Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-04 / 53. szám
Pénzügyileg törvényen kívül ismét a Hajtómügyárhoz tartozik az egri gyáregység Beszélgetés Kovács Istvánnal, a Hajtómű- és Felvonógyár vezérigazgatójával 1973. július 1-ével: JEGYZŐKÖNYV. KÉSZÜLT A GYÖNGYÖS OROSZ! FEBRUÁR U. TERMELŐSZÖVETKEZET zarszamadö közgyűlésén. „A TERMELŐSZÖVETKEZET TAGSAGA KIABALAS ÉS VESZEKEDÉS KÖZEPETTE KIVONUL A TEREMBŐL... A TSZ- ELNÖK BEJELENTI, HOGY MIVEL A TSZ-TAGSAG NEM SZAVAZTA MEG A ZÁRSZÁMADÁS JOVAHAGYASAT, EZZEL NAGY FELELŐSSÉGET VÁLLALT MAGARA.” — Milyen helyzet és következmény adódik abból, ha nem fogadja el a tagság a zárszámadást? Marsay Ervin, a járási hivatal helyettes vezetője: — Tulajdonképpen a közös gazdaság pénzügyileg törvényen kívül helyezi magát. Nincs elfogadott zárszámadási mérleg, a közös gazdaság elvileg nem létezik a partnerek számára, az üzemvitelhez szükséges hitelek —, hogy munkabért tudjanak fizetni, beszerezni a kellő anyagokat —egy nem létező gazdaságnak szólnak. Űj zár- számadási közgyűlést kell tartani, ahol a tagság elfogadja a négymillió-hétszázezer forintos alaphiányt mutató mérleget Ha nem, állami felügyelet mellett gazdálkodhat tovább. Ékre még nem volt példa. — Miért nem fogadták d a zárszámadást? — Mert nem kaptuk meg az év végi részesedésre benntartott 30 százalékot — válaszol Gubancsik Jánosné termelőszövetkezeti tag Mindenhol azt olvassuk, hogy fizetésemelés van. Mindenki többet keres évről évre. Miért éppen a földmunkás az, aki még azért se kapja meg a pénzét, amiért megdolgozott. Nézze, én megmondom magának, ahogy van. Nekem mindegy hogy ki az elnök, mindegy, hogy hogyan vezeti a gazdaságot, fizessen. A dolgozót nem érdekli az, hogy belekukucskáljon a felsőbb dolgokba, ha van pénz, akkor rendben van úgyis minden. — Mit jelent magának a bennmaradt 30 százalék? — Az urammal együtt körülbelül 10—12 ezer forintot J — Hogyan jutott a termelőszövetkezet ilyen nehéz helyzetbe? Juhász József, a járási pártbizottság gazdaságpolitikai osztályvezetője: — A hiba már az elmúlt zárszámadásnál megtörtént. A kozmetikázott mérleg semmi hiányt nem mutatott, holott a valóságban kétmil- lió-hétszázezres mínusz terhelte a közös gazdaságot Az alapvető okot a melléküzem- ági tevékenység indokolatlan felfuttatásában látom. A kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetben a segédüzemágak felhajtották a kifizetett bértömeget. Volt olyan esztendő, hogy nyolc- kilenc millió bért fizettek ki, míg a többi hasonló nagyságú tsz-nél ez az összeg 3— 4,7 millió között mozgott. „A felszíni tagoltság, a 40 —80 százalékos lejtők, a talaj 0,5 százalékon aluli humusztartalma, a sekély termőréteg, a talaj köves állapota a gépi művelhetőséget nagymértékben befolyásolja. A szűkre szabott lehetőség mellett a háztáji föld mértéke a törvényes keretnek a fele. A táblásítást a közös gazdaság 13 esztendeje alatt nem sikerült megoldani...’ — Feltétlenül szükség volt a melléküzemágakra? — Feltétlenül — válaszol Juhász Imre, a termelőszövetkezet elnöke. — Amikor ide kerültem elnöknek 1967. januárjában, 2,5 millió forintos mérleghiányt és egy tízórás munkanapra jutó negyvenhat forintot vettem át örökségül. A termelőszövetkezet életében feltétlen előrelépést jelentettek a segédüzemek. Sajnos, menet közben olyan jövedelemelvonási intézkedések születtek, amelyek szinte megkérdőjelezték a termelőszövetkezet létét. Ma a csaknem hét és fél milliós bruttó jövedelmünknek a 47,3 százalékát adókötelezettség gyanánt fizetjük ki. — Ezért jutott Ilyen helyzetbe a termelőszövetkezet? — Nem csak ezért. Túlzott beruházást is végeztünk. Nagy hiba volt, hogy tavaly kifizettük az év végi 30 százalékot. A főkönyvelőm, Sá- rosi, egymillió forintos hiányt takargatott előttem, amire nem jöttem rá, csak amikor önrevíziót kértem. Ha ezt előbb tudom, nem fizetünk ki annyit. Tavalyelőtt tizenöt vagon szőlő esett ki a termelésből. Az agronómia szinte az utolsó percig úgy állította be a dolgot, hogy meglesz a tervezett mennyiség. Hamisan voltam informálva a számvitel részéről is, az agronómia részéről is. Kérem, 4900 forintot kapott a főkönyvelőm, külön belső ellenőrt alkalmaztam 3600- ért. Azért hoztam őket, hogy velük dolgozzam és bízzam bennük. — Az volt a baj, hogy mindenki utólag tudott meg mindent. Senki nem volt rendesen tájékoztatva. Én vezetőségi tag vagyok 1959 óta, de én is mindig csak hallomásból értesültem a dolgokról. Hogy megvettek egy fűrészgépet és kétszer kellett kifizetni, mert adóval volt terhelve, meg ilyesmi. Az én szakmám a mezőgazdaság, szőlészetben vagyok brigádvezető. Azt tudom, hogy tavaly is másfél milliót hozott tisztán a szőlő. Ennek a kevés tagságnak meg kellene élnie belőle. Hogy honnan a fenéből lett négymillió-hétszázezer alaphiány ... — Megkérdeztem én Szőke Pistát, a párttitkárt, amikor kijött, hogy a múlt évi zárszámadásra valóban felvettek-e vagy kétmilliós előleget, hogy: Te, Pista, tudtál te erről, ő meg azt mondta, szavát adja, hogy nem tudott semmiről semmit Zimányi Kálmán legyint egyet Szőke István: — Sajnos, fél éve betege» kedek. Nemrégiben jöttem haza a szívkórházbóL A mostani dolgokról nem tudok mondani aemmit. Szerintem az alapvető baj ott van, hogy a régi mérleghiány sem lett kigazdálkodva, csak elsimítva valahogy. Erre még rájött, hogy a múlt évi zárszámadásra előleget vettek fel, szerintem olyan kétmilliót hogy ki tudják fizetni a tagságot Szóval, még 1972 elején, a tervtárgyaló közgyűlésen sem tudtuk, hogy mi terheli a termelőszövetkezetet erre az évre. — A termelőszövetkezet vezetősége helyesen tájékoztatta a pártvezetőséget? — Nézze, az a helyzet, hogy én egyben gépcsoportvezető és párttitkár voltam, nem értem rá odafigyelni mindenre. Kisebb kiadások az elmúlt esztendőből: 786 ezer forint adóhiány, amely abból adódik, hogy helytelenül vallotta be a termelőszövetkezet az adóalapot, illetve a segédüzemági termékekre nem ismerték a megfelelő rendelkezéseket. 451 ezer forint jöve- delemnövekmény-adó a múlt évi részesedés után. 314 ezer forint bírság az adóhiányra. Durván számolva: másfél milliós semmiség. — Óvadékot vettünk fel év közben — mondja Besze Ba- lázsné termelőszövetkezeti tag. — Az körülbelül hárommillió forint volt. Akkor még mindig azzal hitegettek bennünket, hogy majd így, majd úgy, megpróbáljuk kigazdálkodni. Persze, akkor még senki nem merte kijelenteni, hogy nem kapjuk meg év végén a harminc százalékot, csak hitegettek bennünket. — Magukat csak az érdekli, hogy a harminc százalék ki lesz-e fizetve? — Csak. — Tavaly is csak az érdekelte? — Az. A tagság adósság nélkül jött be a termelőszövetkezetbe. Vonják felelősségre^ aki az adósságot csinálta. Nézze, mi most is dolgozunk rendesen, pedig azt se tudjuk, hogy mi lesz. Szabad nekünk olyat mondani a közgyűlésen, mint az egyik járási elvtárs, hogy az oroszi határ akkor is meg lesz dolgozva, ha mi nem műveljük a földet, mert máshonnan hoznak ide embereket. Mi itt akarunk élni, mert ez a föld a mienk, és mi szeretjük is. A legnagyobb baj az volt, azért nem is szavaztuk meg a zárszámadást, mert azt mondták, hoznak ide máshonnan is embereket. Azokat is meg kell fizetni, meg minket is. Az esti gyorsra várunk a vámosgyörki állomáson. Juhász Imre, az oroszi termelőszövetkezet elnöke, ide való, elhozott kocsival. A vonatra várakozók közt beszélgetve véget ér a hivatalos hangulat. Az elnök szívesen beszél. — Talán ott követtem el a hibát, hogy nan jó apparátust gyűjtöttem magam köré. Tele voltam akarattal és jó szándékkal. Nagy görbét csináltam meg. Hat borkóstolója volt a tsz-nek, kettő Pesten, biztos, hogy idővel jól jövedelmezett volna a tsz-nek. — Mit csinálna, ha újra kezdené? — Nem kezdem újra. A hárommillió felvett óvadékból több mint egymilliót visszafizettünk, a tsz-nek megvan a jövője. Szerintem melléküzemágakra mindig szükség lesz ilyen adottságok mellett, és két vagy három év múlva megint jó lesz a tsz. Ebben az évben a kifizetett pénz a szőlőben dolgozóknál tízórás munkanapra 80 forint, a műanyagüzemben 64, a kertészetben ötvenhat Ez, úgy hiszem, nem is olyan rossz. Ha visz- szagondolok, talán azt mondom, lehettem volna egy kicsit keményebb kezű. De ess nagyon nehéz dolog, így is annyi rosszat mondanak rám. Ez most már mindegy. A lényeg az, hogy március 8-ra összehívtuk a közgyűlést A termelőszövetkezet életének az a legfontosabb, hogy a zárszámadást elfogadja, csak így indulhat meg a normális működés. Nekem egyszer azt mondták, hogy ilyen vezető még a kabátjáért se menjen vissza a tsz- be. Azért még visszamegyek. Szigethy András A tudományos-technikai forradalom eredményei bevonultak a mezőgazdaságba. Üj gépek, értékes biológiai tulajdonságokkal rendelkező fajták, vegyszerek, műtrágyák alkalmazása forradalmasította a termelést Két-' ségtelenül eredményesebbé vált a gazdálkodás, azonban a hagyományos módszerek, a termeléstechnika további tökéletesítést kíván. A legnagyobb üzemi tartalék ugyanis a termelési folyamatok optimális összehangoltságában van. Bábolna az élen Az utóbbi néhány évben világszerte megvalósul a mezőgazdaságban az iparszerü termelés. Ez a törekvés hazánkban is kezd kibontakozni. Az iparszerű árutermelés zárt rendszerének kialakításában és hazai elterjesztésében úttörő szerepet, vállalt a Bábolnai Állami Gazdaság, amely először a zárt rendszerű baromfihús- és tojástermelésben mutatott példát, most nemrég pedig amerikai kooperációval — importált vetőmagvakkal és teljes technológiával — iparszerűen termelik a kukoricát és a cukorrépát. A bábolnaiaktól függetlenül a bajai és szekszárdi állami gazdaságokban a KGST-or- szágokban gyártott gépsorokkal dolgoztak ki kukoricatermesztési rendszert. Miért van szükség a zárt rendszerű termelésre? Mert a gazdaságossági vizsgáíaiok — Az 1973. január 22-én hozott miniszteri döntésből mindössze annyi került a nagy nyilvánosság elé, hogy 1973. július 1-ével — a hazai traktorgyártás átszervezése, illetve megszüntetése miatt — ismét a Hajtómű- és Felvonógyárhoz kapcsolják a Vörös Csillag Traktorgyár egri gyáregységét. Érthető, hogy az egriek, különösen a gyáregység dolgozói, többet szeretnének tudni az említett döntésről, sorsukról, jövőjükről... — Teljesen megértem az egrieket, hiszen valóban nem mindennapi dologról van szó, egy ilyen változás igen sokféleképpen érintheti életüket, munkájukat is. Az az igazság azonban, hogy részletes és véglegesen jóváhagyott programról ma még nem tudunk beszélni, mivel egy sor dologban csak ezután — a tervek szerint még ebben a hónapban — dönt a Gazdasági Bizottság. Ezzel kapcsolatban szeretném még elmondani, hogy rövidesen a legmagasabb párt- éi állami szerveink is napirendre tűzik a vállalat tevékenységét, és természetesen a jövőjét la. — Az viszont konkrétan t* benne van a miniszteri döntésben, hogy az egri gyáregységet az autóbusz-sebesség- váltó-gyártás bázisának kell kifejleszteni a 2-es gyáregységgel együtt. — így igaz és ebből azért sok mindenre lehet következtetni is. A mindenképpen megnyugtató, illetve biztató az egriek számára is, hogy a kormányszinten jóváhagyott járműprogramból a Hajtómű- éo Felvonógyár igen jelentős feladatokat kapott, s a sebességváltó gyártásával ebbe a programba kapcsolódik majd be az egri gyáregység is. — Az egriek eddig traktorokhoz, dömperekhez gyártottak sebességváltókat Az új profil miben, s mennyiben jelent majd újabb feladatokat, nagyobb követelményeket? szerint egységnyi termék előállítása ezzel a legolcsóbb. A zárt rendszerű növénytermesztés, tudományos talajelemzéssel, tápanyagutánpótlással, magas biológiai értékű fajták alkalmazásával és teljes gépi technológiával iparszerűen nagy termelékenységet valósít meg. Kétségtelen, hogy ennek a termelési formának bevezetése költségesebb a hagyományosnál, de hosz- szabb távon mégis olcsóbbá teszi a gazdálkodást. Növekvő igény a hús és tejtermékek iránt A zárt rendszerű ipari termelés megvalósítása a hazai mezőgazdaságban annál is inkább szükséges, mert a termőterület ma már nem növelhető, az élelmiszerek iránti igény viszont mindinkább fokozódik. Különösen a magas fehérjetartalmú hús, tej és tejtermékek iránt. Ezek kielégítése azonban csak az állattenyésztés fejlesztésével lehetséges, ami pedig jövedelmező takarmánytermesztéssel valósítható meg. Heves megyében a hagyományos agrotechnikán túl már vannak törekvések az iparszerű mezőgazdasági termelés megvalósítására. Amerikai gépekkel és fajtákkal zárt rendszerben termesztik a paradicsomot a Csányi Állami Gazdaságban, a közeljövőben pedig az iparszerű szőlőtermesztésre dol— Az egriek számára telje-* sen új gyártmányról van szó, és bizony lényegesen magasabb minőségi, műszaki színvonalon s nagyobb hatékonysággal, gazdaságossággal kell majd dolgozni. — A termelés növelése érdekében terveznék-e nagyobb fejlesztéseket, illetve beruházásokat? — Ügy néz ki, hogy mintegy háromszáz-háromszáz- negyvenmillió forintot kap a vállalatunk beruházásra, fejlesztésre. Az összegből az egri gyáregység gépparkját is bővítjük, illetve korszerűsítjük majd. — Tervezi-e a vállalat az automata sebességváltók gyártását? — Ezzel kapcsolatban pillanatnyilag azt tudom elmondani, hogy a tárca irányításával több csatornán is folynak a tárgyalások. Szó van licencvásárlásról, de elképzelhető, hogy a KGST-n belüli kooperációra esik a választás. Természetesen, ha egyáltalán sor kerül hazánkban az automata sebességváltók gyártására. Ez nemcsak a vállalatunkon múlik. — A Hajtómű- és Felvonógyár milyen gazdasági eredményeket ért el az elmúlt években, hogyan zárta az 1972-es esztendőt? — Hogy mennyire a dinamikus fejlődés jellemzi a vállalatunkat, azt mi sem bizonyítja jobban: a harmadik ötéves terv során évenként mintegy 20—25 százalékkal növeltük termelésünket, s maradéktalanul eleget tettünk az 1971-es, 72-es feladatoknak is. 1972-ben a vállalat termelési értéke egymilliárd- kétszázmillió forint volt, tíz- tizennégy napra eső nyereséget fizettünk múlt éves munkánk alapján dolgozóinknak. A vállalatot a Központi Bizottság által kiemelt nyolc- tíz nagyvállalat közé sorolták, a most végrehajtott központi bérfejlesztés eredményeként is jelentős összegek kerülnek munkásaink, dolgozóink borítékaiba. goznak ki zárt technológiát. Az idén a Bábolnai Állami Gazdaság irányításával a füzesabonyi Petőfi Termelőszövetkezet és a Füzesabonyi Állami Gazdaság 1340 hektáron kapcsolódik be a zárt rendszerű kukorica termesztésbe. A bajai kukoricatermesztési rendszer alapján az Eger—Gyöngyös vidéki és a dél-hevesi termelőszövetkezetek területi szövetségeinek termelésfejlesztési csoportjai megyénk földrajzi és közgazdasági viszonyait figyelembe véve új kukorica- termesztési rendszert dolgoztak ki. Tizenhat közös gazdaság társulásával kialakították az új módszert, amely martonvásári hibridfajtákkal és KGST-gépso- rokkal valósítja meg a termelést. A cukorrépatermő terület növelésére és a termelés korszerűsítésére a Mátravi- déki Cukorgyárak irányításával tíz termelőszövetkezet és o Hevesi Állami Gazdaság közel 1200 hektáron iparszerűen termeszt cukorrépát. A társuló gazdaságok közül különösen a nagyfii- gedi, a poroszlói és a tisza- nánai termelőszövetkezet növelte cukorrépatermő területét. Mindez a termésátlagok megduplázódását segíti elő. A vezető gazdaság a poroszlói November 7. Termelőszövetkezet lesz, amely már az idén szervizállomást létesít és közreműködik a vegyszereik, a vetőmagvak, — Az egrieknek ez lesz a második „házassága” a Hajtómű- és Felvonógyárral, hiszen 1961—1967 között is a hajtómügyáriakhoz tartoztak. — Szeretném hangsúlyozni, hogy a „válópert” akkor se mi kezdeményeztük, sőt: kimondottan sajnáltuk a történteket. Jól tudjuk: nagyon sok gonddal, problémával járt az újbóli átállás, vállalatunk azonban a régi barátként segíti majd, Szándékunkat máris tudjuk bizonyítani is, hiszen a gyáregység még a Vörös Csillag Traktorgyárhoz tartozik, de az első szóra elindultak a kidolgozásra, megmunkálásra váró gyártmányokkal teherautóink Egerbe. — Az egriek is szívesen emlékeznek a hatéves közös munkára, s ahogy az üzemekben, a munkapadok mellett hallottuk, a gyáregység gazdasági, politikai vezetői mondták: a bizalom mit sem változott, szívesen dolgoznak ismét együtt a hajtóműgyá- riakkaL — Bizonyára túl szépen, viszonzó udvariasságnak hangzik, de tényleg az az igazság: vállalatunk valóban örül az egrieknek. Kitűnő, lelkes szakemberek, s kollektivitásuk számtalan szép, nemes példáira is emlékezünk. Én úgy érzem, hogy egy ilyen munkában, helytállásban edzett kollektívának bármelyik vállalat örült volna... Szépen hangzó, de igaz szavak. Mert a gyáregység kollektívája valóban ilyen. Ha másért nem, már ezért is megérdemelnék, hogy ne kelljen hatévenként gazdát cserélniük. Számtalanszor bebizonyították már: tudnak, szeretnek dolgozni s ragaszkodnak a gyáregységhez. Velük még mindig jól jártak, átállásuk, bizonyításuk még mindig sikerült. Jogosan kérik s várják tehát: találják meg, adják meg végleges helyüket. A Hajtómű- és Felvonógyárat szívesen elfogadják, jó partnernek tartják..'. Sietve a gépek beszerzésében. A Mátravidéki Cukorgyárak cukorrépatermesztő technológiai csoportot hoznak létre, amely szaktanácsokkal és felügyelettel látja el a társuló gazdaságokat. A társuló gazdaságok és a cukorgyár a korszerű zárt termelés mellett eredményesen megvalósítja a cukorrépa-szállítást, -átadást és az átvétel szervezését, illetve a melléktermékek közös feldolgozását is. Szellemi és technológiai összehangoltság A nemzetközi és a hazai tapasztalatok alapján kidolgozott zárt rendszerekben tehát nagy szellemi és technikai összehangoltság testesül meg. Nem szabad azonban ezeket a korszerű termelési eljárásokat mégsem zártnak tekinteni, mért valójában sohasem befejezettek. Mindig az adott tájegység földrajzi, talaj- és éghajlati, illetve közgazdaság! viszonyaihoz kell módosítani, az üzem egészéhez kell hozzáilleszteni ezeket. Figyelembe véve a technika állandó fejlődését és a mezőgazdasági termékek iránti igények változásait is. Mentusz Károly 1973. március 4„ vasárnap Koős József Zárt rendszerek nyomában