Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-31 / 76. szám

A gyöngyösi gimnázium évkönyve . Nemrég hagyta el a He­ve? megyei Nyomda gyön­gyösi üzemét a Berze Nagy János nevét viselő gyöngyösi gimnázium évkönyve, amely az 1971/72. tanév legfőbb eseményeit foglalja magába. Bevezetőül dr. Fülop' La jós igazgató üdvözli az ol­vasókat. A cikkek és ismertetések között szerepel Jánus Pan­nonius Varadi búcsúének című versének újrafordítása elv. Fülöp Lajos tollából és Dózsa György emlékezete az évforduló alkalmából, amit Vidróczki Erzsébet gimná­ziumi tanuló irt meg. Gár­donyi mondatszerkesztésének fejlődését dr. Nagy Andor főiskolai adjunktus vázolta fel. Figyelemre méltó összeál­lítás Kosztolányi és Tóth Ár­pád költői arcképének meg­rajzolását előkészítő vázlat­kép, amely dr. Veidner Ti­bor elmélyült búvárkodását jelzi. Jelentős helyet kap az év­könyvben az ifjúsági moz­galom tevékenysége is. EM LEKEZES Szovjet film Párizs, világvárosi fények. Es karácsony előtti hangu­lat. A sietős embereket egv nő állítja meg, kedvesen, udvariasan kérdez: Uram! — vagy Asszonyom! — mit tud ön Sztálingrádról? A vála­szok érdekesek, és megdöb­bentőek is egyben.., Grigorij Csuhrajt nem kell bemutatni a mozilátogató közönségnek. Korábbi film­jei, a Negyvenegyedik, a Tiszta égbolt, vagy a Ballada a. katonáról ismertté tették nevét az egész világ előtt. Most érdekes vállalkozásba kezdett, dokumentumaimét Hat egri Kérdés- hat fektet Mimiig örömmel vesszük, ha olvasóink közérdekű, az érdeklődésre méltán számot tartó kérdéseket juttatnak el hozzánk. Kicsendül ezekből, hogy igen sokan nemcsak lakják, hanem szeretik is vá­rosukat, vagy községüket. A minap néhány Egert érintő kérdést juttattak el hozzánk. Felkerestük az illetékeseket, s az alábbiakban közöljük a válaszokat, — Mikor nyitják meg új­ra az országos hírű mű­emlék gyógyszertárat a Széchenyi utcában? — Az 1710 körül készüli értékes gyógyszertári beren­dezést — mondotta Bakó Fe­renc, a megyei múzeumok igazgatója — ezekben a na­pokban szállítottuk fel a vármúzeumba, ahol rövide­sen megkezdődik a szép da­rabok konzerválása és res­taurálása. A berendezés ez­után külön helyiséget kap a 2-es számú épületben. Ugyanitt rendezzük majd be a megyei orvostörténeti ki­állítást. Ha minden jól megy, egy év múlva készen leszünk a munkával. Ami a helyiség további, sorsát illeti a Széchenyi ut­cában. már született dön­tés: Itt rendezik be a szín­ház és a mozik propaganda- illetve jegyirodáját. ~ Miért nem működik az évekkel ezelőtt ' nagy propagandával beharango­zott fényújság? Nagyon rö­vid életű volt. Lesz-e újra, s mikor? Erre a kérdésre nem tud­tunk kielégítő választ kapni, pedig bennünket is érdekel. A VXLATI első ilyen be­rendezése volt ez, amelyet — szép gesztusként — felaján­lott a városnak. A pénzt a megyeszékhely különböző intézményei adták össze, a tulajdonos tehát ez a közös­ség, a szerkesztést annak ide­jén a Népújság vállalta. Az üzemeltetés nem olcsó. a tanácsnak nincs rá költségve­tése. egyedül pedig esetlen hajdani adakozó is képtelen lenne fenntartani. A fényúj­ság tehát gazdátlan (a bank is csak a helyiséget biztosí­totta), a további sorsa pedig sajnos ismeretlen... Üze­meltető kerestetik! — Hová tűnt a SZÖV- TERMEK patakparti szék­hazából a mezőkövesdi sző­QtHwysjg j WW. tnicchu 31» «Gombai vetkezeti üzletsor? Rövid virágzás után — pedig so­kat segített a város ke­reskedelmi ellátásában — egyszerűen eltűnt? Mi lesz a helyén? Erre a kérdésre Molnár István, a városi tanács terv- csoportvezetője adott vá­laszt. Elmondotta, hogy a felújításra, renoválásra szo­rult régi épületben a mező­kövesdi ÁFÉSZ csak ideigle­nes jelleggel kapott, helyet, A rekonstrukció tervei elké­szültek, s má folyamatban vannak a kivitelezéssel kap­csolatos szerződéskötések is. Az emeleten levő lakásokat korszerűsítik, a földszinten pedig az elképzelések sze­rint úgynevezett „ételbárt" .rendeznek majd be. A városi tanács a mezőkövesdiek szá­mára -*■ egyelőre ideiglenes sen — a Széchenyi utca 5. szám alatt, (a volt érseki is­tálló épületében) biztosított helyet. Ez a kereskedelmi egység, amely bizonyára az előzőhöz hasonlóan jól szol­gálja a lakosságot, körülbe­lül április első felében nyílik —- Hamarosan megnyí­lik az első egri antikvár. Mi lesz az eddig ott műkö­dő könyvesbolttal? Meg­szűnik? Elköltözik? — Valóban az idén nyitja meg a Művelt. Nép Könyv- terjesztő Vállalat az egri an­tikvár könyvesboltot — mon­dotta Borbás László ne bolt­vezető —. méghozzá június elején, az ünnepi könyvhét egyik eseményeként,. A Szé­chenyi utca 42. szám alatti helyiséget, rendezzük be er­re a célra. Korábban itt el­sősorban bizományi könyv- $ terjesztéssel foglalkoztak, ezt < a munkát, azonban a raegma- <. radó másik két könyvesből- í tunkban is zavartalanul tud- t juk folytatni. v És végül: — Eltűnt o patakpartiul > a dohánymintaboH, pedig < érdekes, új kezdeményezés z volt... j; üomán László, az Egri Do- i hanygyár igazgatója el- < mondta, hogv a bolt — me- ? Ivet a SZOVTERMEK üze- S mehetett, és a dohánygyár Iá- > tott el áruval — új helyisé- s get kap a patakparti épület £ rekonstrukciója miatt. Ügy < ' tervezik, hogy a Lenin úton, < a pártházzal szemben levő < zöldségesbolt helyén rende­zik be. Ezz(el kapcsolatban most folynak a tárgyalások. Várjuk olvasóink kérdé­seit, interpellációit minden közérdeklődésre számot tar­ló kérdésről. K. G. készített, mégpedig olyan al­kotást, amelynek nemcsak a címe „Emlékezés", hanem a célja, műfaja, sőt még a módszere is. Csuhraj felke­resett néhány európai nagy­várost, s kamerájával végig- pasztázta az embereket, hogy mi, nézők, feleletet kapjunk arra, hogyan él az emberek emlékezetében Sztálingrád, * hősi harcok színtere. A film a jó riport eszkö­zeivel bizonyítja, hogy a sztálingrádi csata nem csak történelem. Nem, mert a nők ezrei még ma is siratják apjukat, férjüket és fiaikat, azokat, akik nem tértek vissza. Siratják a hősöket, akik védték a hazát, de siratják azokat is, akik ke­gyetlen hódítóként indultak a távoli országba. A közel hét hónapig dúlö sztálingrádi csata jelentősé­gét méltán hangsúlyozzák a szakemberek. Filmek, köny­vek állítanak emlékei az embert próbáló csatának. Es kollektív emlékezésként ut­cák, terek hirdetik Sztálin­grád nevét. így van ez Ke­leten, Nyugaton egyaránt. De hogyan emlékeznek az egyes emberek? A kamerát először Párizs­ban, a Sztálingrád sugárúton állították fel a szovjet fil­mesek. Itt kérdezték az em­bereket: mit tudnak Sztálin­grádról? Miért nevezik így ezt a sugár utat? A válaszok nagyon vegyesek, Párizsban éppen dg)', mim Londonban. A kép inkább negatív, az emberek többsége nem tud, vagy csak keveset tud Sztá­lingrádról. Egy diáklány sze­rint Napóleon vesztett ott csatát. Egy ötven körüli fér­fi így mondja: történt ott valami a háborúban ... Ta­lálkozik persze a kamera olyanokkal is, akik szinte kiselőadásszerűen mesélik, milyen fordulatot hozott Európa életében a sztálin­grádi csata. És jól emlékez­nek a messzi városra a két Németországban is. A film nemcsak kérdez, nemcsak az emlékezést val­latja. Okosan bevágott kora­beli híradófelvételeivel to­vábbviszi a gondolatot és az emlékezés mellett felvillant­ja a felelősség kérdését is. Egy nyugat-berlini as­szonytól — aki Sztálingrád­nál elesett fiát siratja — megkérdezi a riporter, hogy kit terhel a felelősség fia el­vesztéséért. Hitlert, egyedül Hitlert — válaszolja az anya. A riporter nem szól, nem válaszol erre, de a kö­vetkező pillanatban már né­met asszonyok ezreit látjuk, amint egy náci nagygyűlésen fanatikus lelkesedéssel ün­nepük führerüket A rende­ző nem magyaráz, de a ké­pek szinte sugallják a gon­dolatot: talán a fiát sirató anya is olt volt az ün neplő sokaságban. Nyilatkozik a filmben a Sztálingrádnál • bekerített haderő egyik tábornoka is. A ma békés polgár azt mondja, hogy ő nem Hitler­ért, hanem Németországért harcolt. Erre a nyilatkozatra német híradófelvételek vála­szolnak, bemutatva azt. hogy hogyan és milyen módsze­rekkel így vitázik Csuhraj film­je, majd megrázó képsorok­kal mutatja fel a szovjet emberek sohasem halványu­ló emlékezéseit. Márkus? László et* TONCSI Az embereknek „értékük” van. Minden ember különbö­ző értek. Az ismerős és a baráti körökben elöbb-utóbb nyit- vánvalóvá válik, hogy ki mennyit er, kit mire, mennyire tartanak. Az értékmérő több mindenből tevődik össze. Egyik ilyen fontos láncszeme az adott szó. Kinek mennyit ér a szava. — Hallottad? A Jancsiból főmérnököt csinálnak. — Ne beszélj! Rendes fiú a Jancsi, meg is .érdemli. De kitől hallottad? — Toncsi mesélte. Óriási hahota, kézcsapkodás. — Micsoda? Még hogy a Toncsi! Akkor biztos, hogy nem igaz. A Toncsi szavára nem adok semmit. Ismerheted már diákkorából, akkor is mindig csak a nagy süket du- ma, a hatalmas szöveg, minden lényeg nélkül. Toncsinak minden századik szava igaz. Egyszer viccesen azt mondtam neki: Toncsikám! Amit te mondasz, annak még az ellen­kezője sem igaz ... Toncsi egyébként üzemben dolgozik, nem is rossz be­osztásban. Jószívű, lelkes fiú, ha valaki bajba keveredik, ő az első aki szót emel mellette. Csak éppen ... — Adj egy százast kölcsön! — Minek az, Toncsi? — Szükségem van rá. — Mikor adod meg? — Becsszó, hogy holnapután hozom. így nil így gör­büljek meg, ha nem az igazat mondom. Eltelik egy hét, két hét, három is. — Toncsi! Mi van a százassal? Amit egy napra kertéi kölcsön. Toncsi néz, azután pojácát játszva nevet. — No, ne marháskodj! Csak nem gondoltad komolyan, hogy másnap ... Pedig Toncsi alapjában véve rendes gyerek, csak ép- . pen... Hárman beszélgetünk. Toncsi fülel, figyel, szinte issza a szót. A harmadik diszkréten közöl valamit, bár Toncsit erről az oldaláról nem ismeri. — Gyerekek, de egy szót sem! Kellemetlen lenne, ha Éva megtudná. Másnap telefon. — Te! Milyen ember ez a Toncsi? Mire hazaértem, már mindent tudott a feleségem. Azt mondja, a virágárus­nál véletlenül összefutott Toncsival, aki mindent elme­sélt neki. Ilyen ember Toncsi. Három gyereke van. Nem keres rosszul, iparkodó a munkában, pedáns, ad a külsejére is. Csak éppen a szó nem áll meg benne. Az adott szava pedig — mint mondani szokás —, nem ér egy lyukas garast sem Szalay István Centenáriumi kiállítás — vidéken A főváros centenáriuma alkalmából a Budapesti Tör­téneti Múzeum a budavári palotában rendezett nagy­szabású totókiállítás „kama­ra” változatait az egész or­szágban — nagyobb városok­ban, megyeközpontokban is — bemutatják. Ezen kívül két budapesti képzőművésze­ti tárlat összeállítására is •készülnek, amelyeket ugyan­csak országszerte — körül- belül '40 településen láthat­nak az érdeklődtök még az idén. KEREKES IMRE: K. ■ Semmi, isten bizony sem­mi. Annyi előérzetem nem volt, mint egy tojásnak, ami­kor még nem tudja, hogy rántotta lesz belőle. vagy csirke. Ez a legrosszabb. A gyanút ugyanis soha nem szabad ébreszteni. Hamar ki­nyitja a szemét. Azóta is töröm a fejem, merre járt az eszem, amikor a hosszú házsornál befordul­tam és a kis házsorral szem­ben ballagtam, a következő sarok felé. Csak annyit tu­dok, hogy valami régi histó­ria forgott a fejemben, arra emlékeztem. De arra aztán már végképp nem tud em­lékezni az ember, hogy egyszer mire emlékezett. Mindegy, A saroknál még szétnéztem, hogy aztán bal­ra át. Mégis jobbra fordultam. Vagyis lefordultam. Máig állítom, hogy azt, aki leütött, ki kellene tüntetni. Annyira nem fájt, mint egy kézfogás. Nem is haragszom rá, isten is bocsássa meg neki... Magányos fickó lehetett, annak van ilyen jó szive. Másodmagával az ember már gonoszabb. Még azt is megtette velem, pedig nem az ő asztala, hogy kihúzott a világosra, szemben a lám­pával, ami a kis utca köze­pén ég. De minden hiába, ha az ember terepszínűnek született. Aki a földön fek­szik. annak föld a színe, kü­lönösen a félhomályban. Senki nem háborgatott. Ilyen nyugodt fekvésem ta­lán azóta se volt. Hiába, aki az éjszakában él, távol a nappaloktól, az már így gondolja. Nem is. gondolhatja másként, mert aki az éjszakában él, az naigyon is jól tudja, hogy egy ilyen ügy tulajdonkép­pen semmi. Ez már így igaz. Minden vakondok tudja, hogy az éjszakában ennél sötétebb ügyek is vannak. Mindezt csak azért mon­dom el, megjegyzésül a má­hoz. mert ez a mai ügy is vahihogy így kezdődött. Az ember tanuL Ennyi az egész. A mai este ugyanis igaz­ság szerint még előbb kezdő­dött, már amennyire innen a portásfülkéből látni lehe­tett a gyárudvarra. Ott, a kultúrterem környékén in­dult a játék. Verekedtek. A fiatalságé a jövő. Nyolc óra alig múlt, de az időpont már az enyém, vagyis az én ha­táskörömbe tartozik, Gon­dolták, most már lehet ve­rekedni, az ügyet valahogy eltakarja á Gáspár, meg a sötét. Ahogy engem is eltakart, amikor leütöttek. Magamhoz tértem anélkül, hogy akár egy kancsó vizet is öntöttek volna a nyakamba. Saját lá­bamon ballagtam vissz« a portásfülkéhez. Szóval, mondhatnám úgy is, hogy megúsztam szárazon. Az erősebb úgy hiszi, ha vegez a másikkal és ott­hagyja a helyszínen, majd segít a sötét. Eltakarja az ügyet. Bizony így hiszi. A két suhancot a kultúr- háznál szétzavartam. Régi mese. három pali közül min­dig az az erősebb, aki közbe­lép. Csak az egyik szólt visz- sza: — Ezért még számolunk, Gáspár. — Kérem a számlát — mondom. Tudtam, ha nekem jön. a másik mellém áll. Elkotró- dott. Megfigyelésem szerint, ­ahogy elment a portásfülke mellett, egy pillanatra meg­állt. — Kotród) — mondtam —, litert odapörkölök. Köpött, Nem felém, csak oldalt. Tapasztalatom, hogy aki oldalt köp, az bosszúálló. Aki a becsületét védi, az szembeköp, Elkotródolt. Milyen a vi­lág. Cseng a telefon a portás­fülkében. A Nelli. Pedig úgy volt megbeszélve, hogy jön. De nem jön. Rajta vonult ke­resztül a front. Változnak az idők. Én is azt a tanácsot ad­tam, hogy oe aUy elten. Ha front van, feküdjön le. Ez minden fronton szabály. Ha egyszer egy nó fejébe veszi, hogy neki fáj a leje, olyan gyógyszert lei nem ta­lálnak. amitől az kiad. Az nem létezik. Könnyű a mucusnak, ha éjjeliőrrel kezd. Az asztaltól könnyű felugrani. De igaz­ság szerint az éjjeliőrnek nincs asztala. És ha lenne? Szóval, innen elmenni nem lehet. Az éjjeliőrnek nincs asztala, de nincs he­lyettese sem. Ezt. akarki be­látja. De még egy haver sincs, hogy vigye a szót a főnökkel, míg az eltávozott visszajön. Az éjjeliőr marad. Nincs főnöke, de rmisa sincs. Egyedül hagyják a gyárban. Ha ráosapják a lakatot a műhelyajtóra az esti mű­szak után, nincs mentség. Onnan nincs kiút. Elég, ha a mucus annyit mond, hogy rajta vonul át a front. El­lenőrzés? Azt csinál, amit akar. Minthogy nem maradt más. így jutott eszembe az az eset amikor először le­ütöttek. Azóta már másod­szor is. Ezért a pénzért. Na, ebből elég. Mióta a sötét sarkon alulmaradtam, három lépésre távozom a kerítés- faltól. Vagyis, nagy ívben veszem a kanyart Ez így van. Ha bántanak az előjelek, az első eset mindig eszembe jut. Erre gondolok ma este is. Ellenőrzőm a kulcsokat a táblán, leadták-e mindet. Főleg az adminisztráció. Vannak jelek ugyanis, hogy a túlőrézók nemcsak admi­nisztrálnak. Legyen nekik. De csak kilencig és ne to­vább! Vagyis, ne az én bő­römre. Tapasztalatom sze­rint ugyanis, ami fél öttől kilencig nem megy, az már nem megy kühne után sem. Erről ennyit (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents