Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-14 / 87. szám

I I5G éve szülststt 9. N. Osztpovszkij 1823. április 12-én született a nagy orosz színműíró A. N. Osztrovszkij, akinek élet­művét szesmiéletesen érzékelteti az az 50 színmű, amelyek közül számig lan napjaink­ban is nagy sikerrel szerepel a Szovjetunió és -.zdtnos egyéb ország színpadain. A kiváló megfigyelőképességgel rendel­kező művesz műveiben realista képet fest a XIX. század második felének orosz tár­sadalmáról. Fiatal éheinek főbb állomásai: a moszk­vai egyetem jogi kara, írnokoskodas a tör­vényszékén, majd a kereskedelmi bíróság hivatalában. 1851-től, amikor teljesen az irodalomnak él, külső eredményekben sze­gényes élete legnagyobb részét Zamoszkvo- recsjében. a kispolgárok, kishivatalnokok — későbbi műveinek figurái — között tölti. Kiemelkedő eseményként eljut a Volga vi­dékére, irodalmi-etnográfiai expedíció tag­jaként. Nagy figyelemmel tanulmányozza a 1 megismert városok múltját, a nép erköl­csét, szokásait. Tapasztalatait műveiben használja fel. Műveiben a megrontott és megalázott emberek alakjut formázza meg nagy mű­vészi erővel. Az első jelentős mű — Egy zamoszkvorecsjei lakos feljegyzései —, tárgyválasztásában és stílusában még tük­rözi a fiatal szerző kapcsolatát a „natura­lista iskolával”. Majd Gogol nyomdokain haladva írja meg 1850-ben a Csőd című vígjátékát. E művében is, mint oly sokban — a vagyoni-magántulajdoni viszonyok a drámai összeütközés forrásai. A nyereség- vágy, a szenvedélyes pénzgyűjtés uralja a szereplők minden vágyát és gondolatát, tönkretéve minden emberi kapcsolatot, amely rokoni, családi, baráti kötelékeken, vagy az emberek egymás iránti kölcsönös tiszteletén alapul. Vígjátékai ily módon emelkednek drámává, s a társadalmi vi­szonyok kritikájává szélesednek; hiszen a negatív hősök „gazságait” a társadalmi helyzet szüli. Kimagasló alkotásaiban — Jövedelmező állás, Vihar — eljut munkásságának alap­vető következtetéséig: a mély emberi érzés összeegyeztethetetlen a kizsákmányoló tár­sadalom törvényeivel és rendjével. Találó Goncsarov meghatározása, mely­ben a drámaíró életművét értékeli: „ . •. egymagában fejezte be azt az épületet, amelynek alapköveit Gribojedov, Gogol rakta le”. Az, hogy van orosz nemzeti szín­ház, az ő érdeme. Ezt igazság szerint Oszt- rovszkij-szí nházn^ik kellene nevezni.” Lengyel Zoltán A polgárháborút a szovjet filmek eddig széles freskók­ban örökítették meg. Az emberábrázoláshoz, a törté­nelem mozgásának patéti- kus és hű festéséhez a mér­cét Solohov adta és adja ma is sokáig ható érvény­nyel, a Csendes Donban. Most Konsztantyin T té­ny ov drámáját, a' Ljubov Jarovaját vitte filmre Ar­nold Vitolj forgatókönyve nyomán Vlagyimir Fetyin. Ljubov Jarovaja kis tanító­nő egy kis városkában. A polgárháborús viharban ez a kis varos többször volt már a fehérek és a bolsevikok kezén. Az emberek nagy többsége az érdek és a he­lyezkedés törvénye szerint csapódik ide-oda. A fron­tok azonban kialakulnak lassan-lassan a lélekben is. Akik képesek megérteni a tisztességes elveket és az idők zúgását, azok hama­rabb rendezik önmaguk sor­sát, sőt a többiekét is ehhez a rendezéshez akarják igazí­tani. Mi dönti el, ebben a nagy-nagy kavargásban, hogy ki hol áll, ki mit is akar? A tették! Honnan le­het felismerni a cselekvések rugóját, az elszántságot, a végleges döntést, a hűséget? A tettekből! Azokból a cse­lekedetekből, ahonnan nincs visszaút, ahol csak ítélkezés van, életre-halálra, golyóval, árulással, más egyébbel, ítélkezés van önmagunk fe­lől ed a mások életerői, a mások életének értékéről. Hogy a polgárháború eze­ket és a hasonló konfliktu­sokat, sok-sok tragédiában sokeaerszeresen megismétel­te, afelől nincs kétségünk. Ljubov Jarovaja Szovjet film Az érzelmeknek, a szenve­délyeknek és az erkölcsi­etikai elkötelezettségnek ez a minden gátat átszakító szembesítése és szembefor­dulása kap fényt, hitelessé­get a Ljubov Jarovajaban, a tanítónőben, a szerelmet és az igazságot, a szabadságot és a megértést átértékelő, asszony sorsában és életút­jában. A megtalált férj miatti boldogsága fokról fok­ra kiürül, válik semmivé, míg eljut odáig, hogy férje tragikus elvesztését köny- nyek nélkül, asszonyosan szomorú, de szigorú tekin­tettel tudja végignézni. A rendező, Vlagyimir Fetyin a jellemábrázolásra összponto­sít. Igyekszik túlemelkediy a sablonokon, most is újat adni, annyi megfilmesítés után is, a polgárháború : mélyről jött, de naggyá, fontossá nőtt alakjairól, a; Koskin és Svandja által végbevitt jellemcsodákról,; hogy ugyanis az idővel és: az időben felgyorsulva, a rendkívüli helyzetekben tud- ! tak rendkívüli és történe- ; leinformáló erővé előlépni. ’ Mégis a rendező a tanítónő • fejlődését, emberi harcát ‘ kíséri a legmélyebb rokon- szenvvel. ezt a belső har­cot igyekszik nyomon kö­vetni, emiek a nyomát vé­gigkísérni a* acre recHJiben, a szem színének változásá­ban, vagy a gesztusok fel- gyorsulásában. Talán túl so­kat bíz az érzelmekre, de sohasem téved hatásvadá­szatba: a viharzó éveket, a tépett idegekkel végigólt ve­szedelmes hónapok at-évekei nem lehet még annyi év után sem közömbösíteni a dokumentumszerűség szürke mintáival sem. A filmben szereplő épületek mindig a sárga valamely változatá­val tűnnek fel, s ezzel a fénnyel átszőtt sárgával te­remt hangulatot a rendező a dráma lélektani vonulatá­hoz. A filmet Szolovjev-Szedoj zenéje kíséri, hangsúlyozva a romantikus elemeket; Jev- genyij Sapiro operatőri mun­kája pedig a rendező felfo­gását hűen szolgálja, színei­vel. a fény itt-ott történő, bőségesen lírai felragyogta- tásával. A színészek közül Ludmilla Csurszina, Vaszilij Lanovoj, Vaszilij Suksin és Kirill Lavrov alakítását emeljük ki. (farkas) KEREKES IMRE: Rendezői klub Gyöngyösön Műkedvelőkről van szó. Esetleg nem mindenki fo­gadja a meghatározó kife­jezést lelkesedéssel, de a tény ettől nem változik: szerte a gyöngyösi járásban is élnek, működnek, dolgoz­nak, szerepelnek műkedvelő színjátszó csoportok. Továbbképzésükről a gyön­gyösi művelődési ház gon­doskodik szervezett formá­ban. Ügy is, mint legutóbb, hogy két alkalommal tartot­tak szakmai bemutatót az egyes csoportokkal, megoszt­va őket, hogy jobban gaz­dálkodhassanak az idejük­kel. Aztán a csoportok vezetői, rendezői leültek, és beszél­gettek arról, mit láttak a színpadon. Ezt a beszélge­tést Csornák Ervin, a Nép­művelési Intézet munkatár­sa irányította. Szókimondó- an, magas igényeket tartva szem előtt beszéltek itt mindenről, ámít egy rende­zőnek figyelembe kell ven­nie: színpadkép és műsor- szerkesztés. dinamika és be­szédtechnika, művészi átélés és közönséghatás. Sorolni is sok volna a témákat. Most egyetlen megjegyzést hadd emeljünk ki: a mű­kedvelő színjátszó együtte­sek rendezőinek azt kell mindenekelőtt meghatároz­niuk, hogy a psoport tagjai egyenként és közösen együtt mire képesek a színpadon. Sem túiságosan magasra nem szabad emelniük a mér­cét, sem az igénytelenség nem lehet a fokmérőjük. Erre az önismeretre nevel­niük kell magukat a cso­portoknak és a rendezők­nek egyaránt. Ez az önneve­lés folyt ezen a most emlí­tett, két vasárnapon át tartó klubfoglalkozáson, méghozzá nagyon nyílt szavakkal, na­gyon a jobbítás szándékával. A legjobb teljesítményt nyújtott karácsondi csoport­nak. amelynek rendezője Dán Cyuláné, külön tiszte­letdíjat nyújtott át a járási népművelési felügyelő, Nagy- máthé Atlila. (gmf) 23. Elsőként a magyar fiatalok közül Gyöngyösi főiskolások — a varsói vár újjáépítésén A múlt nyáron a „Ma­gyarország” egyik hét végi számát lapozgatva Pelle Sán­dor. a Kertészeti Egyetem gyöngyösi főiskolai karának kollégiumi nevelő tanára ér­dekes írásra lett figyelmes. A cikk a második világhá­ború alatt súlyosan meg- rongálódott egykori varsói királyi vár történetéről szólt. Az írás részletesén is­mertette azt a nemzetközi Összefogást is, amellyel az egyes európai országok tá­mogatják a vár újjáépíté­sét A restaurálás a tervek szerint 197 H-ban fejeződik be A fiatal tanár, aki egy­ben a gyöngyösi főiskolai kar ifjúsági klubjának ve­zetője is, a főiskola igazga­tóságával és a hallgatókkal egyetértésben levelet írt a Lengyel Kultúra budapesti igazgatójának Ebben kérte, 14., szombat hogy a Lengyel Népköztár­saság kormánya tegye le­hetővé. hogy az idén nyá­ron nemzetközi táborban, gyöngyösi fiatalok egy cso­portja is bekapcsolódhasson a vár újjáépítésébe. A ma­gyar fiatalok első ilyen irá- ( nyú kezdeményezését öröm­mel fogadták Lengyelor­szágban. A napokban meg­érkezett a válaszlevél, amelyben a Lengyel Kultú­ra igazgatója értesítette a. gyöngyösieket, hogy szíve­sen fogadják a főiskolai kar fiataljainak ilyen irányú tá­mogatását, A KISZ központi bizottsága és a Népművelé­si Intézet támogatásával jú­lius közepén két hétre 37 gyöngyösi fiatal utazik Var­sóba, ahol építőtáborban vesznek részt a vár újjáépí­tésénél. Ezzel is hozzájárul­nak majd ’ a lengyel—ma­gyar barátság elmélyítésé­hez ■ a'ü - 1 -'öntették, hogy a Magyar Tele­vízió forgat- lOlábja is elkísé­ri és rövid filmet készít; munkájukról. A teteje méterrel magasabb a kerítésnél. Éjszaka a he­gyek is sötétek. Hát még egy ilyen bódé! Lapos tető­vel. A betörő nappal kinézi, sötétedéskor- átlép a keríté­sen, lehasal a bódétetőn. Az éjjeliőr befúrja szemét az éjszakába, mindig azt lesi, mi van ott a gyáron túl, mi­kor áll össze valami figurá­vá a sötét, aztán zsupsz, há­tulról a bódé tetőről fejbe vágják egy féltéglával. Eny- nyi az egész. Nekik fontos 1 volt. Persze, kinek fáj, ha az éjjeliőr kint fekszik a kerítés tövé­ben, Mellette egy tégla. Van így­Mit fáj az a nappali por­tásnak, ha éjszaka elviszik a gyárat. Csak a portásfül­ke maradjon, meg a szál­kás, puhafa asztal. A prics- csen nappal is lehet pihen­ni. Csak előbb le kell en­gedni a sorompót. Ha jön a teherfuvar, úgyis zörgetnek. 'Akár még aludni is lehet. Leülök a prices szélére. El kellene indulni. Letelik az, hogy éjfélig ellopják a gyarkerítés felét? Létezik. ­Már messziről látom, hogy a kerítés nincs tovább. De én csak hajtok előre, épp úgy, mint máskor, követem a nyomot, amit tegnapról, meg tegnapelőttről hagytam. Haladok, mert ha az ember egyszer elindul. megállni nem lehet, A sötétség csak a falak közt altató. Tény az, hogy kerítés omcs. A tolvajnak sincs nyoma, mégcsak egy jármű­nek se, amire a fél gyárke­rítést felrakták és elfuva­rozták vele. Se kint a me­zőn, se bent a gyárudvaron. Pedig így történt. Csak az a baj, hogy a gyárudvar se létezik. Itt a sarkon volt az ócskavaste­lep, a kiselejtezett gépek szemétdombja. Ilyen most nincs. De nincs ott a hosz- szú, fehér falú épület se, amit hátsó raktárnak hív­nak. Földszintes volt. pala­tetővel. istállóablakokkal, elöl fészerajtókkal. Nincs. Sőt, azon túl a régi mű­hely sincs ott a rozsdásan lógó csatornákkal, a füstös oldalával, mert a széljárás odaverte a kormot. Onnan mindig koromszag párolgott, de most koromszag sincs, és nem áll ott az épület, ahol a kultúrterem van és nem áll ott a vaskorlát sem, amit azért raktak oda, hogy a targoncák ne rohanjanak egymásnak és nincs ott a kantin se. amire akkora la­katot tettek, hogy az egész gyárban nincs még egy olyan lakat. És lehet nézni befelé a sötétbe, és még beljebb, ameddig csak ellát a szem és azon is túl, ahol már csak megdermedni le­het, de nincs ott semmi. És az egész olyan, mintha soha nem is lett volna. Mindegy A kerítés mel­lett, amelyik már nem léte­zik, haladok tovább. Néha lehajolok, mert valami gya­nús, hátha tégla az. Leg­alább égj' téltéglát találnék A tanácstag Harminc körüli asszony, amolyan tűzről pattant, aho­gyan mondani szokás. A kisebbik gyerek négyesztendős, amaz kilenc. A veranda előtt már szinte nyár van. A bimbót szülő mózesbokron méhecskék sétálnak, a lugasszőlő könnyezik a metszés után. — Mondjon magáról valamit! Jóízűen nev&t, ölebe ejti kezét. — Két gyerek, a férj, öreg szülők, meg a ház gondja itthon, a tsz-ben a munka és a tanácstagság. A kisfiú éppen enni kér, azután nyargal a többiek után. — Hogyan jut ennyi mindenre ideje? — Ennyi mindenre? Pedig még a háztáji jószágokat fel sem soroltam Nem is szólva arról, hogv a nagyobbik gye­rek gyenge a számtanban, neki is rendszeresen segíte­nem kell. i A verandán nem fűtenek, de a tavaszi nap már pótolja a kályhát és még a kiskabát is lekívánkozik. — Két éve fejeztük be az építkezést, de azt hittem, sohasem lesz vége. Szaladgálni anyagokért, emberek, mun­kások után, még elmondani is sok... — Mióta tanácstag? — Hat' esztendeje és most újra jelöltek. Ügyszólván még gyerek voltam, amikor elkezdtem ezt a munkát. — Mikor találkozik a választóival, hol, mikor mondják e! gondjaikat? Csodálkozik és mint aká hirtelen nem rs tud válaszol­ni, tűnődve néz maga elé. — Nem könnyű kérdés ez. Már többen kérdezősködtek erről a járástól, a megyétől is: Mi az oka annak, hogy ma­gát ennyire szeretik, becsülik az emberek? Hogyan végzi a tanácstagi munkát? — Most én is ezt kérdezem! — Tudja, a falusi tanácstag munkája nem olyan, hogy azt a napnak egyik, vagy másik órájában kell, vagy lehet csak végezni. Csak egy-két példát: Megyek az ABC-be, jön egy utcabeli: — Ejnye, te Margit! De jó, hogy találkoztunk... És már mondja is a gondját, baját. Máskor a határ­ban, mezőn, répa-, meg kukoricakapáláskor jönnek: — Az apósoip nyugdíja ügyében kellene szólnod, Margitl Így megy ez valahogyan. Tulajdonképpen nem kell itt hivatalnokosdit játszani, legfeljebb akkor, amikor a pana­szokat elintézni megy az embec. — És a válaszadás? Nevet. — Ez a nehezebbik oldala. Legfontosabb, hogy őszinte legyen az ember. Az esztendők során kialakult már a gya­korlatom. Körülbelül tudom, meddig mehetek, mit vállal­hatok. Ha úgy érzem, meghaladja erőmet valami, vagy nem rám tartozik,, megmondom őszintén és kereken: ezt nem vállalom, vagy ezt csak továbbítani tudom. Talán ezért van ez, hogy a választók bíznak bennem. Egy idősebb férfi kérdez meg az utca végén. — Margitnál volt, a tanácstagunknál? Bólintok. — Tudja mit! Két férfi veszett el abban az egy asz- szonyban. Szívesen segít, és amit mond, arra építeni le­het Szalay István I * kerítésből, amivel a be­törő fejbe vágja az éjjeli­őrt, de semmi. Csak letapo­sott út van, meg száraz fű a csapás két oldalán, szegély­nek, hogy valami mégis dí­szítse az ilyen ösvényeket. Ennyi az egész. Még haladok az ösvényen, de már látom magam előtt, hogy ez az ösvény egyre hosszabb. És látom a sar­kot, a hosszú utcánál, ahova el kell érnem, akármilyen végtelen is az út. És akkor is, ha látom, hogy nem ér­demes elérni. Minek. Tolvaj* betörő jnár nem jöhet, mert azok aztán nem olt tanyáz­nak, ahol fű is alig terem, ahol hűlt helye van min­dennek, ami volt. Ezért az­tán már félni se jó és a fé­lelmét js már csak úgy érzi az ember, mintha másé len­ne, Mintha esek kölcsön­kapta volna .valakitől, aki­nek már nincp rá szüksége, mert kinőtte .«agy éppen el­kopott és nem szenet már ilyen szürke félelmekkel együtt hálni. Csak a fények. ahogy megroppannak a sötétségben és szétszikráznak, mint a kohóvas. pazarlóan ajándé­kozva színeiket mindenki­nek, aki csak odanéz, csak azok vezetnek. Mert most látom csak, hogy a kerítés fégláö mind beépültek abba a lénybe, ami a sarkon vi­lágit. ,és bensejükból úgy sugároznak, mintha mind­egyik közepébe egy kripton- iámpát helyezlek volna el. Ez van. De a gyár az nincs sehol. A gyárat, aminek a kerítése mögött kellene lennie, va­laki elemelte, öt ujjal meg­fogta az egeszet és belelódí­totta abba a nagy vízbe, aminek ott kellene lennie a rét mögött. Még sose jár­tam ott. Szeretném meggyújtani a zseblámpát, hátha így rájö­vök valamire, abból, ami velem történt. De’ zseblám­pa nincs. A stukkerhez ka­pok és akkor jövök rá, hogy üres a hátsó zsebem. Milyen könnyű kifárasz­tani egy embert. Lőttek az utcán. Felug­róm a priccsről. A saroktól valamivel innen, durrdefekt. Nézem a fejem nyomát a párnának hajtott pokrócon. Ott van az, mert olyan ke­ményen aludtam, hogy még a durva pokróc is benyomó­dott. Közröhej. Ami még so­se volt, az volt most. El­aludtam. így aztán biztos, hogy a ma éjszakát nem úszom meg szárazon. A portásfül­ke előtt keresem a jeleket, nem járt-e itt az ellenőrzés. I Figyelem a gyárudvart, ahol most már ismét minden a helyén van. Á hold éppen rásüt a szürke kerítésre, amelynek téglái álmomban az előbb még úgy ragyog­lak, mintha valaki gyémán­tot rakott volna a közepük­be, hogy a világ végéig árasszák magukból a fényt és belőlük rakjanak egy olyan épületet, amin még a bomba se tud egy karcolást ejteni. Senki nem iárt erre, hogy legalább az ilyen álmot megzavarják. És még most is alszohn, ha nem jön a durrdefekt. (Foly Latjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents