Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-26 / 96. szám

Amire nincs recept Mindig is így volt, miért lenne most másképp: diva­tos beszéd léma — természe­tesen az idősebbek körében — morgolódni a fiatalság, a tizenévesek modem stílusa, magatartása miatt. Zzortölőd- tek emiatt az ókori görög es romai moralisták, a kö­zépkor gondolkodói, s nem maradtak ki a sorból nagy­apáink se. Később kiderült — az élet. bizonyította —, kár volt annyira aggályos­kodni, vészharangot kongat­ni . a könnyelműnek, I i.a- nyavetmek tartott ifjúságból alkotó. munkásnemzedék nőtt fel. így hát kár a szóért? A ma íia sem rosszabb a teg­nap Újánál, ő is érett, meg­állapodott felnőtté nő? Igen, de csak akkor, ha nem hagy­juk magára, ha törődünk az­zal, hogy gondolatvilágát formáljuk, jellemét alakít­suk, egy szóval korholás, méltaUankodás helyett — ez többnyire felszínes és könv- nyű megoldás — neveljük. Nem hozzánk hasonlóvá, ha­nem nálunk többé! Nem véletlen, hogy a köz- oktatásügyünk továbbfejlesz­tését megszabó párthatározat kiemelt szerepet szán a ne­velésiek, hangsúlyozza el­sődlegességét. Érthető, hi­szen a ma tanárain múlik, •milyen is lesz a jövő nem­zedék. Hol is tartunk ma? Egy­re jobb tankönyveink jelen­nek meg. Erről elsősorban azok a pedagógusok beszél­hetnének, akik legalább tíz- tizenöt éve kezdték pályá­jukét, s eleget bosszankod­tak az akkori száraz, tudo­mányoskodó, unalmas, a diák számára sokszor nehezen érthető tankönyv miatt. Ne­kik kellett pótolni a hiányo­kat, keresni a jobb, hatéko­nyabb módszereket. A mai tankönyvek olvasmányosak, érdekesek, könnyen érthetők, tanulhatók. Csökkent, csök­ken a tananyag is, mert a cél — nagyon helyesen! — nem ismeretézön adagolása, hanem gondolkodó ember ne­velése, aki önmaga is eliga­zodik a tudomány dzsunge­lében. Ha a későbbi intézke­désekre — többek közt a fakultatív oktatás bevezeté­sére — gondolunk, elégedet­tek lehetünk, mert jó úton járunk. Ez annál is inkább így van, mert zöld jelzést ka­pott a nevelés: tanárainknak elsődleges feladatuk, hogy az ifjúság tudat- és jellemfor­málásán munkálkodjanak. Sokat jelent ez, hiszen va­lamikor — nem is olyan ré­gen — épp erről feledkeztünk meg, megelégedtünk általá­nosságokkal, nem gondoltunk arra, hogy csak a célokat Külpolitikai törzsasztal Uj műsorok a rádióban Májustól számos új, érde­kes összeállítás, elemzés gya­rapítja a rádió külpolitikai műsorainak választékát. Többek között sorozat indul, amely az európai biztonsági konferencia kérdéseivel fog­lalkozik. A húszperces adá­sok minden második hétfőn jelentkeznek majd, s a többi között a gazdasági-politikai közeledés, a leszerelés, a stratégia problémáit, s az; országok közötti viszony ala­kulását vizsgálják majd. Ugyancsak májustól hall- : hatjuk rendszeresen — ha-; vonta egy alkalommal —, a külpolitikai törzsasztalt is. Ennek vendégei kifejtik el­képzeléseiket a nagyvilág sorsának alakulásáról, a leg­frissebb eseményekből kiin­dulva. A pillantás a nagyvilágba című sorozat vasárnap dél­utánonként egyebek közt Pa­kisztánba, Ghánába és Tan- j zániába invitálja a hallgató­kat. OJwwM IMS, április iwfUnrlők szabtuk meg, s a lehetősé­gek biztosítására nem gon­doltunk. Mit tehetett idő hí­ján a tanár? Elsősorban ok­tatott, mert ezt kérte szá­mon az igazgató, a szakfel­ügyelő. Arra már nem fu­totta idejéből, hogy feltérké­pezze diákjai jellemét, meg­lássa a hiányosságokat, ten­nivalókat, s próbáljon is se­gíteni. Mondják: a nevelés a jövő kulcsa. Találó meghatározás, csak éppen egy a bökkenő: a személyiség titkaihoz ve­zető kulcsokat a legnehezebb fabrikálni. Tanáraink az egyetemen, a főiskolán megtanultak min­dent, amire egy jó szakem­bernek szüksége lehet. Ütra- valóul kapták az önképzés igényét, vágyát. Arra viszont nem kaptak receptet, hogy hogyan neveljenek, miként tárják fel az egyéniség ösz- szetevőit, holott ez az alap- feltétele a sikeres gyógy­módnak. Voltam nevelési ér­tekezleteken, idős. húsz-hu­szonöt éve tanító pedagógu­sok panaszkodtak emiatt, öt­leteket kértek, recepteket vártak. Jogos igény ez? Kétségkí­vül, hiszen ma az oktatás megújulásának korát éljük. Tanáraink kísérleteznek, ku­tatják a hatásosabb módsze­reket. Kitűnő tanulmányok, útmutatók jelennek meg. ér­velve egy-egy eljárás helyes­sége mellett. A pedagógus nincs egyedül, van miből vá­lasztania, színessé teheti al­kotómunkáját. A nevelésre azonban nincs recept. Igaz, megjelent, közkézen forog né­hány, általánosságokat ösz- szegyűjtő szakkönyv, de ezek nem sokat jelentenek, mesz- sze elmaradnak az élet igé­nyeitől. A tanár nap mint nap, újabb és újabb nevelé­si helyzetekkel találkozik, diagnosztizálnia, döntenie kell, s nem mindig biztos abban, hogy helyesen határozott, cselekedett. Az egyetemen, a főiskolán diplomát kapott, amely elsősorban oktatásra képesíti, de nem vértezi fel nevelési fegyverzettel. S még egy lényeges dolog — erről is keveset beszélünk, pedig tény: nemcsak költő­nek kell születni, hanem ne­velőnek is. Igaz. a nevelés- tudomány kevesebbet ad, mint amennyit várnak tőle, ánv még ha a legtöbbet nyúj­taná, akkor sem oldaná meg minden pedagógus gondját, Nem. mert a nevelési érzék adottság. Ha megvan, átsegít minden nehézségen, ha -nincs, hiába a korszerű szakiroda- lom, az ötletek ma még hiá- nyos tárháza. Az ilyen tanár sosem lesz nevelő, bármeny­nyire is érti az oktatás mes­terfogásait. Mi hát a teendő? Több időt a ne velő munka számára. Megnyugtató, hogy ez idővel, fokozatosan meg­valósul, hiszen csökken a tananyag, s később a tanárok kötelező óraszáma i*. Nem marad magára a diák, nem érzi majd, hogy csak alkal­manként törődnek vele, rend­szerint, akkor, ha már félre­lépett. Osztályfőnöke, tanárai figyelemmel kísérik fejlődé­sét, sejtik, mikor közeleg a válság, mikor kell a jó tanács, az idősebb baráti segítőkész­sége. A fiatal így nem bízza magát a véletlenre, nem csa­pódik a sors szeszélye szerint ide-oda. Több gyakorlati tippet keil adnia a neveléstudománynak. Igaz, minden helyzetre nem lehet receptet találni, de a pedagógus is megtanulhat úgy diagnosztizálni, mint az átlagorvos, ha ötleteket vá­laszthat, ha jártasságra tesz szert. A nevelés elméletének még inkább közelítenie kell a gyakorlathoz, csak így fris­sülhet, így lehet életízűbb ez a isissé elvont ízű tudomány. A felvételi bizottságok el­sősorban azokat vegyék fel a főiskolákra, az egyetemekre, akik nemcsak felkészültek, hanem bennük cl az adottság, hiszen ezt könnyű továbbfej­leszteni. Érdemes ezen töprengni, mert a ma tanárai formálják a jövő nemzedékét. _ ü Hét kórház a MEDIGOR-hói A MEDICOR Debreceni Orvosi Művek Műszer­kórház felszerelést szállít. Peruba Az első már a helyszínen van, és a második is rö­videsen útnak indul. A gyár új orvosi készüléke az AA—12-es alapanyag­cscre-vizsgáló készülék Ebből a készülékből szín­ién kerül a perui kórház­ba. (MTI foto — Balogh P. László) Az Egri Zeneis'iaia Aaipzmyéről Az Egri Állami Zeneisko­la kedden este, a Bartók-te- remben két fiatal vendég, Ludmány Géza és Tárnái György felléptetésével hang­versenyt rendezett Ludmány Géza (cselló) és Tárnái György (hegedű), a Debreceni Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskola Végzős hallgatói és diploma-kon­certjük anyagával léptek fel a Bartók-teremben. A két fiatal két szuverén egyéni­ség. Komolyságban és a ze­nei anyag meghódításának szándékában azonosak, mind­ketten igen komolyan veszik hivatásukat. Vérmérséklet dolgában a zene inperpre- tálásában azonban lényeges különbség van a két íiatal- ember között. Ludmány Géza Bartók I. rapszódiájában élte ki magát igazán, a felfokozott idegi megterhelést is jelentő mű­ben igyekezett kibontani azt a pompásan gazdag és a bar­tóki értelmezés szerint rap- szódikus, tehát nagyon is túl­fűtött világot, amelyben a felvillanásokat kifejező, a döbbenetét keltő, meghökke­nést kiváltó zenei variáció­kat kellett megvalósítania. Nein állítjuk, hogy Ludmány Géza ezt a rapszódiát tel­jes mélységében átélte vol­na, de az a tény, hogy ennek a megszólaltatására vállalko­zott, jelzi az igényt, és a mércét, amelyet a fiatal mű­vészjelölt önmaga elé állí­tott. A Bach-számok is úgy jellemezték őt, 1 mint aki együtt él a zenével, a nyu­galmasabb, szelídebb harmó­niákat is kellő tisztelettel közelíti meg. Tárnál György jóval hig­gadtabb alkat, íegyelrhezelt- séggel és alázattal közelíti meg az előadni kívánt szá­mokat. Ügyel arra. hogy a mö lehetőleg kotláimén szó­laljon meg. Nem a magas fokú ösztönösséget keressük nála, hanem inkább arra biztatnánk, ne léljen bele­szőni a saját gondolatait azokba a dallamokba, ami­ket Bach és Beethoven le­írtak. Azt a közönségnek meg kell éreznie, hogy az előadó teljesen és teljes jog­gal vette birtokba a zene­müvet és azért is. hogy a művész a zenei kifejezéssel megvallja önmagát. Lehet, talán a környezet tette, ta­lán a még es egyáltalán min­dig indokolt: pódiumláz, de az az érzésünk, hogy ez al­kalommal csuk Kabalevszkij könnyedebb hangvételű C- dúr hegedűversenyének első teleiét játszotta hatásosan és érzelmileg is felfűtötten Tár­nái György. Jelentős részt vállalt a hangversenyen Vírtcze Te­réz. Az ő zongorajátéka, kí­sérete markánsabb volt né­ha a szólistáknál. A drámai vetületeket jól érzékeltető egyéniséget árult el. Nem árt a fiatal pianistá­nak, ha az ilyen hangver- sényalkalmakat arra hasz­nálja1 lel. hogy a müvekhez és az előadókhoz kapcsolód­va értékes tapasztalatokat szerezzen, (farkas) Bécsi István IWW/wVVW\AAMAA/WWAAA/SA/WViiAAA^AAÓ)Wl«<\<VVSAA<éWA<N^AM<éWMI|ll#AAAiMk*»«^ /'vNA^|NA/VVNA/VVVVN/VVN/vAA/VV>sA/\AAAyV/V'VV*# Valami tervezett kirándu­lás kapcsán (ami végül is el­úszott a ködbe), Z. nagy , gesztikulálások közepette ki­jelentette, hogy magnót is hoz. — Neked van ma-gnód'? —* kérdezte G. A rádiósok előszeretettel nevezték a Rádiót Sorvasz- tónak. G. már ezerszer, tíz­ezerszer hallotta, észre sem vette. De akkor hirtelen az jutott eszébe, hogy érdemes lenne az efféle elnevezések gyökereit kikutatni. Voltak egynémely tapasa- talatai. Vácon az egyik épület­szárnyat Lordok Házának nevezték a rabok. Semmi különös. Ugyanolyan cellák, ugyanolyan billenthető abla­kok, ugyanolyan rácsok, ugyanolyan szalmazsákok, ugyanolyan alumíníumlavó- rok, ugyanolyan kiblik, ugyanolyan magas lábú, cseppnyi tetejű, semmire- nem-jó idétlen asztalok, el- bamult hokkedlik, ugyan­olyan tömör vasalt ajtók, ugyanolyan rideg-fekete „ku­tyákkal’’. ugyanolyan ideg- borzolóan cirpelő deklikkel. Semmi különös. Csak éppen az itteni rabok báláira ítél­tek, vagy élettögytősok vol­tak. Ök maguk nevezték el börtönrészlegüket Lordok Házának. G. egyik unokahúga szö­vőgyárban dolgozott, tizen­öt év óta egyhuzamban. A gyárat az idők során moder­nizáltál?:, már ami a gépe­ket illeti. (Más minden ma­radt a régiben: a Dante poklára emlékeztető öltöző, mosdó — és hogy az éjjeli műszakban még egy pohár szódavizet sem lehetett kap­ni.) Egyre újabb, egyre cso- dásabb. egyre gyorsabb gé­pek érkeztek — azmarszin.­Rákosy Gergelye A könyőkesövek világa te természetes, hogy egy tö­kéletes gépből többet kell ellátnia a szövőnőnek. (Elv­társak, a rohanó élet köve­telményeihez a mi gyárunk is viszonyulni akar töretle­nül ...”) G, umokahúga ek­korára bizony már egy kis­sé törődött volt. (A törő- döttség is többféle. Vagy időszakos, vagy befejezett. Megtöretett! G. unokahúga kissé törődöttségévei is már ebbe az utóbbi kate­góriába tartozott.) Igazi jó melós volt mindig, szívós, hajtós. makacs, mint egy kemény, fogós kopó, soha nem nyafogó, ha sűrű volt az erdő, arra gondolt, lehet­né sűrűbb is, ha sok volt a bogáncs, kullancs, azt mon­dogatta magában, lehetne még több-is, és hajtott ren­dületlenül tovább. (Nemhiá­ba, ami csak prémium, jel­vény, jutalom és díszoklevél létezett - a gyárban, mind megkapta. Nemhiába: fel­ruházkodott. régi nagy, sö­tétdobozos Orion rádióját ki­cserélte egy kis lapos, vilá- gosdobozú Videotonra, té­vét vett, fiókos könyváll­ványt — a polcokat egyszer s mindenkorra helyükre tett díszsorozatokkal — nem is könyvek: könyvszobrok! —, a fiókokat harisnyákkal, zoknikkal és alsónemükkel töltötte meg, és mert a Gáz­művek sprint csaknem két évtizedes, gyászszínűre égett rezsója a cserére még nem érett meg. «ett saját kiülné­gén egy hófehér zománeos gázrezsót. És ez . még nem minden. A Tűzoltó utca egyik mellékutcájában volt a lakása. — A Tűzoltó utca mellékutcája! Aki ismeri a Tűzoltó utcát, annak kár is többet mondani, aki meg nem, annak úgyis hiába. — Szoba, konyha, természete­sen gang. és a gang végén a közös vécé. Már régóta mon­dogatta G unokahúga:„Leg­alább egy külön vécét sze­retnék, egy gusztusos külön vécét. Ahol, ha az ember már torkig van a férjével, vendégekkel, látogató roko­nokkal, el lehet üldögélni. Ahol meg lehet nyugodni. Ahova vissza lehet vonulni. Mint egy előkelő hölgy a boduárjába. Dédelgetem a gondolatot, és nem szeret­nék úgy meghalni, hogy ne legyen külön vécém.” — G.- nel? nem volt szívé kijaví­tani: nem bodnár, hanem budoúr; különben is utálta a kijavítgatós embereket — é6 különben is minek, egé­szen pontosan értette, mi­ről van szó. Tizenhárom évi dédeigetés után aztán az asszony végre belevágott: a konyha fele fürdőszoba+vé- cé lesz. De hát ezt elhatá­rozni, és véghez vinni, nagy különbség. Ej gedélyt. ki­várni! _ Ez önmagában és szel felfoghatatlan hosszú ideig tartott. Ha egyáltalán esszel felfogható az, hogy évtizedekig tartó embertelen körülmények önköltségén történő megszüntetéséhez ha­tósági engedély kell! Pecsét kell! Határozat kell! — Ki­vitelező szakembert felhaj­tani. A felhajtott szakem­bert lekenyerezni, hogy ne fél év múlva, hanem egy kicsit korábban kezdjen ne­ki. Kinyomozni a boltot, ahol valóban van kád. Meg­kenni a boltvezetői, hogy a valóban levő kádkészletből valóban adjon is el egyet, ha másként nem. hat 1KKA- utalványra. IKKA-utalványt szerezni: Aztán megin­dítani a hajszát a. mos­dókagyló, vécé-csésze után. A csövek után. Kö- nyökcsövek! A könyökcsö­vek utáni , hajszába még G. is , bekapcsolódott. Meghök­kentő, hogy az írótársada­lom milyen elképesztő tájé­kozatlanságot áruit el e té­ren! Legtöbbjük csak kály- ha-könyökcsövekről hallott, s ezzel vége, fogalmuk som voil az egyéb könyőkesövek világáról. Azt is lehetne mondani: föld alatti világá­ról, ahova csak összekötők révén, körmönfont jelszók segítségevei lehet csak be- íérkőzni. „Nem értem — morgolódott G. —, hogyan akartok ti így szocialista realista regényt írni?! Mit csinál a hősötök, bemegy egy vasboltba vagy egy cső- és szerelvény szaküzletbe és csak úgy ukkmukkfukk vesz egy könyökcsövet? Egyetlen hamis pont, és oda az egész művetek realitása. A kö­nyökcsövek világában benn­fentes majd felkiált: Hát én ennek az írónak már azt sem hiszem el, hogy az An­na ja szeme kék!... Micsoda, hogy a ti hőseiteket nem ér­deklik a könyőkesövek?! Vegyétek tudomásul, hogy nincs ember, aki rövidebb- hosszabb élete során leg­alább egyszer ne kénysze­rülne szembenézni a kö­nyökcső problémával. Hogy tt ezt megkerülitek, kihagy­játok?! Haha! Nem én mon­dom,■* már Hemingway meg­mondta: az író csak azt hagyhatja ki büntetlenül, amit töviről-hegyire ismer, különben ijesztő rések ke­letkeznek művében. Szaka­dékok. Vigyázat, egyszerre csak azon veszitek észre ma­gatokat. hogy egy mélysé­gesén mély könj-ökcsö-ve­rembe estetek, ahonnan nőies többé kiút ... Hogy én egy kissé szét vagyok borzolva? Lehet, de én akár regényt is tudnék írni ezzel a címmel: „A könyök- csövek titokzatos vilaga.” Persze azért csak be lehe­tett szerezni azokat a titolí- zatos könyökcsöVeket. G. ki- szimatolta, hogy egyik óbu­dai boltban léteznek. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents