Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-04 / 53. szám
f/fafa% Pt»n ^j ;..kérem szépen — mondta a szerkesztőségi folyosón az az idősebb ember, akit ténfergése miatt dolga iránt vallattunk —, hogyha már ide ki van írva, hogy panaszkodni lehet és én meg éppen erre járok, hát azt az elvtársat keresem, akinek kipanaszkodhatom magam,,. — És mi a panasza? — Nekem? — Igen, bácsikám, magának.;: Most mondta, hogy szeretné magát kipanaszkodni... Nem így van? 7- így van, kérem. Szeretném. De azért különösebb panaszom mégsincs. Miért» hát azt gondolják, kedveskéim, hogy az ember csak akkor panaszkodik, ha panasza Van? Ó, nem úgy van az ám, kedveskéim. Magunkfajtának, ha meghallgatnak, akkor is jó panaszkodni, ha éppenséggel semmi a gondunk... ...aztán még szépen és kellő Hiedelemmel várt még egy órácskát, hogy megérkezzék a panaszügyekkel foglalkozni, így tehát őt is meghallgatni illetékes kollégánk, akinek elmondott egy vége-hossza sincs, de végtére időben mégsem hosszú történetet, amelyet itt és most elmondani lényegtelen. Nem azért lényegtelen, mert valóban himihumi történetecske volt az, még az öreg életében sem számottevő, hanem lényegtelen azért, mert e kis szerkesztőségi sztoriban az a szituáció a történet, amely első hallásra anekdotába illőnek is tűnhetne. Hogy valaki csak azért panaszkodjék, mert éppen van ideje és van helye is, ahol panaszt lehet tenni. » a Pedig dehogy anekdota ez. "wfwr*vTnrT*l*r Barátok, kollégák, gyakran még egyébként közömbös ismerősök is elmondhatják társaikról, hogyan álltak azok fel egy presszó asztalától megelégedetten, hogyan búcsúztak egy utcasarkon megnyugodva, és hivatalbéliek is igazolhatják, hogy voltaképpen semmit sem tudva intézni, a jó szóra és meghallgatásra hogyan mentek el felszabadultan az ügyfelek —, mert elmondhatták, ami a szívüket nyomja. Vagy mert egyáltalán meghallgatták őket. Mert egyszerűen fontosak voltak és lettek a mások számára. És fontos, de legalábbis érdeklődéssel meghallgatandó lett mindaz, amit elmondtak. Ezeregy ügyben tehetetlen a hivatal, a törvény, az orvos, vagy az ügyvéd, a szövetkezeti elnök, vagy az újságíró. És az ezeregyből talán ezret is „elintézhet”, mégis megértő türelmmel, azzal, hogy meghallgatja a másik kitárulkozását, panaszát, ami talán nem is panasz, csak valami sajátos, valami vakemberféle tapogatódzás a világban egy őt meghallgató társ iránt. Mert az emberek, a panaszkodók a szerkesztőségi folyosón, vagy a tanácsnál, a rendelőintézetben, avagy a munkaügynél a gyárban, megértőek saját ügyükkel szemben is. Ha világos a szó és nem idegesen elutasító, ha türelmes a fül, s nem unottan bezárkózó, akkor még ezeregy esetben is megérti az, akivel megértetik: hogy ügye, sajnos, elintéáhetetlen. Ezért, vagy azért, avagy éppen amazért —, de elintézhetetlen. Mert ilyen ügyek is vannak! És valahogy mégis elintézettnek érzik, mert meghallgatták, mert ügyfélnek tekintették, embernek, osztályos társnak, sorunk- és sorsbélinek. Hódié mihi, eras tibi: ma nekem, holnap neked! Mert aligha akadt megnyugtatóbb érzés, aligha ad más több magabiztosságot az embernek, mint egy másik embernek rám szegezödő és figyelő tekintete, amint azt hallgatja, amit én mondok. Én. neki, vagy nekik! Ma engem hallgatnak meg, holnap én hallgatok meg valakit, holnapután nekem lehet olyan panaszom, ami nem is panasz, csak egy kis vizslató kényszer, hogy le- és felmérjem helyem az emberek között, hogy újra megvizsgáljam, fontos vagyok-e számukra. avagy sem... S aztán más ember fordul tudatosan, vagy ösztönösen hozzám, hozzánk ismét csak panasszal, vagy panasz nélkül — kicsit jól kipanaszkodni magát és ezzel is újra megvizsgálni helyét a társadalom struktúrájában. Mert a dolgok valahol a szerkesztőségi folyosón kezöM-ek, s a szociológusok, pszichológusok, egyszóval a tudomány laboratóriumában is végződnek. Hallgass meg, hogy meghallgattassál! Kosztolányi Dezső: NŐK Nem kamasz-szerelem kis hevületében beszélek. Az élet közepén, megkoszorúzva női karoktól vallók, nők, rokonaim. Most már elmondhatom, hogy oly közel voltatok hozzám, mint senki más, s szeretlek is benneteket. Zavarosak, mint én, termékenyek, mint én, zavaros források, melyekből aranyat mostani, igazi aranyat. Természet tündérei, szeszélyesek és kiszámíthatatlanok, de igazabbak a meddő gondolatnál, a büszke hazugnál, a csontos, ijesztő, gyilkos férfinál. Hová is futhatnék én, kócos fejemmel, költészetemmel, rettenetesen cikázó tétovaságommal. ha nem volnátok ti, megértő, megbocsátok. elvtelen szentek, jámbor pogányok, bizonytalan jók, valóság hű sáráfjal Ha varrtok, vagy vajat mértek, kirakatot szemléltek, komolykodó szakértelemmel, s hócipőben topogtok, kecsesen, de balogul is, mint az albatroszok, fölkacagok az örömtől, hogy vagytok, és én is vagyok mellettetek. Hozzátok kötözött engem a végzet, örökkévalóan, köldökzsinórral, azután a vágyak eleven kötelével, hogy mélyetekben keressem pz utat az élet felé, s öletekbe ejtsem le terhes koponyámat. Nem egy, hanem mindegyik. Mindegyik leányom, mindegyik feleségem, mindegyik barátnőm, rejtélyes kedvesem. Mindegyik anyám. . - , _____ . 8 .lll.'73 Híncz Gyula: Lány, galambbal **V»A»VS/VWWVS/VWWWWWWWVWWVWWVWWWWVVVWWVWWVW. Sklovszkij szovjet csillagász hipotézise szerint a Marson uralkodó zord természeti viszonyok inkább alkalmasak az élet kialakulására, mint a jóval melegebb, Venuson. 1969—70-ben szovjet automata bolygóközi állomások ereszkedtek le a Venusra, és az előbb említett feltételezés igazolást nyert: a Venus valóban túlságosan „cseppfolyós” ahhoz, hogy ott élet alakuljon ki. A forróság meg egyenesen elképesztő: 90 légköri nyomás mellett plusz 475 Celsius. A tudósok szerint tehát nem a Venus, hanem inkább a Mars alkalmas arra, hogy a Föld után az élet második hordozója legyen a naprendszerben. Persze, ez sem az a kimondottan kényelmes bolygó, ami a mi általunk elképzelt életet illeti. Először is kétszer akkora távolságra van a Naptól, mint a Venus, és másfélszer messzebbre, mint a Föld. így jóval kevesebb meleget kap. A legmagasabb nappali hőmérséklet legfeljebb plusz 15—25 Celsius, a legalacsonyabb éjszakai pedig mínusz 50—65 fok. Ez az egyenlítői középérték! Elképzelhető, hogy a sarkokon még nagyobb az ingadozás. Ogyszólván nincs vize, ha csak nem számítjuk a légkörben kikristályosodott csekély páratartalmat, vagy a vékony, alig milliméter vastagságú dér-réteget, amely az úgynevezett sarki sapkákat alkotja. Légköre igen ritkás széndioxid-gáz. 1956-ban rendkívül kedvező állásban figyelték meg Földünkről a Marsot. Ekkor bizonyosodott be először, hogy a bolygón lehetséges az élet. äzmvrepePmzessel megállapították, hogy a földi RaniM A Marson levő élet feltevését meggyőzően védelmezte és meggyőzően érvelt mellette G. Tyihov, a Szovjet Tudományos Akadémai levelező tagja. Nevéhez fűződik az asztrobotanika, vagyis a csillagászati botanika megalapítása. Tyihov feltételezte, hogy a Marson minden tavasszal megújul a növényzet. A növényzet színe azonban nem zöld, hanem kékes, esetleg ibolyaszinű, hogy jobban elnyelhesse a távoli Nap életadó sugarait. Milyen tehát a Mars flórája? Tyihov véleménye szerint a mi földünk moha- és zuzmó-féléinkhez, bozótunkhoz, alacsony növésű fáinkhoz, bokrainkhoz hasonló. Vitába szállt Tyihovval Ljubarszkij szovjet asztrobiológus, a moszkvai Országos Asztronómiai és Geodéziai Társaság tudományos titkára. Egyben, a íőuöiogban azonban egyetért a két tudós, nevezetesen abban, hogy a Mars-beli flóra reális valóság. Persze, ha a földihez hasonlítjuk, akkor inkább félsivatagi, esetleg sztyeppéi jellegű, és jól alkalmazkodik a nedvességhiányhoz. A Mars szervezetei nem primitívek és nem egyszerű képződmények — írja Ljubarszkij egyik tudományos munkájában. — A Mars természeti viszonyai egykor elég kedvezőek voltak ahhoz, hogy magasabbrendű szerves lények jelenjenek meg. Az evolúció hatásánál fogva inkább várhatjuk a szervezetek további bonyolódását a rosszabbodó viszonyoknak megfelelően, semmint a visz- szatérést az elsődleges primitív formákhoz. Lozina-I.ozinszkij profesz- szor, a tudományos akadémia leningrádi citológiai intézete kozmikus biológiai laboratóriumának vezetője azt állítja, hogy a Marson néhány földi lény is élhet. Egyes organizmusok szívóssága közismert. Bizonyos mikrooa- féleségek például még a halálos sugárzást is kibírjak! Nukleáris reaktorban már találtak ilyeneket! Lozina-Lozinszkij mesterségesen előállított Mars-beli viszonyokat. Hasonló míni- Marsot építettek a moszkvai mikrobiológiai intézet munkatársai is. Kiderült, hogy a Napot helyettesítő ibolyántúli sugarakban csak azok a mikrobák éltek meg, amelyeket valamilyen védőszínnel festettek meg. A festékréteg kompenzálta a gyilkos ibolyántúli sugarakat elnyelő sűrű légkör hiányát. Kolmogorov szovjet tudós szemére veti a fantasztikus regényeket íróknak, hogy a „Mars-lakók” leírásában nem jeleskednek túl nagy fantáziával. Mintha a magasabb- rendűséget az szabná meg, hogy egy lénynek két szeme, vagy errs van. Ar űrhajózás századában — írja a szovjet tudós — könnyen lehetséges, hogy más, sokkal magasabbrendű, hozzánk egyáltalán nem hasonlító élőlényekkel fogunk találkozni. Miért ne fordulhatna elő például, hogy a magasabbrendű lény penész-rétegben jelentkezik? TuÉtos feih'ienp] a Sorsai? A Mars-csatornák 1877-ben történt felfedezése óta nem szűnt meg a vita’akörül a technogén hipotézis körül, hogy a csatornák olyan mérnöki létesítmények, amelyet vagy Mars-lakók, vagy pedig más bolygóról származó civilizált lények építettek. A rejtélyt csak az űrhajózás kor- . szakában sikerült megfejteni. Mars-csatornák valóban léteznek, bár geometriai pontosságukat és számukat túlbecsülték, felnagyították —■ feltételezi Ljubarszkij professzor. — De hogyan keletkezhettek? Valószínűleg vulkanikus tevékenység, vagy meteorbecsapódások folytán. Egyik hipotézis sem megdönthetetlen. Ljubarszkij szerint a csatornák nem az agy termékei. Inkább olyan törések halmaza, amely a kéregben, vagy mélyebben- alakult ki geológiai folyamatok hatására. A jövő Mars-kísérletei tisztázzák ezeket a feltételezéseket és más nyitott kérdéseket. így például azt is, hogy maradt-e nyoma az ésszerű tevékenységnek a Marson? Ha pedig mégsem lenne élet, a bolygón? Akkor .izembe:- feltétlenül elviszi oda. Az ember bizonyára még a mi korunkban leszáll a Marsra, hogy betelepítse ezt a zord bolygót. APN Hanoii 3 !aWaI ? életre jellemző szerves ve- gy öletek találhatók a bolygón. Bi’pa feS’enyehrol lehet szó?
