Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-11 / 59. szám
^eAAAAAAAAAAAA/'VVVVWvv\'VVNv\'W W“'VWVV\AWWVVWSMAMAAMV If • •• ::. hogy vannak-e a növekedésnek nehézségei. Vannak? Vannak. Az öregebbje újságolvasó ilyenkor fintorogva tolja odább kedvenc lapját is, mondván... „te jó isten, már megint kezdik...” A „megint”, ugyanis arra az időre utal, amikor minden gondunkra, olyanra is, ami a növekedés nehézségeiből, de olyanra is, amely saját butaságunkból lett gond, de különösen olyanra, amely a politikai baklövések miatt lett nehézség —, egyszóval ezekre mind azt mondtuk: a növekedés nehézségek Mármint például, hogy kenyér és hús nem volt elég, az a növekedés nehézsége volt. Meg persze a hibás gazdaságpolitikáé. Nos, szóval, ha az egykori és mai újságolvasó személyében olvas és emlékezik, akkor mindenesetre érthető, hogy valamiféle piros lám- pácska gyűlik ki tudata mélyén, veszélyt jelezve, hogy már „megint a növekedés nehézségei jönnek... tejó- úristen..Pedig valójában igenis vannak a növekedésnek objektív nehézségei, még akkor is, ha ezeknek a nehézségeknek egy jó részét megfelelő előrelátással elkerülhettük volna. De hát, hogy nem láttunk előre, már az egymagában is objektív ok. Nem értünk • még mindig és jól előrelátni. Itt van például a bútorügy. Addig beszéltünk és joggal, sőt okkal is a bútorügyről, márminthogy nem tiszta ügy az, kérem, hogy nem lehet, vagy alig lehet ebben az országban bútort vásárolni, mígnem ... Mígnem, ha hiszik, ha nem, a bűtorügy nagyjában és egészében megoldódott Magyarországon, Megoldódott volna, mert — ugye? mégsines mindig megfelelő választék, megfelelő ár, legalábbis vidéken sok helyütt még arra sincs mód, hogy az ember, aki vásárolna, ha tudná, hogy mit, körülnézhessen a bútorüzletben, hogy megtudja: mit akarjon vásárolni. Ugyanis bútor van, csak bolt nincs. Kevés van. Szűkösen van. S ahol van, az is jórészt ,esak bútorüzlet, és nem lakberendezési áruház, nem tud az üzlet önmagával, eladóinak szakértelmével tájékoztatni: így rendezd be otthonod. Mert még aa üzlet egyik sarkánák berendezésére sincs hely. Bűtor van. Üzlet nincs. így aztán ügy tűnik, hogy bűtor sincs elegendő. Mert az árut a kirakatba kell tenni és jő! „tálalni”, hogy mutasson, hogy ízlést neveljen, hogy tájékoztasson, hogy vágyat keltve megvásárlása iránt, szaporábban dolgozzam: hogy vásárolhassak is raiboL Jól emlékezem még az ötvenes évek elejére, amikor a sajnos valóban üres üzletek között az egykori Meinl-féle boltok, mert jó kereskedőket alkalmaztak ezekben, úgy tűntek, mintha belül tömve lettek volna áruval. Olyan ügyes és szemrevaló volt a kirakatjuk. Persze, bemenni és érdemben vásárolni ott sem lehetett még abban az időben. Mert valós árut kel! a kirakatba tenni. A kirakat nem lehet hazugság, üres csalogató, nem lehet a becsapás eszköze, amellyel becsaljuk az embereket a boltba, ahol voltaképpen semmi sincs. Azon meditálni persze, hogy mi az — úgymond —, bölcsebb dolog: a semmit úgy propagálni, mintha valami lenne, a valamit pedig nem propagálni, mintha az semmi sem lenne —, felesleges. A kirakatba azzal, amink van! A bútorral is és mással is. Raktáraink és nem csak bútorban immáron, de más termékekben, sőt nemcsak matériákban, de szellemiekben, politikában is, tömve vannak. És nem bóvlival. Minden korok legbecsületesebbet* „megtermelt” javaival és igazán semmi okunk az egykori Meinl-féle üres dobozokat kirakni az üveg mögé. Avagy éppen álszerénységből, semmit sem tenni abba a kirakatba. Még világosabban szólva és a bútor ürügyén kissé elkalandozva: nálunk nemcsak a választások előtt és alatt telnek meg áruval üzletek. Sőt, amilyen. „ügyesek” vagyunk, még talán alatta lesz valahol áruhiány is! Az eszme szépsége és gyarapodása nemcsak a választások előtt és alatt méltó a propagálásra. Az eltelt több mint negyedszázad alatt, amíg módfelett sokat beszéltünk okkal és joggal a szocializmus eszméjéről, az új társadalom felépítésének feladatairól, addig — nos, gondjaink persze nem fogytak el, csak mások lettek —, végül is leraktuk a szocializmus alapjait Az elért sikereket, mindazt, ami jó és szép lett gyarapodó életünkben, miért kellette hát „zsúfolt raktárok”, mélyére rejteni? Ki velük a „kirakatba”, semmi okunk a szégyenkezésre, ha éppen kérkedni nem is akarunk, meg nem is illő. Ám melyik az az ostoba rendszer, vagy kormányzat vagy politika, hogy amikor országos számvetésre készül, szűzi szeméremmel pironkodva hallgassa el mindazt, ami rendszerében, kormányzatában és politikájában a sikert hozta eddig, s amelyre építeni akar a további-' akban is .. í Nos, tehát... Pardon: a bútorok ügyéről akartam szólni. Hogy bútor van már, talán bőven is, csak hol a helyszűke, hol talán mert úgy érzik az üzletbéliek, hogy felesleges, nem teszik ki az árut a kirakatba! Pedig pompás’ bútorokat gyárt már az ipar! Igaz? v .VwYvVi/WWVWiM/VW^WVVVWWyVVVWWWVW FeSstrJr KtS’./S: tatja az erdőt. A csupasz fák alját magas hó borítja. A nagy, komor faóriások azonban jobban sötétlenek, mintha csak a késő őszi avar tabuin« alattok. Nem az a szűzíehérség csillog a földön, ami a friss hó makulátlanságát olyan széppé teszi. A zúgó, orgonáié, szél lehordta már rá a gallyak/hul- ló moszatját, kérgét, áz erdő fehér köténye tele van törmelékkel Régen esett, sokszorosan megfagyott azóta Máskor a puha friss hóba nesz nélkül süpped be még az apró kéregdarab is, amit a fakopáncs kalapál le. Most, ha ráesik egy-egy darab száraz ág, amit az idő megőrölt a magasban, szinte ropog. Ropog, beszélget a cipőm alatt is. Az embernek keserves az érdes, le-leszakadó havat tiporni. Bokám az éles jégrtiorzsák minden lépéssel méghorzsölják. A Bükk fellegvárában, a mészkószirtekkel, toronysziklákkal .körülrakott fennsíkon járok. Nekivágok az első hegyhullámnak. Az oromzaton, ahol megritkulnak a fák, füstjelet küld elém a fenyőerdő tisztásán megbújt erdei lak. Legelőször az őrszemek köszöntének, Csuti és Morgós, a két mókás, játékos foxi. Térdemre ugrálnak, ágaskodnak egy- egy simogatásért,- aztán hűségesen a házig vezetnek. Mokány fekete bajuszú, piros arcú férfi jön az ajtóhoz: Péter István. Egész öltözéke — nyárizöld zubbony, lábszárra feszülő erdésznadrág — a mesterségéről árulkodik. Itt él feleségével. Teréz asszonnyal, ebben a békítő nyugalmat árasztó erdei magányban. Majdnem teljes a családi létszám, mert itthon van most a kisebbik lány, Kata is. | Nem először vagyok a ház vendége, s mindig szívesen jövök. Szívesen azért, hogy Pataky Deisü riportja i FsliEÍEsár űiim: megmerftkezzek az erdészlak kincseinek szépségeiben. A kincsek az erdészpár alkotásai, kezemunkái. Fafaragások, hímzések. Olyan gazdag gyűjtemény; amelynek értéke szinte felmérhetetlen. Teréz asszony tizennégy éve lett „betegje” a hímzésnek. Hogyan kezdődött? Azt mondja, egyedül volt, snagy csend vette körül A férj farag. Egyszer megpróbálta a hímzést is, s ez ugyancsak a szenvedélye lett Valóságos múzeum a ház. Néprajzi múzeum. Mindenütt hímzés, faragás. Ágy térítőn, abroszon, fálvédőkön, vászonszegélyeken díszük Borsod, Bereg és Heves leggyönyörűbb népművészete. Ma még vegyes a kép, de Teréz asszony azt tervezi, hogy külön sarkot, falat kap majd lakásában egy-egy táj anyaga. És tervez mást is: összegyűjti, gondosan milü- méterpapírra rajzolja az „öreg” palóc mintákat, hogy azokból aztán egy vaskos könyv kiteljék. j — Itt van ez a darab — mutat egy keskeny varrot- tast, aminek hímzett feüra- ta: „Feketesár 1972.” Ezen a kis térítőn 52 öreg palóc minta van. Az öreg mintákat alakítja, modernizálja, s így kerülnek aztán a vásznakra. Ha a hímzés nincs meg egy este,1 ráteszi a hajnalt is. Van türelme hozzá. Ha netán baj van az aggregátorral, petróleumlámpát gyújt, s a pislákoló fény mellett varr ogat. — Mikor nemrég hosszabb Ideig kórházban voltam, még ott se pihentem. A hímzés volt az én igazi orvosságom, ez gyógyított meg. PMi Fefe természetesen nem csupán idill a kézimunkák, a ház muzeális kincsei között. A férj erdész, egész napja munkában teük. S mikor elmegy a tél, elmegy, kenyérkereső foglalkozást űz a feleség is: a tiszavasvári alkaloidagyárnak tenyészti, neveü a col- hicint, a üla kikiricset, tudományos kísérletezéshez, ö vállán van a háztartás minden gondja, a sütés, főzés, mosás, s csak ezek elvégzése után áldozhat hímző szenvedélyének. Az erdészlak falait nemcsak hímzések, hanem régirégi, évszázados cseréptálak, tányérok, korsók, kancsók is díszítik. Olyan tárgyak, ritka becsű darabok vannak a gyűjteményben, amelyek még az egri múzeum néprajzi gyűjteményében sincsenek meg. Négyszer szerepeltek már különböző kiállításokon, s Teréz asszonynak volt egyéni kiállítási is. Nyertek első díjat és valamennyi kiállításon közönségsikert. „Hivatalos” elismerés azonban még nem jutalmazta őket. Igaz, Teréz asszopynak egyszer már felajánlották a népművész címet is, ő azonban nem fogadta el. Azt mondja: „Együtt kezdtük a művészkedést apu-urammal és „befutni” is együtt kell nekünk .. Akár a valóságos, igazi múzeumban, a feketesári erdészlaknak is van vaskos vendégkönyve, ‘ emlékkönyve. A vendégek, a látogatók — elképesztő, milyen sokan megfordulnak itt — mind írnak a könyvbe egy-két kedves mondatot, a lengyeltől a finnig, sokféle nyelven, A legutolsó bejegyzést az erdő- mérnökből lett író, Varga Domokos tette, aki családját is túá^ával hozta a feketesári kirándulásra. Ä jegyzés így szól: „Ennyi szépséget így együtt, egyetlen házban, még életemben nem láttam. Nagyon boldog vagyok, hogy most részem lehetett benne: köszönöm a háziaknak tiszta szívből. S kérem, lássanak máskor is ilyen szívesen, ha erre hoz az utam — remélem,minél hamarabb”. Legutóbbi kiállításuk ven- dégkönyvét is mutatja Teréz asszony. Olvassam csak, hogy megdicsérték „apu-urának” két hímzését. íme: „A kiállításról csak felsőfokban lehet beszélni, olyan csodálatos. A legszebb két darab a Bűkid nyár... és ősz. Mintha gyöngy hímzés lenne. Nagy örömünk telne benne, ha egyes darabjait megvásárolhatnánk! Ha^ lehetőség nyü- Mk rá, kérjük a budapesti Iparművészeti Múzeumban való bemutatását”. — Munkájúkat sokan megvásárolnák. Sok pénzt kapnának érte. Nem gondoltak arra, hogy egy-egyet eladjanak? — Eladni...?! — villám- ük rám Teréz asszony szeme. — Azt már nem! Soha! Életünk munkája van benne minden darabban és az életünket adjuk oda?! Soha!!! Aztán egyszerre megszelídül a tekintet, szemében jámbor lángocskák gyúlnalc. — Van már a Péter családban utánpótlás is, nem hal ki velünk a művészkedés, ha az életből egyszer elmegyünk — mondja és fürgén a szobába serdül, szekrényajtó nyűik, csukódik, aztán lerakja elém a mutatnivalót — Ezeket a darabokat Péter Kata hímezte, a mi kisebbik madarunk. Ugye, gyönyörűek mind...? Színek, mint*fe Ä zódásban, csodálatos harmóniában. Sajátos színek és minták. Szép, gyönyörű valamennyi. Szép, gyönyörű, mint az egész Feketesár, itt a bükki eraoK melyén.
