Népújság, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-27 / 122. szám
Dívástul! KÁRÖRÖM Kis cédula a tengerbe (dobott palackban:'„Egy lakatlan szigeten vagyok. A klíma nagyszerű, nincs adó, nincs szmog, nincsenek boltok. Megpukkadhattok az irigységtől!” (Publisher's—Hall Syndicate) FELOSZTÁS Webster amerikai kisváros postaládáinak . felirata: „Webster". „A világ más része”. (Reader's Digest) KERES — Vaui kedves arcot. Ez a bácsi elk.ittin 1 in a gépelés megint olyan lehetsz, mint_ azelőtt. (Parade) AGGÓDÓ NEJ Drágám túl sokat fi^'ldl- k ) ml a műnk.i Ida!. Éjszaka álmodban folyton a titkárnődet hívtad! (Woman) MÓDSZER Bosszút akarsz állni rajta? Menj hozzá feleségül! (Woman) REFLEXEK — Jack feleségül vette Su- zyt. Ha nem lennének olyan gyors reflexeim, most én lennék Jack helyén! (Parade) «$3*5 »A/VAAAAAAAAAAJ\AAAAAAAAAVvNAAAA^AVvA|AAA^AAAAAAA/AVvVVvV-AAAAAA//v,AhAA'*‘AVA/\AA,'WWv.\i AAWyV/* FARKAS ANDRÁS: ORSOVAI Mint akik reggel újra... Gielió a Dóm-téren Mint akik reggel újra Valóban megtalálják A tegnap elhagyottat. Egy kissé hangosabban, Jókedvbe mártogatva, Nevetve elmeséljük Bolondos álmainkat, S mindent szavakba tömve. Egy csókoló pecséttel Köszöntve, megköszönve Az új napot meg egymást, Sietve elviharzunk. Mi négyen négyfelé már, Mert e kicsiny családban Az óra hajtja-íízi Az életet, a ritmust Es loldi dolgainkat, KÁRPÁTI EMIL: Szent nyugtalanság istenszárnyai anyag idó és fényszeretkezés ha van még másnapom enyém legyen suttogó Tisza víz-romantikád a parton ős-halak mind meghalunk és fák csodálkozásunknak virágai megtorpannak az este útjain egy egész világ lehet semmivé ha költészet gyullad föl hirtelen Desdemona minden nő egy kicsi s én csapnivaló Otelló vagyok kinek elég az első felvonás és máris jöhet, a megváltó eső, hogy ne kelljen benned magam megfojtanom. Szekfű Villan csuklódon a kis lánc s szád sarkában a hosszúszárú öröm — csitri — fogad közt egy szekfű — sötétben is villog, hosszan és külön. Már a nők is? (Foto: Zeit im Bűd) JőruuőuzűlfiáLat — A feleségem nagyon .szerény asszony, soha nem kér tőlem semmit. —. Az enyém is, csak parancsolni szokott. — Hogy vannak megelégedve -a lányommal? Még olyan tapasztalatlan. Biztosan sok hibával dolgozik. — Nem mondhatnám, de lehet-e sok hibát elkövetni azalatt a félóra alatt, amíg dolgozik? ★ — Nem tüdőm, mi történhetett, a szomszédaim már harmadik napja nem veszekednek. — Talán összevesztek volna? ★ — A folyóparton e0V halász üldögél. Kezében könyv és kalapács. — Mit csinál? — kérdi tőle egy járókelő. — Halat fogok a saját módszeremmel. — És az milyen? — A könyvet a víz fölé tartom. A halak nagyon kiváncsiak, és ideúsznak, hogy olvassák a címét. Amint kidugják a fejüket, rögtön ütök a kalapáccsal. — És sok fogása volt már? — Maga a tizennyolcadik. ★ Harmadosztályú étteremben a vendég figyelmezteti a pincért: — Elnézést, vigyázzon, megégeti az ujját, ha kézzel tartja a húst a tányéron. __ Igaza van, valóban forró ez a hús. de nem akarom, hogy megint leessen aA földre. + — Márta ma azt mondta nekem, hogy én vagyok minden eddigi ismerőse közül a legérdekesebb férfi. — És te olyan lányt akarsz elvenni, aki már kezdettől fogva hazudik neked? 5gy ifjú német biológusi k sikerült az emberi mag- . méhen belüli fejlődési Úét egyharmadával meg- vidíteni: 23 éves felesége t hónappal az esküvő ín egészséges fiúnak adott Egy lakásba vízvezetékszerelő csönget be. — A fürdőkád csapját jöttem megjavítani. — De hiszen nálunk nem rossz a fürdőkád csapja! — mondja a háziasszony. — Hogyan? Hát ez nem Rossi-lakás? — Nem, kérem. Rossiék ^másfél evvel ezelőtt elköltöztek. — Micsoda emberek vannak! — zsörtölődik a vízvezeték-szerelő. — Az embert kihívják egy sürgős szerelés miatt és aztán se szó, se beszéd, elköltöznek! ★ — Képzeld csak, szívem, a volt udvarlód lelőtte a feleségét, mert az megcsalta öl! — Micsoda borzalom! Látod, milyen igazam volt, hogy téged választottalak, és nem azt a banditát! A feleség a férjnek: — Elegem volt már mindig azt hallani, hogy a te kocsidról, a te rádiódról, a te televíziódról és a te telefonodról beszélsz. Ha egyszer férj és feleség vagyunk, akkor semmi nem a tied vagy az enyém, hanem a miénk. Egyébként mit keresel a szekrényben? — A gatyánkat! ★ — Mindig mindenre fel kell készülnünk — jelentette ki Hoffmann asszony barátnői körében. — Mindig magamnál hordom az elsősegély-dobozomat. — Nem túlzás ez? — Semmiképpen sem — válaszolja Hoffmann-né. Éppen nemrégiben fordult elő velem, hogy tanúja voltam egy kerékpáros balesetének. Ott feküdt a vérében ... látványnak is szörnyű. Ha nem lett volna nálam a zsebpa- tikám és nem vehettem volna be azonnal a megfelelő tablettát — egyszerűen elájultam volna. Ugo Tognazzi hatéves fia a következő szavakkal fordul az őt vizsgáló orvoshoz: — Doktor úr, felkészültem a teljes igazságra. Mikor kell megint iskolába mennem? Mondd el, hogyan alszol ? A francia Pierre Daveux nevű tudós, aki a különböző alvási helyzetek jelentőségét vizsgálta, azt állítja, hogy az olyan emberek, akik a hasukon alszanak, bizonytalanságban szenvednek, míg azok, akik háton alszanak, erős egyéniségek és igen bizlosak. Azok az alvók, akik összegömbölyödnek vagy párnájukat magukhoz szorítják, gyöngédségre és védettségre vágynak, míg azok az emberek, akik fejükre húzzák a takarót, Daveux szerint nagyon pesszimisták . . . Hogyan kell párducot idomítani ? A Zürichben vendégszereplő Knie Cirkusz műsorán szerepel, Werner Stiebner, német idomár nyolc leopárd és fekete párduc társaságában. Egészen egyedülálló, soha nem látott mutatvány ez. A idomítás számára alapvetően két lehetőség nyílik: vagy előre elképzeli az idomár a számot és már az idomítás előtt tudja, hogy melyik állatnak mi lesz a feladata. Ebben az esetben az állatokat minden eszközzel rá kell kényszeríteni, a kijelölt feladat elvégzésére — vagyis az állatot ,,be kell törni”. A másik módszer — Werner Stiebner ennek a híve — abból áll, hogy számtalan alkalommal tanulmányozza az egyes állatók sajátosságait. Játékos megnyilvánulásaikat azután fel lehet használni a számban. Stiebner másfél éven keresztül tanulmányozta ragadozóit, kereste a bizalmukat és sok türelemmel és húsdarabbal ért el a mutatványig. Vajon hogyan valósította meg azt a bűvészmutatványt, hogy három párduc és egy leopárd teljességgel eltakarja? Egyszerűen együtt aludt az állatokkal. Megnyerte bizalmukat. A mutatvány lélegzetelállító megkoronázása, amikor az egyik ráugrik, még ma is olyan pillanat számára, amikor kicsit ideges lesz. Ez a mutatvány is végtelen türelem eredménye. Ügy kezdte a betanítást, hogy egy mancsnyi távolságban húsdarabot helyezett el. Fokozatosan növelte a távolságot, amíg az öt métert el nem érte. Hogy a párduc miért nem használja karmait, azt maga sem tudja pontosan megmagyarázni. A fontos az, hogy az állatnak bizalma legyen hozzá és tudja, hogy ő elkapja. Az is fontos, hogy a párduc feje az övé fölött legyen és tartani tudja az egyensúlyt. Ha ugyanis elesik, akkor — saját keserű tapasztalából tudia —. az állat azonnal utánakap. Ez a bal- szerencse két évvel ezelőtt érte Angliában: miután elesett, már nem volt ideje fedezékbe vonulni, az állat utána kapott, s nyakán és lábán súlyosan megsebesítette. Amikor a -mutatvány • elkészült, akkor a ragadozókat hozzá kellett szokt&nia a nézők zajához. Ez hangszórók segítségével történt. Amikor fellép, a nézőket könnyen megtévesztheti a harmonikus könnyedség, nem szabad elfeledkezniük azonban arról, hogy minden lépés, minden gesztus — „programozott”. Ha nem a pontosan előírt sorrendben következnek, az állatok azonnal agresszíven reagálnak. Az egész előadás kölcsönös bizalmon, állandó figyelmen alapul; az állatok tudják, hogy minden lépés, illetve minden gesztus után előre meghatározott, újabb lépés vagy a várakozásnak megfelelő gesztus következik. nek atmoszféráját. — Az volt a rögeszméje, hogy fél tőlem. — Tőled? — csodálkozott Letenye, mert Povázsairól messze járnak a hírek, hogy nála csak egy alvó bálna lehetne béketűrőbb. — Tőlem. Ha iszom, akkor ő fél tőlem, mondta és valahányszor így ha- zaksveredtem egykét korsó sör után, mindig bejelentette, hogy fél tőlem, mert egyszer majd* így megverem. Mondtam neki, ne bolondulj meg, Manci. Ha részeg lennék, se tudnálak megütni, nemhogy két korsó sör után. de nem és nem, ő félt tőlem. Ezt mondta. Kezdetben csak kicsit félt, aztán ahogyan őmondta, mindig és egyre jobban. Az volt a rögeszméje, hogy egyszer majd részegen megverem. Kibírhatatlan volt, higgyétek el, kibírhatatlan volt. Már magamtól is kezdtem félni. Már a tükörben nézegettem magam, hogy mi a fészkes fenétől vagyok én olyan ijeszEgy szükebb fér- fitársaságban, ahol elgyötört arcú férjek panaszolták el egymásnak házasságaik nehéz és embertki- próbáló pillanatait, mesélte el Povázsai az alábbi történetet, amelynek csattanója szó szerint is egy — pofon volt. — Az úgy történt dőlt hátra a széken Povázsai és tűnődő arccal gyújtott rá egy cigarettára —, az úgy történt, hogy házasságunk tizenötödik évfordulójára a bomlás szélére jutott már a házasságunk Manóival... A rögeszméje egyre kibír- hatatlanabbá vált. . ■ — Rögeszmés volt? Te jó isten, még az is — sajnálkozott Krampács és titokban hálát adott az ő nem éppen kis feleségének, aki ugyán kibírhatatlan egy hárpia, de legalább nem rögeszmés. Kövérnek kövér ugyan, de nem rögeszmés! — Igen. Még rögeszmés is volt —nézett körül az arcokon Povázsai, hogy felmérje szavai hatását és t öriéneíétő, hogy Manóinak két korsó sör után félnie kelljen tőlem. De nem tudtam rájönni. Csak egyre:ő a rögeszmés, és nem én vagyok az ijesztő ... — És végül elváltatok? — Várd ki a végét a történetnek — intette bölcs mérsékletre Povázsai Kram- pácsot. — Most jön ugyanis a csattanó. Tizenöt év után már az volt a helyzet, hogy válunk. Nem bírom tovább. Meg ő se bírja tovább. S ekkor egy este megittam három korsó sört és még rá egy konyakot is, aztán hazamentem és adtam Manóinak egy kegyetlen nagy pofont. Tizenöt év után először. De benne volt a tizenöt esztendő minden mér- ge... — És ekkor váltatok el — jegyezte meg Letenyei megnyugodva, hogy lám, a történetnek ilyen csattanós a vége .. — Miért váltunk j volna? — csodálko- ! zott Povázsai. — Az- t óta már a tizennyol- '■ cadikon is túl va- gyünk. Most leszünk ! tizenkilenc éves hi- < zások. S nagyon jól; megvagyunk Manci- ; val... — És a rögeszmé-! je? — Milyen rögesz-! méje? — kérdezte J megütközve visszaj L etenyeit Povázsai. — Hát az, hogy ; fél tőled? — A, akkor te \ semmit sem értesz. < fiacskám. A lényeg ] az, hogy most már I nyugodt. Nincs már I rögeszme. Tizenöt < évig azt mondta mindig, hogy fél tőlem, ha iszom.. ,< Na, meg-. kapta végre azt a : pofont, amitől félt, megnyugodott, és én ! is. Beigazolódott élőt- te, hogy ő nem egy! beteg, nem egy '■ rögeszmés nő, hanem '< tényleg félnie kell t tőlem, ha iszom. S < azóta persze nem is t fél. Békében élünk ■ és harmóniában. — Csodálatos suttogta magában • Krampács és gondo- • latban az ő Julikájá ■ tornyosy.lt a szeme elé, akinek ő éppen ■ pofont ad. Ő, a Ju- \ Ilkának! És kiverte a veríték. (egri) Noszvaj IV. Béla 1261-ben kelt oklevele így határozna meg a falu fekvését: Noszvay villa circa Agriam. Az Egerhez közel fekvő helységek nevének eredete bizonytalan, valószínűleg személynév! származék. Hosszú ideig az egri káptalan birtoka. Vályi Magyar Ország Leírása (1796) című könyvében így ad tömör jellemzést a községről: „Noszvaj: magyar falu, földje néhol soványa«, melyet záporok járnak, legelője szoros, piacozása Egerben.” Fényes Elek valamikor sokat forgatott földrajzi szótárában így egészíti ki az 1850-es évek állapotának megfelően az előbbi leírást: „Noszvaj fekszik a Bükk hegylánc alatt, nagyon felemelkedett kőporhegy közt. P'öldje homok, kőpor és nyirok egy ve* leg. Van jó kőbányája, erdejében sok szömörce.” Azok a szólások, szóláshasonlatok, amelyeknek eredete a faluhoz kötődik, ugyancsak vallanak Noszvaj lakóinak múltbeli életéről. Tréfálkozó hangulatú, bántó szándék nélküli jelzőkkel a nosz- vaji népet is illették. A legismertebb e nemben a szuszin- kás noszvajiak jelzős szerkezet. A piacozó noszvaji asz- szonyok gyakran árulták Eger piacain is a szuszinkát, az aszalt gyümölcsöt. Ha megkérdezték a noszvaji asz- szonyt köszöntésképpen: Hová, hová? A tömör válasz: Egy kis szuszinkával Egerbe! A sovány, girhes emberre is mondogatták: Olyan, mint a noszvaji szuszinka. Híresek voltak a noszvajiak arról is, hogy faabroncsokat készítettek. Ezért a nép jellegzetes foglalkozására, viseletére és viselkedésére is utaló sajátos jelzőkkel ellátott faluk sorában emlegetik a noszvajiakat is: Zsinórnyö- vő egriek- fehér gatyás szaló- kialc, szűk ületű cserépiek, abroncs csináló noszvajiak. A népi szólások szívósságát bizonyítják azok a noszvaji helyi sz.óláshasonlatok is, amelyek kialakulásához egyszeri eset adott alapot: Felpendült, mint a noszvaji pásztor macskája, (vékony- dongájúj — Közé csapnak, mint a noszvajiak egy lónak. A dolgos noszvaji nők dicsérete zeng a nősülő fiataloknak szánt népi tanácsadásban: Ha tiszta asszonyt akarsz, menj Cserépbe, ha szépet óhajtsz, menj Zsércre, ha dolgost kívánsz, menj Nősz vajba! Dr. Bakos József
