Népújság, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-26 / 121. szám
Mintás • 4 U magyar ti'm Mijein a film nősének, Buck > -éternél, is ez a harmadik nekifutása. A munkástémas irá it oly érz.-keny rendőr., a rí i tőré a és a jeUnató sikere ‘i:án most is arra vállalko- stik. hogy eleve.."’.. tarsadal- mi kérdéseket vitasson meg n ..t>7,önsr'-ggel. Bacsó azt teszi. amit előbbi filmjeiben: szumologiot alapossággal he'iveteket. szituációidul tereim. s ezen keresztül igyekezik őszintén felvillantani a munkások életet, hangulatát, gondolkodását, s a negatív vonáspk mellett is hangsúlyozva, hogyan formálódik, épül a jövő. Jakus István története oseppet sem tipikus eset. Sőt, azt is mondhatnám, kissé abszurd a história. Mégis jó alkalom arra, hogy a film alkotói megszondázzák a munkások közérzetet, s reflektorlénybe állítsanak néhány olyan problémát, amely élő, s amelyről érdemes beszélni, sőt vitázni is. A történet egy lemondással kezdődik. Jakus István, egy nagy gépgyár vezérigazgatója. két évtizedes vezetői beosztás után lemond állásáról, elhatározza: visszamegy régi szakmájába, hegesztő lesz. Az elhatározást nem nagyon indokolja a film, csupán néhány megjegyzés hangzik el, miszerint a vezér- igazgató nem tudott kijönni miniszteriális feletteseivel. Külön dráma lenne annak bemutatása, hogyan jutott el a felmondásig ez a munkásból lett vezérigazgató, milyen okok és milyen körülmények , játszottak közre abban, hogy egy ember megcsömörlött a vezetéstől. Ez is izgalmas téma, de Bacsó ezzel most nem törődik, inkább azt kutatja, milyen nálunk az egyes társadalmi rétegekből a másikba való beilleszkedés lehetősége. A válasz őszinte: nagyon nehéz. És nemcsak azért, mert a hegesztőnek jóval kevesebb a fizetése, mint a vezérigazgatónak, hanem azért is, mert az ilyen „bukott” embereket bizalmatlanul fogadják mindenütt. még" a munkások is. Nem beszélve a saját környezetéről, családjából. Az az igazság — s ezt jól példázza a film —, hogy nálunk nagyon nehéz a váltás, mert a közvélemény is bukott embernek tekinti mindazokat, akik rangosabb posztjukat csendesebb, nyugodtabb beosztásra cserélik fel. A film hőse azonban mit- sem törődik ezekkel az indokolatlan besorolásokkal, elindul munkát keresni. De miért akar hegeszteni az az ember, aki tegnap még egy vezérigazgatói székből irányította a termelést? A felvételnél gyanúsnak találják, elutasítják és csak nagyon nehezen kap munkát, egy szerelő vállalat brigádjában. Már a Jelenidőnél is fel kellett figyelni arra, hogy Bacsó milyen sokoldalúan tudja bemutatni egy kis munkáskollektíva életét. Ebben a filmjében is legnagyszerűbb a brigád ábrázolása. Nem tudom, van-e ilyen összetételű brigád a valóságban, de ez nem is érdekes, a lényeg az, hogy a film hihetővé tudja tenni a szituációt, az emberek sokoldalú, árnyalt kapcsolatait. A brigád, — amelyet Bacsó ábrázol, — nagyon vegyes, megtalálhatók benne a tősgyökeres 'munkások, a paraszti élet és az ipar kö- zott lavírozó kétlakiak, de még az olyan emberek is, akik Az egri szabadtéri fotókiállításról Harmadik éve rendezik meg Egerben, igen nagy érdeklődés mellett a tavaszi szabadtéri fotókiállítást. Ez alkalommal is csatlakoztak Borsod és Nógrád amatőr- fotósai á Heves megyeiekhez és viszonylag gazdag, az érdeklődési költ)két, az érett művészi ízlést és szándékot, a témakörökön belüli részletek változatosságát, az egyéniségek határozott jeleit nyugtázhatjuk az ízlésesen megszerkesztett tárlaton. Szembetűnő, mennyire más érdeklődés, mennyire más atmoszféra jelentkezik a miskolci, a sátoraljaújhelyi totósoknál, mint például az egrieknél, vagy a gyöngyösieknél. Egyben azonban nagyjából megegyeznek a törekvések: kevés kivételtől eltekintve minden totós a legszívesebben portrét készít. ezerráncú öreg férfiről, vagy fekete fökötős néniről, néha a fiatalságról és a szépségről sem feledkezve meg, mert az arckép, az arc mása mond mindig a legtöbbet egy-egy művészi törekvésről, a totós szemleletéről és érzelmes világáról. Vadas Zsuzsa (Miskolc) Kontraszt című lelvétele 'a portrét még meg is toldja, mert. a. hippisen szőrös és vigyori arc mellé, annak ellentétjeként. talán, egy templomtornyot társít. Farkas Ida (Miskolc) a művészről. Feiedy Gyuláról** készített felvételt es hisszük, hogy ez a rokonszenves férfi valóban optimista is, mint ahogyan derűs arccal tekint a felvételen a világba. Herbst Rudolf (Salgótarján) Kibé- dy Ervinről ad pillanatfelvételt és úgy érezzük, hogy £ tans, májú* süMükét ezzel a fotóval nem adott többet, mint amit eddig tudtunk róla. Mihalecz Hajós (Miskolc) Női portréja viszont ismeretlenül is ismerősünkké, rokonszenvünk birtokosává válik. Nagy Andor felfedezi a humort „Hm” című portréján. Nemtísak eleven mozdulatot kap el, a szög, ahonnan „lefjgyelte” áldozatát, kitűnő. Molnár István (Eger) ugyáncgak hű maradt eddigi témaköréhez: az elmúló paraszti világból ment visz- ? sza arcokat, házakat, falusi környezetet az emlékezésnek. Régen nem láttuk már Fejér István fotóit, most is felfigyeltünk a testet kutató, a ritmust harsogás nélkül megmutató felvételére. Puskás Anikó ez alkalommal szerepelt a nyilvánosság előtt először felvételével, s bizta- nánk a portrézásra: az arc hűen fejezi ki a jellemet, csak tanulmányozni kell azt és a szerencsés pillanatban megszerezni a jellem legjobb rajzolatát. Pusztai Lászlót. dr. Poigáry Pált, Kocz- ka Istvánt, Pozder Pétert. Balázs Miklóst — valamennyien egriek .— biztatnánk, hogy gyakrabban lépjenek a nyilvánosság elé értékes munkáikkal. A gyöngyösiek közül Fehér Miklóst — eddigi tárlatainak anyagával is b’-.onyí- tottan — évek óta leköti és izgatja az állatok mozgása, az iramlás. a vágta, ahogyan az erdei vadak akár félelmükben, akár játékból könnygá mozgásba kezdenek. Korántsem a teljesség igényévé! írtunk erről a tárlatról. Hangsúlyozzuk, hogy ez a művészi tevékenység nemcsak szórakozás, de érték a közönség számára te, mert a szépség nemesebbé teszi annak élvezőit. < „ Farkas András most szabadultak a börtönből. És végű) egy volt vezér- igazgató, aki eddig „felülve ze’bál” szemlélte az életet, s azzal a gondolattal vált meg az íróasztaltól, hogy „lent” sokkal könnyebb, sokkal egyszerűbb lesz. A film meggyőzően bizonyítja, hogy „lent” is nehéz, mert nemcsak dolgozni kell, hanem dönteni, cselekedni is. S hősünk lépésről lépésre megtanulja „alulnézetből” szemlélni az eseményeket, miközben oldódik a feszültség, s végül is befogadja a brigád. Bacsó Péter — aki Zimre Péterrel írta a forgatókönyvet — izgalmas és aktuális témához nyúlt. A történet jó alkalmat és lehetőséget adott a munkásak közérzetének vizsgálatára, de kicsendülnek ebből a filmből a szocialista demokratizmus, ixila- mint a felelősség és irányítás kérdései éppen úgy, mint az a gondolat, amely a jogok ismeretének és gyakorlásának szükségességét fogalmazza meg. Bacsó Péternek, a rendezőnek többször is sikerült felforrósítani a levegőt, s rendkívül éles drámai helyzeteket teremtve vizsgáztatta hőseit, legfőképp emberség dolgában. így valóságszerű szituációkban mutatja be a iilm, miként hatnak egymásra az emberek, hogyan formálódik a brigád. Közben persze szót kaip az indulat, s megfogalmazódnak olyan gondolatok is, amelyek naIMRE lA'ULo: KÉT CV N^(HC H0N4P Amikoi* egyszerre felgyulladt a villany, a vilár gosság most vakítónak tetszett. Az, ajtóban a felügyelő állt, az éjjeli ügyeletes, Pet- terson, akitől mindenki félt. Indulat nélküli arccal nézett körül, száznyolcvanas magasságával, kisportolt termetével maga volt a centikkel nem mérhető tekintély. Elöteugró, erős állat megsimítva, nézte a földről épp feltápászkodó Kapellárót, tekintetében némi kíváncsisággal, mintha azt kérdezte volna; nocsak, hát te vagy az, nem is gondoltam volna. Egyúttal azt is felmérte ez a pillantás, ki volt a támadó és ki az, akinek védekeznie kellett, mindjárt nyugtázta is ’ezt, egy mozdulattal, amely- lyel Kapeiláró mellé lépett, hogy talpra állni segítse, de nem szólt, Pettersonnak ez a szótlansága volt a leginkább riasztó. Igen, mert ugyanakkor látnivaló volt, hogy némasága nem közömbösséget takar, nagyon is súlyos volt a maga nemében, mindenki tudta, ki ellen és ki mellett szól ily módon. — Te velem jössz — mondta és Bika felé intett. ’— A többiek a helyükre. Nem várta meg, míg a fiúk elhagyják a helyiséget, Bikával előrement, lépteik sokáig kongtak a hosz- szú foiyoson. Bika sokáig nem aludt a -többiekkel. Szi&orito.UJaa teígyon egyértelműen elítélik a dolgozókat károsító rossz munkaszervezést, a felelőtlen irányítást, de a felfelé hajbókoló, lefelé pedig mindig taposó helyi kiskirályok jól ismert típüsát is. A film nem zárja le a történetet. Jakus nem tudja és nem is akarja palástolni rátermettségét, vezetői képességeit, felfigyelnek rá s ki akarják nevezni részlegvezetőnek, Egyelőre nem fogadja el, ő még nem tudja mit csináljon, de a nézők érzik, hogy ebből az emberből még igazi vezető lehet. A szókimondóan okos jelenetek mögött meghúzódik egy kedvesen és derűsén motivált érzelmi szál is. Bár Matza Alice imponálóan tehetséges volt ezekben a jelenetekben, mégis úgy tűnik, ez a későn jött szerelem nem tartozik szorosan a film fő gondolatához. Még egy vitatható rész: Csinger halálos balesete — vagy öngyilkossága? —• indokolatlan, nem beszélve arról, hogy drama- turgiailag nincs előkészítve. Avar István egyszerű eszközökkel, hitelesen formálta meg a vezérigazgatóból lett hegesztő alakját. Jó alakítást nyújtott még Madaras József, valamint az erdélyi színészek, akik a brigád tagjait játszották. Zso /ibolyái János operatőri munkájáról ez alkalommal is az elismerés hangján kell szólni. Márkusz László ték, hetekre, társai megúszták kisebb büntetésekkel. Kapeiláró csak harmadnap vette észre, hogy bal vállán, ahol azon az estén a szúrásokat érezte, kis kék színű kereszt-tetoválás látható, mintha megjelölték volna, de a jel értelmét nem tudta megfejteni, hiába kérdezgette Kicsit, az se tudta, annál titokzatosabb képpel vizsgálgatta, s homályos mesybe kezdett, holmi indiánfilmekről, amelyekben az ellenségüket jelölték így bizonyos törzsek, ’ persze azok nem tetováltak, késsel dolgoztak, csak a forradás látszott a kés nyomán. Abban megegyeztek, hogy ez a jel a szabadulás utánra szólhat, valakinek, talán Bika barátainak, jó lesz nem elfelejteni ezt, akkor is, ha szívesen elfelejtkezne erről akárki. Bámiilyen furcsa, a kis kereszt sok álmatlan éjszakai órát okozott Kapeiláró számára. Először arra gondolt, talán a félelmét kell legyőznie, .azokkal a később bekövetkező eseményekkel kapcsolatban, amelyekre ez az apró jel utal, mint valami állandó, jogfolytonos figyelmeztetés. Rájött azonban. hogy nem a félelem az, ami ébrén tartja ilyenkor, sokkal inkább az elővigyázatosság érzete, amelyet azelőtt nem ismert. Mintha valaki örökké figyelné, egy arc nélküli árny, aki minden lépéséről -tud, s ennek kellő fontosságot tulajdonít, mi több, elraktározza magában a mozdulatait, számot tart a gondolataira, a terveire, s azt várja, mikor nyílik kedvező alkalom a leszámolásra, hogy előlépjen onnan, ahonnét a legkevésbé várják és fölemelje a kezét, hogy akkora ütéssel csapjon lfe rá, ajnilyet senki mástól nem kaphatott volna, s ez az ütés a földre teríti örökre. Ha nem 6zé- gyellte volna, megkérdezi Kicsit, meg a többieké!, mondjátok el, srácok. de őszintén, ti is érzitek efct? Vannak, akik ^úgy élik le az életüket, hogy* csupa láthatatlan barát veszi körül őket, a/, ilyenek a koporsó- ■ ban is mosolyognak, és magukkal vasaik • a barátságok Boldog emberek — Megvetted ? Ragyog az arca és bólint. — Milyen? — Csodálatosan szép! Pontosan olyan, mint amilyennek a prospektus fényképé után elképzeltem. Lent asztal, néhány szék, fenn a tetőn akár két családnak is van hely. Másnap újra találkozunk. — Nagy nap lesz holnap, pajtás! Csináljuk a bungaló alapzatát: Príma ötszázas beton, hogy ne történhessen semmi baj. Ha van egy kis időd, felugrassz és lerajzolom... Papír fölé hajolva rajzol. — Szóval, ez» van. Még készen sincs, de már minden perc szabad időmben ott jár az eszem. Alpesi tető! Érted, öregem? Alpesi tető. Szóval, a fahózak között a legcélszerűbb típus, pontosabban: ezt lehet legjobban kihasználni... Másnap, jön Zoli. — Hallottad? Géza megvette a bungalót. Öregem, látni kellene őket. Még a színe is más. Tudod egész nap menynyit hajt, gürcöl, de amióta rendben a teleli, a ház, mintha kicserélték volna. Még a hangulata sem olyan mint régen. A szabad idejében mindig csak erről beszél, talán még erről is álmodik ... Erdő szélén egy nagy réten áll a ház. Körülötte két lurkó ugrál, szinte repül a boldogságtól. Bőrük olyan mar, mint a csokoládé. — Csókolom! Tegnap már itt is aludtunk... Igazi májusi este. A vacsoracsillag már feljött, a ház előtt a szalonnasütőhelyen pattog a parázs és néha néha megsercen a nyársról lecsöpögő zsír. — Hagymát! Tegyél rá hagymát is, így finomabb. Valaki nagyot nevet. — Nem a hagyma, hanem a bor adja meg igazán a sült szalonna ízét. Amikor megsül a szalonna, utána le kell önteni vörös borral... Valahol messze az erdő mélyén nagyot kiált a kuvik és denevér cikázik el a tető felett. — Már denevéretek is van? , Óriási nevetés. A vörös bor kitűnően lehűti a sült szalonnát és elveszi a zsírnak a szagát — Na! Mit szólsz hozzá, pajtás? — Csodálatos. A ház is, meg a környéke is. — Nézd meg a srácokat. Ezek tavaly ilyenkor úgy néztek ki a nagy falak között, mint a penészvirágok. — Téged meg mintha kicseréltek volna ... Az erdőre rálopakodik az éjszaka. A közeli patak locsog csak, ahol titokban szomjas őzek kortyolgatják a 'vizet. Amikor hazafelé tartok, arra gondolok: milyen kevés kell a boldogsághoz. És mégis milyen hosszú időnek kell eltelnie, hogy ez a boldogság tíz- és százezrek jussa legyen ... Szalay István megfejthetetlen titkait, misztikumát. várakozásaikat és a beteljesülést, ami > mindmind a láthatatlan barátokkal kapcsolatos. De mit tudhatnánk kezdeni a láthatatlan ellenségeinkkel, akik egyszer majd, a legváratlanabb pillanatban letépik rólunk az inget, megnézik, ott-e a tetovált kereszt a bal váltunkon és akkor megbánjuk, hogy a Világra születtünk, szeretnénk a földdel eggyé válni, őrjöngünk a kíntól, hogy lám, most sem, ez így nem lesz jó, tisztára úgy néz ki, mint aki kezd becsa varodul, minek, marhaság. akinek nincs "arca, attól csak a bolondok félnek. — Hiszen, ha félnék! De nem félek. Ha csak attól nem, hogy egyszer félni fogok — válaszolta Kapeiláró, s ez az érzés akkor sem csitult benne, amikor meghallották, hogy Bikát másik csoportba helyezték, itt már túl sok galibát csinált, a szabadulásig hátralevő egy esztendőben nem őket bolmég most az egyszer sem látjuk az arcát annak az árnyéknak, amely annyi éven át, talán egész életünkben szemmel tartott bennünket. Kapeiláró. amikor láthatatlan ellenségére gondolt, alig várta a reggelt, az első napsugarat, az árnyék nélküli világosságot. Rémképek üldözték álcában, vizek fölött futott, sziklákon kapaszkodott fölfelé, s nem tudta, őt űldözik-e, vagy ő az üldöző. Beleizzadt a göncbe, hánykolódott, némelykor saját kiáltozá'sára ébredt, arra. hogy jajgatva hívja az anyját, Kicsi szóit Is neki, dogitja majd. Tábora fokozatosan Kapel! áróhoz pártolt át. s ez egyúttal azt is jelentette, hogy — legalábbis átmenetileg — véget értek a tetoválásnak nevezett szertartások, s ez annyira valószínűtlen volt, hogy a fel- ’ ügyelők nem lg mertek hinni benne. Eljött a tél, közeledett a karácsony, csomag- küldések ideje, aki megkapta a maga csomagját, majd kiugrott a bőréből örömében, akinek nem jött csomagja, odavolt a szomorúságtól. .........üßftlymljum
