Népújság, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-06 / 104. szám
Önállósággal, felelősséggel A héten az április 15-i tanácstagi választásokat követően a községi, városi tanácsok megalakulása után tisztükbe lépnek az új megyei tanácsok, így a Heves megyei is. Ahogyan a tanácstagválasztás belpolitikai életünk kiemelkedő eseménye volt, úgy a legfelsőbb színtű ön- kormányzati és fontos állam- igazgatási szervek életre hívása is hazai életünk jeles állomása. Nemcsak azért az, mert hiszen az új tanácstörvény értelmében a helyi tanácsokba megválasztott tanácstagok közül került ki a megyei tanácstagok legtöbbje, s így a megyei tanácsok megalakulása választási munkánk utolsó fejezeteként is könyvelhető el, hanem azért is, mert e tisztes szervek munkába állása összefügg a megyék, a főváros jövőjével. Ezt méltán felismerték a községi, városi, területi tanácstagok, akik helyben, az első tanácsülésen nagy fontosságot tulajdonítottak a felsőbb szervbe küldendők kiválasztásának. Személyükről mindenütt felelősséggel döntöttek, közéjük állították a helyi tanácsok vezetőit, a legkiválóbb, a közösségi munkában leginkább kipróbált tanácstagokat; akiknek még segítségére hívtak kitűnő, nem tanácstag szakembereket, a megye életében jelentékeny szerepet vállaló párt- és társadalmi szervek vezető embereit is. Mert tudják, manapság az önálló megyei, fővárosi tanács elsőrendűen felelős az országrésznyi területek arányos fejlődéséért, az életkörülmények tervszerű javításáért, az állam- igazgatási munka korszerűsítéséért, a szocialista demokrácia kiteljesítéséért folytatott tevékenységben. E tanácsok és a lakosság egy nyelven beszélnek, amikor célul tűzik a megyei, városi lakosság lakáshelyzetének javítását, a kereskedelmi és kommunális ellátás magasabb szintre emelését, á szolgáltatások fejlesztését, a tanácsi ipartól kezdve az egészségügyig, a lakosság igényeihez való igazodást, az állampolgárok ügyeinek jobb intézését, a törvények érvényesítését. A megyei tanácsok hatáskörük egy részét leadták a helyi népképviseleti szerveknek, mert bizonyos, hogy az állampolgárok ügyeiről, a település fejlődéséről dönteni helyben, az emberek közelségében, velük közvetlen, cselekvő kapcsolatot tartva hasznosabb is, köny- nyebb is. Fontos elvek érvényesítését várják a megyei tanácsoktól is. Igénylik tőlük a helyi elképzelések, fejlesztések műszaki, gazdasági kontrollját, a lehetőségek szerinti támogatását, a jövőbelátás magas fokú bölcsességét. Hogy hassanak oda, tervszerűen szélesedjenek a munkalehetőségek, növekedjék a nők, a fiatalok foglalkoztatottsága, több energiát, anyagi eszközt áldozzanak például a szövetkezetek a talaj termőképességének fokozására, olyan beruházások kerüljenek tető alá, amelyek a dolgozók életét teszik könnyebbé, kulturáltabbá, sehol se legyenek szűkkeblűek a jövő nemzedékének nevelőihez, méltó elismerés és megbecsülés illesse mindenütt azokat, akik a közösségért erejükön felül, másoknál többet áldoznak. Ez csak néhány példa arra, milyen általános elvek betartásához szükséges a megyei tanácsoknak irányt mutatni, persze legfőképpen a segítség, az ellentmondások feloldására ható munka eszközével, hol az intézkedés, hol pedig a meggyőzés erejével. A megyei tanácsok az állami költségvetés jelentékeny hányadával gazdálkodnak, ezt osztják el a megyei tanácstagok demokratikus döntésével, s így is szabályozhatják a megye fejlődését. De még döntőbb a hivatásuk abban, hogy az anyagi ráfordításokban minden településen érvényesüljön a célszerűség, a gazdaságosság, a megyei döntések legyenek a párt politikáját kifejezőek, azokat magas szakszerűség hassa át. A megyei tanácsok megnövekedett elvi, irányító szerepe nem csupán a döntésekben, állásfoglalásokban nyilvánulhat meg. Bizony jó, ha a tanácsok arról is gondoskodnak, hogy az apparátus tagjai minél több felelősség- érzettel, szakismerettel, politikai készséggel lássák el a tennivalókat. A megyei tanácsok tagjait közvetlenül a helyi tanácsok választották meg. A megye lakossága küldte őket magas hivatalukba. Érvényes hát a jelölőgyűlések tízezrein megfogalmazott útra való: képviseljék tehetséggel, elvszerüen lakóhelyük érdekeit, az emberek tudatában már kinyílt közösségi szellemet, legyenek hasznára a népnek, az országnak. Komornik Ferenc Magyar szerszámgépek Nyugaton A hazai szerszámgépgyártás magas műszaki színvonalát és a Technoimpex eredményes piaci munkáját mutatja, hogy az elmúlt években keresetté váltak a magyar szerszámgépek a nyugati országokban. A vállalat már korábban is kötött sikeres megállapodásokat svájci, angol és olasz cégekkel, az NSZK piacon pedig a közelmúltban írták alá az eddigi legnagyobb üzleti szerződésüket két szerszám- gépgyárral. Ezek szerint egy nyugat-berlini vállalatnak három év alatt 150 marógépet szállít a Technoimpex, mintegy ötmillió márka értekben. A kölni Kolb Cég pedig ra- diálfúrógépeket rendelt, 1976-ig összesen 120 darabot, öt és fél millió márkáért. A tervek egy része nyugatnémet íicenc. További tárgyalások folynak már numerikus vezérlésű oszlopos fúrógépek és más berendezések közös gyártásáról is. A Technoimpex tavaly óta folyamatosan szállít Görögországba kiseszt.ergákat, fúró- és marógépeket az ipari tanintézeteknek. 1973-ban a Technoimpex Olaszországba egymillió dollárért, Angliába és Törökországba pedig 600 ezer dollárért szállít magyar berendezéseket. Tavaly óta a magyar ipar folyamatosan szállít Brazíliának kisüzemi, szakiskolai és egyetemi felszereléseket. Peruba 5,3 millió dollár értékben küldenek gépeket az idén és tárgyalásokat kezdenek Iránnal és Algériával is a magyar szerszámgépipari berendezések exportjáról. (MTI) Család a cukorgyárból Olyan idősek, mint a mozgalom. S átestek minden gyermekbetegségen, ami csak az élettel, a fejlődéssel jár. De most már elmondhatják magukról: összerázkódtunk, együtt van a társaság, képesek vagyunk azokra a feladatokra, követelményekre, amelyek egy jó szocialista brigád rangját megadják! Ilyen tekintetben többször bizonyított is már a hatvani „Ságvári”. Birtokában van a bronz-, ezüst-, aranyjelvény. Másfél éve pedig hatodik helyet szerzett a szocialista brigádok országos versenyének döntőjében. Múlt évben szintén aranyra számítottak, de hiba csúszott a tervezésbe. A brigád egyik fiatal esztergályosa fusizott, valami szivattyús kúthoz tartozó alkatrészt akart - kivinni a gyárból, a rendész leleplezte, s ez a stikli bizony súly- lyal esett latba a minősítésnél. — Megmostuk a fejét, azóta semmi probléma a háznál — mondja Farkas Béla brigádvezető, akinél az is- merkédést kezdem. ★ _ A tavaly felavatott központi müszerészműhely, a tizenöt tagot számláló „Ságvári Endre1’ szocialista * brigád második otthona, szem- revaló emeletes épület. Belül is minden patikatisztaságú. De hát itt elkél a rend, hiszen nem akármilyen feladatot oldanak meg a brí- gádtagok. Hazánk tíz cukorgyára részére ezekben a helyiségekben készülnek a legkülönbözőbb automatika-elemek, s az idén például arra vállalkoztak terven felül, hogy az ELGEP-től vett cu- korkiszerelőt átalakítják. — Persze sok egyéb közrejátszik abban, hogy jól jegyeznek bennünket a gyár brigádjai között — kapcsolódik a beszélgetésbe Tóth Géza csoportvezető. — Én nagyon fontos eredménynek tartom, hogy szinte családdá forrt össze a társaság az együttmunkálkodás évei alatt. S ez nem szólam! Mit mondjak magának? Volt olyan esztendő, amikor versenyben tanultuhk, egymást segítettük az élelmiszeripari technikum elvégzésében. Aztán rászoktunk az olvasásra, s ha szórakozóhelyen, egyebütt összeakadunk, nemcsak a meccs a beszédtéma, hanem Berkesi, Szilvási legújabb könyve. Sokat járunk kirándulni. És mindig az asszonyokkal. Amikor Fehér István, Tőzsér Miklós, Lukács Ferenc, Korda Júlia, Farkas Béla, Sáfrán László társaságában a szocialista brigádok országos versenyén szépen helytálltunk, s jutalomkirándulással ajándékoz^ tak meg bennünket, vittük Leningrádba, Moszkvába is őket! ★ Tavaly augusztus óta csonka a „Ságvári”. Nyugdíjazták az alig negyven éves Nyilas Istvánt, egyik esztergályosukat. — Este még motoroztam, reggelre pedig majdnem teljesen elvesztettem » a látáso„A szervezéssel szemben támasztott követelményeket a világszerte megmutatkozó gyors tttcmű műszaki haladással való lépéstartás határozza meg. A technika gyors fejlődése, az új technológiák alkalmazása és az új termékek megjelenése mellett új szervezési megoldásokat követel... A IV. ötéves terv kijelölte azokat a területeket, ahol a technika megújítása a következő években napirendre kerül. Ezeken a területeken az új technikának megfelelő szervezési követelmények érvényesítését kell biztosítani..." (MSZMP Központi Bizottságának 1971. december 1-i határozatából ...) Poroszlón fokozottan igyekeznek érvényt szerezni ennek a határozatnak. A November 7. Termelőszövetkezetben is aktuális kérdéssé vált az üzem- és munkaszervezés javítása, korszerűsítése. Az új közgazdasági környezetben, a jövedelmezőbb gazdálkodás megvalósítására kidolgozták a szövetkezet új üzem- és munkaszervezési tervét. Hatra csökkent a növények száma Ez a több mint harminc gépelt oldalas, rajzolt mellékletekkel ellátott tanulmány, a szövetkezet középtávú fejlesztési terve alapján készült, amelyet korábban a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium Tisza vidéki Fejlesztési Irodája megbízásából a kompolti Növénytermesztési és Talajvédelmi Kutató Intézet munkatársai készítettek. Ez a terv tO irányt szab a közös gaz0 \ Útban a világszínvonal felé Az iparszerű termelés tért hódított Poroszlón daságnak. Poroszlón a termelés szerkezete és szervezése ugyanis az utóbbi két évben jelentős átalakuláson ment keresztül. Egyre inkább eredményesen kibontakozik a szakosodás a növény- termesztésben. Még nem is olyan régen 10—H féle növényt termeltek a szántóföldön. Ez tavaly már hatra csökkent, amelyek termesztése mind önálló gépsorokkal valósul meg. A szakosodás eredményeként a gabonán kívül az/ idén közel hatszáz hektáron termesztik a kukoricát. Ehhez állami támogatással gépsorokat vásárolnak, így a vetésből egészen a szárításig egy technológiai lánc valósul meg. A kukoricaszárító telep mellé kétszáz vagonos tárolóteret is építenek, amelyet már az idei gabonaaratáskor is szeretnének hasznosítani. Jövőre viszont már tagjai lesznek a Mátraalji Iparszerű Kukoricatermesztő Társulásnak. Ez KGST-gépsorokkal és különleges genetikai tulajdonságokkal rendelkező kukoricafajtákkal valósítja meg a zárt technológiás termesztést. A közös gazdaság ugyancsak élen jár Heves megyében a zárt rendszerű cukorrépatermesztésben. A Mátra- vidéki Cukorgyárak irányításával 11 közös gazdaság társult az iparszerű cukorrépatermesztés megvalósítására, amelynek vezető gazdasága a poroszlói November 7. Termelőszövetkezet. Hogy menynyire eredményesen végzik ezt a poroszlóiak, leginkább bizonyítja az a nemrég tartott, kéthetes továbbképző tanfolyam, amelyet a társulásban résztvevő gazdaságoknak rendeztek. Ezentúl pedig a poroszlóiak állandó szaktanácsot is adnak és részt vállalnak a cukorrépatermesztéshez szükséges gépsorok, illetve növényvédő szerek beszerzésében is. 5500 sertés az automatizált telepről A poroszlói gazdaságban kiemelt helyet foglal el az állattenyésztés is. Fejlesztésére több mint ötszáz hektáron gépesítették a lucernatermesztést. A IV. ötéves terv végére ugyanis már saját takarmánybázissal kívánják ellátni a jelentős számú állatállományt. A pillangósokból forróievegős szárítóval lucernalisztet és Iucernaszenázst készítenek. A sertésállomány 1969-ig elavult, szerfás istállókban volt elhelyezve. Ennek teljes korszerűsítését segítette elő az új szakosított sertéstelep, amely negyvenmilliós költséggel készült. Az automatizált telepen a legkorszerűbb padlóetetéssel valósítják meg a takarmányozást. Gépek segítik az állatok ellátását és gondozását. A telep egy része már üzem is, s ezzel megteremtették az iparszerű sertéshústermelés feltételeit. Tavaly az új telepről 3600 sertést értékesítettek a Heves megyei Állatforgalmi és • Húsipari Vállalatnak, amelyet az idén már 5500-ra növelnek. A sertésállomány folyamatos abraktakarmány- ellátására jövőre takarmánykeverő üzemet is építenek. 1975-ig pedig a sertéstelepen, a környező termelőszövetkezetekkel társulva, vágóhidat és húsfeldolgozót is létesítenek. Növekvő tejtermelés és hízómarhanevelés A szarvasmarhaprogram megvalósítására a szövetkezet jelentős termelésfejlesztést irányoz elő. Már az Idén a tiszai árterület kisajátításáért kapott kétútközi kerületben korszerűsítik a Szarvasmarha-férőhelyeket, a létszámot pedig kétezerre növelik. A tehenészetben kiválogatják a legjobban tejelő egyedeket és 2500 literre emelik a tejtermelést. A szarvasmarha-hizlalást is tökéletesítik. Szabadtartásos módszerrel nevelik a hízómarhákat, amellyel alig több mint egy év alatt, ötszáz kilós súlyt érnek el. A hízómarhákat pedig csaknem mind olasz exportra szállítják. A juhászatban a kedvező kormányrendelet alapján a gyapjútermelésre és pecse- nyebárány-hízlalásra térnek át. A poroszlói November 7- ben tehát a IV. ötéves terv végéig a legnagyobb gondot a szakosításra fordítják. Ez a következő években egy nagyobb fejlődési folyamat el- ihdítója lehet. Ennek megvalósítását szolgálja a negyven- milliós géppark további növelése és tökéletesítése. A gépeket a felépítésre kerülő műhelyben korszerű körülmények között javítják, karbantartják majd. Az iparszerű termeléssel új eszközöket, módszereket vezetnek be. és valósítanak meg, illetve új fajtákat vonnak be a termelésbe. Mindez a minőség egyidejű javítása mellett megtöbbszörözi az eddigi hoza mókát Poroszlón is ... Menlusz Károly mat. Az orvosok azt mondják, bevérzett. Nem tudok belenyugodni. a kényszerű helyzetbe. Várok és reménykedem. Hogy egyszer jobbra fordul. S visszakerülhetek a műhelybe, a mi közösségünkbe, amelyet annyira megkedveltem. Komolyan, nagyon rendesek a szaktársak. Sokszor meglátogattak már Bem utcai lakásomon. És amint látja, időnként én is megkeresem őket. Körülnézek itt, váltunk pár szót, közben pedig intézem a szakszervezeti bélyegeket. Mert ezt a tisztemet megtarthattam. Alacsony, fekete, keménykötésű férfi Nyilas István. Nem érzelgős típus. De amikor ezekről beszél, kicsit ellágyul a hangja. Hiába, nagy dolog az, amikor Lengvári Kálmán, Kerek Ferenc, Dohai Antal, meg a többiek segítőkéizségét bajában magáénak tudhatja. Támogatták ezek az emberek Tőzsér Miklóst és Lukács Ferencet is, csak másképpen. Mindkettőnek erejükből kölcsönöztek, amikor egyik a Csapajev utcában, másik Tarnazsadányban építkezett. ★ Barna, magas, alig valamivel a húsz felett. Korda Júliának hívják, nemrég került Hatvanba a felsőfokú technikumból. Szaktechnikus. Egyetlen nö a brigádban. Mégsem „fiúsitották”. A nemnek kijáró tisztelettel veszik körül. És segítik, ahogyan indulástól tették. — Ez a szándék, továbbá maga a jó brigádszellem nagyon megkönnyítette a beilleszkedést, az itteni munkában való feloldódást! Hogy úgy mondjam: steril környezetből, csupán elméleti vér- tezettel kerültem a gyárba, ami egészen más világ volt, mint amit az iskolában felépítettem magamnak. A gyakorlati látás a legfontosabb, ha egy technikus jól akarja betölteni hivatását. Ennek megszerzésében különösen sokat köszönhetek a szocialista brigádnak, valamint Tóth Gézának, Farkas Bélának, ifjú Decsi Ferencnek, akik első számú patrónusaim voltak a kezdet kezdetén. Most már nincsenek különösebb gondjaim, a többiekkel egyenértékűnek érzem és tüdőm magam, s azon vagyok, hogy amit a brigádtól kaptam, vis-zonozzam. A „Ságvári” különben most ismét extra dologra készülődik. Vendéget várnak Zsíros Lászlóék, Tóth Káro- lyék, Tóvaj Béláék, Korda Júliáék. Egyik család a másikat A cukorgyári szocialista brigád az Éger—Gyöngyös vidéki Állami Pincegazdaság nemrég Állami Díjjal kitüntetett brigádját. Ismerkedni akarnak velük, s ellesni tőlük, ami elleshető és jó dolog a brigádmozgalomban. Kísérje siker a vállalkozást. Az egész gyár részel belőle úgyis! M. Gy. JfmmmQ 1973. május 6., vasárnap
