Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-27 / 72. szám

8.20 9.00 9.35 10.05 10.30 11.31 11.52 12.20 12.35 13.45 14.00 14.11 14.47 15.10 15.24 16.05 36.09 16.39 17.05 17.20 17.30 18.00 18.30 19.25 19.29 20.29 21.04 21.29 22.30 22.46 23.02 0.10 KOSSUTH Népi zene. Harsan a kürtszó! Bachb-moll szvit. Iskolarádió. Puccini: A köpeny. Egylelvonásos ope.ra. Versek. Népi muzsika. Ki nyer ma? jVIelódiakoktél. Törvénykönyv. Fúvószene. Mesejáték. Éneklő Ifjúság. Nóták. Rádióiskola. Petőfí-kalendárium. prokofjev: Péter és a farkas. Szabó Pál művészete, m. Farkas: Vonósnégyes. Az élő népdal. Riport. Könnyűzenei hfradó, A Szabó család. Színházi világnap. Egy rádiós naplójából. Áriák. Kozmosz. Bartók: VE vonósnégyes. Néptáncok. Versek. Szimfonikus hangverseny. Táncdalok. PETŐFI 8.05 Zenekari muzsika. 9.30 Poulene: Stabat Mater, 9.34 Népdalok. 9.35 Könyvek, tájak« emberek... 11.45 A kriobiológiá sikerei. . 13.00 Operarészletek. • 1S.03 Bécsi klasszikus zene. Randevú kettőtől — hatig... 18.10 Filmklub. 18.35 Mozart: G-dúr zongora^ verseny. 18.51 Riport. 19.09 Ifjú zenebarátok híradója. 13.39 Felgyorsult élet... 20.25 Hétfői humanizmus. _ Rádiójáték. 2:.10 Lehár: A mosoly országa. 23.15 Nótacsokor. Szolnoki Rádió Alföldi krónika. Csárdások. A jelölőgyűlések után. A tehetség kötelez. Zsolnai Hédi énekel. Aranytartalék. Szerkesztik a hallgatók. MAGYAR R.W 17.28 17.35 18.10 19.10 19.30 20.00 21.40 22.10 Iskola-tv. Hírek. Szép énekszó. Riportműsor az államosítás 25 éves évfordulója alkal­mából. (Folytatás; 20.50— 21.40) Esti mese, Tv-híradó. Hosszú, forró nyár::; V. A festészet kalandja. Tv-híradó. [fotezi EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33) Fél 4 órakor Eltűnt nyolc űrhajó.;: Színes NDK—szovjet—bolgár film Fél 6 és. este 8 órakor A hölgy az autóban szemüveggel és puskával • Színes francia—amerikai bűnügyi ülm. EG RI BRODY (Telefon: 14-C7) Fél 4 órakor Középiskolás filmklub Fél 6 és este fél 8 órakor! ' Bolondos újoncok színes, zenés francia fllmvig- Játék. GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Fél 4 órakor Oleszja Háromnegyed 8 és este 8 órakor A fekete farmer HATVANI VÖRÖS CSILLAG Lázadás a Bonntyn (Dupla hely áraki) HATVANI KOSSUTH Rabszolgák HEVES Kecskeszarv FÜZESABONY. Anna ezer napja 25 a Duna Bizottság j# A leonagyooo taKoröfc ___________I 1 973. március 23—24-én Budapesten tartotta 25. ju­bileumi ülését a Duna Bi­zottság. A Duna Bizottság -a Duna menti országok nemzetközi szervezgte, amelyet a sza­bad dunai hajózfes biztosítá­sára hoztak létre. A szerve­zet 1948. augusztus 18-án alakúit Belgrádban (Beog­rad) Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Magyarország, Románia és a Szovjetunió részvételével. Ausztria 1959. óta mint tag, az NSZK mint megfigyelő vesz részt a munkájában. A bizottság fel­adata a dunai hajózás fej­lesztése, a hajózás biztonsá­gának javítása, a közös ár- vízvédelem kialakítása, a forgalom ellenőrzése, a ki­kötői és hajózási berendezé­sek műszaki színvonalának emelése. A Duna .Bizottság székhelye Budapest. A Duna, a mellette fekvő országok életében* * összekötő kapocs, fontos vízi út, a ten­gertől Regensburgig — 2379 km hosszúságban — hajóz­ható. (A Majna-Rajna csa­torna megépülése után je­lentősége fokozódik, az Északi-tengert a Fekete-ten­gerrel összekötő — Európát átszelő — nemzetközi vizi út részévé válik.) A Duna menti országok dunai flot­tája 4236 egységgel 632,5 ezer LE vonóerő-teljesít­ménnyel, 2807914 t befoga­dóképességgel rendelkezett 1971-ben. (Hazánk dunai flot­tája 266 400 t szállítóképes­ségű 461 hajóegységből állt.) A Dunán szállított áru Egerben: 19 órától szerda reggel ' 7 óráig, a Bnjcsy-Zsi- lius/.ky utcai rendelőben. (Tele­fon- 11-10.) Rendelés gyermekek részére is. Gyöngyösön: 19 órától szerda reggel 7 óráig, a Jókai utca 41. f-uim alatti rendelőben. (Tele- 1 lm 117-27.) mennyisége 98,6 millió ton­ríát tett ki, ebből Magyar- ország 18,4 - millió tonnával részesedett. Hazánk kikötőiben 8,8 mil­lió t árut raktak be • és 9,6 millió t áru kirakásáról gondoskodtak. A kereskedel­mi forgalom 89,3 százalékát nyersanyagok adták. Ebből alapanyagok, ércek 45,7, a vasérc és ócskavas 11,9 szi­lárd, fűtőanyagok 9,6, kő­olaj- és kőolajszármazékok 10,9, egyéb nyersanyagok 6,9, a fémek pedig 4,3 százalék­kal részesedtek. Ezenkívül építőanyagot, műtrágyát, fát, mezőgazdasági termékeket (gabonafélék, zöldség) is szállítanak. Évi 1 millió ton­nánál nagyobb forgalmat a következő dunai kikötők bo­nyolítottak lé: Rényi 9,8, Ismail 6,7 (Szovjetunió), Ga­lati 1,7, Braila 1,4, Giurgiu 1,4 (Románia), Rusze 6,6, Svistov 3,3, Lom 2,6 (Bulgá­ria), Beograd 4,5, Novi Sad 1,8 (Jugoszlávia), Dunaújvá­ros 3,3, Budapest 4,4, Almás­füzitő—Szőny 1,2 (Magyar- ország), Komarno 2,8, Bra­tislava 1,5 (Csehszlovákia), Wien 1,8, Linz 4,2 (Auszt­ria), Regensburg 3,1 (NSZK). A dunai utasforgalom ki­sebb jelentőségű. A nemzet­közi és belföldi személyfor­galomban 10 012 800 utast szállítottál;:, amelyből 4 mil­lió 922 ezer tó a helyi me­netrend szerinti forgalomban és kirándulójáratokon, 5 090 800 fő pedig • az orszá­gok közötti forgalomban utazott.. — TERRA — Ok 99-en Egri főiskolások Vlagyimirban (Moszkvai tudósításunk): VLAGYIMIR, a híres és pa­tinás műemlékekkel rendelke­ző, több mint negyedmillios város, mindössze kétszáz ki­lométerre van Moszkvától. A több száz éves, történelmi le­vegőjű város két legnevezete­sebb műemléke az Uszpensz- kij és a Dmitrijevszkij szé­kesegyház, de köztudott, , hogy ott élt és alkotott pár évig a finomtollú Herzen is. A modern negyedben áll az a két legújabb, nagyon igé­nyesen megtervezett épület, amelyekben ae átszervezett színház és a filharmónia ka­pott helyet. A látogató az Arany Kapun át érkezik Vla­gyimirba, közelében húzódott egykor a várfal, s rögtön .a város szívében találja ma­gát. Modern üzletek, kényel­mes éttermek, filmszínházak sorjáznak egymás után. Immár sok éves hagyo­mány, hogy az egri főiskolá­sok — az orosz nyelv és iro­dalom szakosok — egy-egy félévet Vlagyimirban tölte­nek, hogy igazi oroszos kör­nyezetben még jobban meg­szilárdítsák nyelvi ismeretei­ket. Ebben a félévben a négy magyar tanárképző főiskolá­ról két tanár vezetésével 99 orosz szakos hallgató folytat­ja tanulmányait ebben a ra­gyogó fekvésű városkában. Közülük húszán az egri fő­iskola tanárjelöltjei. MÁRCIUSBAN rövid idő­re meglátogattam a Vlagyi­mirban tanuló egri fiatalokat. Már mindannyian otthono­san mozognak a háromezres főiskola mindennapjaiban, beleilleszkednek az ottani ta­nulmányi és társad -'mi élet­be. Négyágyas szobákat kap­tak, három orosz anyanyelvű lányhoz, illetve fiúhoz egy- egy magyart költöztettek be. Ez a megoldás rendkívül elő­nyös számukra, hiszen rá vannak utalva lépt.en-nyo- mon az orosz beszédre. Kialakult a vegyes kollé­giumban egy sajátos együtt­élési forma, hol a magyarok vendégelik meg szobatársai­kat, hol azok viszonozzák a meghívást. Így, a szárazon csak ritkán látható, a nap nagy ré­szét a víz alatt, alvással tölti a müncheni állatkert sze- mefénye, az újszülött vízilóbébi. (Telefoto — AP—MTl—KS) A minap az utcán elka­pott kiváló epizódistánk, Ap­ropó, aki annak köszönheti becsnevét, hogy mindig tele van jobbnál jobb sztorik­kal, de a világért sem mesé­li el azokat, ha csak nincs valami „apropó”. ' Hála azonban Apropó dús fantáziájának, mindig akad valami apropó, s ha még­sem, ő kerít egyet, ha kell, a föld' alól is. Most azonban nem kellett a föld alatt keresgélnie az apropói, mert alighogy át­estünk a kölcsönös üdvözlé­sen és elsóhajtottuk, hogy „haj-hajh, múlik az idő”, eltipegett mellettünk az ap­ropó — egy idős hölgy sze­mélyében. Arra lettem fi­gyelmes, hogy a barátom szava elakad, s a tekintete követi a távolodót, aki lop­va vissza-visszapillantott, majd eltűnt a közeli üzlet­ben. — Apropó — fordult hoz­zám Apropó barátom —, róla jut eszembe az a régi szép történet... igaz . törté­net! Azért hangsúlyozom, hogy igaz, mert magam is csak nehezen tudom elhin­ni, hogy ő és én valaha... Hűha! — sóhajt, legyint és dicsekvő hangon: — Láttad, hogy megbámult? — Igen, de azt hittem, hogy egy a / sok tévé-néző közül, akik ismerik az ábrá- zatodat. — Tévé-néző! Hol volt akkor tnég a tévé? öregem, akkor még a rádió is gye­rekcipőben járt, sőt majd­hogynem még ő . is, Adél- ka, mert úgy hívták: Adél- ka! Csodaszép volt. Az alak­ja, az arca, tetőtől talpig minden egyes porcikája, de a szeme ... a szeme .,. Még most is sejteti, hogy.,. Lát­tad? , — Csak futólag. — Mindegy. Nekem elhi­heted. Olyan szemet ’ sem azelőtt, sem azóta . . Ha az a sötétkék szempár a sűrű pillák alól valakire ráné­zett, annak a valakinek nemcsak a szívverése ónt meg, hanem a hangja is el­akadt. — Igen, ezt tapasztattam az imént. * — Tehát hajdanában-dta­nában, főiskolás koromban, a Julius Caesarban statisz­táltunk. Adélba Caesar ap~ ródja volt, én egy á tömeg­ből, akinek szerepe szerint kiáltania kellett, hogy „Él­jen Caesar!” Én kiáltottam is nagy lelkesen mindaddig, amíg Caesar oldalán meg nem láttam Adélkát, illetve a szemét, amely természete­sen rám nézett. Akkor az­tán csak tátogtzm, tátog- tam, hang nem jött ki tor­komon. Az ügyelő a második al­kalommal észrevette aka­ratlan szabotálásomat, és fi­gyelmeztetett: ha még egy­szer! ... Nekem nagyon nagy szük­ségem volt a gázsira, meg­kértem hát Adélkát, hogy ezentúl nézze inkább a bal fülcimpámat. Adélka, aki viszonozta nagy szerelmemet, azt mond­ta, nehezére fog esni, hogy ne nézzen a szemembe, ha erre alkalom van, de majd, erőt vesz magán. A következő előadáson örömmel tapasztaltam, hogy Adélka szófogadó kislányhoz ill "-<n a bal fülcimpámat ni Én tehát zavartalanul és dupla hangerővel ordítot­tam, de szükség is volt er- , re, ugyanis a mögöttem ál­ló Laci barátom —■ mint utólag magyarázta «—> hirte­len berekedt. AdéTka aznap este azt: mondta, hogy nem érzi jól', magát, siet haza lefeküdni,', még a villamosig se kísér-: jem el. Mit tehettem? Bá­natosan, magamban bo­lyongtam az éjszakában, s: a bolond lábam Adélkáék'. háza felé vitt. Azon vettem', észre magam, hogy — a kor', szokása szerint — bámulom', a sötét ablakokat és sóhaj- tozoyi. Elszégyelltem magam, s másfelé akartam indulni, de egyszer csak észrevet-■ tem, hogy a kapumélyedés-! ben vadul csókolózik egy. pár. Akkoriban még nagyon', elbújtak a párok a sötét-' ben, s én hiába is néztem '■ volna ott irigykedve, ha■ nem szólal meg epekedve a] fiú: „Szeretsz”, és nem uá-; faszolja a lány odaadóan:<t „Nagyon!” Eltaláltad, ők voltak: Adél-( ka és Laci... Es én hülye.< azt hittem, hogy a bal fül-\ árnyamat nézi. Kiváló epizódistánk, hogy $ kimondta a poént, mint jós színészhez illik, távozni ké-s szült. Épp ekkor jött elő üzletből az idős hölgy. — Megállj csak! — feap-5 tam el a kabátját — én ezt $ a hölgyet véletlenül jól is-< •merem. Schittinger CyuláA né, született Cug Manci. Gtt< laktak mellettünk Újpesten. < Soha nem volt Adélka, és\ soha nem volt színésznő! ,— He-hehe! — nevetett a) kiváló epizódista — most,} hogy jobban megnézem, va-í lóban .. Igen, igen, össze- < tévesztettem ugyanúgy, mint\ a múltkor.. Apropó! Ezzel mesélni kezdte ... Sólyom László I A főiskola és a kollégfciw egymás szomszédságában van, ezért a hallgatók egész napjukat1 a nyelvtanulásnak szentelhetik. Hetenként 29— 30 órájuk van, valamivel több mint otthon, főleg nyelv- és stílusgyakorlatok, irodalmi és nyelvtani szemináriumok töl­tik ki délelőttjeiket. A dél­utánt a tanulás, a városnézés, a sportolás, a kirándulások töltik ki. Majd mindegyik egri hall­gatóval volt alkalmam be­szélgetni, s így sok mindent megtudtam eddigi külföldi tanulmányútjukról, illetve jövőbeni terveikről. Schleifer Mária és Véber Katalin, az egri főiskolások két diákve­zetője — az előbbi az egész magyar diákcsoport kultúr- felelőse" is — sokat beszélt arról, mennyire örülnek an­nak, hogy félévet Vlagyimir­ban tölthetnek, milyen hasz­nos számukra a hamisítatlan idegen nyelvű környezet. Na­gyon jól érzik magukat, bár néha elfogja őket a termé­szetes honvágy. Sikerült iga­zán baráti viszonyt teremte­ni az ottani hallgatókkal, « majd mindenhová közösen járnak. Schróth Katalin hosz- szasan mesélt arról, mennyi helyen megfordultak már. Kirándulást tettek a csodás szépségű műemlékekkel ren­delkező közeli Szuzdalba, ^többen megismerkedték Moszkva nevezetességeivel, meglátogattak három kol­hozt, voltak az ipari kiállítá­son, sőt az új színházban megnézték Gyárfás Miklós egyik darabját. S ami nem mellékes, — mindenki egész­séges. MEGVOLT MAR a tél — talán kicsit korán — ünnepé­lyes búcsúztatása is. A tradí­ciókhoz híven trojkával kö­rülhajtottak a parkban. Még mindenütt bőven van hó, ezért sokan síelni tanulnak, valószínű hamarosan ver­senyt is rendeznek. A tanárjelöltek bekapcso­lódtak . a hatalmas főiskola kulturális és társadalmi éle­tébe is. Részt yettek a nőna­pi ünnepség eseményein, ál- Jandóan képviseltetik magu­kat az intézmény nemzetközi összejövetelein, sőt a március 16-i barátságest műsorát tel­jesen a magyar főiskolások adták. Külön tartják a nemzeti .jellegű ünnepeket, mint már­cius ló-ét; vagy április 4-ét, de ezekre is meghívják szo­batársaikat. A nemrég meg­alakult magyar kultúrcsoport már adott pár kedves tpű- sort. A főiskolai, sőt a városi lapban is jelent már meg cikk magyar diák tollából. A jövőt illetően két nagy­szabású tervet melengetnek, az egyik közösen hosszabb időre Moszkvába utazni és közelebbről megismerkedni a főváros sokszínű és izgalmas életével, a másik egy hetet Leningrádban tölteni, az Er- mitázs, a balett, a fehér éj­szakák csodálatos .városában. Már szorgalmasan gyűjtik a pénzt, s minden bizonnyal mindkét vágyuk a nyár ele­jén valósággá válik. MÉG EGY NAGYON ked­ves epizód ragadta meg a fi­gyelmemet. Az orosz lányok és fiúk is tudnak néhány szót magyarul. Mint kiderült, a mieink nagy igyekezettel ta- nitgatják barátaikat nehéz nyelvünkre. Mikor Székely Gábor, a vezető tanár kikí­sért az állomásra, búcsúzko­dáskor boldogan mondta, hogy minden hallgatója tőle telhetőén igyekszik és dolgo­zik, szerények és alkalmazko- dóak minden helyzetben. Ed­dig, a néha szokatlan körül­mények között is, minden a legnagyobb rendben van. Dr. Hekli József V 1973. március 27., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents