Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-22 / 68. szám

♦ Dacból lettek a legjobbak Világversenyre készülnek a mátraszentimrei tűzoltók Nem mindennapi hír ke- • ring egy idő óta Mútraszení- Imrén, ebben a — még a csatolt, környező település sekkel együtt is — kicsiny mátrai faluban: világver­senyre hívtál? a helyi ön­kéntes tűzoltókat! — Ilyen rangos seregszem­lére. akkora viadalra? — kérdi hitetlenkedve az ide­gen. s nem akar hinni s fülének. Az eseményt, a szereplést ugyanis önkénte­lenül is a parányi községhez. mén, de biz’ sehogy sem tudja hozzáigazítani. Aztán — anélkül, hogy kételked­a pohárlta bor is jobban esik valahogy! Aztán megered a többiek nyelve is, előkerülnek a ré­gi élmények. Többnyire er­dőtüzekre emlékeznek, a la- kástüz ritkább errefelé. — Erdőtűzzel kezdődött ez az évünk is — beszéli Szőke Sándor —-, többünket az átmulatott szilveszter és a terített újévi asztal mel­lől riasztottak. Kinn, a há­rom falu temploma közelé­ben gyulladt fel az avar. Szerencsére azonban az ün­neplés után is elég fürgék voltunk, s meg tudtuk aka­A parancsnok ás a legfiatalabb önkéntes GVbata Uászló, az országos bajnok wétraszevtimrei csapat fény­képe előtt. Í-Kotoc Tóth Gizella ne a szentlmrelek szavahi­hetőségében, bánni módon is sérteni akarná önérzetük­ben az idevalósiakat — csak bekopog azért a tanácsházá­ra. Gondolván: biztos, a*ni biztos. A tanácsházán pedig az első ember, akivel összetu- Iálkozik, maga az önkénte­sek parancsnoka: Stuller András. Civilben a hivatal egyik előadója. S a parancsnok, Stuller főhadnagy, miután megerő­síti a hírt, szíves szóval, készséggé! elkalauzolja az érdeklődőt a szertár mellet - ti őrszobába is, ahol a faj­ion killönbösö oklevelek egész serege, a sarki szek- rénylce vitrinjében meg «; jutalmul kapott serlegek, \ kupák. — Ezek ** előzmények — < mutatja — s voltaképpen ez ; az út, amely a legjobbak közé vezetett... 1850-ben, az első tanács­választások idején alakult a testület, a 25 tagú gárda. Zömmel tanácstagokból, fő­ként az erdőgazdaság dol­gozóiból. a mátrai körzet védelmére. Később az érc­bányászok erősítették a csa­patot, s hellyel-közzel a he­lyi iskola. Most már eléggé vegyes összetételű, csupán abban egységes, hogy: vala­mennyien barátok, önzetlen emberek — 1959 óta szerepelünk versenyeken is — emlékezik a parancsnok —. először Vi- sontán léptünk pályára és akkor a harmadik helyen végeztünk. S azóta minden alkalommal újra beneve­zünk. Többször is nyertünk már járási versenyt! Amíg beszélgetünk. a kis őrszoba lassan meglelik önkéntesekkel. A közeli bá­nyában ugyaniß közben le­telt a délelőttös műszak, s a tűzoltószertár nyitott ajtaja előtt nem tudnak úgy el­menni a társak, hogy be ne nézzenek. — Szeretünk idebenn időz­ni — magyarázza Erdei Sán­dor — mindig szívesen jö­vünk az oktatásra, s még utána is jó darabig együtt maradunk egy kis beszélge­tésre, kártyára, vagy néha: koccintásra Mert itt még az GíMmkm mn. mama* ÍU esütíirtók dályoeni, ho*r a tte bele­kapjon az értékesebb feny­vesbe! Persze, a kár így is jelentékeny volt.., Bántotta is a tettest r- aki kivétele­sen magától jelentkezett, bevallotta vétkességéi. és bűnbánóan maga is segítke- zett a nyársaiét okozta t<*= oltásában-! A versenyeken a/.ó'fa sze­repelnek sikeresebben, ami­óta a mozdonyíecskendőről áttértek a kocsi fecskendőse — Ez valahogy könnyebb és biztonságosabb is — me­sélik — ennélfogva jobba« hozzánk nőtt... KEREKES IMRl: S megint az oklevelekre, a serlegekre terelődik a szó: — A legnagyobb kitünte­téseknek közös a történetük — mondja Odler Sándor. — Az utolsó előtti járási ver­senyen ugyanis, bár mi vol­tunk a jobbak, valahogy a vécsieket hozták ki győzte­sen. Erre mi, «természetesen fellebbeztünk, óvtunk, amit aztán el is fogadtak. így to­vábbjutottunk a megyei ver­senyre. s ezt megnyertük, aztán elsők lettünk a nyír­egyházi országrész! vetélke­dőn is. Hű, hangsúlyozni sem kell különösebben, hogy ezután mór az országos ver­senyt is meg akartuk nyer­ni! Csakazértis! Hadd lássák a vécsiek, hogy annak ide­jén jogosan reklamáltunk! S szerencsére úgy is lett, aho­gyan akartuk! .77,5 másod­perces szerelési időnket nem­csak a Legjobbnak, hanem egyenesen országos rekord­nak ítélték meg! No. így került hozzánk a vándorku­pa, meg a belügyminiszter értékes különdija! Ezenkívül a csapat minden tagja ka­pott még egy-egy karórát, a megyei tanács pedig ké­sőbb kiutalt a testület ré­szére 25 ezer forint összegű közös jutalmat, s megígérte, hogy ad majd egy gépkocsit i6 ,.. mert jelenleg is kéz­zel húzzuk a fecskendőt... Pedig nagy a területünk! — Nevetségesen kevés pénzből gazdálkodik a tes­tületünk, a szegényes víz­készlet miatt alig tudunk gyakorlatozni, készülni, de mégiscsak az a legnagyobb gondunk, hogy a csapatnak nincs utánpótlása! — kese­reg a parancsnok. — A fia­talokra legfeljebb hetedikes koruktól számíthatunk. de mire a nyolcadik osztályt elvégzik, már elmennek a faluból. Tanulni, dolgozni. 40—42 év körüli most az át­lagéletkorunk. a versenye­ken már az öregebbekhez tartozunk... A nyári, prágai viadalra, a Tűzoltó Világszövetség nemzetközi versenyére per­sze így’, „öreg fejjel' is iz­gatottan készülődnek. Igaz, még csak szóban közölték velük, hogy rájuk gondoltak, nincs a kezükben hivatalos parancs. Bíznak azonban benne, hogy végül is kijut­nak életük eddigi legna­gyobb eseményére. Gyóei Gyula Nyerészkedők — csendes társak — uzsorások Téliesre fott]ült az idő. Ilyenkor aztan szorul az éj­jeliőr. Vág a hó, csap ászé!, egy lucsok az egész világ. Legfeljebb arra lehet szá­mítani, hogy ilyen időben, amikor a kutyát se verik ki, az ember se vállálkozik tol- ■ vajlásra. Vagy annál in­kább? A gyár négyszögalakban fekszik. Szabályosan, mint egy tégla. Ha már az em­ber éjjeliőr, annyiszor kö- rürljárja, hogy a végén be­hunyt szemmel is elmenne a kerítés mellett. Akár a vak. De itt egv saemhunyás- nyira se lehet megvakulni. Ha ez megtörténne, az éj­jeliőr már nyugdíjba is me­het. Vagy kérje át magát nappalra portásnak. Az vi­szont nem mesterség. Mire kell vigyázni nap­pal? Semmire. Nappal vi­gyázzon a, tolvaj. De ki nem tudja, hogyan kell ki­játszani a portást? Meg kü­lönben, annak a szemét is kilophatják, ha úgy esik. Az nem akkora szégyen. A por­tás éppen mondhatja, hogy hívták a telefonhoz. meg mii tudom én és mór kész a helyzet. Ha tolvaj vagy, íélaüiaUc kifelé. * kajtus. W. tömött zsebbei. A j6 szajré «kis helyen is elfér. Az az igazi. A tolvajok pedig nagy zsebbel járnak. ­Az éjjeliőr az más. Éjjel nincs forgalom, lehervad az elet. egyedül maradsz. De legalább ura vagy a gyár­nak. Igaz, nagyobb a rizikó. Ha leütnek, nincs segítség, de ha nem, te vagy a csá­szár. Beosztott nincs, de ne­ked se parancsolnak. Ha baj nélkül megvirrad, visz- szanézel a gyárra, meg az éjszakára. Valamit végeztél, valamit kiálltál. Mikor a pusztaság felőli oldalon járok, felhajtom a gallért, meghúzom a nadrág­szíjat. szívom az orrom. A hideg még így is mar. Ilyen­kor jó gondolni azokra, akik most állig felhúzzák a me­leg paplant, meg a gépekre, a védett munkahelyen, míg kinn hull a hó, és veri a ke­rítés falát. A sötét ilyenkor már olyan sűrű, mintha fel- szállna az elolvadt hótól fénylő pocsolya. Az ilyen sötét a legr szabb. A sár miatt agya meg kell gyújtani a zseb­lámpát. Különben nem tu­dod, mire lépsz. Szóval. Uven idő a tol­vajok paradicsoma. A LEGFŐBB Ügyészség nemrégen 18 ezer polgári bí­rósági eljárás anyagát vizs­gálta meg abból a szempont­ból: milyen harácsolási, nye­részkedési, jogtalan előny­szerzési igényeknek próbál­tak érvényt szerezni., illetve milyen törekvéseknek igye­kezett a bíróság gátat vet­ni. A vizsgálat során az álla­mi vállalatoknál 1121 ügy­ben kifejezetten nyerészke­dési, jogtalan előnyszerzési törekvés mutatkozott. Bár az állami szervek kevés kivé­teltől eltekintve igyekeznek a íörvényszabta keretek kö­zött gazdálkodni. (Megjegy­zendő azonban, hogy a gaz­dasági döntőbizottságok elé kerülő hasonló ügyeket nem vizsgálta az ügyészség, tehát az állami vállalatoknál is több ilyen eset fordult elő. mint amennyit a bíróságok tárgyalta kj. A szövetkezeti szektorban már nagyobb számban és súlyosabb esetekben mutat­koztak meg az elmúlt évek­ben a nyerészkedő, illetékte­len haszonszerzést célzó tö­rekvések. A magánszemélyeknél — a Legfőbb Ügyészség aláhúzza, hogy különösen a jó anyagi viszonyok között élő, nem­egyszer vezető állású, nagy keresetű állampolgároknál — a harácsolási törekvések szinte valamennyi jellegze­tes típusa megtalálható, kö­zöttük a kisstílű ügyeskedé­sektől kezdve egészen a bűn­tettet megvalósító szélhá­moskodásig. Az egyéni nyerészkedési törekvések közül a Legfőbb Ügyészség megállapítása sze­rint változatlanul egyik leg­gyakoribb forma az uzsora. Az átvizsgált bírósági anya-, goktól megállapítható', ma is gyakori, hogy egyesek, má­sok helyzetének kihasználá­sával, az évi 5 százalékos törvényes kamatot sokszoro­san túllépve, rendszeresen, évi 60—120 százalék körüli, sőt, ennél magasabb méretű kamat kikötése mellett ad­nak pénzkölcsönöket. A pe­rekből kitűnik, hogy napja­inkban kevés az olyan ügy, amikor valakit létfenntartá­si ok késztet az uzsorás köl­csön felvételére. Annál gya­koribb. hogy üzleti befekte­tés céljára, gépkocsi-, vagy telekvásárlásra, hétvégi ház építésére stb. FIGYELEMRE MÉLTÓ, /nA^ANWwVVWVVAAAAAA Hajtom magam előre, bo­káig a sárban, fél kézzel a falat támasztom, a másik- ' kai tartom a zseblámpát. Nincs isten, aki ilyenkor ar­ra tud figyelni, ki lapul a sötétben. De ha senki nincs. aki Ilyenkor éppen itt lapul, va­lahol a vastag sötétség kö­zepén, vagy a túloldalán, már biztosan készül. Már éles a haléi, nyitva a bics­ka. A tolvaj valahol már készül, figyeli a zseblámpát, nincs annál jobb céltábla. A tolvajnak könnyű, an­nak társa az éjszaka. Az éj­jeliőrnek még ennyi sincs. Ha ezt az estét megússza, holnap úgyis elkapja a gép- szíj. — Most gyere, pajtás! — mondom. — Ilyenkor mu­tasd meg ki vagy. Semmi. Az ember pocso­lyából pocsolyába lép, a csizmaszáron is befolyik a hóié, a vastag harisnya be­szívja a nedvességet. — Tetvesek! — mondom, mert nincs, aki válaszoljon. Mire bedilizik az ember, rí ­jon, hogy kár a szóért. Hát ennyire lehet vinni. Felbuktam. A zseblámpa, kilódul a kezemből, de to­vább ég. Felkapom a föld­ről. rá a fényt a csapdára. Mert csapdát raktak, az nem vitás. Egy gerenda feleszik keresztben az úton. Hogy lehet ezt megfejteni? Szóval, így állunk. Ott a nyom a kerítés tetején, a téglák éle letörve. Ott doo- ták át a gerendát, Még jó, hogy csak ezt az egy szálat. De ki hiszi ezt el? Egy ge­rendára nem pályázik senki. Vissza a gyárkapuhoz, éj­nek idején a sötét udvarol» at iráaj: a keiliás, Ott a hogy az uzsorás kölcsönt nyújtók általában az idősebb korosztályból és azokból ke­rülnek ki, akiknek vagy olyan ingatlanuk van, amely­nek jövedelmét nem élik fel, vagy ingatlanuk értéke­sítéséből forgatható pénzösz- szeghez jutottak. Az uzsora ellen büntető- ék polgárjogi eszközökkel fo­lyik a küzdelem, melynek so­rán az adós vagy ha annak személye nem állapítható meg, akkor esetleg az állam javára kobozzák el az uzso­rás által jogtalanul kikötött összeget. Azt hinné az ember, hogy divatja múlt fogalom, pedig éppen az ügyészségi vizsgá­lat bizonyítja: napjainkban is szép számmal akad je­lentkező „csendes társnak". Alaptípusa, , amikor az ipar- jogosílyánnyal nem rendel­kező pénzes társ pénzt vagy az ipar űzéséhez szükséges termelőeszközt bocsátja az üzleti vállalkozás rendelke­zésére és ennek fejében, anélkül, hogy bármi munkát, végezne, magas haszonrésze­sedést köt ki. Egy Nógrád megyei bíró­sági ügyben kiderült: a zöldség-gyümölcs kereske­dővel kötött szerződés alap­ján a „csöndes táa's" bizo­nyos kölcsönösszeg fejében az üzleti haszon 40 százalé­kát kötötte ki magának. Pest megyei cipész újság­hirdetés útján keresett köz­reműködő pénzestársat. A hirdetésre egy orvos jelent­kezett, aki havi 2000 forint részesedés fejében 50 ezer forintot bocsátott az iparos rendelkezésére. Az ilyen és hasonló ügyek­ben általában a bíróság ki- - mondja a szerződés érvény­telenségét. A Legfőbb ügyészség \:/.s- gálata még jó néhány jog­talan nyerészkedési formáról számol, be.. Aránylag sok a visszaélés még a tartási és életjáradéki szerződősek te­rületén, a gyermektartással kapcsolatos ügyekben, a ki­sajátítási, kártalanítási pe­rekben. Sajnálatos, hogy az újítási perek egy részéből az tűnik ki, hogy a munka­helyen betöltött, vezetői be­osztás, illetőleg a gazdálko­dás különböző posztjain álló személyekkel történő össze­fonódás szintén jogtalan nye­részkedési törekvésekre ad lehetőséget. a bírósagok és az ügyészi szervek mindem megtesznek az ilyen törvény­telen módszerek visszaszorí­tása érdekében, de az is szükséges, hogy saját hatás­körükben más hatósági és társadalmi szervek is növel­jék az ellenőrzést. P. M. Az influenzajárvány gyógy szermériege Az Egészségügyi Miniszté­riumban elkészült az idei influenzajárvány országos gyógyszermérlege. A statisz­tikai összeállításból kitűnik, hogy január—februárban a gyógyszertárok forgalma 20 ^zúzalékkal magasabb voll, mint 1972. járványmentes első két hónapjában. Az. influenzás időszak 100 mil­lió forint értékű többletfo­gyasztást „eredményezett" a patikákban^" F.bbenv nincs benne a kórházakban lei- használt gyógyszerek értéke. A tapasztalatok szerint a gyógyszerellátás a járvány idején mind a fővárosban, mind vidéken kielégítő volt. Az influenza leküzdéséhez szükséges valamennyi medi­cina rendelkezésre állt a nyom, ahol átdobálták a ge­rendákat. Csakhogy nem most, hanem fényes nappal: Szóval, megint a gyáriak működtek. De ki hiszi el ezt az éjjeliőrnek? — Tolvgjlás — jelentem a telefonba a rendészeti veze­tőnek. — Elcsípted őket, Gáspáry — Napközben dobálták al a gerendát, sötétedéskor megfújták. — Az öreganyád! Nem képzeled, hogy fényes nap­pal, a rendészet; orra előtt, ki lehet dobálni a gyárból 15 gerendát?' ^ — Pedig így volt. — Térjünk a tárgyra. Szó­val, nem csípted el.őket? — Nem. — Fenyegetve irzed ma­gad? — Mitől? Az ellopott ge­rendáktól? — Akkor jó. Ráérünk teg- gel felvenni a jeg-gzokótty­_____ _ - - ­p atikákban. Egy-egy köhü- géscsillapitóból néhány he­lyen előfordult átmeneti hi­ány, de azt azonos hatású készítménnyel pótolni tud­ták. Ami a keresletet illeti: a lista élén a Kalmopityu áll, : ebből 86 millió darab fo­gyott. VegacillipbőJ 2« .mil­lió, Amidazophenbol 6 mil­lió. Istopyrlnbol ,i,7 mil-dó, Germlcidből 8 millió. Meri-, penből csaknem 7.3 millió tabletta kelt el. A nagy ha­tású antibiotikumokból — például Tátrán 0 drazsétól —, jóval kevesebb fogvntt, mint az előző járvány során Ez azzal is összefügg, hogv » szövődményes esetei« Szama . viszonylag kevés volt. (MTI) Reggel meg kell várnom a rendészeti vezetőt. Jelentem majd újra uz ’Metet. Fel is veszik a jegyzőkönyvet, de a végén ott lesz «'megjegy­zés : ..Az elmondottakkal el­len Létben éjszakai betörök hatoltak be a nyilason es ki­játszva uz éjjeliőrt 10—.5 gerendái elvittek. A kar uh. ezer forint.” Leoltom a villanyt a por­tásfülkében'. Még nr „ se melegszem, csöng a telelőn. Mi a fene. mondom, ki' le­hel az. hacsak a Nelii nem hív. Röhögés a vonalban. Rögtön leesik a núszliilér, huligánok szórakoznak. — Szeretnélek ’ütni — mondom. Aztán mellét -szem a kagylót, . A technikához érteni kell. A kőzetembe vi­szont nem merészkednek. Tudják, hogy stukker van a farzsebben. Meg aztán már nem is vagyok «»gyedül, mert a talponállóból kilép a L.ip- ták úr. Szaporán naiad, mert nyomában a huligánok, de az is lehet, hogy a szeszgőz hajtja. Mégis utolérik, vál­tanak is vele néhány szót, de áz igazság kedvéért, egy ujjal nem nyúltak -hozzá. Slezáknét viszont a falhoz nyomták, és csak akkor en- ' gedték tovább, amikor-an g- bizonyosodtak, hogy nem ér­demes. Viszont megkínálták egy szivarral. Vesztükre. Slezákné ugyanis Csongort szív az utóbbi időben. Mire kis kofferjával megjött Rich­ter úr, a csapos, már az egész társaság elpucolt. Vaj­da úr, a KÖZÉRT-vezető; vi­szont bekopogott hozzám, nem tudnék-e egy százáét- váltani, a taxisnak nincs ap­rója. ©oljktatjuk,)

Next

/
Thumbnails
Contents