Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-04 / 53. szám

Hogy el ne késsen & ran­devúról ... A dohánynál veszélyesebb a kávé Még nemrégiben is az történt; hogy ha valaki csodá­latos módon felgyógyult a szívinfarktusból, a következő kérdést tette fel az orvosnak: „Doktor úr, ha meggyógyu­lok, legalább néhány cigarettát elszívhatok naponta?” Az orvos határozott tiltakozása után megszületik a második kérdés: „Legalább kávét ihatom?” Ez alkalommal az orvos enged a kérő szónok. „Rend­ben van, kávét ihat. Magára bízom, hány csészével fo­gyaszt napközben. Mert más a dohány, és más a kávé.” A világ egyik legszavahihetőbb folyóirata, az angol The Lancet ezekben a napokban közölt egy tanulmányt a túlzott kávéfogyasztás és a szívinfarktus kapcsolatáról. A felmérés eredményeképpen az derült ki, hogy ami az infarktusveszélyt illeti, sokkal komolyabb következmé­nyekkel járhat a túlzott kávéfogyasztás (öt csésze napon­ta), mint a dohányzás. Derült égből villámcsapás! Az említett felmérést egy Bostonban működő bizott­ság végezte el. Az ellenőrző vizsgálatokat több száz bete­gen végezték el négy amerikai, két kanadai, egy izraeli és egy új-zélandi kórházban. Valamennyi vizsgálati alany rendkívül erős dohányos és ugyancsak megrögzött kávé­fogyasztó volt. Egyikük sem ivott kevesebbet napi öt csé­sze kávénál. Arra a kérdésre kerestek választ, milyen mechaniz­mus révén okoz a túlzott kávéfogyasztás szívinfarktust? Mindenekelőtt ki kell zárnunk a cukorfelhalmozódást. Ugyanis a teafogyasztók jóval több cukrot vesznek ma­gukhoz és körükben mégsem növekszik aggasztó mérték­ben az infarktusveszély. A szívinfarktus gyakoriságának okát nem kereshetjük a magas koffeintartalomban sem, hiszen egy csésze teában megközelítően ugyanannyi kof­fein van, mint egy csésze kávéban. Végül is a vizsgálatok során kiderült, hogy a koffein hatására megnövekszik a vér zsírtartalma, a lipidek fo­lyamatosan és állandóan növelik a koleszterin-szintet. Ez pedig bármelyik pillanatban infarktushoz vezethet. Ez az oka annak, hogy az utóbbi időben az orvos csak igen minimális kávéfogyasztást engedélyez a szívinfark­tusból felgyógyuló betegnek, f PARDI ANNA: Utóhatás Csak a messzeség merészeli arcod ábrázoln' kavicsokat görget szepiőid helyébe, míg játékos, dúlt vonásaidról a meghittség mélykék szivacsával az ég ledörgöli. Hanyatlik, s kilobban nemsoká e nap. Neved hosszú hálóköntösébe öltözhetek, hogy kínzó álmot hozz, halálos részvételt, * egy súlyosan sérült farkas vonításában ellakiiassunk. Vereséget szenvedett az influenza? Az egész világon nrndenld elismeri, hogy a fertőző be­tegségek között a mind ez ideig legyőzhetetlennek bi­zonyult influenza különösen veszélyes. Az influenzát vírusok ter­jesztik. Mindeddig nem sike­rült olyan szert kikísérletez­ni, amely megöli a vírust anélkül, hogy a vírust tartal­mazó sejteket is ne károsíta­ná. Minthogy szinte minden évben új és új vírus jelenik meg, a biológusok képtelenek voltak arra, hogy kútatómun- kájukat megfelelő gyorsan végezzék, mert mire megta­lálták az egyik virus ellen­szerét, már égy másik fajta indított támadást az ember szervezete ellen. A párizsi Pasteur Intézet — úgy tűnik — legyőzte eze­ket a nehézségeket. Három­évi bonyolult kutatómunka után sikerült felderíteniük a vírusok változásának törvé­nyét. A kutatómunkát Han- noun professzor vezette. Mi­után sikerült kimutatni, hogy a vírusok milyen rendszer szerint változtatják „haditer­vüket”, lehetőség nyílott ar­ra, hogy kikísérletezzék a ha­tásos ellenoltóanyagot. Fran­ciaországban a közeljövőben jelenik meg a forradalmi vál­tozást jelentő új vakcina A Pasteur Intézetben foly­tatott kutatómunka gyümöl­cse új állomást jelent a víru­sos betegségek elleni küzde­lemben. A Pasteur Intézt kutatói­nak sikerült kitenyészteniük egy olyan vírust, amelyet an­titesttel telített szérummal semlegesítettek. Azt is el­érték, hogy a különböző in- fluenzavirusok (AO. Al, A2, honkon gi) természetes átala­kulási folyamatait is leképez­zék. 1970-ben sikerült előál­lítani az 1971-ben támadó ví­rus szérumát. 1971-ben pe­dig már az 1972-es vírust te­nyésztették ki. Pillanatnyilag ott tartanak, hogy azzal a ví­russal kísérleteznek, amely majd néhány év múlva fog támadni. A tapasztalat azt mutatja, hogy a járványnak elejét le­het venni, ha a lakosság har­minc százalékát beoltják. Ez más szavakkal élve azt jelen­ti, hogy ha 1969-ben rendel­kezésünkre állt volna ez a vakcina, a vírus altípusának kitenyésztése révén már há­rom járványt megtakaríthat­tunk volna magunknak. A klinikai vizsgálatok arra engednek következtetni, "hogy a Pasteur Intézetben kikísér­letezett új vakcina nem csak a jelenleg ismert hongkongi vírus ellen nyújt védelmet, hanem minden valószínűség szerint az elkövetkezendő években fellépő különböző virusok ellen is biztos szer­ként használható. Ezzel a találmánnyal a Pasteur Intézet kutatócso­portja, Hannoun professzor vezetésével méltóképpen ün­nepli meg Louis Pasteur szü­letésének százötvenedik év­fordulóját. Rz álbajnok A Pretoria dél-afrikai vá­rosban rendezett lóversenye­ken hosszú ideig a figye­lem középpontjában állt egy ló, amely állandóan meg­nyerte az összes díjat. így ment ez egészen addig, amíg az egyik műkedvelő fény­képész közvetlen közelből lencsevégre nem kapta a bajnokot. Roppant csodál­kozására ugyanis a filmen az állat csíkosán pompázott! Ily módon kitűnt a turpis­ság: a mén átfestett zebra volt, márpedig a zebra köz­tudomásúan sokkal gyor­sabban fut, mint a ló! A/WV^^WWbAAAAAAAAAA/VWWVAA/WWWWVWWWW»'VWWWWV\ * Hosszú életű emberek A neve Charlie Smith. Floridában él, ahol még 114 éves korában is narancsot, cédrust és citromot szüreteli a fákról. 1842-ben született Libériában. Mielőtt rabszolgaként Amerikába szállították volna, neve Mitchell Watkins volt. Születési időpontját pontosan lehet ellenőrizni, mert az 1843-ban végrehajtott első libériái népszámlálás adatai között már szerepel a neve. 12 éves volt, amikor egy Leg- ree nevű amerikai hajóskapitány ötvenedmagával Ameri­kába csábította és ott rabszolgaként eladta. Egy John Smith nevű kapitány vásárolta meg. A rabszolgasorból felszabadított Charlie Smith a leg­különbözőbb foglalkozásokat űzte hosszú élete folyamán, volt cowboy, dolgozott gumiültetvényen stb. Jelenleg a floridai Bartowban él, és még mindig dolgozik. 125 éves koráig nem szeretett hosszan üldögélni. Ma már egy ki­csit fáradtnak érzi magát, és amikor éppen nincs vevő a cukorkaboltban, szivesen üldögél és pihenget. Hosszú életének titka? Ki tudná megmondani! Két­ségtelen, hogy Charlie Smith nem olyan életmódot foly­tat, amelyet az orvosok a hosszú életre vágyakozóknak ajánlanának. „Cigaretta? 118 éve dohányzom és mindig végigszívom a cigarettát. Ital? Whyski a kedvencem. A barátaim mindig hoznak egy-egy üveggel, és amikor ki­ürül, máris nézek a másik üveg után. Nagyon fájlaltam, amikor 120 éves koromban már egyedül, asszony nélkül kellett töltenem az éjszakáimat. Bánatomban minden este iszom egy pohárka bort. Nem eszem főtt ételt, nem iszom nyers tejet, soha nem fogyasztok kávét. Csokoládét, gyü­mölcsöt, némi édességet eszem, de tudom, hogy ez a mód­szer csak nekem megfelelő, másoknak nem ajánlom.” A Szovjetunióban él egy 167 éves ember, a neve Mi- simov. ö a világ legidősebb embere. Felesége 120 éves. Még emlékszik arra, amikor Napóleon visszavonult Orosz­országból. Misimov még mindig nagyon tevékeny: hosz- szú sétákat tesz, nem dohányzik, időnként iszik egy kevés bort, vegetáriánus koszton él, soha nem veszekszik a fe­leségével, mert mint mondja: „Az élet túlságosan rövid ahhoz, semhogy megkeseríthetnénk az állandó veszeke­déssel.” * lW\AAŐAM(WWWVWWWAAAAAAAAAVyAAAWSMAAAAAAAAAAM/lWWWVWV'A'VWW\^VWWW^WA^^NAV\ g Hess innen, méhecs­kék! Hírek — röviden A filmvilág hőskorának nagy alakját, Adolph Zukort, aki januárban töltötte be 100. életévét, egy újságíró a hosszú élet titkáról faggatta. Az aggastyán némi gondolko­dás után így válaszolt: „Véleményem szerint csak arra le­het visszavezetni a dolgot, hogy két évvel ezelőtt felhagy­tam a dohányzással.” ★ Amikor a francia filmrendezőt, Philippe Labrót leg­utóbbi filmje forgatásakor megkérdezték: Jelent-e külö­nösebb problémát egy filmsztárral való együttműködés, Labró a következőképpen válaszolt: „A legfontosabb az, hogy a rendező és a színész mindjárt a munka kezdetén megegyezzék abban, hogy valóban mindketten ugyanazt a filmet akarják megcsinálni”. ★ Egy francia vadászterület határán tábla áll, amelyen a következő felirat olvasható: „Ha nem akarja, hogy sötét­ben összetévesszék egy vaddal, lengessen fehér zászlót! Éne­kelni, vagy fütyülni felesleges, a vadász nagyot hall.” ★ Lengyelország exportját tekintve a 16. helyen áll a világon. Öceánjáró hajókat, precíziós szerszámgépeket, textilárukat és mezőgazdasági eredetű termékeket szállít a világpiacra. A lengyel exportcikkek között azonban nem mindennapi áruk is akadnak, amelyek nagy keresletnek örvendenek a külföldi vásárlók körében. A világ import­őrjei körében általánosan ismert, Lengyel Szövetkezet ne­vű cég például „egzotikus” árucikkek kivitelére specia­lizálta magát. Nemrég milítegy 3000 kanárit indított külföldre. E ma­darak iránt, amelyek a XV. században, a Kanári-szigetek­ről kerültek Európába, igen nagy a kereslet. A nagybani vásárlók körülbelül 6 dollárt fizetnek egy kanáriért. A hozzáértők nem csupán a madár hangját, hanem sokszínű, élénk tollazatát is becsülik. .... ................................ j a lehet e páncél- szekrénynek. Eh, félre hát ezzel is! Páncélteremben tartani az asszonyt a hűségével' és asz- szonyiságával együtt? Pompás öt­let! Bár az ember annyit olvasott ar­ról, hogyan fúrták meg az aljas bandi­ták a legravaszabb­nak és a legbizton­ságosabbnak tűnő páncéltermeket is. Pedig az arany és a Pénz hallgat. De hol a garancia, hogy egy ilyen banditatá­madásnál hallgat­na-e az asszony, s nem adna-e bölcs és nagyon is gyakorlati tanácsokat a fúrás­hoz? Eh, félre hát ezzel is! ' Nem elvetendő öt­let viszont az ipar­őrség megszervezese. > Nagy és fontos gyá- S rakat,' hadiipari üzé- | meket őriznek szer- > te a világon fegyve- $ rés őrök az illeték­telen behatolás el­len. Ahol ezek az örök vannak, ott il­letéktelen behatolás nincs. Csakhogy ké­rem, ezek az ipar­őrök férfiak, s ha ők behatolnak, az nem illetéktelen és nem is számít beha­tolásnak. Egyszerű­en csak bemennek, hiszen otthon van­nak. S nem is egy iparör van otthon, hanem több, sok iparőr. Nagy marha lenne nemdebár az a férj, aki felesége erényeinek védelmé­re, mondjuk, hat fér­fit rendelne ki. Es még ő fizetné is őket! Eh, félre hát ezzel is! Hiába, modem ko­runk nem tud job­bat felfedezni, mint azt, amit eme oszt- [ rák férj alkalmazott • minden bizonnyal; váltakozó sikerrel. S j ez az erényöv. Len-; ne még egy bizton­ságos garancia a: férjemberek számi ra, de ez olyan ósdi, ; hogy csak nagy un­szolásra merem le- ; írni; a bizalom. Az ősi erényben. ' S a rendíthetetlen optimizmus: bár a ' virág mindenkinek '■ virít, de mézét csak • nékem adja. Hess j innen, méhecskék! (egri) Maga! Ön! A napokban több olyan le­velet kaptagn, amelyben a megszólítási formákkal kap­csolatban kérnek tanácsot olvasóink. Kitűnt ezekből a levelekből, hogy nagyon ér­zékenyek vagyunk a megszó­lítási formákkal szemben. Egyik levélírónk így fogal­maz ezzel kapcsolatban: „A nap minden órájában sérte­getik az embert a meg nem felelő megszólítással.” Nagyon élő, nagyon eleven nyelvi és társadalmi prob­léma ez. Hogy miért? Első­sorban azért, mert ez nem­csak nyelvi kérdés, hanem sok nyelven kívüli, társa­dalmi és etikai vonatkozása is van. A megszólítás ma még nemcsak nálunk, ha­nem más nyelvközösségek­ben is nyelvileg és társadal­milag egyaránt meghatáro­zott, kötött. A megszólítá­sok formái eleve kifejezik azt a kapcsolatot, amely ki­alakult a megszólító és a megszólított személy \ között. Napjainkban nemcsak nyel­vi, hanem társadalmi, etikai problémákat is felvet a „te­gezé«”, a „magázás”, az „ö»ö zés”, illetőleg a „tetszikezés”. Még az érzelmi kapcsolat jellege s a beszélő szemé­lyek kora is meghatározza, hogy melyik megszólítási for­mát használjuk fel. Sokszor nehéz a mérlegelés, a vá­lasztás. A maga formát ma már sokan „lefokozó értékű­nek” érzik. Az ön megszólí­tási formától is sokan viszo- lyognak. A „tetszik-es” szer­kezetekkel kapcsolatban két álláspont alakult ki: van, aki megkívánja, van akinek nem tetszik. Vannak nyelvek, amelyek­ben a megszólítás nem függ a beszélő társak társadalmi és egyéb kapcsolatáról. Az angolban pl. a you (ön) nem kíván különleges állásfogla­lást, mérlegelést, nem is ve­tődik fel vele kapcsolatban sem nyelvi, sem társadalmi probléma. A „tegezés” a felszabadu­lás után közvetlenül nagyon előtérbe került. Ma már visszavonulóban van a mindenkivel, minden beszéd­helyzetben való tegeződés. Ezzel ez a forma komolyabb értelmet, s valóban bensősé­gesebb kapcsolatra utaló használati értéket nyert. A XVII. század óta sze­repet kapott nyelvhasznála­tunkban a magázás is. Elein­te közömbös volt a haszná­lati értéke, később, főleg a XIX. század második felé­től kezdve, sokan udvariat­lannak, durvának, sértőnek tartják. Ez a minősítés nap­jainkban 6em változott. Ál­talános megszólítási formá­nak szánták az ön magázó névmást. Az önözést sokszor és sokan elfogadhatónak tartják, egyesek pedig viszo- lyognak tőle. Mindig a beszédhelyzet dönti el, melyik megszólítási forma hasznos és elfogadha­tó. Ha a megszólítást rideg­nek, sértőnek ítéljük, nem a nyelvi forma a hibás, hanem a meg nem felelő hangnem. Erre is ügyelnünk kell ak­kor, amikor a .megszólítás­sal beszélőtársi viszonyt kez­deményezünk. Dr. Bakos József Kaján derűvel, bár bizonyos fokú meg­értéssel, sőt némine­mű együttérzéssel is olvastam a hírt, hogy egy osztrák férfi mint tartotta tíz éven keresztül a szeméremöv óvó biz­tonságában felesé­gét, abban bízva, amit az emberi kéz kovácsolt össze és nem abban, amit az égiek kovácsoltak volt esküvésük al­kalmából. A hír ar­ról nem szól, hogy ez az öv, amely ne­vével és emiatt he­lyével ellentétben nem a deréktájon helyezkedik el, nos, szóval arról nem szól a hír, hogy ennek az övnek milyen lehe­tett a mechanikája, jószerint még arról sem, hogy megóvta-e azt a szemérmet, amelyet egy ilyen övvel védendőn, már aligha lehetne amúgyis szemérem­nek tartani. De a férj és a férjek ostobasága, hogy ne mondjam, naivitása e modern korban is lehet még ■ középkori, csak a. ; nők és nejek csalfa- ; sága olyan modern ; ma, mint amilyen középkori volt a kö­zép- és ókori az ; ókorban. Természe- ; tesen az ilyen erény- ; övék teljes biztonsá- : got aligha adhatnak, hiszen ha másnak nem, annak a férfi­embernek is, aki méret után az övét elkészíteni kellemes­ként (?) megadatott, lehet kulcsa az öv­höz és így bejárata az erényhez. Sokkal okosabb lenne hát, ha mond­juk oly páncélszek­rénybe zárná a fél­tékeny férj felesé­gének legalábbis azt a részét, amitől az ember feleséggé és asszonnyá válik, amely csak megfe­lelő számkombináci­ók után nyílna meg, egyedül a tulajdonos számára, feltárván így a tulajdon min­den kincsességét. De jaj, nem kell más, csak egy részeg fe- ledékenység, hogy a jogos tulajdonos se juthasson a safe rej­tett mézes-édesség­hez, s nem kell más, csak egy részeg fe­csegés és már más, akinek a matemati­ka iránt oly fogé­kony korunkban megadatott a férfias­ság mellé a jó száry- memória is — nyitó-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents