Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-07 / 55. szám

Az egri szimfonikusok harmadik

Uibileumi hangversenye

Az egri szimfonikusok hétfőn este rendezték meg a tízéves jubileum alkalmából harmadik hangversenyüket. Ezúttal a siker minden vonatkozásban teljes volt: telt ház, forró hangulat és a közönség — talán az együttes eddigi történetében először — nem akarta abbahagyni az ünneplést.

Igaz, a műsoron romantikus szerzők szerepeltek és ez az egy tény önmagában is alkalmas arra, hogy a közönséget az érzelmek magasba lendítsék. Muszorgszkij a közép- koriasan misztikus boszor- kány.szombatok emlékét idézi az Egy éj a kopár hegyen című szimfonikus költeményében, azt a regebeli éjszakát, amikor az elemek erői tombolni kezdenek, hogy aztán az emberi tisztaság és tisztesség hajnali fénye árasz- szon el mindent. A jó és gonosz jelenléte a világban, a tisztaság utáni oltható tlan vágy patétikus zenéje ez a mű.

Egészen más alapanyagból — ha szabad ezt a kifejezést használni — „áll össze” Dvor- zsák Üj világ szimfóniája. Mint valami vándorgyűjtőge- tő rakta össze a zeneszerző az amerikai kontinens zenei effektusait, hogy aztán magán átszűrve, átbocsátva, keverve 1 szláv dallamokkal és lélekkel megszólalhasson a szimfónia zárótételének himnikus harsogása.

A két: művet az egri szimfonikusok Farkas István karmester dirigálása mellett adták elő. A létszám tekintetében is teljessé nőtt együttes kiérlelten, árnyaltan és a karmesteri értelmezést híven

kővetve szólaltatta meg a két művet. A korábbi évek során már hallottuk ezt a Muszorgszkij-művet az egri szimfonikusoktól, más körülmények között, más akusztikai feltételek mellett, s most megállapíthatjuk: ez az előadás nemcsak azt bizonyítja, hogy ez a zenekar évről évre gazdagodik és mélyül, hanem azt is, hogy a karmester is együtt emelkedik, mélyül feladataival.

Nem pusztán a jubileumi' hangulat és bíztatás diktálja a sorokat, a tárgyilagos szemlélőnek, hallgatónak is elfogadható a vélemény: ez a sok viszontagságot megért amatőr együttes tíz esztendő alatt komoly jelentőségű munkát végzett. Jelentős repertoárral rendelkezik, önálló elképzelésekkel, saját arccal. Mindezt az eredményt, ezt a koncertet és ezt a színvonalat is a fáradhatatlan és lelkiismeretes Farkas Istvánnak köszönheti a zenekar.

Ennek a jubileumi hangversenynek külön élménye, magával ragadó produkciója volt Mendelssohn e-moll hegedűversenye, Kocsis Albert előadásában. Ezt a hallatlanul finomra cizellált, minden részletében az életörömöt és a szépség diadalát ünneplő művet Kocsis Albert olyan meleg átéléssel, annyira „belülről” játszotta, hogy a pódiumon is ritkaszép, ünnepélyes pillanatokat a közönség hálás tapssal köszönte meg és a kitűnő hegedűművészt ráadásra késztette.

A zenetörténeti bevezetőket Kollár Endre mondotta el. (farkas)

9 cigányok szószólója

A nyitott ajtón át párbeszéd szüremlik be a tanácsház folyosójáról:

— Jól törülje le a cipőjét' Máriám, hát hol járt maga, hogy egész a bokájáig sáros ...?

— Tudhatnád, lányom, hogy nekünk nincs egy cen- ticske járdánk se. Es nincs szárnyunk se, hogy a sártenger fölött átrepüljünk. Azt mondom: ha Mózes ott élne velünk a telepen, még neki se maradna szárazon a két lába...

Aztán halk kopogtatás, csendes „jó napot kívánok”, s egy idős férfi megáll a küszöbön, levett kalappal. Termetes alakja szinte betölti az egész ajtókeretet.

— Csonka Lajos vagyok.' Cigánybiró és többszörös tanácstag.

Markáns arcú. Haja, sorté sre vágott bajusza ezüst- fehér.

— Harminckét éves korom óta élek Verpeléten. Itt voltam fiatal és itt öregedtem meg. Életemből most már a 69. esztendőt nyűvöra. Természetes dolog, hogy a velem egykorúak, az idősebbek és a fiatalok is mind ismernek. Engem csak úgy szólítanak meg, hogy Lajos, La- joskám vagy Lajos bácsi. Nem szégyenkezem azért, hogy cigány vagyok. Aki anyától született, annak joga van az élethez. Harminchét éve élek a cigányok között, ugyanazon a helyen. A telepen minden házat ispne- rek. Nem házak ezek igazában, inkább roskatag viskók, összebarmolt falak és foldozott tetők, rongy és ócska lakóhelyek. Ismerem azokat az embereket is, alök a telep lakód. Ismerem a szokásaikat, életkörülményeiket, gondjaikat, terveiket és szándékaikat. Mindezek megkönnyítik az ember dolgát, de ugyanakkor meg is nehezítik, mert szigorúan számon kérik tőlem: mit tettél érettünk, cigányokért? Én nagyon sokat szeretnék tenni értük, szószólója vagyok érdekeiknek a tanácsban. A felszabaduláskor, 1945-ben engem választottak meg cigánybírónak, s azóta egyfolytában töltőmbe ezt a komoly tisztséget. Fontos szerepet bíztak rám akkor is, amikor 1955-ben a községi tanács tagja lettem.

Kampis Péter*

Itt szeret a pisztráng...

Márta mondott valamit — , hanglejtéséből Kázmér arra következtetett, hogy megsértődött. Nem figyelt, mert behunyt szeme mögött a sokszor órákig tartó, hiába várakozásokra gondolt, s arra az egykedvűen viselt torokszorongató gyötrelemre,

amely ezeket a hiábavaló várakozásokat követte. Sok esetben érdeklődéssel vizsgálgat- ta magát. vad képzeteit, melyeket nem akart maga elé idézni, gyilkos indulatait, melyek egyébként összeférhetetlenek voltak vele, mégis kivédhetetlenül ellepték. Nem használ ellenük sem ital, sem más.

Csönd volt. Kázmér kinyitotta a szemét, s látta, hogy Márta valahová a város felé néz .konok, kissé haragos arccal. Gyöngéd lett.

— Már nem tart sokáig — mondta.

Márta lenézett. Kázmér. mintha parányi megvetést (vagy kétkedésfélét?) fedezett volna fel tekintetében. A közös elkeseredésnek tulajdonította és örült, hogy most beszélgetni fognak erről.

— Mikor jössz el? — kérdezte szelíden, de kérdése egy darabig a fejük fölött lebegett. azután lomhán eltűnt a környező fák között. Nem csönd, valami egész más maradt utána. Kázmér

19*3. március sseria

IL

hideget meg meleget érzett egyszerre. Kényelmetlen volt, mert nem akarta. Nagyon várta a választ.

— Miféle pisztrángok mozogtak? — kérdezte Márta.

— Szeretlek — mondta Kázmér egy kis félmosollyal, és megsimogatta Márta haját.

Hosszú csönd lett: mindketten az erdőt hallgatták.

magát, elmenekülhetett az. erdőjébe, patak-partjához.

Jópofa ez a kis csermely, gondolta, de azért a Meradna egész más volt. Tisztább a vize, mint ennek. Különben nem is élnének benne a pisztrángok. Azok csak tiszta vizű patakban élnek meg. Tiszta vizű, gjmrs sodrású patakban. Szép lakhely. Jó volna pisztEddig öt ízben választottak

meg, úgyhogy 18 esztendeje tart már ez a közszolgálat. A cigányokért,..

Cigarettára gyújt, i Sym- phoniát szív.

— Gyermekkoromból sok keserű emléket őrzök, igazán nem volt a kényeztetésben részem soha. Azt mondhatom. ha most visszatekintek: az idő megviselt, de meg is tanított... Dormán- don láttam meg a napot. Öten voltunk testvérek, de ebből csak ketten maradtunk meg. Apámat elvitték az első háborúba és ■ mikor hazajött, anyámnak már csak a sírját nézhette meg a temetőben. Tizenkét éves koromra lettem én árva, azóta eszem a magam kenyerét. 1919-ben királyi román katonák hurcoltál^, el az apámat, nem is láttám azóta. Két gyéréit maradt utána annál az asszonynál, akivel összeállt. Ez a két féltestvérem ma is él: az egyik, akit Bonaventurának hívnak, magas rangú katonatiszt, a másik fiú, Pongrác, valami mérnökféle ... Sokfelé vetett engem a sorsom, sok mindent megpróbáltam. Voltam kondás, csődörös, építőipari munkás, Lsz-tag, segédportás, éjjeliőr. Az iskolából csak hat elemit jártam. A múltbeli hadseregben katonai rangot is szereztem: szakaszvezető voltam, mégpedig a huszároknál. A budapesti 22-es építőktől kerültem nyugdíjba. 822 forintot kapok. Nem sok, kérem, pláne, hogy ötödik éve betegeskedik a feleségem... Mi három gyermeket neveltünk fel. Nagyobbik fiam Liszkóban dolgozik, a Mátravidéki Fémműveknél. A kisebbik fiú itt helyben van, a víztársulat munkása. Menyecskelányom munkahelye pedig a keverőüzem. És hogy ki ne,ma- radjon senki a családi listából: kilencen vannak az unokák...

— Két telep között oszlik meg Verpelét cigány népessége, a lélekszámúk félezerhez közelít. Legnagyobb gondunk elsősorban a járda. Tizennyolc esztendő alatt, mióta a tanácsban vagyok, nem sikerült elérni, hogy ezek az emberek is járdát

kapjanak. Esős időben elmerülünk a mély sárban. S még az orvos se szívesen jön be a telepre, ha valami éjszakai betegség adódik. Gondunk van az ivóvízzel is. A telep régi kútja, ahonnan több mint 40 család hordja a vizet, nagyon rossz állapotban van. Minden hónapban csinálják, javítgatják, de soha nem tökéletes. Váradi Lajos, özv. Csonka Béláné és Pusztai István amiatt panaszkodnak most, hogy nem juthatnak villanyfényhez. A lakásukban megcsináltatták a belső szerelési munkát, csak a hálózati bekötés van hátra ,ezért azonban 12 ezer forintot kémek tőlük, merthogy két oszlop felállítása is szükséges. Váradiéknál 5 leány gyerek van, Pusztaiék- nál 4 gyerek, özv. Csonkáné pedig 1300 forintos keresetből él. Semmiképp sem tudják a szükséges költséget előteremteni... Az egész telepen probléma a tisztaság, igen kevés az illemhely. Most majd mindenkit köte-. lezünk ennek megépítésére. Másik nagy gondunk a zsúfoltság, a helyhiány. Maholnap egymásba ér az emberek lába, szinte megmozdulni se lehet a szűkös területen. Szükség volna mielőbb újabb házhelyek parcellázáA mérleg nyelvét lehúzzák a súlyos gondok, a megoldásra váró problémák.

. \AAAAA/VWW%AAAA/WV>AAAAA/VV\AA/\AAA/>i, ;

— Nem ér kihagyni a másikat.

Kázmérnak jólesett hallani Márta hangját. Eszébe jutott, hogy mostanáig csak ő beszélt.

— Már nem nevetek — felelete Kázmér és tovább nevetett. Madarak szöszöltek a iákon. Meleg volt. Szél nem fújt. Márta tovább rugdosta a fadarabkákat. Kázmér meg lehajolt, és szedegetett belőlük.

— Gyere — mondta Mártának — játsszunk.

— Mit?

— Vízipólót — mondta Kázmér —, de ez másféle,

— Ez olyan, mint a Meradna? — kérdezte Márta.

Lenn álltak a völgyben, s lábuk előtt félméter széles csermely surrant.

— Á — mondta Kázmér — a Meradna egész más volt. Nagyobb is, és más is.

Sokat beszélgettek lefelé. Kázmér mesélt' a pisztrángokról, a halőr hatalmas kutyájáról, amit később agyonlőttek, mert őzet ütött le. Piszkosszájú Pista bácsiról, a faiskola vezetőjéről, málnáról, vaddisznókról. Mire leértek Kázmér egész jól eí cztó

rángnak lenni egy Ilyen patakban, gondolta hirtelen, és kicsit tényleg irigyelte a pisztrángokat. Szeretnék pisztráng lenni.

Hangosan felnevetett.

— Mit nevetsz?

Márta kicsit odább állt, és fadarabokat rugdosott a vízbe. A fadarabkák villámgyorsan tűntek el egy szikla mögött, amely méterekkel alattuk volt. Kázmér még mindig nevetett.

— Mit nevetsz? — kérdezte

Mártef ü hozzátette:

mint amire te gondolsz. Ez speciális vízipóló. Nem én találtam ki — tette hozzá gyorsan.

Összeszedett egy csomó fadarabkát. Felét odaadta Martának.

— Bedobjuk itt fönn — mondta Kázmér —, aztán meglátjuk, melyikünké ér ide, a sziklához hamarabb. Az nyer.

Játszani kezdtek. Márta nyert. Kázmér hiába igyekezett kiszámítani a sodrást, a másik fadarab mindifi gyorsabbnak bizonyult. Az utolsó^ fadarabra, egy lehántolt, íe-< hér színű, félig szikkadt, rövidke bokorágdarabra ráme- < redt. Te fogod ezt nyerni, mondta magában a fadarabnak. Az utolsó döntök játszmát te nyered. Ügyes, és) fürge kis fadarab vagy. És< te fogod megválaszolni a \ megválaszolatlan kérdéseimet. Mindent föltettem rád,) fadarab. >

Mártára sandított. Márta) rámosolygott Kázmérra, aztán egyszerre dobták vízbe a$ ladarabkákat. A lehuntott,) fehér színű, félig szikkadt,) rövidke bokorág azonnal kilőtt, és másfél méter előnnyel j rohant a szikla felé. Kázmér? a nagy hadvezérek diadalát) érezte. De csak egy pillanatig. A szikla előtt egy méter-5 re Kázmér fadarabját egy$ vízből kiálló kő kibillentette) az irányból, s egy forgóba terelte, ahonnan nem tudott ki-^ jutni. A másik szépen, nyugodtan úszott, kikerülve a kö-í vet, és eltűnt a szikla mögött.) Kázmér a forgót nézte: mélyebb volt, mint máshol, sö-i tétzöld, nyugodt. Tetején ott? himbálózott a fehér bokorág-j darab. Szomorú lett.

— Látod — mondta Mártának — itt szeret a pisztráng.) Ilyenféle helyeken.

— Igen — mondta Márta,) és az órájára nézett.

Kázmér lassan emelte fei J a tékintetét. Végigsiklott) Mártán, az új kosztümön, a? blúzon, amit nemrég vett föl,? nyakán, száján, s végül meg-? állapodott. Tiszta vizű, gyors? sodrású patak volt Márta sze- 5 me, de Kázmér hirtelen bor-) zasztó pontosan tudta, hogyő? soha nem lesz pisztráng eb-) ben a patakban.

Dél lett, mire a váróiba ér-:

Ä -----------------------* ■ "

(Foto: Tóth Gizella)

— Azért vannak itt ered*

mények is — mondja megnyugvással Csonka Lajos. — Van a telepünkön 27 televízió, és rádió is szép számmal. Ahol nincs villany, ott táskarádiót tartanak. Nagy dolognak tartom, hogy nincs a telepünkön tetvesség. Sok lakásba szőnyegen megy be az ember. Tiszta, meszelt szobákat találni mindenütt. Van 12 OTP-lakás és magánerőből is felépült 22. Szilárd, beton alapra építkeznek. a vályog többé már nem építőanyag nálunk. A munkaképes emberek jelentős százaléka dolgozik. Csak az él alkalmi munkából, aki másutt nem tudja megállni a helyét. Vannak közülük , szakmunkások, iparosemberek. A cigányság a szocializmussal igen elégedett. Én közöttük élek, sokat beszélgetek velük, s elmondják őszintén a véleményüket. Sajnos, a fizetések táján sok baj van a telepiekkel. A cigányok tisztességgel, jól dolgoznak és a munkájukért jó pénzt kapnak. Ám nem tudnak bánni a pénzükkel. Egy-kettőre elverik, elisz- szák és megeszik. Szeretném bemutatni egy család vasárnapi étkezését. Micsoda hegyen-völgyön lakodalom ez, milyen hatalmas torkosság. Valaha az urak asztalára nem jutott olyan és főleg annyi ínyencfalat, ízes étek, mint amit most egy-egy cigánycsalád elfogyaszt. És tessék megnézni, hogyan, öltözködnek, mennyire diva- tolnak a verpeléti cigányok. Gyönyörű lányok nőnek fel itt... S azt is nagy elégedettséggel állíthatom, hogy az új cigánygeneráció műveltebb és kulturáltabb is, mint a szülők nemzedéke. Mindjárt példát is mondok: a cigánygyerekek iskolai tanulmányi eredménye átlagban 3,2. Nagyon sok gyereket kézen fogtam magam is, cukrot, kiflit vettem neki, s elvittem az iskolába. A felnőttek között sajnos, nagyon sok az analfabéta. Pedig meg lehetne tanítani őket. az írás-olvasás legalapvetőbb ismereteire, ha szerveznének ilyen tanfolyamot.

üjabb cigarettagyújtás következik. Az utolsó Sym- phonia a veretes fémtárcából.

— Cigánybíró vagyok, a cigányság szószólója a tanácsban. Ez a közszolgálat gyakorta különleges feladatok teljesítését is megkívánja. Például nemcsak az élő emberekkel, de még a holtakkal is nekem van dolgom. A cigányok ugyanis rendkívüli módon félnek a halottóktól. Hozzám jönnek segítséget kérni, én megyek és a halottat felöltöztetem.

Homlokán elmélyülnek a ráncok.

— Sokat munkálkodtam a cigányok érdekében, hogy javítsak, jobbítsak valamit is a helyzetükön. Most már én is lazulok, gyengébb vagyok. Fiatalabbnak kell hamarosan a helyemre lépnie. Falunk a nagyközség rangjára pályázik. Ennek egyik feltétele a cigányok helyzetének rendezése. Ügy gondolom, közös akarattal — gondjainkat megoldva — ehhez megtehetjük a nagy lépést.^.

Patak; Dézsa