Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-21 / 93. szám

Plusz mínusz cß\f rtap

Fábri Zoltán új filmje

Fábri Zoltán legújabb filmje — hol van mar a Körhinta., a Hannibál tanár úr, az Édes Anna, a Két félidő a pokolban, a Húsz óra és a Pál utcai fiúk sikere? — nem keltette fel az érdeklődést. S mindezt nem a rendező terhére mondjuk így. Azt nem értjük, hogy a magyar közönség nem reagál erre a filmre kellőképpen. Hehet, hogy a talányosán odavetett filmcím nem hozza közelebb a nézőhöz az egyébként sem szórakoztató fémét, vagy a mai magyar közönség egyáltalán elriad a ieikiismeret piszkálásától, vagy érzéketlen olyan erkölcsi kérdések iránt, amelyek ma is visszaüthetnek és viszek» is ütnek, ha az alkalom úgy adódik.

Baradla Géza tiszt volt » háború végén és adott parancsra fel kellett gyújtania néhány házat abban a községben, ahol ő volt a teljhatalom. Benne is égtek ebben a néhány házban, néhányan. Ott lakott korábban, akkor ő is, hatalmával, érzéseivel, leplezett és félig kiélt hajlamaival, a beteges érzékenység minden irányú fékezésével, vagy éppen féktelenségével. Akkor lei tüntetést, vaskeresztet, egyebeket kapott a gyújtogatásért és ülésért, most huszonöt év börtön után találkozni akar a múlttal. Azokkal az emberekkel akar szembenézni, akik még emlékszenek mindarra, amit ő vitt véghez, önigazolás ez, felkél’dezése az elmúlt vizsgatételnek azoktól, akikben meg élnie kell ennek a háború végi eseménynek. Baradla nem veszi észre, hogy csak benne állt meg az idő. A közben eltelt bő félemberöltő nemcsak a falut változtatta meg. Nemcsak a kutyáéi hiányzik abból a házból, ahol Zsófit szerette és annak csitri húgát füröszt- gette, így szoktatva őt akaratlanul a szemtelenül tolakodó szerelemre. Hogyan teremti meg a gátlásos ember, a mindenre elszánt férfi a bátorságot a találkozásra? Megkapaszkodik önmaga ellentétében, az ugyancsak bűnös, élvbajhászó, de jópofa fél világi alakban, Obiad Simonban, aki jó pénzért segít neki a nagy műveletben? És mi a nagy művelet? Odamenni a faluba, be a kocsmába, ahol a régi cinkos ma is méri a bort. Lerészegedés közben várni, hogy a koos- márosi üzenetre a falu lelki- ismerete feltámadjon. A csoda, a varázslat, amit Baradla 25 év raboskodás alatt annyiszor elképzelt bűntudatában, nem történik meg, nem esketik meg, mert

0% Momm as

1973, április 21., szombat

* felejtés, az emberek cserélődése, fejlődése, meg- másulása, vagy egyszerűen a feledékenysége, felszínessége, — nem árt, ha ezt kimondjuk — üressége elsöpri az idő tanulságait. A faluban az egyszerű emberek mennek a tejbolthoz, a falu intelligenciája pedig halotti tor címén jókat vigyorog félrészegen azon, akit eltemettek.

A hús-vér, itt-ott szennyes, de mindenképpen eleven valóság lerohanja Baradlát. Elképzeléseiben valahogyan légiessé, testetlenné vált ez az egész egykori világ, az ő bűnével együtt és mégis: ott akarja, vagy ott szeretné folytatni, ahol annak idején abbamaradt, megszakadt. Az ő egész élete, úgy, ahogyan 6 erkölcsiekben és hajlamainak engedve kiszínezte azt. S mert részegen is rádöbben, hogy mindez értelmetlen ábránd, ostoba módon még annak a lehetőségéről is lemaradt, hogy nagy kihagyással, de tovább építse sorsát, a széttéphetetlen, gyötrelmes magány megint ölni küldi. Azt hiszi, a rajta esett újabb sérelmek a múltját és ideáljait szennyezték be ebben a találkozásban, amikor az éjszakai, pityókos hangulatban az ő egykor becézgetett Rózsija lefekszik a mocskos lelkű és külsejű Obrád Simonnal, akiben csak egy tulajdonság igaz, hogy önfeled- ; ten tud csatlakozni az emberekhez.

Pedig ez a Baradla nem gonosz, csak szemmértéket j tévesztett akkor, a háború ' végén. Azt hitte, hogy a ka- i tonai hiúság és az esztelen ■ pusztítás együtt járhat és; felmentést kaphat, bármi; magyarázat és indok árán.; Még most is rosszul lát.

Bodor Ádám novelláit' használta fel Fábri Zoltán egy sokrétű, valóban izgal- • más, lelkiismereti téma fel-; térképezésére. Eszközeiben '• most is egyszerű, mert tragé- l diát nem lehet csak a legtö- . mörebb szövegezésben a nép ; elé vinni. Nem kendőz semmit, felnyitja a mai emberek 1 hibáját, is, hogy a végsőkig j kiélezett ellentétekben még! nyilvánvalóbbá váljék Ba-;

, radla Géza tragédiája. Aki lemarad az időről, az nem; tud mit kezdeni magával; ezt állítja Fábri Zoltán Ba- radláról, de nem mond sok- j kai kevesebbet azokról a í maiakról sem, akik ugyan; benne vannak az időben, de! csak úgy, mint a dudva, amely minden tavasszal ki -1 nő és kéri u magáét.

Fábri Zoltán nemcsak egy; fuszes tartásé, mélyre kutató filmet rendezett, de azzal; is újat húgot 1, boti kitunö:

jellemszínészeket vonultat fel, olyanokat, akiket eddig legfeljebb epizódokban, vagy vidéken, vagy ott se láttunk. Anatol Constantin Baradlája telitalálat a szereposztásban és játékban egyaránt, Ben- cze Ferenc Obrádja szug- gesztív erejű és természetes. Andrássi Márton, Simon György, Pécsi Ildikó, Kern András, Héjjá Sándor fontos elemeit valósítják meg a kemény játéknak.

Illés György, mint operatőr, most is remekel, képi körüljárásai most is pontosan jellemeznek, adják az atmoszférát és rögzítenek pillanatokat, amelyekben a lélektani csata eldől, amikor Baradla veresége fokról fokra követhető. A halotti toros társaság éjszakai fecsegése a filmen belül is mestermű. Petrovics Emil zenei betétei néha főszerepet kapnak, mert a rendező szerint is akadnak helyzetek, amikor már a kép nem adhatja vissza a túlegyszerűsítés veszélye nélkül azokat a lelki rianásokat, amiknek az érzékeltetésére csak a zene képes.

Fábri filmjét nem azért nevezzük most müvészíilm- nek, mert kevesek kíváncsiak erre a nagyszabású lel- kiismeretvizsgálatra, hanem azért, mert kamarakiadásban ugyanazt a tetemrehí- vást vázolta fel, mint a Húsz órában.

Farkas András

KEREKES IMRE:

SsbjTí és a

„Szerelmi

álmok"

Változatok műsor húsvétkor a tv-beu

A húsvéti ünnepeken sem unatkoznak majd a tv-né- zők. illetve a rádióhallgatók. Április 22-én a televízióban délelőtt „A koppányi aga testamentuma” című film pereg, délután helyszíni közvetítést láthatunk az Albert- irsai úti galopp-pályáról. Het- venötödik születésnapján 17.05-kor Fodor Józsefet köszöntik az „.Emlékekről beszélek” című összeállításban. A „Szerelmi álmok” című filmet 20.19-kor láthatjuk, a produkció második részét pedig hétfő este. A késő esti órákban kezdődik Hasek „Svejk” című regényadaptá- cigjának helyszíni közvetítése a veszprémi Petőfi Színházból.

Hétfőn a televízió délelőtti műsora „Az Aladdin és a csodalámpa” című francia rajzfilmmel kezdődik. Az „Állatokról bizalmasan" című angol sorozat 17.45-kor újabb epizóddal jelentkezik, amelyet a tanyasi emberek mindennapjairól szóló ,,Szegedi madzagvasút“ című film követ. Méhes György romániai magyar író „Heten, mint a gonoszok” című vígjátéka mellett Thor Heyerdahl expedíciójáról szóló kétrészes filmet vetít a televízió. A Horváth Teri-portré- filmet, majd egy burleszk- filmsorozatot, a „Marty Feldmann” első részét is láthatjuk, •

Fifi

Minden évszaknak megvan a maga szépsége, bája. hangulata. A tavasz a szerelmesek, a sétálók, a kirándulók Ideié elsősorban. Április vége felé pedig fújhat a szél, jöhet havas eső, visszavonhatatlanul tavasz van. Estefelé, szombaton, vasárnaponként érdemes megfigyelni a tereket, parkokat, sétányokat. Ki gyerekkel, ki egyedül, ki szerelmesével sétál. És szembetűnően szaporodik a kutyát sétáltatok száma.

Semmi félreértés! Pártolom az ebtenyésztőket, nem haragszom a kutyabarátokra, és azt tartom: mindenkinek saját ügye, hogy maga válassza meg a hobbyját...

— Mondja, kérem! Mennyit ér ez a kutyus?

Barátságosan mosolyog és ülni parancsolja a kutyát.

— Ez, kérem — látom, laikus —, egy híres törzskönyvezett családból származó egyed. Hároméves, első osztályú nyomozókutya. Értéke mintegy negyvenezer forint.

A kutya nagyot ásít, mintha méla undorral akarná mondani:

— így bizony, kérem! Én kereken negyvenezret érek.

Jön egy kedves ismerős, a kezében feszül a póráz.

— Kérlek szépen, ez egy fajtiszta szetter. ír szetter. Vigyázz, össze ne téveszd a gordon szetterrel, mert az teljesen más faj. Tudod, az ír szetterek... Az én vizslámnak különben —- ha még nern hallottad volna —, dédapja volt az a híres kutya, amelyik részt vett azon a nagy vadászaton ... Mesés vizsla ez, kérlek. Ez nem ugrik be, fegyelmezett, füttyszóra hallgat és ami a legfontosabb, szépen állja a vadat. Nem is beszélve az apportlrozásról.

Tényleg szépek ezek a kutyák. A falumban éppen a múlt héten beszélgettem az öreg juhásszal, aki a fél nyájért nem adná a puliját. Egy füttyentés, egy kézmozdulat, és máris a helyén a nyáj.

Egy idős hölgy érkezik két szőrgombóccal.

— Fifi! Gyere, édes Fifikém! Ejnye-ejnye, de udvariart- lan vagy. Ki hallott még ilyet, hogy a nejed társaságában idegen kutyusok iránt érdeklődsz?

— Kedvesek ezek a kutyák.

A nő szeme felcsillan.

— Ugye, magának is tetszenek? Imádom ezt a két drágát. Tudja, ők az én kedvenceim. Naponta fürdetem, fésülöm őket. Helyesek, aranyosak, bár Fifi egy kissé pajzán, hogy úgy mondjam; szeret udvarolni... De nem is csoda. Nézze csak meg a szemét!

Vizsgálgatjuk a gazdi néni által ölbe kapott kutyust, majd a hölgy egy cuppanós puszit nyom a kutya orrára.

Szétnézek. Tizennyolc kutyát sétáltatnak a pariiban. Egyik szebb, kedvesebb, mint a másik. Dédelgetik, becéz- getik őket. beszélnek hozzájuk, mintha emberek lennének. Vagyis, sokkal szebben, megértőbben, türelmesebben, nagyobb szeretettel.

Pedig ezek mégiscsak kutyák. Mi pedig, ugye, „mégiscsak” emberek vagyunk...

Szalay btvan

Bemutatóra készülnek

Színjátszó csoportot alakítottak a besenyőtelki fiatalok

A tavaszi teendők megnövekedése sem okoz gondot Besenyőtelken a népművelési feladatok végrehajtásában. A könyvtár és a művelődési ház érdekes programokkal várja a látogatókat. Rendszeresen megtartják a próbáikat a helyi Lenin Termelőszövetkezet által támogatott Röpülj páva kör tagjai, akik Bozsik Gabriella la29.

Eltűntek a felhők a vágó- hit! 1 előli oldalon. Én is megfordulok, el a gyártói. Kilépek a kiserdő felé, ha jól meghúzom, egy-kettőre ott vagyok. Befelé tartok a rétén át. az Országúitól és a temetőtől egyre távolabb V&n.nak még ür?% helyek.

Mire tartogatják ezt a rétet, nem tudom. Állat nem legel itt, fel nem szántották, építkezni se akarnak, mert még csak egy eövoket se verteit be, hogy ’ alamit kijelöljenek. Fát se üllőitek, az alacsony bokrok is csak maguktól nőttek itt-ott szétszórtan, távol egymástól. Ürge az van.

Évekig jártam körül a gyárat. de ezt sose tudtam, hogy Sit a réten ürge is van.

A kiserdő szép Nincsen Ürme semmi -különös, csak szép. A fák 1 imbjait, ahogy clt.e/em nem nyestek, a lombok alatt, ami véd a naptól, megnőtt a fű. Letel item a kabátot, mert nem mindegy az. hogy az embee hol fekszik. Itt aztán érzem, hogy magam vagyuk.

Mert csak hiszik, hogy az éjjeliőr éjszaka egyedül marad. Aki nem próbálta, az úgysem érti, hogy hiába van ü csend, és hiába vannak az éjszakák, amiket nem lehet leírni. Mert igaz, hogy semmi se moccan a sötét kerítésoldalon, még a száraz füvek se mocorognak, nem dörzsölik egymáshoz sovány oldalukat és hiába van az a csend, mert mennél nagyobb, annál jobban árad az éjszakán át az üzem egész napos kattogása, zörgése, az emberek káromkodása, a haverok csapkodása, a mueusok sírása, a sok beszéd. És mennél csendesebb hz éjszaka, mindez annál jobban átvonul az emberen és mindezt meg kell szenvedni.

És az ember hiába tudja ezt, mert másnap újra nekiindul az éjszakának, mert szeretné tudni, hogy miben különbözik egyik éjszaka a másiktól. És újra nakiindul, bármennyire is tudja, hogy a Kovw-ikeZtí éjszaka se é,,i.il el masáról többet, aunt u elűző

námő vezetésével készülnek az újabb fellépésekre. Az ifjúsági klub tagjai minden csütörtökön és szombaton találkoznak, hogy közösen töltsék el az estéiket. Itt tartják a próbákat az irodalmi színpad tagjai Is. Hétfőnként ismeretterjesztő programokat szerveznek, előadásokat tartanak a híres biológusokról, a házi kertek növényvédelméről, az állatős tele van olyasmivel, amiről még csak nem is álmodunk.

A nappalok egyformák. Hátonfekve el lehet itt gondolkozni. hogy miért kék az ég. Többre nem érdemes gondolni. A nappal nem mutat magáról többet, mint ami.

Aztán í^y, a 1- iserdő lombjai közt az eget nézve és a gyárkerítésre gondolva, a szemem sarkából észrevettem, bogy abból az irányból, amerről én jöttem, egy másik ember közeleg. Hogy milyen, azt már nem tudnám megmondani. Az emberről, magáról semmit nem tudnék mondani. Csalt annyit láttam, hogy a kezét hátravetette és nagyon elgondolkozva jár. Mint aki valami nagyon fontos dolog előtt, vagy után elhatározza, hogy jár egyet. Így járt a réten, de nem jött a kiserdőig, csak addig, hogy jól lássam. Amikor ebben már biztos volt, éles szögben hirtelen megfordult, egy ideig így lépett, aztán újra éles szöget vett és ezt tette meg kétszer, tehát összesen négyszer, minthogy így szabályos téglalap alakban járt körül egy síkot, ' ahol nem volt más, csak rét, szárazfű és még fák se voltak, még bokrok se. És így járt, anélkül, hogy csapás vezette volna, de mégis pontosan azon az úton, ahogy először meglépte a négyszöget. Pedig nem vezette semmi, se iránytű, se ego csiplutboköL

betegségek megelőzéséről, valamint a családi házak korszerű berendezéséről.

Ezek közül a programok közül ezekben a hetekben mégis a fiatalok kezdeményezése, a színjátszó csoportok felkészülése emelkedik ki. Most próbálják azt a 3 felvonásos darabot, amelynek a bemutatójára április végén kerül sor.

se rövidhullámú adó-vevő, amely mutatta, vagy mondta volna neki. hogy hol forduljon szögbe és hol menjen tovább egyenésen.

Senki nem zavarta így az útján, talán észre sem vették, vagy nem is akarták észrevenni, bár ott a négyszögön túl egy bizonyos távolságban világosan látszott, hogy a haverok ügetnek a mueusok után, a mueusok meghúzzák a lépést, hogy jobban mutasson a lábuk, a Richter úr pedig befordul az utcába, de nem jön, hanem egy óriás halom sörösüvegen lovagolva tart hazafelé. Vajda úr, a KÖZÉRT-es kiszáll egy taxiból és anélkül, hogy fizetne, lepkehálót vesz elé és a levegőben röpködő konzervdobozokat, sajtokat és a szalámidarabokat akat'ja elfogni. Erdélyi úr, a festő, modell nélkül érkezik, ám ecset van a kezében és vászon helyett a levegőbe festi figuráit, amelyek megmaradnak ugyan és színeiket is megőrzik, de olyan bizonytalanul tartják magukat, mintha leitatták volna őket. Csupán Slezákné viselkedik úgy, mintha őt meg lehetne érteni. Egy sámlin ül a ház előtt, ahol lakik, fejét a tenyerébe hajtja, mintha aludni készülne és mivel számára már lement a nap, azon gondolkozik, hogy miban különbözik ez az éj, a többi éjjelektől.

I V egei