Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-10 / 83. szám

Helyünk a világban 2. Lehefőségeink és kilátásaink az ezredfordulóra A KÖZEPES gazdasági fejlettségű országok csoport­ja messze az elmaradott gaz­daságú ázsiai és afrikai or­szágok előtt jár, de még nagy távolság választja el a világ 12 gazdaságilag élenjáró or­szágától. A közepes fejlettsé­gű országok, köztük hazánk, természetesen el kívánják ér­ni a gazdasági fejlettség ma­gas szintjét. Melyek a kilá­tások? Bíztatóak-e a távla­tok? Milyen fejlettségi szín­vonalon áll majd a magyar népgazdaság 2000-ben? Tá­voli, de belátható idő. Csak­nem annyi idő választ el bennünket a század és az ezredfordulótól, amennyit a felszabadulás óta magunk mögött hagytunk. S az elért eredmények nyomán biza­lommal tekinthetünk a jövő­be. Ha az utóbbi évek átlagá­val, hat százalékos nemzeti jövedelem-növekedéssel szá­molunk a jövőben is min­den esztendőben, akkor a ne­gyedik ötéves terv. utolsó esztendejében az egy főre ju­tó nemzeti jövedelem meg­haladja az ezer dollárt, 2000- ben pedig a 4600 dollárt. Ez igen magas fajlagos szám, 30 házalókkal haladja meg az USA hasonló mutatójának 1968. évi szintjét. Persze, közben a tengeren túl sem áll meg az élet. Az Egyesült Államok egy lakosra jutó nemzeti jövedelme 2000-ben — ugyancsak az utóbbi évek növekedési ütemét előreve­títve — előreláthatólag még mindig kétszerte nagyobb lesz mint hazánké. De ne fe­ledjük: a jelenlegi mintegy 3,5-szeres különbséget dol­gozzuk le kétszeresre! Nem is beszélve arról, hogy szocia­lista viszonyaink között az elosztás sokkalta igazságo­sabb, a fogyasztás pedig bi­zonyosan ésszerűbb lesz majd. Magyarországnak mintegy 12 millió lakosa lesz 2000-ben s az fejlettebb gaz­dasági viszonyok között él majd mint az akkori Auszt­ria és Anglia lakossága. A JÖVŐ lehetőségei, kilá­tásai kizárólag attól függnek, milyen mértékben sikerül évről évre a nemzeti jöve­delmet gyarapítani. Méghoz­zá új, intenzív módszerekkel, mivel a hagyományos exten- zív fejlődés forrásai kime­rültek. így a nemzeti jövede­lem növelésének legfőbb módszerévé a termelékenység emelése válik. A már idézett prognózis szerint tízévenként a ma­gyar ipar termelése megkét- szerződhet, s így az 1970. évi szint 2000-ig megnyolcszo- rozódhat. Vagyis gyerme­keink másfél hónap alatt ter­melhetnek majd annyit ,mint mi egy \ év alatt. S az ezred­fordulón már nálunk is al­kalmazzák majd a tudomá­nyos és technikai forrada­lom olyan eredményeit, ame­lyekkel napjainkban jobbára csak a fantasztikus iroda­lomban találkozhatunk. Űj anyagok, szupravezetők, mik­roötvözetek, elektronsugaras és ultrahangos megmunká­lás. Természetesen tért hódít az atomenergia és a kiberne­tika is. Merjünk álmodni — val­lotta Lenin. S a szovjet ha­talom nehéz napjaiban kidol­gozták az akkor fantasztikus­nak tűnő villamosítási ter­vet, a Goelrot s ez a prog­ram már régen történelem, de ma is tanulságos. Jelzi, hogy a távlat erőt ad, meg­termékenyíti a napi munkát, növeli a felelősséget. Napon­ta kell tehát síkraszállni az Újért, a korszerűért, a szer­vezettebb munkáért. Ez utób­bi aktualitását aláhúzza, hogy az elemzések szerint gazda­sági elmaradottságunknak nagyobb része vezethető visz- sza szervezési okokra és csak kisebb része származik az alacsony műszaki-technika* színvonalból . AZ EZREDFORDULÓT és a gazdaságilag fejlett Ma­gyarországot aligha tudjuk elképzelni a szocialista or­szágok magas fokú integrá­ciója nélkül. A legkorsze­rűbb technika kifejlesztésé­ben és alkalmazásában, a nagy sorozatú gazdaságos gyártásban s a hazai fo­gyasztásban, szinte úgy épí­tünk a szocialista országok közösségének eredményeire, potenciáljára, nagy piacára, mint sajátunkéra. Valameny- nyi KGST-országban, így hazánkban is, most készül az első nagyszabású 15 évre szó­ló távlati terv. S ezek a ter­vek már eleve összehangol­ják az átfogó fejlesztési prog­ramokat, egyeztetik a hosszú távú gazdaságpolitikai stra­tégiát, a kibontakozó integ­rációs folyamatokat. A fejlődés fontos hajtóere­je korunkban a gazdaság szerkezetének korszerűsítése. Sok-sok milliárd forintos tiszta haszonnal jár például, ha nő a szénhirogének (kő­olaj, fölgáz) felhasználása a szén rovására. Az ipari ter­melésnek kb. az egyharmada — ahogyan a Gazdaságkutató Intézetben kimutatták — az olaj- és gáziparhoz hasonlóan igen jövedelmező és ezért gyors fejlesztésre érdemes. Az ipari termelés második harmadának, például a tex­tiliparnak, a szerényebb haszna rekonstrukcióval fo­kozható. Végül a harmadik harmad állami támogatások formájában feléli a másik két harmadban termelt tisz­ta jövedelem számottevő ré­szét s így ez a harmad visz- szafejlesztésre, illetve a ter­melés teljes átállítására szo­rul. A nemzeti jövedelmet gya- rapithatjuk tehát, ha a nagy állami támogatást igénylő traktorok, teherautók, tengeri áruszállító hajók, motorvona­tok stb. helyett más korsze­rű és gazdaságos terméket készítenek. És akkor is, ha az egyébként jövedelmező cikkeket időről időre korsze­rűsítik, megújítják, kicseré­lik. A hatékony és koncent­rált beruházásoknál persze még inkább szükséges az ez­redforduló követelményeire figyelni. De a világért se rangsoroljuk a munkákat: mindig az legyen a fontos, amit éppen el kell végezni. A sok kicsi sokra megy — hosszú távon igaz ez amúgy istenigazából. Mert percből és órából lesz a történelem. A NÉP ÍRJA a történel­met — ez szinte már köz­hely. De gondoljuk csak vé­gig: a szocialista világ mun­káshétköznapjain egy kicsit az emberiség jövőjéről is újból és újból döntünk. Mesz- sziről indultunk s nagy utat kell még megtennünk, hogy félreérthetetlenül mindenki számára bizonyítsuk a szo­cializmus fölényét a munká­ban, a gazdaságban, a gaz­dagabb, emberibb életben. Kovács József pFolytatjuk) Sí cser ionná vékonypapír gyárának próbaüzemelése. A gyár nagy teljesítményű frinn évben már több mint 31 ezer tonna vékonypapír készül. Befejeződött a Papíripari Vál­lalat Lábatlant Vékonypapír- papírgyártó gépein ebben az (MTI-foto — í&8& 600 milliós évi forgalom Az Élelmiszer Kisker termelési tanácskozása Bár a számok, az adatok szerepeltek a legtöbbet azon a tanácskozáson, amelyet tegnap délután tartottak meg Gyöngyösön, a főiskola aulájában a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói, mégis az ember, a vásárló állt a vizs­gálódásaik középpontjában. A tanácskozáson részt vett dr. Varga József, a megyei tanács elnökhelyettese is. A beszámolót Csépány Ferenc igazgató terjesztette elő. Hogy milyen körülmé­nyek között tettek eleget a kereskedelmi előadók az évi 600 milliós forgalomnak, ar­ra egyetlen adat is rávilá­gít: az üzletek eladóterének növekedése jóval az orszá­gos átlag alatt maradt, bár a vásárlások növekedése gyorsabb mint amennyi vár­ható volt. A szűkösebb hely fokozott kihasználása a ke­reskedők jó munkáját bizo­nyítja. Ezt mutatja a ter­melékenység növekedésének a ténye is. Érthető, hogy a legfőbb szállítója á kiskemek a FŰ­SZERT. A tervezett értékben mégsem tudott árut kapni a nagykertől, mert a kért mcny- nyiségnek általában csak a felét, vagy annál valamivel többet szállított esetenként az üzletekbe. A gyengébb ellátás a lisztesáruból a má­sodik félévben sem javult. Visszatérő jelenség nyáron a patron időszakos hiánya, ahogy konzervből és befőtt­ből sincs mindig annyi, mint amennyi kellene. A vállalat igyekezett más megyékből is biztosítani a szükséges áruféléket. Külö­nösen jelentős a zöldség- és a gyümölcsellátás javítására hozott több intézkedése. Minden elismerésre méltó vonás ellenére is azt; hang­súlyozták a termelési ta­nácskozás részvevői, hogy to­vább kell fáradozniuk a vá­sárlók elégedettségének el­nyeréséért, amihez nemcsak kifogástalan árukínálat szük­séges, hanem gyors, udvari­as kiszolgálás is. QgjF fcelyen termelik és feldolgozzák Mélyhűtött málna, zöldborsó Nagyrédéről Ahol állunk, alig két év­vel ezelőtt még fatelep volt egy öreg bódéval. Most rá sem lehet ismerni erre a vi­dékre. Magasra emelkedő épületek állnak itt. A fala­kat csillogó alumínium le­mezek borítják. A két egy­mással szemközti épület közül a nagyobbon vastag, U-alakban elágazó csövek „fúródnak” a falba. Az épü­let végét modern üvegbélés díszíti. A nagyrédei dombon, a Szőlőskert Termelőszövetke­zet új büszkesége emelke­dik: a hűtőtároló, amely harmonikusan illeszkedik a falu képébe. Benn az épü­letekben az átadás előtti utolsó simításokat végzik a festők és szerelők. Kísérőnk Somogyvári Pé­ter élelmiszeripari gépész- mérnök Közel három évvel ezelőtt Budapestről költözött ie családjával Nagyrédére. A tervezéstől részese ennek a nagy beruházásnak. — Május végén üzembe helyezzük a hűtőházat — mondja, és közben elindu­lunk a már kész első épü­letbe. A tágas csarnokban kö­rös-körül asszonyok dolgoz­nak. Szőlőoltványokat készí­tenek nagy szakértelemmel. — Itt, Rédén. hagyomá­nyai vannak az oltványké- íaitóöiiek — veti közbe. — Ezt ,a nehéz munkát kor­szerűsítettük a hajtatóház­zal. A tágas, jól megvilágí­tott helyiségben kedvező munkakörülmények között dolgoznak az asszonyok. A szomszédos teremben szinte izzasztó, közel har­minc fok a hőmérséklet. Egymásra helyezett ládák sorakoznak, bennük fűrész­porba helyezett dugványok. Némelyiken már apró rü­gyek, parányi hajtások fa­kadnak. — Előhajtják ezeket — mutat kísérőnk a friss haj­tásokra —, majd a szom­szédos épület földszintjén fagypontra lehűtik a dugvá­nyokat. így utaznak azután a Szovjetunióba. A szomszédos épület 0-fo- kos hűtőjében és az emeleti mínusz 25 fokos mélyhűtő­ben a íagyasztóberendezése- ket szerelik. Gyors ütemben halad a munka. A már be­szerelt gépek, csövek és tar­tályok nagy része Dániából érkezett. A Sabroe-cég szál­lította és szerelői előre gyár­tott elemekből állították ösz- sze a berendezést. Érdekes­sége, hogy teljesen automa­tizált, a kapcsolóteremből gombnyomásra működik minden. A friss áru először a fagyasztóba kerül, majd lehűlve egy szállítószalagon át jut a csomagolóba, onnan pedig a mélyhűtőtárolóba. Hosszú csövekből és ezekhez csatlakozó tartályokból áll a hűtőberendezés. Működését műszerek segítségével Sánta Tibor gépkezelő ellenőrzi. i (Foto: Perl Márton) — Milyen árukat hűtenek? — Erre a kérdésre Kivés János üzemgazdász vála­szol. — A termelőszövetkeze­tünk földjein termelt mál­nát, zöldborsót, paprikát és paradicsomot. Hogy mennyi­re indokolt itt helyben a hűtés, azt elsősorban a gyü­mölcs- és zöldségfélék bio­lógiai tulajdonságai, nem utolsósorban pedig közgaz­dasági okok indokolják. A földekről frissen szedett málna, vagy zöldborsó köny- nyen megromlik. Korábban a minőség csökkenésével szá­molva, nagy költséggel szál­lítottuk a zöldség- és gyü­mölcsféléket Nagyrédéről a megrendelőknek. Mindeze­ket figyelembe véve döntött úgy a vezetőség és a tagság, hogy felépítjük a hűtőházat. így olcsóbbá és biztonságo­sabbá tesszük a termékek feldolgozását. A földterület ma már nem növelhető a nagyrédei ha­tárban. Munkaerő viszont van elég a szövetkezetben. A termelés növelése mel­lett, amelyre minden reális feltétel megvan — elsősor­ban a szövetkezeti tagság munkakörülményeit kíván­ják javítani. Nagy rédén már korábban megvalósították helyben a szőlőtermesztést, a feldolgozást és a borpalac­kozást. Most pedig a közel hetvenmillió forintos költ­séggel épült hűtőtárolóval — elsőként a magyar termelő- szövetkezetek közül, — ha­sonló profiltágítást valósíta­nak meg a zöldség- és gyü­mölcstermelésben. Helyben termelik a nyersanyagot és helyben dolgozzák fel vég­terméknek. Ennek irányítá­sára pedig speciálisan kép­zett szakemberek kapcsolód­nak be a termelésbe. Gyár­tásvezető, laboratóriumveze­tő, művezető és kalorikus szakmérnök, illetve techni­kusok. A nagyrédeiek mélyhűtött áruikat a Magyar Hűtőipar­nak adják el, amely a hazai ellátáson kívül jelentős mennyiséget külföldre is ex­portál a tetszetősen csoma­golt és közkedvelt mirelitfé- iékbói. Mculusz Károly Pavilonsor Egerben — jgondolatban ,? ^ A megyeszékhely, az ide- ' gculörgalmi központ keres­kedelmi ellátásának javí­tására már több mint bá­rom évvel ezelőtt elhatáro­zás született, hogy a strand és Hadnagy utcai lakóte­lep közötti területen egv pavilonsort építenek. Első­sorban zöldség-gyümölcs, élelmiszer, büféáru és ajándékcikkek árusítása szerepelt a tervezett cikk- listán. A pavilonsor meg­építését oly módon tervez­ték, hogy abból mind a la­kótelep, mind a strand felé lehessen árusítani. Az elképzelés nagyon öt­letes, de a megvalósulás évről évre elmaradt. Leg­újabban már olyan híresz­telés is járta, hogy azért nem lehet e pavilonsort megépíteni, mert a városi ..tanács túlságosan magas ! árat kér az érintett terür letért: négyszögölenként ! közel hatezer forintot. Amikor az ügyben a vá- ! rosi tanács műszaki osztá­lyán tájékozódtunk. kW* '. CÍLi., » •srssrít'-rsne-i éppen az ellenkezője az igaz. Nevezetesen a műsza- ! ki osztály évről évre ajánl- ’ gatja az érintett kereske- ! delmi szerveknek a terfi- ! letet a jogszabályokban előírt, minimális közterü­let-foglalási díjért. Sőt a Belkereskedelmi Miniszté­riumhoz beadott, a beru­házás megvalósíthatóságát, valamint az adható pénz­ügyi támogatást célzó pá­lyázathoz annak idején rö­vid idő alatt gondoskodott i a műszaki tervek elkészí­téséről. Ezen túlmenően — amikor pénzügyi gondok merültek fel —, a műszaki osztály vezetője tárgyalt Székesfehérváron a köny- nyű fémszerkezeteket gyár­tó vállalat vezetőivel, akik a pavilonsor építéséhez megfelelő — viszonylag ol­csó előre gyártott eleme- ; két ajánlottak fel az egri • tervek megvalósításához. Mindezek ellenére mély ’ csend honol a megvalósítás ; körül, kivéve a SZÖVTER- i MÉK-et. ahol már minden­> féle feltétel mellett benne : lennének az építkezésben, ; mert a strand és a lakótc- : lep jelenti számukra az > egyik legnagyobb fobér : foltot a forgalmas egri bel­területen. Mi lesz a pavilonsorral, • amelynek szükségessége most, a közelgő űj szezon ■ előtt ismételten siirgetőleg • merül fel? (faludi) 1973. április 19., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents