Népújság, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-30 / 124. szám

A számítógép: józan szolga A ki a számítógépben bí- zik, nem csalatkozik '' — ekképp hangzik korunk közismert műszaki-gazdasági házi áldása. Csakhogy a házi áldássá tömörített közhelyek természetéből következik a valóság bonyolult folyamatai­nak leegyszerűsítése, és nem vagyunk másként az iménti kétszerkettő igazsággal sem. Mert a kérdés lényege alig­hanem így fogalmazható: mi­lyen módon bízzunk a számí­tógépben, ha nem akarunk csalatkozni? A világ kétségkívül az utóbbi felismerés korszakát éli. A számítógépek alkalma­zásában jócskán előttünk já­ró országok szakmai körei­ben is terjed az a mind ha­tározottabb álláspont, hogy a számítógépet nem szabad — helyesebben: nem kifizetődő — a mindent tudás hatalmá­val felruházva olyan tevé­kenység sémájába kényszerí­teni, amelynek megoldására alkalmatlan. A The Econo­mist, a tekintélyes angol gaz­dasági lap már ilyen szélső­séges fogalmazásmódtól sem riad vissza egyik szakcikké­ben 3 „Sok vezető emlegeti úgy a vállalat számítógép- rendszerét, mint a legrosz- szabb beruházást. Ügyviteli szervezetek, különösen az USA-ban, százmillió dolláro­kat vesztegetnek el, sokszor a legegyszerűbb ügyviteli fel­adat számítógépesítésére. Sok drága számítógép egyáltalán nincs kihasználva”. Mindez — a tárgyilagos helyzetkép miatt tegyük hoz­zá —, természetesen semmit nem von le a számítógép robbanásszerűen gyors elter­jedésének jelentőségéből. Mindössze arról a nem jelen­téktelen problémáról van szó, hogy ez a minőségi változá­sokat hozó gép mindmáig ke­resi kapcsolatát az emberrel, a társadalommal. Ha csak távirati stílusban szólva uta­lunk is a számítógép hihetet­len pályájára, kitűnik, miért vált ki ez a konstrukció mindmáig véglegesen szélső­séges nézeteket, a feltétlen csodálattól a kiábrándulásig. A számítógép gondolata már 1830-ban megfogalmazódott, de az első gép száz évvel ké­sőbb, 1930-ban készült ed, s a feldolgozási sebességet, il­letve a memóriakapacitást vizsgálva 1940 óta a növeke­dés tíz esztendőnként ezer­szeres. Ez a szédületes ütem napjainkban is tart; a világ számítógépipara évente 20 százalékkal bővül, s az elő­rejelzések, az ezredfordulóig pásztázó prognózisok már- már a fantasztikus regények hangulatát idézik, amikor a1 számítógép holnapját körvo­nalazzák. Ismeretes, hogy nálunk is mostanában terjed mind szé- leskörűbben a számítógépek alkalmazása, s a KGST XXV. ülésszakának határozatai alapján gyors ütemben folyik az egységes számítógéprend­szer kialakítása. A közös rendszer hét egyeztetett prog- rammozású gépet egyesít, amelyek a másodpercenkén­ti néhány ezertől a másfél millióig terjedő műveleti se­bességgel dolgozhatnak. A KGST-terv, amely napjaink­ban bár a teljes megvalósu­láshoz közelít, azt is elősegí­ti, hogy vállalataink, intéz­ményeink számára a koráb­binál jobb lehetőségek nyíl­janak a gépek beszerzésére és üzembe állítására. Ám éppen azért, mert a számítógépek térhódításának csupán a kezdeti szakaszánál tartunk, érdemes — a nem­zetközi tanulságokból is okul­va — áttekinteni: mi várható ezektől a rendkívüli hatású konstrukcióktól, s hol érnek véget lehetőségeik ? A legfontosabb társadalmi- gazdasági hatás, a lényegre egyszerűsítve, alighanem az, hogy kellő felkészülés esetén a gép üzembe állítása való­sággal kikényszeríti a válla­lati szervezet korszerűsítését, a valóban szervezett mun­kát Tegyük mindjárt hozzá: nem azzal kényszerít erre, hogy varázshatással rendel­kezik, hanem mert — gép lé­vén — nem ismeri az elken­dőzést, a hibák ilyen-olyan magyarázását; egyértelműen jelzi a szervezetlenséget, ki­mutatja a vállalat irányítá­sának gyengéit. Ebből az a nyilvánvaló igazság is követ­kezik, hogy a gép csupán je­lez, és adataiból, amelyeket emberek tápláltak érzéketlen memória-agyába, az embe­reknek kell olvasni is tud­niuk. A gondolatsor innen pe­dig egyenesen vezet ahhoz a felismeréshez, hogy a számítógépek tömeges alkal­mazása sem helyettesíti a társadalomban élő és a tár­sadalmat alakító ember tu­datos tevékenységét. Gya­korlatibb megközelítésben: arról van szó, hogy a mi vi­lágunkban, társadalmi köze­günkben a számítógép kitű­nő, sőt nélkülözhetetlen esz­köze a gazdasági fejlődés gyorsításának, de nem he­lyettesíti a politikai döntése­ket. A számítógépek, a mind­egyre gyarapodó adatbankok roppant információ-mennyi­sége lehetőségeket ígér ah­hoz, hogy ezek a döntések még megalapozottabbak, tényszerűbbek, valóságköze- libbek legyenek, de magát a döntést ezután is a felelős emberek hozzák : ............................ T. A. Ö TVENÖT ÉVVEL ezelőtt Péter-Pál napjának reggelén egy közel negyvenéves szi­kár, szemüveges férfi érke­zett családjával a kis Tar- na-parti faluba, Kompoltra. Az akkori Nagyalföld szélé­ről. a horvát-szlavóniai Ru- mából jött a Károlyi-urada­lomba. Sokan feltették a kér­dést: vajon ki lehet az új lá­togató? Nevét, munkásságát azonban hamarosan megis­merték nemcsak az ország­ban, hanem külföldön is. ahol tiszteletet és elismerést szerzett a magyar tudo­mánynak. Fleischmann Rudolfról, a nagy növénynemesítőről van szó, aki már az akkor elis­mert búzanemesítő, Székács Elemér biztatására vállalt állást Kompolton. Több mint négy évtizedés nemesítői te­vékenységével Tessedik Sá­muel, Nagyváthy János, Ba­ross László után aranybe­tűkkel írta be nevét, a ma­gyar és az egyetemes agrar- történet legszebb lapjaira. Fleischmann élete, a szak­májához hű, hivatott tudós élete — annyira magyar, nemcsak alkotásaiban, ha­nem egyéni sorsának alaku­lásában is. Életének szinte utolsó percéig a meg nem ér­tés, a gáncsoskodás, a szűk­markúság vette körül. Ennek ellenére szinte egyéni sorsá­val nem törődve, mindig optimistán haladt, a kitűzött célja felé. Fleischmann ener­giája ugyanis a legnehezebb órákban sem őrlődött fel, mert nem folytatott ered­ménytelen küzdelmet. Nagy szellemi alkotó ereje kitört a primitivizmus merev kor­látái közül. Páratlan találé­konysággal pótolva az anya­giak hiányát, kísérletezett, kutatott az általa kidolgo­zott módszerekkel. A gya­korlati fajtaelőállító tevé­kenységén túl szívós türelem­mel a növények életének olyan apró rejtett titkait tárta fel, amelyek hosszú évtizedekre megalapozzák a magyar növénynemesítés fej­lődését. FLEISCHMANN klasszikus BXV ’73 Az integráció megvalósulásának vására Tíz napon át lengett a zászló a ligeti és a kőbányai vásárváros föárbócán, hirdette az Ipar és a kereskedelem hagyományos, nagy tavaszi randevúját. Eladók, vevők és ártik e fontos találkozójának jellemző adatai imponálók és bpszédesek. összesen 144 ezer négyzetméternyi területen fel­vonult 32 ország, itt volt 1750 külföldi kiállító, s bemutatta termékeit 1223 hazai vállalat. A BNV most is méltó volt nemzetközi rangjához. Átmeneti esztendő volt az idei a hazai vásárok évszá­zados históriájában. Még Városliget, de már Kőbánya, el­búcsúzott a régi, s bemutatkozott az új. Elkerülhetetlen volt a döntés, mert a BNV kinőtte régi otthonát. Budapest leg­szebb parkjának végső veszélyeztetése nélkül már nem fej­lődhetett tovább. El kellett költöznie, mégpedig oda, ahol a jövő a szó teljes értelmében tág lehetőséget kínál, oda, ahol nagy területen, gazdaságosan, korunkhoz ülő modern vásár­város épülhet fel. S ez a hely Kőbánya, hagyományaival, létesítményeivel, kitűnő fekvésével. Bemutatkozása a kiál­lítók és a látogatók körében egyértelmű sikert aratott. Egy-egy BNV-nek rendeltetése szerint bonyolult, sok­oldalú feladatot kell vállalnia. Az ideinek az vöt a célja, hogy szolgálja nemzetközi kapcsolatainkat, segítse elő a népgazdaság legfontosabb fejlesztési programjai — a jár­mű-, az olefin-, a számítógépprogram —, megvalósítását, gazdagítsa hazánk és a nagyvilág országhatárokon átívelő munkamegosztását. A figyelmes látogató mindhárom gon­dolat kézzelfogható, tárgyi bizonyosságát felfedezhette a pavilonokban. Tíz napon át Budapesten négy földrész ta­lálkozott. Látta az érdeklődő a Zsigulit, amelybe tucatnál több Magyarországon készült alkatrészt szereltek, s az Ika­rus buszt, amelyhez a Szovjetunió szállított fontos részegy­ségeket. S láthatott ezernyi féle terméket, amely két vagy több ország iparának közös alkotása, jelezve, hogy a világ­színvonal rendkívül magas mércéje mind szélesebb kör­ben igényel együttműködést. Ebben a táguló körben ne­künk, és velünk a szocialista országok közösségének leg­első, s legfontosabb a KGST komplex programja, integrá­ciónk alkotmánya — megvalósulásának tanúja volt az idei BNV. Vásár: kereskedés, eladás és vétel a vásárok évezredes hagyománya szerint. Bizonyos, hogy hetek munkája, míg összeszámlálnak minden üzletkötést, míg elkészül a mérleg. Sok hírt olvashattunk: 300 millió forint értékben 1800 kilo­méter kábelt rendelt egy szovjet vállalat, Lengyelország tízezer hűtőszekrényt vásárolt. Gazdára találtak nagy ér­tékű gépek, Jugoszlávia például teljes gyárberendezést, vett. Am túl ezen, úgy tűnik, az aláírt szerződések, a megkötött üzletek hosszú soránál is értékesebb a folyamatosság, ren­geteg megkezdett, ezután befejeződő tárgyalás, még több ta­lálkozás, partnerek közötti eszme- és tapasztalatcsere. A kapcsolatoknak ez a sokoldalú rendszere ma már éppoly szerves része a BNV-nek, mint maga a vásár. Ettől válik, 9ilt teljesebbé az idén is a tudomány, a technika és a ke- mmkectelem, budapesti fesztiválja. Dicséret a sikeres munka részeseinek Dinamikus fejlődés jellemzi megyénk mezőgazdasági üzemeinek munkáját 1972-ben' 7 százalékkal több zöldséget termeltek szövet­kezeteink mint. 1971-ben. A tervszerű, a hatékony munka eredményeként a mérleg szerinti nyereség 29,6 százalékkal nőtt, a veszte­ség pedig 78 százalékkal csökkent. A nyereség növe­kedésének. illetve a veszte­ség csökkenésének a mér­téke az országos átlagnál is jóval kedvezőbb. A több. az eredményes munka alapján tovább emel­kedett a dolgozók jövedel­me is. Az aktív korú — nem nyugdíjas és nem járadékos — tagok egy főre jutó jöve­delme az 1971. évi 2Í 730 fo­rinttal szemben a múlt év­ben 24 752 forint volt, amely 13,9 százalékos emelkedés­nek felel meg. A magasabb jövedelmek biztosítása mellett a terme­lőszövetkezetek a múlt év­ben közel 98 millió forintos biztonsági alapot képeztek, egyre több termelőszövetke­zet érzi annak szükségessé­gét, hogy anyagi tartaléka legyen. Az elmúlt év végén a tartalékolások után a ren­delkezésre álló biztonsági alap meghaladta a 170 mil­lió forintot, amely már megközelíti az ár- és bel­vízkárok előtti tartalékot. Hangsúlyozza a továbbiak­ban, a jelentés, hogy me­gyénk termelőszövetkezetei, az elmúlt évben is jelentős anyagi támogatásban része­sültek. es az MSZMP Köz­ponti Bizottságának 19.72. november 14—15-én hozott határozatainak, valamint a Heves megyei Pártbizottság 1973. január 26-i ülésén ho­zott döntésének megfelelő­en a tanácsi szervek és a termelőszövetkezetek terü­leti szövetségei megkülön­böztetett figyelmet fordítot­tak a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek mun­kájának. tevékenységének segítésére, támogatására is. Természetesen gondok, fe­szültségek is voltak me­gyénk szövetkezeteinek múlt évi munkájában, az elért eredmények azonban egyér­telműen azt bizonyítják: szö­vetkezeteink évről évré ered­ményesen gazdálkodnak. Ja­vult a munka- és üzemszer­vezés, emelkedett a technika színvonala a közös gazdasá­gokban, a szorgalmas, ál­dozatkész . kollektívák évről évre sikeresebben tesznek eleget t gazdasági, politikai célkitűzéseiknek. Az eredményes munkát mérlegelve, értékelve Heves megye tanácsának végrehaj­tó bizottsága a tegnapi ülé­sén dicséretben részesítette megyénk sikeresen dolgozó termelőszövetkezeteinek tag­jait, vezetőit, a szövetkeze­tek munkáját segítő, támo­gató párt- és állami szervek szakembereit, vezetőit. Értekezlet a Pénzügyminisztériumban A megyei tanács végre­hajtó bizottsága elé került jelentés sokoldalúan elemzi, összegzi a megye mezőgaz­dasági termelőszövetkezetei­nek múlt éves gazdálkodá­sát. Hangsúlyozza, hogy a megye 102 mezőgazdasági termelőszövetkezete összes­ségében eredményesen zárta az 1972-es esztendőt. A fejlődés dinamikájára jellemző, hogy a közös gaz­daságokban a termelés vo­lumene 1972-ben nem keve­sebb, mint 18,2 százalékkal emelkedett. Búzából hektá­ronként 30 mázsát, őszi ár­pából pedig 32 mázsát ta­karítottak be. A gabonater­melésben elért jó eredmé­nyek elsősorban annak kö­szönhetők, hogy egyre több termelőszövetkezetben alkal­mazzák a korszerű termelé­si módszereket — nagy ho­zamú intenzív búzafajták el­terjesztése, a műtrágya-fel­használás növelése, a vegy­szeres gyomirtás —, és évről évre emelkedik a termelés színvonala is. A múlt évben szintén jó volt a termelés burgonyából, cukorrépából és kukoricából is. Az elmúlt évben tovább csökkent. — a telepítések visszaesése, az elöregedett ültetvények kivágása követ­keztében — a gazdaságosan nem művelhető szőlőterület a megyében, ugyanakkor a termésátlag jelentősen növe­kedett, 1968 óta a múlt év­ben először haladta meg a megye szőlőtermelésének mennyisége az 500 ezer má­zsát. A zöldségtermesztés fej­lesztésére hozott kormány- határozat végrehajtása már 1972-ben is éreztette kedve­ző hatását. Megállt a zöld­ségtermelő területek csök­kenése, s a korábbiaknál jobban kihasználták a ha­gyományos termelési mód­szerek korszerűsítésében rej­lő lehetőségeket . is üzeme­ink. Ennek eredményeként Kedden a Pénzügyminisz­tériumban értekezletet tar­tottak a fővárosi és a me­gyei tanácsok illetékes el­nökhelyettesei és pénzügyi osztályvézetői részvételével. Az értekezleten jelen volt Faluvégi Lajos pénzügymi­niszter. Vitaindító előadást Garamvölgyi Károly, a pénz­ügyminiszter első helyettese tartott. A tanácskozáson értékeltek a tanácsok 1972. évi pénz- gazdálkodásának tapaszta­latait, a lakossági adózás, a szanált mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekkel össze­függő tanácsi-pénzügyi fel­adatok; valamint az ellenőr­zés kérdéseit. Megvitatták az 1973. évi gazdálkodással kapcsolatos időszerű teendő­ket. Fleischmann emlékére növénynemesítő volt, a leg­újabb kori specialisták előd­je. Szakmájában pedig az utolsó polihisztor. Ami a tu­dományos-technikai forrada­lom korában szinte elkép­zelhetetlen. 17 ' növényt ne­mesített, ezenkívül meteoro­lógiai és mikroklimatikus megfigyeléseket végzett, to­vábbá bevezette a szántó­földi kísérletezést és kidol­gozta- a növények törzsköny­vezését. Már a századfordulót kö­vetően Rumában foglalkozott kukoricanemesítéssel. Kirán­dulásai során — amelyet nagyon szeretett —, mindig csodálattal szemlélte a ma­gyar Alföldet. Ez a hatal­mas róna, amelynek búzater­mése ízben, zamatban, sikér­tartalomban utolérhetetlen volt, emberemlékezet óta aszályban gyötrődik. Esőre szomjas földje tikkadtan vár­ta az „igazi’’ embert, aki krónikus bajától megszaba­dítja. Fleischmann pedig szomjazott a szomjazóra. Addig közeledett igazi hiva­tásához, a nemesítéshez és addig kerülgette a Nagyal­földet. amíg végre egyszerre egy helyen, Kompolton meg­találta mindkettőt. Nyugha­tatlan vágya, mély humaniz­musa minden nehézséget le­küzdött és utat törve célhoz ért. Kompolton, a kis sváb faluban az aszállyal, a szik­kel jegyezte el magát egy életre, mint a jó orvos, aki a súlyos beteghez siet. Igazi tudós volt, megszállottja bel­ső képességeinek, aki nem kapni, hanem adni akart dúsabb kalászt, nagyobb csö­vet. finomabb rostot, bő­vebb termést. Fajtaelőállító tevékenysé­gének erkölcsi és anyagi há­táéi szinte felmérhetetlen. Nagy vetésterületű fajtái 25 —30 éven át — zömmel e hatvanas évek elejéig —. köztermesztésben voltak. Ezek halmozott termelési ér­téke a becslések szerint 13 milliárd forintot jelentett a népgazdaságnak. A rendel­kezésre álló fajtastatisztikai adatokból kitűnik, hogy a Fleischmann-kukorica példá­ul 35 évig volt köztermesz- tésbén. Ebből húsz évig több mint egymillió holdon. Bú­záját közel egymillió holdon, az általa nemesített rozsot 150 ézer holdon, a zabot pe­dig 220 ezer holdon termesz­tették Magyarországon. E fajták különösen a második világháború után, a nagy­birtokrendszer felszámolásá­val, a nagyüzemi mezőgaz­daság megteremtésekor ját­szottak úttörő szerepet, és szereztek elévülhetetlen ér­demet a kiváló tudásnak. Fleischmann több mint négy évtizedes munkáját há­romszáz tudományos és gya­korlati közlemény reprezen­tálta. Tudományos érdemei­nek elismeréseként 1937-ben a bécsi egyetem díszdoktora- vá választották. Egy évvel ezután pedig a Magyar Tu­dományos Akadémia emlék­éremmel tüntette ki. A má­sodik világháború azonban katasztrofális kimenetelű volt számára. Harminc évi szorgalmas munkájának eredményei: új növényfajtái, könyvtárat kitevő megfigye­lései, feljegyzései, több mint kétezer különlenyomata, szakkönyvei és folyóiratai a tűz martaléka lett. Az akkor hatvanéves Fleischmann azonban mégsem csüggedt. A szűkmarkúság ellenére is, korát meghazudtoló fiatalos lendülettel, töretlen munka­bírással, szinte napról napra rekonstruálta fajtáit. Életé­nek hátralevő részében ugyanis ez az óriási feladat új érteimet adott tevékeny­ségének. A vég nélküli tü­relmet igénylő, másoknak talán monotonnak tetsző munkája közepette arra is volt ideje, hogy iskolát te­remtsen. És item is ered­ménytelenül, mert tanítvá­nyai közül Udvaros Károly. Vezekényi Ernő, Jánossy Andor, Lelley János, Mohá­csi Tivadar, Bocsa Iván utóbb kiváló eredményeket értek el a növénynemesítés­ben. Mindezek alapján túlzás nélkül mondhatjuk, hogy Fleischmann Rudolf a ma­gyar növénynemesítés kla.sz- szikus korszakának vezér- egyénisége volt. A 71 ÉVES KORÁBAN szinte vakon elhunyt tudós emlékét ma kegyelettel őrzik a kompoltiak. Az intézet ud­varán mellszobrot emeltek Fleischmannak. A központi épület nagytermében elhe­lyezett vitrinben kiállították néhány tárgyi emlékét, ame­lyeket lánya. Fleischmann Mária adományozott az in­tézetnek. Mikroszkópjait, díszdoktori oklevelét, mag­vizsgáló mérlegét, különle­ges rövidlátó szemüvegét, és a néhány, róla készült meg­sárgult fényképet sokan meg­csodálják a látogatók közűi. Ezek hűen emlékeztetnek a nagy tudósra. Az intézet te- nyészkertjénelc közepén pe­dig élő emlékként, ma is vi­rulnak a Fleischmann által nemesitett növényfajták, ez­zel is bizonyítva az utókor tiszteletét. Az intézet veze­tői. kutatói, munkatársai, Fleischmann tanító-nevelő munkásságát őrizve dolgoz­nak. Eredményei és szemé­lyes emberi tulajdonságai örök mintaképül szolgálnak minden fiatal nemesítőnek és azoknak, akik a mezőgazda­sággal foglalkoznak... Mentusz Károly . UßnSLfSß, ... 19-13. tuüjuü uSij 2uvima>

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents