Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-15 / 88. szám
Milyen lesz az egri Szépasszonyvölgy ? Kevesen akadnak, akik Egerben iárva, ne jutottak volna el a Szépasszony- völgybe, akik ne kóstolták, ne ízlelgették volna az egri lankák búfeledtető, jobb kedvre derítő nedűjét. Kevesen akadnak, akik ne bosszankodtak volna a vendéglátás hiányosságai, a rossz közvilágítás, az elhanyagoltság láttán. Jó egy éve mi Is írtunk erről, elidőzve minden jqgos igénynél, panasznál. Elmondottuk azt, hogy gyors segítségre lenne sziik- . ség, hiszen a turista, a vendég számára nemcsak a vár látványosságai, a barokk .műemlékek jelentik Egert, hanem a Szépasszony-völgy is. S ezzel aztán semmiképp nem lehet dicsekedni! Akkor utaltunk a készülő tervekre, felcsillantottuk a rendezés reményét. Ígéretben nem volt hiány, de mi lett ezekből egy év múltán? Erre kerestünk választ, most, amikor ismét közelít az idegenforgalmi szezon. Kezdjük mindjárt a sétával. Ha valaki elindul a városközpontból akár kólák a valaha oly közkedvelt Tulipánkert, ahol elsősorban 'olcsó sörre invitálják majd a vendégeket. Bővítik, fedett terasszal gyarapítják az Egri Csillagok Termelőszövetkezet borharapóját. Barátságosabb lesz a Ködmön csárda is: az épület előtt kerthelyiség létesül, boxok- kaL Idővel sor kerül a pince bővítésére. Lesz egy ízléses pinceborkóstoló, termelőszövetkezeti kezelésben, ahol az egri, az Eger környéki, a Heves megyei márkás, tájjellegű borokat ízlelgethetik a turisták. Ez valóban konkurrenciát jelent majd a még engedély nélkül, háborítatlanul „uralkodó” maszekoknak . Van a völgyben egy műemlék jellegű pince, itt egykor bormúzeumot rendeznek be, ízelítőt adva a megyei szőlőművelés, bortermelés hiscsin, akár gyalog, kellemesen meglepődik: elkészült a völgybe vezető, kiszélesített út és a járda, legalábbis az egyik oldalon. Jó hangulatban, visszafelé jövet nem kell botorkálni. Külön öröm, hogy a kis fényt adó pilácsokat neonvilágítás váltotta fel. Lefelé haladva még a megszokott, a régi kép fogad,. a csalogató pincesorokkal, a munkaidő után. „mellékállásban” — tei szetesen kimérési engede.y nélkül — borozásra invitáló „maszekokkal”. Ez úgy maradt, ahogy volt, azazhogy mégsem, mert a zenészek száma gyarapodott: egy húszasért legtöbbször felnyekereg a sok megkopott magyar nóta A Ködmön csárda mellett építkeznek: süllyesztett WC készül, mint kiderült: nem is olyan olcsón, majd 630 ezer forintért. Mégis kellett, hiszen a higiénia minimális követelmény. A pincesorok mellett balra fordulunk. Itt bizony megváltozott minden: rendezték a terepet, már a füvet is elvetették. Elkészültek a szalonnasütök, s a pihenni vágyó turisták már birtokba is vették az ízléses faasztalokat, székeket. Innen nem messzire lesz majd a mini szabadtéri színpad, ahol — elsősorban szüreti mulatságok alkoméból — színes folklórműsorokat mutatnak be az érdeklődőknek. Egy éve így tervezték, s hamarosan meg is valósul. Abbahagyva a sétát, kopogtassunk ott, ahol egy évvel ezelőtt is érdeklődtünk, Eger város tanácsának műszaki osztályán. Zámbori Ferenc osztályvezető a rendezési tervet fogja vallató- ra, s arról beszél: idővel milyen is lesz, a Szépasszonyvölgy. _ Kulturált környezet és higiénia. Ez az a minimum, amit a völgynek nyújtania kell ahhoz, hogy méltó legyen a barokk város rangjához. A rendezési terv egy változata még a hatvanas évek elején elkészült, felette mar túlhaladt az idő. Az új azonban figyelembe vesz minden ogos igényt, s alapelve az, hogy változatos szórakozási, pihenési lehetőséget biztosítson a turisták, az egriek számára. S most nézzük, mit ígér a terv l Z^ydTcipszík d vendéglátó egysegek száma. Valószínű, ynár május elsején megnyítőrlájából. A Szalók felé nyúló lapályos területen, nem messze a Ködmön csárdától, büfé, dohányáruda ■épül. A völgy több pontjára filagóriák, esőtől, naptól védő pihenők kerülnek. Lesznek — több száz kocsi számára kialakított — parkírozóhelyek. A Ködmön csárdához vezető utat átadják a gyalogosoknak, a gépkocsin érkezők majd az új úton, a Tulipánkertet, és a Szépasz- szonyvölgyi Kertvendéglőt megkerülve jutnak a völgy központjába. Nem feledkeznek meg s fásításról, az erdősítésről sem. A délre néző, ma még sok helyütt kopár lejtőket szőlővel és gyümölcsfákkal telepítik be. Ä telektulajdonosok lehetőséget kapnak arra, hogy építési engedéllyel, típusterv alapján bor- ház jellegű víkendházakat építsenek. Mindez nem történik máról holnapra. Megnyugtató azonban az, hogy a városi tanács évente közel egymillió forintot ad a völgy csinosítására, Tóth Lajos, a Szépaszszony-völgyi Kertvendéglő vezetője újságolja, — Két hold almásunkat átadtuk az Egertouristnak és az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda Heves megyei kirendeltségének. Lesz sátortábor és motel. Az Egertourist a motelt vállalta. Hogy miért, arról dr. Komáry Endre, a hivatal vezetője beszél: — A kispénzű, családos ember ele gondjain akarunk segíteni. Háromágyas szobákat alakítunk ki 104 turista számára. Egy éjszakára, személyenként negyven forintért Az Expressz képviseletében Pálinkás László még érdekesebb kezdeményezésről számol be: — ötvenkét diák, fiatal részére campingtábort létesítünk. A pénz egy része a megyei KISZ és az Egertourist támogatásával. gyűlt össze. A tervek társadalmi munkában készültek, s így oldjuk meg a kivitelezés zömét is. A bekerített területen létesítünk tollaslabda- és lábteniszpályákat, működtetjük a fiatalok stúdióját, egyszóval változatos szórakozási lehetőséget biztosítunk. S még egy nagyon lényeges dolog: mindezt éjszakánként hét forintért Eny- nyit a vékony pénztárcái ú diák is kifizet minden megerőltetés nélkül. Sajnos, eddig épp ez hiányzott Egerből. Azt hiszem, az országjáró fiatalok számára jó hír az is, hogy a tábort előreláthatólag május ötödikén meg is nyitjuk, s várjuk a vendégeket ★ , Igaz, a tervek egy része csak később, egy-két-három év múlva valósul meg, ám az is biztató, hogy a jelen és a közeljövő sokkalta többet ígér, mint az elmúlt évek adtak. Jó bor, búfeledtető, kedvre hangoló nedű mellé, kulturáltabb környezetet Pécsi István Hatvan zöldségeskertje — A szegény embert még az ág is húzza! — Lukács Dezsőt, a boldogi Béke Termelőszövetkezet elnökét idézzük, akivel a keddi szélvihar után beszélgettünk. Bizony, legrosszabbkor jött az elemi csapás. A gyengébb 1972-es esztendő után igyekezett megvetni lábát a gazdaság, s most itt a félmilliós kár. A százkilométeres sebességgel száguldó szél úgy kisodort hetven hold zsenge cukorrépát, húsz hold borsót, hogy hírmondója alig maradt a növényzetnek. Komoly kár keletkezett a kertészetben is. Mint hatalmas sárkányok repültek a fóliasátrak a vihar hátán, betört számtalan hollandi ágy fedele, s még csak a biztosítótól sem remélhetik a veszteség megtérítését, mert üvegért, fóliáért nem fizet, legfeljebb a sátrak összetört alumíniumvázát téríti meg. Második esztendeje primőrökkel foglalkozik a 19 tagot számláló Ady Endre kertészeti brigád, amelynek Kovács István a vezetője, ök százalékra dolgoznak, s múlt év végével összesen l millió 260 ezer forintot tettek a közös gazdaság asztalára. Harminc fóliasátrukat döntötte össze az orkánszerű szél, a brigád vezetője mégi» bizakodó. — Jól kerestünk az elmúlt esztendőben, családonként megjött a 70 ezer forint! Ezért állítom, hogy úrrá leszünk a hirtelen ránk szakadt nehézségeken. legfeljebb elhozzuk hazulról a gyerekeket, családtagokat, s ők is segítenek a helyreállításban, a növényzet megújításában. Mit akarunk betakarítani primőrben? Elsősorban 25 ezer tő salátát, aztán 14 ezer tő karfiolt, 20 ezer káposztát, valamint 120 ezer tő paprikát. Tavaly ez a növény többfelé rosszul fizetett. Unja a földet Kísérletezünk a helyén szamócával. Negyven hollandi ágyban növekszenek a palánták, s /néhány hónap múlva meglátjuk, érdemes volt-e vele próbálkozni? Kiterjedt az Ady-brigád sátorbirodalma, még így, megtizedelten is. Legalább száz közepes méretű építmény sorakozik egymás szomszédságában, s kívülük van még nyolc akkora sátor, hogy falubálat lehetne benne rendezni. Egy-egynek a hossza száz méter, szélessége pedig nyolc. Az egyikben Nagy József né és Bugyi Jó- zsefné salátát válogat — November óta egyvég- tében dolgozunk — mondja Nagyné. — Elkezdődött sátorállítással, folytatódott haj- tatással, tűzdeléssel. Februárban kijött a saláta termőre, ide a sátorba, s most szedjük. Nem könnyű munka a miénk. Nagyon meg kell dolgozni azért a 40—50 százalékért, amit a bruttóból kapunk. Viszont rajtunk múlik. Ezen a kis községen. S ha mindent összehangolunk, meghozza a primőr a munka értékét! A brigád jelentősen megerősödött az előző évhez mérten. Három tettrekész, életerős férfi tért vissza városi munkából a faluba, s keresett magának megélhetést a termelőszövetkezet kertészetében. Rohács Istvánt, Nagy Józsefet, Petro- vics Andrást szívesen fogadta be az Ady-brigád, s néhány hónap alatt a régiekkel egyenértékű kertészekké fejlődtek. Milyen megfontolás vezérelte őket vissza? Nagy József az utazgatást unta meg. Korábban Gödöllőn dolgozott, naponta hajnalban kelt és sötét volt, mire szülőfalujába megtérhetett. Mi juthatott belőle a családnak? Semmi. Rohács a hatvani gazdaságban kereste kenyerét pár hónapja. Nagyon rázta a traktor. Petro- vics szülei jogán lépett a brigádba. Apja, anyja, eredeti mesterségéhez híven, „iparos” lett, a gazdaság hentesüzemében szolgál. Őket pótolja. Egyébként mindhárman úgy vannak új munkakörükkel, hogy innen már sehova nem mozdulnak. Félrehúzódunk a brigádvezetővel, s kényes kérdést firtatok: rossz évet zárt a gazdaság, a szövetkezeti tagok részesedést nem kaptak, sőt mindnek bizonyos összeget vissza kell fizetni a közös kasszába. A részes művelők- ezt nem érezték meg. Okozott-e feszültséget ez a tény? — Volt nézeteltérés köztünk. A közgyűlésen szóba is hozta a dolgot néhány szövetkezeti tag. De aztán megértették az emberek, hogy végső soron hasonló cipőben járunk. Mer ha nálunk rosszul sikerül a kiültetés, Beköicei villanások „.. a munkában részt vett a falu minden számba jöhető férfiembere.. (Foto: Perl Márton) Egy régi újság néhány soros feljegyzése őrzi a történetet: 25 esztendővel ezelőtt, sajátos módon kezdtek Be- köice villamosításához... Negyedszázad múltán kíváncsivá tesz a szűkszavú bejelentés, a rövid híradás, s önkéntelenül is elindulok az egykori üzenet nyomában. Szót váltani a hajdani szereplőkkel, a szemtanúkkal, megtudni, hogy mi maradt a valamikori nagy eseményből. A tanácsházár» — tanácstalan a titkárasszony. Már a fiatalabb korosztályhoz tartozik, nem sokat tud a község múltjából. Hanem — maga helyett — a korábbi tanácselnököt ajánlja, s készségesen útbaigazít Holló Aladár bácsihoz. A Rákóczi út 7. szám alatt idős ember, nyugdíjas a gazda. A látogatásra, felcsillan a szeme: — Emlékszem bizony, már hogyne emlékeznék arra, amikor a Bató-bánya felől behoztuk az áramot! — beszéli. — Érdekes munka, tényleg szép vállalkozás volt! Ügy kezdődött, hogy a falunak juttatott erdőrészből fát vágtunk, aztán ezt eladtuk a bányának, a pénzt meg befizettük a villanyszerelésre. Amott, ni — mutat messzi a porta mögé —, azon a dombon túl volt a Beniczky uraságtól átvett akácos, ahol leginkább csattogott a fejsze! Aztán persze termeltünk máshonnét is: a Disznó-gödréből, meg a Savós-kúttól. Bükköt, meg csert is... Akkoriban még nagyon nagy összetartás volt itt, a munkában részt vett a falu minden számba jöhető férfiembere: az itthoniak „rendes” időben, az eljárók — főként a nádas- diak — pedig a műszak után végezték el a rájuk eső feladatot.. Képzelheti: csak szekérből 28—30 járta az utat szállítmányával a község meg a bélapátfalvi vasútállomás között! S mondhatom: senkinek eszébe nem jutott volna a pénz, a fizetség! Csak a villanyon járt az eszünk mindig csak arra g m loltunk, hogy de jó lesz, ha végre nálunk is lesz! A virágbontó, kései fák közölt, régi öröm mézízét kóstolgatja az öreg Holló, hogy a múltat megidézi. S miközben a tűnt időben matat — a ház mögül előkerül a fiatalabb gzda, a vő: Ficzere Miklós is. Aztán egy-kettőre maga is bekapcsolódik a beszélgetésbe: — Ott voltam én is — mondja. — Mi vágtuk a villanyoszlopnak valót is. Aztán lekérgeztük őket, gödröket ástunk nekik, s szép sorjában, ahogy kérték, beállítottuk mindegyiket. Kire, amennyi jutott... Később, persze kicserélték majd mindet rendes, kátrányos, be- tongyámos póznára. Az akácokból már csak imitt-amott van, mutatóban. Egy, éppen itt a kert alatt, nézze csak — mutatja — de már az is telefonvezetéket tart... Ahogy így visszaemlékszem: igazán boldogan végeztük . annak idején a társadalmi munkát, mert nagyon haragudtunk a sötétségre! — A helyi pártszervezet vezetősége kezdeményezte a vállalkozást — veszi át a beszélgetés fonalát ismét Holló Antal —: Csuhaj Feri, Mihályi Pali, Dorkó Imre, Kelemen János is biztosan sokat tudna mesélni a munkáról, ahogy az ölyves-bükki bányától lehoztuk ide a vezetéket. .. Sajnos, eléggé szétszóródott a régi társaság, sokan messzire kerültek, olyan is van, akiről alig tudok, vagy éppen nem tudok semmit sem. Meg aztán, az idősebbjéből, néhányan már meg is haltak... A villamosításra persze még így is sokan emlékeznek a faluban. A Rákóczi úton lefelé ballagva akárkit megszólítok, mind tud mondani valamit. Az önkiszolgáló vegyesbolt előtt akadok össze Tóth Józseffel. Mint kiderül: részese ő is a régi munkának: — Ami engem illet, mindössze egy napig dolgoztam kinn az erdőn — vallja biciklijére támaszkodva — a többi munkát, inkább odabenn, apám kovácsműhelyében végeztem. Merthogy: kovács voltam, s vagyok magam is... Az öreg műhely, persze már nincs meg, de amott állt ni, a templom alatt — mutat felfelé —. Kampókat hajlítgattam, meg hasonló szerelvényeket készítettem a villanyszerelőknek, mivel akkorábban még ilyeneket használtak... — Igen sokan elmentek közülünk azóta. .. Köztük az egyik igen jó barátom is, Oroán Feri. Ügy tudom, hogy most Egerben él már... Akkoriban még MADISZ-titkár volt itt, s Borsodnádasdra járt ő is dolgozni. Elektromos ember volt, különös élvezettel segített idehaza is a villamosításban. ösztájban, mire kigyulladt a villany, ő volt az, aki a kultúrházzá átalakított épületben megkezdte a filmvetítést, a rendszeres mozizást. .. Bemegyek az önkiszolgáló boltba. Az f tben pénztárgép kattog, hatalmas hűtőCtra készül a saláta... (Foto: Tóth Gizella) vagy gyenge termést takarítunk be paprikából, nem mehetünk forintért a rendes tagokhoz. Vállalnunk kell minden kockázatot, ami csak a szerződéses viszonnyal jár. Azt hiszem, nem is fogja szúrni senkinek az orrát, ha megint hazavisszük családonként a 70—75 ezer forintot! Mert eZ annyit jelent, hogy a korábbi évekkel szemben ismét nyereséges a primőrkertészet, s a másfél millióból, amit előírtunk magunknak, szépen csurran a tagok zsebébe. Meg aztán arról se feledkezzünk meg, hogy van zöldségprogram, s Hatvan például rengeteg salátát, paprikát, káposztát kap tőlünk ... Szivattyúk műkődnek, olajkazánok nyomják a meleget a sátrak alá, emberi izmok feszülnek pattanásig a munkában, hogy mielőbb a régi rendben álljon minden, s megújuljanak a zöldellő ágyások. Ügyesség párosul szakértelemmel. És ami mindennél fontosabb: célt éreznek maguk előtt az Ady-brigád tagjai! Ezért lehet rájuk építeni a nagy terv megvalósításában, amit így summáznák a Béke vezetői: Elmozdulni a nulláról! Moldvay Győző szekrény védi az árut, s egy idős néni éppen azt kéri, hogy a villanydarálón őröljék már meg neki a kávéját. Mert elektromos kávéfőző ugyan már van a háznál, de a darálóra eddig még valahogy nem került sor. Az „elektri fikáit” üzletben természetesen eladásra is akad most is hűtőgép, s szoktak árulni centrifugát, porszívót, hasonlókat. Mióta villany van a faluban, nem ritkaságok Bekölcén sem az efféle vásárlások. Az üzletvezető-helyettes meséli, hogy múltkor egyetlen nap alatt öt hűtőszekrény talált gazdára! A postán, Kormos Véne élné hivatalvezető mondja, hogy a község 365 családjánál 217 tv- és 268 rádiókészülék van már. Az utcán, az egyik személygépkocsiból fiatal asz- szony kászálódik ki A szatyrában — jól láthatóan — hanglemezek. A buszmegálló közelében megszólítok egy gyereket, az ötödikes Gőböly Sanyit: — Mit tudsz a villanyról? A fiú előbb meglepődik — talán ostobának találja a kérdést, aztán kissé bizonytalanul így válaszol: — Azt, hogy ég... _ majd nekibátorodva, határozottabban emígy folytatja: — Meg azt, hogy nagyon jó! Nincs sötét már az utcákon, es+e is bátran haza lehet menm. Otthon meg szú a rádió! — Mióta van villany a faluban? —■ Villany? — csodálkozik. Aztán pedig hirtelen rávágja —: Villany, mindig is volt! Én, legalábbis így tudom... Gyón] Gyula
