Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-25 / 71. szám

Újjászületett szövegek El lehet-e olvasni a láthatat­lant? Ha Nyikoiaj Trííilkintöl kérdezzük meg ezt, ő igenlően v ilaszol. Trifilkin ugyanis a Moszkvai Állami Lenin Könyv­tár régi, elhalványult szövegek helyreállításával foglalkozó lá­bára tóriumának munkatársa, Trifilkin minden egyes napja az ismeretlennel találkozás je­gyében telik. Nemrég érkezett a laboratóriumba az a több mint száz éves napló, amely Anna I osztojevszkaja, a híres író fe­lt sége kezéből származik. Az oldalak sűrűn tarkádnak a ce­ruzával rótt gyorsírásos jelektől. A szöveg itt-ott egészen elmo­sódott, számos helyen vastag tintaáthúzás sötétlik. . És Trifil- klnnek most meg kell fejtenie e szöveg titkát. Különösen sok rendelés érke­zik ebbe a laboratóriumba a rit­ka könyv- és kéziratosztályok­ról. A szakemberek sokat be- s élhetnek arról, miként restau­rálták az első nyomtatott orosz könyveket, a Vedomosztyi című, I Péter korabeli első orosz új­ságot, Alekszandr Ragyiscsev „Utazás Pétervárról Moszkvába” című müvének igen ritka, még az író életéből való kiadását, a dekabristák levelezését, az orosz éí a világkultúra kimagasló em­it keit. A restaurátorok Nyikoiaj Gogol, Ivan Turgenyev, Anton Csehov kéziratai helyreállításán dolgoznak. Jó néhány érdekes, pergame­nen írt dokumentum is fenn­maradt. A pergamenkéziratok­nak azonban van egy fogyaté­kosságuk — ha a levegő túlsá­gosan nedves, akkor annyira összesajtolódnak, hogy a könyv szinte monolit kőtömbbé válik. Hogyan lehet szétválasztani az ilyen lapokat? Itt a kémia siet a szakember segítségére. Példá­ul már úgy látszott, hogy tel- jt sen reménytelen megmenteni Kiaudiosz Ptolemaiosz 1511-ben I 'adott, híres „Geográfia”-ját. A szovjet kézirat-restaurátorok erőfeszítései révén azonban si­került helyreállítani ezt az igen becses emléket. A Lenin Könyvtár restauráció» osztályát szinte naponta felke­resik a szovjetország számos könyvtárának, levéltárának és múzeumának munkatársai, hogy elsajátítsák az itt szerzett gaz­dag tapasztalatokat. A Moszk­vai Lenin Könyvtár a könyvek »«gyógyításának” sajátos iskolá­ja lett. Kétezerre valamennyien megsüketülünk? Az embert szükségképpen zaj/veszi körül: a zaj életet jelent. Áz a „hangfürdő”, amelyben például a gyerme­kek egészen piciny koruktól „lubickolnak”, nélkülözhetet­len ahhoz, hogy megtanulja­nak beszélni. A zaj tehát hasznos, de a jelenlegi, egy­re erősödő formájában olyan károsodást okoz az ember szervezetében, amely egyre gyakrabban igényel klinikai kezelést. A zajártalom nemcsak azo­kat érinti, akik általában za­josnak tartott munkahelyen dolgoznak, hanem sújtja azo­kat is, akik olyan munkahe­lyen dolgoznak, amelyet ál­talában zajártalom-mentes­nek nyilvánítanak. A külön­böző forrásokból származó zajok idejekorán „elöregítik” a hallószerveket és ezért na­gyon sokan panaszkodnak — életkorukkal nem magyaráz­ható — gyógyíthatatlan hal­lási zavarokról. A hang fizikai tulajdonsá­gait a „frekvencia” és az „erősség” fejezi ki. Az elsőt Hertzben, a másodikat pedig decibelben számítjuk. A zajártalom veszélyessé­gi küszöbét kb. 80—85 deci­bel körül állapították meg. Értékelésénél azonban azt is figyelembe kell vennünk, hogy az ember milyen frek­venciájú zajnak mennyi időn át van kitéve. A problémával annál is inkább kell foglalkoznunk, mert az utóbbi években ag­gasztóan felszökött a hallás­líöumo 7J zo lg ál a t JOBB ÍGY Bemard Shaw részt vett színműve premierjén. Elő­adás után bement • az egyik kétségbeejtően ripacskodó színész öltözőjébe é* így szólt: — Átdolgozom a darabot. Holnaptól kezdve ön az első felvonás elején meghal. — Az első felvonás ele­jén? És miért? — kérdezte méltatlankodva a színész. — 'A maga érdekében. Jobb, ha én ölöm meg előbb, mint a közönség későbbi MEGOLDÁS Nápolyban hirtelen piros­ra vált a jelzőlámpa és egy hatalmas amerikai luxusko­csi pontosan a zebra kellős közepén fékez. — Hé, nem lát? — ko­pogtat be az ablakon egy gyerek. — Nem az én hibám — védekezik a gépkocsivezető. — Jól vám, jól van — bó­logat a gyerek —, de leg­alább nyissa ki a hátsó aj­tót, hogy átmehessünk. TERMÉSZETES Bolognában az egyik há­ziasszony nyolc vadonatúj lepedőt vitt a mosodába. Amikor elmegy a kész fe­hérneműért, méltatlankodva kiált fel: — Hiszen itt csak hét da­rab van! — Asszonyom — válaszol­ja az elárusító — minden jó háziasszony tudja, hogy az új lepedő összemegy a mo­sásban. KELLEMETLEN OLVASMÁNY A falu orvosa megszólít az utcán egy kisfiút. — Na, kisfiam, használt-e m orvosság az édesapád­— Nem, doktor úr... sőt Amikor elolvasta az or­vossághoz mellékelt cédulát, legalább három újfajta be­tegség tört ki rajta. CSAK ÓVATOSAN! Rómában egy hölgy be­száll a taxiba és halálra ré­mül, amikor látja, hogy a gépkocsivezető milyen vak­merőén közlekedik a csúcs­forgalomban, Idegesen szól rá: — Legyen óvatos, kérem, kilenc gyerek anyját viszi! — Hát ez nagyszerű! — mondja a gépkocsivezető. — Magának van kilenc gyer­meke és nekem mondja, hogy legyek óvatos! IDŐHIÁNY Egy fogadáson egymás mellé kerül az ügyész és a prelátus. Az előbbi megszó­lal: — Tudja-e, hogy csoda folytán vagyok itt? Amikor jöttünk, a gépkocsivezető felszaladt a járdára, hogy megelőzzön ‘“egy karambolt. A kocsi az oldalára fordult. Nekem ugyan kutya bajom sem történt, de jó húsz má­sodpercig azt hittem, ütött az utolsó órám. — És e húsz másodperc alatt, ugyebár, bocsánatot kért az Űrtói és felsorolta valamennyi jogi tévedését? — szakítja félbe a pap. — Atyám! Húsz másod­percet említettem, nem húsz órát! RÖPTÉBEN A férj meglehetősen italos állapotban tér haza. Megáll a szoba közepén, mert úgy érzi, a szoba vaianennvi berendezési tárgya forog kö­rülötte. — Nem fekszel le? — kérdi a feleség. — Megjárom, míg ideér »*** ---------------­s érültek száma. Az Egyesült Államokban az ipari eredetű zajokat tartják a süketség el­sőrendű előidézőjének. Nap mint nap felmerül a kérdés, hogyan védekezzünk a zajártalom ellen, hogyan gyógyítsuk a zajártalom sé­rültjeit? A válasz egyszerű: a jövőben pontosan az ellen­kezőjét tegyük annak, amit jelenleg teszünk: — kevesebb zajforrást te­remtsünk; — harcoljunk a már meg­levő zajforrások ellen; — minden lehető szem­pontból nyújtsunk maximá­lis védelmet azoknak, akik munkájukat kénytelenek az egészségre veszélyes zajos környezetben végezni; — a zajos munkahelyeken iktassunk be időről időre egy kis „csend-szünetet”. A perspektíva nem valami rózsás: Meg kell mentenünk a fiatalok hallását, akik ha elérik apáik életkorát, bizo­nyára rosszabbul hallanak, mint a mai középkorúak. Különösen, ha elfogadjuk Vern O. Knudsen vélemé­nyét, aki azt állítja, hogy ha a zaj „az elkövetkezendő 30 év folyamán ugyanolyan ütemben növekszik, mint az elmúlt 30 esztendőben, a zajártalom halálos kimenete­lű lehet”. Ha optimistábban szemléljük a dolgokat, elfo­gadhatjuk azok véleményét, akik azt állítják, hogy 2000- re az egész emberiség majd­nem teljesen megsüketül. Idomított vaddisznó Pawcl Pieczik. a lengyelor­szági Zielona Gora vajdaság erdésze, megvalósította a majdnem lehetetlent: megsze­lídített egy vaddisznót.. Az ál­lat Harmadik éve az erdész portáján él, az erdőbe jár sé­tálni, és mihelyt vadászokat vesz észre, nyomban hazasza­lad. Kopernikusz tanainak sorsa Magyarországon Az 500 éve született lengyel szellemóriás, Kopernikusz tanai csak nagyon lassan hódították meg az emberiséget. Újszerű világképének végleges győzelméhez Nyugat-Euró- pában is csaknem 250 év kellett, hazánkban ennél is jó­val több. Pázmány Péter például — amint a Magyar, Tudo­mányos Akadémia emlékülésén Mátrainé Zemplén Jolán professzor elmondta —, még az 1600-as években is kere­ken elutasította a kopemikanizmust, bár gráci előadásai tanúsították, hogy igen behatóan ismerte az új eszméket. Kopernikusz első igazi magyarországi híve a luterá- nus Késmárkon Frölich Dávid, II. Ferdinánd „császári és királyi matematikusa” volt, aki Anatome Revolutions Mundanne — „A világ forgásának vázlata” — című mun­kájában 1632-ben részletesen foglalkozott a Föld forgá­sának és keringésének kérdésével, nyolc évvel utóbb ki­adott kalendáriumában pedig határozottan állította, hogy a Föld mozog. Apáczai Csere János 1653-ban kiadott Enci­klopédiájában azt állította, hogy a descartes-i fizikával nincs ellentétben az a tétel, hogy az „ég közepén a Nap áll, és minden egyéb, tehát a Föld is körülötte forog”. Hasonló elveket vallott leydeni disszertációjában Köleséri Sámuel, Szilágyi Tönkő Márton debreceni és Tőke István nagyenyedi professzor. Ugyancsak elfogadhatónak tartot­ta Kopernikusz nézeteit 1667-ben Philosophia Naturális című munkájában Pósaházi János sárospataki professzor, Nádudvari Sámuel marosvásárhelyi tanár meg éppenség­gel a szószékről is Kopernikusz és Newton csillagászatát hirdette. /VNAAAA/V^AóAA.VVVVWVWV'yV\AAAAAAAAAAAA/WWVWW^^^^^^^^^WW^VWWVWVAAAAAA^A^^WAAAAA _ Íz egyszemű az alvíl í ■ ban — Hiába — mond­ta Aesculapius orvos Cyclops szaktársnak, kicsit sajnálkozva — szembe kell néznie a tényekkel. Egy szem az nem kettő, s így bizony jobban le van terhelve ez az egy, mintha másod­magával lenne. De sebaj. Felírok egy szemüveget, s olyan lesz Cyclops szak­társ mind az egy szeme megint, mint­ha négy is lenne.... — Köszönöm — mondta hálásan Cyc­lops és megrázta a fotel karfáját, hívén, hogy Aesculapius or­vos kezét szorongat­ja. — Micsoda? Egy- szemes szemüveg? Ki hallott mégvilyet? — háborgott a szem­üvegek eladásával foglalkozó Ofoterius, az üvegcsiszoló és keretkészítő mester. — Hát kérem szé­pen — pislogott za­vartan mind az egy szemével az egysze­mű Cyclops — mit csináljak, ha egy sze­mem van és az is, mint tetszik látni, kö­zépen ... Így tehát még, azt sem teheti meg, kérem — fe­szengett az óriás —, hogy ad egy szem­üveget, s az egyik fe­lét leragasztjuk... A másik fele ugyanis így éppen a középen levő szemem mellé kerülne... — Egyszóval maga úgy gondolja, hogy az állami üveg- és keretcsiszolda Aes­culapius orvos felírá­sára egyszeműek szá­mára is szemüveget gyárt... Azt gondol­ja? — Azt! — vallotta be töredelmesen Cy­clops ... — Ive nevettessen, száktársam, ne ka­cagtasson, mert mea­szakadok .!; Még hogy egy szemre, rá­adásul középre, szemüveget... Nem mondom, ha volná­nak még jó néhányan ilyenek, az más len­ne ... Akkor Ugyebár cégünk ráállhatna a sorozatgyártásra. Felszer számoznánk, beprogramoznánk, kidolgoznánk, pia­cot kutatnánk... Igen, akkor lehetne róla szó... De hogy egyetlen embernek < egyetlen ilyen egy- lencsés szemüve- < get... — ... és most ho-] vá? — kérdeztem < Cyclops szaktársat, J amikor elvezettem aj ház mellett, nehogy $ nekimenjen a sarká-i nak, s közben végig-5 hallgattam az iméntií történetet, amelynek ? ő volt a szenvedő < hose ... — Megyek és meg­keresem Home-1 roszt... — Na hiszen jó] helyre megy. Homé­rosznak nem kell ] szemüveg... ö vak, ] nem igaz? — vetet­tem ellen. — ö vak, de nem', is ő kell nekem .. Illetve mégis ő, ámí csak lantos, dalos ] költő ... Meg akarom ] kérni ugyanis, hogy ] írja át az Odüsszeián és Írjon bele vagy < húsz, harminc egy-< szemű óriást... Si akkor Ofoterius mes-í tér sorozatban készí-< ti majd el nekünk a< speciális szemüveget < — mondta bizakodva $ Cyclops és elment a< Hadesbe. Istenem, hová is $ mehetett volna más-J hová, azzal az egy \ rossz szemével. (egri) „MegiMedett fcIndatpendszEF..." (?!) A címül idézett szókapcso­latban szereplő rendszer összetételről azért szólunk, mert mindennapi nyelvhasz­nálatunkban is egyre gyak­rabban és sokszor feleslege­sen élünk vele. Ha bizonyos elvek, szabályok összességét, a világra vonatkozó ismeret- anyag alapvető összefüggé­seit, a cselekvések, tevékeny­ségek, munkafolyamatok bi­zonyos elvekhez igazodó rendjét nevezzük meg a rendszer szóval, akkor jól teljesíti nyelvi szerepét. A tudományos jellegű vagy az ismeretterjesztést célzó köz­lésekben a használata szin­te kikerülhetetlen. A rendszer szóösszetétel először a XVIII. század vé­gén kapott nyelvi szerepet, s a latin series,.szisztéma fo­galmi tartalmát megnevez­ve, használati értékét vállal­va, népes szócsaládot terem­tett maga körül. Ma olyan nagymértékben jelentkezik szóban és írásban ez az. ösz- szetétel, hogy szinte divat­szóvá vált. A leggyakrabban használt alakjai a követke­zők: rendszerű, rendszeri, rendszeres, rendszeresség, rendszerez, rendszerezés, rendszeresít stb. Üjabban az alábbi összeté­telekben, szókapcsolatokban vállal szerepet: feladatrend­szer, hagyományrendszer, próbarendszer, árrendszer, követelményrendszer stb. A „pedagógiai rendszer­hálózat”, „a megnövekedett feladatrendszer” jelzős szer­kezetek annyira általánosító jellegű nyelvi képletek, hogy közlő értékük szinte alig van. A megfelelő beszédhely­zetben a feladatrendszer va­lójában túlzó nyelvi formá­nak tekinthető, mert csak arról van szó, hogy az igaz­gatóknak több lett a munká­juk, több feladatot kell meg­oldaniuk. Általában azt tapasztal­hatjuk, hogy a rendszer gya­kori és felesleges használa­ta miatt nem juthatnak nyel­vi szerephez a következő egyértelműbb nyelvi for­mák: rend, szervezet, forma, állapot, mód. A beszélő szándékának és az informá­ció tartalmának megfelelően a rendszer szó akkor sem teljesítheti jól nyelvi szere­pét, ha bizonyos cselekvé­seknek, tevékenységeknek, viselkedési formáknak csak a Hogyanjáról, mikéntjéről, illetőleg megszabott soráról, rendjéről van szó. Fogal­mazzunk tehát egyszerűbben-, s akkor közlésünk is érthe­tőbbé válik. Dr. Bakos József FOGLALT...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents