Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-30 / 100. szám
MORVAY LÁSZLÓ: BOÖR ANDRÁS: a levegőben félbeszakítva egy lendületet megtorpannak a Harlekinkezek a mezítelen ákom-hákomkavalkád a széttördelt pofájú muzsikusegyle az örömtornától fáradt artista — Szerelmedről Szerelmed porhó puszta télben Fekszem alatta fázva ébren anekdoták eL, panaszkodik, hogy fázik és kér még egy plédet... — Nincs több plédünk — válaszolja az igazgató. — Mondja meg neki, hogy engedje meg a meleg vizet! • A fiatal ügyvéd végre megkapja az első komoly ügyét. A bíróságon védőbeszédét így kezdi: — Tisztelt bíróság! A perben a vádlott engem bízott meg képviseletével. Követelem, hogy orvosszaJcér- tö vizsgálja meg elmeállapotát ... * — Mondja meg a színtiszta igazat, mi a véleménye rólam? — mondja egy intim percben a főnök titkárRójé- nck. — Es ha megmondom, nem sértődik meg? * — Apa, mi az a civilizáció? — A civilizáció az, amikor kinyitod a televíziót, hogy onnan tudd meg, milyen az idő, ahelyett, hogy az ablakot nyitnád ki. * — Karcsi, ki győzte le a törököket Bécsben? — Bocsánatot kérek, de még nem olvastam a mai Sfportot... * A texasi milliomos svájci utazása után otthon beszámol élményeiről: — Nagyon szép kis ország, de ha leszámítjuk a hegyeket és a tavakat, mi marad belőle? « A feleség reggel így szól férjéhez: — Egész éjszaka hánykolódtál és állandóan azt kiabáltad: Olga, Olga. Ki ez az Olga? — Olga? Olga az a ló, amelyre tegnap a lóversenyen fogadtam — válaszol mosolyogva a férj. Ugyanaznap este, amikor a férj hazajön a hivatalból, megkérdezi feleségét: — Mi újság, drágám? — Itt járt egy magából teljesen kikelt férfi, téged keresett... Azt hiszem, a ló férje lehetett! * Egy újságíró megkérdezte Winston Churchillt: — Ha kétperces beszédet kellene mondania, mennyi időt venne igénybe a felkészülés? — Tíz napot. — Es mennyi idő alatt készülne fel egyórás beszédre? — Két nap alatt. — Es ha tízórás beszédről lenne szó? — Máris kezdhetjük! — szólt mosolyogva az államférfi. TRÉFÁK, — Ne feledd, édes fiam — mondja a plébános —, hogy legnagyobb ellenséged az alkohol. Mire a féldedk király»: — De plébános úr, hát nem éppen ön prédikálta múlt vasárnap, hogy bocsássunk meg ellenségeinknek? • Két operaénekesnő beszélget: — ötmillió dolláros biztosítást kötöttem arra az esetre, ha elveszteném a hangomat. — Ne mondd! Es mit csináltál ezzel a rengeteg pénzzel? • — Megvetted az esti Sípot? — Nem, de meghívtam magunkhoz Zsófi barátnőd. e Két barátnő beszélget: — De hát miért nem akarsz , hozzámérmi az új kórodhoz? — Tudod, az az érzésem, hogy már egyszer voltam a felesége. * Einstein, a híres fizikus hetente egyszer meghívja magához a szomszéd család tízéves kislányát. Einstein felesége megkérdezi: — Hogyan pazarolhatod a drága idődet erre a gyermekre? — Pazarlásról szó sincs. Tudod, mennyire szeretem a mézcukrot. A kislány mézcukrot hoz nekem, én pedig megoldom a házi fel- adatát, * A férjet tízévi börtönre ítélték. Az ítélethirdetés után a feleség az ügyvédhez fordul: — Átadhatná a férjemnek ezt a levelet? — És mi van benne? — Megírom neki, hogy visszaadom a szabadságát. * — Május óta vagyunk falun. de egyáltalán nem unatkozunk. „ — És mit csinálnak esténként?, — Bemegyünk a városba. * — Mi a titka annak, hogy egész nap olyan derűs hangulatban vagy? — Minden napom egy kellemes meglepetéssel indul. — Es mi az? — Este félórával előbbre állítom be az ébresztőórát. Ezt a félórát aztán reggel átaludhatorh. • A város valamennyi szállodája zsúfolásig megtelt. Éjfélkor a portás felhívja a saálloda igazgatóját: — Az a vendég, akit a fürdőszobában helyeztünk időtlen lavírozva a Föld fagolyó.ján Lopod virág magányos váza a kenyérért könyörgő ló Tolvaj-kezektől meggyalázva Különös létra az ordibáló lila-bika és a pressóban üldögélő bohóctkarnevál' nem hörpinti ki SOHA a megkezdett abszintospoharal meghalt Picasso Akarom pedig jól tudom már > Szerelmed tarlós vízverő-nyár ? Mindened az csak nem szerelem Tovalobban — mégis keresem „Kapcsoljuk a Hungária körutat..(?!) Helytelen nyelvi formákat nem szoktunk leírni, most mégis kivételt kell tennünk. Ezzel is érzékeltetni kívánjuk, hogy a címül idézett nyelvi formában nemcsak . súlyos helyesírási vétség, hanem igen súlyos kiejtési hiba is rejtőzik. A rádió sportközvetítéseit hallgatók nem kis bosszúsággal veszik tudomásul, hogy a riporter a körút, összetételben szereplő kör főnév ö hangját 1 hosszú ő-vel ejti, s nemcsak a mássalhangzók előtt (kórhoz, körtől), hanem ezektől függetlenül ilyen szóalakban is: körút (kőrút), körön (körön), kör (kór) stb. Ez annál is inkább sajnálatos, mert több ezer ember hallgatja a közvetítéseket. Bár a riporter nem írott szöveget olvas fel, mégis feltűnően sok beszédében a betű- ejtésből eredő hibás ejtés is. A leggyakrabban hallott hibák a következők: bán-ja, út-jába, rúghat-ja. A röviden ejtett egy-egy már szinte típushibának tekinthető. Tudjuk, hogy a sportrí- ’ porter igen nehéz feladatot ' vállal. A gyorsan pergő eseménysorozat miatt meg kell gyorsítania beszéde tempóját is. A felgyorsult tempóban lazább, elnagyoltabb lesz egy-egy hang kiejtése. Az igen nehéz akusztikai körülmények között elhangzó közvetítésben, az egyre erősödő zaj miatt sajátosan formálódik a riporter hang- súlyozása is. Különösen gyakori modorosság a szóvégekre, a mondatok végére csúsztatott hangsúllyal való élés. Mondatainak végét felszökő hangmagassággal emeli ki, s nyújtja el a riporter, s ezzel bizonyos természetellenes kunkoritás jár együtt. Ez a modoros hanglejtés méginkább jellemzi a vasútállomásokon szolgálatot teljesítő bemondók beszédét. Sok ezer ember hallja napról napra ezeket a helytelen kiejtési formákat: minden szótag külön hangsúlyt hordoz, ugyanakkor gyakori a szótagok elnyelése, a közlés tempója is gyors, hallunk betűejtési hibákat is. A bemondók hibás beszédét a nagy erővel bömbölő hangszóró felnagyítja. Azok, akik érzékenyek a nyelvi hibákra, szinte fizikai fájdalmat éreznek, s alig várják, hogy elinduljon velük a vonat. Mi lenne a tet-.dő a hibák kijavítására? Az állomásokon szolgálatot teljesítő bemondók végezzenek nyelvi tanfolyamot, és szerezzenek beszédtechnikai alapismereteket is. Ezt a szerény tanácsot érdemes lenne megfogadni. Kevesbedne a nyeivrontás, s ezek a bemondók is a szép magyar beszéd apostolaivá válhatnának. Dr. Bakos József Hivatása: házassági tanácsadó i Petymeg Tádé a költő Az ifjú költő szellemes, csipkelődő, ám mindenkor vidám epigrammáiról volt híres szerte a költészet berkeiben. Az ifjú költő nőtlen volt és boldog — legalábbis úgy vélte, hogy nőtlensége és boldogsága közös tőről fakadt. Es e kettő, e közös tőből fakadó két ihlető volt Múzsája is mindenkor, ha tollát az epigramma szivárvá- nyos epéjébe mártotta. O volt az a költő, akit úgy könyveltek el, mint aki nemcsak megújította, de fel is újította ezt az eleddig meglehetősen elhanya- költői műfajt a kiéhezett epigrammafalók legnagyobb gyönyörűségére és megöntözte azt a vidámság mézével is az epigrammainyen- cek kéjes kedvére. Egyszóval, nagy jövőt jósoltak az ifjú költőnek. Am, mint ahogyan az ilyenkor lenni szokott, derült égből villámcsapásként betört a kitört ablaküvegen át az egyetlen végre átlátszóvá vált ponton a májusi sugárral egy megnevezhetetlen édes fájdalom is a mellkasban, ott, ahol az orvosok szerint a szív, a zsebtolvajok szerint a pénztárca rejtőzik. Es e sóvár- gó vágyat a napsugár nyomában kiloholó ifjú költő előtt azonnal testté is öltötte egy gyönyörű nő, aki tavaly is gyönyörű volt, , sőt már tavalyelőtt is, lévén a szomszéd- házbéli Mariska, az ifjú és szende leányzó, akinek tekintetéből áhítat és szemérem, míg teste vonalaiból pontosan mindennek éppen az ellenkezője sütött elő. Mariskát meglátni a májusi napfényben, és viszontszeretni, egy pillanat műve. — 0, kedves aranyeső, állj meg egy tűnő pillanatra! — mondta az ifjú költő epigrammáktól kissé távol eső stílusban és további bőbeszédűségbe keveredvén nem mulasztotta el annak hangoztatását sem, hogy valamit most és azonnal el szeretne mondani Mariskának. $s az ifjú költő máris rohant sötét odúja mélyére, pihegve és iz&itsii várakozásban hagyván szerelme alanyát és alanyának minden szeretni való izgatott részét, rohant, hogy egy csodás versbe öltse szerelme minden izzását, s ennek az izzó érzésnek minden májusi szépségét. írt és írt és eldobta a papírt és megint írt és megint eldobta a papírt, miközben Mariska mind közelébb és közelébb osont az odúhoz, ahol a költő érte égett és ahol a költő úgy dobálta félre a selejtes rímeket, a harmadosztályú hasonlatokat, a leértékelt jelzőket, mint meós teszi afu- szekligyárban ezt a selejtes áruval... — Nem, nem és nem megy! — sikol- tott fel délutánba ha jolva idő és költő, mármint, hogy a költő sikoltott fel és az idő hajolt ■ délutánba, de Ma- ; riska is hajolt, mind ; közelébb a kopott ', asztalhoz, hogy mi; légyen az, amit az; ifjú költő ír, hogy eldobjon és eldob ím, ; hogy újat írhasson. — Nem, nem tudom megírni, mi van a lelkemben...', Csak egy szót, egy ', szót mondok inkább, pedig százezer jelző! és ötezer jelzett szó jut az eszembe, de I csak egy szót mondok néked, Marislca — pattant fel' végül! is elszántan az épig- < rammák jeles ifjú I költője... — Mi legyen az? — szemérmeskedétt! Mariska. ! — Szeretlek! — Igen! ; — Mi az, hogy J igen? — hökkent J meg a költő ... J — Mondom, igen... Igent mondok. A feleséged leszek, Tádé — mondta azonnal energikus han- • gon Mariska, egyet- \ len szócskával áthidalva teret és időt. • Es így is lön. A fe- ; lesége lett. Az egy-; kori szende Mariska.; Az irodalomtörté- • netben azonban az < epigrammaköltök között immáron ne • keressétek Petymeg ■ Tádét. Már hosszú ideje csak sírverseket ír. Senki sem tudja, \ vajon miért... < (egri) $ Kenyában Kenyában olvastuk a kővetkező feliratot egy létrafokkal ellátott fán: „Ha ri- nocérosszal találkozik, szíveskedjék két és fél méter magasra felmászni. Elefánt elől ajánlatos négy méter magasra kúszni” A házasságok válságait egyetlen statisztika sem rögzíts. A 6zámok csak azt jelzik, ami „elölte” és ami „utána" van. Vagyis hány házasságot kötnek évente és hányán válnak el. A négy fal közötti összeütközéseket senki sem számolja; de nem hagyják figyelmen kívül sem. A Német Szövetségi Köztársaság szinte minden nagy-* városában van házassági tanácsadó állomás, amelyben a tanácstalanok elmondhatják aggodalmaikat és segítséget várhatnak. Az ottani tanácsadók sokat tudnak a házassági ügyekről és válságos helyzetekről — és a kilábolás lehetőségeiről. Hamburg milliós városában három ilyen tanácsadó állomás működik; belátható időn belül még kettőt fognak felállítani. A városi „Tanácsadó szolgálat eljegyzettek és házastársak számára” vezetőnője mellett nyolc munkatárs dolgozik félállásban. 1971-ben 3100. tanácsadás alkalmával 1100 esetet dolgoztak fél; 1972-ben 4111 beszélgetést folytattak 1269 tanácskérővel. Legtöbbjük — 62 százalék — a II és 40 közötti korosztályhoz tartozott. Házassági tanácsadás más országokban is folyik, Svájcban és Skandináviában, Franciaországban, Belgiumban, Angliában és az Egyesült Államokban. „Hogy ki lehet nálunk házassági tanácsadó? Igen igényesek vagyunk, szinte szemtelenül válogatósak!” — mondotta Adelheid Kirschninck, a hamburgi tanácsadó szolgálat vezetője egész sor olyan tulajdonságokat említve, amelyek szinte emberfeletti ember képét rajzolják fel. A jövendő házassági tanácsadónak először is szakmájának kell lennie, mégpedig lehetőség szerint orvos, pedagógus, pszichológus, szociológus, teológus vagy jogász kerestetik. Alaposan ismernie kell a házasság- és családjogot, önkontrollal és önfegyelemmel, a megértés képességével és diszkrécióval kell rendelkeznie. Bizalmat keltenie, de távolságot is kell tudnia tartani. Emberségesnek kell lennie és lehetőség szerint magának is át kell élnie társas kapcsolatot. „A mindennapokban azonban, nem pedig vasárnapi élményként.”
