA-ba ke­rül. Sokat ír ezekben az 5 években, egymás után jelen-< nek meg regényei, elbeszélései.) A szovjethatalom ürményor- < szági győzelmének Ilire Párizs­ban éri, tfias-hen repatriál és i aktívan bekapcsolódik az új í kultúra építésébe. Hazájában) a szovjet-örmény Irodalom < egyik megteremtőiéként tart­ják számon. Ez az írása Ame- i rika című clbeszéléscíklusának' «gyt» da de tulajdonképpeni sikerét a képernyőn is láthatott Hat szerep keres egy szerzőt cí­mű drámájával teremteti e meg. nem ismeretlen a ma­gyar közönség elölt sem. A mozikban és ha jól emlék­szem a televízióban is ját- szolták már — az utóbbit színházi előadás keretében, Latinovits Zoltán főszereplé­sével — a IV. Henrik című tragikomédiáját és ha nem is gyakori, de nem is idegen vendég a magyar színpado­kon a Hat szerep keres egy szeriőt című drámája. A második világháború vé­gén született e színműve is, de többi színpadi, irodalmi alkotása is a polgári világ le­leplezését kívánta szolgálni, nemes szándékkal és jó igénnyel, de mint a televízió­ban látott és hajlott — dra­maturgiájában ugyan ma is ható „íormabontásával” — drámájában is, csak irracio­nalizmusában következetesen. Pirandello sajátos, a polgá­ri világtól kétségkívül el-, de voltaképpen csak a kilátásta­lan semmi felé fordulásában olyan filozófiai világot te­remtett meg, amely sem ak­kor, még kevésbé ma nem le­het fémjele a valódi prog­resszivitásnak. Az „én” magánossága, a „belül való élés" megismer­hetetlensége a másik számá­ra, egyrészt való képe a pol­gári társadalomnak, másrészt lázongó hősei is erről valla­nak, ebben az irányban ke­resik és így természetes, hogy soha meg sem találják a ma­guk világát. A mítoszok, az irracionalizmus világa, amely oly sajátosan jellemző Piran- dellóra, így színpadjára is7 lehet érdekes, sőt látványos is, nyújthat kitűnő szerepre, sőt szerepekre lehetőséget — mint ahogyan nyújt is, de az alkotás minden igényessége mellett vitatható világról ta­núskodik egy modern, meg­újított színpadon. Mégis helyesen tette a magyar televízió, amikor Luigi Pirandello drámájának olasz televíziós filmváltoza­tát bemutatta. Pirandello vi­tatható világával együtt, az­zal és annak ellenére is szer­vesen beletartozik a modern színházkultúrába, műveit be­mutatni „egy darab” színház­történelem is, Giorgio de Lullo rendezése fegyelmezett és egyértelműen pirandellói volt, fényeffektusai, a színé­szek mozgatása az irracioná­list, maga a színészi játék kétségkívül a verizmust, vagy inkább a késői romantika stí­lusát szolgálták. Kitűnő volt Csákányi Lász­ló szirtkronhangja, sajnos, ugyanaz nehezen mondható el Psota Irén szinkronhang­járól, — különösen neveté­seiről. ÉS AMI VITATHATAT­LANUL igénytelen volt — ez a vasárnap esti amerikai filmvígjáték volt. Hogy „A férfi kedvenc sportja” ho­gyan és miért került egy napra és egy lapra egyáltalán a Pirandello-dráma értékelé­sével, annak egyszerű - az oka... Ebben az amerikai filmvígjátékban lényegében viszont semmi vitatható nincs, illetőleg semmi sem éri meg, hogy eszmei vitát provokáljunk a filmmel kap­csolatban. Ez a semmitmon­dó és értéktelen kis Cércmű- vecske, mert igénytelen,' mert saját műfajának néha bizony alacsonyra állított művészi mércéjét sem óhajtotta meg­célozni — ez az, ami vitatha­tatlanul az igénytelen benne. Lám, ezzel az merikai filmmel különben semmi esz­mei baj nincs: ezt nem kell magyarázni, ezzel nem kell vitatkozni. Ez a film a tunya szellemtelenség bivalypocso- lyója. Könnyen beleragadhat a közízlés! Gyurkó Géza

Next

/
Thumbnails
Contents