Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-29 / 74. szám
Mit rejt a Szép-bástya? Könyv az egri várról Eger egyik vonzóereje — műemlékei, jó bora mellett — történelmi múltú vára. írtak már róla nem is keve- ' set, akar regényes, akár tudományos, akár népszerűsítő formában. S ez a sok mégsem elég. Nem, mert a vár évről évre újabb titkokat árul el önmagáról. Ezeket mind rendszerezni kell, s arról sem lehet megfeledkezni, hogy az érdeklődő turista — olvasmányos formában — értesüljön mindarról, amire a régészek gondos munkája fényt derített. Júniusban ismét könyv jelenik meg az egri várról. Ennek érdekessége az, hogy írója — Kozák Károly 'régész, az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársa — vezette, vezeti, hosszú évek óta a feltárási munkákat, s így az olvasó a szakembertől, a legilletélcesebbtől kap tájékoztatást. Kozák Károlyt kértük meg, hogy beszéljen új könyvéről. T Mi ösztönözte a mű megírására? — Azt szeretném elérni, hogy a látogató, a turista mind többet tudjon meg az egri várról. S még egy: arra törekedtem — remélem sikerült —, hogy az érdeklődő könnyen eligazodjék. Részben „útikalauzt” kínálok a várlátogatáshoz, menetrendet, amely rövidíti, célszerűvé teszi a megismerés útját. Mindezt azért, hogy betekintést nyújtsak a vár történetébe, hogy a turista ne csak impressziókat szerezzen, amelyek igen hamar elhalványulnak; hanem kronológiai sorrendben rendezett anyagot kapjon. Igya sokszor céltalan bolyongás emlékezetes, tudásgyarápító séta lesz. — Ön vezeti az egri "vár feltárási munkáit. Az újabb eredményekből mi került a könyvbe? — Munkám két részből áll. Az első, a rövidebb, a történeti rész. Ebben a lényegében már ismert és sokak ál. ial megírt históriai anyagot foglalom össze. Arra törekedtem, hogy közérthetően, világosan fogalmazzak, mert csak így válhat mindenki számára hozzáférhető útikalauzzá könyvem. A második rész a terjedelmesebb, ez tulajdonképpen a várbeli séta általam ajánlott, hasznosnak tartott menetrendje. Ennek során ismertetem az újabb feltárások eredményeit. ízelítőül csak a-legizgalmasabbakat említem. A várhegyen egy falu nyomaira bukkantunk, „ házmaradványokat találtunk, sőt feltártuk a temető egy részét is. Ez a település niég a vár építése előtt, a XI. században létesült, valószínű a püspökség alapításával egy időben, I. István vagy valamelyik utódjának uralkodása idején. Erről a korábbi feltárások, kutatások semmit nem derítettek fel. Megírtam azt is, amit eddig sikerült kifürkésznünk a Szép- bástya'titkaiból. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy egy mini trójai domb, hiszen különböző korok, hallgató századok egymás mellé vagy éppen egymásfa épített emlékeit őrizte. Megtaláltuk annak az útnak a maradvá- ' nyait, amely még a várépítés előtt készült. Feltártuk egy XI—XIII. századi gótikus^ épület pincerendszerét. Közelében egy kohó, vagy kovácsműhely maradványaira bukkantunk. A XVI. században készült egy' érzékletes, precíz váralaprajz, amely tanúsítja, hogy volt egy sokáig használt kút is a Szép-bástya környékén. Sokáig hiába kutattunk utána, pedig egyéb, későbbi .forrásmunkák is bizonyították létezését. Nos, a bástya kiürüli kutatások során ezt is megtaláltuk. Azt hiszem, ez a néhány példa is érzékelteti, hogy valóban megérett áz Údő egy új várkalauz megírására. A megbízást Bakó Ferenciül, a Heves megyei Múzeumi Szervezet igazgatójától kaptam. Külön öröm számomra, hogy önzetlen Megjelent a Béke és szocializmus új száma A folyóirat legújabb száma az „Elmélet” rovatban beszámolót közöl arról az eszmecseréről, melyet egy nemzetközi kutatócsoport folytatott Lenin „Materializmus és empiriokriticizmus” című művének eszmei tartalmáról és mai jelentőségéről. s különösen részletesen mutatja ki, hogy mennyiben nyújt segítséget nekünk Leninnek ez a műve a marxizmus mai revizionista torzításai ellen vívott harcban. A folyóirat rovataiban ezúttal több cikk foglalkozik Latin-Amerikával, ezekQJÜMkM 1973. március 29., csütörtök közül különös figyelmet érdemel Ruben Dario Souza írása aki képet ad a Pana mában 1968. októbere óta végbement pozitív előjelű változásokról — A „Latin- Amerika lázadó páterei” című cikkében Alvaro Delgado a latin-amerikai papság állásfoglalásában bekövetkezett változásokról, a papság haladó részének a forradalmi harcba való bekapcsolódásáról számol be. A „Tények és adatok” rovat ezúttal a Lengyel Egyesült Munkáspártra, a Német Kommunista Pártra és a ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártjára vonatkozó adatokat tartalmaz, továbbá statisztikai táblázatokkal világítja meg a bérmunka alakulását a fejlődő or-ym-’k- - baa. ÍKS) mecénásként az Egertourist jelentkezett, s vállalta a kiadás költségeit. A könyvről még csak annyit, hogy gazdag képanyag egészíti ki. A fotókat Kovács Éva, a vármúzeum munkatársa készítette. A precízebb eligazodást, a pontos megértést segítik elő a rajzos illusztrációk is., — S még egy kérdés a könyv ürügyén a feltárásokat vezető régészhez. Mi újat ígér a sokakat érdeklő munka? — A Szép-bástya és környékének' helyreállítását már ebben az évben megkezdjük. Ügy is fogalmazhatnék, hogy egy szabadtéri múzeumkertet alakítunk ki, hiszen a véletlen folytán egymás mellett sorakoznak az egyes történeti korszakok emlékei, ráadásul kronológiai sorrendben illusztrálva a vár történetét. Aki ezt látja. könnyebben alkot érzékletes képet a múltról, (pécsi) KEREKES IMRE: Balogh Ervin képei az egri Rudnay-teremb en I AZ EGRI Rudnay-terem- ben, a múlt héten nyílt meg Balogh Ervin festőművész kiállítása. A gyűjteményes tárlaton a művész 44 alkotásával ismerkedhetik meg az egri közönség. Balogh Ervin 1955. óta szerepel a hazai és a nemzetközi tárlatokon. 1966-ban volt első, önálló kiállítása a Csók Galériában. Képei a Nemzeti Galériában,' más magyar múzeumokban, gyűjtőknél megtalálhatók, de nem egy alkotását ismerik Európa, Amerika, és Ázsia országaiban is. .Életrajzi adataiból tudjuk, hogy évekig időzött Franciaországban. Ilyen előzmények és tények után érthetően nagy várakozás és érdeklődés előzte meg ezt a tárlatot, a csaknem • mindig vásárlókedvében levő egri műbőrötök és a nagyközönség részéről. Ami a kiállítás anyagát illeti, nem lehet okunk panaszra. 44 kép feltétlenül elegendő arra, hogy a művész egyéniségét, érzelmi világát, gondolatait, szenvedélyeit, szemléletét megismertesse. És a bemutatkozás, a megjelenés még hízelgőbb, meghittebb tud lenni, ha az egri témák, az egri belváros ismert foltjai, az egri háztetők, vagy az egri vár egy részlete, az egri utcák, házak visszaköszönnek a látogatónak a vásznakról. Nem rossz ajánlólevél az sem, ha első pillanatra nyilvánvaló, hogy a század . végi-eleji francia mesterek technikája, varázsa megérintette Balogh Ervin alkotói elképzeléseit. Párizs tegnap és ma és még nagyon sokáig a képzőművészek Mekkája, irányt szab divatoknak, erőt ad szellemi áramlatok elindításához, izmusok keletkezéséhez, szédelgések őrületéhez. Mindenekelőtt azonban varázsa van. amely alól nehezen lehet szabadulni. BALOGH ERVIN éppúgy fellazítja a színeket és a Én ugyanis azt tartom, meg is mondtam, a Nellinek, miféle dolog az, minden hadgyakorlatról azt írni, hogy jól sikerült. Duma. Vagyishogy ezzel azt akarják mondani, a katonák jól megtanulták, hogyan kell egymást levágni. «Emberek vagyunk, nem igaz? Egy bicskája még az utolsó tolvajnak is lehet. Mi nem jut eszébe az embernek éjszaka a temetőről! De mi jut eszébe a koraestéről? Amikor már sötét van ugyan, de a műszak még javában üti a vasat. Vagyis forrpoúton van a munka, a haverok még kapkodják a fejüket a futószalag után és a mucusok a futószalag végén rángatják a vállukat és az udvaron még javában cikkáznak a targoncák és szállítják az anyagot a gépekhez és a küldöncök futkároz- nak a művezetők blokkjaival. A- kutyás Elza ilyenkor dugja ki a fejéi a mühelyaj- tón és szippant, hogy tiszta-e a levegő. , A kutyás Elzáról eleinte persze azt se tudták a haverok. hogy létezik-e a világon, a mucusok még úgy se. Csak annyit láttak, hogy még a jó bakkancs, talpát is spárgával kötötte át. Ez tény és való. Télen meg barna kendőt viselt a fején és a vállán, a keblein csomózta. Övnek egy kötéldarabot kunyerált a fel- vételezőtől, vagy a takarítóktól, mert ezek mindent felkutatnak Ha nem tiszta a levegő, a kutyás Elza ki se lép a gyárudvarra. És ha mégis rajtacsípik, hogy átinal egyik mübeivből a másikba, meg- zendül a kutyakórus. Egy kutyaszakértő szerint, - aki W. % egyszer innen, a portásfülkéből fülelte a kórust, hangerőben legalább száz eb csaholt a gyárudvaron. Az úgy kezdődött, hogy Perecz Vince valahol a városban látta meg az öreg- lányt, amint egy ebet húzott maga után. Esküszik, hogy vizsla volt, ronda vörös szőrrel, lelógó és rongyos lapátfülekkel. Elza szoknyájának alsó szélét szimatolta. Perecz Vince persze már a gyárból ismerte Elzát és minthogy azonnal felismerte a helyzetet is, ott az' utcán nyomban elugalta magát. A dög rögtön felkapta a fejét, de Elza nem vette a lapot. Nem nézett az ugatás irányába, pedig ahol ugatnak, arra oda kell figyelni. A vizsla rántott egyet a pórázon, aminek Elza egy pillanatig engedett is, de aztán egy szemrehányó pillantással visszahúzta az ebet. Még egy rövid vak- kantús hallatszott a távolból, de a vizsla akkor mái' leszerelve érezte magát és csak lapátfüleivel jelezte, hogy mindent hallott. Ahogy legközelebb Perecz Vince meglátta Elzát a gyárudvaron, ha akart volna, se tud ellenállni az ugatásnak. Szerintem olyan ez, mint az ének, ha ezzel nem szélesítem a tudatlanságom. Természetesen ezzel azt akarom mondani, hogy van eset, amikor az éneknek sem lehet ellenállni. Ha nem hp-. zudnak a szesztestvérek. Elég az hozzá, hogy minden ember tud ugatni, ha akar. Jócskán akarnak, mert most már hiába is próbálnék melformákat, mint mindazok, akiket mestereinek, példaképeinek tekint, , akár nyíltan, akár titokban. Ez a szín- és formabeli fellazítás azonban már nem a múlt század utolsó évtizedéiben és hem a jelen század első évtizedéber» történik, hanem 1970-ben, vagy azután és ez, — óriási különbség. Akkor a fellazított formák a fény csodálatos lebegését, az egész világ lebegtetését újdonságként hozták, a képeken, azzal a megint csak csodálatos ünnepélyességgel, amit az a bizonyos áthevüll levegő, a ténytől izzó és szemet gyönyörködtető forró párásság okozott a képeken, még akkor is, ha a témák a legegyszerűbbek, a leghét- köznapiabbak voltak.' Talán éppen ezért! Ma, ezekben a fellazított színfoltokban, ezekben a nagyvonalúan odatett formákban, Balogh Ervin képeméi nincs meg az a lebegtetős hatás, amelytől a táj tüneménnyé válnék, amelytől a_ tájba bele lehet szeretni, amitől — így szokták ezt mondani néha — meg lehet részegedni. Itt minden korrekt a hanyag elegancia ellenére is, a színek sem komorak, nem nehézkesek, nem bántja a szemet a különösségek keresése a színkompozíciókban, mégis bizonyos távolság marad a képek és a szemlélő között. Mintha e^y fokkal, vagy nem is tudjuk mennyivel. józanabbak lennének ezek a képek a kelleténél. Nem. akarjuk előrángatni Shákespearet únos-úntalan, de ő azt írta a Szentivánéji álomban: „Szent őrületben a költő szeme a földről az égre, égből a földre villan.” A költészetnek ezt a parányi többletét, ezt a kicsi-kis őrületet hiányoljuk ezeken a képeken, azt a kicsi-kis és kellemes tébolyt, amitől az * ég is látszik a földön és a föld is valahogy az egekbe emelkedik. Persze, csak úgy képletesen. , Erezzük mi itt, hogy a festő nem véletlenül közölte katalógusa mellett a három bibliai királyok kompozícióját, mert a költészet valahogyan mindig és minden alkotásban szükségszerű, de a csendéletek sora, a Belváros, a Fehér váza, a Téli Dunapart, a még külön Kék csendélet, ■ a Sárga csendélet, a Halászbástya, a Házak a Vár alatt, Nő virággal, a Kék fák, a Szalajka- völgy, a Megint november, az Első hó, a Tér elgondolkoztat bennünket, de a soksok fehér, a . mindenütt megjelenő a kontrasztokat alig elviselő fehérnek az attrakciója nem pótolja, nem pótolhatja a meghittséget, a' melegséget, a lélek kitárulkozását, Az . az érzésünk, hogy Balogh Ervin, aki pályájának időben is deleiőjén van, talán nem meri teljes őszinteséggel vallani azt a férfilírát ebben a rohanó és sok-sok zajjal megvert korban, azt a lírát, hangulatot, ami nélkül szeretetet sem lehet ébreszteni a táj iránt, éfs a tájban, a táj megett megjelenő alkotó irányában sem. A tájképen túl, az arcok is azokon a képeken, ahol teljes értékkel jelen van az emberi test, mintha illusztrációk lennének egy el nem mondott meséből, lefelé néznek, valami furcsa lyukba, ahonnan' nem bújik ki a megnevettétő, szórakoztató manó vagy dzsinn. . A FRISS, a . magakeílető színekhez egy kicsi-kis melegséget még és a közönség érezni fogja, milyen komolyan veszi a hatni akarást is Balogh Ervin! A -hatáske- resést, az érezelmeket sohasem szabad szégyenlenünk, még akkor sem, ha a. nagy cinikusok — ma is vannak szép számmal — mindenre legyintenek is. És akkor a Három madárijesztőnek bizonyosan akad .vevője, bárhol! , (farkas) lébeszélni, ezt a cirkuszt a gyárban megállítani nőm lehet Nem létezik. Ha kutyás Elza megjelenik a műhelyajtóban és körülötte nem tiszta a levegő, a gyárudvaron úgy 'szólal meg a kutyakórus, mint a holdvilágos faluvégen. Vakuljak meg, ha nemi így van. Napról napra mindezt ezzel a két saját fülemmel hallom. 'Még azt is hozzáfűzöm, pusztán a tárgyilagosság kedvéért, hogy engem is ■szinte elkap ez a laz, ahogy Elzát látom egyik műhelyből a másikba átslissaolni az udvaron. Mint megfigyelő állítom, már amennyire az éjjeliőr az esti órákban láthatja a terepet, az első vakkantásra Végig a gyársoron kivágódnak az ablakok, megtelnek a műhelyajtók, megáll a targoncás az udvaron és a levegő remeg a/, ugatástól. Pillanatnyilag a kutyás Elza a legnagyobb szám a gyárban. Egy üzemnek is megvan a magánélete. 'De menjünk tovább, ha már a szórakozásnál tartunk. Már amin az éjjeliőr szórakozik, minthogy ki van re- kesztve az éjszakai murikból. Ez hétszentség. He -sem így lenne, nem létezne a világon éjjeliőr. De szabad.ság még annak is jár, amint céloztam rá. Tydja ezt meg a szakszervezet bizalmija ». mert idejön hozzám, mi a véleményem, van egy' út a külföldi tengerhez. — Maga, Gáspár, ugyanis erre rászolgált. Rászolgált erre már az apám meg az anyám is, aki világra hozott. Miért ne hozott volna? Éjjeliőrre- mindig szükség van, amíg lesz éjszaka. Ez pedig úgy tudom, nem' fogyóeszköz. Nahát. Ma este várom a Nel- lit. Szóval, azt mondtam neki, mármint a bizalminak, ■ anyuskám, utazz magad. Engem ne tegyetek boldoggá azzal, hogy aztán dörgöljétek az orrom alá. Különben is, jártam már küb- íóldön. Egyszer. Ühüm. A hegyek, ugye... a nagy zöld hegyek. Fehér meg színes dobozok ragasztva az oldalukhoz. Na persze. Szép látvány. És akkor csak fogtam magam és mentem és mentem. Míg csak fel nem szálltam egy vonatra és addig néztem a tájat, míg egyszer csak azt látom, hogy itthon vagyok. Ahogy mondom, ez aztán jól sikerült... Házért ne menjen külföldre az aki semmit nem ért. Csak magyarán. A tengerre pedig csak az ménjen, aki úszni tud. Jöhet hozzám á bizalmi, de az hétszentség, hogy én a ten' gerhez nem megyek. Majd ■ ha tudok úszni. Ez van. Így " bizony, es a többi... Az ésatöbbiről pedig úgy akarom folytatni, mielőtt még teljesen ellövöm a puskaporom a kutyás Elzával, senki, ne higgye, hogy rám nem ugatnak. Ugatnak bi■ zony. Rám például ugat a rendész, hogy az éjjeliőiv minek áll kora este'a por- tásfülkénél, annak nem oU a helye. (Fogtáljuk.)
