Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-26 / 96. szám

Van-e titha a titoknak Töprengő interjú labdarúgás ügyben MOTTO: A Leeds United öl­tözőjében olvasható a követ­kező jő tanács: „Hű a legjobb játékosod azt mondja, hegy a felesége zsör­tölődik a uíkend elmaradása miatt, emeld fel a fiú fizeté­sét ... Ha a derekára panasz­kodik amikor esőben kell fut- kávoznia, nyúlj bele a pénz­tárcájába ... De amikor azt látod, hogy az edzés végét jel­ző sípszóra otthagyja a kapu előtt a labdát, kiesik kezéből az ugrálókötél. azonnal nézz helyettes után !" A MOZIVÁSZNON a so­kat használtság szürkeségé­vel. a maihoz viszonyítva kezdetleges technikával, húsz évvel ezelőtt felvett, „az év­század mérkőzésének” több­ször megcsodált, de megun­hatatlan s talán elfelejthe- tetlen eseményei elevened­nek meg. Érdekes módon a többségében fiatal közönség — olyanok, akik talán még meg sem születtek, amikor a találkozót játszották — felvillanyozva, teljes énjével követi az akciókat, fel-fel- kiált a kapuralövések, bra­vúros védések után, ujjong a sok évvel ezelőtt szerzett nagyszerű gólok láttán, fel­szabadultan nevet, ha bejön, sikerül a csel, vagy feltűnik a vásznon egy álmélkodó, csodálkozó angol néző arca: önfeledten felpattan a he­lyéről, amikor a lábról láb­ra vándorló labda az egyéb­ként kitűnően védő angol kapus hálójába vágódik. Egyszóval: élvezi azt, amit lát. S elekor önkéntelenül elő­tolakszanak a kérdések: el­avult, elavulhatott ez a faj­ta, ötletes, sokmozgásos já­ték? Ma szükségszerűen más a labdarúgás, mint akkor volt? Modemebb-e az, ahogy ma játsszák, s egyáltalán van-e modern futball, vagy csak jót és rosszat külön­böztethetünk meg? Többet kell-e tudni, s valóban töb­bet tudnak-e a ma legjobb­jai? MAR AZ ELSŐ PERCBEN tömörülni kénytelen az an­gol válogatott védelme, de hiába fedezik le a csatáro­kat. Hidegkúti, a hátrahú­zott középcsatár — ma akár középpályásnak is nevezhet­nénk — a tizenhatosról egy csel után átlövi a védőfa­lat, s hatalmas bombája a kapuban köt ki. A magyar csatárok állandóan változ­tatják helyüket, szélesség­ben vagy mélységben mo­zognak el védőiktől, „lyukra futnak”. így van kinek to­vábbítani a labdát. Az sem mellékes, hogy az átadások pontosak és legtöbbször a labda a játékostárs elé ke­rül, akinek nem kell lassí­tania futását, törés nélkül mehet előre A szükséges egy, esetleg két cselnél to­vább nem „dajkálja” senki a labdát, így gyors, folya­matos a játék. A szélsők legtöbb esetben saját tizen­hatosuktól jönnek előre, ha kell, segítik a védőket, de érdekes módon olyan jele­neteket is láthatunk a talál­kozón, hogy Kocsis, a jobb­összekötő, saját kapuja előtt szerel már 6:3-as vezetésnél, vagy hátrahúzva, ollózva szabadítja fel Grosics kapu­jának előterét. De eseten­ként segít hátul Hidegkúti és Bozsik is. Akkor nem beszéltek poszt nélküli játékról, csak egy­szerűen játszottak, ha kel­lett. Nem mondták, hogy helycserén támadással pró­bálkozna*, csak alkalmazták ha kellett Nem hangoztat­ták, hogy figurákat gyako­rolnak be, csak begyakorol­ták és a mérkőzéseken tud­ták,' hogy mikor melyikkel lepjék meg az ellenfelet. Természetes volt, hogy a lövések, átadások, rúgások széles skáláját ismerik és jól végre tudják hajtani, s bár erőnlétükről, lefutott ki­lométerekről kevés szó esett, a nagy iramú, küzdelmes kilencven perceken az utol­só negyedórában is volt ere­jük futni, keményen véde­kezni, vágtázni, lelkesen játszani. Nem beszéltek ró­la. de mindezt tudatosan, ki­dolgozott • taktika alapján csinálták. Hogyan emlékeznek ók maguk? Grosics Gyula: Szerettük a labdarúgást, a játékért meg tudtunk halni. Nem éreztük, hogy a közönségtől tiszteletet érdemiünk csu­pán azért, mert pályára léptünk, de megtiszteltetés­nek tartottuk, hogy kíván­csiak játékunkra, kijöttek látni akarnak bennünket, s erre igyekeztünk rászolgálni. Csodálatos volt részese len­ni a magyar labdarúgásnak a legrosszabb körülmények­től a legszebb korszakig, -de nem menthetjük fel magun­kat az alól, hogy 1954-ben mi okoztuk a legnagyobb csalódást is. Buzánszky Jenő: Féltünk az angoloktól, de győzni akartunk mindenáron. Az időpont, a pálya, a hazai környezet s az ottani le­győzhetetlenség nimbusza — mind nekik kedvezett, ök az Európa-válogatottal ját­I 6zottak 4:4-et, mi pedig a svédek ellen a főpróbán 2:2-t. Nagyszerű érzés volt győzni, részesülni abban az elismerésben, amellyel min­denütt fogadtak bennünket. Azt játszottuk az angolok ellen, amit az ellen a vé­dekezési mód ellen játszani kell. Ezért mondom, hogy nincs korszerű futball, csak jó vagy rossz. Hidegkúti Nándor: Edzé­sek előtt kijártam a pályá­ra, vittem tízlabdát, elin-y dúltam a felezővonaltól és 18—20 méterről kapura lőt­tem. Aztán összegyűjtöttem a labdákat és kezdtem elöl­ről. A mérkőzéseken nem kellett gondolkodnom, mit csináljak, nem kellett ke­resnem a kaput. Ha lövő­helyzetbe kerültem, nem so­kat tétováztam és a labda kevés eltéréssel a megfelelő irányba szállt. De a többiek is szinte valamennyien „túl­óráztak”, önszántukból, egyedül vagy párban, mint például Kocsis és Budai. Én erre is emlékszem. Amikor pályára léptünk, megszűnt minden személyes ellentét, ha egyáltalán volt ilyen. Ott csapat voltunk, egy csapat tagjai és csak a játék szá­mított. Egyéni érdekeit min­denki alá tudta rendelni a csapaténak. Szerintem egyál­talán nem véletlen, hogy amikor Pozzot — az olaszok híres mesterét, aki sok mér­kőzésünket látta — meg­kérdezték, hogy ki játszott jól közülünk a 6:3-ason, azt felelte: „A csapat” HA EZ NEM „KORSZE­RŰ labdarúgás”, akkor egy­szerűen érthetetlen, hogy azoknak a fiataloknak, akik a találkozó lejátszásakor ta­lán még meg sem születtek, a húsz éve készült kopott felvételen mi tetszik. Virágh Tibor Ránkúti a huicini'/ílnhnnfi Az arányú döntetlennel végződött Darmuil a „nusaaraiouan Eger-Szekszárd NB I. B-s labdarúgó­mérkőzésen Bánkúti László, az egriek csapatkapitánya kiemelkedő teljesítményt nyúj­tott. Nemcsak a vezetést jelentő első gólt készítette elő, de ügyesen szedte össze a közép­pályán a labdákat, jó támadásokat indított. Gólt azonban nem tudott rúgni. A szek­szárdiak közül gyakran többen is vigyáztak rá. Felvételünkön is négyen veszik körül, szinte „húsdarálóba” fogva az egri csatárt. (Foto: Almási László.) A NAPOKBAN Mátraszentim- rén jártunk. A szeszélyes áprili­si időjárás jóvoltából a Kékes és a Galya lejtőin még szép számmal találkoztunk a havas sport hódolóival. Az iskolákból hazatérő gyerekek és az üdülők vendégei sok helyen heves hó­csatákat vívtak. Még itt az idei hó, de a mátraszentimrei közsé­gi tanács titkári szobájában már a jövő havas-terveiről folytat­tak beszélgetést a Gyöngyösi Vasutas SC vezetői, a helyi ta­nács részéről László Gyula tit­kár és Stuller András pénzügyi előadó, az általános iskola kép­viseletében pedig Szabad Lajos testnevelő. Erre a hármas találkozóra most azért került sor, mert a múlt évben a GYVSC siszakosz- tálya nagyszerű utánpótlásbázis­ra talált Mátraszentimrén, ahol az iskola hozzájárulásával, a he­lyi községi tanács és a GYVSC anyagi támogatásával módszeres síoktatás folyik. Az egyesztendős együttműködés hasznosnak bizo­nyult. Az országos serdülő sí­futó csapatbajnokságon arany-, ezüst- és bronzérmeket nyertek az iskola legtehetségesebb ver­senyzői a GYVSC színeiben. Közülük kilenc síelő a jövőben már nem a közösen vásárolt fel­szerelésekben, hanem részükre a GYVSC által biztosított külön edző- és versenyfelszereléseket használják majd. A felszabadult Mátraszentimrei tervek kilenc garnitúra szerelést pedig a további síoktatásra, a tehetsé­gek kutatására használják majd fel. A KÖZÖS együttműködésben a jövőben még előbbre kíván­nak lépni. A napokban tartott megbeszélésen a Mátraszentim- rén létesítendő gyakorló és ver­senypályák építésének a szüksé­gességéről esett szó. Horváth Béla, a GYVSC oktatója beje­lentette, hogy az iskolához kö­zel eső egyik alkalmas dombol­dalon még a nyár folyamán 10—15 méteres ugrásokra alkal­mas igelit műanyagsáncot építe­nek. Ez kitűnően alkalmas lesz a serdülő korosztálynak a sánc­ugrás technikájának az elsajátí­tásához. A műanyagsáncot augusztus 20-án, a szlovákokkal tartandó nemzetiségi találkozó keretében avatják fel. Egy-két éves távlati tervekről is szó esett. A labdarúgópálya fölötti terüle­ten szeretné felépíteni középsán­cát a GYVSC. A községi tanács Jelenlévő vezetői ígéretet tettek arra, hogy az erdőgazdaság il­letékeseivel felveszik a kapcso­latot a terület kisajátítására. Ha nem lesz akadálya a kisajátítás­nak, akkor a községi tanács sportolási célokra megvásárolja a területet. Szó esett egy lesík- lópálya építésének a szükségéről is, ami nemcsak a minőségi sportot, hanem a tömegsportot és az idegenforgalmi célokat is szolgálná. A községi tanács titkára el­mondotta, hogy a mátraszent­imrei Petőfi Községi SK-ban labdarúgó, sí- és sakkszakosztá­lyokat tartanak nyilván. Az adott körülmények között egyik szakosztály sem életképes. Pe­dig van sportmúltja a község­nek. Az 1920-as évekből fenn­maradt írások arról tanúskod­nak, hogy a kis hegyi község­ben (ma 800 lakosa van Mátra- szentimrének) Természetbarát Egylet működött, méghozzá igen aktívan. A község sportszerető lakosai, főleg az általános isko­lai tanulók szülei nagyon he­lyeslik, jó megoldásnak talál­ják a GYVSC, a községi ta­nács és az általános iskola által kötött ..sportházasságot”. László Gyula, a községi tanács titkára elmondotta azt is. hogy a jö­vőben is a tőlük telhetőt megad­ják a sísport fellendítésére. Az­zal is számolnak, hogy ha majd elkészül a középsánc és a iesík- lópálya, akkor a GYVSC itt ren­dezi versenyeit és akkor a mát- raszentimreiek is versenveket láthatnak, méghozzá helyben. BEFEJEZÉSÜL még egy gon­dolat. Mint említettük, Mátra- szentimrének nagy az idegenfor­galma. A községben főleg a csa­ládi házaknál szállásolják el az idegeneket, akik télen nagyon szeretnének síelni. A közeli ké­kesi és gályái pályákról a leg­többször eltanácsolják a ,.koca­síelőket”, mondván, hogy a pá­lya a minőségi sportot szolgál­ja. A tervek szerint hamarosan itt épül majd egy több száz sze­mélyt befogadó úttörőtábor, sőt magaslati edzőtábor létesítéséről is szó esett már. Az idegenfor­galmat és a később létesítendő táborokat figyelembe véve. más gazdasági és társadalmi szervek anyagi segítségét is kérik majd a tervek megvalósításához, s jó lenne, ha a kérés megértésre és támogatásra találna, Szigetváry József így látták tudósítóink a negyei labdarúgó-bajnokság küzdelmeit KexiSnSnla Egri Kinizsi— GMfíüisü 1873. április 26., csütörtök Siroki Vasas— Egri Spartacus 3:0 (0:0) Egér, 300 néző. V.: Hango- nyi. Sirok: Nagy — Kovács S., Meggyesi, Sándor, Bartók, Kovács L., Svarczkopf, Kok- lács, Szabó, Fülöp, Simon. Edző: Csáki Béla. Spartacus: Farkas — Kocz, Kovács, Bata, Mezei, Tóth (Fejes), Srej, Vinczepap (Ma­joros), Berecz, Várkonyi, Tan- ner. Edző: Nagy András. Jó iramú mérkőzésen a Si­roki Vasas, különösen má­sodik félidei játékával, szol­gált rá a győzelemre. G.: Sza­bó 2, Svarczkopf. Jók: Nagy Meggyesi, Szabó, illetve Ba­ta, Tanner. (farkas) Selypi Kinizsi— Kózsaszentmárton 5:2 (2:1) Selyp, 400 néző. V.: Falcsik. Selyp: Takács — Kovács, Kaszás, Pásztor, Lőrincz II., Czank II., Roznyik, Szita, Nagy (Bacsa), Szűcs II., Szlá- vik. Edző: Sándor Károly. Rózsaszentmárton: Szegedi — Kovács, Dorner, Hegyi, Kiss, Gubis I.. Miczki, Vakli, Szabó (Gubis II.), Bendik (Báti), Szép. Edző: -Körösi Fe­renc. A lanyha iramú, sok hibá­val tarkított talá közön a ven­dégek 0:2-ről még egyenlíteni tudtak, azonban védelmük az utolsó félórában összeroppant a hazaiak nagy nyomása alatt. G.: Lőrinc II. 2, (egyet U-es­ből), Pásztor, Kovács, Roz­nyik, illetve Szép (11-esből), Vakli. Jók: Lőrincz II., Czank II., Roznyik, Szita, illetve Kiss, Gubis I., Szép. (nógrádi) Pétervására— ^ MÁV HAC 6:1 (5:1) Pétervására, 300 néző. V.: Benes. Pétervására: Kovács (Bo­csi A.) — Bocsi B. (Tóth), Bojtos, Ivády, Pál, Szántó, Forgó, Hadobás, Penyaskó, Perce, Lakatos. Edző: Be­nedek István. MÁV HAC: A csapat ösz- szeállításának közlésétől a MÁV HAC vezetői elzárkóz­tak. Az együttesben a játék­vezetői jelentés alapján a kö­vetkezők szerepeltek: Aradi — Pócs, Kókai, György, Tóth, Gugyela, Kecskés, Maróti, Ecseri, Sehwetz (Abrahám), Csányi. Edző: Pagonyi Lajos. A korszerű támadófutballt játszó ha-zaiak tetszés szerint szerezték góljaikat az első félidőben, szünet után inkább biztonsági játékra töreked­tek. Figyelemre méltó, hogy három hazai mérkőzésén a tavaszi szezonban a Pétervá­sára 19:l-es gólarányt ért el. G.: Hadobás 3, Perce, Pe­nyaskó, Lakatos, illetve Ecse­ri. Jók: Ivády, Bojtos, Pál (a mezőny legjobbja), Forgó, il­letve Kókai, Tóth, Ecseri. (nagy) Adács—Recsk 4:0 (2:0) Adács, 300 néző. V. Varga. Adács: Bagi — Kőműves, Brczócki, Barna (Kovács), Fehér, Boros, Acs, Nagy, Papp, Tómács, Palásti (Szé- csényi). Edző: Balogh András. Recsk: Kovács (Molnár) — Pércsi, Szűcs, Farkas, Holló, Puporka, Török, Dinnyési, Si­mon, Bohus, Mihalik. Edző: Kasmitter Antal. A találkozó kezdete előtt a csapatok egyperces, néma vi­gyázzállással tisztelegtek Széplaki Józsefnek, az adá- csiak közelmúltban elhúnyt, volt kapusának. A minden csapatrészében jobb hazai gárda tevszerű, kulturált já­tékával, akár nagyobb arány­ban is győzhetett volna. G.: Boros, Tómács, Nagy, Fehér. Jók: Kőműves (a mezőny leg­jobbja), Tómács, Boros, illet­ve Szűcs, Puporka. (nagyváradi) Bélapátfalva—Gáspár SE 2:0 (1:0) Bélapátfalva, 100 néző. V.: Koncz I. Bélapátfalva: Varga — Ke­lemen, Németh, Kurinka, Berecz, Gere (Kovács I.), Bár­sony, Bárdos, Suba IV. (Lő­rinc), Mikó, Suba II. Edző: Gere Tihamér. Gáspár SE: Budai — Varjú, Kasza, G. Farkas, Haller. Czudar, Kakuk, Romhányi, Müller. Schuszter, Pusztafi. Edző: Szalontai Béla. Mély talajú pá’yán. közép­pályásainak jó teljesítménye révén, biztos győzelmet ért el Bélapátfalva. G.: Suba II. (11- esből), Bárdos. Tők: Kurinka, Berec, Bársony, illetve Varjú, Kasza, Haller. (horvátit) Bp. Papírfeldolgozó 11:9 (7:6) NB Il-es női mérkőzés, Eger, 150 néző. V.: Schneider. Eger: Sztrapkovics, Kelemen (4), Kiss (1), Eszeiiyi (i), Tóth (1). Nagy (2), Szabó (2). Csere: Bajzáth, Makay, Miklós II. Ed­ző: Rákos Etelka. Mindkét félidőben nagy ira­mú, változatos, volt a küzde­lem, időnként szép játékkal. A korszerűbben játszó egri együt­tes győzelme megérdemelt. Jók: Tóth, Kelemen, Szabó. (vezekényi) Gyöngyösi Vasas Izzó— Ganz-MAVAG 25:15 (14:9) NB Tl-es férfimérkőzés, Gyön­gyös, 2U0 néző. V.: Hozlinger. Csipkó. izzó: Tóth, Túri. Ivády (3). Szabó. Csépány L. (5). Fenyvesi (10), Nyilas (2). Csere: Rosier, Ruttkai (2), Dinya, Varga, Bar- dóczi (3). Végig a hazaiak irányították a mérkőzést, győzelmük ilyen arányban is megérdemelt. Salgótarjáni Építők— Zalka SE 17:12 (7:5) NB H-es férfimérkőzés, Salgó­tarján. 200 néző. V.: Kovács. Budavári. Zalka SE: Tmricsik. Gráf Gy. (3). Tóth (1). Nagy (2). Bartu- szek, Terenye5 (2), Soltész (1). Csere: Varga. Harcos, Gráf L. (3), Pécsi. A Zalka SE fáradt együttes benyomását keltette, a hazaiak végig vezetve nyerték a talál­kozót. .... A megyei I. osztályú bajnok­ság harmadik fordulójának eredményei. Férfiak: Egri Ta­nárképző—Eger.farmos 28:9. Fü­zesabony—Hatvani Szövetkezet 26:7, Heves—Egri Finommechani­ka 7:22, Gyöngyösi Főiskola— Dormánd 21 :Í9, Sirok—Egeresein. 34:20. A Gyöngyössolymos—Gás­pár SE találkozó jegyzőkönyvét Jerem es Tóth L. játékvezetők nem küldték be. Ifjúságiak: Sí­rok—Egercsehi 15:15, Gyöngyös­solymos—Selyp 7:11, Füzes­abony—Hatvani Szövetkezet 9.3. A Népújság tippjei a 17. hétre, 1. DVSC—Eger 1 x Z, Oroszlány—Dunaújváros 1 x 3. Pénzügyőr—Bp. Spartacus x 1 4. Dorog—MÁV DAC X 1 5. Volán—Kecskemét 1 6. Szekszárd—Várpalota 1 x 7. Bakony V,—Győri D„ x 1 2 8. PVSK—Fűzfő 1 9. Sabaria—Olajbányász x 2 1 10. K. Táncsics—Székest*. MÁV X 11. Gyöngyös—Kazincbarcika l 12. Czd—Rudabánya l 13. Leninváros—Izzó 1 x Pótmérkőzések: 14. BVTSK—KISTEXT 1x2 15. SZVSE-Bp. Építők 1 X 16. Pápa—Körmend x A Totó nyereményei: 13 plusz 1 találat (6 db) = 132 570 Ft, 13 találat (4 db) = 50 599 Ft, 12 ta­lálat (244 db) = 2 240 Ft. 11 talá­lat (3149 db) = 174 Ft, 10 találat (22 776 dD) - éé *4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents