Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-14 / 61. szám

A munkásműveltség forrásai DÉLUTÁN két óra van. A gyári sziréna hangja a könyvtárba is behallatszik. Véget ért, a nappalos műszak, s itt a mennyezetig nyújtózó állványok, könyvekkel meg­rakott polcok között most in­dul a munka. A könyvtáros elrendezi asztalén az olvasó- jegyek dobozait, megfésülkö- dík és várja a látogatókat. Fiatalok az első érkezők, vidám tolongásban kezdik a vál ugatást. Ipari tanulók, ök a iövő könyvtárához szokta­tott olvasói, akik számára a műveltség forrása és munka­eszköz a könyv. Később idő­sebt) munkások nyitnak be az ajtón, férfiak és néhány asz- szony. Közülük többen is könyveiméit egész listáját böngészve keresgélnek a pol­cokon. Szocialista brigádok követei ölt. akik nemcsak maguknak válogatnak. ha­nem társaiknak is visznek ol­vasnivalót. Jó órán át tart a ..csúcs- forgalom’', s csak ezután adó­dik idő, hogy a könyvtáros­sal beszélgessünk. Arról ma­gyaráz, hogy gyarapszik az érdeklődők száma, egyre több a rendszeres, válogatós, saját ízlésvilágú látogató. A könyv­tárnak is megvan a maga törzsgárdája... Bármelyik üzemi könyv­tárba benyithat az ember, ha­sonló kép fogadja szinte min­denütt, kölcsönzési időben. S ezt a tényt olyan számadatok igazolják, amelyeknek ör­vendezni lehet, örvendezni azért, mert a szakszervezetek könyvtárai mindinkább be­töltik azt a szerepüket, hogy a munkásműveltség forrásai legyenek., Á szakszervezet! könyvtá­rak száma 110, hálózatuk át­fogja az egész megyét. Az ol­vasói létszám meghaladja a 15 ezret, az egy esztendő során kölcsönzött kötetek száma pedig már a 200 ezrei közelíti. Egy dolgozóra több mint két könyv jut, ha az ol­vasókra számítjuk 10 — s ez az arány igen kedvezőnek mondható. MÉG NAGYOBB eredmé­nyekről adhatnánk számot, ha mindenütt egyformán biz­tosítanánk a könyvtári mun­ka szükséges feltételeit. Az SZMT központi könyvtára nagy erőfeszítéseket tesz az elmaradott körülmények fel­számolására, ám a könyvtár- fejlesztés így is csak lassú ütemben haladhat, mert sok helyen hiányzik a szakszerve­zeti bizottságok támogatása. Ahol jó a kapcsolat, ott 8 könyvtárak működési feltéte­lei is könnyen javíthatók íg'y sikerült a múlt évben ú.i. önálló helyiségeket kialakíta­ni könyvtáraknak az egri VÖCSI-nél, az építők egri Le­nin úti munkásszállójában, a recski Mátravidéki Kőbá­nya Vállalatnál, s ugyanitt az ércbányászok művelődési há­zában. A 110 könyvtárból mindössze csak 26 rendelke­zik önálló helyiséggel, s ez nagyon kevés. Olyan nagy lét­számú üzemeknek nincs pél­dául önálló könyvtáruk, rpint az égni Finom.szerelvény gyár. a Tanácsi Építőipari Vállalat, az Egyesült Izzó gyöngyösi gyáregysége, a Hatvani Cu­kor- és Konzervgyár stb. Említettük már, hogy a szakszervezeti könyvtárak ol­vasói lélekszáma meghaladja a 15 ezret. Ez. 1971-hez képest több mint kétezres növeke­dést jelent. Ennek az adatnak örülhetünk, ám nem lehetünk elégedettek, ha arra gondo­lunk, hogy jóval több dolgo­zó kezében adhatnánk köny­vet, hatékonyabb olvasóprog- pagandával. Nagyon sokan vélekednek úgy. hogy alti ol­vas. az lustálkodik, elmulaszt valami munkát, hasznos el­foglaltságot. ,,A tudás hata­lom!” „A könyv érték!” „Az olvasás hasznos!” Ezeket a jelszavakat senki sem vonja kétségbe. Ámde más a frázis és más a lélek, A szervezett dolgozók nagy része tudja, hogy az olvasás szakértelmet adhat, a szakértelem, az isko­lai, tanfolyami végzettség na­gyobb jövedelmet jelent, de ez nincs benne az idegeiben. Azt pedig, hogy az olvasás elsőrangú szórakozás, magu- sabbrendű élvezet, s mint ilyen, érték is. azt zömével se nem értik, se nem érzik. So­kan vallják, hogy az olvasás betegek, öregek, irodában dolgozók időtöltése, a sem­mittevés egyik formája, amelyre az egészséges ember­nek nincs ideje. AZ OLVASÁSHOZ tényle­gesen kevés az idő. Sok-sok órát vesz el a bejáró dolgo­zóktól az utazás, a helyben- maradóktól a munkaelosztás, a különböző megbeszélések, értekezletek, a kettős: mun-/ kahelyi és otthoni helytállás. „Majd, ha nyugdíjba megyek, olvasok...” — mondta egy. üzemvezető, aki technikus ko­rában rendszeres olvasó volt, könnyedén idézett Jókai-, Mücszáth-címdket, de szíve­sen emlékezett vissza a Csendes Donra is. „Mit gon­dolsz, jobb igazgató leszel, ha ; olvasol?” — idézte ismerősöm igazgató kollegája kérdését, akinek egyetemi végzettsége van. Ez a „felszólamlás” in­dított arra, hogy legelőször is a vezetőket kérdezzem meg: mit olvastak legutóbb? Pró­báltak erről lebeszélni: „Ne hozd zavarba őket!” Mégis megkérdeztem többeket. És nem jöttek zavarba. Azt mondták, hogy sajnos nincs idejük az olvasásra. Kérde­zősködtem a könyvtárakban is, mindenütt azt a választ kaptam: egyetlen vezető sincs a kölcsönzők között. Tudom, hbgy az olvasás a • kultúrforradalomnak csak egy része. Tudom, hogy az olvasás további terjedésében az igazán nagyszerű, óriási lépés az iskolai tanulás kiter­jesztése volt. Tudom, hogy „objektíve” sokaknak tény­legesen kevés a szabad ide­je, hogy sokakban él még az elfogódottság az olvasás iránt, s hogy sokaknak könyvtár-lámpalázuk van. De nagyon megmérgesedtem, amikor az olvasás hasznáról próbálják meggyőzni hallga­tóságukat olyan vezetők, akikről tudom, hogy évek óta egyetlen könyvet se olvastak végig. A szakszervezeti könyvtá­rak tevékenységének eredmé­nyei vitathatatlanok, ám ezek nem takarhatják ei a bőséges tennivalókat. Sok a tennivaló elsősorban a ve­zetők személyes példamuta­tása, szemléletének megvál­toztatása. a tapintatosabb, de hatékonyabb propaganda te­rén. És ne hallgassuk el azt sem, hogy a könyvállomány frissítése is lassúbb a kelleté­nél. A szakszervezeti könyv­tárakban — mint azt az SZMT központi felmérése is igazolta — sok a „holt anyag”, s minél előbb nagy­arányú selejtezés szükséges. A SZAKSZERVEZETI könyvtárak eredendő felada­ta, hogy a munkásműveltség forrásai legyenek. Ezeket a forrásokat gondozni kell. Sokkal tervszerűbben .és cél­szerűbben gondozni, mint ed­dig tettük. Pataky Dezső Levegőnk a béke Beszélgetés dr. Szántó Imrével, a hadtudományok kandidátusával — Sokszor jár Hevet, me­gyében, sűrűn tart TIT-elő­adásokat. Aki csak egyszer is hallgatta, azt mondja: ki­váló előadó. — Én így fogalmaznék: jólesik, hogy megértenek, hogy segíthetek tájékozódni, tisztán látni. Milyen előadó vagyok? Szeretnék jó lenni, ez következik abból, amit az előbb mondtam. Egyébként, ha ráér, győződjék meg sze­mélyesen. Megfogadtam a tanácsot. Annál is inkább, mert épp egy előadókonferencia szü­netében beszélgettem dr. Szántó Imre álezredessel, a hadtudományok kandidátu­sával, a Zalka Máté Kato­nai Akadémia tanárával, »a tudományos ismeretterjesz­tés egyik kiváló képviselő- jéveL Milyen egy jó előadó? Fel­készült, ura a témának, el­sőosztályú rétor, aki ismeri a hatáekelté6 nehezen ta­nulható fogásait, ügyes szer­kesztő, aki érzékkel csopor­tosítja, rendezi mondaniva­lóját. Néhány perc meggyö- zott arról, hogy Szántó Im­re épp ilyen. Európa bizton­ságáról beszélt, a katonapo­litika művelőjének szemszö­géből vizsgálva ezt a közér­deklődésre számot tartó kér­dést. Látta, de még inkább érezte a közönséget, úgy bi­zonyított, következtetett, ér­velt, hogy nem hagyott két­kedésre okot adó részkér­dést, s minden lehetőséget számba véve összegzett. Könnyedén, elegánsan, íze­sen, fordulatosam Csoda-e, ha egy óráig hall-, gattam lebilincselő előadá­sát. A beszélgetést ott folytat­tuk, ahol kezdtük, az isme­retterjesztésnél . — Katonapolitikával, ka­tonaföld rajzzal foglalkozik. Idejének zömét leköti a ku­tatómunka. Emellett oktatja a leendő tiszteket. Nem ke­vés elfoglaltság, bőven elég egy embernek. S ön mégis — ha csak teheti — járja az országot, előadásokat tart, érvel, magyaráz, bizonyít. Miért vonzza az ismeretter­jesztés? — Tíz éve csinálom, meg­vallom, egyre nagyobb kedv­vel. Érzem, tudom, hogy az emberek igénylik a korrekt, az őszinte, a kendőzésmen- tes tájékoztatást, magyará­zatot, elemzést. Nálunk a politika közüggyé lett. Nem túlzás, ha azt mondom: mindenkit érdekel: mi törté­nik szűkebb hazájában, Eu­rópában, a világpolitikában. S ma már az emberek —ez szintén helyes — nem elég­szenek meg a felszínes, a néhány mondatos indoklá­sokkal, hanem keresik az összefüggéseket, a hírek mögötti lényeget. Ha ezt nem kapják meg, téveszmék áldozataivá válnak. Ügy ér­zem, kötelességünk . a nyílt, az őszinte tájékoztatás és magyarázat. Tulajdonképpen ezt teszem én is. — Az ismeretterjesztés sok időt rabol el. Nem sínyli meg ezt a kutatómunka? — Ellenkezőleg. Előadása­im során megismerem azo­kat a problémákat, amelyre hallgatóim választ várnak. Ezeket összegyűjtöm, ezek inspirálnak újabb kutatásra. Így frissül előadói repertoá­rom. Ezért is. vonz az isme­retterjesztés, hiszen ötlete­ket ad, feladatokat szab. — Né vegye tanúskodás­nak, mert ösztönösen adódik a kérdés. Politikai kommen­tátorokkal szolgál — még­hozzá bőven — a rádió, a televízió, a napilapok tö­mege. Nem veszélyes ez az erős konkurrencia? Más szó­val: milyen többletet nyújt az ismeretterjesztő előadá­sok sorozata? — Többen felvetik ezt, szerintem majdnem alapta­lanul. A rádió, a tévé, az újság azonnal reagál, friss hírekkel, gyors kommentá­rokkal jelentkezik. Ezek nemegyszer magakon vise­lik a hamar munka jegyeit. Hadd ismételjem: az embe­rek zöme ennél többet igé­nyel. Látni akarja a jelensé­gek sora mögött a törvény- szerűséget, a mozgatórugó­kat. Egy példát hadd mond­jak. Európa biztonságáról nap mint nap hallunk, be­szélünk az enyhülésről, örü­lünk is ennek, hiszen leve­gőnk a béke, a teremtő épí­tőmunka. A katonapolitikus az informáéióözcjnből kiszűri az összetevőket, következtet, összegez, s arról beszél, azt bizonyítja, hogy milyen esé­lyei vannak ennek a béké­nek. Ez az a többlet, ez az. a más, ami sokakat érdekel, amit máshonnan nemigen kapnak meg. Ezért ’ érdemes az előadói asztal mögé áll­ni. Erről bárki meggyőződ­het, aki dr. Szántó Imrét hallgatja. < Pácsí István Intézkedések az iskolaegészségügy helyzetének javítására Sugár István Petőfi egri iátaguiűsu Men 2. Barátkozás az ifjakkai A közelmúltban a Minisz­tertanács megtárgyalta az is­kolaegészségügy helyzetét, il­letve az ezzel kapcsolatos KNEB-vizsgálat- tapasztala­tait és határozatot hozott a további tennivalókra. A ha­tározat végrehajtásának se­gítésére egészségügyi és ok­tatási szakemberekből koor­dinációs bizottság alakult. Mint az MTI munkatársá­nak elmondták: Az Egészségügyi Miniszté­rium felülvizsgálja az isko­laorvosok munkáját, s mó­dosítják az iskolaorvosi há­lózat működési szabályzatát. Az iskolaorvosi vizsgálatok­hoz új. korszerű törzslapot rendszeresítenek. Az iskola- egészségügyre vonatkozó, je­lenleg érvényes Jogszabályo­kat mind a két érdekelt tár­ca felülvizsgálja, az elavul­takat érvénytelenítik. és he­lyettük új. korszerű jogsza­bályokat, léptetnek majd életbe. A művelődésügyi. a mun­kaügyi és az egészségügyi tárca vezetői együttes utasí­tást adnak ki. Ez tartalmaz­za maid azokat az elveket, amelvek egészségügyi szem- nontból is iránymutatást ad­nak a pályaválasztási fel­adatokkal összefüggésben. In­tézkedéseket dolgoznak ki annak érdekében, hogy a tanintézetek munkarendje. JÍ73. március szerda házirendje, a nevelési terv, a rendtartás az eddiginél ha­tékonyabban szolgálja a gyermekek egészségügyét és az oktatásügyei. Ide tarto­zik például a váltakozó ta­nítás jobb megszervezése,; hogy az minél kevésbé je­lentsen túlterhelést a diákok­nak. A koordinációs bizottság állást foglalt amellett, hogy a jövőben az iskolaépítkezé­seknél fordítsanak fokozott figyelmet a jó egészségügyi feltételek biztosítására, pél­dául világos, tágas tanter­mek, megfelelő méretű ud- ■ var kialakítására. Az iskolai j tornatermekre vonatkozó kö­töttség. amely szerint eddig csak 9x18-as méretűek le­hettek, az idei esztendőtől megszűnt. Ezentúl a méret­arányok megállapítását a ki­vitelezőre bízzák. Célszerű ugyanis, nagy méretű tor­nacsarnokok építése, mert ez gazdaságosabb, a függönyös megoldással egy időben két tanulócsoport is foglalkoztat­ható. A nagy méretű torna­csarnokok jól szolgálják a testnevelést, s egyidejűleg a társadalmi versenysport ér­dekeit is. Az iskolai testne­velés mostani rendszerének •felülvizsgálata már folya­matban van. Az erre vonat­kozó intézkedések kiadása még az idén, vagy a jövő esztendőben várható. A Magyar Pedagógiai Tár­aság az órarend módosítá­sra készít javaslatokat, amelyekben tievelembe ve­szik az egészsóuiiíjyj szem- JlöUtöH»« is. (MTI) Másnap reggel, nyomban, az első útja a szeminárium­ba vezet, hogy találkozzék végre-valahára Tárkányi Bé- lávál, s megkapja a tovább­utazáshoz szükséges pénzösz- szeget, no meg elbeszélges­sen költőtársávaL Mindjárt előrebocsátom — ami egyébként élénken ki fog majd tűnni a későbbi események hű felidézéséből is —, hogy a részére szokat­lan papi környezetben bizony alaposan feszengve érezte magát, amin igazán nincs mit csodálkoznunk. Nemigen forgolódott ő eladdig ily tár­saságban, s ily felszentelt, falak között... A bohém szi- nészkompánia, a jóízű fa­lusi vagy éppen pusztai pa­rasztok, s a kocsmák egysze­rű népe körül forgott ő szí­vesen. Vagy éppen — már addigi pályafutása alatt is: írók, s költők társaságát ke­reste. De papokét? .,. S a Sors egy furcsa, na- gyon-nagyon furcsa kacska- ringós útja vezette Egerbe Petőfi Sándort, hol nem is egy. nem is tíz, de — mint Zalár József meséli, aki ak­koriban. mint kisoap, az eg­ri szeminárium lakója volt —, legalább száz kispap fo­gadta lángoló lelkesedéssel az akkor már messze földön híres poétát. S most kövessük nyomon Zalár értékes visszaemléke­zéseit az eseményekről. „FölvezeUette magát Tar­kanyihoz. ki akkor az érseki iroda tollnoka volt. de a sze- nánáriumbap lakott. A_ Tárkányi, amint Petőfi megnevezte magát, egész szí­vélyességgel fogadta s meg­nyerő. barátságos modorával rögtön vendégül tartóztatta őt — úgy értve ezt, hogy — mivel neki a kanonok-rektor asztalánál volt hely^ —, Pe­tőfi majd a kispapok vendé­ge lesz.” Képzelhető, hogy Petőfi megörült a szívélyes ven­déglátásnak, a terített asztal­nak, a várható zamatos egri boroknak, s nem utolsósor­ban a melegre fűtött szobá­nak. Tárkányi haladéktalanul értesítette a szemináriumi if­jakat a híres vendég megér­kezéséről. — „ITT VAN PETŐFI!’' — harsogták a máskor csak halk szavú kispapok. Jól működő irodalmi kör virágzott abban az időben a komor falak kö­zött. Tárkányi elsősorban e kör „kandidátus írói”-t érte­sítette Petőfi érkezésé­ről, akik egyikének-másiká- nak már nem egy írói szárnypróbálgatása kapott helyet a lapok hasábjain. — Népes csoportokba verődve tódultak Petőfi látására, és sorban kezet is ráztak véle ..Mindenképpen azon vol­tak (tudniillik a fiatalok), hogy jól találja, s otthon érezze magát. De eleinte kis­sé nehezen ment a barátko- zás, szaaoatott volt a kon- verzáció (társalgási. Egyrészt Petőfi az ő beteges kinézésű sápadt képével s a tél ellen nem eléggé védekező öltöze­tében nagyon kevés beszédű­nek, minden bizalmas koaas- íól idegennek, s hogy úgy mondjam: ridegen szerény- nenk mutatta magát. Más­részt pedig az öt környező kispapok, kik Petőfinek min­den eddig megjelent költe­ményeit ismerték, sokat könyv nélkül is tudtak, azo­kat nagyon szívesen szaval - gatták, sőt szebb népdalait még dalolták is, azon versek írója iránt, melyek Petőfi név alatt jelentek meg, oly nagy (azaz pyomos) vélemé­nyen voltak, s azt külső megjelenésében is olyannak, képzelték, aki személyével imponál nekik, mint versei­vel imponált, s miután e vá­rakozásuk kielégítést nem nyert, eleinte zavarban vol­tak, hogy mit tartsanak fe­lőle. Sőt akadt olyan is. aki kétségbe vonta, hogy ö az igazi Petőfi! De a helyzet nem tartott sokáig. Amint Petőfi látta az őszinte, meleg vendégszere­tetet, s a versei és életviszo­nyai iránt való nagy érdek­lődésből következtethette, hogy mennyire becsülik őt bizalmasabb és lassankint beszédesebb kezdett len­ni ...” A lelkes fiatalemberek társaságában töltötte az egész délelőttöt, de az első igázi bemutatkozására az ebédnél került sor. ..... midőn az étterembe bevezették, s ott.. a legna­gyobb fi "velem és tisztelet fogadta őt. látboi-Aiai? kelle­mes határai »«»it reá. Asz­taltársasága mindent efköve­tett. hogy a társalgás a kellő kerékvágásba jusson. Tréfás, víg beszédnek nem volt hiá­nya. Az egri bikaver pohara is megcsendült, az irodalom­ról való beszélgetés pedig olyan színvonalon állt, mely a versei iránt való lelkese­dést ambíciójához méltónak tüntethette föl előtte.,. A vele beszélőkkel farkas- szemet kész nézni. Majd büszkén tekint körül az étte­remben. Egyikkel-másikkal vitába bocsátkozik ... Villá­mokat lövellnek szét lelke­sült szemei.., így történt, hogy — mint­ha csak kicserélték volna —. egyszerre barátságossá, bizal­massá, jókedvűvé, s oly be­szédessé lett, hogy gyönyörű­ség volt hallgatni”, — emlé­kezett vissza esztendők múl­tán az ugyancsak költővé érett Zalár József. „Azután el kezdte szaval­ni költeményeit oly hatással, hogy úgy csak maga a köl­tőjük szavalhat. Bezzeg hitte már mindenki, hogy ö az igazi Petőfi, s általános es mértéket alig ismerő lett iránta a lelkesedés ... / Egyszerre csak fölugtik ülőhelyéből, s elragadó hű­séggel kezdi szavalni, hogy: „Hányadik rriár a pohár? .. .? Ennek az „Ivás közben” c. versének szavalasa közben „nagy hűséggel utánozza a részeg embert.” S amikor az utolsó előtti strófába kezd, mely így szól: „Hol is hagytam ... .” egy naiv lelkű papnövendék azt hitte, hogy valóban el­akadt á versmondásban, s odasúgta a kellő végszavu­kat. Lett is erre harsogó ka­cagás, amilyenre nemigen volt még annakelőtte az öreg egri szeminárium felszentelt, falai között, az étterem puri­tán hangulatában példa. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents