Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-10 / 58. szám

GYAKRAN KERÜL szóba, hogy mennyit keresnek a termelőszövetkezeti elnökök, .a gazdálkodás irányításában dolgozó szakemberek. Nem­egyszer hallani igen nagy jövedelmekről, s arról, hogy a mezőgazdasági szövetkeze­tekben „annyit fizetnek, amennyit akarnak”. Mind a szövetkezeti tagság, mind a társadalom más rétegeihez tartozó emberek véleményét, gondolkozását károsan befo­lyásolják a valóságtól elté­rő, a tényleges helyzetet ei- túlzó híresztelések. Sajnos, tápot ad ezeknek egyebek között az, hogy amíg a ta­gok, a beosztottak jövedel­mét ismertetik, a vezetők ja­vadalmazásának mértékéről és módszereiről általában nem szoktak nyilvános tá­jékoztatást adni. Semmiféle elfogadható ok nincs erre a titkolózásra. Sőt, jogszabályok írják elő, hogy a vezetők díjazása fe­lől a közgyűlésnek kell ha­tároznia. Erről a jogáról a közgyűlés nem mondhat le, és nem is szabad lemonda­nia egyetlen téeszben sem. Ha irányító beosztásban le­vő tagról van szó, akkor a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsának irányelveit kell figyelembe venni ésbe- tartartani, alkalmazottak ese­tében pedig a rájuk vonat­kozó jogszabályokat. Érvé­nyes ez minden mezőgazda- sági szövetkezetre, tehát nemcsak a tsz-ekre,- hanem a halászati szövetkezetekre ég a szakszövetkezetekre is. Maradjunk a vezető be­osztású tagoknál. Ilyen az elnök, a függetlenítétt el­nökhelyettes, a termelés szakvezetője (íőmezőgaz- dász, főkertész, főállatte­nyésztő), a főmérnök, a fő­könyvelő, a vezető állator­vos. a jogtanácsos, továbbá a tagsági viszonyban dolgo­zó többi üzemi vezető és beosztott szakember. Súlyos tévedés volna azt gondolni, s felelőtlenség híresztelni, hogy ezeknek az emberek­nek „annyi fizetésük van, amennyit akarnak”. Munka­díjuk és prémiumuk a TOT által megállapított határok között mozoghat. Az egész szövetkezeti mozgalom érde­ke. hogy ezt minden téesz­ben figyelembe vegyék. A TOT IRÁNYELVEI megfelelnek a törvényes elő­írásoknak, amelyek szerint a közös munka mérését, érté­kelését és díjazását maga a termelőszövetkezet állapítja 'meg, s a szocialista elosztás elveit nem sértő, bármilyen munkadijazási rendszert al­kalmazhat. A magasabb ve­zetői munkakört betöltők díjazásának megállapítása a közgyűlés kizárólagos hatás­körébe tartozik. Más veze­tők díjazásáról az alapsza­bályban meghatározott szö­vetkezeti vezető szerv dönt. Ezeket a jogokat nem sér­ti, hanem helyes érvényesí­tésüket ejegíti elő az, hogy a szóban forgó irányelvek a szövetkezetek négy cso­portját különböztetik meg. Hogy a szövetkezet melyik kategóriába tartozik, azt a terület és az elért bruttó jö­vedelem nagysága, illetőleg egyéb fontos gazdálkodási eredmények alapján a köz­gyűlés dönti el. Minden ka­tegóriára nézve tartalmaz­zák az irányelvek, hogy mi­lyen összeghatárok között mozoghat a vezetők munka­díja. Az első csoportban például havi 4000—6300 fo­rint lehet az elnök havi munkadíja, a negyedikben pedig 2700—4300. A többi vezető munkadíja az elnö­kéhez igazodik. Természetesen megilleti a Vezetőket eredményességi ja­vadalmazás, prémium is. Ugyanúgy, mint a szövetke­zet bármelyik’ tagját. Pré­mium bárkinek csak akkor. fizethető, ha a szövetkezet év végi eredménye lehető­vé teszi. Kimondják a TOl' irányelvei azt is, hogy az eredményességi javadalma­zás, a prémium összege leg­feljebb a munkadíj fele le­het. Követelmény az is, hogy a javadalmazásokat csak abban az esetben nö­veljék. ha erre a szövetke­zet jövedelme a kockázat, a kötelezetiség, és tartalékolás figyelembevételével tartós és biztonságos lehetőséget nyújt. A növelés természete­sen semmiképpen sem le­het nagyobb mértékű annál, amire az irányelvekben közölt felső határok módot \ adnak. AZ IRÁNYELVEK alkal­mazása szempontjából nem számít bele a javadalmazás összegébe az állami, társa­dalmi kitüntetésekkel járó jutalom, a törvényesen meg­állapított újítási díj, az alapszabály értelmében 5— 10 évenként folyósított ju­Hatvani fogas kérdés Meddig gyártanak szíkvizet a vágóhídon ? Már a hatvani fórum-mű­soron szó esett a város hús­ellátásának hiányossága' ról, majd az ÁFÉSZ küldöttgyű­lésének több felszólalója sür­gette a kérdés rendezését, A SZÖVOSZ elnökhelyettese ekkor azt fejtegette, hogy az idén és az elkövetkező eszten­dőkben ajánlatos többet épí­teni helyi forrásokra, ez az egyik jól járható út a hús­hiány megszüntetésére. Helyi források: újonnan létesült sertéskombinát, fo­gyasztási szövetkezeti szak­csoport, háztáji gazdaságok. De ide számíthatjuk bátran Fenyőharasztot és Gyöngyös- solymost, amelynek termelő- szövetkezete szintén Hatvan­ban vág helyi üzletének el­látására. A baromfi és marha mellett lehetne tehát kellő mennyiségű húsáru a város­ban! Még sincs.' Éspedig azért, mert a jó tiz esztendő­vel ezelőtt létesített hatvani vágóhíd csak felében szolgál ilyesféle célt, másik felében szikvizet gyártanak. Hogyan került a csizma az asztalra? Elmondja Vajda Jó­zsef, a városi tanács osztály- vezetője: — Egy időben, a gyöngyö­si vágóhíd és húsüzem fel­épültekor, Gyöngyösre össz­pontosították Hatvan, vala­mint a környező községek sertésvágását. Nálunk csak a kényszervágás maradt. A megyei szeszipar kérésére bileumi jutalom, a szabá­lyos költségtérítés, a min­den tagot megillető esetle­ges kedvezmény, a tagsági kölcsön után járó kamat és az a jövedelem, ami nem a közös gazdaságból szárma­zik. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa felkérte a mezőgazdasági szövetkeze­tek közgyűlését, hogy az irányelveket legkésőbb az 1973. évi tervek véglegesíté­sekor tárgyalják meg, a szö­vetkezeti vezetők munkadí­jazását tekintsék át és hoz­zanak megfelelő határozatot. Ez az eljárás mindenben megfelel a törvény előírá­sainak, a szocialista demok­ratizmus elveinek, s ha a közgyűlés az irányelvek szel­lemében döntött, akkor sen­ki sem támaszthat jogos ki­fogásokat. A szövetkezeti ve­zetők díjazására kialakított határok összhangban van­nak azokkal a fizetésekkel, amelyek más gazdálkodó egységek, vállalatok, szövet­kezetek vezetőit a rájuk vo­natkozó szabályok szerint megilletik, s amelyeket tár­sadalmi igazságosság szem­pontjából figyelembe kell venni. RÉGI TAPASZTALAT, hogy a mendemondák, a hamis híresztelések megelő­zésének, illetőleg megszün­tetésének egyik leghatáso­sabb módszere a nyílt be­széd, a minden titkolózástól mentes tájékoztatás a veze­tők javadalmazásáról is. Egyébként nélkülözhetetlen feltétele ez annak is. hogy az alaptalan vádaskodások ellen eredményesen lehessen fellépni. Akik viszont eset­leg megsértik a szabályo­kat, azok megérdemlik a felelősségre vonást G Bt Zagyvaszántói változások — Szeretnénk még egy kultúrházat és egy mozit is. Nem „sértődünk” meg azon­ban akkori sem, ha csak az egyik sikerülne. De ne le­gyünk elégedetlenek, Zagy­vaszántó az elmúlt években nagyon sokat, igen szépen fejlődött. Csakhogy mást ne mondjak: épült egy korsze­rű általános iskola és van már óvodánk is. Sajnos, az új orvosi lakásban — a kö­rülötte folyó vitával a Nép­újság is foglalkozott — or­vos még ma sem lakik. Szin­te nincs olyan nap, hogy meg ne kérdenék tőlem: mi­kor lesz orvosunk? Igazuk van az embereknek, ez így valóban nem jó. De ilyen ügyben egy községi tanács­tag nem sokat tehet .. Zagyvaszántó 21-es kör­zetének lakói !S67-ben vá­lasztották először tanács- tagúknak Kovács Józse fiiét S ahogyan a Jókai utcában hallottuk: a bizalom, a tisz­telet azóta is változatlan iránta... — Ragaszkodó, szorgalmas nép lakja ezt a falut. A legkisebb szépnek, jónak is tudnak örülni, s azt is meg • értik, hogy egyszerre nem jut mindenre. Látta volna, mennyien jöttek, milyen lel­kesen dolgoztak — a társa­dalmi munka szervezéséért is kapott — az óvoda, az is­kola építésén. A fél falu csákányt, lapátot fogott. Ilyen emberekkel együtt dolgozni, ilyen emberek bi­zalmát élvezni nagyon is megtisztelő. De ha már le­hetőséget kaptam, hadd di­csekedjek még egy kicsit. Nézzék meg, mennyi sok szép ház épült a községben. Egy utca kivételével — pe­dig hányszor kértem már— valamennyi utat portalaní- tottak, most pedig járdát építünk egészen a vasútál­lomásig, és a tervek között szerepel egy ÁBC-áruház is. Lehet, hogy ezek egy kívül­állónak kis, lényegtelen do­lognak tűnnek, nekünk, zagyvaszántóiaknak azonban nagyon is sokat jelentenek. Nem véletlenül szép, friss, fiatal ez a falu. Ahogyan egy tisztességesen, becsüle­tesen dolgozó család, Zagy­vaszántó is úgy gazdagodik, gyarapszik. Én itt szület­tem, s három év múlva me­gyek nyugdíjba, így nem­csak részese, de szemtanúja is vagyok a változásoknak, az eredményeknek. . — A Qualitálban. a ce­mentgyárban Igen sokan dolgoznak a községből. Az üzemek segítik-e a falu fej­lődését? — Különösen a cement­gyár segített sokat, szinte fel se tudom sorolni — or­vosi lakás, orvosi rendelő, út, járda — mi mindenhez adott pénzt, támogatást. Most hallottam, hogy a Qua­lität is — ahol már 17 éve dolgozik mint irattárvezető — felajánlotta segítségét a község óvodájának üzemel­tetéséhez, és sokat tesz a falu érdekében a Meteor Ktsz is. De ez így is van jöL elvégre az üzemeknek sem mindegy, hogy dolgo­zóik milyen, körülmények között élnek, — A 21-es körzet lakói ■mit szólnak hozzá, hogy már csak az ő utcájukban nincs járda, már csak. a Jókai ut­cában van sár? — Ö, ne is említse. Ma­gam is ott lakom s olyan kellemetlen. De úgyse ha­gyom abba, addig mondom, amíg végül is megcsinálják. Nemrég voltam bent a ta­nácson, a titkár újból meg­ígérte: rövidesen sorra ké­nül a Jókai utca is. —* )•— A megyei NEB napirendjén: £ termelőszövet­kezetek bizonylati rendszere, a közös !u!a;don védelme Pénteken délelőtt Egerben, a megyei tanács kistermé­ben Csepelyi Károly elnök­letével ülést tartott a He­ves' megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Az ülésen megje­lent Horváth István, a me­gyei pártbizottság osztályve­zető-helyettese, Nagy László: a megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztá­lyának vezetője. Csehné dr. Varga Gabriella megyei fő ügyészhelyettes is. Balázs László viszgálatve- zető előterjesztésére megvi­tatták a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek bizony­lati rendszeréről, a lözös tulajdon védelméről készült vizsgalati jelentés, amely — mint a vitában a hozzászó­lók többségének vélemé­nyéből is kitűnt — reálisan' állapítja meg, hogy a na­gyobb önállósággal a közös gazdaságok egy részénél saj­nos együtt' járt az utóbbi években a bizonylati fegye­lem lazulása. Alapvetően fontos — szögezte le végül is javaslatai között a megyei NEB — az ellenőrzések ha­tékonyságának fokozása, a bizonylati fegyelem megszi­lárdítása, a közös tulajdon- megnyugtaíóbb védelme, * az ebben a munkában va ­ló szorosabb összhang, A második napirendként Bíró Lajos vizsgálatvezetó előterjesztésére megvitatták és elfogadták a vadásztár­saságok gazdálkodásának és bizonylati helyzetének vizs­gálatához elkészült progra­mot. ekkor vágóhídunk fele részét átengedtük a vállalatnak. így kezdtek ott szikvizet gyárta­ni. S az a vágóhídi részleg ma már telekkönyvileg is a szeszipar nevén szerepel. Idő­közben azonban felfutott kör­zetünkben a vágási igény, a tőkehúskereslet, amit Gyön­gyös nem tud kellően kielé­gíteni. Tárgyalásokba bocsát­koztunk tehát, hogy a szesz ipar az átadott épületrészből két helyiséget juttasson visz sza Hatvannak. Mondhatom évek óta tart már a huzavo­na, az ügyet azonban nem tudjuk lezárni. Pedig a vá­rosi tanács és a helyi fo gyasztási szövetkezet közösen azt is vállalták, hogy az egyébként csupán ládák rak­tározására használt két te­rem helyett kis raktárépüle­tet emelnek az épület udva rán. Sziky/z,, Szükséges cikk Fröccs, szörp csak ezzel kép zelhető. el. Van, aki csak szó davízzel öblíti le ebédjét, va csóréját. Ügy véljük, mégis közétkeztetés, az üzemi kony hák, kórházak, napközi ottho nők és családi háztartások húsellátása fontosabb szem pont a vágóhíd rendeltetés szerű használatának megíté lésében. S ha az összlakosság érdekeit vesszük, figyelembe, ebben a mederben kell to vább terelni az ügy rendezd sét. (moldvay) Egy igazgató negyedszázada Régi egri ismerős. 1, Pedig voltaképpen pesti ember, a fővárosban született és egy kis győri kitérő — gyermek­korának ’ néhány esztendeje — után ide is tért vissza. Szakmát szerezni, géplakatos társai között dolgozva, fel­nőtté válni az apróbb, na­gyobb műhelyekben gyárak­ban, sok más mellett a híres csepeli fémművekben. Olyan, mintha mindig Itt, a megyeszékhelyen élt volna, annyira a városhoz nőtt! Igaz persze, hogy nem kis idő már az amit id. Németh Tibor is­merősei között töltött. Hiszen ezalatt generációk búcsúztak és növekedtek körülötte, ap­róságok komolyodtak köteles­ségtudó polgárokká, pelyhes állú tanulók értek mesterek­ké a keze alatt — s szinte észrevétlenül nagypapa lett a hajdani pesti legényből is... Maholnap: negyedszázada már annak is, hogy Egerben igazgató! A közelgő jubileum halla­tán őszintén elcsodálkozik, s hitetlenkedve kérdi: „Hát, már ennyi ideje lenne annak, hogy államositottunk... ?” Aztán eltűnődik — utánaszá­mol? — majd szomorkás mo­sollyal halkan tudomásul ve­szi: „Igen, tényleg elég régi már a történet... ” Annak idején a MÄV Észa­ki Járműjavítóból került az egri fűtőházhoz, ahol később — mint tapasztaltabb munkás- mozgalmi harcost — megkér­ték, hogy segítsen uz MKP helyi alapszervezetének meg­alakításában. Szívesen vállal­ta a megbízást, s egy idő múltán ugyanilyen szeretet­tel végezte feladatát nagyobb területen, a vasutasok mak­iár—királdi körzetében is. S érthető, ha a Csepelről sztrájk miatt elcsapott laka­tossegéd élvezte az új világ kovácsolását a műhelyben, a pártiroda asztalánál vagy éppenséggel a városi pártbi­zottságon, ahol szervezőként tevékenykedcttt .. Az viszont már egy kfcsit meglepte — vallja most, éle­tének 60. esztendejében — amikor egyszer csak más megbízást kapott, kinevezték igazgatónak az Egri Lakatos- és Lemezárugyárhoz... — No, nem annyira az áll»' mositás okozott gondot — emlékszik vissza, most már mosolyogva — hiszen ebben könnyű szívvel segítettem, hanem inkább az újabb, nagy felelősség! Az, hogy olyan emberek irányítását kellett átvennem, akik akadozó munkáik miatt eléggé el vol­tak keseredve, s kétségbeesé­sükben, türelmetlenül, szinte máról holnapra várták sorsuk jobbra fordulását! Éreztem, hogy ezeket az embereket nem szabad csupán hitegetni, biztatni, itt cselekedni kell, ezeknek a dolgozóknak mi­előbb mutatni is kell vala­mit! Méghozzá aközben, hogy a gyárat — további államo­sításokkal — amolyan ki­sebbféle vállalattá kezdtük szervezni. Ügy, hogy átvettük előbb az egri vasöntödét, a Lenin úti Álmos—Báder féle üzemet, aztán a gyöngyösi ön­tödét, a rézművesműhelyt, sőt még az egyik pesti fű­részlapgyárat is! Profiltisztítás, a kisebb üze­mek leadása, átszervezés, majd a törzsgyár megerősíté­se következett ezután id. Né­meth Tibor igazgató és mun­katársai feladatai között. Hol ehhez, hol ahhoz a gazdához tartoztak, de ezt szinte fel sem vették az egriek. Becs» lettel dolgoztak mindig, szí­vós kitartással, kemény mun­kával elérték, hogy mind többet, s jobbat beszéltek ró­luk. Az öreg, kopott kis mű­helyekben valósággal csodá­kat produkáltak: felvereked- ték magukat az országos vál­lalat legkiválóbb gyáregysé­gei közé, ötször lettek él­üzemek, többször pedig más kitüntetések birtokosai. A hatvanas évek vége felé ter­melésük már meghaladta a bűvös százmillió forintos ér­téket — az államosítás idejé­ben mért teljesítmény közel százszorosát! S gyártmá­nyaikkal lassan-lassan fel­iratkoztak az exportálók lis­tájára is: több mint féltucat­nyi külföldi országba szállí­tottak eddig! Legszívesebben a gyárról beszél. Nem titkolja, hogy napjában többször is kikíván­kozik a kormos, zsúfolt kis műhelyekbe, jólesően időzik a vén falak között, sokkal jobban érzi itt magát, mint a gyár városszéli új, korszerű üzemében — ahová persze azért szintén kilátogat. Törzsgárdisták üzeme a Könnyűipari Gépgyártó Vál­lalat egri gyáregysége — s szinte egyetlen nagy család az egész társaság. Az embe­rek nemcsak egymást, hanem egymás munkáját; gondját és örömét is ismerik. Nem vé­letlen, ha id. Németh Tibor fordulatos, tartalmas életéből arra a legbüszkébb, hogy: ép­pen itt igazgató, már közel negyedszázada. Pedig — büszkélkedhetne mással is. Beszélhetne pél­dául pártmunkásélményeiről, a régi választási harcokról, akár a legnagyobb politiku­sainkkal való gyakori talál­kozásairól is. Vagy hosszú ideig tartó megyei tanácstag­(Puskás Anikó felvétele.) ságáról. az egri karhatalom megalakításáról, munkásőr­szolgálatáról. Arról, hogy most is tagja a városi tanácsnak, s mint tartalékos munkásőr, évente részt vesz még a gya­korlatokon. Említhetné, hogy — annyi elfoglaltsága mel­lett — elnökhelyettese a GTE egri, városi szervezetének, s évek óta tagja a Dózsa sport­kör vezetőségének. Aztán — ezek sem kisebbek — szólhat­na arról is, hogy volt szta­hanovista, élmunkás, kapott Kiváló dolgozó-kitüritetést vállalatától, a Könnyűipari Minisztériumtól, a KGM-től. a sporttanácstól, s jutott ne­ki a Munkás-Paraszt Hatalo­mért Emlékéremből és már kétszer is a Munka Érdem­rendből. Ám a gyárat min­dennél többre tartja! Egy idő óta — sajnos — néha betegeskedik... Vissza­vonulásra, pihenésre azonban még nem gondolt eddig. Most is azt mondja: ha év közben be is tölti ugyan a 60. esztendejét — legalább még ezt az évet végigviszi, mint igazgató. Mert a félmun­kát sohasem szerette! Gy. Gy. Smmm 0 1973. március 10., szombat tan,» itat a vezető mimMija 7

Next

/
Thumbnails
Contents