Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-20 / 66. szám

V A magyar ugaron Kovács András új filmje Durva különítményesek s/,allják meg az egyik bu­dapesti kórházat s a beteg­ágyból valósággal kiragad­juk a sebesült kommunistá­kat és a vöröskatonákat. Egy ember tiltakozik, Zila- hv Kálmán magyar-iroda­lom szakos középiskolai ta­nai- . .. Igv kezdődik Kovács And­rás morális kérdéseket fe­szegető töprengő filmje, A magyar ugaron. Olyan mű ez, amely izgalmas kérdé­sek kereszttüzében vizsgál­ja a közéleti magatartás kü­lönböző. formáit. Akik is­merik a szókimondó író-ren­dező eddigi alkotásait, jól tudják, hogy voltaképpen ezeket a gondolatokat fe­szegette korábbi filmjeiben is. Most a Tanácsköztársa­ság bukását követő napo­kat választotta történelmi színtérül. s e háttér előtt vizsgálja ' hőseit, kérdez, vi­tázik, keres feleletet sok mi­értre. ' A film címét Adytól köl­csönözte az író. Az ismert vers ugyan nem szerepel a filmben, de elejétől végig jelen van Ady szelleme. A hős, Zilahy Kálmán, ugyan­is Ady forradalmi szellemé­ben nevelte középiskolás di­ákjait. A ' Tanácsköztársaság bukása után azonban azt kell tapasztalnia, hogy nem mindenkinél talált megfe­lelő talajra • az elpalántált gondolat. A tobzódó ellen- forradalom szellemi rontása bizony hidat vert a diákok közé. Voltak, akik Ady esz­méjét feledve átkerültek a másik oldalra, s eljutottak a nacionalista akciókig. A tanár döbbenten és ér­tetlenül szemléli ezeket a változásokat. Különös hely­zetbe kerül a tantestület­ben is, ahol éppen ezekben a napokban végzik naciona­lista jelszavak kíséretében a tisztogatást. Zilahyt ugyan nem támadják, sőt elisme­réssel nyugtázzák bátor ma­gatartását, mert a Tanács­köztársaság napjaiban szót emelt egy helyi túlkapás ellen. Igv őt most az ellen­forradalom barátai közé könyvelik, holott érzelmi­leg éppen a másik oldalon áll. Csak nem szólhat, nem támogathatja nyíltan diák­jait, mert akkor magára vonná a figyelmet. Ez pedig nem ajánlatos, mert akkor könnyen kiderül, hogy oda­haza bújtatja a család régi barátját, a Tanácsköztársa­ság népbiztoshelyettesét. A körülmények tehát érdekes helyzetet alakítanak ki. A forradalmi utat vállaló diá­kok most azt tapasztalják, hpgy a tanáruk nem vállal­ja Ady szellemét. Elvált egy­mástól a tanítás és a csele­kedet. Zilahy pedig odahaza vitázik, a népbiztostól kéri számon az 'elszalasztott le­hetőséget, az elbukott for­radalmat. Ezek a drámai szálak cso­móznak a filmben, miköz­ben á hősök megfogalmaz­zák a tanulságokat s a má­nak szóló gohdolatokat. Mert mondanom sem kell, Kovács András társadalmi metsze­tével, hiteles történelmi tu­dósításával nagyon is mai kérdéseket fogalmaz s ezek­re keresi a válaszokat. Igaz, helyenként publicisztikai íze van a vitáiknak, s túlzottan szókimondóak a válaszok is. Mintha Kovács András eb­ben a filmjében nem sokat bízna a .nézőkre, s mintegy helyettük is megfogalmazná a tanulságokat. Ezek a ta­nulságok persze helytállóak.' Nyilvánvaló igazság — csak olykor megfeledkezünk róla —, hogy a forradalmi hatal­mat minél teljesebben meg kell osztani a néppel, be­Az egri Stúdium-tárlatról Fiatal képzőművészek tár­latát láthatta az egri közön­ség- a Művelődési Központ társalgójában. Több mint hatvan alkotás bizonyítja, hogy ezek az egri fiatal kép­zőművészek komolyan veszik a művészi munkát. Már az is rokonszenvessé teszi őket, hogy betűszavakkal tömörí­tik egységgé és hitelesítik egymást, néhányadmagukat alkotó közösgéggé. Ezzel mintha azt is bizonyítanák, hogy ez a kollektivitás ér­lelő és megtartó erő számuk­ra. Jóleső érzés viszont azt megállapítani, hogy ahány alkotó fiatal, annyi egyéni­ség. Mind a saját nyelvén beszél, formai megoldásai­kat egyéni szemlélet és lá­tásmód irányítja. A leggazdagabb anyaggal Herczeg István jelentkezik, akinek grafikai munkái már évekkel ezelőtt felkeltették érdeklődésünket. Sokat és könnyedén alkotó mint akit a belső kényszer azonnali megörökítésre késztet. Pető- l fi-illusztrációi bizonyos mér­tékig programszerűek. a vers által keltett pátosz leng a vonalakban, de a Lány. Pár. a Kereszten című ikonszerű­sége mögött ' is ott érezzük az áhítatot, amely a for­mákat diktálta. Takács Éva egyetlen kom­pozíciójával van itt a tárla­ton. de ez az Ónarckép zárt­ságában. fegyelmezettségé ben a táblát érett alkotássá teszi. Talán a technikai meg­oldás adja a hatást, festék­anyagát vastagon hordja fel. és ezért mintha valami fá­tyol mögül nézne ránk ez a komoly arc. Heiner József lírai hangu­latait élénk hatású színek őrzik a Nyár. a Szalajka. a Zebegénv, az Őszi hangulat cfmű képeken. 1973. március 29., kedd Hunyadi Búzás Edit nyolc1 a k var ellel szerepel ezen a 1 kiállításon. A könnyed tech-! nika itt is a lírát szolgálja.! A Cigléd, a Kapualj a kör- ] nyezet romantikáját rögzíti; J a Szerelem című képen már ; több is, a líra és a vonalak ; mozgalmassága is érdeklő- ; dést kelt. Méreti János Petőfi János ; vitézének csodás elemeiből; szőtt pt képet hozott a tár-; latra. A mesélés és a me­seszerűség szerencsésen ta­lálkozik az alkotói egyéni-; séggel. Erdős La-jós Intarziái egy ; ritkán látott műfajba enged- ; nek bepillantást, sikeresen. Nem csak a fának, mint j anyagnak a szeretető sugár- ; zik ezekből a faberakások-; ból. kompozíciós készség és; hangulatteremtési erő is ér­ződik az Öröknaptár, a Ve­lence és a Kacsapart című ; műveken. H. Géczy Zsuzsa téxtíliá-; ban dolgozik.' Faliképéi ; nemcsak díszítőelemeket; hordoznak, erős lírai töltés J érződik az Eljegyzés, a Má-; ria Jézussal című képeken | Bóta László sajátosan mű­veit kisplasztikája állapoto­kat rögzít, a lélek ellesett; pillanatait, amikor a test ! Maradéktalanul kifejezi azt. j amit gazdája belül átél. Szó- ; morúság, Találkozás. Vára- j kozás, Pihenő kapás a címei; ezeknek a kis méretű alko- • i ásóknak. Szent Ferencéről; itt nem hisszük el, hogy; lobogó lelkű középkori ra­jongó, aki prédikálni tud a : madaraknak. Kákonyi Júlia kerámiái fi­gyelmei érdemelnek. A for­mák és a színek erőteljes egyéniségről tanúskodnak. A fiatalok kiállítása bi­zonysága annak, hogy érde-r mes és kell is alk t közös ségeket létrehozni Egerben is a fiataloknak. ______(Larkasi) $ a vatva őket a gondolába, még a. titkokba is. Állást foglal a film amellett is, hogy nsm lehet a kívülálló hűvös objektivitásával szem­lélni a történelmi esemé­nyeket. valahova tartozni kell s kinek-kinek vállalni is a ráeső részt. A film igazságával nincs vita. Kovács András ■ való­ban nagyszerű érzékkel vil­lantja fel a különböző ma­gatartásformákat, meggyőző erővel mutatja meg, milyen hatást gyakorolt az embe­rekre a Tanácsköztársaság bukása. A módszeren azon­ban lehet és kell is vitázni. A magyar ugar ugyanis jó film, okos film, csak éppen nem eléggé érdekes. Sok benne az etikai bölcselkedés, de kevés a cselekmény. Hő­sei bár hitelesek, de nem iz­galmasak. Kivételt tálán csak a diákok jelentenek. 2Uahy Kálmánt Latinovits Zoltán játssza. Olyan polgá­ri humanistát formál, aki nemes indulattal cselekszik a haladásért, de közben megfogalmazza indokolt, vagy olykor indokolatlan fenntartásait is. Okoskodás és cselekvés, aggódás és lel­kesedés — ezeket az érzése­ket és magatartásokat ötvözi Latinovits szuggesztív ala­kítása. Hadiözvegy húgát Draho- ta Andrea formálja meg a tőle megszokott nemes egy­szerűséggel. A történelmi ta­nulságokat bátran vállaló egykori népbiztoshelyettes alakját Horváth Sándor kel­ti életre. A hit mellett bát­ran jelzi a rejtőzködő ember mindennapos szorongásait is. ■Játéka így hiteles. A jó ala­kítások közé tartozik Mensá- ros László frázisokkal do- bálódzó igazgatója, Iglódi Ist­ván önérzetes tanára. Öze Lajos zengő nacionalistája és Major Tamás remek karak- terfigurája. Illés György képei szinte dokumentális erővel hozták a kor levegőjét. Különösen a mozgalmasabb képsorok tet­szettek. Márkusz László Petőfi szellemében Játék á végtelennel ? A zsűri ugyan kihirdette az első, a második és a har­madik helyet, de jutalom­ban, díjazásban a Petőfi- szavalóverseny döntőjének minden résztvevőjét — egy­formán részesítette. Igaza volt! Jószerint, ha nem kel­lett volna azért mégis tisz­teletben tartani a „verseny- szabályokat”, a Petőfit tisz­telő, a költészetet leikéből leledzőnek valló fiatal szava­lóhadsereg minden tagját jómagam díjaztam volna. Alighanem a zsűri is! A Petőfi szellemében fo­gant, sokfordulós és így nemcsak a részt vevő, de a nézőszámban is tömegeket megmozgató szavalóverseny ugyanakkor nemcsak arról adott tanúbizonyságot; hogy a költészetnek és tolmácso­lóinak mind nagyobb és na­gyobb a tábora szellemi köz­életünkben. Számot adás történt arról is — hiszen azért ne feledjük, ez sem volt másodrangú e verseny­ben —, hogyan szavalnak a mai fiatalok, új generáció­jukhoz mértékkel mérten . kialakitottak-e új stílust is? Ha visszaemlékezünk a Keres Emil vezette mindig 1 változó összetételű, de min­dig igényesen intellektuális, ráérző és értelmező zsűri munkájára —, akkor e kér­désre feltétlenül igennel kell válaszolnunk. Együtt mond­hatjuk és örömmel mondhat­juk a zsűrivel, hogy az ér­telmezés, a vers és a költői gondolat iránti tisztelet, az egyéni alkathoz jól simuló tolmácsolási forma jelle­mezte a fiatal előadókat. 'cd: RzKES IMRE: Téglahalom. Ezen a helyen lebontották a kerítést, mert valami szennyvízcsövet akar-' nak kivezetni a gyárudvar­ból. H iá Íja magyaráztam a főmérnöknek, hogy ilyet nem lehet csinálni. A szennyvíz ki, a tolvaj be. Valósággal kaput nyitnak az éjszakai rablóiknak. Nevet­tek rajtam a gyárirodán. . — Majrés maga. Gás­pár!. .. — mondták. Ajánlot­ták, menjek át a rendészet­re. Ennyi fjénzért. amit ne­kem fizetnek, akármikor kapnak éjjeliőrt. Csak azért vannak, hogy nehezítsék a sorsom. Megállók a sarkon, ahol elfordul a kerítés. Fütyöré- szek. Eddig megúsztam. Csak az a baj, hogy ezt az utat még kétszer meg kell ten­nem az éjszaka. Most már mégis jobb a helyzeti elő­ször is, mert nincs több rés a kerítésíalon így aztán egyenesben vagyok, azon a csapáson, ami a hosszú ut­cának visz. Már idelátsza- nak a fények. — Állj! A sötétben ember gör­nyed, háttal nekem, tejére húzva az csőköpeny. — Ne marháskodj, Gás­pár. Nem látod, én vagyok. — Lát as anyád! Közelebb jön. de nein egyedül. A köpeny alal; . fej, letakarva. A targoncás Vince. A Perecz Vince. Meg egy mucus a gyárból. Leniivái János pásztor dinasztia utóda. gyermekkorá­ban maga is juhászbojtár volt. Jelenleg a magyaralmást tsz állatgondozója. Mint ügyes kezű ember, remek fafaragáso­kat és bőrmintákat készit. hogy őrökre ittragadjon. Majd eljön az idő, amikor ezek a házak is elindulnak yés elfutnak az expressz után. ' Az. éjjeliőrnek estétől haj­nalig, I kétszer körül keli járnia, a gyárat. Ha fáradt, leül a portásfülkébe, eloltja a villányi, így jobban látja, mi történik éjszaka a vi­lágban. A szélső ablaksoron most kialszik a fény. Fent öregek laknak, alattuk fia­tal házasok. A tévé után ők térnek leghamarabb nyugo­vóra. A talponálló _ ajtaján gőz csapódik ki, az ajtóban megjelénik Lipták úr, vas­úti zubbonyban, térdnad­rágban, lódenkabát lóg a vállán. Még-megáll, valamit hangosan magyaráz valaki­nek, fenyegeti az ujjával, a vállára csap. Egy egész jele­netet ad elő. Persze, az. ég­világon nincs ott senki. Lipták úr úgy imbolyog a járdái!, mintha egy lövész­árok fonalát követné. Az­tán én is elindulok a gyár­kapu felé, az utca végén motor fordul be, a postás Laci igyekszik ilyenkor ha-, . zafelé.í Lelassít, mert Sle- zákné : a mellékutcából ilyen­kor «tart hazafelé. De az asszony most felvágja a fe­jét, és úgy vonul ei a mo­tor mellett, mintha bundá­ban érkezne az Operából. A gyárkapuval szemben, a hosszú házsoron, kivágód­nak az ablakok. A lakók szellőztetnek. Tölcséry Ad­rienne most jelenik meg kutyájával az utcán. Rich­ter úr kis kofferjával, meg egy üíes bevásárlószatyorral fújtat hazafelé. .Csapos egy S’elviiros! fuilinál. A sö.'sza­got akkor is lehet rajta érezni, ha a városban a ser már az utolsó üveggel is elfogyott. VaVia úr, a KÖ­ZÉÉ T-vezető, ma is taxin érkezik. Erdélyi úr, a festő, zárja á sort. Elsején ma- dárformájú felesége. meg felnőtt lányai közös erővel fejre állítják, az utolsó f&i — Rost élném magam ' — mondom a mucusnak —, még ilyen őszidőben is ki­jársz! Vihog. Elöl hiányzik egy foga. A foghíjas nők mindig többet mernek. — Te, Vince ■— mondom —, nem ti jártatok ott a nyílás körül? Röhög. Fejét még inkább az esőkabát alá vágja. A nadrágzsebbői kiveszi a paklit, Kossuthja van. Rá- szipparítok. — Jól van. na ... csak azt akarom'mondani, néni ti jártatok ott a másik ol­dalon? — Mi aztán nem — mondja a mucus —, én a saroktól eny lépést se moz­dulok ... — Az ilyen lakáshelyzet­ben — mondom neki. — De itt legalább ház­hely van ... Jól odarittyentett nekem. A fél esőkabát alatt is rázza a farát, ahogy vonul, mint­ha most húzták volna ujjú­ra a karikagyűrűt. Még tart a Kossuth bók szívom. Megvárom, 'míg ki­érnek az útig, aztán én is elindulok. Mire az aszfal­tos úthoz' érek, már elhúz az expressz a hosszú ház előtti töltésen. Ügy tűnik, hogy az egész hosszú ház­sor, a kivilágított ablakok­kal elfutott, egy másik ház­sor ittragadt. De nem azért, ÁTrg latSJkozhíRk -e-s»wa­loversenyen — nem para­doxon ez! — „szavalással”, azazhogy teatralitással, d»k- lamálással, annál több belső átéléssel és szuggesztivitás- sal. Eme „új tavaszi sereg­szemle” a Magyar Televízió elismerésre méltó kultúrpo­litikai tette volt. Hogyan élünk 2073-ban? Mi hogyan élünk, akik kö­zül — kijelenthetem —, még a rha születettek közül is legfeljebb csak néhányán érik meg ezt a dátumot? Er­re keresett választ Kállai István műsora, s e műsorban feltett kérdésre „mi”, adtuk meg a választ. Nem is az érdekelt engem a műsor hall­gatása, illetőleg nézése kap­csán, hogy mennyi az ötlet, mert az is volt, s hogy mennyi a játékos ötlet, mert az még több volt, s ho°:v mennyi a tv-ötlet, mert ban sem volt hiány. A műsor sajátos ember­sége ragadott meg. Én is, te is, mindnyájan tudjuk, hogy a 2073. esztendőre talán még emlékünket is rég elmosta már majd a múlt. És mégis tervezünk, előre nézünk, játszunk azzal a jövővel, amelyhez személyesen ne­künk már semmi közünk nem lesz. Játszunk és törő­dünk ezzel a jövővel, mert emberek vagyunk. Hiszünk ugyanis az örök életben. Utódokban, korokban, száza­dokban játszunk és gondol­kodunk. Nem a magunk örök életében, de emberi fo­galmaink szerinti, nekünk beláthatatlan távú és ezért öröknek tűnő életében. To- vábbmenve: az élet, a léte­zés örökkévalóságában. Messze kanyarodtam e já­tékos műsor kapcsán? Messze, de nem a végte­lenbe. Csak 2073-ig, amikor majd talán egy akkori tele­vízió, akkori műsorában egy majdan korabeli Kállai Ist­ván teszi fel a kérdést déd- és ükunokáinknak: „Hogyan élünk 2173-ban?” ... és akkor is lesz egy tv- kritikus, aki a műsor kap­csán nem a rendezés felett meditál majd, hanem filozo­fálni kezd az örök ember lebírhatatlan optimizmusán. Bízom benne, hogy így lesz. Tudom is! Felesleges is meg­élnem és megérnem. Nem is fogom. , Gyurkó Géza lérig kirázzák belőle a fize­tést. csak a mellékesből tud­ja itatni a tinédzsereket. A második kör után az éjjeliőr ...beül a portásfülké­be, ott várja meg a reggelt. Hajnalfelé elbóbiskol, ilyen­kor már az éjszakai tolvajok is nyugovóra térnek. Már őszre járt az idő, Er- zsébet-nap után,-de hó még nem esett. Nedvesek az ut­cák. homály és ködfüggöby a gyár környékén. A zaj, meg a forgalom itt vonul a portásfülke előtt. Ilyenkor szemrevételezik a terepet a tolvajok. Figyelni kell. Az okos betörő mindig tudja, mi a helyzet a bejá­ratnál, milyen pali ül a por­tásfülkében. Kalkulálják ma­gukban, mire számíthatnak, milyen az esély, ha egymás szemébe kell nézni. Az igazi éjjeliőr felkészül az éjszakára. A betörő még inkább. Figyelni kell. Ki kell szúrni az alanyokat, ki az, aki a sarktól a csajra vár. ki az, aki szájréra. A nyílt szerelmes a lárr»pa alatt álldogál. A kezdők még azt is megteszik, hogy itt stop­polnak a bejárat előtt, ne-' hogy elkerüljék egymást,- Más ügyekben a sötétebb be* lyen várakoznak. Az esti műszaknak a haverok hazaindulnak, idepofáznak, mi van, te vak­egér, nézzétek a Gáspárt, ma megint a baglyokkal hál. Is­merős a szöveg. A mucus, akit egyszer már kiszúrtam, mert tíz előtt lelépettj — Aztán, Gáspár, gondol­jon rám a sötétben .., Csak a szája jár, mint a többinek, hogy mondjon va­lamit, mert egész nap meg­szokják a dumát, egymást zrikáljáik, mókát csinálnak, balhéznak a művezetővel, a targoncásokkal. Mi más örö­mük van? Szóval, megy a szöveg, reggeltől a végte­lenségig. ( . . ígDlyiaíitsfc.}

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents