Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-11 / 59. szám
»Próféták'' alkonya Nehéz népművelőnek lenni Valóban nehéz? Megkérdeztem a népművelőket, s ők maguk is ezt vallják: nagyon nehéz. Sorolták is az okokat, amelyek megerősítették tapasztalataimat. Miért nehéz? A népművelés, vagy ahogy mostanában nevezzük, a köz- művelődés jelentőségét, célkitűzéseit senki nem vitatja, mégis mintha kissé bizonytalan alapokon állna a műveltség terjesztésének ez a formája. Úgy tűnik, a társadalom nem tudja még pontosan, milyen rangra emelje a népművelőket, s hogyan értékelje, becsülje ezt a sokoldalú munkát, amelyet a kulturális intézményekben végeznek. S ez a bizonytalanság megtalálható a munkában, a társadalmi megbecsülésben, de kitapintható a népművelők magatartásában is. Érettségivel az első vonalban Valamikor, évekkel ezelptt, próféta lelkületű embereknek tekintették a népművelőket. Olyanoknak, akik bár kevés képzettséggel, de annál több akarással és hittel munkálkodtak azért, hogy műveltebbek legyenek az emberek. És nagyszerű eredményekben, mondhatnám forradalmi változásokban gyümölcsözött munkájuk. A hit és a lelkesedés bár ma is elengedhetetlen követelmény, egymagá-. ban mégis kevésnek mondható. Szilárd, elvi alapokon álló. korszerűen képzett népművelőkre van szükség, mert a népművelés ma már szakma és nem. is akármilyen szakma, E megállapítás ugyan semmi újat nem mond, és mégis ismételni kell, mert a gyakorlat nem mindig fedi az elméletileg megfogalmazott célkitűzéseket. Itt van például a népművelők képzési rendszere. A gyakorlatban két változat él. Az egyetemi szintű képzés — amely színvonalasnak mondható — középiskolai tanári diplomát ad a népművelőknek. De hol vannak ezek a jól képzett népművelők? Megyénkben 14-en végezték el az egyetemet, de közülük csak nyolcán dolgoznak közművelődési munkakörben, t mind a nyolcán Egerben. A másik változat a népművelés-könyvtár szakos középfokú képzés, amely sajnos nem nyújt pedagógiai végzettséget. 18-an végezték el eyX az iskolát, főleg városokban dolgoznak s mindössze ketten vállalkoztak arra, hogy falun szolgálják a közművelődést. A számvetés bizony elszomorító: a községekben, az első vonalban tehát nincsenek szakemberek, a népművelők többsége csak érettségivel rendelkezik s egyre fogy a közművelődés területén tevékenykedő pedagógusok száma is. S a pedagógusok hiánya bizony érzékeny veszteséget jelent. Nem könnyű változtatni a kialakult helyzeten. A legkézenfekvőbb megoldás az lenne, ha a főiskolákra építenék a népművelők képzését. A tanári diplomával rendelkező népművelők így főleg a községekbe mennének, s fő hivatásuk mellett taníthatnának is az iskolákban. A néhány órás tanítás hasznát, a pedagógus közösséghez való tartozás jelentőségét úgy érzem nem kell részletezni. „Se tisztelet, se díj” Többen így fogalmaznak: alacsony a népművelők szakmai és társadalmi presztízse. És sorolják: a fizetés jóval alacsonyabb, mint a pedagógusoké, nem kapnak földet, nem jár nekik a lakásépítési kölcsön, s nem mindenütt étkezhetnek a napközik konyháján. Ezek a főhivatású népművelők problémái. A népművelők többsége nem főhivatású, 200—300, ritka esetben 500 forintos tiszteletdijért végzi munkáját. Országszerte közismert a keserű mondás: ebben az ösz- szegben nincs benne sem a tisztelet, sem a díj. Nem beszélve arról, hogy ilyen fizetségért nem is nagyon lehet mégkövetelni a rendszeres és § wr tál inas munkát. ___ I lyen körülmények között nem véletlen, ha számos községből hiányoznak a népművelők. A gyöngyösi járásból például 13 népművelq távozott az elmúlt évben, A nagy kiterjedésű egri járásban mindössze egy függetlenített népművelő dolgozik. És még egy elgondolkodtató adat: van pénz,^ tíz függetlenített népművelőt lehetne felvenni a megyébe. De szakképzett néprrtűvelő egyetlen egy sincs. Az egyéni gondokon, problémákon túl nehezíti a népművelők munkáját a kulturális intézmények elhanyagolt állapota, rossz felszerelése is. És a pénzhiány! Vannak művelődési házak, amelyek évenként mindössze öt-hatezer forintot kapnak a tanácstól. S hogyan néznek ki ezek a művelődési házak? Az iskolákat például minden évben rendszeresen kifestik, s tanévkezdésre kijavítják, s hiányosságokat. De mikor és milyen időközönként festik a művelődési házakat? A pénz persze nem minden. Akadnak olyan népművelők is, akik még a csekélyke támogatást sem használják fék Nem, mért a pénz elköltésével együtt jár a munka is. És még egy példa: a megyei tanács művelődésügyi osztálya jelentős összeget biztosított a színvonalas műsorok és előadások finanszírozására. A művelődési házak sajnos nem tolakodnak ezért a segítségért Nem sorolom a gondokat, de azt megemlítem, bogy a pépművelők is felelősek azért, hogy így alakult 8 helyzet. Az egyik népművelő szemléletesen fogalmazott: sok függ a népművelők személyiségétől, magatartásától is. Az az igazság, hogy miközben a politikai, és a mozgalmi élet területén tévé-. kenykedve igyekeznek elhinteni a jó közösségi szellemet nem mindig tudják kialakítani saját társadalmi életüket Neiw lehet uniformizáló! Sok igazság van az egyik művelődési ház igazgatójának megfogalmazásában: ez nem csak hivatás, nemcsak szak ma, ez életforma. Valóban az hiszen a népművelők gyakor ta akkor dolgoznak, amiko: mások pihennek, szórakoz nak. Késő estébe nyúlik i munkájuk, állandó készenlétben vannak, nem beszélve arról, milyen sok mindenhez kell érteniük ahhoz, hogy eleget tegyenek a követelményeknek. És ezeket a követelményeket bizony nem lehet egyöntetűen megfogalmazni. Azt mondják, s ígj igaz, a népművelők munkáját nem lehet, nem szabad uniformizálni. Mert ki dönt, el például, hogy egy adott közösségnek mi a hasznos, mi a jó. A népművelőnek nap mint nap választania kell, döntenie atról, hogy kinek mit ajánl a kultúra nagy kincsestárából. Ezeket a döntéseket, tehát a közművelődés formáját és tartalmát nem mindig értékelik egyforma hozzáértéssel és megértéssel Gyakran rendezvényeket, statisztikákat követelnek tőlük, * nem gondolnak arra, hogy a köz- művelődés értéke nem a művekben és a programokban van, hanem abban, hogy menynyire fogant az meg az emberekben. Nincs az a statisztika, amely mérhetné: milyen hatást, milyen ízlésbeli változást eredményezett a népművelő fáradozása* Többek között ezért fe nehéz népművelőnek lemtL ár Nyilvánvaló, hogy a panaszos sorok nem takarhatják el a közművelődés eredményeit. A gondok most azért kerültek előtérbe, mert társadalmi méretű gondolkodás tapasztalható, olyan összegezésféle, amely remélhetően jobb alapokra helyezi a kulturális élet e jelentős területét. S e jobbító változás nem nélkülözheti s népművelők segítségét sem. ,* Monton, délután Márkás? László SAJÁTOS KONTRASZT. Az épület több mint két évszázados, a folyosókon az embert megbabonázza az időtlen csend. De nem sokáig mélázhat, mert vidám hangzavar űzi el a nyugalmat. A fiúk jönnek haza, ki az iskolából, ki ,a munkahelyről. A legidősebb sem több tizennyolc évesnél, s egyiküknek sem jut eszébe, hogy nemzedékek sora élt, tervezett, gondolkodott, kesergett itt. Megszokták már, meg idejükből sem futja, hiszen — ők mondták, s van is benne valami — annyi a tennivaló. Milyen jó lenne több szabad óra... Lássuk csak. így van-e, s hogy, mint telik el egy dél- • után az egri 212. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet Mező Imre Diákotthonában? FÉL KETTŐ. Aki jobban szedi a lábát, már hazajött. Irány a kapuügyeleteshez, jelenkezni Aztán futás az emeletre a szekrényekhez. Egy-kettőre lekei-ül a sál, a sapka, a kabát, s lehet fürdeni a szabadságban. Legalábbis délután négyig. Van, aki otthonüllő, megelékszik a játékokkal, s kezdődik a gombfocicsata. Mások a közeli focipályára sietnek, egyesek meg kimenőre. Ez bizony nem mindenkinek jut, csak az kapja, aki igyekezettel tanult, helytállt az iskolában és a munkahelyen, s nem vétett a diákotthon rendje ellen. Tegyük hozzá azt is, hogy kevés a renitens. Vajon miért? Erre az irodában keresünk választ, ahol Pajták Benjámin nevelőtanár épp az egyik diákkal beszélgeti Az is kiderül, hogy van asirőL A fiatalember érettségi után került a diákotthonba Hevesről, mert az autószerelő szakmát választotta. Ez tetszett is, csak a renddel nem tudott sehogy sem megbékéUiu — Ha tehettem, lógtam. Később jöttem be, mert moIgy telik a szabad idő (Foto: Tóth Gizellát ziba mentem. Az is előfordult, hogy kiszöktem, s bálba mentem. Ügy gondoltam, ha egy-két órát kinn leszek, nem tűnik fel senkinek. Tovább maradtam, felfedezték a lógást. — A következmény? — Fegyelmi eljárás. Majdnem kikerültem az otthonból. A nevelők és diáktársaim . bizalmának köszönhetem, hogy itt maradhattam. A büntetés így sem kevés, hiszen otthonvezetői megrovást kaptam azzal a kikötéssel, h'ogy a legkisebb fegyelmezetlenség után búcsúzhatok. Őszintén fogadkozik, hogy ez nem fordul elő. Nevelőtanára is bízik ebben. Nevelési beszélgetés. Milyen hivatalosan hangzó szó. Valójában állandó törődést, figyelmet jelent hetven tanulóval. Számon tartani, honnan indultak. meddig jutották, kit mi bánt, hol kell a segítség, a magyarázó,’ a megértő szó. Ez az állandó készenlét a nevelőtanár feladata Igaz, akadnak segítőtársak, maguk a diákok. Bárki meggyőződhet erről, ha négy óra előtt járja a folyosókat JÖNNEK A KIMENŐRŐL, indulnak a kapuügyeleteshez, aki lelkiismeretesen jegyzi az érkezési időpontot Egy másik fiú járja a termeket, s - sztentori hangon kiáltja: '■Tanulókör, tanulókör ... (Befejező rész.)' — Ézek aztán tele vannak emberséggel — állapította meg Alex. — Csak úgy csöpög belőlük a humánum. A várakozás kezdett elviselhetetlen lenni. Alex jobb híján a tükörben nézegette magát, ahogy nyugtalanul a szájába veszi a cigarettátés erőteljesen kifújja a füstöt. ,,A férfi már mérhetetlenül unta az egészet” — gondolta így, harmadik személyben. Klára a sarokba húzódva szipogott. Kétpercen- ként előkapta a zsebkendőt, a szeme könnyes volt. — Ugyan, Kiér — duruzsolta Alex. — Tudod, mi a te bajod? Az, hogy mindent túlságosan a szívedre veszel. Túlságosan is átadod magad. — Hogy érted, hogy „átadom magam?” — Mindig csak az érzelmeidre hallgatsz. — Ezt eddig még nem kifogásoltad. _ Féltelek, — Mitől? __ Attól, ami rád vár. K lára sírt. — Nekem is megfordult a fejemben, hogy nem lenne-e mégiscsak jobb az elfekvő kórházba vitetni. De az olyan, mintha a hullaházba vitetném. — Ott mellette vannak az orvosok. A professzor is ezt mondta. Most nem mi vagyunk fontosak, hanem ő. A mama a fontos. — Szégyellem magam — mondta Klára. — Éjjel is, amikor felébredtem, eszembe jutott, hogy ez az utolsó nyugodt éjszakánk. — A tükörnél állva megtörölgette a szemét. — Azon gondolkoztam, mi lesz velünk... örülök, hogy a mama hazajön, de közben az is eszein^ be jutott, hogy megint kezdődik a kálvária: tekereghetünk majd a városban, egyik presszóból ki, a másikba be, vagy telefonálgathatunk az ismerősöknek, hogy melyik adja ide a lakását egy órára... össze kellene házasodnunk, akárhogy is. Alex körülményesen eltaposta a csikket. Na, nem. A házasság szentsége ilyen körülmények között? — Egyik szobában a mama/ a másikban mi? — kérdezte vagy otthon. Amikor dolgozol, vagy éppencsak leszaladsz az üzletbe. — Ne fesd az ördögöt a falra. — Klára újból elsírta magát, — Nem tudok cleg okos lenni. Már legalább húsz perce voltak a liftben. Alex szabályos időközökben végignyomkodta a gombokat, de nem történt semmi. — Ezektől akár el is pusztulhat az ember — dühöngött. — Senkire sem lehet számítani. — Helyrarángatta a nyakken(jOt-rts & rosszallóan. — Még csak az hiányozna .. neki, az 6 állapotában. — Magához húzta Klárát, hangja a mélyebb regiszterek felé csúszott. — Legalább annyit tépelődöm, mint te. Nem is merek arra gondolni, mi történik akkor, ha hirtelen orvosi segítségre vau szüksége. Pláne, hanem dőjét, hosszan nézte magát a tükörben. „A férfi ezekben a pillanatokban egészen idegennek látta a nőt.” Dobolni kezdett a fülke falán. Klára, mintha csak a végszóra várt volna, szorosan hozzábújt, reszketett, mintha fázna. — Ne hagyj el engem, Alex.-- Ugyan, butaságokat beszélsz, Kiér. — Alex egészen íelvillanyozódotti — Csak azt mondom, hogy rettenetes felelősséget veszel magadra — suttogta drámaian. — Ö, csak meghosszabbíthatnám aZ életét! — mondta Klára. — Épven ez az — intett Alex. — Az életéről van szó. Én nem akarlak befolyásolni. •— Lassan végigzongorázott ujjaival a no csigolyáin. — Ném tudok tanácsot adni. Csak azt tudom, hogy mindenképpen az ő érdekeit kell néznünk, \ Hirtelen távoli dorombolás hallatszott egy másik liftajtótól. öreg, mogorva férfihang tudakolta, hogy miért játszanak a lifttel. _ A lift rossz — adta m eg a választ Alex. Az öreg csökönyös volt: _ Fel akarok menni. Nem é rti? — Én meg le akarok menni! — Tessék a liftből kiszállni! — Süket! — Minek játszanak a lifttel? Alex megelégelte. — Tudja, mit, tata? ... — Szóljon a házfelügyelőnek. _ Szólok is, ne féljen! — f enyegetőzött az idegen. — Ebben a pillanatban szólok. Alex megkönnyebbülten vigyorgott. —- Majd az öregfiú intézkedik. Milyen vagyok, Kiér? — Nagy vagy. „Alexnak általában jó húzásai voltak”, szögezte le magában Alex elégedetten. Klára szeme hálásán csillogott. — Nem tudom, mi lenne velem nélküled... Mi lenne velünk egymás nélkül ... — Minden rendben lesz — mondta Alex — Légy nyugodt, kicsikém. . öt perc múlva a lift végre elindult lefelé, . Igen, dolgozik a diákönkormányzat. Erről beszél • másodéves Kivés László, a KISZ-titkár: — Ellenőrizzük a hálók, a szekrények, a folyosók rendjét, szervezzük a sajtófoglalkozásokat, a politikai vitakört, a társadalmi munkát. — Ez a kötelesség, s a jogok? — Javasoljuk a jutalmat és a büntetést. Rajtunk is áll, ki kap „eltávozást”, ki mehet sűrűbben haza. Ezt a fiúk tudják, megértik, s minden megy a rendjén. Erről meggyőződtem; mert négy óra után pár perccel elcsendesedtek a folyosók, s megkezdődött a tanulókör. NÉGYTŐL FÉL HÉTIG. Két és fél óra tanulás. Eny- nyi épp elég, hiszen a fiúk csak három napot töltenek az iskolában, a többit az üzemben, a munkahelyen. Míg a fiúk készülnek a holnapi napra, Pajtok Benjámin végigkalauzol az épületben. A szobák rendje feltűnő,. mintha nem is fiuk laknának itt. Otthonosság, kényelem mindenütt. Külön érdekesség az olvasószoba. Két évszázad előtti falak közt modem, bőrhuzatű fotelek, a magas mennyezettől még inkább eltörpülő dohányzóasztalkák sajátos hangulatot keltenek. A vaskos falak megszűrik a város zaját Itt valóban lehet elrnélyülten olvasgatni. S bármilyen ódon az épület, a huszadik század mindenütt jelen van. A folyosókon, a szobákban gázkonvektorok, a. szobákban neonvilágítás, a fürdőben, a tusolók rózsáiból meleg víz zuhog. S mindezért mit fizet a diák? Hetven forintot havonta, S kap még értő szót, jobbá nevelő, nemes indulatot. Így aztán érthető a sagaszkodás. Erről vallanak maguk is, vacsora után esti beszélgetéskor. Bakos Béla: Az albérletet nem tudnánk megfizetni. Ilyen kényelmet egyébként sem találnak sehol. Itt megszokjuk az igényességet, magukkal és másokkal szemben is. Az érettségizett Sztahő Mihály így toldja meg társa véleményét: — Azt is megkapjuk, amit az iskolában nem. Több általános műveltséget. S még egy, ami úgy hiszem, mindenkinek tetszik: a csütörtöki kimenő, üyehkor délután hatig maradhatunk a városban. — S mi lehetne jobb? —> kérdem kíváncsian. Nem furakodnak a válasz- szal. Szeretnének szélesebb körű önkormányzatot, több szabad időt. Azt is várják, hogy jobban alapozzanak önállóságukra, több bizalmat előlegezzenek. Ne legyen mindig tanár a tanulókörön. Megnyerő, hogy mindezt nem máról holnapra kívánják, hogy tudják: előbb nekik kell bizonyítaniuk; megérettek a bizalomra. így látja a nevelőtanár is; — Sajátos munka ez. Itt a megértő szó és a tekintély biztosít csak eredményt. Nincs osztályozás, nem fegyelmeznek e jegyek. A gyerek azonban megérzi, hogy miatta van minden. HÉT ÓRA MÚLT. A folyosók csendje ismét diákzsivajtól hangos. A fiúk túl jutottak már a*,.nap nehezén, Otthon érzik magukat.« Pécsi Istvá» . i--------------- —— ■ . ■ - r........■ P intér Tamási Hüllő, zotüa valaki ?