Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-17 / 89. szám
Mindenki mástól várja TL Krisztus koporsóját sem őrzik in- e-r ‘»gyen” — tartja a mondás. Mégis van valami, aki nem kerül pénzbe, amiből igazán bővelkedhetnénk, s ennek ellenére gyakran hiánycikk. Ez pedig nem más, mint az emberség. Nincs halandó a földön, aki ne kívánná, hogy egy kicsit többet törődjenek vele, jobban becsüljék és ismerjek el a munkákat. s nemcsak anyagilag! Nagyobb megbecsülést, több megértést kíván a munkás az igazgatótól, az igazgató a munkástól, az ügyfél a hivatalnoktól, a hivatalnok az ügyféltől, az utas a kalauztól, a kalauz az utastól, a fiatal az öregtől, az öreg a fia- t'ltól. Sorolhatnánk tovább a végtelenségig. Hanv ember érzi úgy. hogy nem törőd- nek vele eleget, nem becsülik eléggé! Sokan elkeserednek, kedvüket veszítik emiatt. Olyan is akad — nem egy —. aki elhagyja munkahelyét, más üzemet, más hivatalt keres, ahol aztán majd jobban megbecsüli^ jobban törődnek vele. Az egészben az a legérdekesebb, hogy mindenki mástól várja a megbecsülést, az emberséget, a tiszteletet, s eközben talán eszébe sem jut, hogy tőle is várnak valami hasonlót mások, hogy ő sem adja meg másoknak azt a megbecsülést, ami neki hiányzik. Márpedig az emberek egymást iránti megbecsülése csak akkor valósulhat meg. csak altkor nem lesz „hiánycikk”, ha mindannyian igyekszünk a lehető legtöbbet adni belőle. Szocialista rendünkben nincsenek olyan érdekek, amelyek kizárnák a humánumot. Csupán rajtunk múlik, hogy mennyire értjük meg egymás gondjait, bajait, problémáit. és mennyire akarjuk segíteni azok megoldását. Békés, nyugodt életünk is alkalmas a szocialista humánum érvényesítésére. Mégis fukarkodunk néha az emberséggel. Pedig, ha egyes intézményeink, üzemeink, gazdaságaink vezetői nagyobb figyelmet szentelnének az emberi problémákra, bizonyára kevesebb lenne a panasz, nagyobb lenne a munkakedv és az elégedettebb emberekkel jobban menne a termelés is. Azt mondtuk: az emberség, a megértés, a segítés legyen kölcsönös. A vezetőktől természetesen ebben a tekintetben többet várnak. S joggal, mert funkciójuknál, beosztásuknál fogva többet is tehetnek. Hiszen nemcsak anyagi eszközökkel rendelkeznek, hanem a döntés jogával is, és szavuknak, cselekedetünknek is nagyobb a súlya. Befolyásolhatják beosztottaik sorsát, jövőjét. A vezetésük alatt dolgozó ember munkájának, magatartásának értékelése, minősítése segítheti vagy akadályozhatja fejlődésüket, elindíthatja őket a siker felé, derékba törheti pályafutásukat. A vezető dicsérete, vagy bírálata szárnyakat adhat, vagy porba sújthat. Senki sem kívánhat egy vezetőtől érdemtelen elismerést, oktalan dicséretet, részrehajló minősítést. De mindenki joggal kívánhat reális értékelést, kellő figyelmet, törődést, megbecsülést és emberséget. Nemritkán mondjuk valamire, hogy elsősorban a szemléleten múlik. Ebben a kérdésben ez százszorosán igaz. A szemléletet azonban sok minden alakítja, befolyásolja, de mindenekelőtt a pártszervezet, a kommunista kollektva. Ennek feltétele természetesen, hogy magában az alapszervezetben, a pái’tcsoportokon belül legyen ilyen a légkör. Sokat tettünk már ezért, de még nem mindenütt eleget. Pedig a szó igazi értelmében vett szocialista humanizmus szellemének elsősorban a kommunisták kollektvájából kell kisugároznia. N em ..ráadás” az emberség légkörének kialaktása, vagy megőrzése. A mi viszonyaink között ez a mindennapos munka szerves része kell, hogy legyen. Mert csak ez teheti állandóan jelenvalóvá és érzékelhetővé azt az alapvető gondolatat, hogy nálunk minden az emberért történik. e. j. Az Építők Heves megyei Kórusának egri hangversenyéről AZ ÉPÍTŐK Heves megyei Kórusa a Szentendrei r Városi Kórussal együtt közös hangversenyt adott Egerben, a tanárképző főiskola zenetermében. A terv szerint a főiskola dísztermében képzelték el a rendezők ezt a hangversenyt, de hát a körülmények ez egyszer •— megint közbeszóltak. így a szép számú közönség egy viszonylag nagy létszámú kórust hallhatott akusztikailag aláméretezett környezetben. örömmel állapítjuk meg, hogy az Építők Heves megyei Kórusa nemcsak a kezdeti válságos éveket — hány kórus született és múlt ki már Egerben ? — győzte le szívós kitartással és lelkesedéssel, de egyre inkább terebélyesedő tevékenységével újabb kapcsolatokat, barátságokat is létesít. Mindez a kölcsönhatás előnyét is i rejti magában, azonkívül, hogy az együttesek műsorcseréje és az énekkari látogatások további haszonnal is járnak. Izmosodó és hatásában is növekvő munkájukat eddig a minősítésekben az aranykoszorú jelezte, most nemrég a diplomát is megkapták. Érdemes figyelni rájuk! A műsor első részében a Heves megyei Kórus Karai Hevesi köszöntőjét, Marley és Lassus egy-egy számát, Kodálynak a Szép énekszó muzsikájához című müvét es az Adventi éneket adták elő. Az Adventi énekben a mű helyes értelmezése mellett azt a bizonyos kodaly i hangot szólaltatták meg, amely annyira sajátja a nemrég ünnepeit magyar mesternek. A Szentendrei Városi Kamara kórus preklasszikus müveket énekelt Praetoriüstül. Monteverdi tői, Vecchitől, Costeleytől, Marenziótól, és Hasslertől. Karmesterük, Kovács bajos, a kamara- együttes lírai erényeit hangsúlyozta, csillogtatva a szoprán és a basszus szólam értékeit. itnx április lo, kedd A MŰSORBAN fellépő szólisták áriákat adtak elő. Szabó Dénes Schütz két darabját énekelte, míg Egres- sy Zsuzsa két Hándel-áriát.* 1 * * * * * adott elő. A fiatal tenorista az eisö számnál még érezhetően küzdött a pódiumlázzal, a második számnál a barokk ária szépsége már érvényesült. A Hándel-áriák esetében sem...volt választási tévedés, a két nagy lélegzetű ária illett a szentendrei kislány, Egressv Zsuzsa egyéniségéhez és hangjához is; talán a szokatlan környezet zavarta az énekesnőt, hogy felszabadultan és számyalóam szólaltassa meg a ritkán hallott 1 Händel- áriákat. A kisebb kisiklásokért — mármint a szólistáknál — bőven kárpótolta a közönséget Händel D-dúr szvitjének előadása. Csiba József trombitaművész és a7 Egri ‘ Vonósnégyes nagy hatással és hibátlanul tolmácsolta a művet. A műsor második részében es az egész hangverseny meglepetésszámba menő csúcspontjaként Bach 117. kantátájának egri ősbemutatójára került sor. A Heves megyei Építők Kórusának két karnagya, dr. Valentin Kálmán és Ocskay György ezzel a számmal bizonyították, mennyire rászolgálnak a figyelemre és az, elismerésre. Egy népszerű, olcsó lipcsei kiadásból kibányásztak ezt a művet, a kórus és a zenekar számára leadminisztrálták és a Szentendrei Városi Kórussal, valamint az Egri Szimfonikus Zenekarral együtt, Kelemen Imre orgonajátéka mellett közönség elé vitték. Nagy sikerrel. A szólókat Varsányi Mária (alt), Prevoz János (tenor) és Kertész Tamás (basszus) énekelték. A Kantáta zenei anyaga koráiig téma, a vallásos áhítat szülötte. Bach ezt az 1733-ból származó művét kilenc versre osztja, a harmas tagoltság minden vonatkozásban ■ érvényesül. A szerkesztés mesteri mód- ja mellett fényesen hat; Bachnak az a mindent átfogó nemes szenvedélye, hogy még a legalkaimibb kompozíciójában is mindig önmagához mérten fogalmaz. A szólisták által, megszólaltatott rész frazeológiája talán kem»Uaiöfc tűnik számunkra, a mai ftM számára, de a himnikus szférákat érintő kórus bensőséges áradása magával viszi a hallgatóságot. ILYEN hangversenyeket nem szabad kényszermegoldásokkal megterhelni. Ha a tervezésben bizonytalanságok varrnak, inkább várni kell az alkalmat, amíg a megfelelő hely és idő teljes sikert biztosítja. (farkas) KEREKES IMRE: Miért gyanús Ben Quick? Gyanús nekem ez a Ben Quick. Az első, néhány folytatása a Hosszú, forró nyárnak még nem adhatott alkalmat arra, hogy ezzel a gyanúval a nyilvánosság elé lépjek — immáron azonban e tévéfilmsorozat hetedik része is mögöttem van. Most már tehát ki merem jelenteni, hogy igenis gyanús nekem ez a Ben Quick. Gyanús volt már ugyan a sorozat második részétől kezdve is, amikor a William Faulkner, a világhírű amerikai író művei nyomán készült filmből mintha nagyon is kitűnt volna a „nyomán”, de azt akkor még nem mertem alapos vádként felhozni a film készítőivel szemben. De most, hogy már hét része van mögöttem — a televízió, valamint a Hosz- szú, forró nyár nézői mögött, amikor Ben Quick kemény ökle és makacssága, S nem utolsósorban egyszerű férfiassága minden bizonynyal belopta magát elsősorban a nők szívébe — nyugodtan kijelenthetem, hogy felettébb gyanús nekem ez a Ben Quick. Mindinkább arra gyanakszom ugyanis, hogy a film készítői, miután „megmampulálták” az amerikai nézőket, most manipulálni próbálnak engem. Azt akarják belémsulykolni, arról akarnak meggyőzni, hogy ugyan az Egyesült Államokban sok a milliomos, s hogy ugyan a millomósok- nak nagy a hatalmuk, de aki mögött a munka áll, aki dolgozó ember, aki kemény és makacs, az elől még az ilyen Varner-félék is kénytelenek meghátrálni. Az Egyesült Államokban. 'Más szóval: vannak ugyan rossz milliomosok, islenem, miért ne lehetnének közöttük is rosszak, hiszen ók is emberek, de még a legrosz- szabbakat is képes az ember a kitartó munkával és a kemény következetességgel 25. Még sose láttam ezeket a srácokat, csak a holmikról gondolom, hogy hány évesek lehetnek. Kerek kis zöld, meg kék, meg fehér siltes sapkákat hordanak, olcsó pulóvereket, elől foltosak az ételtől, madzagcsomók, zsebkendők, sörkupakok meg játékpisztolyok maradnak utánuk. Ha ezekre gondolok, ahogy ülök a portásfülke előtt, valahogy megnyugszom. Elképzelem, hogy a zöld rét nem olyan kiégett, mint a valóságban, hintát is raknak oda, meg két kaput a focizóknak. A Nelli eltűnt, már egy hete nem láttam. Az éjjeliőrnek nincs gyereke. A mucusok nappal otthon főznek, vagy mosnak, az üzletbe szaladgálnak, vagy a gyárakban kapkodnak, vagy a hivatalokba töltik a drága időt. de valahogy agyonütik a napot. Estére készülnek. Estig megérik bennünk az ami nappal a fejükben jár, aztán este vagy igent mondanak, vagy nemet. De mindenesetre estére jön le az ő világuk, mert azt hiszik, hogy estére megváltják őket, vagy ők saját magukat. Nappal nem lehet semmire se menni a nőkkel. De az éjjeliőrnek nincs szabad estéje. A tolvajok, akaicsak a nők, ejjéüz nap lebírni. Stimmt, helyben vagyunk! Ez a Ben Quick voltaképpen a munka apoteo- zisát játssza el nekünk amerikai módra. S ha a munkát és a munka győzelmét dicsérik egy filmben, akkor a világon minden rendben van, akkor abban az országban, ahol ezt a filmet gyártották, olyan oké minden, hogy ebben az országban csak irigyelni lehet azt az országot. Mert lám, Ben Quick, aki szívósan dolgozik, célhoz ér, míg Kovács Jóska például, hiába szí- vóskodik, még prémiumot sem kap, sőt, ha nagy a szája, még ki is fúrhatják az állásából. Magyarországon. A jó vágású, kemény kötésű, munkás-farmer Ben Quick így lesz, illetőleg lett főhős a mi szemünkben. Olyan főhős, aki egyedül — értik, kérem?! — egyedül képes szembeszegülni és győzni is. ha kell a milliomosok végtére is — ugye? gyenge világával. Győzni tud — a munkával persze. William B’aulkner művei nyomán. És valahol a lelkünk mélyén egy kis irigység burjánzik el a párád icspmkornbájnos Ben Quick világa iránt, ahol a munka és a kitartás végül is meghozza a maga paradicsom- 'és egyéb gyümölcsét és mire vége a sorozatnak, a makacs ifjú, akinek természetesen se anyja, se apja, beevez a boldogság vizére. Faulkner művei nyomán. Egyedül. Legfeljebb másodmagával! A film persze érdekes, helyenként, ahol kiérezni és kihallani William Faulknert is, még figyelemreméltó is. Egészében véve mégis gyanús nekem ez a Ben: az indiánlázadások, a megoldatlan négerkérdés, a kambodzsai intervenció idején arról akar meggyőzni, hogy körülötte minden oké. i Mert dolgozik. Keményen. Ezért! Kívánom néki, hogy így legyen. Hogy neki végül is és egyedül jó legyen. A többieket, osztályosait meg' ott egye meg a fene, ahol a tévéfilmsorozat ezt nem mutatja? Gyurkó Géza ü JÉÉer új szórna terveznek, valahogy elütik a napot, gyűjtik az energiát, lapulnak, ha van mitől. Ha éppen most szabadultak, akkor is. bújnak a fény elől, mert még nem szokták meg, vagy azon töprengenek, hogy nem lehetne-e mindent elölről kezdeni. De semmit se lehet előlőről kezdeni. Így aztán minden marad a régi, az este a tolvajok világa. Kirajzanak a sötétbe és ha valami jó ötletük támad, befordulnak a talponállóba, bedobnak két-három féldecit mielőtt elindulnak, mert azt hiszik, hogy az éjszakának sose lesz vége. Az éjjeliőrnek nincs szabad estéje. Megnézheti, hogy merről fúj a szél, a temető, vagy a vágóhíd felől, meglocsolhatja a virágot, megfőzheti a teát a villanyfózőn.de aztán semmi több. Aki szeret aludni, az még álmában se lop el egy gombostűt. A tolvajok nemalszanak. Az éjjeliőrnek ettől készülnek ki az idegei. Amikor leül a székre a portásfülke előtt, mert már elfáradt, még mielőtt beáll az éjszaka, hiába gondol az otthagyott gyerekholmikra a sötét kerítésoldalon, nem ér semmit. Mire megnyugodna, már hallja, hogy körülötte egész nap zúgott a gyár, a haverok káromkodtak, a mucusok sirGazdag, változatos tarta- lorpmal, értékes szépirodalmi- és tanulmányanyaggal jelentkezik a pécsi folyóirat áprilisi száma. Az új szám élén a folyóirat hagyományos sorozatának keretében ezúttal egy Ladányi Mihály-összeállítás kapott helyet. Az összeállításban Ladányi Mihály hat versét, Bertha Bulcsu interjúját es Illés Lászlónak a költő újat>b verseit elemző tanulmányát olvashatjuk. A Urai rovatban többek között Csorba Győző, Eörsi István, Héra Zoltán, Orbán Oltó és Pécsi Gabriella költak a tegnapi szakítás miaLt. A targoncák elszállították a kész termékeket. Minden úgy megtelik körülötte, hogy a levegő sűrű lesz, méghozzá itt valahol fölötte, mintha egy összetákolt helikopterre rakták volna a fényes napot, hogy most itt keringjen éjszaka a portásfülke körül, míg csak ki nem hajnalodik. Pedig még csak este van, a tolvajok éppen hogy megborotválkoztak, kifényesítették a cipőt és most néznek a tükörbe, hogy jólfésültek legyenek. Nehéz ügy. Indulni kell. mert há elmarad az első kör, annál nehezebb elindulni a másodikra. Ez már így yan. Mióta rájöttem, hogy megroppantak az idegeim, a fiókban hagyom a stukkert. így aztán könnyű velem elbánni. De mégse vihetem. Az ilyen ember könnyen lő. Márpedig az éjjeliőr akkor mondhatja, hogy ura az éjszakának, ha nem használja a stukkert. Itt a félhomályos részen, szemben a rövid utcával, még sosem használtam. De teményeit találjuk. Weöres Sándor ezúttal drámával jelentkezik: ,,A kétfejű ferie- va)d, avagy Pécs 1688-ban” című történelmi panoptikumának első részét közli a folyóirat. A képzőművészeti rovat élén Varga Hajdú István írását olvashatjuk Nagy István művészetéről. Az irodalmi tanulmányok közül külön is figyelmet érdemel Szávai János: Az önéletrajz struktúrája című írása.' A számot budapesti és pécsi színházi beszámoló és gazdag kritikai rovat zárja. CKS) a sötét sarokban, mint mindig, most is megállók. Még idevilágítanak az ablakok, a rét felőli sötét oldaiMíg töltöm a vizet a kan- csóból a teafőzőbe, bedugja a konnektort. Leszedem a csészéket, aztán odaállítom a citromlevet. Műanyag üveg. Azt nézi. — Nem drága? — Nem Van narancs is. Felnéz a szekrény tetejére, ahonnan a citromleves üveg lekerült. Keresi a narancsot. Ott van. Aztán elnyomja a cigarettát. Leemel egy narancsot, a fogával kezdi hámozni. — Édes... — mondja, ahogy belekóstol. — Szerencse. Idén sava- nyúak a narancsok. Az újság is irta, hogy mostanában sokat esik Afrikában, — Ez kubai. — Kubai? — Azért édes. Kubában nem esett. Aztán citromlevet tett a teába, és lehűtötte, éppen annyira, hogy inni lehetett. — Csak azt akartam kérdezni, hogy élsz? — Köszönöm, vagyok ... — Nem valami barátságos a fogadtatás. — Várnak a megállóban.... — Az lehet — mondja —, csak várjon. Aki nem tud 'zárni, majd továbbmegy. Kinézek az ablakon. az utcán át a megállóhoz. Nem all ott senki. Elhúzza a szájat, mint akinek nem tetszik, hogy utána néznek. — Szóval megvagy? — Ügy. ahogy... — mondom. — Rövidek az éjszakák. — Hallottad, hogy azt a három mucust kivágták? Tőlem is elloptak egy ötvenest. (Folytatjuk.)
