Népújság, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-19 / 115. szám

Illúziók nélkül...

Séta a hatvani strand körül

'v.'Tías nv'riw íJél-Uán. '■ ki utcai házak kertjei- tol mi !.-lenre vetkezett.; . iára sült fériiak hajiadnak a s' l'iu r.- iában, »Icaijait a '.bidbe borult ■ (nibtcsiák és borsó bokrok i'iit. Olykor fel egyenesed* •a. s nyugatnak szegezik ar,tilsukat.

— Ugyan., megmárfózha- k e az idén strandunk inban? Megépül-e valahara?

Kovács Imre tanácselnök- h< vettessél rn. is eieie füstölgésekre keressük a választ. S ami el.só pillantásra fogad, reményeket keltő. A 42 fokos vizet szolgáltató kút kornyékén ugyani még csak alkalmi vendégek áztatják reumás lábukat a gödrökben, de tőlük nem messzire kész a termálmedence tükre, végeztek a földkiemeléssel, s most a vasbetonszerelőket várják. A Városgazdálkodási Vállalat munkásai is jól haladnak a kerítés építésével. Június derekára ígérik, hogy körbefogják a strand mintegy 12 holdnyi területét. Cserkúti István, a munkálatok közvetlen felelőse, tudomásunkra hozza még. hogy megcsinálták a 400 személy befogadására alkalmas kabinsor költségvetését, s ahogyan a kivitelezőikkel szerződést kötnek, indul a munka.

Igen ám csak... Es itt jön a bibi, amit Kovács Imre így fogalmaz meg nagyon tömören:

— Még ha elkészül a meleg vizes termálmedence, a kettős kabinsor, s körülkerítjük a strand területét, akkor sem csapkodhatjuk á tenyerünket! Mert a járulékos beruházások megvalósítása nélkül nincs nyitás. Legfontosabb e téren a szennyvíztisztító berendezés, aminek tervei készek, megtörtént a helyszíni bejárás és terület- kijelölés, az alapépítményt pedig házilagosan, társadalmi összefogással kívánjuk létrehozni. Szerelőmunkái azonban a Vízgépészeti Vállalatra várnak. Szükséges

„Amatőr strand, kényszerű fürdőzők.

(Foto: Baranyi)

továbbá egy hideg vizes kút. Fúrására május végével kaptunk ígéretet. S augusztusra maradna a strandmedence kivitelezése, amelyre a Mélyépítő Vállalattal van szerződésünk. Sokféle munka, any- nyiféle vállalkozó! Ki merne esküdni, hogy ez a kooperatív tevékenység a mi kívánalmaink,' igényeink szerint alakul?

A mozgalmas, kultúrált strandélet fontos követelménye még a jól felszerelt büfé! Üdítő itallal, sörrel, lán- gossal, egytál étellel. Ami szorosan vett kívánalom, • nem luxus. Ez ügyben Koncz Elek, az ÁFÉSZ főkönyvelője nyilatkozott.

— Tájékoztató jellegű megbeszéléseket már folytattunk a városi tanáccsal, hogy a strandvendéglőt elvállaljuk. S bár idei tervünkben ez a beruházás nem szerepel, ahogyan hivatalosán felkérnek bennünket a szolgáltatásra, vagyis aktuálissá válik a büfé megépítése, szövetkezetünk igazgatósága kidolgozza az idevágó munkatervet, előteremti a szükséges fedezetet! Gondolom, ennek az ideje csak az esztendő második felében érkezik el, ami azt is

jelenti, hogy a beruházást jövőre valósítjuk meg.

— Kovács elvtárs! Mivel bíztatja a hatvani strandkedvelöket?

Az elnökhelyettes összeráncolja homlokát. .

— Minden törekvésünk arra irányul, hogy legalább a meleg vizes termálmedencét ezen a nyáron üzembe helyezzük. Ez a mi elképzelésünk. S biztosított hozzá a költségfedezet is. Ám a pénz és társadalmi munkaerő még nem' minden. Több vállalat együttműködésén múlik strandunk ügye, ott pedig nincs szavunk. Ezért óvatosan azt válaszolom: igyekszünk, de esélyeink kevesek!

Köszönet az őszinteségért. Jobb szembenézni a valósággal, mintsem illúziókban ringatni egy város polgárait.

Moldvay Győző

IMRE lA'Vió;

KE ? W IWWtC

Működik-e a miniadó

Gyakorlati érettségi az Egri Gép- és Műszeripari • Szakközépiskolában

A környezet hétköznapi: a ákok munkaruhában. az íztergagépek zümmögése is megszokott.

A látszat mégis csal. hi- :en a munkapad fölé hajló atalok vizsgáznak: gyakorit! tárgyakból érettségiznek.

tét nem kévés: a sikeres

’.ereplés jutalma belépő az tolsó fordulóra, a június 4- n kezdődő szóbeli érettség.- 5.

Ebli István gyakorlati ok-' jtásvezető az esztergályosok ?ladátát ismerteti.

— Furatos tengelyt kell W- sítqniük. Megkapják a raj- ot és az anyagot.

Kezemben egy kész ton- ely. s előttem a nyersanya :, iiszen bizony nem kis szaki-telem. ügyesség kell ah- ioz. hogy valaki a vizsgab:- ;ottság asztalára tegye a n es te r m u n ká t.

Zvara Pál érettségielnök bizakodó.

— A fiúk négy év alatt jól

elsajátították a szakmát. Ezt tükrözi nyugalmuk, biztonsaguk, s ezt bizonyítják a kész munkadarabok is.

iülü. Április 18,* szombat

De hogyan vélekednek a szenvedő alanyok, ott, az esztergapad mellett?

A negyedik bés Tóth János már túl van az első percek izgalmán. A versenylázat megszokhatta már a müncheni olimpián. az úszók körében. A tét most kisebb, de izgalomra akad ok.

—. Harminchárom ezredes tűréssel dolgozunk. Nem éppen kis feladat.

— Mit' remélsz?

— Úgy érzem, a közepes biztos. Azért szerelném, ha jobbra sikerülne.

Utassy László ' otthonosan mozog az esztergapad mellett. Érthető, hiszen mindig jeles volt gyakorlatból.

— Lehet. hogy határidő előtt elkészülök.

Néhány teremmel arrébb az elektroműszerészek dolgoznak. Ok két-hérom méte rés hatósugarú miniadót ke szítenek. Tekintetük akkor csillan fel, ha a rádióban meghallják a hangjukat. Ez

azt jelenti, hogy működik a

készülék. Sikerült a vizsga.

Már csak júniusban kell helytállni, s megkapják nem

csak az érettségi, hanem a

szakmunkás-bizonyítványt is.

íttécsij

Heves nagyközség közművelődése

Nápirvndmn

(Tóth Mária tudósitónktól):

Ülést tartott Heves nagyközség tanácsának végrehaj- - tó bizottsága, amelynek napirendjén Varga Zoltánnak, a művelődési ház igazgatójának beszámolója alapján, a község közművelődésének helyzete szerepelt. Az intézmény igazgatója az 1972—73. évi közművelődési terv végrehajtásáról számolt be a vb-ülésen. A beszámoló és a tapasztalatok alapján pozitívan értékelte a vb az eddig végzett- munkát.

Napirenden szerepelt a tanácsi szervek működésével kapcsolatosan a törvényesség betartása. Ezekről a tapasztalatokról dr. Nagy Ferenc járási vezető ügyész tartott beszámolót. Tájékoztatták a vb-tagjait a kommunális és költségvetési üzem 1973. évi feladattervének eddigi teljesítéséről.

— Hogy kerüli ez magához?

— Behozták.

— Ki hozta be?

— Anyám.

— Nem világosították fel az idevonatkozó előírásokról?

— De igen.

— Akkor miért hozta be?

— Csak.

— Erre visszatérünk még.

— Térjünk. ,

— Ne szájai jón.

— Igenis.

Hideg lett körülöttük a levegő. A kipukkanni készülő nevetés abbamaradt, hogy a félhomállyal eggyé váljon. Eszükbe jutott, hol vannak, ez itt másmilyen világ, mint amiben eddig éltek. Mint akik egy pillanatra nem értik a szigorúságot, «je aztán hirtelen visszahulllak abba a tompa érdektelenségbe, amely egyeseknél később, a szabadulás után sem oldódik fel, talán többé soha. Kicsi, * mindenesetre nagy dolgot vitt véghez azzal, hogy kizökkentette őket ebből az állapotból, ha csak rövid időre is. Ka- pelláró nézte a fiút. megpróbálta kitalálni, miért kerülhetett ide. hiszen kölyök még, mutál a hangja, ezt egyszavas feleleteiből, amiket az őr kérdéseire adott, $ eine- .pillanatban hallani le- i heteit. Most hagyhatta el az

Kopernikuszévforduió

Gyöngyösön

(Tudósítónktól):

Világszerte megemlékeznek Mikolaj Kopernikusz lengyel csillagász születésének 500. évfordulójáról. A hazai ünnepségsorozat egyik programja lesz május 21-én a gyöngyösi Művelődési Házban rendezendő megemlékezés, amelyen résit vesz dr. Kulin György, az Ui’ánia Csillagvizsgáló igazgatója is, aki „A Kopernikusz-íordu- lat’ címmel tart előadást, majd két film vetítésére kerül sor.

Az ünnepséggel egyidőben nyitják meg a Kopernikusz- kiállítást. amelyen részt vesz a ^-Lengyel Kultúra" vezetője is.

iskolát, alighogy növésnek indult, kezei, lábai na'gyok, a teste vánnyadt, egészen kisfiús, hosszú, sovány arcában csak az orra nőtt meg. ez látszik az egészből, meg a bal arcán húzódó forradás, hol szerezhette a kis hülye, ilyen korán? Ki az, aki nem vigyázhatott rá, talán az anyja, aki most acélgolyókat küldözget neki, persze, szegény gyerek mivel játsszék a sitten?

Egy szobába, , egymás melletti ágyakra kerültek. Kapelláró látta, hogy Kicsi rokonszenvvel néz rá, magában azzal magyarázta ezt, talán a korkülönbség miatt, vagy a pillantására emlékszik, amikor összenéztek az őr ingerült tekintete fölött, teljesen önkéntelenül, azok néznek így egymásra, akiket valami természetes szövetség tart össze, a közös kiszolgáltatottsági a bűntudat, de nem tudják még, a száÜvegcserepek

Mint jégkristályok csillognak a napfényben. A kocsi, amelynek üresen ásít a szélvédője, összelapított hűtőtetővel az árok falának dől. Az emberek — lehetnek húszán, harmincán —. beszélik, értékelik a karambolt. A rendőrkocsi az út mentén ál! és mérőszalagok kerülnek elő. Valaki a kilométerkő vön ül és a vérző arcához nyomogatja a zsebkendőt.

— Semmiség az egész! Szerencsére csak az üvegcserepek .. .

Egy Moszkvics — alig veszi észre az ember — túl a műúton a búzatáblában „parkírozik”.

— Indulás tovább! Induljanak, kérem, ne akadályozzak

a forgalmat!

Mi ketten a helyszínen maradunk. A vérző arcú ember feláll a kilométerkőről és magyarázni próbái

— Látta a táblát?

Az ember bólint .

— Mit jelent ez a tábla? *

— Elsőbbségadás kötelező.

— Megadta az elsőbbséget?

Hallgatás.

— Válaszoljon, kérem!

— Nem. Nem adtam meg.

Üjabb mérések, a rendőrök jegyezgetnek a füzetbe, közben beszélgetés. Valaki a véres arcúhoz fordul:

— Itt, Jancsikám, sajnos nincs mellébeszéles.

Az csak a véres zsebkendőjét nyomogatja az áliához.

— Azt hittem, még kijutok előtte, de jött legalább százhússzal. Ki a fene gondolta, hogy ...

— Annyira sietős volt?

— A fene megette! Csirketápért mentem...

Közben újabb kocsik állnak meg, jó messzire a hátunk mögött, de egyik-másik utas közelébb kíváncsiskodik. Néhány másodperc és mindenki előtt világos a kép.

— Még jó, hogy tömegszerencsétlenség nem történt. Ilyen nagy forgalmú úton igazán elképzelhető...

— Az a maga autója?

A véres arcú bólint.

— Harmincezerje legalább ugrik.

Ketten a nézgelődők közül mögöttem beszélgetnek.

— Rossz napja van, ráadásul még péntek is . . .

Amaz felcsattan.

— Menj már a pokolba te is! Mi az. hogy rossz napja van? Eszedbe ne jusson a pártjára állni. Itt a tábla, láthatta. ha nem vak. Nem adott elsőbbséget! Ö csinálta az egész bajt. Érted? Még örülhet, hogy nem az eperián kötött ki. Én, kérlek, azt mondom, az ilyen pasas megérdemli a sorsát!

Elmennek a rendőrök. lassan eloszlik a gyülekezet. Egy Pannóniás még odaszól a vérző arcúnak.

— Látja, szaki kám. maga nem okos ember. Mert a saját baján tanulta meg, hogy közlekedési szabályok is vannak a világon ...

Szalay Isuan

Tulajdonképpen csodálkoztak, hogy a szoba — szoba volt és nem cella, és a fekhely nem prices, hanem matracos vaságy. Keringtek ugvan szóbeszédek a szigorítottról, akik azt megjárták, azokat a többiek tisztelete vette körül, a tekintetük láttán a félelemből eredő isztelet.

— Te miért vagy itt.? — kérdezte Kapelláró, az első kínálkozó alkalommal, nem sokkal a megérkezésüket követő esték egyikén.

Kicsi mintha már várta volna a kérdést. Halkan beszélt és kérdéssel kezdte ő is.

— Hallottál az Orgonás bandájáról?

— Nem én!

— Nahát, nem is hallottál te akkor sejnmit. Tudod mennyit kapott Orgonás? Tizenkét évet. Bennünket arról ismertek — s itt megnevezte Pest egyik külső

múltra merőben új és ismeretlen helyzetben, hogy mi fog ebből kisülni. jó-e vagy rossz, jónak úgy lehet, csalt a társkeresés indokolt igénye mondható benne, az összenézés biztonságot adó melege, ma az őr háta mögött, s holnap ... Mit kell érteni a börtönben az alatt, hogy hollies?

kerületét —, hogy jajgattak a nők a kezünkben.

— A te kezedben is? Jó vicc.

— Én csak falaztam. Csak a végén engedtek oda. Az első mindig Orgonás volt,, nem azért, mert a legidősebb volt, hai^em mert a legerősebb. Tudod mi volt a listáján a végen? - Tizenegy

rendbeli erőszakos nemi közösülés, egyrendbeli garázdaság, háromrendbeli kerítés, meg amit akarsz. Jól összejött neki, mi? Munkahelye nem volt, egész nap Zsiga bácsinál piált, a haverok fizettek neki, ha nem volt pénze, sokszor nem volt, aztán estefelé elindultunk a Kis-Dunához. Négyen, Öten, néha többen is voltunk, egymás nélkül nem mentünk sehová. Ha megláttuk a pipit, az ment oda ismerkedni, akire Orgonás ráparancsolt, a többiek feltűnés nélkijl lekoptak, húzták a csíkot arrafelé, ahol a gyülekezést megdumáltuk, valami néptelen helyre.

— Volt ofci veled akart ismerkedni?

— Naná! Miért, tifelétek

talán nem lehet leszólítani akármelyiket? Nyomni kell a sódert és kész, örülhetsz, ha aztán a nyakadon nem marad. Egyik délután lépegetjük ott a fűszálakat, az úton feltűnik egy kis szőke, kicsi volt azon minden, csak a haja nőtt nagyra. Megáll ott majdnem az orrunk előtt, bennünket persze nem láthatott, egy bokor mögül lestük, láttuk, a kezében fog egy négerbabát, azt babusgatja ott, járkál föl és le, srácok, hétszentség, ez valakit vár. Orgonás intett, Kicsi, te jössz. Nézek rá, adjon még valakit, kezdetnek jobb ha ketten vagyunk, nem szájai annyira, nem játssza meg magát. Akkor intett Jezsó- nak, jó, ketten már elegen leszünk. i

— Szép babád van. Mi az, eltévedtetek? — kezdte Jezsó.

— Várok egy fiúra — csipogja, na, gondoltam ez még az általánost se járta ki, mégis kész nő, fogja a négerbabát és vár a fiújára.

— Téged még anyukád fésülget, mi?

__ Meg tudok én fésülk

ödni, magam is — mondja és hátraveti a frizuráját, dacosan.

(Folytatjuk.)