Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-08 / 82. szám

Egy távirat nyomában Feladták: huszonöt éve Az iskolák államosításának megyei dokumentumai után kutatva — az Igazság című hetilap 1948. május 30-i szá­mában — találtam erre a táviratra. Feladták: a péter- vásári járás Pedagógus Szak- szervezetének tagjai. A cím­zett: dr. Czapik Gyula egri ér­sek. Íme a szöveg: „Érsek urunk! Hű fiai vol­tunk és maradunk Egyhá­zunknak, éppen ezért tiltako­zunk az ellen, hogy szabad véleménynyilvánításunk és állásfoglalásunk miatt ben­nünket kiközösítéssel fenye­gessen.” Arra gondoltam: megérné egy kis nyomozás, hátha fel­idézné a huszonöt év előtti időszak hangulatát... ? A véletlen segített. Sályi János személyében a legille­tékesebb kalauzra találtam. Huszonöt éve ugyanis ő volt a Pedagógus Szakszervezet megyei titkára, ő készítette elő a megye iskoláinak álla­mosítását, ő inspirálta a pé- tervásári pedagógusokat az előbb idézett távirat feladásá­ra. A felszabadulás fiatalon ért. síelve voltam keserűség­gel és természetesen jobbí­tó tervekkel, Így érthető, hogy már 1945 márciusában a kommunista párt tagja let­tem, tettekre vágyva, felada­tokra várva. A párt Gyön­gyösre küldött, mivel akkor a városban még nem volt kommunista pedagógus. Azzal bíztak meg, hogy próbáljam megnyerni az embereket ér­tessem meg velük: mit jelent számukra, a jövő nemzedék számára az új politika, az új rend. Előbb az I-es iskolá­ban tanítóskodtam, majd a Ill-as igazgatója voltam. Ta­nítottam, ám fő feladatom a pártépítés, a Pedagógus Szak- szervezet szervezése volt. Előbb a járási szervezet tit­kára lettem, majd a megyei vezetésre kaptam megbízást. Rendkívül nehéz volt akkor dolgozni, megbirkózni az ér­tetlenséggel, az évszázadok óta rögződött lelki reflexek­kel, a kollégák, a barátok megütközésével Kudarcban sem volt hiány. Az első tit­kári választáson megbuktat­tak, csak másodszorra nyer­tem. Mégsem keseredtem el, hiszen mindössze harminckét éves voltam, s hittem abban, amit csinálok. Szabad időm­ben kerékpáron jártam a fal­vakat, érveltem, magyaráz­tam, bizonygattam. Sályi János elbeszélése alapján most idézzük fel a távirat születésének körülmé­nyeit! A volt felekezeti tanító ke­rékpárra ült, s ismét segítség, kísérő nélkül, egyedül indult útnak. Önbizalmában bízott Nem is alaptalanul, hiszen a gyöngyösi, a hatvani, a füzes­abonyi, a hevesi járásokban már sikerrel járt: pedagógus kollégái egyhangúan követel­ték az államosítást. A tisza­füredi esetre különösképp emlékezett. Ott a találékony­sága mentette meg a csőd­től. Az előadást délelőtt ti­zenegykor kezdte; annyira be­lejött, hogy cpak a déli ha­rangszóra riadt fel. „Itt zöm­ben apácák ülnek, mi lesz most?” — villant agyába. S akkor jött az ötlet: abba­hagyta beszédét, s kérte a je­lenlevőket, hogy előbb végez­zenek a déli ájtatossággai, csak aztán folytatta beszédét. Jó fogás volt, megnyerte a szimpátiát, mellette, érvei mellett foglaltak állást, még­hozzá egyhangúlag. Ezért érkezett optimistán Pétervásárára is. Az iskola előtt megtorpant, mert egy népes csoport élén meglátta a plébánost, aki meg is szó­lította, s a szülők szövetsége nevében közölte: — Tiltakozunk az államosí­tás ellen! Benn is fagyos légkör fo­gadta a fiatal titkárt Nem­csak a járás pedagógusai ül­tek a padokban, hanem ott voltak kenyéradó gazdáik, az esperesek is. Sályi kibúvót ke­resett azt javasolta: menje­nek át a moziba. A tanítók, tanárok elindultak, de men­tek a papok is. S lett az elő­adása után parázs vita, a pe­dagógusok hallgattak, nem úgy a papok! Végül kenyér­törésre került a sor: a titkár felszólította az egyház em­bereit, hogy hagyják el a terv met Az egyik válaszolt: — Rendben van, döntsenek a tanítók maguk között, de akkor távozzon a titkár úr isi ■— Ez szakszervezeti gyűlés, a pedagógusok szabad szak- szervezetének összejövetele. Önök mit szólnának, ha nem pap létemre egy papi gyűlés­re beülnék, vitáznék, s az el­nököt szólítanám fel távo­zásra? Ezzel nyert Egyedin ma­radtak, s a pedagógusok meg­szavazták az államosítást jött a távirat szövegezése. Ekkor is meg kellett harcolni min­den szóért de végül mégis megegyezés született. Rövidfilmek áprilisban Igen gazdag az áprilisi rö- vidfilm-program. György István Bronzkori művészet című ismeretterjesztő filmje az időszámításunk előtt és az V. század közötti korszak művészetét, tárgyi emlékeit tárja elénk. György István másik kisfilmie egy tánc­kompozíciót mutat be. Dar- gay Attila szellemes rajz­filmje, az ..Amor opus 1”, a US. április it, vasárnap hogy intézzem *z adminiszt­rációt a levelezést Hát ez bizony nehéz volt mert az­előtt azt sem tudtam, hogy mi fán terem az ügyvitet Szontágh Edit ugyanitt ta nított, az érseki leánygimná­ziumban. — Voltam egy városi pe­dagógusgyűlésen, ahol még jóval az államosítás előtt azt magyarázták, vitatták, hogy mit jelent majd számunkra. Lényegében azt mondták el, amit az ember kimondatlan, magában őrzött, arra céloz­tak, amire az ember legin­kább vágyott: független al­kotó munkára, olyan közös­ségre, ahol igénylik vélemé­nyét, számítanak ötleteire, nemcsak megtűrik. Különös­képpen megkapott az a szen­vedélyesen őszinte hang, ahogy minderről a vidéki, a falusi pedagógusok beszéltek. 1948 nyarán két hétig helyet­tesítettem a megbízott igaz­gatót. Akkor aztán úgy érez­tem magam, mint a dézsma- bárány; fogalmam sem volt arról, hogy mi a költségvetés, a könyvelés. Szerencsére ha­mar belejöttem. Hogy gondolkodtak az em­berek, miként vélekedtek az államosításról? Arról tanús­kodjanak az Igazságból idé­zett részletek. Az egri Hamza LSrlnené írja a szerkesztőségbe az egy­házi ellenpropagandáról: T. .Jó katolikus vagyok, azért jöttem misére, de politi­kát mégsem a szószékről aka­rok hallani.” Egy népi kollégista így £r: . .ml nem pásztorlevéllél, hanem építő munkával fog­juk felvirágoztatni a magyar népet“ Neki lett igaz». ÚJ * Pécsi István Hatvan múzeumát segítette életre A föld hűséges vaHatója Miből lett a fiatal hatvani mú­zeum? Néprajzi és régészeti anyaga jobbára három em­ber, három amatőr gyűjtő ne­véhez fűződik, ök hárman adták össze az induló kiállí­tást Doktai Gyula, Németi Gábor, Szántó Lóránt. Doktai meghalt Németi a helytör­ténet irányába távolodott Szántó viszont itt él Kökénye­sen, s továbbra is hűséges vallatója a földnek, a messzi­re nyújtózó, dimbes-dombos határnak. Negyvenöt éves, barna fér­fi. Cserzett, erőtől, egészség­től duzzadó. A jól szabott öl­tönyök, mintha lekívánkoz­nának róla. Nem is tagadja: falun, parasztok és tanítvá­nyai között érzi igazán jól magát. Honnan az érdeklő­dés, a régészet szenvedélyes szeretete? Mikor kérdem, fel­húzza vállát — Talán az esztergomi gim­náziumban kezdődött ahol Balogh Albin igazgatóm, a helyi múzeum őre, vett maga mellé slapajnak. Minden sza­bad időmet öreg csontok és fegyverek között töltöttem évekig. Velük bíbelődtem, azokat fényesítgettem. Ott kaphatott meg a régi korok levegője, az archeológia sze­leJ Később technikusként Százhalombatta vízrendezésén dolgoztam. A földmunkák ró­mai kori leleteket hoztak a felszínre. Néhány apró tár­gyat összeszedtem, hazavit­tem. Ezekből hajtott_ ki a gyű j tőszenvedély, az a né­hány régiség az Indítóköve a nagykőkényesi munkámnak. Tizenkét éve tanítok a falu­ban, s ha valamire büszke le­hetek, akkor az a gyerekek­be átplántált régészkedő haj­lam. Fontosnak tartom, mert nem csupán tudományos is­S most hadd beszéljenek az államosításról azok, akik egyházi iskolában tanítottak. Dr. Ladó Erzsébet, az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Kereskedelmi Szakközép- iskolából: — A szegedi egyetemen vé­geztem, itt szereztem taní­tóképző intézeti tanári dip­lomát, mint államsegélyes, ci­vil tanár kerültem az Angol- kisasszonyok Intézetébe, Egerbe. Ez egy mammutin- tézmény volt: otthont adott! a gimnáziumnak, a polgári­nak, a tanítóképzőnek, a ke­reskedelmi és a gyakorló is- ' kólának. A tanítóképzőben hárman voltunk „állami” ta- ! nárok, mind a kinevezést, : mind a fizetést a miniszté­riumtól kaptuk. A június vé- ' gi évzáró értekezleten hirdet- ' te ki a főnöknő az államosí- tásról szóló, 1948. évi, XXXIII. törvénycikket Min­den magyarázat nélkül meg- ; kérdezte: ki hajlandó állami: iskolában tanítani. Mi vállal­tuk, a rend tagjai nem. Szá­munkra sokat jelentett, hi­szen legálisan csinálhattuk, hirdethettük azt, amit val­lottunk, s megtűrt „civil” ta­nár helyett megbecsült pe­dagógussá váltunk. Persze' gond, nehézség csőstül jött. A megbízott igazgató Kovács' Vendel lett, engem kért meg, : Moldvay Győző ? ^^^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/^AAA/^A/^AA/^A/^AAA/V^/^^AA^V^^V^A^v^^/VVVVAAJ^AAAAA✓^✓V^/^AAA/V^/^AAAAAAAAAA/\^AAAAAAAAAAAA/V^AAAAAAAAA>'^^<^^^AA^^^ meredekben gyarapítja őket, hanem földszeretetüket, táj- szeretetüket is mélyíti Valóságos múzeum a nagykökényesi iskola folyo­sója. Vitrinekben, üvegek mögött, szépen rendszerezve, sorjáznak különböző korok leletei. Neolit kortól a közép­korig terjedő edénytöredékek, pattintott kőpengék, kőbalták, őrlőkövek. Országosan egye­dülálló tárgy az a háromezer éves, agyagból égetett, kör alakú vadászsíp, amit Köké­nyestől nem messzire talál­tak, s most is úgy szól, mint annak idején, amikor az óko­ri ember társának jelzett vele az erdőben, vagy őzba­kot csalogatott. Merthogy az őz síró hangját is kitűnően lehet rajta utánozni. — Mostanában megint hasznos úton jártam diák­jaimmal. Héhalom, Egyházas- dengeleg környékén bóklász­tunk, s ennek során olyan cserépanyag került birto­kunkba, ami arra vall, hogy a szarmatáknak ezen a vidé­ken is volt településük. A ré­gészek eddig Hatvan magas­ságában húzták meg a szar­maták településvonalát. Lele­teinkkel északi irányba kito­lódik ez a zóna! Egy táskából sárgult papí­rokat vesz elő. — Ez a boldogi tanács kö­szönőlevele! Mint vizsgázott földmérő technikus, a Zagy­va és a vasútvonal közötti te­rület belvízrendezési munkáit vezettem tanítás után, vagy lyukasóráimban. Reggeltől es­tig karóztunk, mértünk, ke­reszt- és hossz-szelvényeket rajzoltunk. Tíz éve már. De lecsapoltuk a vizet, a terület azóta is száraz, mi több: utat építettünk a lecsapolt terüle­ten... Vagy itt van Szent­györgyi János elnök level® Lőrinciből! Ez 1964-ben esett. Köszönettel veszi, hogy elké­szítettem a petőfibányai isko­la vízlevezetéssel kapcsolatos tervdokuméntációját és a helyszínelést. Ahogy írja: ez a társadalmi munka tízezer forintot takarított meg a köz­ségi tanácsnak... Nem soro­lom. Kérkedésnek venné. Pe­dig, látja, maroknyi a papír, ami a valóságot festi. Mániá­kus sem vagyok, legfeljebb olyan értelemben, hogy húsz évvel ezelőtt kitűzött céljaim­hoz, erkölcsi normáimhoz mindmáig ragaszkodom. Ügy tűnik, ez év őszével megvál­tozik munkaköröm. Hatvan­ba szólítanak, a városi műve­lődésügyi osztályra . Köké­nyeshez, a faluhoz, diákjaim­hoz és a föld vallatásáhoa* azonban hűséges maradóig, Csak dolgozni járok be a vá­rosba. Ez a föld, ez az isko­la, a falusi élet megmarad tá­maszpontnak, csendes kikö­tőnek. Mindig azt fájlaltam, hogy a tehetséges fiatalokat elszippantja a tanyáról, falu­ról az iskola, pedig tudásuk­ra szüksége lenne itt is s népnek. Hát kerüljek szembe önmagámmal? Kép célén va­gyok rá. Búcsúzófélben vagyunk, amikor két csemete sündörög elő. Mindkettő markában edénytöredék, elmosódó mo­tívumokkal. Két percbe sem telik, rendszerbe foglalják anélkül, hogy nevelőjük bele­szólna. Az edény korát is meghatározzák: anyag, színe­zés, forma alapján. Csak ámul az ember. S nem tudja egy pillanatra, falusi általános is­kolában jár, vagy egyete­men? KEREKES IMRE: is. szerelem istennője közbelé­pésének hathatósságát kér­dőjelezi meg. Jaj, a matek! a címe Bod- rossy Félix filmjének, amely- ; ben Zalatnay Sarolta nép- j szerű számát cáfolják a diá­kok. akik ma már új mód­szerrel tanulják a matemati­kát. Paulus Alajos dokumen­tumfilmje, az Egy évszáza- j dós terv megvalósulása Vá­sárhelyi Pálnak állít emlé­ket. Az áprilisi műsorban szerepel még a Gépkocsive­zetők című dokumentum- film. (MTI) Az éjjeliőrnek esemény, ha ömlik a víz, mert megválto­zik tőle a világ, jobban megülepszik a szó, mert beszélni úgysem tud, mert biztos abban, ha ilyenkor emberrel találkozik a hosz- szú kerítésfalnál, az csak tolvaj lehet. Ember ilyen időben nem vállalkozik ki­menőre. Ennyi az egész. A hosszú sötét fal mentén a kerítés tövére csurog a víz. Legalább másfél méter­re kell haladni a faltól, ott jobb a járás. Szilárdabb a föld. Valami suhan a leve­gőben, de az nem számít. Bagoly vagy denevér. A ku­tyáknak van annyi eszük, hogy ilyenkor a száraz eresz alatt lapulnak. Ehhez képest sincs rossz dolga az éjjeliőrnek, mert a zivatar is magányos. A hosz- szú fal mentén figyelem a rétet, oda záporoznak a vil­lámok. A villám tüzénél itt- ott látszik egy fa, alatta em­ber nem áll, ha állna is, az a legrosszabb hely. Nyomu­lok előre, gödörbe lépek, felcsap a víz, szétfreccsen, mint a nagy teherautók ke­rekei nyomán Most jön a java. Valaki megnyomott egy gombot és ez már nem eső. Csak víz, folyamatosan. Lezúdul, de ez már nem elnyelhető .. és újra vissza, ahonnan indult .. és mire visszaér, valaki újra meg­nyom egy gombot és újra in­dul. de már nem eső, csak víz, folyamatosan ... Kézzel tapintható, és kemény, mint a jó izom, és sodor, mint a gyors levegő és lezúdul és aztán újra fel, mert annyi víz fenn egyszerre nem le­het, csak úgy, ha valami fel­szippantja azt, ami egyszer már leért. Mert az éjjeliőr csak azt láthatja, ahogy az éjszaká­ból kilép a víz. Feljebb nem lát. Lehet, hogy a sötétség fölé vándoroltak a tengerek és mindent az éjszaka tart a sötét hátán. Most már mindegy, hogy a fal mellett vagy méterre attól. Víz alatt éppúgy egy­formák vagyunk, mint a föld alatt. Nyomás, most már va­lahogy ki kell jutni a saro­kig, onnan látszik, ha lát­szik, a hosszú utca lámpaso­ra. Most látszik, de csak ak­kor, ha a gyárudvar fölött elszalad egy villám. A gumicsizma tele, így aztán lépni se lehet. A sar­kon lehúzom, kiöntöm belő­le a vizet. A zoknit a kö­peny zsebébe rakom, nad­rágszár fel a térdig... A gyárat akkor is meg kell kerülni. Mezítláb job­ban haladok. Van idő Az­tán már villám nélkül is látszanak a hosszú utca lámpái Itt-ott még fény az ablakokban, nehéz, vizes fé­nyek, földhöz lapult taxik lámpái, ijedt macskaszemek. Csak a sarokig tart az eső. A saroknál úgy eláll, mintha valaki egy gombot nyomott volna, hogy álljon el. Ennyi az egész. A por­tásfülkéig szabad az út, két­oldalt a járda mellett tara­jos kis patakok rohannak a lefolyókig. Így, eső után, a frissen omló víz hátán, iga­zi a csend. Ha nem volna itt a gyár, a város, ilyen­kor meg lehetne hallani, hogy ez mit jelent. Az éjjeliőrnek van váltó­ruhája. Kell, hogy legyen. Míg rámkerül a száraz, fő a tea. Ez is víz, de inni kell, hogy valami egyensúly­ban tartsa az embert Ilyenkor aztán igazán a legjobb száraz ruhában ki­állni a portásfülke elé, már csak nem is csepeg. Már jönnek, akiket beszorított az eső. A Lipták úr, nagy he­gyesen, be akarja mutatni, hogy mit használt neki az elvonókúra. A Richter úr, elázott kalappal, mert bízott abban, hogy a nagy esőben is valahogy hazaér. Felesé­ge fél a vihartól, telefonjuk nincs. A Slezákné hátul összefröcskölt harisnyával, mert az éjszakai nők min­dig felcsapják a sarat. Er­délyi úr, a festő, ma csak spiccesen siet, ha ideges, nem tud igazán inni és őt a víz mindig idegesíti. A Vajda úr sehol. Ablakai már egy hete sötétek. Válás előtt szabadságra ment, erőt gyűjteni. Nem azért mondom, de az embert néha érik meglepe­tések. Egyik este üzenet vár, hogy reggel nyolcra menjek be a munkaügyire. Előttem az éjszaka, van időm spekulálni A munka­ügyis magas, sovány, csak akkor hívja az embert, ha valami baj van. Magamban aztán előve­szem, hogy minek hívhatnak engem. Végigveszem a tör­ténteket. Nem tudom, mi bajuk lehet velem. Mire el­indulok az első körjáratra, már nagyon piszkál a dolog. Ez is olyan éjszakai bá­nat. Népközben az embert ez az lefoglalja, nincs ide­je, hogy sokat rágódjon. Csakhogy az éjszaka más. A nappali ügyeket nehéz el­gondolni a sötétben. Nagy kár. nyertkor aztán az ember arra is hajlamos, hogy min­denfélét kitaláljon. A fel­találók is úgy jönnek rá va­lamire, hogy éjszaka felri­adnak, belenéznek a sötétbe és valami megvilágosodik. Nem a reggel, mert az még messze van, de valami, amin már régen törik a fejüket Könnyű úgy, tiszta fejjel. De az éjjeliőr nem ébred­het fel éjfélkor. Legfeljebb délben. A napsütés viszont nem alkalmas arra, hogy az ember ott lásson meg fé­nyes dolgokat. így hát majd itt, míg megkerülöm a gyárat, valami majd csak jelentkezik. Mit akarnak most azzal, hogy nyolckor egyenesen menjek be a munkaügyire? Szolgálatban el nem alud­tam: az biztos. Innen egy szöget el nem vittem. Vi­gyen más. A nappali alvás­hoz tiszta lap kell. Ez vilá­gos. Szóváltásba senkivel nem keveredtem. Minek? Nem szeretek beszélni, ha nincs miről, márpedig mi­ről beszélhet itt az ember azokkal, akik éppen elmen­nek? Nem értik ezek úgy­sem azt, akit itt yár egy egész éjszaka. Mit lehet vá­laszolni arra, ha odaszólnak, Gáspár már megint lóg az orrod. Vagy így: jól kiné­zünk, Gáspár, ha te vagy itt a legszebb éjjeli pillan­gó. Szóval, ezekkel nem be­szélek. Meg amúgy sincs nagy tehetségem a szóvál­táshoz. Áttértem a pipára. Az em­ber a pipát nem könnySä vess; ki a szájából. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents