Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-13 / 60. szám
X \ * A LÁMPÁS Gárdonyi Gézának, a ma is és minden bizonnyal holnap is vitatott, de minden vitában mindig is írónak tartott „egri ■ remetének” kétségkívül a legelköte- lezettebb írása volt. Ä polgári radikális értelmiség egy •egész történelmi korszakot átívelő tragédiáját írta meg ebben a művében Gárdonyi, igaz, meglehetősen elnagyoltan, egy nagy regény lehetőségeit csak felvázolva, de annak valóságos megírását sajnos elmulasztva. Ám mégsem véletlen, hogy az Egri csillagok mellett minden bizonnyal ez a legnépszerűbb, máig iS gondolatokat ébresztő írása, amely alig tagadhatóan rendre sikert hozott a színpadokon is. Mint ahogyan sikert hozott a televízió képernyőjén. Sikert annak ellenére, hogy Gárdonyi hibáin Litványi Károly, a dramaturg és Hajdufy Miklós a rendező sem tudott, sőt úgy tűnik, nem is akart túllépni. „Lefordították”, mégpedig meglehetősen hűségesen a televízió nyelvére Gárdonyi Géza regényét. A fordítás korrekt, helyenként talán túl mértéktartó is volt — gondolok itt Buda ostromára —, mindvégig megőrVédőruha — iskolásoknak zött azonban valamit a ma már bizony naivnak tűnő Gárdonyi — történetszemléletből. S így végül is A' lám!- pás valahogy mégsem a nagy, mesélő regényének, hanem egy történelmi kor meséjének adaptációja lett a képernyőn. Kozák András, Sinkovits Imre, György László, a jóemlékű Pécsi Sándor és Schütz lla játéka szolgálta, ha nem is mindenkor egységes játékstílusban, de szándékban egységesen a kedvesen megható kedd esti bemutatót. PIRX KALANDJAI nemcsak makettvilágban játszódnak le, hanem makettemberek is próbálták elhitetni velünk, hogy rém izgalmas dolgok történnek velük és ezzel a Pirx nevű pilótával. Jómagam mindig ideges borzongással figyelem a sci-fik világának jó részét, amelyekben valahogy Madách falansztere látszik megvalósulni: unalmas és szürke uniformisok, állandóan és szakadatlanul csakis az űr és az űrhajózás, a komputerek és mágneses mezők. És haj, de kiábrándító, ha ebben az 'e rabért akarják megrajzolni. Bárgyúbbra sikerül gyakran. A magyar könyvnyomtatás és könyvkiadás 500 évét bemutató kiállítás színhelyén, a Nemzeti Múzeumban lesz június 2-án, az ünnepi könyvhét országos megnyitója: a vidéki megnyitó központi ünnepségét júniú^ 3-án Debrecenben tartják. (MTI) mint egy memóriaegységét vesztett komputer. Nos, szegény ország va, gyünk, nincs Hold-felszínünk, de annyira nem vagyunk szegények, hogy ne legyen egy uj televíziós stúdiónk, ahol különböző elektroeffektuso- kat lehet felhasználni. Van is már! Nos. azt eldönteni, itt az írógép mögött, illetőleg a képernyő előtt,' jómagam aligha lennék alkalmas, hogy azok a • bizonyos effektusok, az effektusokat „gyártó” szef- kentyűk teljesítik-e a hozzájuk fűzött reményeket. De Pirx pilóta kalandjai, élen a kissé fád pilótával, Papp Jánossal és Sunyovszky Szilviával, aki ezekben a kalandokban inkább egy robotnő. mint élő asszony — kimondottan untatnak. Sült csirke, amitől elmegy az ember étvágya? Sci-fi, ami unalmas? KRRÖL. ARRÓL RÖVIDEN. Voltaképpen írói ujjgyakorlatnak, könnyed, szel- , lemes vázlatnak indult Szabó György egyfelvonásosa, amelyben és amellyel tisztelegni óhajtott ő is, meg a televízió is Molnár Ferencnek. Ám három kitűnő színész, közöttük is elsősorban Sinkovits Imre. e vázlatot hús-vér. eleven játékkal töltötte ki, s a maga nemében kis színészi remeklés lett a „Tisztelgés Molnár Ferencnek" egy fel vonásból. Antal Imre ..Saját recept szerint” állította össze magazinműsorát. S amilyen intellektuális alkat és amilyen sokszínű egyéniség, olyan lett kedves, ötletes, szórakoztató és igényes műsora. Úgy vélem, kitűnő és gyümölcsöző idea volt a tévé szerkesztőitől ennek a műsortípusnak a bevezetése. amely egyaránt lehetőséget nyújt egy-egy népszerű alkotói egyéniség megnyilatkozására és ugyanakkor a színes, változatos szórakoztatásra is. A Hét vasárnap esi! műsorából messze kiemelkedett Horváth János chilei riportja. Gondolom, véglegesen és visszavonhatatlanul kijelölte ezzel önmaga helyét a külpolitikai riporterek kis magyar osztagában. Nem hűvös diplomata ő, mint Polgár Dénes, vagy ravaszkásan firtató alkat, mint. például Sugár András Horváth János amolyan „minden lében hét kanál” típusú, szemfüles, ám nagyon is ökonomikusán szerkeszteni tudó riporter lett e stábon beüsd. Gyurkó Géza mvummmrn ..... - ■' my. A magyar könyv ünnepe Az ünnepi könyvhét ebbe« az évben a magyar könyv ünnepe lesz: az 1473-ban Hess András alapította budai könyvnyomtató műhelyben készült Chronica Hungarorum —• A budai krónika — megjelenésétől számítjuk a magyar könyvnyomtatás és könyvkiadás kezdetét. Az 500. évforduló alkalmából rendezendő ünnepségek nyitánya lesz az idei — június 2-től 8-ig tartó ünnepi könyvhét. Az akció legfőbb célja a könyv és az olvasás népszerűsítése a munkásosztály soraiban. a szocialista brigádok, a munkásszállók lakói a vonaton és autóbuszon bejárók között Az ünnepi könyvhét programjában rendezi meg a Hazafias Népfront az „Olvasó népért mozgalom” országos értekezletét, s mozgalom indul 500 általános iskola korszerű könyvtárának létrehoPetőfiről — overállban Tudtuk, hogy a vetélkedő két hétig tart, hogy a kiváló képességű szakmunkástanulók mérik össze erejüket, s eldől majd, hogy ki a legjobb szakmai ' tárgyakból vagy éppen matematikából, történelemiből, helyesírásból. Értesültünk .rz eredményekről is. S ezzel aztán zárult is a kör. Majd felfigyelünk legfeljebb az országos vetélkedőre. Arra nem is gondolunk, hogy a ma már olyan divatossá vált versenyek, vetélkedők sorában ez a kéthetes megyei rendezvénysorozat más mint a többi t • A felkészülés — két és fél év Tizenhét éves fiatalok írták a versenydolgozatot, készítették a „mestermunkát'. Társaik közül ők voltait a legjobbak, a legügyesebbek. Ez azontcm nem egy-kéttö- re derült ki. A felkészülés — bármennyire meglepően hangzik, mégis így igaz — két és fél évig tartott. Már akkor kezdődött, amikor az első éves tanuló belépett az intézetbe, munkapad mellé állt, iskolapadba ÜltNem válogatták ki a legügyesebbeket, a legtörekvőbbeket, hanem olyan maratoni vetélkedőt indítottak, amelybe mindenki benever zett, munkájával, szorgalmával. Oktató és tanár 'figyelemmel kísérte nemcsak a felkészülést, a szorgalmat, a törekvést, hanem azt is, hogy a fiatalok mit tesznek a közösségért, hogyan viselkednek otthon vagy a kollégiumban. Mindezt nem ötletszerűen csinálták, hanem rendszeresen — pontrendszer segítségével — mérték, s félévenként értékelték. A második évben már arra is gondoltak, hogy a legfelkészültebb, a legügyesebb tanulókat kiválasszák, többet foglalkozzanak velük, más szóval : felkészítsék a harmadik év nagy erőpróbájára a házi, a megyei, esetleg az országos versenyre. A szakkörökben elsősorban rájuk számítottak, tőlük várták a legtöbbet, aggódva figyelve, hogy bírják-e, adják-e azt, amit vártak képességeiktől, szorgalmuktól. Van ennek a felkészülésnek egy kevéssé méltatott előnye. Már első évtől indulhat, nevezhet bárki. A bizalom, a segítség még a kisebb képességű diáknak is szárnyakat ad, többre ösztökéli. Llehet, sőt valószínű, hogy, nem jut az élmezőnybe, de a felkészülés során többet tanult meg szakmája műhelytitkaiból, mint doppingolás nélküL Nem szakbarbárok Helytelen nézet, de eléggé elterjedt, hogy a szakmunkásképző intézetekben csak szakmát tanulnak a fiatalok. s vajmi keveset konyí- tanak az irodalomhoz, a helyesíráshoz, a történelemhez. A megyei vetélkedő is bizonyította, hogy nem így van. A harmadéves tanulók olyan irodalmi-történelmi pályamunkákat készítettek, amelyek bizony elérik, ha nem túlhaladják a negyedikes gimnazisták fogalmazási, szerkesztési színvonalát. A megoldott témához maguk — természetesen tanári irányítással, ám ez így van . a középiskolákban is — gyűjtötték, méghozzá jó érzékkel az anyagot, ők illesztették a mozaikokat kifejező egésszé . Az egyik irodalmi dolgozat — készült az egri 212. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben — egyéni gondolatok, elképzelések sorával lepte meg a bíráló bizottságot Szerzője arról írt, hogy mit jelent számára Petőfi költészete, így érdemelte ki, hogy bejusson az országos döntőbe. Aki elolvassa, arról is meggyőződhet, hogy nem hoz majd szégyent a hazai színekre. összegezték a megyei verseny tapasztalatait. Kiderült hogy a szakmunkásképző intézetekben igenis színvonalas irodalom-, történelem- oktatás folyik. így volt korábban is, hiszen csak az egri 212. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulói nemegyszer országos első helyet is szereztek humán tárgyakból. Nem kéll hát vészharangot kongatni, az inté- zeteKEől három év múltán kikerülő szakmunkások nem lesznek szakbarbárok, hanem érdeklődnek kultúránk értékei iránt is. Vizsgázik a tanár is Sajátos dolog a verseny. Mi csak a1 tanulókat látjuk, akik izgatottan formálják a munkadarabot, vagy kör- mölik a versenydolgozatot. Valójában ilyenkor nemcsak ők vizsgáznak, hanem azok is, akik két és fél éven at felkészítették őket: tanáraik. Ha a megye, vagy akár az országos vetélkedőn a fiatal alapvető hibákat vét, akaratlanul is elárulja az okta- ^ tás hiányosságait is, jelzi, * hogy hol a rövidzárlat vagy — mondjuk ki, ilyen is van — hanyagság. Ezért felelősség ez a -vetélkedősorozat a« oktatók, a tanárok számára, így érthető, hogy ha á diák első helyezést* ér el az országos versenyen, akkor nemcsak őt jutalmazzák oklevéllel és kéthetes külföldi üdüléssel, hanem tanára is pénzjutalmat kap mind a • zsűritől, mind munkaadó intézetétől. S itt a vetélkedő újabb előnye: közös, igazi alkotómunkára serkenti a tanárt és a diákot, mert a siker és a kudarc egyaránt közös. S ha már a vizsgázók sorát lajstromozzuk, ne hagyjunk ki még egy partnert: a munkagépet.. Most aztán lehet korholni, joggal méltatlankodni. Sajnos, az. ipari szakmunkásképző * intézetek, valamint^ az üzemi tanműhelyek zömének gépparkja idejétmúlt ócskaság, pontos munkát alighá lehet végezni velük, holott ez nemcsak a sikeres szakmai versengés feltétele, hanem ezen múlik elsősorban, hogy az ifjú szakmunkások miként állnak helyt a munkahelyen, képesek-e .minőségi munkát produkálni. Mondjuk meg: eleinte nehezen. S tegyük hozzá azt is, hogy nem véletlenül szerepeltek szakmai tárgyakból — ott, ahol a pontos gép nélkülözhetetlen — gyengébben a versengő fiatalok. A mérleg — ennek ellenére — pozitív: megyénk szakmunkásképző intézeteinek diákjai, tanárai helytálltak. S van ennek az évente ismétlődő versengésnek egy nagy haszna: képzettebb szakmunkásokat kapnak az üzemek. Ezért, érdemes jobban felfigyelni erre a közhasznú vetélkedőre. Pécsi István Sugár István Petőfi egri látogatása 18íMen 1. Útban Eger felé Az Országos Balesetelhárítási Tanács — kísérletképpen —, feltűnő■ színű védőruhát készített és juttatott el vidéki, tanyai iskolákhoz, hogy a távoli iskolákba bandukoló gyerekeket megvédje a száguldó autóktól. (Foto: Esztergáig Keve felv. — KS) 14.73. március 13., ked* Most, amikor Petőfi Sándor születésének 150. évfor- .dulóját ünnepeljük, kérjük kedves olvasóinkat, tartsanak velünk, hogy nyomon . kövessük Petőfi három teljes egész napos egri tartózkodásának eseményeit. Hitelt érdemlő kalauzt választunk magunknak: Zalár Józsefet aki szem- és fültanúja volt 1844. februárjában az egri szép napoknak ... • • • Petőfi, miután harmadszori kísérlete is — hogy a színészi pályán arasson babért —, zátonyra futott, 1843. november utolján, betegesen, elnyűtt ruházatban Debrecenben húzódott meg. A debreceni színház jegyszedőjénél talált szállást, s bár Bajza is küldött neki valamelyes .tiszteletdíjat, s Pákh Albert is segítette, már amennyire tőle is kitellett, de fűtetlen szobában, korgó gyomorral, embertelenül keserves téli hónapokat töltött a Hortobágy fővárosában. Hejh Debrecen, Ha rád emlékezem! ... Sokat szenvedtem én te benned} írta e nyomórúságos téli napok egyikén. De a nyomor nem bénította meg. Példátlan szorgalommal látogatta a híres-neves főiskola könyvtárát. Tanult franciául, s eredetiben olvasta Victor Hugót és Bérangert. Sőt mi több — behatóan ismerkedett Shakespeare-rel. S közben egymás után születtek versei... S merészet gondolt és nagyot: egy egyszerű füzetbe egymás után -összeírta, belemásolta versei legjavát, azzal a szíve-lelke mélyén édesgetett, tervvel, hogy kiadatja egy kií kötetben azokat. A kis füzetke előkerül még majd Egerben is... Rosszul tápláltan, beteges külsővel, elnyűtt ruházatban nekiindult hát a „Nagy Űt'V nak, Pestre, hogy kiadót keressen eddigi irodalmi alkotási legjavának. Debrepenből hát felkerekedett, de nem tudott a rö- videbb úton, Tiszafürednél átkelni a Tiszán, a februári hirtelen jött áradások miatt, hanem jókorát kerülve, csak Tokajnál jutott át a szé’ -e duzzadt folvón. Egyetlen tying né’kül a zsebé’, helységről helységre vándorolva —, bizonyára fel-fel- kapaszkodva egy-egy jószívű fuvaros, vagy kocsin utazó járművére, ’ folytatta útját Pest felé. A hevesi tájra érkezve, határozta el, hogy Pest felé való útjában felkeresi a két országos hírre jutott papköltőt: Pájer Antalt és Tárkányi Bélát. A költői találkozó élményének vágya mellett — mint majd látni fogjuk —, egy kis pénzmag szerzési kényszere is szaporította lépteit a soktornyú város felé __ E ger alatt, Andornakon pi- i hent meg egy kicsit, s abban a kicsiny faluban —, talán a kocsmában, vagy éppen egy jószívű paraszt házánál született az a négy- strófás kis vers, melynek EGER ALATT címet adott a költő. Ki ne ismerné ezen örökszép. s az egrieknek olyannyira kedves sorokat? Hol jó bort érzek.. betérek, Ne térnék hát Egerbe? Ha ezt a várost elkerülném, ' Az isten is megverne ... Áll a határzat, áll erősen, Be kell Egerbe mennem! Mert annyi édes vonzerőnek Szívem nem állhat ellen. • • • 3844. egyik február végi ’ napjának késő délutánján — mint Zaláj' emlékezik visz- sza később az • eseményekre —, „a tél végén hpfergete- ges zordon időben”, „egy kis gallcrköpenyben”, üres zsebbel, éhesen, fázva és fáradtan érkezik Petőfi - Sándor Egerbe. Egyenesen a \város központjának tart, mert valahol ott gyanítja, hogy sikerül találkoznia Pájerral, vagy Tarkanyival. A liceum (azaz a mai tanárképző főiskola), hatalmas barokk épülettömbje tövében egy arrafelé elsiető papot szólít meg elsőnek: — Föiisztelendő úr? Hol lakik itt Pájer? — Bizony, édes barátom, az nem lakik itt, hanem Fü' zesabonyban —, válaszol barátságosan a fekete köntösű klerikus. — Miért keresi? — Hát csak szerettem volna meglátogatni. De Tárkányi itt lakik? — kérdezősködik a frissiben érkezett vándor. — Igen! Á papneveldében. Több se kellett Petőfinek. Miután megkapta az udvarias útbaigazítást, néhány perc múltán ott állt az öreg egri szeminárium kapuja előtt —, a mai Foglár utcában. A portán azonban rossz hír fogadja: nincs itthon ' Tárkányi Béla — nem tud vele beszélni, nem tud vele' találkozni. De a poéta nem adja fel a küzdelmet. A portástól egy kis papír- ' lapot kér, meg pennát, s egy. /hiteit érdemlő forrás szerint, a következő sört veti papírra, az akkor már országos hírű papköltőnek: „... igen megszorultam (holnap bővebben elbeszé- - lem) addig legyen ön szíves nekem útravalót szerezni, mellyel Pestig mehetek. Ne ütközzék . meg e quasi parancsoló hangon, de bár nagy szükségben vagyok, nem koldulok!” Hogy az Egerbe érkezte utáni éjszakát hol töltötte Petőfi Sándor, azt nem tudjuk, arról nem szól a krónika. Ez titok maradt. Azt azonban sikerült kinyomoznom, hogy a költő által hevenyészve papírra vetett pénzt kérő sorokat, Tárkányi Béla értékes ereklyeként megőrizte, s tőle csak 1870-ben vált meg, amikor az Egerben járt Reményi Edének, az itt gyere- keskedett, s később a szabadságharcnak a maga tehetsége- és képessége szerinti támogatásában: tábori hegedűművésznek felcsapott, s akkorra már világot járt maesztrónak adományozta —, e sorokat írva a becses papírszeletkére: „E sorokat az egri papnövelde portásánál 1844. februárjában írta Petőfi Tárkányi Bélának — se becses ereklyével együtt töltött egri esték emlékéül Reményi Edé- nek kedveskedik Eger, június 24. 1870. Tárkányi.” (Folytatjuk) ■ l Mérlegen a szakmunkások versenye