Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-30 / 75. szám
í Az idegenforgalmi rangnak megfelelően Fejlődik, korszerűsödik a megye kereskedelmi hálózata ÍGY IS LEHET TANULNI FESTŐK, SZOBRÁSZOK HATVANBÓL A közelmúltban tartotta c; k, i s.-á ró- ülését a megyei tanács Kereskedelmi és idegenforgalmi bizottsága. Áttekintettek az. elmúlt két esztendő tei'ődékét, a me- g"0 negyedik ötéves terve k jskedelempontikai célki- 111 • -sernek időarányos meg- vaioiulását. Egyidejűleg más ni-gveí vezető testületek is t; • u-skoztak erről a témáról. Két év alatt lüOOO négyzetméter új alapterület A tanácskozásokra készüli jelentésekből kitűnik, hogy megyénk kiskereskedelmi halózala az elmúlt években gyors ütemben fejlődött. A dinamikus növekedés főleg 1968. óta tapasztalható, ösz- szeíüggésben a fejlesztés új közgazdasági feltételeivel, melyek között megélénkült a forgalmazó szervek fejlesztési tevékenysége: a harmadik ötéves terv időszakában a bolti kiskereskedelmi hálózat mintegy 26 ezer négyzetméterrel, a vendéglátóipart hálózat pedig közel 28 ezer négyzetméterrel bővült, ami összesen 200 új boltot és vendéglátóhelyet eredményezett. A negyedik ötéves tervre előirányzott 2ö—28 ezer négyzetméter alapterületl'ej- lesztés időarányos része a tervidőszak első két évében lényegében megvalósult. Eddig mintegy 32 bolti és 12 vendéglátóipari létesítmény kezdte meg működését. Nyolc ÁBC-áruház és kis- áruház. Ezek közül külön is említést érdemel a kápolnai, a recski, a felsőtárkányi, és a gyöngyössolymosj ÁBC- áruház, amelyek alapvetően javították a helyi ellátás színvonalát. Számottevő volt az élelmiszer- és vegyes- iparcikk-hálózat fejlődése is: mindkét üzlettípusban 7—7 új bolt nyílt meg. A vendéglátóipari hálózat fejlődése némileg elmaradt a bolti kiskereskedelem fejlődésétől, néhány új vendéglő, illetve szálloda mégis jelentős előrelépésnek tekinthető. (Egerben Kazamata borozó-étterem, Gyöngyösön Pálma Eszpresszó, Det- ken bisztró eszpresszó, Gyöngyösön Mátra Szálló, Egerben turistaszálló.) Ezek mellett — s ez jelentős a növekvő idegenforgalom fogadása szempontjából — bővült a fizetövendég-szol- gálat hálózata is: 1970-hez képest mintegy 150 új férőhely áll a turisták rendelkezésére megyénk üdülőterületein. Kiemelt fejlesztés Egerben A megyei tanács kereskedelmi és idegenforgalmi bizottságának idézett tanácskozásán is szóba került, hogy a negyedik ötéves terv kereskedelem-politikai célkitűzései szerint — teljesen indokoltan — elsősorban a megyeszékhely kereskedelmi hálózatát kell' fejleszteni. Ugyanis a már említett nagyarányú fejlődés ellenere Eger kereskedelmi hálózatának korszerűsitese, íej- ' lesztése meglehetősen lemaradt. Ezért, a középtávú tervidőszak legfontosabb hálózatkorszerűsítési feladata Eger belvárosi üzlethálózatának rekonstrukciója, amely jelenleg is folyamatban van. Az építkezések a megye- székhely korszerűtlen iparcikk-hálózatának átformálását segítik. Az átalakított helyiségek alapterületi kapacitása a sűrű műemléki beépítettség miatt ugyan lényegesen nem bővül, de az újszerű külső megjelenés és a belső üzlettér korszerűsítése kedvezően alakítja a belváros kereskedelmi arculatát, az értékesítés színvonalát (pl. OPÓTÉRT, KERAVILL, Dobó téri üzletsor, Csemege, Napsugár Áruház). Új üzletek és vendéglők A negyedik ötéves terv hátralevő kereskedelmi fejlesztései között fontos szerep jut az egri Felszabadu lás téri leendő lakberendezési áruháznak, amely több mint két és fél ezer négyzetméter alapterületű lesz, s a földszintjén mintegy 600 négyzetméter alapterületű önkiszolgáló étterem -kialakítását tervezik 1975-ben. Ugyancsak Egerben a Széchenyi utcán a jelenlegi Centrum Áruház helyén egy korszerű gyermekruházati kisáruház. a Lenin úton egy élterem, a Vadászkürt helyen ugyancsak egy étterem és szálloda megépítését tervezik 1974-ben. Gyöngyösön a déli lakótelepen építenek egy ÁBC-áruházat, valamint étterem-eszpresszót, Mátra- füreden pedig szállodát és a hozzátartozó vendéglátó egységeket. Ugyanakkor a hatvani Hárs-telepen is megépítenek egy 250 négyzet- méter alapterületű élelmiszerboltot, Hevesen egy 800 négyzetméter alapterületű ÁBC-áruházat, Poroszlón szintén egy korszerű ÁBC- áruházat 1975-ben. Ezekkel a fejlesztésekkel — amint a megyei tanács kereskedelmi és idegenforgalmi bizottsága is megállapította — megvalósulnak megyénk negyedik ötéves tervi kereskedelem-politikai célkitűzései. F. S. Gyermekotthont patronálnak Kék mennyezetű műterem Sokan vannak? Nem. Alig tucatnyian. Mégis lépést kell tartaniuk a fejlődéssel, a korral, művelniük kell magukat, mert kezükben a fiatalság. S nem mindegy, hogy a felnövekvő generációk közönnyel mennek-e el a műalkotások mellett, avagy érdeklődéssel, értő szemmel tekintenek azokra. Azt hiszem, ezzel summáztam is Paksi Gyula rajztanár, a hatvani képzőművészeti stúdió vezetője szavait, amelyeket akkor mondott, amikor néhány éves múltjukról, céljaikról kérdeztem. S azt is hozzátehetem rögtön: az elmondottakkal kibékített! Mert mindig bujkált bennem olyanféle gondolat, talán vád is, hogy e kis közösség tagjai mind művészi ambíciókat táplálnak magukban, s lesik az alkalmat, amikor a stúdió ugródeszkájáról a Képzőművészeti Alap berkeibe, csalitosai- ba pottyanhatnak. Jó, nyilván a többre hivatott, az igazi alkotó egyéniség kitör innen. Ez is a dolgok rendjéhez tartozik. Ám a cél itt más■ S az út szintén! munkáinkról, friss művészeti eseményekről váltunk szót. Ám ami a legfontosabb lenne: az együttes alkotás, a közös munka, valakinek a korrigáló szeme előtt, ez nem megy. Mert nincs, ahol menjen! A Mátraalji Szénbányák Vállalat szocialista brigádjai megalakulásuk óta rendszeres patronálói iskoláknak, óvodáknak, kórházaknak. A legújabb vállalást a gépészeti osztály szocialista brigádjának tagjai tették, akik vállalták, hogy az egri gyermekotthon lakóit patronálják. Elhatároztál;:, hogy játékokat készítenek és gyűjtenek a többi brigád tagjaitól, majd átadják a gyermekváros kis iskolásainak. — Nehezen verődtünk össze, mert mindannyiunknak kenyérkereső foglalkozása van, ami időnk javát elrabolja — mondja Bálint Sándor, aki Boldogról jár a stúdió összejöveteleire. — Én például rajzot tanítok hét osztályban. Piroska Csaba ugyanezt teszi Horton, Török Laci Kökényesen. Mások a dekorációs szakmában dolgoznak. Ilyen Pittner Márta. Persze, ez a szakma Is közel esik a képzőművészethez, rengeteg rajzos munkát kell a dekoratőrnek végeznie, manipulál téridomokkal, s ott van ráadásnak a tervezés, a kirakatrendezés, ami mind sok-sok lekötöttséggel jár. De a hidat is építi ugyanakkor a művészet partjai felé, s abból táplálkozik. A tanulás, az önművelés módja? Hát ez már problematikusabb valami! Egyelőre látogatóba járunk egymáshoz, vitatkozunk Gazda a városi tanács művelődésügyi osztálya és a Művelődési Központ. De fedél, ahol összebújhatnának ? — Valóban helyiségproblémával küzdünk — veszi vissza a szót Paksi Gyula. — Műterem, otthon kellene, ahol foglalkozásainkat tarthatnánk. Ahol kész, vagy félig kész munkáinkra rá-rá- nézhetnénk naponta. Érlelhetnénk, alakíthatnánk őket, ahogyan a költő csiszolja versét- A stúdiómunkának az együttes alkotás legalább olyan értékű felerésze, mint az, hogy esztétikai könyveket bújunk, képzőművészeti filmeket nézünk meg, vagy műtermében keressük fel valamelyik kiválóságunkat. Még talán ez az utóbbi. a műteremlátogatás, amiből mostani körülményeink közepette is leginkább profitálhatunk. Nagy dolog az, idős, szinte egy életpályára visszatekintő alkotó közelébe férkőzni, hallgatni vallomását, látni a műveket, amelyek periodikusan jel-* lemzik munkásságát.... mi fogta meg őket leginkább a találkozóból? — Búza Barna elkötelezett művész, a realitás elkötelezettje, s a közéletiséyá Persze a gyökér! Vésztő! A paraszti valóság, ahonnan kinőtt. Ez mindent megmagyaráz — kapom Paksi Gyula válaszát. — Kamotsay az anyaggal és kifejezési formával birkózik. Acélcsövekből, forru<. tással formál. Nem úi. de kockázatos kísérlet, meri. elviheti á témát! — Lám, Piroska Csaba már kritikus, a ' mester árnyékában- Túltáplált önbizalom lenne? Aligha. Sokkal inkább a megközelítés egyik módozata. Elkísértem a hatvani stúdió tagjait egy ilyen kirándulásra, amelynek célállomása Budapest, a híres Százados úti művésztelep volt. Látni kellett volna őket. hangyaként hogyan szállják meg Búza Barna műtermét, mint faggatják szobrainak indítékáról. S két órával később, egy másik pavilonban, miként próbálnak azoknak a gondolatoknak, érzelmeknek a mélyére hatolni, amelyeket Kamotsay István bontott ki kedves-közvetlenül, szinte önmagát nyújtva tálcán látogatóinak. Hazafelé jövet szóra bírtam néhánv stúdiótagot, mert érdekelt: Megint együtt, a pesti út után. A helyzet alapjában változatlan. Pedig újfent hetek teltek el. Kellene az a stúdió! Bárhol, s bármekkora is. De még ígéretet sem kapnak. Pedig valamelyik iskola, intézmény minden bizonnyal birtokol Hatvanban valamiféle lomos raktárt, amit nélkülözhetne, s amelyet a társaság kipofozna! Mire telik mégis a tucatnyi lelkes ember becsvágyából? Előbb kiállítást rendeznek. Együttesen rukkolnak kiqz utolsó esztendő java termésével, amely jobbára családi otthonok zugaiból, albérleti szobák sarkából jut napvilágra. Ez májusban lesz! Utána nyári táborozásra készülnek. Az Alföldre, a már- (télyi Tisza-partra, Tettre kész segítőjük akadt evégból a nemreg Hatvanban kiállító festő,' a vásáhelyi művésztelep vezetője, Almási Gyula személyében. Ilyent;-imán gyümölcsözőnek ígérkezik a nyár, s alkalmi otthonuk, a természet, ez a kék mer-v- nyezetű, végtelen műterem . ■ . Azt nem is említve, hátha időközben megoldódik végső szállásuk kérdése. Mert a nagy-nagy lépés az lenne! 1 Moldvay Győző ; 'VWVÁAAN A/W* KEREKES IMRE: Karikást készítő miizeumör n. A gyulai várban múzeumőr a 74 éves Vida Sándor. Ré1973. «Uá^eius 30., jpéntek gén szíjgyártó volt, ezért szabad idejében most is varrószékére ül és szebbnél szebb karikásokat készít. (MTI Foto — Kunkovács László.) Tudom én azt nagyon is jól. Mert ha én nem is utazom a tengerre, de ilyenkor az esti órákban utazik a Bzajré. Ilyenkor a gépkocsiknak még szabad kijárásuk van az esti műszak miatt és ilyenkor töri a nyavalya a rendészt, hogy miért állok a portásfülkénél és rágom ott a körmöm és szivarozok és figyelem, hogy idegesek-e a mucusok. Mert ha a mucusok idegesek, az mond valamit. Mondjuk, jön a front, az átvonulás. A mucusok már idegesek a front előtt. Ez így van. A front meg ideges lesz tőlük. Ez így halad. Világos, hogy tudnom kell, idegé- sek-e a mucusok, mert nálam ettől függ, hogyan sikerül az éjszaka. Hogy félre ne beszéljünk. Így aztán hiába várja a rendész. hogy takarodjak a portásfülkétől: Nekem ugyan $ nem főnököm. Pofája más- s nak is van. Ez való igaz, < úgy mint ahogy az is, hogy Í valahol a kocsi farában utazik a szajré. Kutatni nem vagyok illetékes, de az se kötelező, hogy vak legyek, v Tudja ezt a rendész. <: Csak egyszer tudnám, < hogy mit hoz az éjszaka. $ Amióta először leütöttek, ez < minden este megfordul a > fejemben. Azóta megpróbálom kikalkulálni, hogy ha jól áll a hold ac égen és szellő jön a temetőből és a gyárfalak jól verik vissza a kutyás Elza nyomában az ugatást és Perecz Vince időben kibiceg a gyárkapun, minthogy biceg, ha a mucusok nyújtják a lépést, hogy jobban mutasson a lábuk és a gyárkéményből a füst egyenesen száll, akkor érdemes-e idegeskedni az éjjeliőrnek, vagy ez valami jót. jelent. Csak egyszer tudnám előre, hogy mit hoz az éjszaka ... A Lipták úr például tudja, mert mától felemelték a sör árát és akárhogy is számítja, neki ez rámegy az életszínvonalra. A Slezákné pedig, ha sör-árfolyamon számolja a rezsiköltséget, a mínusz nála is rögtön jelentkezik. A Vajda úr, a KÖZÉRT-es. azt forgatja a fejében, ha majd lefekszik, hogy jól blokkolták-e az áremelkedést, mert ha nem, a saját zsebére megy. Richter úr, a csapos, most aztán igazán úgy érzi magát, mint a világ közepe. Minthogy a ser került terítékre, a mese pont róla szól. Erdélyi úr, a festő, fixre lehet venni, hogy három nap kerüli a sört. Csak töményét, urak, csak töményét!- Mégis van bátorság a világon. Vagyis tüntetés az árak ellen. De harmadnap már ő is megadja magát a sorsnak, mert hiába a tömény, ha sör nélkül szomjan halunk. Csak Tölcsváry Adrienne tesz úgy, mintha a világon semmi nem történt volna. Félrevágja a fejét és csak akkor húzza fel az orrút, ha a daxlival meg kell állni, mert így szükségeltetik. Van ilyen helyzet is. Egyébként, hogy ne csapjuk arcul az igazságot, a Nelli késik. Most mondjak valamit? Az éjszakáról vagy jót, vagy semmit. Van úgy, hogy hosszú ideig semmi nem történik, aztán egyszerre történik minden. Van úgy. Megfigyelésem szerint, ahhoz, hogy valami történjék, valaminek történnie kell. Röstellem, hogy tudatlanságomról most így szóltam magam, de pillanatnyilag nem tudom ezt jobban kifejezni. Már mással is megesett. Mindegy. Csak azt kellene tudni, mikor indul el az a valami, ami már valaminek a kezdete. Ki tudja ezt? Amikor engem először leütöttek, ezt már akartam1 mesélni, tulajdonképpen láthattam volna előre. Tulaj- dánképpen. De semmit nem láttam. Mert kilenckor, amikor a rendészt telefonon keresték, tudhattam volna, hogy ez fal. Most már tudom, ha a rendészt telefonon keresik, fel keil -húzni a stukkert... Aztán jött, hogy itt a gyár alatt egy Skoda nekiszabadult a lámpaoszlopnak. Tíz óra is elmúlt már, mire a mentők mindent eltakarítottak, a roncsot is elhuzatták. Aztán a rendőrök is összehajtották a mérőszalagot, zsebre vágták a krétát, amivel megrajzolták, hogy honnan fog a fék, aztán jóéj- szakát... Szerintem aki ebből, valamire jut, arra már lehet mondani, hogy nagyokos. Én nem vagyok, az szent. Mikor pedig már azt hittem, hogy' megnyugszik az' éjszaka, megjelentek a részegek. Huligánok mindig léteznek. Itt mentek egymás* nak a portásfülke előtt, mint-j ha csak szúrta volna a szemüket. Garantálom, hogy ennél jobb helyet is találhattak volna. De ez neip volt egy komoly verekedés. A komoly verekedő nem rúg. Ezek meg rúgták egymást. Ha ütöttek, mindig mellé ment. Innen is látszik, ha részeg részeggel verekszik, az sose komoly. A fülke mellől figyeltem, az éjjeliőr ne keveredjen bele az ilyesmibe. A lámpa árnyékában azért megfogtam a stukker végét. Árnyékban bizony jó a stukker. Ennyi történt már kora este, mielőtt elindultam, hogy tegyem, amit kell. Vagyis, hogy megkerüljem a gyárat. És akkor elindultam és begomboltam a kiskabátot, ahogy szolgálatban szokás és megütöttem a sapkám siltjét, hogy félre ne álljon es megrántottam a nadrágszíjat és megnéztem az irányt, merre indulok. (Folytatjuk.)
