Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-23 / 69. szám

üllői a nöli helyzetének Mása, mindennapi feladat Az. MSZMP Gyöngyösi Já­rási Végrehajtó Bizottsága foglalkozott a termelőszövet­kezetekben dolgozó nők hely­zetével és meghatározta a párt- és gazdasági vezetők részére a további tennivaló­kat. feladatokat, a nőkről szóló párthatározat végrehaj­tásában. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a Központi Bizottság határozata oía a nők helyzete politikai, gazda­sági és szociális téren egy­aránt, lényegesen javuií. A bérezést tekintve, általá­ban item. tapasztalható meg­különböztetés férfi és nő között, bár a munkaterület meghatározza a nők kereseti lehetőségeit. A tsz-eknéi a növénytermesztésben dolgozó nők bére alacsonyabb az egyéb munkaterületekénél, -mivel ez a munka nem igé­nyei szakképesítést, bár itt nehéz fizikai munkát végez­nek. Az alapszabályokban rögzítették az egyenlő fize­tést, szabadság, betegségi se­gély és háztáji juttatásokat is. Zagyvaszántón minden tsz-tag nyugdíj előtt öt évre három százalékos béremelést kap. A Gumiipari, Műanyagipa­ri és Meteor Ktsz-eknél, an­nak ellenére, hogy a nők be­tanított munkások, mégis magasabb bért kapnak; mint a Szűcs- és Bőripari Ktsz-nél, vagy a Ramóna Ktsz-nél. Ez főleg abból adódik, hogy az itt folyó munka végzése jó­val veszélyesebb, egészségre ártalmasabb. Az ÁFÉSZ-eknél a. keres­kedelmi dolgozók az érvény­ben lévő bérezési rendszer alapján kapják fizetésüket, mely megállapításánál figye­lembe veszik a szakképzett­séget és a gyakorlati időt. A nők munkahelyi körül­ményeinek és szociá­lis helyzetének javítá­sára a szövetkezetek vezetői számos megfelelő intézkedé­seket hoztak. A tsz-ekben a határban levő munkahelyek­re friss ivóvizet biztosítanak, ki- és hazaszállítják őket, eső és vihar ellen védőhelyeket, az állattenyésztésben tisztál­kodási lehetőséget biztosítot­tak. Komoly erőfeszítéseket tettek a nehéz fizikai munka megkönnyítésére is. Nagy figyelmet fordítanak a gyermeküket egyedül ne­velő anyákra, ; időnként se­0 tarnazsadányiak feleltje (Foto- Tóth G.) Domán László, a tarnazsa- dányi termelőszövetkezet fő­mezőgazdásza még fiatal em­ber. Mindössze 26 éves, de mégis annyi minden fért már bele ebbe az alig több mint két évtizedbe, hogy — ami­kor elősorolta — azt hittem, már a harmincon is túl van. Elvégezte a mezőgazdasági technikumot Putnokon, majd egyéves gyakorlat, előfelvéte­li a gödöllői agrártudományi egyetemen, aztán az egyete­mi évek. Csakhogy közben családot is alapított: megnő­sült és ma már hatéves kis lánykája várja otthon a sok­irányú elfoglaltságokban, tennivalókban fáradozó apu­kát. A gyakornoki idő után be­osztott agronómusként dolgo­zott Zsadányban Domán László, majd 1972. március 1-e óta — amikor a szövet­kezetét szanálták a három­millió forintos alaphiány miatt — főmezőgazdásszá léptették elő. Előtte már mint sportköri elnök aktívan te­vékenykedett a falusi fiata­lok jobb sportolási lehetősé­geinek megteremtésén, most pedig a tanácstagi jelölőgyű­léseken megyei tanácstagnak jelöltéh. Amikor munkájáról, elfog­laltságáról beszélgettünk, minden erre utaló kérdés nélkül is kiderül: nagyon sok és fontos tennivalója van napról napra! hétről hétre. Szinte nincs megállás. Külö­nösen akkor. ha vizsgaidő­szak következik: ugyanis be­iratkozott a szakmérnöki kar­ra, amely újabb két év ta­nulási időt jeleni, s ezúttal nemcsak a család, hanem a felelős munkakör, s a meg­növekedett társadalmi mun­ka mellett. A zsadányí Kmezőgazdász mindezt természetesnek tart­ja. Ő ugyanis a Mezőkeresz­tes melletti Igricben olyan €t,Mwűk&e W»3. március 33«, péntek családi körben nevelkedett, ahol a közösséghez való hű- .ség, s a közösségért végzett önzetlen tevékenykedés a magától értetődő dolgok kö­zé tartozott. Édesapja népta­nító volt. Igricben kezdte, s ott is fejezte be hivatásá­nak gyakorlását. Négy gyer­meket nevelt fel a falusi ta­nítói lakban, ahol a földmű­velés, a mezőgazdaság kü­lönféle fogásai sem voltak is­meretlen fogalmak. Sőt két fiú annyira megszerette a mezőgazdálkodást, hogy élet­hivatásul is választotta. A harmadik fiú meg gépész- technikus lett, s az egyetlen leánygyermek — ma már asszony — pedig édesapjuk hivatását „örökölte”: pedagó­gus Besenyőtelken. Ezek tehát Domán László esaládi gyökerei, erős szim­patikus gyökerek. Nagy-nagy küzdelmeiben sokat köszön­het ezeknek. Legszívesebben — természetesen — kenyér­kereső hivatásáról beszél, hi­szen van is mit elmondania: az 1971-es hullámvölgyből .lassan kilábal a közös gaz­daság, s ebben jelentős sze­rep jut neki is. A sportköri munka , a feltételek javítá­sa továbbra is fontos számá­ra. Ügy néz ki, hogy végre si­kerül előbbre lépni: elkez­dik az öltöző építését. Innen már csak „egy ugrás” a má­sik, a sportkör fejlesztésé­nél még nagyobb gond — amely már tanácstagi minő­ségében lesz az egyik leg­fontosabb programja — az. óvodaépítés. Nincs óvodája Tarnazsadánynak, csak a nyári hónapokban működik egy idényóvoda. Ma már — ha a fiatal családokat meg akarják honosítani a faluban — alapvető igényként merül fel Tarnazsadányban is az óvoda, hiszen a legtöbb fia-5 talasszony dolgozik s szeretné ? kisgyermekét megfelelő kör- £ nyezetben elhelyezni napköz- i ben. Van másik, kiemelten ke­zelt programja is a fiatal megyei tanácstagjelöltnek:. — Ha megválasztanak, az óvodaépítésen kívül szószó­lója leszek a közrend és köz­biztonság megszilárdító sónak is. Sajnos ugyanis közsé­günkben — főleg fizetéskor — elég gyalcori a kocsmai verekedés. Szeretnénk elérni — erről már többször volt szó a községi vezetőkkel is —\ hogy legyen Tárna-sadány- ban is egy állandóan itt lakó. itt-tartózkodó körzeti megbí­zott. A kulturáltan szórako­zó többség nyugalmáról, biz­tonságáról van szó... Domán László eddigi tar­talmas életútja, szorgalma komoly garancia arra, hogy a tarnazsadányiak jói válasz­tották meg megyei tanácstag ''jelöltjüket, akit . minden bi­zonnyal a választáson is ez a bizalom övez majd. ___ (fal udi). g élyben részesítik őket. Anyagilag támogatják az óvodák férőhelyeinek bővíté­sét. Rózsaszentmártonban 50 ezer forintot; Zagyvaszántón és Adácson 30—30 ezer fo­rintot biztosítottak e célra. A Gumiipari Ktsz-nél 800 főt befogadó szociális létesít­ményt építettek, s az üzem területén az élelmiszerek tá­rolására tíz darab hűtőszek­rényt helyeztek el. A ktsz az óvoda segítése céljából egy dolgozó bérét állandóan folyósítja. A Műanyagipari Ktsz-nél tervbe vették, hogy fokozatosan kicserélik a ne­héz fizikai munkát igénylő karos gépeket, félautomata és hidraulikus présgépekre. Megállapítható, hogy vala­mennyi ktsz-nél biztosított a tisztálkodási lehetőség, s ked­vezményes üdültetésben ré­szesülhetnek a dolgozók. A gyermekgondozási szabadsá gon levő nőkkel a nőbizott­ságok állandóan tartják a kapcsolatot, s esetenként a rászorultakat segélyben ré­szesítik. Az ÁFÉSZ-eknél az üzle­tek többségénél olajkályhá­kat helyeztek el. Az apci ÁFÉSZ megvásárolja ’ a gyermekek könyveit, füzeteit, ezzel is csökkentve a tanév­kezdés kiadásait. Az elmúlt oktatási évben a pártoktatáson 250 tsz, 105 ÁFÉSZ és 96 ktsz női dolgo­zó, míg a téli politikai tanfo­lyamon összesen 1250 nő vett részt A szocialista brigádok női tagjai külön elismerést érde­melnek a közösségi erkölcs és a fegyelem kialakítása te­rén elért sikereikért. A kitű­zőit célokért 800 nő ver­senyzett az elmúlt évben. A szövetkezetekben dolgozó nők közül sokan vesznek részt különböző közéleti tevékeny­ségben is, ketten megyei, 189 községi tanácstag van, a HNF-ben 270, a tsz-vezetősé- gekben 152, az ÁFÉSZ-elc igazgatóságaiban 11. a ktsz- eknél pedig hat nő dolgozik. Berta Tibor KEREKES IMRE: Amikor a tudomány termelőerővé válik A szaktanácsadás fontossága a mezőgazdaságban A JÖVÖ mindig érdekes. Különösen most, amikor az új tudományos eredmények áradatában még a szakem­ber is könnyen elveszíti tá­jékozódását. A termelésben kipróbált, bevált új módsze­rek, modem eljárások meg­ismerése és alkalmazása ma már nap nap után komoly feladatot jelent a legkülön­bözőbb területen dolgozók­nak. Szakosodó mezőgazdasági nagyüzemeink többségét még mindig a sokoldalúság jel­lemzi. A szakemberek ezért az operatív szervezéssel ál­talában túlterheltek. Így sokszor éppen a napi mun­ka dömpingjében nem tud­nak lépést tartani a tudo­mány és a technika gyors fejlődésével. Ezt igazolja például egy korábbi felmé­rés, .miszerint kezdetben azért nem alkalmazták ,a termelőszövetkezetekben a legkorszerűbb laktinos bor­jú nevelési módszert, mert egyszerűen nem ismerték, így ez az eljárás csak las­san, szinte fokról fokra vál­hatott termelésnövelő esz­közzé és anyagi valósággá. Mindez pedig az üzemi szak- tanácsadásnak köszönhető, amely az információáramlás ' idejét lerövidítette. A gaz­daságirányítás reformjával kialakult nagyobb vállalati önállóság, a közgazdasági szabályzók hatása szükséges­sé tette a nagyobb informá­ciócserét a mezőgazdaság­ba^ is. AÍ üzemi célkitűzé­sekben és döntésekben nél­külözhetetlen szerepe van a sokirányú tájékozódásnak. Az intézményesen szervezett mezőgazdasági információs hálózat rendszere hazánk­ban a szál:tanácsadás útján valósul meg. Az felső hiteles, írott doku­mentum szerint Magyaror­szágon több mint 80 évvel ezelőtt az akkori földműve­lésügyi miniszter hagyta jó­vá o kolozsmonostori és ma­gyaróvári gazdasági akadé­mián ,,tanácsadó bizottság” V. Ma éjszaka' ismét Er­délyi úr, a festő, vitte el a ' pálmát. A tinédzser mucu- 7 sok tolták haza a hóna alatt támogatva. Még szerencse, mert ha ez nincs, a válla­lati darusnak kellett volna telefonálnom, hogy emelje be a második emeletre. így legalább a családjának meg- . volt a napi öröme. Szóval, helyreállt a rend. Karácsony előtt szeret­etem volna kivenni a sza­badságom. A munkaügyis le­beszél. Az ünnepek alatt éj­jel-nappal üres a gyár. Le­het, hogy igaza van. Nekem így 'is jó. Azt mondja, hogy jövőre is kivehetem az idei . szabadságom. Tudja ő jól, miért mond­ja. Ki taláí ilyenkor két hétre éjjeliőrt? Viszont két hét alatt, ha nincs éjjeliőr, elhordják innen még a por­tásfülkét is. Vagyunk néhá- nyan, akiket nem lehet nél­külözni. A főkönyvelő például most megy szabadságra. Mint hal­lom, ha igaz: amit beszél­nek. ő volt az, akinek eszé­be jutott: „Ennek a Gás­párnak emelni kell!” Most, hogy emelt, már szerintem is nélkülözhető. A hónap vé­gén későn jár haza, úgy 9 óra felé. Ilyenkor, nem ko­csival megy. Gyalog vág át a gyárudvaron, már csuk azon a részen, ami a kapu­ig, vezet Alaposan betekint a gyárudvari sötétbe, mintha onnan jönne az ellenség. Onnan is jön. Ha nem lesz nyereség, vagy nem stimmel az export, azt valahol itt baltázzák el a gyáron belül. Valamelyik műhelyasztal vagy gép mellett. De hogy hol, azt még soha nem si­került megtudni. Talán még neki se, mert akkor nem kapkodná a .fejét olyan ta­nácstalanul. Ez az első éjszaka, amit szabadságon keliett volna töltenem. Majdcsak eltelik ez is. Eddig semmi különös esemény nem történt. Lassan éjfél lesz. Egyszer már körüljártam a gyárat. A Nelii ma nem jön. Havat vártam. Hóesésben könnyebb az. éjjeliőr dolga. A hó alul­ról világítja a földet, ahogy a szobrokat szokták. Ilyenr kör még a szabad mező fe­lé is szép a táj. Belebámul­hatok a világos éjszakába, még’ a messzi facsoport iá1 idelátszik. A hóban nyom marad. Szeretem a nyomo­kat a kihalt tájon, meg a temetőben. Az éjszaka ke­nyeret ad az- éjjeliőrnek, akit azért fizetnek, hogy a sötétben is lásson. Havazás •Után, még éjszaka is, a kör­nyék Ügy mutatja magát, amilyen. Gyerekjáték az éj­jeliőr dolga. A kóbor kutyák nyomát is meg tudja számol­ni. De nem havazik. Csende­sen, sűrűn esik a decembe­ri eső és függönye mögött folyik a játék. Eloltom a villanymelegí- tőt, körülnézek az udvaron. Az épületek közt, a műhely­utcán át jutok el az iroda­házhoz. A rossz esőcsator­nákból nyakamba csurog a víz, A köpeny műanyagból, de hiába, az ilyen időben , működését. Ez volt a szak- tanácsadás tulajdonképpeni nyitánya, amely az oktatási intézmények és néhány tő­kés nagyvállalat között ala­kult ki. Az akkori társadal­mi viszonyok miatt azonban országossá mégsem válha­tott. Azóta persze nagyon sok idő telt el. Államunk 1964. óta kormányrendelettel biz­tosítja a mezőgazdasági szaktanácsadást, melynek az évek során két formája ala­kult ki: az üzemi általános tanácsadás és a speciális ta­nácsadás kutatóintézetek, vállalatok és bemutató gaz­daságok között. 1968-ban megalakult az Országos Me­zőgazdasági Szaktanácsadá­si Bizottság is, amely a ta­nácsadó szervek legfőbb tár­sadalmi irányító testületé lett. Ez államilag ellenőrzi az utóbbi szervek működé­sét és kijelöli az erre hiva­tott oktató- és kutatóintéze­teket, illetve vállalatokat A bizottság munkáját He­vesben, a megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya segíti. Rend­szeresen tájékozódnak a szaktanácsadó szervek mun­kájáról és azok eredményes­ségéről. MEGYÉNKBEN elsősor­ban a Kompolti Növényter­mesztési és Talajvédelmi Ku­tató Intézet, a növényvédő állomás, az állattenyésztési felügyelőség és a Kertészeti Egyetem gyöngyösi főisko­lai karának oktatói adnak mezőgazdasági szaktanácso­kat a nagyüzemeknek. A kompoltiak például Heves megyén kívül Borsod-Abaúj- Zemplén és Szolnok megyei gazdaságokkal is kapcsolat­ban vannak. Elsősorban a szakszerű műtrágyázáshoz és az évelő pillangósok ter­mesztéséhez nyújtanak szak­tanácsokat. Tanácsokat ad­nak a Vetőmag * Vállalat észak-magyarországi köz­pontjainak is lucernavető- mag-termesztéshez. Á szarvasmarhaprogram kibon­még belül is nyirkos, lan- kadtan tapad a vállon. Az irodaépület üvegfalán cso­bog a víz, függőleges patak. Fény villan a tócsában. A 1 öltésen átsuhanó vonat ref­lektorai. Csobog az eső, csurog, lármázik a műhelyépületek rossz csatornáin. Vissza­visszanézek, zseblámpával bevilágítom • a szögleteket, megnézem az irodaház be­járatát. Az éjjeliőr akkor nyugodt, ha minden ajtó zárva van előtte. Alapsza­bály az éjjeliőrnek, nyitott ajtón ne lépj be. A lépcső­házban már a betörő az úr. Hátulról terít le a vasfűd, vagy a csavarhúzót nyom­ják beléd. Ez az ajtó zárva. Alábbhagy az eső, fehér pihék szállnak a levegőben, a felhők közt kiugrik a hold, színpadi világítás, szegélyes felhők rohannak alatta sö­téten, réseik között az éjsza­ka játszik a, csillagokkal. Karácsonytájt csendes a világ. Indulnék vissza, ami­kor megszólal egy telefon. Valakit keresnek. Kedvem lenne felvenni a kagylót. Valaki nyitva hagyott egy ablakot, onnan szól' a csen­getés. Éjszaka a szerelme­sek telefonálnak, meg átül- órázók. A mentőket hívják, de az is lehet, hogy a rend­takoztatására a kompoltiak! által kidolgozott „zöld futó­szalagot” valósítják meg Sarudon és Nagyúton. A növényvédő állomás té­rítésmentesen ad sokszorosí­tott írásos előrejelzést a nö­vényi kórokozók és állati kártevők várható megjele­néséről és az ellenük való védekezésről. Ezt szinte me­gyéik valamennyi szövetke­zetében igénylik. A Heves megyei Állattenyésztési Fel­ügyelőség szakemberei pe­dig az okszerű rét- és le­gelőgazdálkodáshoz nyújta­nak szaktanácsot, mintegy 15 termelőszövetkezetnek. Szél« skálát ölel fel a gyöngyösi főiskolai kar szaktanácsadói munkája. Fő­ként a mátraalji táj szőlő- termelő gazdaságainak, to­vábbá a zöldség- és növény- termesztő gazdaságoknak ad­nak korszerű információkat. Legutóbb pedig a Mátravi- déki Cukorgyárakban hoztak létre önálló csoportot, a cu­korrépa-termesztő gazdasá­gok szakmai támogatására. A szaktanácsadást a ta­pasztalatok szerint legin­kább a jól vagy közepesen gazdálkodó termelőszövetke­zetek igénylik. A kedvezőt­len termőhelyi adottságú gazdaságok viszont ritkáb­ban élnék ezzel a lehető­séggel. Ennek oka, hogy ezekben az üzemekben még mindig nincs meg a kellő szakmai színvonal az igé­nyek felmérésére és az el­képzelések pontos megfo­galmazására. A szaktanács- adás pedig a termelés érté­két több millió forinttal nö­veli. , A MŰSZAKI, technikai tudományok, a biológia és kémia eredményeinek gya­korlati alkalmazása korsze­rű információk nélkül elkép­zelhetetlen. Az információ természetesen nem valamifé­le csodaszer, csupán egy fon­tos módszer, amely a mező- gazdaság gyorsabb ütemű fejlesztését szolgálja. (Vlentusz Károly őrséget. Keresik * az elve­szetteket. Valaki éhresztőt akár. Valaki nyitva hagyta az ablakot, valaki arra. vár, hogy beleszóljanak: minden rendben. A tolvaj anyja az elfekvőben, most kap mor­fiumot, hogy aludni tudjon, a fia lábujjhegyen jár, hogy elemelje a kasszát. És most belecseng a telefon. A vilá­got nem jól hangszerelték. A pénztár a harmadik emeleten, a telefon nem le­het feljebb, mint az elsőn. Elhallgat a csörgés. Az éjjeliőr ilyenkor ide­ges. Tovább lépek, hogy megkerüljem a régi mű- helytömböt. Kerülöm ezt a patkány tanyát. Bot nincs ná­lam, stukkerrél mégse ülik patkányra célozni. Itt aztán van törött ablak, meg rossz ajtó. A bejárat egy roncs. Nekirohannak az elektromos targoncákkal, ostromolják, mint valami várat. Bekuk­kantok a résen, patkánysza- gú a levegő. A harmadik ablaknál meg­állít 'a horkolás. Valaki hor­kol. De hol? — Hé, ki van ott? Szabályosan húzza a ló­bőrt. Be kellene másznom az ablakon, de alapszabály, hogy éjjeliőr ajtón-ablakoh ne lépjen be, ha még egy­szer ki akar onnan lépni. Hol egy kő? Vasrudat talá­lok. Van még egy ép ablak, húroifi lépésről belevágom. Erre aztán abbahagyja. — Gyere ki! — mondom — mert belédlövök! Felugrik, kintről látom, ahogy tmbolyog a sötétben. — Gyere az ablakhoz, mu­tasd a pofád! . — Jól van na — mondja a hang —, nem kell mind­járt így beszélni az ember­rel, — Ne pofázz — mondom. —, gyere az ablakhoz. Odajön. Mutatja magát, a szeme majd leragad. A ha­ja csomókban egy kóc. Már megint ez a naplopó, a Pe- recz Vince, (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents