Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-22 / 94. szám

A japán televízió nézői oroszul tanulnak Az NHK japán rádiótár­saság új oktatási műsorter­vet készített elő; ez év áp­rilisától kezdve a japán te­levízió nézői hetente két­ezer oroszul tanulhatnak. Mint a rádiótársaság okta­tási osztályán közölték, azért döntöttek úgy, hogy a televízióban orosz nyelvórá­kat közvetítenék, mert egy­re több televíziónéző kérte levélben, hogy oroszul ta­nulhasson. A rádió már most is naponta kétszer — szombat és' vasárnap kivé­telével — orosz órákat köz­vetít. Az oktatási műsor veze­tői arra számítanak, hogy mar az első időben körül­belül ötvenezren fognak hoz­zá az orosz nyelv elsajátí­tásához. Azt tervezik, hogy a japán televíziónézőket megismertetik a Szovjetunió népeinek életével és szoká­saival, az ország kultúrájá­val, gazdasági életével és történelmével. A műsort, az NHK társa­ság meghívására, Anna Sa- tyilova, a szovjet központi televízió bemondónője, va­lamint M. Nitta, a Tokiói Idegennyelvű Főiskola do­cense fogja vezetni. — Meg akarja ön tanulni az orosz nyelvet, melyen több mint 200 millió ember beszél? — tette fel a kér­dést a Mainicsi Simbun ve­zércikkében, amely fölött a következő orosz nyelvű cím állt: „Zdravsztvujtye!”, és alatta a válasz; „Da, Da*, Az éjszaka szépei Virágzik a prostitúció Franciaországban, és a bűnöző alvilág legegyenletesebb jövedelemforrását képezi. A Le Monde-ban megjelent „A prostitúció ma is ugyanaz, mint tegnap!” című cikk állítása szerint lega­lább százezer francia nő árulja szerelmét pénzért. A százezer francia prostituált közül 30 000 hivatásos a Le Monde állítása szerint. Tíz közül kilenc kerítők, vagy selyemfiúk számára dolgozik. A többiek független nők, akik kegyeiket alkalmilag árulják. Sokan — egyedül Párizsban 2500-an —, fiatalab­bak 20 évnél. A párizsi .„éjszaka szépeinek” (ahogyan a francia fér­fiak nevezik őket), kétharmada Anglia nyugati tartomá­nyából jön. A beszámoló szerint e vidéki lányokat gyak­ran azonnal kezelésbe veszi valamelyik selyemfiú, amikor a párizsi Montparnasse állomásra, vagy a lyoni vasútál­lomásra érkeznek. Hódít a pacsuli A kesernyés, némileg kámforra emlékeztető erős fflat messziről felismerhető. A hippik és az európai diákok többségének kedvenc illatszere & pacsuli. Keletről szár­mazik. Amikor egy fél évvel ezelőtt a pacsuli megérkezett Olaszországba, sok fiatal azért vásárolta meg, mert elter­jedt a hir, hogy hasist és marihuánát tartalmaz. Ez azon­ban nem igaz, a szóbeszédnek mindössze az lehet az alap­ja, hogy a kábítószerfogyasztók gyakran használják a pa­csulit. Az illatszert egyébként Singapore környékén és egy Szumátrától északkeletre fekvő szigeten termő növény le­veléből készítik. Akár tartalmaz kábítószert, akár sem, a pacswfi di­vatba jött. Árulják a hippi-üzletekben és a Marokkóból érkező piaci árusok standjain egyaránt. „Azért szeretjük ezt az illatot, mert természetes — mondja egy 18 éves hippi. — Választásunk alapját ökoló­giai meggondolás képezi: a pacsuliban ugyanis sem színe­zőanyagok, sem vegyi adalékanyagok nincsenek, egyike a legrégibb és legtisztább Illatszereknek.” A pacsulin kívül ugyancsak keresett fllat a Keleten, vagy Dél-Amerikában található szantálfa gyantájából ké­szült kölni, a pézsma, az ámbra és a jó öreg ibolya. A pacsuli kölni egyáltalán nem új dolog. Az egyik legnevesebb francia illatszergyár, a Guerlain mór 1900- ban piacra dobta. .'Wwy < BESiíli IMKE: AMÍG A.WV\ * ­SZÓRÓK GYULA:-V//- vViíVVVVVVVV'»v<n» Amíg szalad a fény előttem, amíg lépked velem az árnyék, amíg azt érzem: felelőtlen és hamis fecsegés a tájkép, amíg a vízben partra gondol, s a partról a vízbe ér a lábam, amíg a vérem úgy dorombol, hogy szívverésem megtaláljam, amig naponta küzdenem kell a levegőért Is, hogy éljek amíg tegnapi szerelemmel élnek holnapi — szemefények, amig halottakat kísérek sírok közé, mint síró élő amíg esténként attól félek: ez az álmom lesz boldog — végső amig pofont torol az öklöm, amig ököltől indul vérem, amig anyámtól azt öröklőin: nem kell sírni a semmiségen — amíg a szépet szépnek látom, I s eredményét a szép szavaknak — addig hiszem: nem kényszer — álom, hogy ember vagyok és az maradjak. %AA^AA(VVVNAAAA'VVVV\AAA/V'\A/VVVVVVA/VV'.,WWV\A - V . . Alom A hálókocsi régi volt, öreg faragások díszítették az ágyat. Az ablakon a déli nap beáradt, Kint víz, homok meg csontfebér kövek. A komorna e fényben ágyazott. Sokáig és sután tudakozódtam, melyik vonalon menjek, s valahonnan kapok-c még az éjjel vonatot? S ő kimondta egy állomás nevét, egy szárnyvonal utolsó állomását, mely iszonyatos régen bennem élt, ahol mindent a kezdet csendje jár át, ahonnan este lassan kidöcög a hálókocsi, üresen, sötéten, » még nyárfa zúg a friss párnak fölött, s fecskék szállnak keresztül a fülkéken. VVW'/VVVVVWWVVVVWVVVVVVVVVVSAA^ÄVVVW 100 esztendő — viccben elbeszélve A Budapest centenárium alkalmából papírra vetett visszaemlékezéseket érdemes megtoldani e század viccter­mésének néhány darabjával, hiszen fővárosunk sok egyéb között arról is közismert, hogy midenre szellemes viccel reagál. ___ 1 '873-ban kezdték építeni * fogaskerekűt. Az első kapa­vágásokat ez a párbeszéd kísérte! — Meglátja, ez a fogas nem fog beválni. — Miért? — Mert a pályáját egye­nesen vezetik fel a hegyre, nálunk pedig manapság min­den pályán csak görbe úton lehet előremenni. 1879-ben az egyik lap így írt Edison villany égőjéről: — Volt már zamatos sző­lőnk, csengő barackunk, ro­pogós cseresznyénk, mosoly­gó almánk, lesz már világí­tó körténk is. 1884-ben nyílt meg az Opera. Á kiséröviee: A mama és fiacskája az operai szfinx előtt sétálnak el, Pétiké érdeklődik: — Anyu, kérlek, harap ez a dada? 1905-ben épült fel a Ba­zilika. Anyu és Pétiké most itt sétál. Pétiké kérdése: Mi az, hogy dóm? — Az az isten háza. — Hát az isten nem az égben lakik? — Ott lakik, de itt ren­del. 1914: A nagykereskedő fia megbukik a tiszti vizsgán. Az apja csak legyint: „Ve­szek neked egy-két agyút és önállósítod magad”. 1918: Wekerle összehívja • i lapok főszerkesztőit és be­jelenti, hogy a háború a monarchia szamára elve­szett, es ezt iokozatosan, nagy tapintattal közöljék- Az egyik főszerkesztő fölhor­kant: <— Kegyelmes uram, leg­pap olya« értelmű beszédet tartottál, hogy megnyerjük a háborút.*, ■— Es te elhitted*?? 1930: — Rémes ez a gaz­dasági helyzet. Naponta ráfi­zetek százezer koronát — És miből élsz? — Vasárnap zárva tartok. 1944: Aktuális párbeszéd: Mennyi ideig tart, ha Hitler meg akarja szállni Magyar­országot? — Attól függ. Ha erőszak­kal, akkor kábé egy óráig. Ha békésen, akkor három órát is rá kell szánnia. Két órát vesznek igénybe az üdvözlőbeszédék. 1958: — Mit szól, megint látni a Kropacseket Pesten? — Tudom, visszidált! 1965: Nőnap. — Hová ro­hansz úgy, Lajos? — Haza. Meg kell főzni a vacsorát! — Csak nem beteg az asz- szony? — Dehogy, csak megéhe­zett. 1972: Egy „mazsola” autó­ja összekoccan egy másik gépkocsival, amelynek piló­tája ráförmed: — Hallja, nem tud vigyáz­ni?! — Vigyázni tudok, csak vezetni nem ... 1973. száraz tavaszán: — Mit jelent az, hogy el­vétve csapadék? — Azt, hogy a Meteoro­lógiai Intézet esőt josol, s ha mégsincs, akkor a prog­nózist vétették eL A múmia tréfás kedvű látogatója A pennsylvaniai egyetem tudó­sai tréfás leletre bukkantak, amikor kinyitották egy 3000 éves múmia gyomrát: találtuk: benne egy 1903-ból való naptárt. Április 15-éhez francia és egyip­tomi nyelven a következő mon­datot írták: „Kairóban a nap S őrá 29 perckor kel és este 8 őr» 21 perckor nyugszik.” 1903-ban tréfás kedvű látogatója lehe­tett a múmiának.- WWWWWVAAAAMAA/VWSA/VVv\aaaAV'/’,a/ ' < Hosszú éveknek $ kellett eltelniük, mígnem őszülő ha­lántékkal, gazdag élettapasztalattal a hátam megett meg­értettem, hogy miért tojik piros tojást a nyuszi, egyáltalán miért csak húsvét- kor, illetőleg húsvét előtt tojik a nyúl, miért nem teszi ezt meg például Brúnó napja előtt is egy héttel, A kérdések kérdéseire a válasz ma már egyértelmű és világos, mindaz a titok, amely gyer­mekkorom idején a piros tojást, festék- bői, vagy csokoládé­ból, avagy csak apró cukorkákból formá­lódott is, egyszóval mindaz a titok le­lepleződött előttem: lehullt a fátyol a nyuszi tojta piros to­jás rejtélyéről. A nyúl maszek! A tyúkok zömük­ben állami, vagy szö­vetkezeti szektorban tojják tojásaikat, fe­héret természetesen, mert kinek van ked­ve és türelme szí­nezni a tojását, ami­kor szigorú normatí­vák szabályozzák a futószalagon és futó­szalagra való tojás feladatait, különös tekintettel a népelel- mezés és korszerű táplálkozás felada­taira. Hogyan is le­hetne elképzelni, hogy Tyúk Pötyi oda- rikácsoljon a barom- figondozónak: — Kot... kot, ál­lítsd meg, lányom, a szalagot... Egy kis matyó hímzést teszek még rá... ...és ekkor meg- 1 állna a szalag, a né­AAAZVWW'A^/A'A V. ■ .• pi tojó Tyúk Pötylt figyelné mindenki, miként a kalocsai pingáló asszonyokat Brüsszelben, hogyan lesz farktollai ecset­je nyomán matyó- hímzés mintázatú a fehér tojás. Persze, hogy nevetséges az ilyesmi és elképzel­hetetlen is. Mígnem a nyúl, mely maszekként al­áírni esetben, csak- i és egyedül húsvét- or megtojja azokat tojásokat, amelyek ol pirosak, hol szta- iolba vannak cső- tagolva, toj ő ma- a, tojik az egész mládja, gebinbe toj­ik a húsvéti tojáso- at és természetesen is szériákban toj­ik. Ezek a kis nyu- zi tojóüzemek a ackok és az üregek télyén, manu-, sőt, yuszifaktúfás kö- örülmények között iválóan alkalmasai z effajta húsvét eglepetések előállí- ásara. Ha Nyulam . . .‘//AVSAAé BARÄTSÄG Bulam is szalagra tojna a piros tojása­it, akkor minden bi­zonnyal csak piros tojást tojna, sem kéket, sem mintázot- tat, sem csokoládét, sem cukorkát, avagy éppen marcipánto­jást. A maszek ne toj­jon nagy sorozatban, még ha nyúl, akkor sem. Aki azonban azt gondolja, hogy e két­fajta tojási módszer, hogy ne mondjam, a tojás megtojásának e mini” alkalommal két szektora külö­nösképpen megfér­ne egymással, az mélységesen téved. Fel van, kérem, je­gyezve a nyúl-, s a tyúkannalesekbe n, hogy egy „anno Do­' A,\V;Al'AA^'VlA'vVvVvVVVVy mini” alkalpmmalt Tyúkné, született S Csibe Ibi rákárált az > éppen arrafelé bók- > Iá szó Makmak Edé- > re: ? — Mit vagy úgy z oda a vacak ■ piros z tojásaiddal, te törpe- ? farkú? Egy évben< egyszer, de nagy do - í log ... De nézd meg s az én tojásaimat, s amit én to jók, a fe- S bérekéi. Azokat min- > dennap eszi az em- > bér, soha nem úrija j meg és egészséges z lesz tőle.,. Még < hogy a nyuszi toj ja a | tojásokat... Egy < f rászt tojnak azok < — mondta kicsit < parlagion Tyúkné, < született Csibe Ibi, í miután parlagi tyúk $ volt. A nyúl, Mák- ? mák Ede, honnan, > honnan nem, ekkorz egy strucctojást gör- ? getett elő Tyúkné ? mély megdöbbenésé- < re, s így szólt: < — Tyúkocskám, > félre ne értsd, Ka- í kas Kázmér kért í meg, hogy mutassam ? meg ezt neked... | Nem akar ez a < strucctojás kritikai i megjegyzés lenni, < csupán belső tájé- $ koztatás.. A mi- • kéztartás végett! — 1 makogta a nyúl és 1 fürgén tovaugrált. Állítólag Tyúkné,! született Csibe Ibii úgy elszégyellte mn-\ gát dühében, hogy í azóta piros a tyúkoki taraja. (egri) „Magánerős építkezés..."1 (! ?) Egy levélírónk a címül idézett nyelvi formával kap­csolatban azt kérdezi, elfo­gadható-e helyes kifejezés­nek a magánerős összetétel. Szerinte nem pontos köz­lést és minősítést eredmé­nyez ennek a szóalaknak a használata. Hogy kérdésére érdemben válaszolni tud­junk, kísérjük végig a ma­gán szóalak fejlődését, A maga névmásból -n ha­tározóraggal alakult magán szóalak igen régen teljesít nyelvi szerepet nyelvhaszná­latunkban. A régi nyelvben önálló szóként is szerepelt. Gyakran jelentkezett pl. ez a nyelvi forma: magán él,, azaz egyedül él. Később gzt az embert, aki magábnn, egyedül élt, ismét csak a magán szó felhasználásával magán való embernek ne­vezték el. A nyelvújítás óta a ma­gán divatos szóvá vált, és számtalan összetétel előtag­jaként szerepel. A leginkább használt formák a követke­zők: magánélet, magánügy, magántisztviselő, magán­nyomozó, mogánút, magán­ember, magánlakás, magán­érdek, magánvizsga stb., stb. Napjaink nyelvhasznala- taban az összetételek egy része ritkábban kap nyelvi szerepet, sőt a társadalmi jellegű változásokkal teljé­sen kiszorulnak nyelvünk­ből. Elsősorban ezekre a szóalakokra gondolunk: ma­gáncég, magántanár, ma­gánnyomozó, magán tisztvi­selő stb. Ha az eddig felsorakozta­tott nyelvi példákat jelen­téstartalmuk, fogalmi érté­kük szempontjából vizsgál­juk meg, kitűnik, hogy ben­nük a magán előtag a kö­vetkező rokonértelmú sorba illeszthető bele: saját, egye­dül, társ nélkül, nem hiva­tali, nem közéleti, egyéni, nem állami, nem hivatalos, nem szövetkezeti stb. A kérdéses magánerős szólalkkal kapcsolatban te­hát a magán előtag azt je­lenti, hogy egyesek egyedül, nem társaságban építkeznek, vállalják az építkezés költ­ségeit, így a magánépítke­zés összetétel is jól teljesít­heti nyelvi szerepét. Leg­újabb szótárainkban még nem található sem a ma­gánerő összetétel, sem en­nek továbbképzett alakja, a magánerős szó. Az összeté­tel utótagja, az erős fogalmi értéke nem utal arra a hasz­nálati értékre, amelyet ezek a nyelvi formák fejeznek ki: egyedül építkezíle, állami, szövetkezeti támogatás nél­kül vállalja az épitkezést stb. A magánerős építkezés jelzős szerkezetben tehát nem tartjuk szerencsésnek a magánerős jelző használa­tát. Dr. Bakos József SUM

Next

/
Thumbnails
Contents